Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-30 / 305. szám

OtLMlGYüRORSZAG 2 SZERDA. 1953. DECEMBER 80. Hegedűs András elvtárs beszéde a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén (Folytaid* az első oldalról) len. A mezőgazdaság számára 18.000 új traktort kell adni és ezzel a mezőgazdaság traktorparkját mintegy 30.000-re, azaz a jelenleginek több mint kétszeresére kell emelni. Az iparon belül a beruházások átcsoportosításával műtrágyagyártásunkat úgy kell fejleszteni, hogy a mezőgazdaság az 1956. évben 600.000 tonna műtrágyát használhasson fel, ami háromszor anny't jelent, mint amennyit az 1953. évben és nyolcszor annyit, mint amennyit a nagybirtokos Magyarországon 1939ben felhasználtak. A következő három év alatt í mezőgazdasági beruházások növelésével az öntözött területeket újabb 160 000 kat. holddal kell növelni, ami kereken tízszerese annak, amennyit 1934-ben a nagybirtokos Magyarországon összesen öntöztek. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak és a termelőszövetkezeteknek nagyarányú támogatást kell adni ehhoz, hogy gvengeminóségű földjeiket megjavítsák, továbbá segíteni kell gyümölcsösök és szőlők telepítését: erre a célra az elkövetkező három évben csak állami eszközből 372 millió forintot kell fordítani. Nagy összegeket kell fordttani a rétek és legelők megtavftésára. beleértve nemesek azokat a réteket és legelőket afnelvek a termelőszövetkezetek kezében varrnak, hanem a községi legelőket ls. Segíteni kell a termelőszövetkezeteket istállók és silók építésében, az állattenyésztéssel kapcsolatos munkák gépesítésében. Csak silók építésére az elkövetkező három év alatt állami eszközökből 306 millió forintot keli fordítani. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat is segíteni kell abban, hogy silót tudjanak építeni. Erre a célra hitelt kell biztosítani számukra. Jolentős állami támogatást koll nyújtani mindazoknak az intézkedéseknek a végrehajtásához, amelyek a mezőgazdasági termelés általános színvonalának emeléséi szolgálják. Igy állami támogatással kell végrehajtani a minőségi vetőmagvak cseréjének kiterjesztését, a hetorózis kukorica elterjesztését, a dolgozó parasztok és termelőszövetkezetek jómlnőségü apaállatokkal való ellátását. A mezőgazdasági termelés fejlesztéséhoz adott termolési segítség mellett nagyon nagy jelentősége von a város és a falu közti áruforgalmi kapcsolatok egészséges alakulásának. A mezőgazdasági termelés elmaradottságához hozzájárult az ls, hogy az elmúlt években ezek a kapcsolatok nemcsak nem erősödtek, hanem szűkebb térro szorultak. Emiatt mind a dolgozó parasztok, mind a termelőszövetkezeti tagok érdekeltsége erősen csökkent a mezőgazdasági termelés fokozásában. Az áruforgalmi kapcsolatokat és a termelés fokozásában való érdokoltséget csökkentette a begyűjtési rendszer túl feszítettsége. Emellett begyűjtési szervcink gyakran megsértették a törvényességet ée sokszor előfordult, hogy olyanoktól vettek igénybe terményekot, akik beadási kötelezettségüket már teljesítették. Mindoz, a szabadforgalmat korlátozó intézkedésekkel együtt, megakadályozta, hogy a dolgozó parasztság jelentős mennyiségű terméket tudjon a szabadpiacra vinni. Ez csökkentette a dolgozó parasztok és termelőszövetkezetek érdekeltségét a termésátlagok fokozásában. Egybon növelte a központi készletből ellátottak számát, és odavezetett, hogy a szabadforgalom kifejlesztése helyett még egészen kis falvakat ls központi kész. letekből láttunk cl zsírral, kenyér, rel, hússal. Pártunk Központi Vezetősége é8 a kormány eddigi határozatai már sokat javítottak ezen a helyzeten. A begyűjtési kötelezettség háromévi időtartamra tőrtént megállapítása, és mintegy átlagos 10—35 százalékos csökkentése megnövelte a dolgozó parasztság termelési b'ztonsivgát és termelési kedvét; már jelenleg is észrevehetően szélesedik n szabadforgalom. ennek '•iivetkeztében javul a dolgozók elntottsnga. Ezenfelelül azonban rárt- és tanácsszorveinknok segíteniük kell abban. hogy egységes áruforgalmi kapcsolatok bontakozzanak ki a város és a falu között és a beadási kötelezettsége teljesítése után mindenki szabadon vihesse piacra termékeit. A város és a falu közötti áruforgalmi kapcsolatok egészséges fejlesztésében nagy szerepe van a fa In megfelelő árucikkekkel való ellátásának is. Az elmúlt években ezen a téren jelentkező hibák hát- i ranyosnn éreztelték hatásukat a mezőgazdasági termelésben, részben azért, mert n dolgozó parasztok termelési kedve csökkent, a falu iparcikkekkel való gyenge ellátottsága miatt részben azért, mert okszor hiányoztak a mezőgazdasági termeléshez szükséges legalapvetőbb cikkek, mint a kéziszerszám, növényvédőszerek, például a rézgálie, vagy a kocsikenőcs. A város és a falu közti egészségos áruforgalom kifejlcsztóso ér dekében iparunknak és belkereskcdclmi szerveinknek feltétlenül gondoskodniok kell arról, hogy a falut kielégítő mértékben lássák cl megfelelő iparcikkekkel, mert cz növeli a termelési kedvet és ugyanakkor a termelés számára nélkülözhetetlen áruk biztosítását is jelenti. A programm végrehajtásában . II az állami és pártszervek, a ta* nácsok feladata nem utasítások tömkelegének kiadása, hanem a falu cs a város közti kapcsolat tényleges fejlesztése: azaz nem adminisztratív úton, hanem gazdasági szervezéssel és politikai tömegmunkával. Ez az állami, párt- és tanácsszervek elé bonyolultabb feladatot állít, mert mélyen meg kell Ismerkedniük a gazdálkodás kérdéseivel, de ugyanakkor előnyösebb eszköze, sőt egyetlen járható útja a mezőgazdasági termelés gyors fejlesztésének, mert kedvező gazdasági helyzetet teremt a mezőgazdaság összes dolgozói számára ahhoz, hogy szorgalmas munkával, szakértelemmel, a mezőgazdasági termelés színvonalét, és ezzel jövedelmüket messze az eddigi fölé emeljék. A termőtalajok termékenységének növeléséről A mezőgazdasági termelés általános fellendítésének alapja a talaj termékenységének fokozása. A talaj termékenységének növelése alatt azt értjük, hogy talajainkat olyan állapotba hozzuk, hogy a termőtalaj megfelelő morzsalékos szerkezetű legyen a növények táplálkozásának egész szakasza folyamán rendelkezzék jóminőségű, elegendő mennyiségű szerves anyaggal, humusszal, a termesztett növénykultúra természete által megkövetelt nedvességtartalommal és tápanyagmennyiséggel. A termékenység fokozása a fenti feltételek kialakításában, illetőleg fenntartásában áll. E kérdésnek nálunk azért is nagy a jelentősége, mert mint közismert, nincs módunk a szántóföldi termelés kiterjesztésére, űj területek feltörésére. Viszont annál nagyobb lehetőségünk van a termőföld termékenységének fokozására és ezzel a termésátlagok növelésére. Ezen a téren, ha az elmúlt években itt-ott értünk is el eredményeket, még korántsem tudtuk megállítani és pótolni azt a rombolást, amely a kapitalista gazdálkodás viszonyai közt országunk mezőgazdaságában folyt. A tények százai is bizonyítják Marx tanításának igazát: „ ... A tőkés mezőgazdaság minden haladása nemcsak abban a tekintetben haladás, hogyan kell a munkást, hanem egyszersmind abban is, hogyan kell a talajt megrabolni. Minden egyes lépés előre abban az irányban, hogy a termékenységet egy adott időszakban növeliék, egyszersmind lépés a termékenység tartós forrásának szétrombolása felé." (Tőke, I. kötet.) Jórészt a tatait kizsaroló kapitalista gazdálkodási módnak volt a következménye az, hogy a kapitalista gazdálkodás utolsó hat évtizedében — jóllehet közben megnőtt az állatállomány és így az ístállótráevázás lehetősége ls és jelentős fejlődés történt a mezőgazdaság gépesítésében — mégis a búza termésátlaga nem nőtt, hanem csökkent. Ml a mezőgazdasági termelést nem a talaj kizsarolása alapján akarjuk emelni, mint ez a kapitalizmusban történt, hanem ellenkezőleg a tataj termékenységének növelése útján; azaz nem egy-két évig akarunk jó termést elérni, hanem meg akarjuk vetni az alapját az állandó magas termelésnek. A szovjet tudósok kimutatták, hogy a talaj termékenységének fokozására és ezzel a termelés átlagos növelésére szinte korlátlanok a lehetőségeink, — mint Viliamsz mondja: „A termések határtalanul fokozhatók, ha egyidejűleg befolyásolni tudjuk a mezőgazdasági növények növekedésére és fejlődésére ható tényezők egész komplexumát". Ezt a tételt igazolják a jóldolgozó állami gazdaságok, tsz-ek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok terméseredményei is: azoké, akik jó gazdái fö'diüknek és ezért nemcsak esv évben tudnak jó termést elérni, hanem ezeket az eredményeket állandósítsni tudták. • A talaj termékenvséeének növelése nagyon soko'rtalű intézkedéseket követel meg. Eav-két módszer bérmilyen 1ó leven is az. nem vezet eredménvre. E c®'ki tűzés megve'ósftása megköveteli az egész földművelés színvonalának felemelését. tráevázással t tataierő viszszpnóttasát és növelésrí: he'ves vetéRfor»óval és agrotechnikával a talal szerkezetének javítását és gvomrrentéssé tételét, a termőtatai fokozott védelmét. A legfontosabb teendő a talaj tápcrclének visszauót'ása és növelése a trágyázással, mégpedig elsősorban Istállótrágyával. Az Istállótrágyát ugyanis semmilyen mennyiségű műtrágyával nem lehet pótolni, mert a műtrágya nem növeli a talaj humusztartalmát, nem biztosítja a talajélet fejlődéséhez megfelelő feltételeket. Meg van-e az előfeltétele annak, hogy meglévő állatállományunk mellett olyan mértékű istállótrágyázást végezzünk, amely nemcsak pótolja, hanem növeld is a talajerőt? Meg kell mondani, ehhez állatállományunk korántsem kielégítő, ezért is tovább kell növelnünk állatállományunkat, és amiatt is a mezőgazdasági termelés fokozása egyik kulcskérdésének kell tekinteni a trágya helyes felhasználását. Ezt a kérdést eddig nagyon lebecsültük, akár a szaksajtót nézzük, akár a földművelésügyi minisztérium és t mezőgazdasági szervek munkáját, szinte mindenféle más mezőgazdasági munka fontosabb feladatként szerepelt, mint az istállótrágyázás. Ezért fordulhat elő az, hogy még ma is sok egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt és termelőszövetkezet udvarán, sőt állami gazdaságokban is, többévi trágya hever felhasználatlanul, ugyanakkor földjeik soványak és kevés termést adnak. Ezen a helyzeten gyorsan és gyökeresen kell változtatni, minden eszközt fel kell használni, hogy az istállótrágyát megfelelően kezeljük, s időben beszántsuk a földbe. Az istállótrágvázást, a talajerőnövelés érdekében ki lehet és ki is kell egészíteni műtrágyával, amelyet mindezideig keveset használtunk. bár a mezőgazdaság ezévben már háromszor-négyszer annyi műtrágyát kapott, mint az 1930—1940 közti évek átlagában. Súlvos hiba azonban az, hogy £ műtrágyát sok esetben nem ott használják fel, ahol a legnagyobb hozam-többletet eredményezi. A műtrágyázást nem szabad sematikusan. sablonosan végezni Szinte minden táblára a talaj öszszetételétől és a termelt kultúrától függően külön-külön kell megállapítani, hogy milyen fajta és mennyiségű műtrágya szükséges. Ehhez természetesen az ls kell, hogy termelőszövetkezeteink, dolgozó parasztjaink, de még a helyi párt- és tanácsi szerveink is kitűnően ismerjék szántóföldjeik összetételét és az egyes növények műtrágyaigényét. A termőtalaj pontos és jó ismerete éppannyira nélkülözhetetlen a mezőgazdasági termelés fokozásához, mint acélfajtáink ismerete a vasiparban. Az elkövetkező években a gépállomásokon, az állami gazdaságokban és a nagyobb termelőszövetkezetekben ezért laboratóriumokat kell felállítani, amelyek ingyen végezzék el minden termelőszövetkezet és egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt számára a talajvizsgálatot és segítsenek megállapítani, hogy a termésátlag fokozása érdekében az egyes kultúráknak müyen fajta és milyen menynviségű műtrágyára van szükségük. A tatai termékenvséeének fokozásában a trágyázás mellett neev jclentösé-e van a helyes vetésforgók a'ka'roazésának. A legiobb vetésforgónak a ml vlszonva'nk között is, a fflvesherés keveré'res 8—9—"") érce vetérínreók h'zonvnUak. ezért a kialakult területű állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben haladéktalanul hozzá kell forni az ilyen vetésforgók bevezetéséhez. Egyéni gazdaságokban és oíyan termelőszövetkezetekben, ahol a táblák még nem véglegesek, ilxen hosszú időre szóló vetésforgót természetesen nem lehet alkalmazni, de itt is kivánatos a növényeknek olyan sorrendjét megállapítani, amely nem rontja, hanem fokozza a talaj tcrmöerejét. Ebből a szempontból is nagy jelentősége van a többéves hereféíék, különösen a lucernavetésteiület növelésének, még a kukorica és egyéb takarmányfélék rovására is, mert ez a növény gazdagítja a föld nitrogéntartalmát és ugyanakkor morzsalékossá teszi a talajt. A talaj termékenységét nagymértékben növelik az idejében, megfelelő talajművelő eszközökkel és jó minőségben végzett mezőgazdasági munkálatok. A helyes művelési mód megállapításánál, ugyanúgy, mint ahogy a műtrágyázásnál, az eddiginél sokkal Inkább figyelembe kell venni a helyi adottságokat, szinte minden táblára, minden egyes növényféleségre külön-külön, az időjárás figyelembevételével kell meghatározni: hogyan kell előkészíteni a talajt a vetésre; mikor kell vetni; hogyan kell megmunkálni a már bevetett területet? Az agrotechnikai műveletek közöl két fontos mezőgazdasági munkának nagy jolentősége van egész országunk földművelése színvonalának felemelésébon: as aratás utáni gyors tarlóhántás, amely szinte nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a nedvességet a talajban meg tudjuk őrizni és hogy jó magágyat és gyommentes talajt kapjunk, nem kisebb a jelentősége az őszi mólyszán'ásnak a tavaszi vetések jó előkészítésében, a talaj termékenységének növelésében és gyommentessé tételóhen. A felszabadulás előtti mezőgazdaság elmaradottságát Jellemzi, bogy a tarlóhántást az 1930—1910 közti fiz év átlagában mintegy 25 százalékra, a mélyszántást pedig csak 35 százalékra végezték el. Ehhez képest nagy előrehaladás történt, de ez évben ls a tarlóhántést csak nagy késedelemmel és mindössze 60 százalékban végeztük el, a mélyszántást terv teljesítése pedig december 15-én mindössze 75.5 százalék. Mi az elmaradás oka? Nem az, bogy a dolgozó parasztok és tsz-tagok nem látják ezen munkálatok jelentőségét, hanem az, hogy a tarlóhántás egybeesik az aratással, a mélyszántás pedig a betakarítással és vetéssel, s így a tarlóhántásra, mélyszántásra legtöbbszőr egyszerűen nem jut idő. A megoldás: sokkal nagyobb gépi segítséget kell adni mindkét alapvető mezőgazdasági munka elvégzéséhez, mind a termelőszövetkezeteknek, mind az egyénileg dolgozó parasztoknak. A talaj termékenységének nőve 'éséhez tartozik a talaj védelme, különösen a szél és eső pusztító hatásaival szemben. Országunkban ez azért blr nagy jelentőséggel mert szántóterületünk jelentős része. mintegy 2.5 millió kh. az erő° erózió (az a folyamat, amelynek során a vizek elmossák a talaj leg termékenyebb rétegét. Szork.) ve szélyének kitett terület. Évente különösen a nagy záporok idején, sok százezer holdon romlik a talaj mi nősége és az egy-egy tavaszi esőzés u'án — anélkül, hogy tndomást sze reznénk róla —, szinte tlz- és százmilliós károkat okoz népgazda Ságunknak. Nem nézhetjük tétlenül, hogy szántóterületünk ilyen nagy százalékán évről-évre pusztuljon a ter mőtalaj. Haladéktalannl meg kell kezdeni a talaj adottságaitól füg gően a vízszintes talajmüvelés alkalmazását, a fásítást, az évelő füvek vetését, ezél által veszélyezte tett területeken pedig mezővédő erdősávokat kell ölteni: a addig amig ezek hatása nem érezhető, sávosvetóssel kell védeni a termőtalajt. Országunkban a gazdag szántó földekon kivül — amelyek gondos művelés mellett még száraz időjárás esetén is kiváló termést hoznak —, nagy területeket, sok tíz és százezer holdakat találunk, ame lyek talajjavítás nélkül kevés termést adnak. A legnagyobb megoldásra váró kérdcs: a szik javítása, amely már több mint két évszázad óta foglalkoztatja haladó tudósainkat és szakembereinket. Szikeseink termővé tétele loggyakorlatibb eszközének bizonyult az öntözés, amelyre nagy lehetőségoink vannak, tekintve, hogy szikeseink zöme a Tiszántúlon van. Ezen terület nagyrésze, a már torvbevett öntözőrendszerek megépítése után, öntözhető lesz. A szikesek termékenységének öntözéssel való növelése megsokszorozza az egy holdou nyert terméshozamot: azokon a szikes legelőkön, ahol átlagosan 3-4 mázsa szénának megfelelő fü terem, öntözéssel holdanként 14—15 mázsa rizs termelhető, amely forintban kifejezve legalább 50-szcr többet ér. Szikescink azonban osak akkor válnak igazán termővé, ha as öntözés sogitségével, szakítva az egyoldalú rizstermeléssel, vetésforgót vezetünk be, ha a rizs után öntözött füves-herés keverékeket honosítunk meg és ennek segítségével, hosszabb Idő alatt Igazi termőtalajt teremtünk az elrontott sziktalaj helyébe. Ez az egész népgazdaság termőerői növelése szempontjából fontos munka most vette kezdetét. Ezen az úton a Tiszántúl, Hajdú, Szolnok, Békés és Csongrád megyék szikes területein gazdag, magasszínvonalú földművelést fogunk teremteni. Ezzel a kérdéssel tudósainknak és szakembereinknek is úgy kell fog lalkozniok, mint a magyar föld termékenysége fokozásának egyik legfontosabb megoldásra váró feladatával. A szik ntán a legnagyobb javításra szoruló területek a laza homoktalajok, amelyek termékenysége legnagyobb mértékű kibontakozásának — hosszú évtizedek tapasztalata alapján — a legjobb módja szőlők és gyümölcsösök telepítése. A szabolcsi homokon, ahol kat. holdanként 5—6 mázsa rozs terem, Jó kezelés mellett kertészeink 60, sőt 100 mázsa almit, azaz értékben több mint 20-szor annyi termést to elérnek. Nem kisebb az arány a Duna-Tiszaközén telepített szőlőknél éa barackosoknál sem. A homokos területek megjavításának azonban általános módszere mégsem lehet a szőlő és gyümölcsösök telepítése. Számításba kell venni, hogy a homokos szántóteriilet másfélmillió hold. Ezeken a területeken gyorsan meg lehet és kell ls javítani a terméshozamokat, zöldtrágyázással: s itt a másodtermést Is szinte kizárólag a zöldtrágyázás érdekében kell beállítani, •cn a tcrü'otekcn gabonafélék után rávetéssel, vagy tarlóvetéssel olyan növényeket kell termelni, amelyek nagytömegű zöldtrágyát adnak és javítják a talaj termőképességét. Javításra szoruló talajainkon nagyon nagy fontossága van annak, hogy kidolgozzuk a talaj sajátos agrotechnikáját, amellyel minden nagyobb beruházás nélkül is lényegesen emelni lehet a földművelés technikáját. Legjobb tudósaink és az élenjáró gyakorlati termelők szintén minden nálunk előforduló talajra kidolgozták a megfelelő művelési módot. A földmüvelésügyi minisztérium, a tanácsok és a mezőgazdasági szervek, felhagyva a mezőgazdaság tűrhetetlen sablonos vezetésével, terjesszék cl ezeket a módszereket. Mindezek az intézkedések: a trágyázás, a helyes vetésforgó alkalmazása, a talaj adottságainak megfelelő művelési mód. a talaj védelme — termelékenyebbé teszik mezőgazdaságunkat, gazdagabbá, termőbbé szántóföldjeinket. Ez a mezőgazdasági termelés általános fellendítésének alapkérdése. ez az egyik legfontosabb félté tele annak, hogy a mezőgazdnséc ki tudja elégíteni a lakosság érvre növekvő igényeit éleim-szerek'"10" és növelni tudja a könnvű- és él-" mlszeripar nyersanyagbázisát. m. A kenyérgabona terme'és fejlesztéséről A mezőgazdasági termelés előtt álló feladatok között a legalapvetőbb as ország lakosságának maradéktalan és zavartalan ellátása a legfontosabb élelmiszerrel, kenyérrel, liszttel és tésztafélékkel. hogy soha többé ne fordulhasson elő zavar dolgozóink kenyérellátásában, és ne ismétlődhessék meg olyan helyzet, mint amilyen ezév első félévében volt. E cél érdekében nemcsak az évi rendes szükséglotet kell biztosítani hanem jelentős tartalékokat is kéli gyüj'eni, hogy az ország lakosságát mindenféle körülmények között el tudják látni kenyérrel. E feladat megoldásához évente legkevesebb 30—32 millió mázsa kenyérgabonát (Folytatás a harmadik oldalon.) i