Délmagyarország, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-20 / 246. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK t Lelkesen csatlakoznak a szegedi üzemek az Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozóinak versenyfelhívásához A mezőgazdaság kiváló szakembereinek értekezlete Vasárnap múzeumi képtár nyilt Szegeden A Z M D P C SONGRADMEGYE I PÁR T B I Z O T T SÁG Á N A K L A P J A IX. ÉVF. 246. SZÁM ARA 50 FILLÉR KEDD, 1953. OKTÓBER 20. Á harmadik negyedév feladatainak győzelm es teljesítése után Vasárnap az újságok és a rádió közölték a Központi Sta­tisztikai Hivatal jelentését az 1953. harmadik negyedévi terv tel­jesítéséről. A jelentés kézzelfogható tényekkel bizonyítja, hogy népgazdaságunk általában egészségesen fejlődik, szemlátomást nő a lakosság életszínvonala. Ez a tervjelentés is bizonyítja, hogy al­kotó munkánk gyümölcseit a dolgozó nép élvezi. 102.5 százalékra teljesítettük az ipari termelés tervét. A multévihez viszonyítva gyáriparunk ebben a negyedévben 12 százalékkal termelt többet, mint 1952 hasonló időszakában. Ezt összevetve a kapitalista Ma­gyarország második világháború előtti időszakával, mutatja a je­lentés, hogy tizenkétszer gyorsabban fejlődik az ipar, mint a múltban, amikor évenkint csupán egy százalékkal nőtt az ipar termelése. Tehát biztos léptekkel haladunk előre, bizonyítva az egész világ előtt gazdasági rendünk fölényét, a kapitalista rend­szer fölött. A jelentés számadataiból ls kitűnik dolgozó népünk jólété­nek, anyagi és kulturális színvonalának emelkedése. Megnőtt az élelmiszerek fogyasztása. 26.3 százalékkal több kenyeret és péksü­teményt, 31.2 százalékkal több zsírt, 20.8 százalékkal több húst vásárolt a lakosság, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Aki szereti a népet, nem tudja öröm és lelkesedés nélkül olvasni azt, hogy a negyedév végén 240-el volt több a kórházi ágyak száma, mint egy évvel ezelőtt; hogy az anya- és csecsemővédelemre ebben a negyedévben mintegy 40 százalékkal nagyobb összeget fordítot­tak, mint. 1952 azonos időszakában és a bölcsődei férőhelyek száma 23 százalékkal emelkedett. 1953. harmadik negyedévében 80 szá­zalékkal több művet adtak ki, 35 százalékkal többen látogatták a filmszínházakat, mint a múltév harmadik negyedévében. A rádió­előfizetők száma egy év alatt 25 százalékkal, ezenkívül a vezeté­kes rádióelőfizetőké 156 százalékkal emelkedett. A Statisztikai Hivatal jelentése beszél azokról az eredmé­nyekről, amelyeknek a gyümölcsét majd ezután élvezzük, amelyek tovább növelik majd az életszínvonalat. A beruházásokra folyósí­tott összeg a mult év harmadik negyedéhez viszonyítva 9.5 száza­lékkal emelkedett. Meggyorsultak a lakásépítkezések. Az ország több városában, köztük Szegeden is hozzákezdtek új lakások építéséhez. Nagyok, felemelőek eredményeink, még sincs okunk elbiza­kodni. Van tennivalónk még elég. Hogy eredményeinket megtart­hassuk, sőt növelhessük, munkásosztályunknak, értelmiségeinknek tudása legjavát kell adnia, hogy sikerrel teljesíthessük negyedik negyedéves tervünket, egyben az egész 1953-as évi tervet. . Sikereink, nagyok és jelentősek. De nem szabad, hogy erőt vegyen rajtunk az önteltség, az eredményékkel való megelégedett­ség érzése, örülünk a sikereknek, de számot kell vetni azzal, hogy a haza érdeke, az előttünk álló nagy célkitűzés, a kormánypro­gramm megvalósítása, az ipari termelés iramának szakadatlan növekedését, a termelés további növelését, az önköltség további csökkentését követeli. A Statisztikai Hivatal jelentéséből is kitűnik, hogy még mindig komoly bajok vannak az önköltséggel. Mint a jelentés megállapítja: -A gyáripar 1953. III. negyedévi önköltség­csökkentési tervét nem teljesítette*. Szeged üzemeiben is jelen­tősen meg kell javítani az ilyenirányú munkát. Szigorúbb takaré­kossággal, új technikai módszerek bevezetésével segítenünk kell a termékek előállítási költségét. Biztosítanunk kell minden üzemben a terv teljesítését. Az 1953-as év terve csak akkor valósulhat meg sikeresen, ha a termelési feladatokat műszakról-műszakra, napról­napra, minden gyárban, üzemben, építkezésnél teljesítik. Egyes munkások lemaradása kikerülhetetlenül lerontja az egész műhely munkáját, kihat az egész vállalat termelésére. Az a gyár, vagy üzem, amely termelési tervét nem teljesíti ütemesen, hónapról­hónapra akadályozza a vele kapcsolatban lévő vállalatok munká­ját, visszarántja azokat is és csökkenti az egész iparág termelését. Az évi terv sikeréért folytatott nagy munkánkban most az év utolsó hónapjaiban, az eddigieknél jobban kell támaszkodnunk a termelés hatalmas lendítőjére, a szocialista munkaversenyre. A Statisztikai Hivatal jelentésével egyidőben jelent meg a Délmagyarország hasábjain az Ujszegedi Kender-Lenszövő Válla­lat dolgozóinak versenyfelhívása, amelyben Csongrád megye üze­meihez szól: -"Köszöntsük kiváló munkával november 7-ét, vigyük győzelemre évi tervünk teljesítését*. A tervért folytatott küzde­lemben nem érhetünk el sikereket, ha nem szélesítjük ki és nem fejlesztjük tovább a szocialista versenyt, a szocializmus építésének ezt a kipróbált módszerét. A verseny kiseper mindent, ami elavult, ami káros, ami akadályozza előrehaladásunkat — segít legyőzni a nehézségeket, segít kivívni a győzelmet. Csatlakozzanak ehhez a versenyfelhíváshoz Szeged üzemei egytől-egyig. Tegyenek hasonló felajánlást, mint az Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozói. Pártszervezeteink irányításával a szakszervezetek legyenek e ver­seny gazdái. A győzelem ezen a frontszakaszon azon múlik, ho­gyan dolgozik a tisztikar, a vezetők gárdája és mennyire sikerül harcba vinni a tömegeket. Széles tömegmunkával mozgósító, a termelési feladatokat világosan megjelölő agitációval kell elérnünk, hogy most, amikor a III. negyedév eredményeit ismerve, azokra támaszkodva, új eredményekért küzdünk, tovább fokozódjék a szocialista munkaverseny lendülete Szeged üzemeiben. Most a kö­vetkező hónapokban dől el végérvényesen, hogyan teszünk eleget 1953-as év tervfeladatainak. Minden dolgozó érezze, hogy felelős­séggel tartozik a tervért, hiszen a terv számadatait a mi minden­napi erőfeszítéseink, a mi munkakészségünk váltja valóra. Az 1953. éves terv győzelmének legfőbb biztosítéka is a szilárd eltö­kéltség arra, hogy tervünket megvalósítsuk, túlszárnyaljuk. Bizto­síték az, hogy egész dolgozó népünk tovább akar haladni a kor­mányprogramm megvalósításának útján és ez olyan cél, amellyel százezreket lehet a szocialista verseny új, nagy tetteire lelkesíteni. Ne legyen egyetlen szegedi üzem sem, amely ne teljesítené dekád és havi terveit. Azok az üzemek is, akik elmaradtak, úgy végezzék munkájukat, a vezetőség, s dolgozók egyaránt, hogy az év végén nyugodtan jelenthessék pártunknak és kormányunknak egyaránt: letörlesztették azt, amivel évközben a tervnek, a hazá­nak adósak maradtak. Határozzák el a szegedi üzemek vezetői és munkásai, hogy felülmúlják a korábbi versenyszakaszok eredmé­nyeit, csatlakozva az Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozói­nak felhívásához, legjobb tudásukkal küzdenek nagy feladatunk megvalósításáért, az 1953-as évi terv túlteljesítéséért. Nincs nemesebb feladat az Ifjúság számára, mint az, hogy minden tudásával, erejével harcoljon a békéért Ifjúsági béketalálkozó Szegeden Va asárnap délelőtt Szeged ifjúmunkásai, paraszt, és tanuló­fiataljai békelalálkozóra gyűltek össze a Közalkalmazottak Kultúrtermében. A munkában és tanulásban kitűnt fiatalok a talál­kozón értékelték a békeharccal kapcsolatos eddigi munkájukat és meg­beszélték a békeharcban rájuk váró további feladatokat. A béketalál­kozón részt vettek a hazánkban tanuló külföldi ösztöndíjas diákok kül­döttjei, román, kínai, koreai Fiatalok is, akiket forró szeretettel köszöntöt­tek a szegedi fiatalok. Lelkesen és szűnni nem akaró tapssal fogadták a piros, fehér zöld és világoskék drapériával bevont emelvényen megjelenő Jacques Denist, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség fő­titkárát. Jaeques Denis beszéde Á hosszú ünneplés után Nagy Sándor elvtárs Sztálin díjas és Kos­suth-díjas író üdvözölte a megje­lent fiatalokat és békeharcosokat. Majd Jacques Donis tartotta meg beszámolóját. Beszélt anrói, mi­lyen nagy jelentőségű, hogy itt, a béketalálkozón a fiatalok megbe­szélik feladataikat a békéért fo­lyó harcban. A fiatalok szár,iára — mint mondotta — különösen je­lentős a béke. Egyet jelent számuk­ra az élettel. Éppen ezért nincs fontosabb és nemesebb feladat az ifjúság számára, mint az, hogy minden tudásával, erejével harcoljon a békéért. Erre annál is inkább szilkség van, — folytatta —, mert bár, jelentős eredményeket értünk cl a békéért való harcban, a háborús -erők min­dent elkövetnek gyilkos terveik valóra váltásáért. Ezért igyekez­nek szabotálni a koreai fegyver­szüneti egyezményt, cz^rt akarják felfegyverezni Japánt, Nyugat­Németországot, ezért akarják ki­terjeszteni a gyarmatokon folyó igazságtalan elnyomó rablóhábo­rújukat. Ezért börtönzik be a béké­ért harcoló fiatalok legjobbjait a tőkés országokban. Mindez azonban nem félemliti meg a fiatalokat, — mondta Jacqu­es Denis elvtárs, — sőt még ha­talmasabb egységbe kovácsolja őket, mint azt a Bukaresti Világ­ifjúsági Találkozó is megmutatta, ahol 120 nemzet harmincezer fia­talja gyűlt Össze. Jacques Denis szavai nyomán megelevenedtek a VIT felejthetet­len napjai. A fiatalok lelkes foga­dalmat tettek a találkozón, hogy megvédik a békét, az ifjúság egy­ségét. — Ez a fogadalom minden fia­talra kötelezettségeket ró. Ezért az ügyért hív harcra a DÍVSZ. Éljen a világ ifjúságának szövet­sége, éljen a béke — fejezte be be­szédét Jacques Denis elvtárs. A fiatalok hatalmas tapssal fe­leltek az elhangzott beszedre ós fel­állva tüntettek a béke mellett. Köz­ben a teremben virágokkal, aján­dékokkal küldöttek jelenlek meg. Az Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalat, a Textilmüveí, a Ruha­gyár, a Paprikafeldolgozó fiatal­jainak és dolgozóinak üdvözletét tolmácsolták a béketalál kezó részt­vevőinek. A küldöttekkel együtt három úttörő is köszöntötte az ér­tekezletet ós hófehér csokiot nyúj­tottak át Jacques Denis elvtársnak. Gosztonyi János elvtárs beszéde Á fiatalok feladatairól beszélt Gosztonyi János elvtár3, az Ifjúsá­gi Szövetség Központi Vezetőségé­nek főtitkára is. Elmondotta, hogy nálunk, itt Szegeden is sok fiatal természetesnek veszi jelenlegi éle­tét, azt, hogy nincs munkanélküli­ség, hogy szabadon tanulihat, spor­tolhat, jó ruhában járhat, szórakoz­hat és ha elvégezte az egyetemet, kész munkahely várja. Beszélt a kapitalista országok fiataljainak életéről, ahol munka­nélküliség, nyomor vár a felnövő munkásfiatalokra, az egyetemekről és főiskolákról kikerült d'ákokra egyaránt. A bukaresti VIT mind erre felhívta fiataljaink íigj elmét és megszilárdította népi demokrá­ciánkba vetett hitüket, s népi de­mokráciánkhoz való hűségüket. Ezután beszélt a fiatalok felada­tairól a békeharcban, a mindennapi munkában. Az ifjúságnak minden erejével harcolnia kell a kormánypro­gramm megvalósulásáért. Az üzemekben a terv maradéktalan teljesítésével, jó minőségi munká­val, kinn a földeken az őszi mun­kák mielőbbi elvégzésével, jövő c.i kenyerünk biztosításával. A tanuló fiataljaink pedig jó tar.ulássa', hogy jó vezetőivé váljanak majd a szocializmus építésének. De vájjon a békéért való haro­han elég-e mindez? — kérdezte Gosztonyi elvtárs. — Az, hogy száz százalékra teljesítjük a tervet, ál­talában 4-esre, 5-ösre feleljünk az iskolában — elég-e ez a békcharc­ban? — Nincs igazuk azoknak, akik úgy gondolkodnak, ezzel eleget tet­tek a béke megvédésééit. — adta meg beszédében mindjárt a vá­laszt is. A fiataloknak ismerniök kell a békeharc mindennapi eredményeit, azt, hogy mi történik Koreában. Vietnamban, hogy miért harcolnak Kelet és Nyugat közötti kereskedel­mi kapcsolatok létrehozásáért a békét akaró emberek. A DISZ fiataloknak aktívan ki kel venniök részüket a béke­bizottságok munkájából. Nem elég, ha az asszonyok, édes­anyák mondják el a hékegyülése­ken, mit jelent fiuk, leányuk szá­mára a béke. Menjenek el a fiata­lok oda, maguk is és mondják el kisgyűléseken, hogy mit jelent szá­mukra a béke. Vezessenek öékebe­szélgetéseket a dolgozók között. Váljanak a fiatalok a bckeharc ro­hamcsapatává. Erre kötelez a VIT-cn tett ígéret is. Hozzászólások Gosztonyi elvtárs szavai után egymásután emelkedtek szólásra a fiatalok, hogy beszámoljanak DISZ szervezetük munkájáról, elmond ják a fiatalok a dolgozók üzene­tét az értekezleten. Bakos László, az egyetemi fiatalok küldötte fel­szólalásában elmondta, hogy DIS£­bizottságuk is gyenge kapcsolatot tartott a békebizottsággal. Formá­lis volt békeagitáeiójuk. így nem is tudtak kielégítő munkát végezni. Elmondotta, hogy helytelenül, a szervezési munka miatt a politikai munka háttérbe szorult az elmúlt hetekben. Ez megmutatkozik DlSil­szervezetrik jelenlegi munkájában. Vandarel Ibolya az Ifjú Gárda szakérettségis hallgatók harcos üd­vözletét tolmácsolta. Elmondta, ők soha nem felejtik el azt. hogy az üzem küldte őket ta­nulni. Éppen ezért mindent megtesznek azért, hogy dolgozó­társaik bizalmát jó tanulásuk­kal viszonozzák. Czakó Mária, a Tömörkény Leány­gimnázium DISZ szervezetének munkájáról számolt be. — Isko­lánkban minden a béke jegyében folyik — mondotta. — Igyekszünk mindent megtenni E jobb tanulmá­nyi eredmények eléréséért. Tanuló­párokat szerveztünk, tanulócsopor­tokat hoztunk létre, hogy segítséget nyujtsunk gyengébb eredményeket elérő társainknak. A mulasztások csökkentésének érdekében a hiány­zókat felkeressük otthonukban, megkérdezzük, miért nem jöttek pontosan a foglalkozásokra. A be­tegeknek segítünk a mulasztott anyag pótlásában. Emelkedett a Szabad Ifjúság előfizetőinek száma és rendszeresen megbeszéljük a lapban megjelent fontosabb cikke© ket. Iskolánk hallgatói elsők voltaki a fémgyűjtésben. A nyári munká© bői is kivettük részünket. Sztálin© városban dolgozó társaink jó mun© kájukkal vándorzászlót nyertek. Mii jó tanulással, további jó munkával igyekszünk előbbre vinni békemoz© galmunkat. ; Pavlovics Lászlóné, a konzerv© gyári ifjúmunkások nevében kö© szöntötte az értekezletet. Gulyásl Rózsa, a Textilművek sztahánovis© t£- ifjúmunkása az üzem ifjú szta© hánovistáinak vállalását tolmácsol© ta. — Vállaljuk — mondotta hogy szaktudásunk átadásával se© gítjük évi tervünk mielőbbi teljesí© tését. Ezenkívül békeőrséget szerve­zünk, hogy ezzel is hozzájá­ruljunk békemozgalmunk erősí­téséhez. Bömh József, az egyetemi fiata© lok küldötte, EZ egyetemi DISZ szervezetek munkáját értékelte hoz© zászólásában. Igyekezett megvilágí© tani, mi az oka annak, hogy sok© szor sablonossá válik DISZ szerve© zeteink munkája. Ennek egyik oka — mint mondotta —, hogy sok szervezetnél kialakul egy-egy cso© port, hat-nyolc, esetleg tíz tagbólj akik minden munkát elvégeznek, a többi DlSZ-tag hallgatólagos be© leegyezésével. Ezeknek á tagoknak a munka lefoglalja- majdnem min© den szabadidejüket. Ugyanez meg© mutatkozik taggyűlések előkészité© sénél is. így sok fiatal nem érzí magáénak a DISZ-t, nem érzi ma© gáénak a taggyűlést. Fiataljaink nem ismerik eléggé a mindennapi problémákat, kérdéseket, amelyek érdekelnék őket. Például Koreáról, Vietnamról bővebb alaposabb előadásokat szeretnének hallani. Több figyelemmel kell összeállítani DISZ szervezetünknek a fiatalok foglalkozását szolgáló tervet és töb© bet kell foglalkoznia az egyszerű DISZ tagokkal is, akkor bizonyára megjavul szervezetünk munkája. A következő felszólaló fekete© hajú, feketeszemű fiatal lány volt, Kolmán Flórika, román egyetemi hallgató. Tört magyarsággal kezdte el a beszédét. — Szeretettel jöt­tünk ide az értekezletre — mondta —, hogy megismerjük a magyar fiatalok harcát. Még rosszul fejezem ki magam, nem tudom eléggé a maguk nyelvét, de a szívem dobogása olyan, mint a maguké. — Szavait lelkes taps szakította félbe, majd folytatta: — Mindnyá© jan együtt dolgozunk, mi népi de© mokratikus országok fiataljai. Együtt harcolunk a békéért. Hiszen a célunk is egy, békében élni, épí© teni a jövőnket. Megígérjük mi, külföldi ösztöndíjas diákok, hogy sokat fogunk tanulni és visszatérve hazánkba elmondjuk az ottani fia­taloknak, hogyan élnek, dolgoznak a magyar fiatalok. Mi magukkal együtt harcolunk a békéért és ba­rátságba n akarunk élni. Mi mindig szeretettel megyünk el az ilyen ta­lálkozókra, hogy ezzel is kifejezzük együttérzésünket. Az értekezleten még számos hoz­zászólás hangzott el, közi-ük Kal­már László Kossuth-díjas egyete­mi professzoré is. Felszólalásában ériékes útmutatást adott a fiatalom további munkájához. Értékes javaslatokat tett arra, hogyan tudnának minél többet tenni a békemozgalom sikeré­ért. Elmondotta, hogy milyen helyes volna, ha az egyetemi fiatalok el­kérnék a különböző országok egye­temeiről érkező szaklapokat és ír. nának egy-egy külföldi egyetenf hallgatóinak, írnának arról, hogyarf élnek, ta.i u 1-nak hazánkban az egve^. tem diákjai. Ugyanezt megtehetné^ (Folytatás a második gidaion.) j

Next

/
Oldalképek
Tartalom