Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-22 / 299. szám

DELMI6Y3R0RSZAG KEDD- 1953. DECEMBER 22. A szovjel kormány nyilatkozata Eisenhowernek,, az Egyesült Államok elnökének 1953 december 8-i beszédével kapcsolatban Moszkva (TASZSZ) Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke december 8-án az ENSZ közgyűlésében beszédet mondott az atomfegyver kérdéséről. Mint már jelentettük, Ch. Kohlén úr, az Egyesüli Államok szovjet unióbeli nagykövete december 7-én felkereste V. M. Molotovot, a Szovjetunió külügyminiszterét és kormánya megbízására hivatkozva kérte, hívja fel a szovjet kormány figyelmét azokra a javaslatokra, amelyeket az elnök beszéde tartalmaz. December 9-én Mr. Bohlen elküldte V. M. Molotovnak Eisenhower beszédének kivonatát. V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere december 21-én átnyújtotta Ch. Bohlen úrnak, a szovjet kormány Eisenhower elnök beszédével kapcsolatos nyilatkozatának alább közölt szövegét. Ugyanakkor közzétették azt a levelet, valamint azt a kivonatot ls, amelyet Ch. Bohlen úr, az Egyesült Államok nagykövete küldött V. M. Molotovnak Eisenhower elnöknek az ENSZ közgyűlésén mondott beszédéről. A szovjet kormány nyilatkozata a következőképpen hangzik: Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke december 8-án az F.NSZ közgyűlésén mondott beszédében foglalkozott az atomfegyver kérdésével. . Az Egyesült Államok elnökének minden alapja meg volt ahhoz, liogy hangsúlyozza azt a veszélyt, mellyel a kialakult helyzet a vl]. > népeit fenyegeti, ha a kormányok nem tesznek intézkedéseket az atomfegyverkezési verseny ellen. Ez még helyesebb most. amikor az atomfegyver mellett már megteremtették a hldrogéniegyiort. amely hatósóban sokkal felülmúlja az atomfegyvert. Nem lehet megfeledkezni olyan újtípusu fegyverekről sem, mint a rakétafegyver, amelyet a modern technika révén repülőgépek nélkül ezer kilométerekre lehet felhasználni, mint az atomtöltésű torpedók, stb. Az, hogv felfedezték az atomenergia felhasználásának gyakorlati lehetőségét, a modern tudomány és technika hatalmas vívmánya. Felfedezték — mint lehetőséget — az atomenergia felhasználását hábórás célokra és — mint lehetőséget — felhasználását békés célokra. Az utóbbi időkig nz atomenergiát főképpen fegyvergyártásara Igyekeztek felhasználni. Az emberiségnek azonban áz az érdeke, hogy az atomenergiát csak békés szükségletekre irányítsák és megakadályozzák az atomenergia felhasználását a népek lelkiismeretének és becsületének ellentmondó olyan célokra, mint emberek tömeges kiirtása és városok barbár lerombolása. . . Majdnem 30 évvel ezelőtt 49 állam kormányn megesryezósro jutott és aláírta nz 1925. évi genfi jegyzőkönyvet n vegyi- és baktériumfegyver alkalmazásának megtiltásáról, elismerve, hogy e tömegpnsz.titó fegyverek használata bún. Ez a kormányok-közöttl egyezmény, nmelyet annak idején n Szovjctunio aláirt, kedvező eredményekre vezetett. Mindenki tudja, hogy az első vllágháború alatt széles körben alkalmaztak olyan tömegpusztító fegyvereket, mint a fojtó- és mérgesgázok és más vegyi fegyverek, amelyeknek használatát a népek erélyesen elítélték. Már akkor fenyegetett a kártokozó baktérium fegyver alkalmazásának veszélye is, amelynek az a célja. hogy a legsúlyosabb betegségekkel fortőzzo meg a városok békés lakosait. Ezt az emberek túlnyomó többségének lelkiismerete nem fogadhatta el. Éppen ez tette szükségessé a nemzetközi megegyezést az említett genfi jegyzőkönyv formájában, amely elítélto és megtiltotta a vegyi és baktérlnmfegyvor alkalmazását a háborúban. Teljesen világos, hogy ha nom lett volna a 49 állam által aláirt jegyzőkönyv — még ha nem is ralifikálta valamennyi állam —, a második világháborúban nem létezett volna somilyon gátló tényező n vegyi- és baktórlnmfegyvcrck alkalmazása terén. Az a tény, hogy . második világháborúban egyetlen kormány som mert vegyi- és bakiériumfegyvert alkalmazni, azt bizonyítja, hogy az állr.mok említett egyezményo, amely a vegyi és baktérinmfegyver ellen irányul porit ív jelentőségű volt. Emellett természetesen nem lehet lekicsinyelni azt, a körülményt sem, hogy o nemzetközi egyezményre támaszkodva a nitler-ollonos koalíció államai szilárdan kijelentették, hogy pusztító visszacsapással felelnek, ha az ellenség megpróbál vegyifegyvert használni a háborúban. A felhozott meggondolások teljes mértékben vonatkoznak az atom- és hidrogánfegyverro is. Ismeretes, hogy az Egyesült Nemzetek nem számitják ezeket a fegyvereket a hagyományos fegyverekhez, hanem különleges fegyvereknek, a tömeg pusztító fegyvereknek tekintik. Érthető az a körülmény, hogy Eisenhower elnök, aki mint a legutóbbi világháború egyik legkiválóbb katonai vezetője ismeretes, hangsúlyozta az atomfegyver pusztító hatását. Figyelembe kell venni azt is, hogy az Idők multával e kérdés jelentősége még jobban fokozódik. Teljesen érthetetlen lenne, ha azok az államok, amelyek atom-, vagy hidrogénfegyverrel rendelkeznek, nem tulajdonítanának kellő jelentőséget az atom- és hidrogénfegyver, valamint a többi tömegpusztító fegyver megtiltásának, vagy valamilyen meghatározatlan jövőre halasztanák egy nemzetközi egyezmény létrehozását ebben i. kérdésben. Ilyen álláspont ezzel a fontos és halaszthatatlan kérdéssel szemben semmivel sem lenne igazolható. A Szovjetunió következetes harcot vív az alomfegyver eltiltásáért és egyúttal az összes többi fegyverzet jelentős csökkentéséért. Ez összhangban áll a szovjet állam politikájával, amelynek célja egy új háború megakadályozása, a béke és a népek közötti együttműködés megszilárdítása. Az Egyesült Államok elnöke december 8-án az atomfegyverről szóló beszédében rámutatott arra, milyen nagyjelentőségű a nemzetközi feszültség enyhítésének és a békés szándékba vetett kölcsönös bizalom légköre megteremtésének kérdóse. Ez szintén megfelel a szovjet kormány nézeteinek, mert a szovjet kormány változatlanul arra törekszik, hogy elősegítse a nemzetközi feszültség enyhülését, és biztosítsa a béke megszilárdulását az egész világon. Hogy sikereket érjünk el ezen az űton, kölcsönös erőfeszítésekre van szükség a nemzetközi feszültség csökkenését akadályozó okok elhárítása érdekében Ami a Szovjetuniót illeti, mindent megteszünk annak érdekében, hogy a szovjet emberek munkáját és anyagi erőinket az ország békés gazdaságának és kultúrájának további fellendülésével kapcsolatos új, óriási feladatok megoldására összpontosítsuk és hogy még jobban kiterjesszük a nemzetközi gazdasági együttműködést az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alsoíán. A Szovjetunió azok közé az államok közó tartozik, amelyek az egészséges nemzetközi kereskedelem fejlesztésére törekednek és határozottan elítélik a megkülönböztetés és a gazdaságilag függő országokra gyakorolt nyomás e téren teljpsen lejárntott politikáját. A Szovjetunió külpolitikájának érdekel nem követelik ilyen vagy olyan államok ellen irányuló háborús tömbök és szövetségek alakítását és nem követelik háborús támaszpontok létesítését sem más államok területén. A Szovjetunió az államok közötti normális kapcsolatokkal összeegyeztethetetlennek tart Olyan politikát, amely kártevő, felforgató aktusok támogatását jelentené más országokban, vagy kártevő ügvnökök pénzelését. Az államok közötti kapcsolatok javítására irányuló törekvésnek ezeknek az elveknek a kölcsönös elismeréséhez kellene vezetnie, ez elvek nem mondhatnak ellent semilyen állam nemzeti érdekeinek és ugyanakkor teljesen megfelelnek a béke és a nemzetközi biztonság megerősítése érdekeinek. Éppon ezért n Szovjetunió nemcsak a küszöbönálló berlini értekezletet tartja oly fontosnak, bnncm nz öt nagyhatalom értekezletét ls a Kinai Népköztársaság részvételével, mert a jelenlegi feltételek lciizBtt az egész nemzetközi helyr zet feszültségének enyhülését és az egyes megoldásra megérett nemzetközi kérdések megfelelő megoldását esak nz összes nngyhatalyiak együttes erőfeszítése biztosíthatja a többi állam erőfeszítéseivel együtt. Ez összhangban áll nz Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányával ís, amelynek értelmében a béke és a nemzetközi biztonság fenntartásáért különös felelősRég hárul öt államra: az Egyesült Államokra. Angliára. Franeiaországra, a Szovjetunióra és Kínára. Ugyanakkor teljesen világos, hogy nz Egyesült Nemzetek Szervezetében a nagy kínai népet, ma a Kínai Népköztársaságnak kell képviselnie. Annak, nk! elő akarja segíteni az ENSZ szerepének és tekintélyének emelését az egyetemes béke megszilárdításában, különösen állhatatosnak kell lennie azzal kapcsolatban, hogy közeledjék egymáshoz ta öt nagyhatalom álláspontja az atomfegyverre és az összes többi fegyverekkel kapcsolatos veszély megszüntetésének kérdósébeu. Kétség clen, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének minden tagja egyhangúlag támogatna minden olyan lépést, amely az említett négyhatalmak közötti megegyezés, valamint az atom- és hidrogénfegyver használatával kapcsolatos veszély kiküszöbölése és általában a fegyverkezési hajsza beszüntetése felé vezet. Mindenekelőtt ezen az úton nyílnak fontos lehetőségek a nemzetközi feszültség enyhítésére, a béke megszilárdítására, Eisenhower elnök, amikor kifejtette véleményét az atomfegyver jelentőségéről, úgy nyilatkozott, hogy kívánatos lenne megfelelő bizalmas, vagy diplomáciai tárgyalásokat folytatni az érdekelt államok között. Eisenhower elnök emellett azt a javaslatot tette, hogy a megfelelő államok már most kezdjék meg és a továbbiakban folytassák „normális nránkészleteik és hasadóanyag, készleteik bizonyos részénok átadását egy nemzetközi atomenergia szervezetnek" békés célokra való fölhasználás végett. Ez a „nemzetközi atomenergia-szervezet" az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt állna. Ez a javaslat ezenkívül rámutat arra, hogy a nemzetközi atomonorgrla-szervezetre „lehetne hárítani a felelősséget a rendelkezésére bocsátott hasadó- és egyéb nnyagok összegyűjtéséért, megóvásáért és őrzéséért". Szemügyre kell venni, mit. jelent cz a javaslat. Először is, ez a javaslat azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló és újonnan létesítendő atomanyagkésztetekből — a javaslat értelmében — békés célokra csak „valamilyen nem nagy részt" kellene kiemelni. Ebből következik, hogy az atomanyagok fö tömegét továbbra is újabb atom- és hidrogénbombák előállítására használják fel és teljes mértékben fennmarad a lehetőség az atomfegyver további felhalmozására és még pusztítóbb erejű újabb ilyen fegyverek létrehozására. Tehát ez a javaslat jelenlegi formájában egyáltalán nem köti meg azoknak az államoknak kezét, amel.veknek lehetőségük van atomés hidrogénfegyver előállítására. Másodszor Eisenhower elnök javaslata egyáltalán nem korlátozza magának az atomfegyver alkalmazásának lehetőségét. E javaslat elfogadása egyáltalán nem korlátozza az agresszort abban, hogy bármely célra és bármely időpontban alkalmazza az atomfegyvert. Ez a javaslat tehát semmiképpen sem csökkenti az atomtámadás veszélyét. Ilymódon azt a következtetést kell levonni, hogy az Egyesült Áramok javaslata jelenlegi formájában nem állítja meg a növekvő atomfegyvertermelést és nem korlátozza e fegyver alkalmazásának lehetőségét. A szóbanforgó javaslat tényleges jelentőségének értékelésénél ezt feltétlenül figyelembe kell venni. Más lenne ennek a javaslatnak a jelentősége, ha annak elismeréséből indulna ki, hogy szükséges az atomfegyvernek, — az agresszió fegyverének megtiltása. Az Egyesült Államok elnökének felszólalásában azonban nem történik említés az atomfegyver megtiltásának szükségességéről. E felszólalás megkerüli az atomfegyver megtiltásának kérdését, noha Eisenhower elnök kiemeli az atomfegyvernek a világ népeit fenyegető különös veszélyét a mostani atomkorszakban. Felmerül a kérdés, lehet-e beszélni a nemzetközi feszültség enyhítésének szükségességéről és egyúttal megkerülni az atomfegyver betiltásának problémáját? E körkérdésre nincs két különböző válasz. Mindazok, akik a nemzetközi helyzet feszültségének enyhülésére és a béke megerősítésére törekednek, feltétlenül követelik, hogy a kormányok igyekezzenek a legsürgősebben kedvezően megoldani ezt a kérdést. Közismert, hogy a népek nyugtalansága főképpen az atomháború keletkezésének lehetőségével kapcsolatos. ennek veszélyét pedig nem lehet kiküszöbölni az atomfegyver betiltása nélkül. Ezt fennállásának kezdetétől fogva elismerte az Egyesült Nemzetek Szerevezete, amely az atomfegyver betiltásának szükségessége mellett nyilatkozott. Senki sem tagadhatja az e feladat megoldásának útjában álló nehézségeket. Nem lehet azonban azt mondani, hogy az Egyesült Nemzetek és mindenekelőtt azok az államok, amelyeket ez különösen érint, már elegendő erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy nejnzetközi megegyezésre jussanak az atomfegyver betiltásának és e betiltás végrehajtása feletti hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtésének kérdésében. Ezért a békeszerető népeknek lehetetlen lenne megmagyarázni a helyzetet, ha e kérdés megoldását tovább halasztanák, vagy ha megkerülnék minden jelenlegi élessége ellenére. Ezért a szovjet kormány, mint eddig is, úgy véli, hogy a legfontosabb és emellett halaszthatatlan probléma az atom- és a hidrogénfegyver, valamint a többi tömegpusztító fegyverfajta feltétlen megtiltása, az e tilalom feletti szigorú nemzetközi ellenőrzés egyidejű megteremtésével Minden békeszerető népnek érdeke e feladat mielőbbi megoldása. Ha az egész ügyet arra korlátozzák, hogy az atomanyagok valamilyen kis részét békés célokra fordítják és ezen anyagok alapvető részét — amelyeknek mennyisége állandóan nő — egyre pusztítóbb és pusztítóbb atomfegyverek termelésére fordítják, akkor az atomháború veszélye egyáltalában nem gyengül. Ez szolgálhat a népek éberségének elaltatáséra az atomfegyver problémája iránt, de nem segítheti elő az atomháború teális veszélyének csökkentését. Ha az államok közötti megegyezés arra korlátozódik, hogy sz atomanyagoknak egy bizonyos kis részét irányozzák elő békés célokra, oz atomfegyver gyártását pedig továbbra sem korlátozzák semmivel, akkor az Ilyen nemzetközi egyezmény ténylegesen nyíltan szentesítené az atomfegyver termelését. Az alemfegyvertermelés nemzetközi szentesítése az agresszív erők kezére játszana. Ez a helyzet nemcsak nem könnyítené meg egyezményeiérését az atomfegyver betiltásáról, hanem ellenkezőleg, új akadály volna a szóbanforgó megegyezés elérésének útján. Mivel ml a béke megerősítésére törekszünk, nem lehet feladatunk sem az atomháború veszélye iránti éberség elaltatása, sem az atomfegyvergyártás nemzetközi szentesítése. Éppen ezért el kell ismerni, hogy a békeszerető államok feladata nem korlátozódik az atomanyagok valamely kis részének békés célokra való előirányozására. Szükséges, hogy az atomanyagoknak nem valamely részét fordítsák békés célokra, hanem egész tömegét, ami páratlan lehetőséget nyitna az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés fellendülésére, a legértékesebb atomtalálmányok alkalmazására az orvostudományban, a technika tökéletesítésére, alkalmazásának sok területén, a tudomány további és magasabbfokü haladására. Azt is figyelembe kell venni, hogy az atom- és hidrogénfegyverek betiltása és valamennyi atomanyag felhasználása a népek békés szükségleteire — kellő gondosságot tanúsítva eközben a gazdaságilag gyengébb területek szükségleteire — egyúttal megkönnyítené annak lehetőségét, hogy megegyezést érjenek el a hagyományos fegyverek határozott csökkentésének kérdésében is. Ez a maga részéről hatalmas mértékben könynyítene azon az adóterhen, amelyet a népek a sok államban létező felduzzasztott hadseregekkel, légierővel, haditengerészettel, vagyis a most folyó fegyverkezési hajszával kapcsolatban viselnek. Mindez az atomfegyver betiltása szükségességének elismerését követeli e tilalom nemzetközi ellenőrzésének megteremtésével együtt és e fegyver alkalmazásáról való feltétlen lemondást. Ezért a szovjet kormány továbbra ls ragaszkodni fog az e kérdésre vonatkozó megfelelő nemzetközi egyezmény elérésének halaszthatatlanságához. Ami Eisenhower elnök nyilatkozatát illeti, a bizalmas, vagy diplomáciai tárgyalásokról, az általa tett Javaslatot illetően a szovjet kormány — változatlanul követve békeszerető politikáját — késznek nyilatkozik résztvenni ilyen tárgyalásokon. A szovjet kormány mindig nagy jelentőséget tulajdonitól t az államok közötti közvetlen tárgyalásoknak, kölcsönösen elfogadható egyezmények elérése céljából a vitás kérdésekben az általános béke megerősítésének érdekében. Ezzel kapcsolatban a szovjet tor. mány elvárja, hogy az Egyesült Államok kormánya — am.iit ez nyilatkozatának megfelel megadja a szükséges magyarázatokat, mivel az Egyesült Államok javaslata lényeges részeiben hotnáíyos tétele, kot tartalmaz és nem irányozza el,» az atomfegyver betiltásának szükségességét. éppúgy, mint ahognem írja elő az e fegyver alkainta zájáról való lemondást sem. A Szovjetunió méjy meggyőződés , hogy as emberiséget meg kell cs meg lehet menteni az atomháború bor,'maKól. E feladat megoldásáért. különösen azok az államok felelősek, amelyek már rendelkeznek atomfegyverré. Ami a Szovjetuniót Illeti, álláspontja teljesen világos: abban áll, hogy íx emberi értelem hatalmas találmányát nem a civilizáció ellen, hanem annak sokoldalú haladására, nem emberek tömeges kiirtására, hanem békés szükségletükre, a lakosság Jóléte fellendítésének minden eszközzel vsló biztosítására kell fordítani. A szovjet kormány abból indul ki, hogy a tárgyalások során egyidejűleg megvizsgálják a Szovjetunió következő javaslatát: a megegyezésben résztvevő államok a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló törekvéstől vezettetve ünnepélyes és feltétlen kötelezettséget vállalnak, hogy nem alkalmaznak atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyvert. Nemzetközi egyezmény elérése a kérdésben, szigorú nemzríközj ellenőrzés létesítésével, a-me'y biztosítja az atomenergia háborús célok, ra való felhasználásának megtiltó, rárój szóVr egyezmény végrehajtását — fontos lépés volna oz alom, hidrogén, és más tömegpusztító fegyverekncik az államok fegyverzetéből való teljes eltávolítása felő A Szovjetunió — amelyet őszinto gondoskodás tölt el az emberiség r.ek a halálthozó atom- és hidro génfegyvertől való m-gmentése Iránt — minden erejét arra fordílja hogy ezt a fegyvert sohase lehessen az emberek ellen for.iítaní. Odaítélték az 1953. év! „fl népeJi közötti béke megszilárdításáért" elnevezésű nemzetközi Sztálin-dijakat Moszkva (TASZSZ) A "Pravda* december 21-i száma jelentést közöl arról, hogy december 9. és 12. között Moszkvában D. V. Szkobelcin akadémikus elnökletével megtartották "A népek közötti béke megszilárdításáért* elnevezésű nemzetközi Sztálin-díjak odaítélésére alakult bízottság ülését. A bizottság december 12-én — miután megvizsgálta a folyó évi nemzetközi Sztálin-díjak odaítélésére beérkezett javaslatokat — a következő határozatot hozta: "A népek közötti béke megszilárdításáért* elnevezésű nemzetközi Sztálin-díja't odaítélésére alakult bizottság 1953 december 12-1 határozata: A béke megőrzéséért cs raegazlIárditásáért vívott harcban szerzett kiváló érdemekért "A népek közötti béke megszilárdításáért* elnevezésű nemzetköri Sitálln-dí.lakat a kővetkező személyeknek ítélik oda: Plerre Cot nemzetgyűlési képviselő (Franciaország), Sir Sahlb Sring Sokhl profeszszor, vezérőrnagy, az indiai államok tanácstagja. Andrea Gaggcro lelkész (Olaszország), Isabclle Biume parlamenti képviselő (Belgium). Howart Fast író (Egyesült Államok). John Bcrnal, a londoni egyetem professzora (Anglia), Leon Kruczkowski író (Lengyelország). PabJo Neruda író (Chile), Andrea Andrcen orvosdoktor, Stockholm város klinikai laboratórium főorvosa (Svédország), Nyina Vasziljevna Popova, a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsa titkára (Szovjetunió). D. V. Szkobelcin, a bizottság elnöke, Kuo Mo-zso (Kína). Louis Aragon (Franciaország) a bizottság elnökhelyettesei, M. Anderseu-Nexö (Dánia), Jan Derabowski (Lengyelország), Mihail Sadóvenau (Románia), A. A. Fa® gyejev (Szovjetunió), I. G. Erenburg (Szovjetunió) a bizottság tagjai*.