Délmagyarország, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-25 / 251. szám

délmugyürorszag VASÁRNAP. 1953. OKTÓBER 25. Ugy érezzük, megtettük kötelességünket s ezt várjuk tőletek is! A szegedi textilipari fiatalok és a Néphadsereg tagjainak találkozója Napfényes, de hűvös az öszi reggel. A munkábasiető emberek szívét mégis valami jóleső melegség járja át, ha elhaladnak a lobogódiszbe öltözött Április 4 úton, a lombjukat hullató magas fák alatt. A város búcsúzik katonafiaitól, akik csakhamar újra belekapcsolódnak az országépítő, alkotó munkába. Visszavárja őket a bánya, a gyár és a föld, hogy teremtő munkájukkal segítsék a kormányprogramm megvalósulását. Becsülettel helytálltak állampolgári kötelességük teljesítésében, s a helyükre most újak lépnek. Közeledik már a nap, amikor fiataljaink egy része fegyverrel cseréli fel a szerszámokat, hogy eleget tegyen hazafiúi kötelességének. Elindulnak, hogy megtanulják védeni a hazát, amely most már maradéktalanul az övék, s amelyért eddig fáradoztak. A haza védelme nagy ét szent dolog. Tudást, bátorságot és nagy akaraterőt követel. Tudást, amit csak a mindennapos szorgos munka, a kiképzési feladatok pontos elvégzése adhat. Bátorságot, aminek alapja az a rendíthetetlen hazaszeretet, amely eltölti egész dolgozó népünket. Nagy akaraterőt, ami a legnehezebb feladatok idején is biztos sikerre vezet. Erről beszélgetnek a katonák a .Szegedi Textilművek és a Szegedi Kenderfonó fiataljaival az egyik baráti találkozó alkalmával. Meg arról, hogy milyen is a katonaélet a mi hadseregünkben, a nép hadseregében, amely hús a nép húsából, vér a nép véréből. Amelynek parancsnokai maguk a dolgozó nép legjobb fiai. Tóth József, a Textilművek okleveles sztahánovistája örömmel készül fi megtisztelő hivatásra. Katona lesz, csakhamar magára ölti a néphadsereg egyenruháját. A laktanya lesz új otthona, ahol csakhamar megtanulja majd a haza védelmének tudományát. Eddig becsülettel végezte munkáját a Textilmüvek előfonójában, az ifjúmunkások legjobbjai közé emelkedett. . Az elsők httzittt ahar lenni n hadseregben is. Már arról érdeklődik a vendéglátó katonáktól, hogyan lesz az egyszerű harcosból tiszthelyettes. Tamás Nándor őrmester elvtárs válaszol kérdésére. A saját katonaéletét idézi, amely tele volt szépségekkel, de ugyanakkor nehéz és fárasztó gyakorlatokkal is. Mellén ott csillog a „kiváló lövész" jelvény, ami szavai igazát bizonyítja. Mert a kiváló jelvény megszerzése nem könnyű dolog. Lelkiismeretes és odaadó munka eredménye. — Néphadseregünk minden tagja előtt ma nyitva áll az út egészen a legmagasabb rendfokozat eléréséig. Csak dgyetlen dolog szükséges hozzá. A becsületesen elvégzett, jó munka. Ha Tóth elvtárs úgy dolgozik a hadseregben is, ahogy azt eddigi munkahelyén tette. könnyű lesz a dolga. Mert a mi parancsnokaink méltányolják a jól végzett munkát és nem fukarkodnak a dicséretekkel, jutalmakkal. Kiss Gyula elvtárs, a Textilművek dolgozója arról kér felvilágosítást, milyen lehetőségeik lesznek a sportolásra, ö ugyanis aktív sportoló. A Szegedi Kinizsi ökölvívó szakosztályának a tagja. És a hadseregben ls szeretné tovább folytatni kedvenc sportját. Többen is válaszolnak, de a legtalálóbban talán Szalai Sándor szakaszvezető elvtárs mondja el, milyen fejlett a hadsereg sportélete. — Csak a mi alakulatunk életéről beszélek most, — kezdi a szót —, pedig mi nem is állunk ezen a téren a legelsők között. Nem egy olyan elvtársat Ismerek, akik itt a hadseregben szerették meg a sportot, s itt is tanulták meg, méghozzá olyan magas színvonalon, hogy az országos hadsereg sportversenyeken kimagasló eredményeket értek el. A parancsnok elvtársak minden lehetőséget megadnak arra, hogy ki-kl olyan sporttal töltse szabadidejét, amihez a szíve húzza. A labdarúgástól az asztaliteniszig. az ökölvívástól a síelésig nálunk minden sportág megtalálható. És ez nagymértékben hozzájárul ahhoz is, hogy a ml elvtársaink előtt nincs lehetetlen feladat. Szívósak, edzettek kivétel nélkül, s ezt nem kis mértékben a mi nagyszerű sportéletünknek köszönhetjük. Egymás után következnek a kérdezők. Kíváncsiság és érdeklődés tükröződik az arcokon. Jövendő életükkel ismerkednek a leendő katonák. Berta István elvtárs, a Kenderfonó ifjú sztahánovistá.i& azt szeretné tudni, hogyan telnek a katonák egyszerű hétköznapjai. Németh János őrvezető, elvtárs emelkedik szólásra. Vállas, tagbaszakadt katona. Szinte egy fejjel kimagaslik társai közül. Mellét kiváló jelvény díszíti, hangja barátságos, megnyerő. A salát életével kezdi. Aliami Gazdaságból került a hadsergbe. Párttitkár volt már akkor is, párttitkár most is. Mégis, szinte le sem tudja mérni azt a hatalmas fejlődést, amelyen itt a hadseregben keresztül ment. Megnőtt, megizmosodott marxista-leninista tudása, határozott lett és magabiztos. Ugy érzi, ha most újra visszatér szülőfalujába, sokkal jobban megy majd a munka. S ezt a hadseregnek köszönheti. Meg azt is, hogy közelebb került az emberekhez. A kemény és nehéz gyakorlatok összekovácsolták, egy akaratra hozták a katonákat. A kollektíva ereje nagy dolgokra képes. Legyőzi a legnehezebb akadályt is. S idézi katonaéletét, a műszaki katonák odaadó munkáját. A komoly tudást, megerőltető fizikai munkát igénylő hídépítéseket, ahol cssk a közös munka szülhet jó eredményt. A nagy menetgyakorlatot, amikor az alegység valamennyi tagja teljesítette a kapott feladatot. S a bevonulásra készülő fiatalok csillogó szemekkel, elismerően hallgatják szavát. Gondolatban szinte valamennyi végigéli vele, s önkénytelenül is kedvet kapnak a műszaki katonák életére. S amilyen fegyvernem képviseselője beszél, úgy változnak a vágyak. Repülő szeretnék lenni, tüzér, én híradó, én meg légvédelmi. Mire végetér a találkozó, mér nehéz a választás. De annyi biztos, hogy bármilyen posztra küldi őket a haza, mindenhol becsülettel megállják helyüket. S kimondhatatlanul is egyetértenek Németh őrvezető elvtárs búcsúztató szavaival! — Mi, akik most eltávozunk a hadseregből, ígérjük, hogy munkahelyünkön sem hozunk szégyent a katona né ve. Ugy fogunk dolgozni, hogy örömmel jelenthessük majd nektek elért eredményeinket. Mi büszkén, felemelt fejjel távozunk a hadseregből. Ugy érezzük, megtettük kötelességünket. S ezt várjuk tőletek is! A szoviet hadihajóraj elhagyta Bulgáriát Szófia (TASZSZ). Október 23-án kifutott a bulgáriai Sztálin kikötőjéből a szovjet hndihajóral, nmely V. A. Parhomenko aitenger. nagy vezetésével baráti látogatáson volt Bulgáriában. flmerilm „boszorkányüldözés": 1458 tisztviselő került az utcára Washington (MTI). Az Egyesüli Államokban tömegesen szedi áldozatait a McCarthy és társai által .folytatott „boszorkányüldözés". Mint az „AFP" jelenti, a Fehér Búz közleményt adott ki arról, hogy a szeptombor végével befejeződött négy hónap alatt 1456 állami tisztviselőnek mondtak fel biztonsági okokból". Az orosz nyelvoktatás eredményei és akadályai Szegeden „Tanulj oroszul" című díszes plakát jelezte a város minden területén, üzemeknél, hivataloknál egyaránt, hogy a Magyar-Szovjet Társaság 1953—54. oktatási évben is, mint az elmúlt évben, orosz nyelvtanfolyamokat indít. Az elmúlt oktatási év eredményes volt, mert 76 tanfolyam tett állami jellegű vizsgát először orosz nyelvből, közel ezer hallgatóval. Az év elején több mint kétezer hallgató jelentkezett, de az év folyamán lemorzsolódás történt, főleg EZ üzemek hibájából, hogy nem biztosították a hallgatók számára a tanuláshoz, illetve az órán való megjelenéshez szükséges időt. Tehát azt jelentette, hogy nem segítették vezetőink az orosz nyelvtanulást. Semmibe vették az 1949. október 20-i párthatározatot, amikor nekik kellett volna jó példával előljárni, hogy személyükön keresztül propagandistái lettek volna az orosz nyelvnek. Nem értették meg, sőt még ma sem értik meg egyes helyeken annak jelentőségél, amit Rákosi elvtárs pártunk I) Kongresszusán mondott, hogy „nem tudjuk kihasználni azt a hatalmas tárházat, amit a Szovjetunió számunkra nyújt". Az elmúlt oktatási év hiányosságai már ebben az évben is megmutatkoznak. Például a Ruhagyárban, ahol kért tanfolyam indult, a tanfolyamok idejére különböző rendezvényeket állítottak be. Hasonló a helyzet az Ujszegedi Kendernél is. Nagyon sajnálatos körülmény az, hogy a szocialista kereskedelmünknél (kivéve a Ruházati Boltot) nem értették meg, hogy a kulturált kereskedelmünket a szovjet nyelvtudás mennyire segíti. Nehéz elhinni, hogy az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalatnál, vagy a Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói nem akarnak tanulni Lenin, Sztálin nyelvén. Itt hiányzott a felvilágosító munkfv, az agitáció. Körlevéllel szervezni nem lehet, pedig a kiskereskedelmi vállalatoknál a szervezést így próbálták megvalósítani, ami természetes, eredménytelen maradt. A Ruházati Boltnál csak hét főt jelentettek be, akik tavaly is jártak már órára. Rácz elvtárs meglátogatott egy pár úrudát és 24 fő jelentkezett orosz nyelvtanfolyamra, és ma szépen halad az igazgató elvtárs részvételével a tanfolyam. A Szegedi Villamosvasút október 20-án este 6 órára tervezte a beindulást. A tanfolyamot ellenőriztük és három fő jelent meg. Itt is körlevélben és falitáblán tudatták az Időpontot. Nem volt biztosíték arra, hogy az & dolgozó, aki önként jelentkezett a tanfolyamra, elolvasta-e azt a falitáblát. Itt hibát követett el maga az MSZT vezetőség, hogy a vezetőség tagjai közül, sem a vállalat részéről senki sem jelent meg a tan-f folyam beindításánál. Itt az igazgató elvtórsnő ugyan biztosította azoknak a jelentkezőknek az órán való részvételt, akik orosz nyelvet, a béke és haladás nyelvét akarták tanulni. Vannak azonban szervezeteink, ahol jól hasfenálják fel a lehetőséget és eleget tesznek a párthatározatnak. Ilyen a DÁV. Takács IstMSZT-titkár elvtárs az elmúlt ok©Wási évben egy tanfolyamot szervezett, ami kiválóan, lemorzsolódás nélkül vizsgázott. Ebben az évben két tanfolyam folyik a DÁV-nál. Egy haladó és egy kezdő, szép eredménnyel. Itt nem körlevelekkel és falitáblákon keresztül szervezték meg a dolgozókat, ha© nem felvilágosító, nevelő munkával megmagyarázták a dolgozóknak, hogy mit jelent oroszul tanulni ós ennek köszönhető, hogy a kezdő tanfolyam 28 fővel halad. A Téglagyári Egyesülés, Délrost, Tervező Iroda, Mezőgazdasági Kísérleti Intézet és még számos helyen jó szervezési munkát végeztek. Az orosz nyelv a világ egyik legszebb, leggazdagabb nyelve. Az orosz nyelvtanulás azt jelenti, hogy közelebb kerülünk e szovjet néphez, életéhez, munkájához, kultúrájához, beszélni tudunk barátainkkal. Az ENSZ plénumának 1945. április 27-i határozatával az orosz nyelvet hivatalosan elismerték politikai, gazdasági és jogi értekezletek nemzetközi nyelvének. „Nagy, hatalmas, igaz, szabad"—* ezekkel a szavakkal jellemezte az orosz nyelvet Turgenyev, a nagy orosz író. Az orosz nyelv ismerete életszükséglet mindazok számára, akik harcot folytatnak népünk " boldogulásáért. Népünk felemelése, szeretett hazánk felvirágoztatása érdekében tanuljuk felszabadítónknak, a béke hatalmas őrének, az emberiség haladásának, az élenjáró Szovjetuniónak a nyelvét, az orosz nyelvet. Tóth Tivadar, MSZT városi orosz nyelvfelelős Egy tszcs elnök9 akihez verset írtak ^ákányszék homokját fújja a rohanó ^ szél és nyőgeti a fákat. S a széllel szemben, enyhén süppedő homokban most érkezik a fiatal jegenyékkel körülfont, nemrég épített tanácsházhoz Kaczur Károly, a Kossuth termelőcsoport elnöke. A csoportelnök leül a tanácsháza :gyik szobájába s miután összeismerkedtünk, folyik a szó. Közben a jó öreg Kaczur orrára teszi drótkeretes szemüvegét és kis időre visszatér ahhoz a vershez, amelyet hozzáírtak: -Levél egy tszcs-elnöknck* címmel, s amelyet a minap közölt az újság. — Ismeri? — kérdi Kaczur Károly és ezalatt a vers íróját, a költő Lödi Ferencet érti. — Ismerem — mondom, s erre ő bólogat, hogy hát Jó és aztán az újságba temetkezik, hogy ne látszón elérzékenyülése. Mert nagyon nagy sor az, amivé ő, az egykori hajszolt cseléd lett. ©Ha valaki évekkel ezelőtt azt mondja, nekem írnak verset. hát kinevetem. De nagyot változott a világ*. C

send, s betűzt a verssorokból: «. . . a harci... Szét húzzák-e a közösét — verejtéküknek ért gyümölcsét? .. .* Percek multával felveti a fejét, minden zaiosság nélkül mondja, mintegy válaszul: — A harcot álljuk! Jó jövőnk a közös ... Hat tudjon erről a harcról mindenki. A harcról, amelyet az ellenséggel, s aztán a maradi gondolkodással, kishitűséggel, önzéssel. tudatlansággal szemben vívtak és vívnak. Kaczur kinéz az ablakon át a Kossuth földje felé, ahol már n Sfeél borzolja a zölden virító rozsvetésüket. — Vér festette az itteni földet — mondja —, három éve megölték a kulákok Kiss Imre elvtársat, a volt párttitkárunkat. De a mi igaz ügyünket nem lehet legyőzni!... A falu 70 kulákja most is ravaszul susmusol, s minden módon a multat akarják, s csak a kedvező alkalomra várnak, hogy a népbe döfjék a kést. Nem is éppen régen történt, hogy Ördögh Julcsa kulákasszony — akinél Kaczur cselédeskedett — amikor találkozott Kaczurnéval, mézes, mázos szóval arra akarta rávenni, beszélje le urát a közösben való munkáról, politizálásról. Az új kormányprogramm meghirdetése után pedig mint gyorsröptű madár, keresztülkasul szállt az ellenséges suttogás a falun: »Feloszlanak a csoportok, mindenki igyekezzen kifelé a közösből, osszák szét, ami van.. .© S a négyesztendős Kossuth csoportban is meginogtak jópáran. Azok az emberek, akik helytálltak a tavalyi nehéz esztendőben, s az idén az aratásnál oly' hősiesen végezték nehéz munkájukat, annak ellenére ls, hogy egyideig kenyérgondokkal küzdöttek. Mert igaz, aratás kezdetén szűken volt kenyér a boltban, s az otthoni is kifogyott. Többen ekkor hangoskodtak: Nem aratunk így. De az öreg Kaczur és jónéhányan azt mondták: a saját gabonánkról van szó, s a mostaninál sokkal nehezebb sorban is voltunk, amikor són és hajaskenyéren éltünk Aratni kell! És learatták a dúsan fizető kenyérgabona termést. S amikor arattak, gondoskodtak arról, hogy legyen elégséges kenyér, meg más élelem ls. XT ésőbb —• olyan pár hete csupán — megint felbojdultuk a csoportban. Esztelenül háborgó vihar támadt, hogy elpusztítsa annyi áldozat, szorgalom gyümölcsét. Pont akkor, amikor a sokkal gazdagabb életről, a hibák megszüntetéséről van szó. — Amikor széjjel nézegettem, azt láttam, hogy nemsokan vanr.ak körülöttem olyanok, akik nem mogtak meg, szinte esak: Simicz Ferenc, Kószó Illésné, Paplógó István, Simicz Ferencné. Még a családjaim. a feleségem <s azon volt: lépjünk ki mi is, ha a többlek ls mennek — emlékezik vissza az elnök. Horváth József, Csányi István, Szűcs Antal is nagy hangon kötötte az ebet a karóhoz; kimennek és viszik magukkal, ami rájuk esik. Beszélhetett a kis csoport egyideig bármit, még jó volt, ha meghallgatták őket. Kaczur Károly Mihály nevű fia is odavágta apjának: *£n kimegyek és vegyék ezt tudomásul. Vegyék!© Anyja is rákontrázott és bizony emészthette magát az öreg Kaczur, hogy mit tegyen. Mit tehettek? Okos, igaz szóval beszéltek a jelenről, a jövőről. Az idén a becsületesen dolgozóknak megfelelően jutott a munkaegységre, például Horváth József és családja csupán kenyérgabonát 57 mázsát és tűzifát pedig 54 mázsát vitt haza. Számos egyéb más juttatást, közte bort is kapnak és természetesen, készpénzt is. Adott jövedelmet a háztáji gazdaság ls. Igaz, több lehetett volna jócskán a tagok jövedelme, ha nem gazos a kukorica, a répa, s permetezik a szőlőt és Jobban gondozzák. De jópáran nem látták, hogy a közös gazdaságot elhanyagolták, a háztáji földet meg jól megművelték. De ezek olyan hibák, amelyeket meg lehet szüntetni okos beosztással, meg úgy, ha meglátja mindenki: a csoport haszna, az egyén haszna. Nagy üggyel-bajjal nyílt fel az ingadozók szeme és eszméltek: a hibák ellenére is jó az út, amelyen járnak és rajta haladva elérnek a gazdag élethez. A csoportban ma már csupán négyen vannak olyanok, akik kiakarnak lépni. De meglehet, ezek is elállnak szándékuktól. Az elnök hátraböki fején kalapját, elteszi szemüvegét, s mint aki előre tudta, hogy így lesz, azt mondja: — Csoportunk kiállta a vihart és bízva bízunk a jövőnkben. Még van itt hiba, de a párt segítségével majd kiig.izítjuk. Elhallgat, a hibákon jár az esze. Olyan kis dolgokon is viszálykodnak egymással páran és járja a hír, ez is, az is vitt valamit a közösből, a nagy család tudta nélkül. Hogy ne legyen így, beszéljék meg mindezeket a csoport gyűlésen, s vessenek végett a károg, egymással való veszekedésnek, egyesek egyesekkel szembeni bizalmatlankodásnak. De még baj az is. hogy Horváth Gábor elvtárs, a községi párttitkár gyakorta megfedi az embert, s szava utasítóan üres, lélektelen, jóllehet, nem akar rosszat. Nem megfelelő a viszony a titkár és a meglehet, néha rátarti Kaczur elvtárs között. Hol egyikük, hol másikuk száll harcba ezért, vagy azért, egymás ellen. Ez nem lenne baj, hisz nélkülözhetetlen a bírálat, de a hiba: a beszéd elfajul, pártszerűtlenné válik. Miért nem változtatnak ezen!? Csak emberséges, elvtársias szó, megértés kell hozzál Tegye ezt meg a titkár, tegye ezt meg az öreg Kaczur is, hogy jobb legyen a munkájuk, h;szer. mindketten egy célért dolgoznak. Az erő öszszefogására és nem szétforgácsolására van szükség! XX ív az elnök, menjünk ki a földre és " nézzük meg, hogyan vetnek és szántanak ott, Mert dolgoznak becsülettel a csoporttagok, és jó megélhetésüket, ott akarják meglelni. Igaz, néha dohog ez vagy az: miért kell úgy sietni, s olyan korán felkelni. De az okos szó használ. Igaz ís, a nagy családba állt most Király István és a felesége is. Egyszer már voltak csoportban, de kimaradtak, most beléptek, mert úgy vélik: a csoportban csak jobb. Kinn a földön már zöldéi a 75 hold árpa, meg' 40 hold rozs, 55 holdon meg most verj által magát a rozsszem a homokon, — kelőben van. Odább két gép vet, s úgy igyekeznek, határidőre a búza mag is a földbe kerüljön. A 12 hold szőlősben zörren a sárgult levél, s messzebb a 12 holdon egyenesen állnak a gyümölcsfák, amelyet tavaly őszszel telepítettek. Szép ez a gazdaság, r.agyon is az. Minden azt. leheli magából: a közös élet győzhetetlen. Nézi az elnök az vérrel öntözött szeretett földet és a tájat. Az útra gondolt, amelyet csoportja megtett, s amely előtte áll. Fejében a harcok is járnak. Mert minden új győzelemért, előre Jutásért és eredményért harcolni kell. ö is harcol — álija a sarat. Rege Sándor