Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-22 / 299. szám

KEDD. 1953. DECEMBER 22. DELMQGYARORSZftG Korányi Frigyes Emlékezi* születésének 125. évfordulóján Irt órányi Frigyes 1828 december 20-án született Nagykállón. Atyja nemcsak neves gyakorló or­vos volt Szabolcs megyeben, de számos tudományos értekezést is irt. Korányi Frigyes már orvostan­hallgató korában kiemelkedett ta­nulótárs&i sorából, hamarosan az ifjúság vezére lett: 20 éves korá­ban, 1848 március idusán lelkesen állott a szabadság zászlaja alá, és Vasvári Pállal együtt résztvett a pozsonyi küldöttségben is, mely az országgyűlésen eljárt a felelős nem­zeti kormány kinevezése érdekében. Résztvett a szabadságharcban is; mint orvosnövendé&et, Balassa se­Mszprofesszor volt famulusát ép­pen a szegedi honvédzászlóalj orvo­sává nevezték ld és Dembinszky seregében több csatában vett részt 1851-ben avatták orvosdoktorrá és cgy évet a bécsi sebészeti klinikán töltött, de szabadságharcos múltja miatt rendőri intézkedés következ­tében ott kellett hagynia a nagy­hírű bécsi orvosi iskolát s Nagy­kánóba kellett visszatérnie, hogy orvosi gyakorlatot folytasson. Sza­lx>lcs megye főorvosává, majd kór­házi főorvossá választják, de a vi­déki por és sár nem fog rajta, kül­földi tanulmányútjain Prágában, Párisban, Bécsben állandóan ké­pezi magát és egymás után jelen­nek meg a szaklapokban értekezé­sei, közegészségügyi tárgyú javas­latai. 1864-ben a pesti egyetemen magántanárrá képesítették ée rövi­desen a Rókus-kórház főorvost lett. 11166-ban hosszas küzdelem után lett a belgyógyászat tanára, de csak a sebészek számára rendelt h+1 gyógyászati tanszéken. A haladó­: :ellemű Korányinak még erre a tanszékre is a kinevezés elől sok . kadályt kellett elhárítania. Jellem­ző adat, hogy a helytartótanácson elnöklő jóakarója a jelölést kedve­zően irányíthassa, a képviselőház­nak aznapra kiírt ülését kellett el­nalasztatni a család jóakarója, Deák Ferenc közbenjárására. A kinevezésnél Korányi apósának, Bónis Sámuelnek családi összeköt­tetései legalább annyit nyomtak a latban, mint a pályázó tudományos erdemei. Korányi belgyógyászati klinikáját csak 1873-tól kezdve, amikor a se­bészorvosi tanfolyamot feloszlatták, látogatták a magasabb képzettségű orvostanhallgatók. Korányi úttörő munkát végzett mostoha körülmények között azon a klinikán is, melynek egyetlen ta­nársegéde, 12 betegágya és 2 ápoló­nője volt, s amelynek egyetlen tu­dományos felszerelését egy mik­roszkóp képezte. Uj és korszerű klinikájának megépítésekor 1880­ban kezdődhetett csak Korányi ku­tató munkásságának igazán ered­ményes új szakasza, amikor bakte­riológiai és vegyi laboratórium és állatkísérletek végzésére szükséges felszerelés is állott rendelkezésére. Korányi Frigyes vezette be ha­ánkban a klinikai kutató munkát, ö honosította meg nálunk a mo­dern kliniksi búvárkodás szelle­mét. órányi Frigyes és tanszékén lv méltó utóda, fia, Korányi Sándor olyan belgyógyászati isko­!át teremtett Magyarországon, mely ma is felveszi a versenyt a külföl­di orvosi iskolák bármelyikével. Korányi Frigyes maga 150-nél több értekezést írt, klinikájáról 560 köz­lemény jelent meg és nagy külföldi kézikönyvek számára számos feje­zet megírására kérték fel. Nemcsak zerkesztette, de részben ő maga is írta a hatkötetes magyar belgyó­gyászati kézikönyvet Sokat foglal­kozott a fertőző betegségekkel, köz­egészségügyi kérdésekkel, elnyerte a rektorságot és az akadémiai tag­ságot is. A közegészségügyi tanács­nak megalakulása óta tagja volt, később elnöke lett és az ő javasla­ta alapján született meg 1876-ban a közegészségügy rendezésével fog­lalkozó alaptörvényünk. Korányi nevéhez fűződik a gü­mőkór elleni küzdelem megszerve­zése, az első tüdőszanatórium és gondozóintézet létesítése, Magyar­országon. Az ő indítványára és el­nökletével létesült a Balneológial Egyesület, a hazai fürdők és gyógy­vizek felvirágoztatására. Külföldi és hazai tudományos kongresszusok­nak egyaránt dísze volt a már fia­talon kiváló szónoki készséggel ren­delkező Korányi Frigyes. A belgyógyászaton kívül az ideg­betegségekkel is sokat foglalkozott és tőle eredt Forlanlni előtt a gü­mőkór gyógyítására a mesterséges légmell-kezelés létesítésének esz­méje. Bámulatos szellemi frisse­ségben 80 éves korában számolt be a gerincoszlop kopogtatására vo­natkozó diagnostikus módszeréről. 80 éves korában vonult nyugdíjba, megülte professzorságának 40 éves jubileumát és 4 gyermeke, unokái és dédunokái körében aranylako­dalmát is. Élete végéig derűs, emel­kedett, haladószellemű volt. Sze­rinte az öregkor legnagyobb gyö­nyörűsége a fiatalságban való gyö­nyörködés. 85 éves korában halálos ágyán joggal mondhatta egyik ta­nártársnak saját pályafutásáról: „Szép volt". Korányi Frigyes harmonikus éle­téről kivételes irodalmi, zenei és filozófiai műveltségéről nemcsak írásaiban győződhettem meg, ha­nem fiának. Korányi Sándornak a római tuberculosis kongresszuson együttlétünk alatti múzeumlátoga­tásaink, beszélgetéseink során. Oogy milyen volt a pesti orvos­egyetem Korányi medikus éveiben, arról ő maga írt éiete utolsó évéig vezetett naplójában: „Az előadások szárazok voltak, is­meretet, gondolkodást tagadhatat­lanul szegényesen ébresztették". A mai Kossuth Lajos-utca és Sem­melweiss-utca sarkán, a jezsuita klastromban elhelyezett zsúfolt or­voskari intézetekben a német nyel­ven tanító maradi professzorokat ugyan már az ódon falak között is olyan tanárok váltották fel, mint Korányi példaképe, Balassa és Sem­melweiss; de Korányi, Markusov­szky érdeme az. hogy szívós har­cok árán kiépült Pesten a modern klinikai telep és Korányi az új kli­nikájára friss haladó szellemet ho­zott. Ö, aki mindig többet tudott annál, amit tanult, mert mint kor­társa. Müller Kálmán írta róla, autodidakta volt, amit a mi pesti egyetemünkön vagy rövid bécsi tar­tózkodása alatt elsajátíthatott, az nem képezhette széleskörű tudá­sának alapját, ő maga pótolta azt, amivel az egyetem adósa maradt TT órányi Frigyes bejárta Lon­" don, Páris, Berlin, Brüsszel belgyógyászati klinikáit, mielőtt hozzáfogott új klinikájának terve­zéséhez. De a magyar belgyógyá­szati ohvosi iskolát maga teremtet­te meg és a szegedi egyetem osz­lopcsarnokában Korányi Frigyes emléktáblája arra emlékeztet szü­letésének 125. évfordulóján, hogy köszönettel tartozunk Korányi Fri­gyesnék azért, hogy klinikáinkon, orvosegyetemünkön Korányi Fri­gyes és Korányi Sándor haladó is­kolája, kutató szelleme él és virág­zik napjainkban is. Kanyó Béla egyetemi tanár Eredménytelenül végződött a francia elnökválasztás hatodik, hetedik, nyolcadik és kilencedik fordulója ís Versailles, (MTT) Szombaton, december 19-én a ké­sőesti órákban az ©AFP* hírügy­nökség azt jelentette, hogy a francia elnökválasztás hato­dik szavazása sem hozta meg egyetlen jelölt számára sem az abszolút többséget. Ezalkalommal Laniel 397, Naegelen 306, Médecin pedig 171 szavazatot kapott. Vasárnap a hetedik forduló — az előb­biekhez hasonlóan — szinten eredménytelenül végződött. Laniel 407, Naegelen 303, Médecin 156 szavazatot kapott. Vasárnap este a francia köztársasági elnök­választás nyolcadik fordulóját tartották meg — eredménytele­nül­Ekkor Laniel 430, Naegelen 381 és Antoine Pinay volt miniszterelnök 25 szavazatot kapott. Médecin ra­dikális jelölt a hetedik forduló után visszalépett. Amint az ©AFP* Jelenti, a francia elnökválasztás hétfőn délután megtartott 9. szava­zása sem hozott abszolút több­séget egyetlen Jelöltnek sem. A jelentés szerint a szavazás nem-hivatalos eredménye: Laniel 413, Naegelen 365, Montéi 103 sza­vazat. A nyugati polgári sajtó kommen­tálja a francia elnökválasztás kö­rül folyó huza-vonát. A lapok meg­állapítják, hogy számos eredménytelen forduló a hivatalos francia politika vál­ságát tükrözi. A ©Paris — Normandia* leszö­gezi: egyetlen elnökválasztás sem mutatott rá annyira a hatal­mon lévő csoportok politikai tehetetlenségére, mint a mos­tani. Áz évi terv túlteljesítésén dolgoznak a MÁV Felépítményi Vasanyagjavitó Vállalat dolgozói | A SZEGEDI MÁV | Felépítményi Vasanyagjavitó Vál­lalat dolgozói december 5-én befe­jezték ezévi tervüket és a munka serényen folyik tovább. Az udvaron a síneken sebesen siklanak az anyaggal megrakott csillék. A ke­rítés mellett pirosra festett kész so­rompók egymásra rakva, várják, hogy rövidesen rendeltetési helyük­re szállítsák őket. Kissé távolabb meleg ruhában Megyei József elv­társ kezében serceg az ívhegesztő és hosszú vasrúdból hegeszt külön­böző idomokat. Arébb köszörűkő­rong szórja csillagszóró módjára a szikrát. A kovács-műhelyben a nagy teljesítményű Ajax kalapács döngöli, formálja a jókora izzó acélt, körülötte pedig a kis üllő­kön kézi kalapácsok csengenek. A lakatos-műhelyben sustorog a oxi­génvágó, s az öntödében lomhán folyik az izzó acél. A Vasanyagjavító Vállalat dol­gozói a terv túlteljesítésén dolgoz­nak. Vidáman, dalolva, f&tyürészvo végzik a munkál — nagy feladatra vállalkoztak. Megígérték: az év hátralévő részében 857 ezer forint értékű árut gyártanak terven fe­lül. Es pedig nem kis feladat. De vállalták.' Hisz nagy volt az öröm a dolgozók között, amikor a han­goshiradón keresztül meghallották a hirt: >telvtársak befejeztük ezévi tervünket!" Az öröm és a tovább­alkotás vágya fűtötte őket. Estére üzemrészenként már újabb felaján­lások születtek, s amikor a vezető­ség értékelte, összeadta a felaján lásokat, szép eredmény mutatko­zott: 867 ezer forint terven felül. J A r>nT.r.or/\i{ elhatározták, hogy amit csak túri­nak használt anyagból állítanak, elő. Ezzel is csökkentik az önkölt­séget és takarékoskodnak az anyag­gal. A kovács-műhelyben az Ajax­kalapácsnál és a kis üllőnél dolgo­zók az utolsó simításokat végzik el az itt készülő szerszámokon. Az eszlergeműhelyben Dfibó György 222 százalékkal harcol vállalásuk teljesítéséért. Horváth Ferenc ifjú­munkás 204 százalékra teljesítette normáját. Az öntődében Stilasi Imre 153 százalékot, a sorompóla­kat.osoknál Gárgyán Antal 208 szá­zalékot ért cl, — igy harcol a kol­lektíva vállalásának valóra rállá­sáért. NEHANY HETE új, hatalmas öntőcsarnok, Irodahe­lyiség, fürészház és üzamlakalos­mühely áll az udvar végében. Rö­videsen új öltözőt is kapnak, építé­sén javában folyik a munka és napról-napra közelebb ér a befeje­zéshez. Ebédidő alatt éppen ebben gyönyörködött Barta Ferenc ko­vács. — Néhány hónap alatt nagyon sok mindent kaptunk — mondotta — és úgy érezzük, mindezért, a kormdnyprogrammért érdemes har­colni. Télen sem tétlenek a tápéi Itfy Endre tsz taiiaf Tápén az Ady Endre termelőszö­vetkezet Irodájában sokat beszél­nek a tagok a jövőről. Nagy István elvtárs, a szövetkezet elnöke meg­hallgatja a tagok javaslatait és he­lyes vélemények figyelembe vételé­vel készül a terv. A tsz tagjainak az az elhatáro­zásuk, hogy a következő évre hat hold kertészetet létesítenek, ahol jórészt korai zöldségféléket ter­mesztenek majd. Helyes és jó hasz­not adó tervük az ls, hogy 400 négyszögöl földön földiepret telepí­tenek. Már most azon vannak, hogy az elmúlt gazdasági év hibáit megszüntessék. A kertészetben akadályozta a munkát, hogy a me­legágyak a kertészeti földtől távol estek. Most majd — még a palán­tanevelés megkezdése előtt — a melegágyakat áttelepítik a kerté­szet számára kijelölt föld mellé. A tsz-ben a mélyszántással 90 százalékban elkészültek és a hi­hiányzó részt hamarosan megmun­kálják. Hordják a trágyát is a földekre, mert ez is feltétele a jó termésnek. Gondot fordítanak a gyümölcsösükre is. A férfiak nve.tsxik a fákat, körültányérozzák a fák töveit, hogy így is több nedvességet kapjon. A mélyszántást végző traktorok segít­ségével a kertészetben létrehozzák az ikercsatornákat, hogy tavasszal ezzel se legyen munka. Különben kertészetünkben, amint az idő en­gedi, elvetik a melegágyakba a ma­gokat, hogy mielőbb tehessenek a szegedi piacra ls korai zöldségfélé­ket. Nagyban munkálkodik a tsz ko­vácsa: Farkas Mihály és a tsz bog­nára: Pataki István. Csengő-bongó műhelyükben ők hozzák rendbe az ekéket, boronákat, kocsikat, vető­gépeket és aratógépeket. Március végére , a kovács és a bognár kijavítja a mezőgazdasági felszereléseket s igy ha szükség lesz rájuk, azonnal használni tudják. A szövetkezetiek építenek is a télen, persze akkor, amikor azt az idő engedi. Tizenöt méter kocsi­szín falait húzzák majd fel. De gondot fordítanak a kezelésükben lévő téglagyárra is, mert kell a tégla a tanyák és mezőgazdasági épületek rendbehozásához. Az Ady Endre tsz asszonyai ls munkálkodhatnak — keresethez Juthatnak. A szövetkezet vezetői ugyanis úgy intézték, hogy az asz­szonyok gyékényt szőhessenek ott­hon. Nagy Györgyné például szövi a gyékényt otthon és így a télen át is keresethez jut. Természetesen Nagyné a nyáron nap, nap után derekasan kivette részét a munká­ból. A következő nyáron is ott lesz a munka nehezénél, mert jól tudja, hogy ennek haszna nem marad cl. Ha szükség van az asszonykezek munkájára a szövetkezetben, akkor kicsit szünetel a gyékényszövés. A következő héten megkezdik a gyü­mölcsfák tisztítását és ebben a munkában rémmt rmsmnek a* a—monyok U. A nyári nagy munkák idején ez­évben is üzemi konyha biztosította a tagoknak a bőséges főttételt A tagság jövöre is akar üzemi kony­hát, hiszen az asszonyok csak úgy tudnak jól részt venni a munká­ban, ha mentesülnek a főzési gon­doktól. Már most hizlalják a serté­seket az üzemi konyha számára. Tartalékolnak továbbá 150 kg cuk­rot, több mint 100 kg lekvárt és búzát is. A kertészet azután majd zöldségfélékkel látja el az üzemi konyhát. Nagy István elvtárs, a termelő­szövetkezet elnöke a tagság nevé­ben jelentette ki: — Bizakodva nézünk a. követke­ző év elé. Tudjuk, hogy jövő ősz­szel jó munkánk nyomán, a párt. és kormány segítségével többet oszthatunk a munkaegységekre. Igaz, okunk most sincs a panasz­kodásra, mert megvan mindaz, ami kell. Az új begyűjtési rendszer is gazdagít bennünket- Mert hiszen több mint 300 mázsa búzával, 3 és félezer liter tejjel, 30 mázsa ser­téssel és marhával kevesebbet kell beadnunk. •.. A tél hidege üli meg az Ady Endre tsz szántóit, de a meleg iro­dában szövik a terveket. Kint dol­goznak a tsz-tagok e tervek meg­valósításáért és mit sem törődnek a hideggel. Mert egyre jobban kez­dik megérteni, hogy kezükben van még jobb jövőjük — tőlük függ. hogy megvalósítsák. Szegedi írók a környező városokban Hónapok óta komoly szerve­zési munkát végez a Magyar írók Szövetsége szegedi csoportja a vi­déki városokban, hogy felkutassa az írói tehetségeket. Ez a munka igen szépen gyümölcsözött. Egész sereg olyan friss tehetséget sike­rült felkutatni az Alföldön és a Viharsarokban, akik rendszeresen írnak és nem akármilyen művészi eszkozökkeL Ezeknek az íróknak a szegedi csoport önzetlenül segítsé­gükre sietett. Egyrészt lektorátus­hoz kötötte őket, másrészt biztosí­totta számukra a közlésre alkalmas írások megjelenését A Tiszatáj leg­újabb száma már ennek az együtt­működésnek a jegyében született és helyet adott békéscsabai, hód­mezővásárhelyi és kecskéméti írók munkáinak is. A vidéki írók tehát dolgoznak, alkotnak és színvonalas, művészi értékeket képviselő írá­sokkal jelentkeznek a Tiszatájnál. A szegedi írócsoport tervei azon­ban ennél messzebbre mutatnak. Egészséges irodalmi közvéleményt akarnak kialakítani a három szom­szédos megyében és meg akarják ismertetni íróinkat az olvasóközön­séggel. A megismerésre való törek­vés az írók és olvasók közös óhaja. Az olvasók szeretik szemtől-szembe látni magát az írót is, és szívesen hallgatják legfrissebb alkotásait az ő közvetlen tolmácsolásában. Az író viszont örömmel áll olvasói, mint kollektív bíráló elé. A szegedi írócsoport ennek jegyében elhatá­rozta, hogy irodalmi esteket szer­vez a vidéki városokban és Szege­den is. A terv máris a megvalósu­lás útjára lépett. Ebben a hónapban került sor a kecskeméti irodalmi estre, ame­lyet a szegedi és kecskeméti írók tanácskozása előzött meg. A ta­nácskozás eredménye az lett, hogy megálakult a kecskeméti írói kör, amelynek létrehozásában igen so­kat segített a Bács-Kiskunmegyei pártbizottság és a tanács illetékes szervei. A közönség érdeklődése túlhaladta a várakozást. A város új kultúrterme is szűknek bizonyult az érdeklődők befogadására. Az esten Somfai László elvtárs, a Tiszatáj szerkesztője mondott bevezető elő­adást a vidéki irodalom helyzeté­ről és feladatairól, majd a műsor keretében Nagy Sándor Sztálin­díjjal és Kossuth-díjjal kitüntetett író olvasta fel egyik írását. Dér Endre készülő regényéből mutatott be részletet. Farkas László és And­rás Sándor egy-egy versüket olvas­ták fel. A kecskeméti írók közül Vincze András szerepelt három versével, Monori Dezső egy színda­rabrészlet bemutatásával és Busi Vince egy novellája felolvasásával. Az est színvonalát emelte a Kecs­keméti Népi Zenekar és a tanítónő­képző énekkarának fellépése is. Docomber közepén sor került a második irodalmi estre Békés­csabán, a szegedi írók és a Békés­megyei Természet- és Társadalom­tudományi Ismeretterjesztő Társu­lat közös rendezésében. A csabai zeneiskola nagyterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Bevezetőül Tibori János, a megyei TTIT Iro­dalmi szakosztályának vezetője a többi között a következőket mon­dotta: ©Azért jöttünk ide, hogy be­lenézzünk az idő rostájába és meg­állapítsuk, milyen magot szór abba a mai írónemzedék, mert a jelen vetéséből fakad a mi egész jöven­dőnk*. Ezután Ertsey Péter tartott előadást az irói alkotómunka né­hány kérdéséről. Az est végig ér­dekfeszítő és színvonalas volt és a közönség azzal a benyomással tá­vozott, hogy fiatal íróink jó magot szórnak az ©idő rostájába*. A műsort a csabai és a szegedi írók írásainak legjavából állitótták össze, melyben szerepelt Csabai Sza­bó László és Uj Rezső csabai költők egy-egy verse, továbbá Nagy Sán­dor, Dér Endre, Simái Mihály, Pei­rovácz István, Németh Ferenc és László Ibolya egy-egy írása. A kö­zönség igen nagy figyelemmel kí­sérte a műsort s lelkes tapssal adó* zott a bemutatott írásokért. E két irodalmi est tapasztalata meggyőzött bennünket arról, hogy helyes volt a kezdeményezés. Ép­pen ezért az írócsoport tovább kí­vánja folytatni ezt a munkát. Eb­ben a hónapban megszerveztük a hódmezővásárhelyi írói kört is és hamarosan sor kerül egy irodalmi estre ebben a városban is. A párt és az állami szervek minden tö­rekvésünkben a legnagyobb segít­ségünkre voltak. Ha ez a támoga­tás állandó marad, minden remé­nyünk megvan arra, hogy a há­rom megye valamennyi városában sikerül fellendíteni az irodalmi ért­tet. Tervünkből egyetlen számotte­vő város sem maradt ki, e így Hód­mezővásárhely után Szarvas, ma te Gyoma következik. De nem akar­juk elhanyagolni saját városunk.-1 sem és hamarosan sort kerítünk egv szegedi írói bemutatkozóra is. Mindez azt bizon?itfa, hogy a, szegedi írócsoport él és dolgozik, nem zárkózik elefántcsont-torony­ba, hanem egyre szélesebbkörú írói és szervezési munkát fejt ki! Ez a munkakedv és lendület nem fog el­lanyhulni, hanem tovább élénkül n virágzó irodalmi életért. Simon István *

Next

/
Oldalképek
Tartalom