Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-15 / 293. szám

KEDD, 1953 DECEMBER 15. DELMBGYBRORSZBG A TANÍTÓNŐ f)lga Ivanovna az egyik órán ^ megkérdezte tanítványától, Valjától: — Mi leszel, ha megnősz? — Orvos, — mondta Valja. — Én meg tanítónő, — kiáltotta Ljusza. — Nagy villanytelepeket fogok építeni, — jelentette ki határozottan Galja. Sok érdekes foglalkozást soroltak fel a kislányok. Olga Ivanovna csöndes örömmel hallgatta kis növendékeit és tudta, hogy biztosan megvalósul minden tervük. Építészek, mérnökök, tanítók és orvosok lesznek. A szabad egyenjogú szovjet nők előtt nyitva áll az út minden hivatáshoz. Olga Ivanovna Klokovszkaja akaratlanul is visszaemlékezett ifjúságára. á olikovkában született, szegény ^ munkáscsaládból származik. Nyolc testvére volt és atyja nyomorúságos keresete még arra sem volt elég. hogy minden nap jóllakjanak. A gyermekek taníttatásáról szó sem lehetett. Olga szorgalmasan tanult, de sokat bánkódott amiatt, hogy a negyedik osztály befejezése után nem tanulhat majd tovább. A cári Oroszországban hogyan is képzelhetett ilyet egy szegény munkás leánya. Pedig mennyire szeretett tanulni! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom adta meg neki 'ezt a boldogságot. A forradalom abban az évben zajlott le, amikor Olga befejezte a negyedik elemit. A forradalom megnyitotta a kislány elótt a jövőbe, a tudáshoz vezető utat. A hétosztályos iskola befejezése után elhatározta, hogy tanítónő lesz. 1923-ban fejezte be a petrozavodszki tanítóképzőt. Olga Ivanovna a szvjatozerovi elemi iskola tanítónője lett. Sok nehézséget, de ugyanakkor sok örömet ls okozott abban az időben a tanítás Olga Ivanovnának. Nehézségekkel kellett megküzdenie, mert kevés volt a tanterem, nem volt elég felszerelés, tankönyv, füzet, bár a fiatal szovjet hatalom mindent meg akart adni a gyermekeknek. amit csak lehetett. T-T ét évig tanított a szvjatozeroi 11 elemi iskolában. 1930-ban Petrozavodszkiba helyezték át. Amikor elutazott, az egész falu kikísérte az állomásra. Több mint tíz éven keresztül tanított Petrozavodszkban. A Nagy Honvédő Háború idején Petrozavodszkból a cseljabinszki területre költözött. Szomorúan búcsúzott a szeretett várostól és tanítványaitól, de rendíthetetlenül bízott abban, hogy újra visszatér hozzájuk. 19-14 nyarán végre megérkezett a várva-várt örömhír: Petrozavodszk felszabadult a fasiszta megszállás alól. 1944 őszén Olga Ivanovna Klokovszkaja már újra Petrozavodszkban tanított. Jelenleg is itt van, az 1. számú iskolában az alsó osztályokban tanít. Minden iskolásnak — akár az idén kezdte el a tanulást, akár a felsőbb osztályokban tanul már — örökké emlékezetes marad az a nap, amikor először lépte át az iskola küszöbét. Nem felejti el első tanítónőjét sem, aki bevezette az osztályba, leültette a padba és megnyitotta előtte a tudás tárházát. IV em volt könnyű megismerkedb ' ni sem az egész osztállyal, a harminc leánykával. De aztán elérkezett az az idő is, amikor a tanítványok megtanulták az ábécét. Micsoda öröm volt, amikor elolvasták és leírták az első szót! A negyedik osztályos kislányok úgy érzik, hogy ez már nagyon régen volt, hiszen már nehéz feladatokat is meg tudnak oldani, új tantárgyakat, — történelmet, földrajzot, növénytant tanulnak és dolgozatokat írnak... Több mint 600 elemi iskolás gyermeket tanított 30 éves tanítónői pályafutása alatt Olga Ivanovna. Sok régi tanítványa már felnőtt önálló ember és főiskolát végzett. Olga Ivanovna nagyon boldog, ha találkozik velük. Marija Naumova most tanítónő, Szergej Bestelszkij vasutas; mások orvosok, építészek. Olga Ivanovna hol egyik, hol másik tanítványáról hall valami szépet. Mindnyájan becsületes, hazaszerető emberek. De Olga Ivanovna tanítványai is büszkék nevelőjükre. Az iskolások nagy tisztelettel néznek a Munka Vörös Zászlórendjére, amelyet Olga Ivanovna ünnepnapokon a ruhájára tűz. A párt és a kormány ezzel a magas kitüntetéssel jutalmazta sokéves szorgalmas és eredményes munkáját. / Országunkban nagyon megbe^ csülik a tanító munkáját — mondja Olga Ivanovna. — A kommunista párt és a szovjet kormány nagy tisztelettel övezi a fiatal nemzedék nevelőit. Azzal akarom meghálálni ezt a gondoskodást, hogy becsületes emberekké akarom nevelni tanítványaimat, a kommunizmus jövendő építőit. Ez az életem célja. K. Oszipov 3 _______ Jelentések as évi terv teljesítéséről Még két hét és az üzeinek dolgozói új évet kezdenek, maguk mögött hagyják az 1953-as, győzelmekben, eredményekben gazdag esztendőt. Az üzemek dolgozói azonbun nem állnak meg, nem elégednek meg az eddig elért eredményekkel, hanem az év hátralévő részében is keményen küzdenek azért, hogy terven felül még több és még kiválóbb minőségű áruval, gyártmánnyal kuszönthessék az 1954-cs esztendőt. Az adotf szó teljesítése A kormányprogramra megjelenésekor a Szegedi MÁV Felépítményi Vasanyagjavító Vállalat dolgozói a programm megvalósítása, a dolgozók életszínvonalának emelése érdekében vállalták, hogy harmadik negyedévi tervüket a határidő előtt három nappal teljesítik. Vállalásukat túlteljesítve hat nappal előbb váltották valóra adott szavukat. A dolgozók okkor újabb felajánlást tettek és elhatározták, hogy évi tervüket hat nappal előbb fejezik be. A vállalat dolgozói, keményen küzdöttek azért, hogy ígéretüket valóra válthassák. Szorgalmas munkájuknak meg is lett az eredménye. Adott szavuknak december 25-o helyett 5-én már eleget tettek. A vállalat dolgozói a legutóbbi termelési értekezleten lelkesen beszéltek elért eredményeikről és vállalták, hogy december 31ig 760 ezer forint értékű árut gyártanak terven felül. Ugyanakkor megfogadták azt is, hogy a munkafegyelem további megszilárdításával a munka jó megszervezésével, s a munkaidő száz százalékos kihasználásával, a minőség megjavításával kezdik meg az 1954-es esztendőt. Katona Lajos Ai ÉM. 65. sz. Ál'ami Építőipari Iröszt tol.esitelte évi tervét A Szegedi ÉM. 65. sz. Állami Építőipari Tröszt dolgozói nevében örömmel jelentem, hogy trösztünk az 1953-as évi tervét december 10én toljesitette. Ezt úgy tudtuk elérni, hogy termelő vállalataink minden alkalmat megragadva a körzetünktől távoleső helyeken is vállaltak munkát, amelynek eredményeként a 65/1-es vállalatunk november 26-án, a 65/2., 65/6. és a 65/9. számú vállalatunk december 5-én, a 65/4-os vállalatunk pedig december 8-án teljesítette évi tervét. Az elért eredmények nem teszik elbizakodottá dolgozóinkat, hanem valamennyi dolgozónk eddigi eredményét tovább fokozva küzd azért, hogy életszinvonalunk emelését közvetlenül szolgáló lakásépítkezéseket is jóval a határidő előtt befejezzék. Gyölai István Egy nap az Ágrárszakéreftségis tanfolyamon Aláírták a magyar—román nüványváde-mi egyezményt A Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság között létrejött növényvédelmi egyezményt december 14-én írták alá a külügyminisztériumban. Az egyezményt magyar részről Magyari András, a földművelésügyi miniszter első helyettese, román részről Jacob Farlandanschi, a Román Népköztársaság magyarországi követe írta alá. Az egyezmény aláírása alkalmával Magyari András és Jacob Farlandanschi követ beszédet mondottak. Az aláírásnál jelen volt Berei Andor, a külügyminiszter első helyettese, Hajdú József rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a külügyminisztérium politikai főosztályának vezetője, Hollósi Mihály, a növényvédelmi igazgatóság vezetője, továbbá a külügyminisztérium és a földművelésügyi minisztérium több vezető tisztviselője, valamint a Román Népköztársaság magyarországi követségének tagjai. Tavasz-utca 2. szám alatti ház előtt az ősz által letarolt virágoskertről is meg lehet állapítani, hogy gondos kezek rendezték el. A bejáratnál a következő felírás olvasható: «Az Agrártudomány Egyetem Szakérettségis tanfolyama*. Hetvenhét életerős fiatalember lakik ebben az házban. Itt tanulnak, készülnek az egyetemre. Három szakcsoport készül itt fel nagy feladatok megoldására. A gépészek, mezőgazdászok és kertészek ebben az iskolai évben érettségiznek. Reggel hat órakor a csengő szavára szinte egyszerre ugranak ki az ágyból a tanulók. Megszokták már ezt két év óta. Hangos lesz a ház, de hét órára katonás rendbon állnak az ágyak. A pokrócok ráncait eligazítják, szépen elrendezik az egész ágyat. Hétkor ismét szól a csengő. Reggelizni siet a tanfolyam. Reggeli után sajtóbeszámolók vannak osztályonként. A Szabad Nép, a Délmagyarország és a Szabad Ifjúság legfontosabb cikkeit beszélik meg az egyes osztályok. Nyolc órától 12 óra 20 percig tanulás van. A gépész osztály egyik hálószobájában kilenc hallgató tanul. Először mindenki egyénileg, s ha már így megtanulták az anyagot, akkor csoportosan beszélik meg az esetleges problémákat. — Furtáról jöttem ide Szegedre — mondja Bagdi Károly — s az Agrártudomány Egyetemre készülök. Kilenc ágy, három szekrény van egy kis szobában elhelyezve. Ez bizony elég zsúfolt, de ízlésesen helyezték el a bútordarabokat a fiúk, meleg otthonná varázsolták szobájukat. — Sajnos, nem tudtuk másként megoldani — mondja Miklós András elvtárs, a diákotthon igazgatója —, a tanulószobákból is hálóSZEGEDI JEGYZETEK Néhány szó a szegedi taxikról — Halló! 33-33? Taxiállomás? Kérek azonnal egy taxit a ... A mondat befejezése előtt félbeszakítják a telefonálót. (Nyilván jószívűségből, hogy ne fárassza magát). — Sajnos pillanatnyilag nem tudunk kocsit adni. — 15 perc múlva nekem az állomáson kell lennem, indul a vonatom. — folytatja kissé megdöbbenve és már nyugtalanul a telefonáló. — Mit csináljak, várjak? Pillanatnyi szünet után, nagyon kedvesen, de enyhe gúnnyal — legalább így érzi a kérdező — hangzik a válasz: — Nem muszáj kérem. — azután csend lesz. A taxi-állomás jobbnak látja, ha elnyeli, amit még mondanat A tapasztalatlan utasnak, aki utolsó percig értekezleten volt, bizva a modern technikában, s ennek egyik vívmányában a taxiban, jó füle. van, meg a kevés szóból is ért. Dühösen leteszi a kagylót és elindul a vonathoz — gyalog. Villamos ugyanis nincs a láthatáron és azt már tudja, hogy Szegeden, ha siet az ember, villamosra ne várjon. Most hozzágondolja: taxira se! Ha alaposan kilép és szeretik őt az istenek, no meg lehet, hogy egy villamos is utoléri útközben, talán nem késik el. Ha itt kell maradnia, az még egy napidíj, még egy szálloda költség, (ha ugyan visszakapja a lemondott szobáját!?) és jó pár elpocsékolt óra a holnapi munkaidőből. De önkritikus ember és megállapítja: én vagyok a hibás. Hamarább kellett volna befejezni az értekezletet. De mit csináltam volna, hisz még annyi fontos megbeszélni való volt1 A taxit k"llett volna hamarább megrendelni. Ez a gondolat a tapasztalatlan utast megnyugtatja. Nem tudja azt, amit a bennszülött szegcdiek közül igen sokan tudnak, hogy „korábban kell ahhoz felkelni". Még pedig szószerinti Mert hajnalban talán lehet taxit kapni Szegeden, de napközben lehetetlen. Az illetékesek nyilván úgy gondolják, kizárt dolog, hogy rendes embernek olyan ügye adódjék, amit csak taxi segítségével lehessen elintézni. A rendetlenségről pedig le kell szoktatni mindenkit. Igy például a lábadozó beteg köteles előre tudni, hogy másnap hazaengedik a klinikáról és előző nap kell kocsit rendelnie, ha nem képes gyalogolni. Mindenki köteles előre tudni, hogy mikor fogják rendkívül és sürgősen megbeszélésre hívni, hogy azt a szegedi taxik beilleszthessék napi munkatervükbe. Ki kell fejleszteni az úgynevezett „hatodik érzéket" is és mindenkinek tudnia kell előre, mikor akad halszálka a torkán, vagy mikor töri el a lábát, hogy váratlanul és sürgős sen ne háborítsa kocsilgényléssel a taxi-dllomástm A taxi-állomást, amely a Takaréktár-utca sarkán van, azaz, hogy lenne... Nyomai vannak: telefon, felirat, miegymás. (Egy kényelmes pad lenne szükséges még a várakozóknak). Csak éppen szállítóeszköz nincsen! A kocsihidnyt lehet szabálynak nevezni, s ha mégis akad kocsi, ez az a bizonyos kivétel, amely az általános szabályt erősíti. Mit mond minderről Losonczi elvtárs, a vállalat igazgatója? — Kevés Szegeden a kocsi. Ami van, az is állandóan javításra szorul. Nagy részük vidéken van állandóan, a multévi, helytelenül kötött bérleli szerződések miatt. Ezek a szerződések a héten lejárnak és az újakat úgy fogjuk megkötni, hogy elsősorban a szegedi dolgozók igénycinek kielégítését tartsuk szem elő't. Mr'-"' héten belül erősen megjavul a taxifur& ... Szegeden. kat csináltunk, így a hálószobában tanulnak az elvtársak. Senki nem beteg a tanfolyam hallgatói közül. De azért a betegszoba sem üres. A szobába a két ágy mellé nagy fekete táblát visz be Molnár Lajos mezőgazdász. — Kémiát akarunk tanulni — mondja —, sokkal jobban megmarad az ember fejében a képlet, ha egy párszor felírja a táblára. — Mi jellemző a ketonra? — kérdezi Molnár elvtárstól Koiimár János mezőgazdász. Molnár elvtárs folyékonyan felel, úgy, mintha már a tanár előtt állna. ír, tele lesz a tábla, letörli, újra ír, vésődnek a képletek. A gépészek most mindannyian a szerkesztéssel foglalkoznak. — Délután dolgozatot írunk belőle — mondja Nemes Gyula elvtárs — s azt akarjuk, jól sikerüljön. Frank Ferenc elvtárs, a legjobb tanuló a gépész osztályban. — Előbb egyénenként tanuljuk meg az anyagot, azután csoportosan beszéljük meg. Én vagyok a csoportvezető — mondja büszkén Frank elvtárs. — ö a DISZ tanulmányi felelőse — vág közbe Ilovai István DISZ-titkár. A mezőgazdászok 24-en vannak. Délelőttönkint tanulnak: ki biológiát, ki állattant, ki magyart. Szolnoki István elvtárs most kémiát tanul, jól fel akar készülni a délutáni órára. A kertészek egyszobában laknak. Most mindenki magyart tanul. Bárány Jánosné elvtársnő, magyarszakos tanár házifeladatként s -A külváros leírása József Attila nyomán* című házi dolgozatot adta. — Szeretjük a magyar nyelvet — mondja Urbonyik István elvtárj.— Nekem legkedvesebb költőm József Attila, gyönyörű versei vannak. Minden szobában ragyog a tisztaság, rend. A jó meleg szobában szorgalmasan tanulnak a hallgatók. — Elég jó lett a negyedévi átlagunk — mondja Sebestyén János elvtárs, a tanfolyam igazgatója —, 3.46 tanulmányi eredményünk. Tanfolyamunkon nincs gyakorlati tantárgy, csak elméleti alapot nyújtunk hallgatóinknak, de. tanulmá© nyi kirándulásokon már voltunk. Megnéztük a mezőhegyesl állami technikum tangazdaságát. — Tervbe vettük — folytatja tovább —, hogy gépészeink a dorozsmai gépállomást, mezőgazdászaink a Paprikafeldolgozót, kertészeink az újszegedi kertészetet látogatják meg. Egy nagyobb kirádulásra Budapestre utaznak a szakérettségis tanfolyam hallgatói. Megnézik az Agrártudomány Egyetemet és Budapest nevezetességeit. Ennek a kirándulásnak nagyon örülnek a hallgatók. Különösen azok, akik még nem jártak Budapesten. Megszólal a csengő. 10 óra. Szünet. A hallgatók a hirdetőtábla előtt állnak. A következőket olvassák: -A Petőfi-pályán barátságos labdarugó mérkőzés lesz a Szakérettségi és a MÁV Fiúnevelő között*. — Milyen nagy mérkőzés lesz — mondja Labanc József sportfelelős. visszaadjuk nekik a mult vasárnapit, 2:l-re kikaptunk tőlük. A felállítást is elolvassák a hallgatók. Az Agrárszakérettségis Tanfolyam kapuját a számtantanár elvtárs védi, Sebestyén János elvtárs és Labanc elvtárs fedezetet játszarjak. Koiimár János egy másik társával nagy kosár fát raknak fel a kerékpár csomagtartójára. A Petőfi pályára viszik, hogy a mérkőzés után legyen melegvíz. A kiadós, hosszú szünet után ismét tanulás következik. 12 óra 20 perckor fejezik be a tanulást, azután ebédelni mennek a mezőgazdasági technikumba. Két órakor kezdődnek az órák. Itt adnak számot az elvtársak, hogyan készültek fel délelőtt. Nyolckor fejeződik be a tanítás. Tanítás után szabadfoglalkozás van. Szombaton 11-ig, a többi napokon 10-ig van kimenő. Ezeken a szabad estéken csoportosan látogatják a hallgatók filmszínházaink és a színház előadásait. Vagy a diákotthonban jó meleg szobákban sakkoznak, rádiót hallgatnak, olvasnak. 10 órakor a csengő szavára a jól eltöltött nap után térnek nyugovóra a hallgatók. (J- *»•) A Szegedi Nemzeti Színház művészeinek látogatása Dorozsmán Néhány nappal ezelőtt a színház művészei meglátogatták a kiskundorozsmai gépállomást és a Dózsa tsz-t. A kirándulást Orosz György, a miskolci színház főrendezője vezette. A kiránduláson Csillag Miklós elvtárs, a szegedi Nemzeti Színház igazgatója is részt vett. A látogatás a színház műsorra tűzött következő nagy operettjének, a •«Boci-boci tarka* előadásának előkészítését szolgálta. A «Boci-boci tarka* a falusi élet mai képét mutatja be. A színház művészei kimentek Dorozsmára, hogy a helyszínen lássák a gépállomás és a termelőszövetkezet életét. Dorozsmán a gépállomás vezetője fogadta a társulat tagjait és megmutatta az egész gépállomást. A darab egyik főszereplője, Tiszai József elvtárs, hosszan elbeszélgetett Németh Kálmán elvtárssal, a dorozsmai gépállomás vezetőjével. Tiszai József alakítja a darabban a matyóföldi gépállomás vezetőjét. A darabban szereplő traktorosok elbeszélgettek a gépállomás traktorosaival. Ezután a társulat tagjai a Dózsa termelőszövetkezetbe látogattak el, hogy közelebbről megismerkedjenek a termelőszövetkezeti tagok életével. A darab tele van dallal, tánccal, vidámsággal. A nagy operettet eredeti szentistvánvidéki matyó népviseleti ruhában játsszák. A szegedi közönség nagy érdeklődéssel várja a sok helyen nagy sikert aratott darab szegedi bemutatóját. Fekete JcriS Olvasd a Társadalmi Szemlf! iiiiinii I*j minden számát. Elméleti fejlődésedet segíti elől \