Délmagyarország, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-25 / 251. szám

VASÁRNAP. 1953. OKTÓBER 25. Ünnepélyesen átadták a kitüntetéseket as élenjáró traktorosoknak és gabonatermelőknek A földművelésügyi minisztérium­ban szombaton délután Hegedűs András elvtárs, a minisztertanács első elnökhelyettese, földművelés­ügyi miniszter jelenlétében ünne­8 ISsiiSZSfr pélyes keretek között sdta át Ma­gyari András, a földművelésügyi miniszter első helyettese az Elnöki Tanács által adományozott kitünte­téseket az élenjáró traktorosoknak éS gabonatermelőknek. Az ünnep­ség résztvevői lelkes ünneplésben részesítették Süveges Dániel, Háy Jóesef és Tóth László traktoroso­kat, akiknek megelőzőleg a parla­ment épületében adták át a Szo­cialista Munka Hőse kitüntetést s akik szintén résztvettek az ün­nepségen. A gabonatermelés kitüntetett élenjáró dolgozóinak példája is iga­zolja — mondotta többek között Magyari András —, hogy a jólét megteremtésének eszközei kezünk­ben vannak. A traktor- és kom­báj nvezetőknek is igen nagy szere­pük van a nagy gabonatermések eléréséért folytatott harcban. Ha a mezőgazdaság dolgozóinak százezrei követik a most kitüntetettek pél­dáját, országunk korábban remélni sem mert mértékben lesz a bőség és jólét országa. A beszéd után a miniszter első helyettese átnyújtotta a kitünteté­seket. Hat traktoros, két agronó­mus és 3 tsz-elnök a Munka Vö­rös Zászló Érdemrendet, egy kom­bájnvezető, két traktoros, 4 agro­nómus és egy üzemegységvezető pedig a Szocialista Munkáért Ér­demérmet kapta. A kitüntetettek valamennyien megfogadták, hogy igyekeznek még jobb munkával, eddigi eredményeik túlteljesítésével méltók lenni a ma­gas kitüntetésekre. Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Taná­csa Bihari Andornak, a Buda­pesti Oxigéngyár igazgatójának, Háy Józsefnek, a mohács-szigeti állami gazdaság kétszeres sztahá­ncrvista kombájnvezetőjének, Hor­váth Edének, a Győri Szerszám­gépgyár Kossuth-díjas igazgatójá­nak, Komáromi Lajosnak, a Kle­mertt Gottwald Villamossági Gyár sztahánovista szerszámkészítőjé­nek, Loy Árpádnak, a Borsodi Szénbányászati Tröszt Kossuth-dí­jas sztahánovista frontmesterének, Mausz Péternek, a Diósgyőri MÁVAG Gépgyár Munka Érdem­éremmel kitüntetett műszaki veze­tőjének, Mislóczky Mátyásnak, a Lenin Kohászati Művek Kossuth­díjas sztahánovista főolvasztár^­nak, Pioker Ignácnak, az Egyesült 'Izzólámpagyár Kossuth-díjas szta­hanovista gyalusának, Fruzsina Mihálynak, a Tatabányai XII-es akna sztahánovista frontmesteré­nek, Süveges Dánielnek, a surjáni állami gazdaság Kossuth-díjas sztahánovista traktorosának és Tóth Lászlónak, a kiskunfélegy­házi gépállomás sztahánovista traktorosának kiváló munkájuk el­ismeréséül a -"Szocialista Munka Hőse" kitüntető címet és jelvényt adományozta. ílenjáró traktorvezetők és kombájnvezetők kitüntetése A mezőgazdasági termelés fejlesztésének kérdései Nagy Imre elvtárs beszéde a mezőgazdaság kiváló szakembereinek értekezletén A Népköztársaság Elnöki Taná­csa Angyal Lászlónak, a három­fai gépállomás traktorosának, Hor­váth Lászlónak, a kistölgyfai álla­mi gazdaság traktorosának, Kom­lóczky Jánosnak, az örménykúti állami gazdaság gépkezelőjének, Pulh Gyulának, a mezőnagymihá­lyi állami gazdaság Zetor-traktor­Vezetőjének, Tóth Sándornak, a nagyigmándi gépállomás traktoro­sának és Veres Lajosnak, az egyeki gépállomás traktorosának kiváló munkájuk elismeréséül a "Munka Vörös Zászló Érdemrend"-et, Hor­váth Jánosnak, a küngösi állami gazdaság kombájnvezetőjének és I*. Kovács Bélának, a jászkiséri gép­állomás traktorosának pedig "Munka nyozta. Érdemrend«-et adomá­Szombaton átadták rendeltetésének Balatonszabadin a 135 kilowattos új rádióadó állomást A közlekedés- és postaügyi, a kbhó- és gépipari minisztérium, a Magyar Rádió, a posta, valamint az építésben résztvett vállalatok kép­viselőinek jelenlétében Katona 'Antal, a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese szomba­ton délelőtt Balatonszabadiban ün­nepség keretében adta át rendelte­lésének az új 135 kilowattos nagy­bdót. Somogy megye dolgozói nevében Hortobágyi István, a megyei párt­bizottság ipari és közlekedési osz­tályának vezetője vette át a rádió­adó-állomást. Az ünnepség végén Katona Antal 20.000 forint pénzju­talmat osztott szct az új nagyadó építésében kiemelkedő munkát vég­zett műszaki és fizikai dolgozók köpött. Az ünnepség után a jelen­lévők megtekintették az adóállo­más műszaki berendezését. Befejezte vidéki látogatásait a hazánkban tartózkodó szovjet meaiőgazdasági küldöttség A hazánkban tartózkodó szov­jet mezőgazdasági küldöttség mind két csoportja szombaton befejezte vidéki látogatásait. Á látogatás utolsó napján a küldöttség Győ­rött és Hódmezővásárhelyen me­gyei értekezletet tartott, ahol a két megye mezőgazdasági szakem­bereivel, gépállomási vezetőivel és termelőszövetkezeti elnökeivel meg­beszélték az időszerű mnnkákat s értékes tanácsokat adtak további munkájukhoz. SZEGEDI JEGYZETEK Csábítgatások a kultúrcsoportokból Semmi kétség ób­ban, büszkék lehet­nek az üzemek dol­gozói jó kultúrcso­portjukra; zeneka­rukra, énekeseikre, táncosaikra is. Nem egy dolgozó éppen az üzemi Icultúrcsopor! ban, az ott kapott irányítás segítségé­vel bontakoztatja te­hetségét, — ilyen, vagy olyan irányban. Persze nevelni kell őket és türelmesen foglalkozni velük. Ez szép, de éppen­séggel nem könnyű feladat. Mutatkozik azon­ban olyan jelenség egyik-másik üzemnél, s másutt, hogy sze­metvetnek például egy-egy jó énekes­re, zenészre. A szem­vetésben mondjuk nincs semmi, de ab­ban már igen, hogy különböző rózsás és kecsegtető ígére­tekkel csábítgatják, csalogatják őket Avagy: „szöktetésl. káderrablást" póbál­nak végezni a kultúr­csoportokból. Balázs János pél­dául, a villamosvas­útnál dolgozik és a MÁV kultúrcsoporl­jának egyik éneke­se, — nem is akár­milyen énekese. Tör­tént pedig, hogy be­hívatták a tanács sze­mélyzeti osztályára és bizonyára kifogás­talan udvariassággal, tapintatosan felhív tik figyelmét arra: adnak ott is állást számára, csak — „of daloljon". Pluszként meglehet, hozzátet­ték: az itteni ének­lést nem bánja meg, így lesz, meg úgy lesz. De ki ne hallotta volna a kürtök ér­ces hangját? Olykor ez a hang különösen messzire elhallatszik Hogyan és miért ? Nem éppen közel van egymáshoz cz Újszegedi Kender és a Szegedi Kenderfo­nó. Mégis a Szegedi Kenderfonóban meg­hallották az Újszege­di Kender egyik kür tűsének — Tari Pál­nak — „liagját". S fényes ígéretekkel arra próbálták — meglehet most is pró­bálják — rávenni Tarit, hogy játsszon a Szegedi Kender zenekarában. hagy­ja ott az újszegedic­ket. Miként a ta­nácsnál, itt is bizo­nyára hozzátettek: ha a Szegedi Kender javára dönt, — nem bánja meg. Helytelen az ilyen és ehhez hasonló csábítgatás. Az üze­mek — már akiket illet — a „szöktetés i" kísérletek, csábiiga. tások helyeit azon legyenek, hogy ne­veljenek maguknak minden irányban kul­túrkádereket, hisz' minden lehetőség ad­va van ehhezl A magyar mezőgazdasági tudo­mány legkiválóbb képviselői és a termelésben legjobb eredményt el­ért gyakorlati szakemberek érte­kezletén Nagy Imre elvtárs, a mi­nisztertanács elnöke, az MDP Po­litikai Bizottságának tagja tartott beszédet. Nagy Imre elvtárs beszé­dének kivonatát az alábbiakban kö­zöljük. Tisztelt Értekezlet! Népköztársaságunk Miniszterta­nácsa nevében üdvözlöm Önöket. A mai értekezletet azért hívtuk egybe, hogy elhatározó lépést te­gyünk mezőgazdaságunk fejleszté­se érdekében kormányprogram­munkban kitűzött feladatok meg­oldása terén. Annakidején pártunk Központi Vezetőségének határozata alapján kormányprogrammunkban kifejtettük, hogy népgazdasági ter­vünkben végrehajtandó mélyreható változásokkal, a kormány gazda­ságpolitikájának fő célkitűzésévé a dolgozó nép életszínvonalának ál­landó emelését tettük. Ebből kiindulva a kormány egyik legfontosabb feladatának tekinti a mezőgazdasági beru­házások lényeges emelésével a termelés minél gyorsabb és na­gyobb arányú fellendítését meg­valósítani, ami pártunk világos és határozott irányvonala. Sietteti és nagyon is időszerűdé teszi a kérdés felvetését az, hogy mezőgazdasági termelésünk az utóbbi évek során, számos tényező kölcsönhatásának eredményekép pen fejlődésében megrekedt és azóta úgyszólván egyhelyben to­pog. Sürget bennünket az is, hogy — a mezőgazdaság termelési viszo­nyaiból adódóan — tervezett intéz­kedéseink legjobb esetben 10—12 hónap múlva hozhatják meg első eredményeiket. És végül, ha nem iparkodunk, egy egész esztendőt elveszíthetünk, hisz a mezőgazda­sági év megkezdődött, mélyen bent­járunk az őszben és bizony az őszi vetéssel kapcsolatban a jövőévi ga­bonatermés növelésére szükséges intézkedésekkel már el is késtünk. Az egyhónapi határidőnek a fen­tieken kívül több szempontból is komoly jelentősége van. Legkésőbb november második felére el kell készülniök az önök javaslatainak, hogy a kormányzat idejekorán megtehesse a szükséges intézkedé­seket a téli és tavaszi mezőgazda­sági termelési feladatok előkészí­tése terén. Tisztelt Értekezlet! Engedjék meg, hogy az önök előtt álló nagy munkával kapcso­latban néhány olyan szempontot vessek fel, amelyek talán haszno­sak lehetnek a tervek kidolgozása során. Vegyük sorra röviden a követel­ményeket. Az első a gyorsaság. Ez azt jelenti, hogy olyan terveket kell készíteni, amelyek lehetővé teszik két­három éven belül a hozamok emelését, ezáltal az összterme­lés növelését és ezen belül az árutermelés arányának fokozá­sát . A másik követelmény az, hogy a fellendülés nagyarányú legyen. A harmadik követelmény az, hogy a javaslatok átfogók legyenek. Abban, ahogyan eddig nyúltunk a mezőgazdasági termelés problé­máihoz, az volt a fő hiba, hogy el­aprózott, részlet-rendszabályok vol­tak, amelyekből újabb problémák, gyakran ellentmondások sorozata keletkezett. Rendszertelen, tervsze­rűtlen munka volt, aminek kö­vetkezményeivel most szemben ta­láljuk magunkat. Ezzel a mód­szerrel most szakítanunk kell. A termelés fejlesztésének porblémáit a maguk bonyolultságában és ösz­szefüggésükben egységesen és nem szétaprózottan kell felvetni, vizs­gálni és megoldani. Az önök munkájával szemben tá­masztott negyedik követelmény az, hogy a kidolgozandó tervek és ja­vaslatok reálisak legyenek, szá­moljanak a megvalósításuk lehető­ségével, a szükséges feltételekkel, népgazdaságunk teherbíróképessé­gével. Végül a tervek kidolgozásánál nem lehet eltekinteni attól a kö­vetelménytől, hogy a kérdésekhez ne szűk szakmai szempontból, ha­nem a népgazdaság egészének szempontjából és fejlődésének per­spektívájából kell a megoldásokat meghatározni. A munka során ki kell dolgozni a tervek költségkihatásait és anyagigényét is. Ez elkerülhe­tetlenül szükségessé teszi a tervezés egybehangolását a népgazdaság egészének terve­zési kérdéseivel. Szem előtt kell tartani a népgazda­ság arányos fejlődésének törvényét is. Az elmúlt évek során az ipar túlgyors fejlesztése következtében a mezőgazdaság fejlődésében elma­radt, amivel megsértettük az ará­nyos fejlődés törvényét. Ezt most helyre kell hoznunk. A mezőgazdaság terén alapjában más a helyzet. Itt a termelés gyors és nagyarányú emelésére, tovább­fejlesztésére van szükség. Tisztelt Értekezlet! Most, amikor Önök hozzákezde­nek a mezőgazdaság elmaradottsá­gának felszámolására, a termelés gyors és nagyarányú fellendítésére irányuló javaslataik kidolgozásá­hoz, szerintem nem árt szemügyre venni, milyen az a színvonal, ahonnan a termelés fejlesztésére elindulunk, összefoglalóan: egész mezőgazdaságunk, tehát földművelésünk és állattenyész­tésünk termelésének átlagos színvonala a felszabadulás előtti szinten mozog. Ezen belül az egyes kultúrák, vagy növénycsoportok területi arányá­ban eltolódások vannak, főképpen az ipari és olajnövények javára, elsősorban a kenyérgabona- és bur­gonyaterület rovására, ami nagy­mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kenyérgabona problémája a meg­oldatlan kérdések közül is az első helyen szerepel. Fő növényeink át­lagtermései alig változtak. Állat­állományunk számszerűleg szapo­rodott ugyan, de több területen a hozam csökkent. Az évi átlagos tej­hozam mintegy 400 literrel, a vá­gósertés átlagsúlya 25—30 kilo­grammal kisebb, mint a felszaba­dulás előtti többéves átlag. Gyors és jelentős eredményt a rizstermelésben értünk el, a terü­leti növekedés és az átlaghozam terén egyaránt. Ahhoz, hogy he­lyes irányban keressük a megol­dást, látni kell azt is, hogy mi az oka mezőgazdasági termelésünk el­maradottságának. Az elmaradottságnak kétségtele­nül történelmi okai is vannak. Tudvalevő, hogy a feudális nagybirtokrendszert, amely kerék­kötője volt a magyar mezőgazda­ság fejlődésének, csak igen későn, a 45-ös földosztással számoltuk fel gyökeresen és végérvényesen. Az elmaradás okai az utolsó öt esztendő gazdaságpolitikájában is megtalálhatók. Ez alatt az idő alatt az ország népgazdaságában gyökeres változás ment végbe: ag­rárországból ipari országgá lettünk. A szocialista iparosítás kétségtele­nül helyes politikájából azonban a mezőgazdasági termelés fejlesztése tekintetében nagy feladatokat kel­lett volna kitűzni és megoldani, ami azonban elmaradt. Az ipar fejlesztésével nem tar­tott lépést a mezőgazdasági terme­lés fokozása. Az iparosítás és a mezőgazdaság szocialista átszervezésének túlzott üteme, az egyéni termelés fejlesz­tésének elhanyagolása, a kulákság korlátozásáról annak likvidálására való átcsúszás, a magánkisiparnak és kiskeresekedelemnek, mint a falu és város közötti áruforgalom fontos tényezőjének gyors felszá­molása, az ország gazdasági szer­vezetében a túlzott központosítás megvalósítása eltérést jelentett az «új gazdaságpolitika" helyes útjá­ról. Az ilyen gazdaságpolitika előbb-utóbb elkerülhetetlenül el­lentmondásba kerül az átmeneti szakasz gazdasági követelményei­vel és fejlődésének törvényszerűsé­geivel. Uj gazdaságpolitikánkban most érkeztünk el oda, hogy a mezőgaz­gazdasági termelés fellendülését akadályozd fentemlített okokat ki­küszöböljük és új gazdaságpoliti­kánkat helyes elvi és gyakorlati alapokra helyezzük. Gazdaságpolitikai tényezők köziil még egyet kívánok megemlíteni, amely a legutóbbi években hátrál­tatta a termelés növekedését a me­zőgazdaságban: az állami gazdasá­gok és a termelőszövetkezeti nagy­üzemek gazdasági megszilárdításá­nak elhanyagolása és termelésük alacsony színvonala. Másszóval: szocialista nagyüzemeink elmara­dottsága, ahol pedig n legjobb fel­tételei vannak a termelés fokozásá­nak. Ezt különösen figyelmébe ajánlom önöknek a tervek kidolgo­zásánál. Nagy Imre elvfárs a továbbiak­ban hangsúlyozta, hovy agrártudo­mányunk nem eléggé kezdeményező. Kétségtelen, hogy a haladó mn­jamsz, Liszenko nyomdokain ná­lunk is számos területen kimagas­ló eredmények születtek. Ez azon­ban nem homályosíthatja el azt a tény1, hogy a mezőgazdaság ..agy és alapvető kérdései elöl agrár,u­dományunk kitért­Ezek közül is első hetven áll a hozam fokozásának nagy és egysé­ges kérdéskomplexuma. Nem lehet eléggé hangsúlyoz­ni, hogy a népgazdaság számá­ra a kívánt eredményt a tudo­mányos és gyakorlati munka szoros kapcso'ata és egysége hozza meg. A tovább:ak Során Nagv Imre elvtárs több problémára irányítot­ta a mezőgazdasági szakemberek figyelmét. Mezőgazdaságunk legsúlyosabb baja, a termőtalaj rombolása. Nem új jelenség ez — mondotta Nagy Imre elvtárs — a régi Magyaror­szágról maradt ránk örökségbe. A •baj ott van, hogy a termőtalaj rom­bolása tovább folyik nálunk. Le­küzdését végső soron a tadományo3 tala jművelés meghonosítása segít­heti elő. — Addig is azonban rá kell irá­nyítani a fő figyelmet, az erőfe­szítések és anyagi eszközök nagy részét A javaslatok kidolgozásánál kü lön figyelmet kell fordítani az árutermelés kérdéseire, a mezőgaz­daságon kívüli fogyasztásra kerülő termékek termelésére. Az áruterme­lés mértékét, növelésének módi a'­és lehetőségét is ki kell dolgozni. Tisztelt Értekezlet! — Mezőgazdaságunk és termelési viszonyaink nagyon változatosak. Vannak kisüzemeink és nagyüze­meink, egyéni és szövetkezeti gaz­daságaink, amelyeknek megvannak a maguk sajátosságaik itt is. ott is mások a lehetőségek és a cél el­éréséhez szükséges eszközök. Ezek mérlegelésével kell kitűzni a fel­adatokat, ezekkel összhangban kell kidolgozni a javaslatokat. — Feltétlenül figyelemmel kell lenni a földbirtokviszonyokban és a termelési módban végbemenő vál­tozásoknak a termeléssel valóösz­szefüggésére. Nem szabad szem elől téveszteni a két fő termelést ág, a földművelés és az állatte­nyésztés szoros kapcsolatát. — Megoldásra vár a termelés szakirányításának kérdése, a szak­emberképzés, a szakmai vezetés képesítéshez kötése, a szakértők­nek a termelésbe való irányítása és átcsoportosítása, újraelosztása — az új feladatoknak megfelelően. A tervek és javaslatok kidolgo­zásánál fontos szempontnak kell lenni a termelés ösztönzésének. Végsősoron a mi viszonyaink között a feladatok megvalósí­tása a termelő, a dolgozó em­berektől függ. akiknek egyéni érdekeit messzemenően figye­lembe kell venni, anélkül, hogy az a nagy közösség, a dolgozó nép egyetemes érdekeinek ro­vására menne. A kettő össz­hangját kell a javaslatokban kidolgozni. Ezután Nagy Imre elvtárs ismer­tette a gabonfélék, a takarmány­növények és az ipari növények, to­vábbá a burgonya- és a zöldség-? valamint a szőlő- és a gyümölcster­melés fejlesztésének fő szempont­jait, a növényvédelem, a trágyázás és a talajjavítás, továbbá az öntö­zéses gazdálkodás terén megoldan­dó feladatokat. A mezőgazdaság gépesítése kapcsán kiemelte meg­bízható szántó-traktor-típus kidol­gozását, a leginkább munkaigényes növények, főképpen a kapások komplex gépesítését és a meglévő gépállomány kapacitásának teljes kihasználását, ismertette a szarvas­marha, a juh, a sertés- és a baromfi­tenyésztés gyors fejlesztésének, az állategészségügy gyökeres megjaví­tásának fő célkitűzéseit. Befejezésül Nagy Imre elvtárs & következőket mondotta: Én nem vagyok az agronómiai tu­dományok szakembere, biológus sem vagyok, ezért nem is célom a problémák tudományos fejtegetésé­be bocsátkozni. Ez már az egyes munkaközösségek feladata lesz. Nem hiszem, hogy a magyar me­zőgazdaság4 valaha is nagyszerűbb feladatok elé állította volna a ter­melés irányítóit, szakembereit. Bizton hiszem, hogy szívvel-lélek­kel, felkészültségük, tudásuk, ta­pasztalatuk legjavát adiák e nagy­szerű feladat megoldásához, mez'ő­av-^gK.c.i. Jívgy a naiMao ma- messzeDB témalista agronómia, Micsurin. Vit- j tosítom,* gazdasági termelésünk gvors és nagyarányú fellendítéséhez. Legjobb kívánságaim mellé leg­messzebbmenő támogatásomat biz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom