Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-10 / 289. szám

DELUIGY9R0RSZAG 4 CSÜTÖRTÖK. 1963 DECEMBER 19 A délelőtti vizit befejeződött. Koháry István professzor lassú lépésekkel indult meg a kórtereimből szobája felé a fehérre meszelt folyosón. Fejét lehajtva ment, észre se vetto Kcmenes Évát, asszisztensét, aki halkan köszönve suhant el mellette — arra az öreg szőrcgi paraszt emberre gondolt, akit tegnap operált gyomorrákkal. Előtte lebegett a beteg area. Mintha most rosszabbul nézelt volna ki, mint tegnap este. Pedig nz operáció sikorült. Nyugtalanság vett rajta erőt. Gyakran előfordul — főleg ráknál —, hogy nz operáció sikerül és a beteg mégis meghal. De lehet, hogy csak a szokásos visszaesés. Ki tudja! . Megállt. Már-már visszafordult a kórterem felé, aztán csak tovább indult idegesen megrázva fejét, mintegy a maga biztatására: „nem tudok mit csinálni — várni kell". Várni! Ó, hogy gyűlölte ezt a szót. Hányszor mérgezte ineg óráit, napjait a várás; hány éjszakát virrasztott egy-egy beteg mellett ki-kisznlndva a folyosóra elszívni egy cigarettát, liogy aztán újra visszatérjen, leüljön n beteg ágya szélére ós szinte belcszugcrálja a már-már elröppenő életet. Várni! De nz orvosnak mindig várni kell. Végro szobájához ért. Bement, leült oz * asztal mögött álló kényelmes karosszékbe; rágyújtott és hátra dőlve, füstbe burkolózva nz idegtáradtság gondolatnélküli félálmába merült. Kis idő múlva kopogtatás hallatszott ajtaján. — Ki azt... Tessék — rezzent fel Koháry. Kovács Árpád alorvos, a klinika békcbizottságánnk elnöke lépett bo. — Nem zavarom professzor úri — Nem, csak tessék nyugodtan ... Üljön le, gyújtson rá. Ugye maga is Harmóniát sziv... Mondja, ml a véleménye a gyomorrákosról 1 Akit tegnnp operáltunk ... — Nem tudo/n ... Mintha rosszabbul nézne ki, do lehet, hogy csak a szokásoe visszaesés ... — Igen, igen ... — Majd talán délután ... — Tudja, nem tudom miért, de az öreg sorsa különösen érint, nagyon aggódom érte... Délután! Na, de hagyjuk. No haragudjék, hogy megzavartam, biztos valami céllal jött hozzám ... Megértheti nyugtalanságom. Mit kívánt — A klinika békobizottsága holnap este békegyűlést rendez és szeretnénk megkérni a professzor urat, vállalja el az elnökséget... — Az elnökségeit Miért éppen hozzám jön, tudja, mennyi dolgom van, minden percem cl van foglalva. Igazán ... De nem ls értem, miért engem kérnek meg ilyen dologgal ... — Profosszor úr orvos és ezen o gyűlésen az életről lesz szó. Mióta ismorem a profeszszor urat, mindig azt láttam, milyen fáradhatatlanul küzdött ogy-ogy beteg életéért — a halál ellen; most sok ember életéről van szó. — Sok ember életérőlI Miért! Nincs háború, nem is lesz háború — most volt... Különben is én orvos vugyok, az én hivatásom nem a politika... Meg aztán én, én nem ls szoktam részt venni Ilyen gyűléseken. Meglesznek maguk nélkülem is; találnak sokkal mogfelelőbb embert. — Higgye el... — Holnap különben is igen sok muhkám van Maga tudja, milyen sorsa van az orvosoknak: az eltervezett, számbavott munka nemhogy fogyna, de több lesz. Közbejön valami sürgős operáció, vagy más efféle... Ne KÜZDELEM (Elbeszélé ) haragudjon, de nem tudom elvállalni. — Erőltetni semmikép nem akarom, ha a professzor úrnak sok az elfoglaltsága, természetesen az az első: Bocsánat a zavarásért, — Semmi, ncin tesz semmit. Remélem, meg ért engem .. . — Viszontlátásra! I/oháry magára maradt. Kezével végigsi1 mította őszes hajat, aztán fiókjában keresgélni kezdett egy régi szaklap után. Jószándékú ember volt, aki azonban, amióta otthagyta az egyetem padjait, észro sem vette, hogy a kórházon kívül is van világ Gyereko nem volt, felesége — kit még az egyetemen ismert meg — több, mint tíz eve meghalt. Az embereket betegekkent nézte; szerette őket, do nem is gondolt arra, hogy azoknak kint a falvakban, városokban milyen bonyolult, örömtől-szcnvedéstől ötvözött életük van. A háború nagyon megrázta. Ügy érezte, a világ megőrült és őt is szétmorzsolja tébolyult ujjai között. De aztán újra béke lett, az emlékek nagyon mélyre hulltak lelkébe és ő úgy dolgozott, élt csendes klinika-világában, mint azelőtt. • Alig félóra telt el, hogy Kovács Árpád becsukta az ajtót, mikor megcsörrent a telefon. Beteget hoztak, súlyosat. Koháry felvillanyozódott, hirtelen energikussá lett. Gyorsan intézkedett, majd szinte futva indult az általa megjelölt különszoba felé. A folyosón összeütközött a Honvédkórház egyik sebészorvosával, ki épp az ő keresésére ment. A sebész sietvo mondta el a helyzetet. — Határőr, huszonhat éves Azonnali operációra van szükség. Mi nem tudjuk vállalni az operációt, ha a professzor úr ... — Lássuk. Ue'éptek a különszoháha. Sápadt, le^ húnytszemű fiatalember feküdt az ágyon mozdulatlanul. Nehezen, sípolva 16lokzett. A két orvos föléje hajolt, majd Koháry kis idő múlva megszólalt: — Pulzus elég gyenge. Vérátömlesztés kell. És operáció. Ügy talán még megmenthető — így biztos a halál. Kérdés, késlekedés nem lehet. Es Koháry Intézkedett: a műtőt előkészítették, a vérátömlesztést elvégezték, asszisztens, műtős, sebész beöltözködött: aztán megindult a kétórás harc. Az óra piros másodperemutatója lassan haladt a számtáblán előre és a híres sebész minden idegszála megfeszült. Nyugodt, ügyes keze, a csipeszek, kések csillogós csapata megfontoltan küzdött; megfontoltan, de sebesen. Verejték gyöngyözött az orvosok homlokán, a piros mutató mér repült a fehér lapon, aztán megnyilt az ajtó ős a különszoba ajtaja becsukódott. Koháry nem is evett. A műtét ntán — szokása ellenére — rögtön odaült az ágy mellé. Várt. Ügy látszott — sikerült a műtét. Egy jó óra múlva úgy érezte, meg kell innia egy feketét, mert nem bírja tovább. Kiment. Most ötlött először eszébe, hogy kit és miért operált. Bár itta a kávét, száraz torokkal kérdezte meg a Honvédkórház sebészét: — Hogy történt! A válasz után a sebész kérdezett. — Mit gondol, megmaradt Sikerül megmen toni? Hosszú csend következett. , ,•» . — Bízom benne. I" etette a csészét, megfordult éa szótlanul J indult meg, vissza a különszoba felé. Már a t*liucsen volt keze, mikor a folyosó végén feltűnt az alorvos Fehér köpenye lebegett, arca sápadt volt, hangja. halkan suttogott: — Professzor úr, a gyomorrákosnál komplikáció lépett fel. Jöjjön azonnal, ha tud. Koháry egész testében megrándult, mintha áram vágott volna belé: — Még ez is! — szakadt ki tüdejéből a szó. — Rendelkezése értelmében — magyarázta Kovács, míg mentek a kórterem felé — a délutáni vizitet tartottam és éppen most értem őhozzá.. "L^oháry megnézte a beteget és immár két fronton harcolt a halál ellen. Egyik ágytól a másikhoz sietett — így telt cl a délután. Az öreg állapota végre javulni kezdett, a fiatalé súlyosbodott. Ott ült melletto a széken, kezével a pulzust számolta öntudattanul, mechanikusan. Szürke fény szivárgott be a széles ablaktáblán, alkonyodott. A sebész gondolatai lassan vánszorogtak s makacsul egy októberi délutánt idéztek elébe. Bárhogy akarta, nem bírta elűzni azt a képet. Pontos fényképként állt előtte a megtépett utca, melyen azelőtt pár órával pördült végig a front e.iklona, s melyen ő lassan ment, hunyorogva a még szokatlan fénytől egy kis vízért. És ott, ott a Kossuth-utca sarkán egy fiatal katona feküdt, mintha aludna. Egész közel ment hozzá. Halott volt. Abban a pillanatban, ott a Kossuth-utca sarkán, míg nézte a halálban kisimult, szclid arcot, ott döbbent belé minden: a pince, a nyomor, az éhezés, a ledőlt házak, megölt emberek: a pusztulás. Szörnyű pillanat volt! Azóta elfelejtette és most újra .., Megrázkódott a fájdalomtól. Hiába, még a vizes kanna fülét is kezében érezte. TTirtelen megrezzent: a pulzus kihagyott. " Fogszorító küzdelem következett. Injekció, vérátömlesztés, injekció, a villany virrasztó fényében gyorsan suhanó alakok, akaratok; céltudatos műszerek hiábavaló villanása ... Tizenegy órakor halt meg éjjel a katona. Koháry testére ólomruhát simított a kimerültség, és 5 lassan, megtörten ment szobájába; hazamenni már nem akart, de nem is volt ereje. Bevetette magát a kényelmes karosszékbe. már cigaretta se kellett. Gondolatok nélkül aludt el, ahogy ájulásba hullik az ember. Kilenc óra volt, mikor felébredt zúgó fejjel, égő szemhéjakkal. Odament az ablakhoz, kinézett a szürke utcákra, melyeket valahol hátul, messze, sárga fátyollal kezdett betakarni az őszi nap; aztán megfordult, a telefonhoz lépett, lassan tárcsázott és szokott, kémény hanghordozásával szólt bele a hallgatóba: tTovács úr! Én vagyok, Koháry. Csak azért keresem, mert szeretném megmondani, hogy elvállalom a ma esti békegyűlés elnökségét. Igen, elvállalom. ANDRAS SÁNDOR B Szegedi Ruhagyárban új munkatermet létesítenek a terhes anyák számára A Szegedi Ruhagyár dolgozói is örömmel fogadták a Népköztársaság Elnöki Tanácsának rendeletét a Munka Törvénykönyvének módosításáról. A módosított Munka Törvénykönyve megtiltja, hogy a dolgozó nőt terhessége idején egészségére ártalmas munkakörben foglalkoztassák, ezenkívül a többi között előírja, hogy a terhesség negyedik hónapjától a szoptatás hatodik hónapjáig nem szabad sem nehéz, sem éjszakai, vagy túlmunkára beosztani. — Nagy szükség volt erre az intézkedésre — mondja Bálint Gyuláné, az I. terem dolgozója —. pártunk és államunk ugyan eddig is mindent megtett a dolgozó nők védelmében, nemrég azonban üzemünk egyes vezetői a tervlcmaradás behozását tartva szem előtt, néha megfeledkeztek arról, hogy a terhes anyákat megfelelő munkakörbe helyezzék. Negyedik hónapja, hogy terhes vagyok, s már szinte féltem attól, hogy nem tudom ellátni régi munkakörömet. Most azonban nagyon örülök, hogy az új rendelet alapján már a jövő héttől kezdve nem kell éjszakai műszakban dolgoznom, könnyebb beosztást kapok. A Munka Törvénykönyvének módosítása a nődolgozók munkakedvét is fokozza. Tolnai Lászlónc a nehéz konfekció üzemrész dolgozója elmondja, hogy három gyermeke van, közülük egyik tízhónapos. Gyakran előfordul, hogy akisgyermek megbetegszik. Nemrég közel két hónapig betegeskedett s neki akkor még csak egy hónap táppénzes ápolás) idő járt. — Nem is tudom kifejezni örömömet — mondja —, amit az új rendelet megjelenése okoz nekem. Ezentúl nem okoz majd gondot, ki ápolja gyermekelmet, ha megbetegszenek. Ez a tudat még a munkát is könynyebbé, gondtalanabbá teszi számomra. Az üzem dolgozóinak mintegy 79 százaléka nő, közöttük sok a terhes anya. Az üzem vezetősége most nagy gondot fordít arra, hogy valamennyit kedvező munkakörbe állítsa. Közülük már többet beosztottak a legkönnyebb munkára az orsózó gépekhez, a gombok felvarrásához, stb. Rövidcsen egy teljesen új munkatermet bocsájtanak a csökkent munkaképességű asszonyok rendelkezésére, ahol csak nappal dolgoznak, s a legkönnyebben elvégezhető munkákat kapják majd. A dolgozó anyák védelmét szolgálja az is, hogy 60.009 forintos költséggel kibővítették és korszerűsítették az üzemi bölcsődét. Este. A Szeged-alsóvárost Űj Élet termelőszövetkezet irodaházának ablakaiból fény vetődik az útra. Benn, a hosszú, téglalap alakú teremben pedig emberek gyűrűjében áll Lovászi János, a növénytermelő brigád vezetője. Eres kezében kockáslapú fiftet; abba jegyezget. Ki, hová megyen dolgozni, hogysmint állnak a soros munkákkal. Mert este szokta megbeszélni a másnapi teendőket a munkacsapatvezetőkkel, a szövetkezet tagjaival. Olyanok ezek a beszélgetések, mint a családban szokás. Család, — nagy család a tsz. Ez is, az is szól, s nemhiába, mert hiszen szent igaz: megfontoltan, okosan, közös erővel jut jól előre az ember. Nem, cseppet sem szőőrlő malom a beszéd, teteje van. Persze azért — ha kötözködik, káromkodik is valaki, mert ez is megesik, — nem vész el a fegyelem. A tagság hajlik az általa választott, megbízott brigádvezető szavára. — Mink bízunk Jánosban, —• így mondja Lovásziról, a brigád vezetőről Csányi János tsz-tag. — Tudjuk, hogy érti a főddel való bánást. Nem akármilyen ember, ezért bíztuk meg, tisztességből, megbecsülésből is. . Picikét elgondolkodik, s végigsimítja ezüstös halántékát. — Én is jól ismerem Jánost, olyan jó húsz-huszonöt éve. Igy, igy... i A brigádvezető: : Lovászi János nem fiatal ember, — középidős. Arcán ráncok futnak, a tűző nap fakította szemöldökét, amely alatt szürke szeme értelmet, akaratot sugároz. Amióta az eszét tudja, földműveléssel foglalkozik, s apja iz azt csinálta. Sokat próbált életébe azóta, amióta a maga gazdája lett. Éve mult pedig, hogy ő: Lovászi János középparaszt 11 hold földjével, lovával, összes gazdasági felszerelésével beállt az Űj Élet tsz tagjai sorába. Üj volt számára, hogyne lett volna az, a nagy terület, a gazdasági forma, s maga a nagy közös élet is. De csakhamar, Moüi Icazéppaiaszt — a tsz &ú$áditezet&ie — igaz nem könnyen, — beleilleszkedett, egyik jógazdája lett a szövetkezetnek. Kövecs Ferencné munkacsapatában dolgozott a forró nyáron. Megfogta a munka nehezebb végét, soha nem keresett kibúvót. De igaz, ott a munkacsapatban kellően nem érvényesíthette szaktudását, szakértelmét. Valahogyan mintha kicsi lett volna a tér ott. Olyanfajta ember, aki lélekből szereti a földet — dehogy nézheti fájdalom nélkül, ha mostohán bánnak vele. Kapálás idején történt, hogy kevés volt az erő, s nőtt, nőtt a gaz. Mit kéne tenni? — dörömbölt benne is a kérdés. Megemlítette ő is, jó volna, ha traktor után ekekapát akasztanának. Igy lett. Hét ekekapát vitt a traktor. Hét ember és ló munkáját mentesítette. Volt közben perpatvar, zajos káromkodás is, nem annyira az ő munkacsapatában, hanem a többinél. Mert az úgy van, akad hanyag, szószátyár, avagy alattomos ember itt is, ott is. Vagy olyan, aki a bivaly alatt borjút keres, avagy mindenbe beleköt; De hát nem ez a lényeg! Nemrégiben felbolydultak az Űj Elet termelőszövetkezetben is. Folyt a vita, jó páran sopánkodtak: kilépjünk, vagy benn maradjunk? Voltak hangoskodók is. A zöm tántoríthatatlan maradt. Lovászi János volt középparaszt, s apja is maradt a közösben. Nagyon is. Igaz. voltak olyan P3gy bajok a tsz-ben. amelyek jócskán kissebbítették a jövedelmet, az egységre eső juttatást. -De vájjon a közös gazdálkodás az oka ennek, vagy tán rossz az az út?" Nem! S erre nemmel felel Lovászi is. A hiba a munkaszervezés gyengeségeiből, a gazos kukoricából, a felsőbb gazdasági szervek által túlzottan rájuk erőszakolt munkaigényes növényekből és másokból adódott. Hajaj. ha ez nincs, gazdagabbak a tagok! Történt pedig mostanában, hogy, az Oj Élet tsz hosszú estébe nyúló közgyűlésén jól fontolóra véve a dolgot, úgy döntött a tagság: legyen a brigádvezető Lovászi János, hadd gyümölcsöztesse tudását. ö, Lovászi akkor valami leírhatatlanul nagyszerűt érzett. -Lám, számítanak rám, s a megbecsülést nem hajítják sutba«. Hiába, jólesik az ilyesmi. Szerényen, kis belső izgalommal szólt akkor: -Vállalom... Amit tudok, megteszek..." Micsoda szép a brigádvezetö munkája! De felelősség is nagy, sok múlik rajta. I.ovászi még új brigádvezetőnek, de mégis egyre jobban eligazodik már is a feladatokban. Tennivalója bő és most forr tehetsége mustja. Körültekintően osztja el a munkát, s mindent megbeszél a tsz elnökével, a munkacsapatvezetőkkel, a tagokkal. Közösen döntenek és ez így jó. De helyes lenne, ha az elnök: Savanya Miklós elvtárs, a vezetésben hasznos tapasztalatait még jobban átadná a brigádvezetőnek, hogy több szabadideje is legyen. Mert sek a dolog, — mint már mondottuk, — és bizony jóllehet, Lovászi János felesége néha zsörtölődik: -Gyere előbb haza, ne olyan késő, sötétkor mindig". A brigádvezető nap mint nap kinn a szántókon és a helyszínen is beszél a teendőkről. Megnézi, hogyan halad a munka, s ahol tud, segít. Sokat jelent hosszú, évtizedes tapasztalata. Neki is gondja volt rá, hogy az őszi búzát és árpát trágyázott tőidbe vessék, mert ügy többet terem. Most a kertészetben trágyáznak, hisz nem lehet kizsarolni a földet, mert akkor nem fizet. Végigjárja azt a részt is, hosszúkat lépve, ahol a ködös novemberben a mélyszántás folyik. Az Űj Életben nemcsak a traktorra támaszkodnak, 13 pár lófogatot is beosztott a brigádvezetö, Az tartja: „ , — A mélyszántás aranyat ér. Meg-< mutatkozik majd előnye a nyáron a termésnél. Hamarosan készen lesznek a szövetkezetiek a mélyszántással, s ez is segíti őket abban, hogy jövőre bővebben osszanak a munkaegységekre. A brigádvezetői kis kockásfüzetbe beírva: a kertészetben csatornázás, egyéb földmunkák. Melegágyi takarók készítése nádfonatból. Tanyakörnyékek rendbehozása. S gondol 6 is sokat arra: fejlesztenünk kellene a tehenészetünket, sertéstenyésztésünket. Mert ez is nagyon fontos dolog és pénzt jelent. Lovászi ismeri az életet. Tudja, hogy az emberek különböző jelleműek, van téeszükben — mint az élet. más területén — kihúzás, hanyag, hirtelen természetű, túlzottan érzékeny, stb. — De mink együtt — állapítja meg formálhatjuk az embereket, egymást. Csak ne rejtsük el a hibát, hanem szépen mondjuk meg. Szépen, de azért értsen belőle az illető. Lovászi szépen meg is mondta az egyik este: a tanyakörnyékek rendbehozásánál is végezzünk jó munkát. Egyesek itt hanyagolnak, csak azt nézik, hogy az egység szaporodjon, a munkát meg elütik, ...A tsz irodaházának ablakaiból még fény vetődik az útra. A brigádvezető is beszél az embergyűrü között. Aztán később ez is, az is hazafelé indul Megy az elnök és a brigádvezető is Lovászi egyre távolodik az irodától. Gondolata még azonban kinn jár a szántók világában, ahol lassacskán majd sorol a búza — az -élet". Az Üj Életben érlelik a jobb, gazdagabb jövőt. S ennek egyik harcosa: Lovászi János, a volt középparaszt, a tsz brigádvezetője. Morvay Sándor