Délmagyarország, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-20 / 246. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK t Lelkesen csatlakoznak a szegedi üzemek az Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozóinak versenyfelhívásához A mezőgazdaság kiváló szakembereinek értekezlete Vasárnap múzeumi képtár nyilt Szegeden A Z M D P C SONGRADMEGYE I PÁR T B I Z O T T SÁG Á N A K L A P J A IX. ÉVF. 246. SZÁM ARA 50 FILLÉR KEDD, 1953. OKTÓBER 20. Á harmadik negyedév feladatainak győzelm es teljesítése után Vasárnap az újságok és a rádió közölték a Központi Statisztikai Hivatal jelentését az 1953. harmadik negyedévi terv teljesítéséről. A jelentés kézzelfogható tényekkel bizonyítja, hogy népgazdaságunk általában egészségesen fejlődik, szemlátomást nő a lakosság életszínvonala. Ez a tervjelentés is bizonyítja, hogy alkotó munkánk gyümölcseit a dolgozó nép élvezi. 102.5 százalékra teljesítettük az ipari termelés tervét. A multévihez viszonyítva gyáriparunk ebben a negyedévben 12 százalékkal termelt többet, mint 1952 hasonló időszakában. Ezt összevetve a kapitalista Magyarország második világháború előtti időszakával, mutatja a jelentés, hogy tizenkétszer gyorsabban fejlődik az ipar, mint a múltban, amikor évenkint csupán egy százalékkal nőtt az ipar termelése. Tehát biztos léptekkel haladunk előre, bizonyítva az egész világ előtt gazdasági rendünk fölényét, a kapitalista rendszer fölött. A jelentés számadataiból ls kitűnik dolgozó népünk jólétének, anyagi és kulturális színvonalának emelkedése. Megnőtt az élelmiszerek fogyasztása. 26.3 százalékkal több kenyeret és péksüteményt, 31.2 százalékkal több zsírt, 20.8 százalékkal több húst vásárolt a lakosság, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Aki szereti a népet, nem tudja öröm és lelkesedés nélkül olvasni azt, hogy a negyedév végén 240-el volt több a kórházi ágyak száma, mint egy évvel ezelőtt; hogy az anya- és csecsemővédelemre ebben a negyedévben mintegy 40 százalékkal nagyobb összeget fordítottak, mint. 1952 azonos időszakában és a bölcsődei férőhelyek száma 23 százalékkal emelkedett. 1953. harmadik negyedévében 80 százalékkal több művet adtak ki, 35 százalékkal többen látogatták a filmszínházakat, mint a múltév harmadik negyedévében. A rádióelőfizetők száma egy év alatt 25 százalékkal, ezenkívül a vezetékes rádióelőfizetőké 156 százalékkal emelkedett. A Statisztikai Hivatal jelentése beszél azokról az eredményekről, amelyeknek a gyümölcsét majd ezután élvezzük, amelyek tovább növelik majd az életszínvonalat. A beruházásokra folyósított összeg a mult év harmadik negyedéhez viszonyítva 9.5 százalékkal emelkedett. Meggyorsultak a lakásépítkezések. Az ország több városában, köztük Szegeden is hozzákezdtek új lakások építéséhez. Nagyok, felemelőek eredményeink, még sincs okunk elbizakodni. Van tennivalónk még elég. Hogy eredményeinket megtarthassuk, sőt növelhessük, munkásosztályunknak, értelmiségeinknek tudása legjavát kell adnia, hogy sikerrel teljesíthessük negyedik negyedéves tervünket, egyben az egész 1953-as évi tervet. . Sikereink, nagyok és jelentősek. De nem szabad, hogy erőt vegyen rajtunk az önteltség, az eredményékkel való megelégedettség érzése, örülünk a sikereknek, de számot kell vetni azzal, hogy a haza érdeke, az előttünk álló nagy célkitűzés, a kormányprogramm megvalósítása, az ipari termelés iramának szakadatlan növekedését, a termelés további növelését, az önköltség további csökkentését követeli. A Statisztikai Hivatal jelentéséből is kitűnik, hogy még mindig komoly bajok vannak az önköltséggel. Mint a jelentés megállapítja: -A gyáripar 1953. III. negyedévi önköltségcsökkentési tervét nem teljesítette*. Szeged üzemeiben is jelentősen meg kell javítani az ilyenirányú munkát. Szigorúbb takarékossággal, új technikai módszerek bevezetésével segítenünk kell a termékek előállítási költségét. Biztosítanunk kell minden üzemben a terv teljesítését. Az 1953-as év terve csak akkor valósulhat meg sikeresen, ha a termelési feladatokat műszakról-műszakra, naprólnapra, minden gyárban, üzemben, építkezésnél teljesítik. Egyes munkások lemaradása kikerülhetetlenül lerontja az egész műhely munkáját, kihat az egész vállalat termelésére. Az a gyár, vagy üzem, amely termelési tervét nem teljesíti ütemesen, hónaprólhónapra akadályozza a vele kapcsolatban lévő vállalatok munkáját, visszarántja azokat is és csökkenti az egész iparág termelését. Az évi terv sikeréért folytatott nagy munkánkban most az év utolsó hónapjaiban, az eddigieknél jobban kell támaszkodnunk a termelés hatalmas lendítőjére, a szocialista munkaversenyre. A Statisztikai Hivatal jelentésével egyidőben jelent meg a Délmagyarország hasábjain az Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozóinak versenyfelhívása, amelyben Csongrád megye üzemeihez szól: -"Köszöntsük kiváló munkával november 7-ét, vigyük győzelemre évi tervünk teljesítését*. A tervért folytatott küzdelemben nem érhetünk el sikereket, ha nem szélesítjük ki és nem fejlesztjük tovább a szocialista versenyt, a szocializmus építésének ezt a kipróbált módszerét. A verseny kiseper mindent, ami elavult, ami káros, ami akadályozza előrehaladásunkat — segít legyőzni a nehézségeket, segít kivívni a győzelmet. Csatlakozzanak ehhez a versenyfelhíváshoz Szeged üzemei egytől-egyig. Tegyenek hasonló felajánlást, mint az Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozói. Pártszervezeteink irányításával a szakszervezetek legyenek e verseny gazdái. A győzelem ezen a frontszakaszon azon múlik, hogyan dolgozik a tisztikar, a vezetők gárdája és mennyire sikerül harcba vinni a tömegeket. Széles tömegmunkával mozgósító, a termelési feladatokat világosan megjelölő agitációval kell elérnünk, hogy most, amikor a III. negyedév eredményeit ismerve, azokra támaszkodva, új eredményekért küzdünk, tovább fokozódjék a szocialista munkaverseny lendülete Szeged üzemeiben. Most a következő hónapokban dől el végérvényesen, hogyan teszünk eleget 1953-as év tervfeladatainak. Minden dolgozó érezze, hogy felelősséggel tartozik a tervért, hiszen a terv számadatait a mi mindennapi erőfeszítéseink, a mi munkakészségünk váltja valóra. Az 1953. éves terv győzelmének legfőbb biztosítéka is a szilárd eltökéltség arra, hogy tervünket megvalósítsuk, túlszárnyaljuk. Biztosíték az, hogy egész dolgozó népünk tovább akar haladni a kormányprogramm megvalósításának útján és ez olyan cél, amellyel százezreket lehet a szocialista verseny új, nagy tetteire lelkesíteni. Ne legyen egyetlen szegedi üzem sem, amely ne teljesítené dekád és havi terveit. Azok az üzemek is, akik elmaradtak, úgy végezzék munkájukat, a vezetőség, s dolgozók egyaránt, hogy az év végén nyugodtan jelenthessék pártunknak és kormányunknak egyaránt: letörlesztették azt, amivel évközben a tervnek, a hazának adósak maradtak. Határozzák el a szegedi üzemek vezetői és munkásai, hogy felülmúlják a korábbi versenyszakaszok eredményeit, csatlakozva az Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozóinak felhívásához, legjobb tudásukkal küzdenek nagy feladatunk megvalósításáért, az 1953-as évi terv túlteljesítéséért. Nincs nemesebb feladat az Ifjúság számára, mint az, hogy minden tudásával, erejével harcoljon a békéért Ifjúsági béketalálkozó Szegeden Va asárnap délelőtt Szeged ifjúmunkásai, paraszt, és tanulófiataljai békelalálkozóra gyűltek össze a Közalkalmazottak Kultúrtermében. A munkában és tanulásban kitűnt fiatalok a találkozón értékelték a békeharccal kapcsolatos eddigi munkájukat és megbeszélték a békeharcban rájuk váró további feladatokat. A béketalálkozón részt vettek a hazánkban tanuló külföldi ösztöndíjas diákok küldöttjei, román, kínai, koreai Fiatalok is, akiket forró szeretettel köszöntöttek a szegedi fiatalok. Lelkesen és szűnni nem akaró tapssal fogadták a piros, fehér zöld és világoskék drapériával bevont emelvényen megjelenő Jacques Denist, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség főtitkárát. Jaeques Denis beszéde Á hosszú ünneplés után Nagy Sándor elvtárs Sztálin díjas és Kossuth-díjas író üdvözölte a megjelent fiatalokat és békeharcosokat. Majd Jacques Donis tartotta meg beszámolóját. Beszélt anrói, milyen nagy jelentőségű, hogy itt, a béketalálkozón a fiatalok megbeszélik feladataikat a békéért folyó harcban. A fiatalok szár,iára — mint mondotta — különösen jelentős a béke. Egyet jelent számukra az élettel. Éppen ezért nincs fontosabb és nemesebb feladat az ifjúság számára, mint az, hogy minden tudásával, erejével harcoljon a békéért. Erre annál is inkább szilkség van, — folytatta —, mert bár, jelentős eredményeket értünk cl a békéért való harcban, a háborús -erők mindent elkövetnek gyilkos terveik valóra váltásáért. Ezért igyekeznek szabotálni a koreai fegyverszüneti egyezményt, cz^rt akarják felfegyverezni Japánt, NyugatNémetországot, ezért akarják kiterjeszteni a gyarmatokon folyó igazságtalan elnyomó rablóháborújukat. Ezért börtönzik be a békéért harcoló fiatalok legjobbjait a tőkés országokban. Mindez azonban nem félemliti meg a fiatalokat, — mondta Jacques Denis elvtárs, — sőt még hatalmasabb egységbe kovácsolja őket, mint azt a Bukaresti Világifjúsági Találkozó is megmutatta, ahol 120 nemzet harmincezer fiatalja gyűlt Össze. Jacques Denis szavai nyomán megelevenedtek a VIT felejthetetlen napjai. A fiatalok lelkes fogadalmat tettek a találkozón, hogy megvédik a békét, az ifjúság egységét. — Ez a fogadalom minden fiatalra kötelezettségeket ró. Ezért az ügyért hív harcra a DÍVSZ. Éljen a világ ifjúságának szövetsége, éljen a béke — fejezte be beszédét Jacques Denis elvtárs. A fiatalok hatalmas tapssal feleltek az elhangzott beszedre ós felállva tüntettek a béke mellett. Közben a teremben virágokkal, ajándékokkal küldöttek jelenlek meg. Az Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalat, a Textilmüveí, a Ruhagyár, a Paprikafeldolgozó fiataljainak és dolgozóinak üdvözletét tolmácsolták a béketalál kezó résztvevőinek. A küldöttekkel együtt három úttörő is köszöntötte az értekezletet ós hófehér csokiot nyújtottak át Jacques Denis elvtársnak. Gosztonyi János elvtárs beszéde Á fiatalok feladatairól beszélt Gosztonyi János elvtár3, az Ifjúsági Szövetség Központi Vezetőségének főtitkára is. Elmondotta, hogy nálunk, itt Szegeden is sok fiatal természetesnek veszi jelenlegi életét, azt, hogy nincs munkanélküliség, hogy szabadon tanulihat, sportolhat, jó ruhában járhat, szórakozhat és ha elvégezte az egyetemet, kész munkahely várja. Beszélt a kapitalista országok fiataljainak életéről, ahol munkanélküliség, nyomor vár a felnövő munkásfiatalokra, az egyetemekről és főiskolákról kikerült d'ákokra egyaránt. A bukaresti VIT mind erre felhívta fiataljaink íigj elmét és megszilárdította népi demokráciánkba vetett hitüket, s népi demokráciánkhoz való hűségüket. Ezután beszélt a fiatalok feladatairól a békeharcban, a mindennapi munkában. Az ifjúságnak minden erejével harcolnia kell a kormányprogramm megvalósulásáért. Az üzemekben a terv maradéktalan teljesítésével, jó minőségi munkával, kinn a földeken az őszi munkák mielőbbi elvégzésével, jövő c.i kenyerünk biztosításával. A tanuló fiataljaink pedig jó tar.ulássa', hogy jó vezetőivé váljanak majd a szocializmus építésének. De vájjon a békéért való harohan elég-e mindez? — kérdezte Gosztonyi elvtárs. — Az, hogy száz százalékra teljesítjük a tervet, általában 4-esre, 5-ösre feleljünk az iskolában — elég-e ez a békcharcban? — Nincs igazuk azoknak, akik úgy gondolkodnak, ezzel eleget tettek a béke megvédésééit. — adta meg beszédében mindjárt a választ is. A fiataloknak ismerniök kell a békeharc mindennapi eredményeit, azt, hogy mi történik Koreában. Vietnamban, hogy miért harcolnak Kelet és Nyugat közötti kereskedelmi kapcsolatok létrehozásáért a békét akaró emberek. A DISZ fiataloknak aktívan ki kel venniök részüket a békebizottságok munkájából. Nem elég, ha az asszonyok, édesanyák mondják el a hékegyüléseken, mit jelent fiuk, leányuk számára a béke. Menjenek el a fiatalok oda, maguk is és mondják el kisgyűléseken, hogy mit jelent számukra a béke. Vezessenek öékebeszélgetéseket a dolgozók között. Váljanak a fiatalok a bckeharc rohamcsapatává. Erre kötelez a VIT-cn tett ígéret is. Hozzászólások Gosztonyi elvtárs szavai után egymásután emelkedtek szólásra a fiatalok, hogy beszámoljanak DISZ szervezetük munkájáról, elmond ják a fiatalok a dolgozók üzenetét az értekezleten. Bakos László, az egyetemi fiatalok küldötte felszólalásában elmondta, hogy DIS£bizottságuk is gyenge kapcsolatot tartott a békebizottsággal. Formális volt békeagitáeiójuk. így nem is tudtak kielégítő munkát végezni. Elmondotta, hogy helytelenül, a szervezési munka miatt a politikai munka háttérbe szorult az elmúlt hetekben. Ez megmutatkozik DlSilszervezetrik jelenlegi munkájában. Vandarel Ibolya az Ifjú Gárda szakérettségis hallgatók harcos üdvözletét tolmácsolta. Elmondta, ők soha nem felejtik el azt. hogy az üzem küldte őket tanulni. Éppen ezért mindent megtesznek azért, hogy dolgozótársaik bizalmát jó tanulásukkal viszonozzák. Czakó Mária, a Tömörkény Leánygimnázium DISZ szervezetének munkájáról számolt be. — Iskolánkban minden a béke jegyében folyik — mondotta. — Igyekszünk mindent megtenni E jobb tanulmányi eredmények eléréséért. Tanulópárokat szerveztünk, tanulócsoportokat hoztunk létre, hogy segítséget nyujtsunk gyengébb eredményeket elérő társainknak. A mulasztások csökkentésének érdekében a hiányzókat felkeressük otthonukban, megkérdezzük, miért nem jöttek pontosan a foglalkozásokra. A betegeknek segítünk a mulasztott anyag pótlásában. Emelkedett a Szabad Ifjúság előfizetőinek száma és rendszeresen megbeszéljük a lapban megjelent fontosabb cikke© ket. Iskolánk hallgatói elsők voltaki a fémgyűjtésben. A nyári munká© bői is kivettük részünket. Sztálin© városban dolgozó társaink jó mun© kájukkal vándorzászlót nyertek. Mii jó tanulással, további jó munkával igyekszünk előbbre vinni békemoz© galmunkat. ; Pavlovics Lászlóné, a konzerv© gyári ifjúmunkások nevében kö© szöntötte az értekezletet. Gulyásl Rózsa, a Textilművek sztahánovis© t£- ifjúmunkása az üzem ifjú szta© hánovistáinak vállalását tolmácsol© ta. — Vállaljuk — mondotta hogy szaktudásunk átadásával se© gítjük évi tervünk mielőbbi teljesí© tését. Ezenkívül békeőrséget szervezünk, hogy ezzel is hozzájáruljunk békemozgalmunk erősítéséhez. Bömh József, az egyetemi fiata© lok küldötte, EZ egyetemi DISZ szervezetek munkáját értékelte hoz© zászólásában. Igyekezett megvilágí© tani, mi az oka annak, hogy sok© szor sablonossá válik DISZ szerve© zeteink munkája. Ennek egyik oka — mint mondotta —, hogy sok szervezetnél kialakul egy-egy cso© port, hat-nyolc, esetleg tíz tagbólj akik minden munkát elvégeznek, a többi DlSZ-tag hallgatólagos be© leegyezésével. Ezeknek á tagoknak a munka lefoglalja- majdnem min© den szabadidejüket. Ugyanez meg© mutatkozik taggyűlések előkészité© sénél is. így sok fiatal nem érzí magáénak a DISZ-t, nem érzi ma© gáénak a taggyűlést. Fiataljaink nem ismerik eléggé a mindennapi problémákat, kérdéseket, amelyek érdekelnék őket. Például Koreáról, Vietnamról bővebb alaposabb előadásokat szeretnének hallani. Több figyelemmel kell összeállítani DISZ szervezetünknek a fiatalok foglalkozását szolgáló tervet és töb© bet kell foglalkoznia az egyszerű DISZ tagokkal is, akkor bizonyára megjavul szervezetünk munkája. A következő felszólaló fekete© hajú, feketeszemű fiatal lány volt, Kolmán Flórika, román egyetemi hallgató. Tört magyarsággal kezdte el a beszédét. — Szeretettel jöttünk ide az értekezletre — mondta —, hogy megismerjük a magyar fiatalok harcát. Még rosszul fejezem ki magam, nem tudom eléggé a maguk nyelvét, de a szívem dobogása olyan, mint a maguké. — Szavait lelkes taps szakította félbe, majd folytatta: — Mindnyá© jan együtt dolgozunk, mi népi de© mokratikus országok fiataljai. Együtt harcolunk a békéért. Hiszen a célunk is egy, békében élni, épí© teni a jövőnket. Megígérjük mi, külföldi ösztöndíjas diákok, hogy sokat fogunk tanulni és visszatérve hazánkba elmondjuk az ottani fiataloknak, hogyan élnek, dolgoznak a magyar fiatalok. Mi magukkal együtt harcolunk a békéért és barátságba n akarunk élni. Mi mindig szeretettel megyünk el az ilyen találkozókra, hogy ezzel is kifejezzük együttérzésünket. Az értekezleten még számos hozzászólás hangzott el, közi-ük Kalmár László Kossuth-díjas egyetemi professzoré is. Felszólalásában ériékes útmutatást adott a fiatalom további munkájához. Értékes javaslatokat tett arra, hogyan tudnának minél többet tenni a békemozgalom sikeréért. Elmondotta, hogy milyen helyes volna, ha az egyetemi fiatalok elkérnék a különböző országok egyetemeiről érkező szaklapokat és ír. nának egy-egy külföldi egyetenf hallgatóinak, írnának arról, hogyarf élnek, ta.i u 1-nak hazánkban az egve^. tem diákjai. Ugyanezt megtehetné^ (Folytatás a második gidaion.) j