Délmagyarország, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-14 / 241. szám

SZERDA, 1053. OKTÓBER 14. 8. DÉLM9GY8R0R3ZIG A szegedi tanácstagok kapcsolata a választókkal Mindössze 9 éve mult el az az idő. hogy ügyes-bajos dolgában, ha megfordult a torony alatt a sze­ny ember, úgy érezte magát va­lahogy, mint a mesebeli hős, aki­nek meg kellett viaskodnia a hét­fejű sárkánnyal, hogy odajusson a trón elé és elmondhassa keserves panaszát, s ha ez sikerült, akkor sem. volt bizonyos benne, nem ve­szik-e le a fejét. A Horthy-korszakban az állam nem szolgálta a dolgozók érdekeit, a szegénység jogtalansággal járt. Szegény embernek nem sok köze volt a választásokhoz, do még keve­sebb az államhoz. A felszabadulás gyökeres válto­zást hozott ezen a téren is. A dol­gozók államában minden hatalom a népé. Nem kell már az ajtók előtt töprengeni, vájjon fogadják-e vagy sem. Bent az íróasztalok mellett már nem nz urak szekértolói ül­nek. A tanácsválasztások után' még közelebb kerültek a választók az államhatalomhoz. Tevékenyen részt­vehetnek az államhatalom gyakor­lásában, a feladatok végrehajtásá­nak ellenőrzésében. Problémáikkal, Javaslataikkal közvetlenül felke­Teshetik az általuk választott ta­nácstagokat. A tanácstörvény kötelezővé te­szi a tanácstagoknak, hogy évente legalább kétszer beszámoljanak vá­lasztóiknak munkájukról. A vá­lasztóknak jogukban áll az olyan tanácstagot visszahívni, aki nem végzi el becsülettel a tanácstagság­gal járó kötelességeket és maga­tartásával sérti a dolgozó nép ér­dekeit. Tanácstagjaink általában megfelelnek hivatásuknak és jó kapcsolatot teremtenek a választó­ikkal. Évente kétszer beszámol­nak a választóiknak, a két beszá­moló közötti időben pedig fogadó­órákat tartanak. A fogadóórákon számos dolgozó keresi fel őket pro­blémáikkal, javaslataikkal. A ta­nácstagok személyesen segítenek a panaszok orvoslásában és közremű­ködnek a javaslatok megvalósítá­sának előfeltételeinek megterem­tésében. Szegi István tanácstag fogadóóráján a Tátra-tér környé­kén lakók például felvetették, hogy a városnak ezen a részén nincs olyan sütőüzem, amely bérsütéssel is foglalkozna, pedig arra nagy szükség lenne. Szegi elvtárs el­járt a kenyérgyárnál és intézke­dett ilyen sütőrészlegnek felállítá­sára. Számosan felkeresik a tanácsta­gokat egyéni sérelmeikkel is. Mol­nár Istvánné Petőfi-telep XI.-u. 660. szám alatti lakos felkereste "Dunai József tanácstagot, mert vé­leménye szerint az adókivetés te­rén sérelem érte és ennek kérte most orvoslását. Dunai elvtárs sze­mélyesen vizsgálta ki az ügyet és megállapította, hogy a kivetés té­ves volt. Ennek alapján intézke­dett is nnnak törlése iránt. Sok ilyen példát lehet felhozni. Sok Népboltot a tanácstagi beszámoló­kon, fogadóórákon elhangzott ta­nácstagi javaslatokra nyitottunk meg. mint például a külső Cson­grádi-sugárúti népboltot. A Párt Központi Vezetőségének határozata, valamint a kormány programmja előtt előfordult, hogy a dolgozók egészséges javaslatait, melyek na­gyobb beruházásokat igényelnek, nem valósítottuk meg. Korábbi tanácstagi beszámolón többen is javasolták a Valéria-tér­nek parkká, illetve játszótérré való átalakítását, erre azonban csak most kerülhet sor a kormánypro­gramul megvalósítása során. A tanácstagok és választók jó kapcsolata révén sok egészséges gondolat valósult már meg eddig is, sok jogos panaszt intéztünk el. Meg kell azonban azt is említeni, hogy a dolgozók között még so­kan vannak olyanok, akik nem ke­resik fel problémáikkal a tanács­tagokat. Ennek nagyobb részben a VB. osztályai, de részben azok a ta­nácstagok az okai, akik az elhang­zott kérelmeket bürokratikusait az osztályok felé továbbítják és a maguk részéről nem folynak bele azoknak kivizsgálásába vagy elin­tézésébe és nem ellenőrzik, hogy az általuk képviselt ügyben helyes in­tézkedés történt-e nz osztály részé­ről. A tanácstagok többsége személye­sen jár el a javaslatok, problémák ügyében s az elintézés módját sze­mélyesen közli a javaslatot vagy punaszttcvökkel, akkor is, ha meg­valósíthatatlan követelésekkel for­dulnak hozzá. Ilyen esetben íel­•világosító, nevelőmunkát végeznek, mint, ahogyan azt Bárdos Miklós, Magyar Béláné és Báló János ta nácstagok teszik. A fogadóórák rendszerének be­vezetésekor azt a hibát követtük el, hogy azok helye és ideje nem volt állandó jellegű, gyakran vál­toztattok azokat. Ezt a hibát úgy számoltuk fel, hogy a tapasztalatok alapján kialakult legjobb Időpontot és helyet állandósítottuk. Ezzel el­értük azt, hogy a lakosságnak nem kell mindig kutatnia, hogy mikor és merre is tartanak fogadóórát. Igy többek között rendszeresítettük a szerda délelőtti és péntek dél­előtti fogadóórák tartását a Tanács­házán. Ezen kívül a kerületekben a KIK házkezeiőségein tartunk min­den kedden délelőtt 19—12-ig, va­lamint Újszegeden és Petőfi-telepen minden hó első vasárnapján. A fogadóórákon megteremtett kapcsolatot a tanácstagok még job­ban elmélyíthetik a beszámolókon, mert itt a tanácstagok beszámolhat­nak végzett munkájukról és meg­beszélhetik választóikkal a jövő feladatait. Október 21. és november 10. közötti időben számolnak be ez évben másodszor a városi ta­nács tagjai. Az elmúlt beszámoló­kon is sok közérdekű javaslat hang­zott el, melyeknek jelentős részét megvalósítottuk. Kormányunk pro­grammja most még sokkal inkább lehetővé teszi, hogy a dolgozók ja­vaslatai megvalósuljanak, hogy tanácstagjaink a felvetett problé­mák ügyében eredményesebben jár­hassanak cl. A választóknak élni kell az alkalommal, mert sokkal tá­gabb tere nyílik a jövőben az egyes feladatok megoldásának, mint, akth­oz előtt egynéhány hónappal, hi­szen valamennyi szegcdi lakos sa­ját szemével láthatja, hogy régóta nem volt már ilyen lüktető élet, mint amilyennek most szemtanúi lehetünk. A kormány százmillió forintos épülethelyreállitási pro­grammjának keretében nálunk is megindult a lakóházak tatarozása, csinosítása. Szeptember óta pedig hozzáfogtunk két 100 lakásos mo­dern lakóház felépítéséhez. Meg­kezdtük az utcák javítását, sok ko­rábban elhangzott kívánság most, a közeljövőben valósul meg a kor­mányprogramm keretében, A tanácstagok feladata, hogy a beszámolókon ismertessék nz el­végzett munkát és rámutassanak a jövő feladataira, ugyanakkor min­den választó tegye lehetővé sze­mélyes megjelenésével és közremű­ködésével is, hogy mind jobban el­mélyüljön a Tanács és a dolgozók közti kapcsolat Tegyék lehetővé felszólalásaikkal, hogy a dolgozók jogos kívánságai mielőbb tyilvá­nosságra kerüljenek. Tanácstag és választó egyaránt mondja el, mit tesz és mit tart szükségesnek a kormányprogramm mielőbbi meg­valósítása érdekében. Pártunk fel­hívta a helyi tanácsok figyelmét a felekkel való érintkezés megjaví­tására, a törvényesség fokozottabb betartására. Tanácsunk ezt csak úgy tudja megvalósítani, hu a dol­gozók elmondják a tapasztalt hiá­nyosságokat a tanácstagoknak, ha megadják a megfelelő támogatást a bírálaton keresztül. Fontos feladat még az is, hogy a már megvaló­sított beruházásokat közös erővel megóvjuk az ellenség romboló ke­zétől. A tavasszal például több tíz ezer facsemetét ültettünk el nagy­részben társadalmi munkával, ma szomorúan tapasztaljuk, hogy sok fát eltörtek, vagy kitéptek. Ez je­lentős kárt okozott és hátráltatja városunk fásítását. A házak tata­rozása azt a kötelezettséget rója mindannyiunkra, hogy azok jókar­bantartását a magunk részéről is megőrizzük. Gyakran előfordul, hogy egy-egy fuvaros lelketlenül felhajt a járdára és onnan dobál­ja le a kocsi rakományát és jelen­tős kárt tesz a járdában és az áruban. Ilyen és ehhez hasonló kártevéseknek a leleplezése a lakos­ság érdeke. Egy becsületes dolgo­zónak sincs inyére, hogy egyik kéz­•/.el leromboljuk azt, amit a mustk­kal felépitettünk, hanem azon va­gyunk, hogy mind a két kézzel al­kothassunk. Pártank és kormányunk bizto­sította, hogy a kormányprogramm megvalósulása során fokozottabban érvényesüljön a dolgozók közvet­len életszükségleteinek kielégíté­se. Ezért fokozottabban szükséges, hogy a választók felkeressék ta­nácstagjaikat fogadóórákon, illet­vo beszámolókon, közérdekű javas­lataikkal. Tanácstag és választó fogjon össze és segítse lendületes munkával a kormányprogramm Szeged városára eső részének mi­előbbi megvalósítását. Mison Gusztáv, a Városi Tanács VB. titkára ' Ne árválkodjanak mostohagyerekként a versenytáblák a MÁV Távirdaszerelő műhelyeiben Négy hónap nem nagy idő. Könnyen vissza tud emlékezni az ember ennyire. A MÁV Távirda­szerelő dolgozói is jól emlékeznek még a június 2-án megjelent Dél­magyarország "Gondoskodjon a MÁV Távírda pártszervezete a fa­liújság felállításáról® című cikkérc. Ebben Török Imre elvtárs, a Táv­irdaszerelő egyik dolgozója mon­dott bírálatot a távirdaszerelő párt­szervezete vezetőségének munká­járól, mert nem hajtották végre a Szervező Bizottság határozatát, amely kimondja, hogy minden alapszervezetnél faliújság szerkesz­tőbizottságot kell alakítani. Joggal hiányolta Török elvtárs, hogy clyan hasznos fegyvert, mint a fa­liújság, nem használja a MÁV Távirdaszerelő pártszervezete. A négy hónap nem mult el nyomtalanul a MAV Távirdasze­relő életében sem, de a faliújság az még ma is árva, gazdátlan, nincs aki törődjön vele. Hetekig, sőt hónapokig tartó vi­tát eredményezett a MAV Távir­daszerelőben az a rövid kis újság­cikk. Farkas István, a szerelési csoport üzemvezetője még levélben is reklamálta, méltatlankodott a bírálatért. Az ÜB-einök Ráci elv­társ viszont azt erősítette: úgy igez, ahogy a levelező írta. A vita folyt, a faliújság maradt. Maradt árván áprilisi cikkkekkel még ma is. Pe­dig volna mit írni a faliújságra, hisz olyan eseménygazdag a MÁV Távirdaszerelő dolgozóinak mun­kája, élete. Szinte minden nap a fali újságcikkek témájának soka­ságát veti fel. Mégsem törődnek vele. Kezdeményezni ugyan kezde­ményeznek, hisz a műhely falára kifüggesztett verseny táblákra is felírták: -Akik jó munkával a kor­mányprogramm megvalósításút se­gítik elő-. Itt sem közölnek sem­mit, éppen úgy, mint a faliújságon. Nincs gazdája a versenynyilvános­ságnak, pedig az élenjárók népsze­rűsítésével, a jó példák feiszinre hozásával még eredményesebb munkára tudnák serkenteni, buz­dítani a dolgozókat. A MÁV Távirdaszerelő műhe­lyeiben vasúti biztosító berendezé­seket, távbeszélő vezetékeket ké­szítenek s szerelnek fel az ország minden részén. Felelősségteljes munka hárul a szerelő csoportok­ra, a műhely dolgozóira, mert pontos munkájuktól függ, hogy a távbeszélők is hiba nélkül működ­nek-e és a vonatok zavartalanul közlekednek-e. A vállalat dolgozói ezévben még egyetlen egyszer sem maradtak adósok a terv teljesítésével. A harmadik negyedévben is becsülettel álltak helyt — 116 százalékra teljesítették ter­vüket. Munkájuk minősége is ki­váló. Ezért többször dicséretet és elismerést is kaptak azoktól az igazgatóságoktól, ahol a szerelési munkákat végezték. Ezeknek elis­meréseképpen a minisztériumtól terven felüli munkára kaptak meg­bízatást. Szeged és Cegléd között, valamint a Miskolci Igazgatóság területén távbeszélő vezetékeket és állomásokat kell létesíteniök. Ezek­nek a terven felüli munkáknak végrehajtása még fokozottabb kö­vetelmények elé állít minden egyes dolgozót, akik most sem akarnak szégyenkezni, hanem el­határozták, hogy pontosan, határ­időre eleget tesznek megbízatásuk­nak. A Távirdaszerelő műhelyében kiváló szakmunkások tanítják az újonnan bekerült dolgozókat. Az utóbbi időben különösen sok új, fiatal munkás került a vállalathoz. Az élenjárók fáradhatatlanul fog­lalkoznak velük, hogy azok minél előbb elsajátítsák a szükséges szak­tudást. Homolya Gyula kétszeres sztahánovista tanítása nyomán már több újonnan bekerült dol­gozó vált kiváló szakmunkássá. Kiss Györgyből is sztahánovistát nevelt, akit megtanított a tűzi ko­vácsolásra és a blokkok helyes sze­relésére. Presics Antal sztaháno­vista szerszámlakatos, többszörös újító idős kora ellenére szívesen tanítja a kevés szaktudással ren­delkező dolgozókat, ö is már több olyan munkatársát nevelte jó szak­munkássá, akik most érik el a sztahánovista szintet, A vállalatnál a versenymozgalom eredményeit rendszeresen értéke­lik. De többet már nem igen tesz­nek. Gyakran előfordul, hogy a dol­gozók nem értesülnek arról; meny­nyi a termelési eredményük. A negyedik negyedévben, hogy az eddiginél magasabbra nö­vekedjenek az eredmények, többet törődjenek a verseny nyilvánossá­gával. A versenytáblák és a íallúj­ságcikkek is a legfrisebb eredmé­nyeket tárják a dolgozók elé és ne mostohagyermekként árválkodja­nak a MÁV Távirdaszerelő műhe­lyeiben. Több tartós és szép textilárut Ioanna Kingyeritye, az iparmű­vészeti főiskola befejezése után, a litvániai „Kauno audinyaj"-gyárba ment dolgozni, öt év alatt igen so­kat tanult és mégis, amikor EZ ifjú textiltervezőnő bemutatta első raj­zait a gyár főtervezőjének, Bro­nyusz Saljamorasznak, az sokáig nézegette a rajzokat, majd moso­lyogva a következőket mondotta: — Minden kezdet nehéz. Emlék­szem, az én első rajzaim sem sike­rültek mindjárt. Az ön rajzainál az ötlet nem rossz, de ilyen formában nem lehet felhasználni. A rajztól függ a selymek élénk színezése ... — msjd így folytatta: — Nézzen csak körül, mennyi szépség, mennyi élénk szín van a természetben. Próbálja ezeket raj­zaiban átadni. A szovjet emberek nagy követelményeket támasztanak szöveteinkkel szemben. A kislány sokat gondolkodott ezeken a SZEvakon. Hogyan lehet elérni azt, hogy az új szövetek valóban kielégítsék a dolgozók nö­vekvő igényeit. Az egyik alkotó napon — azt a napot hívják így, amelyet áz üzem­vezetőség biztosít az ifjú iparművé­szeknek tudásuk tökéletesítésére és továbbfejlesztésére — Iostina Kin­gyeritye elment a botanikus-kertbe. Többször meglátogatta az iparmű­vészeti múzeumot. Sok vázlatot ké­szített. Azóta több mint két esztendő telt el. Ez alatt az idő alatt Ioannf' sok rajzot készített. Ezek közül a moszkvai Összszövetségi Kiállításon többet magas kitüntetéssel jutal­maztak. A kereskedelmi szervek közléseiből kitűnik, hogy a vásárló közönség szívesen veszi meg a Io­anna Kingyeritye rajzai alapján ké­szült szöveteket. Ioanna Kingyerityevel együtt dol­goznrk a „Kauno audinyaj"-gyár díszítési műhelyében Regina Mark­venyenye és Ligyija Kulikovn ter­vezőnők. Bronyusz Sal.iamorasz fő­tervező vezetésével állandóan har­colnak azért, hogy a gyárból ki­kerülő textilanyagok szépek és íz­lésesek legyenek. Ha megnézzük a minta-albumban a „Kauno audinyaj'-gyárban ké­szült anyagokat, azonnal szembetű­nik az elkészült áruk színezésének g&zdEgsága. Az utolsó minta szá­ma 703. Ez a szám az utolsó négy év alatt elkészült rajzok mennyisé­tjét jelzi. Legtöbbjüket a Művésze­ti Tanács felülvizsgálta és jóvá­hagyta. Évről-évre nő a jóváha­gyott rrjzminták mennyisége. Az üzem tervezői azonban nem­csak arra törekednek, hogy a min- ra, a termékek kibocsátása pedig ták szépek legyenek, hanem ügyel­nek a takarékosságra is. Sok új gépet és berendezést lehet látni a „Kauno audinyrj"-gyár mű­helyeiben. Az utóbbi hetekben gyorsjáratú szövőgépeket, kemé­nyítő", vetülékátcsévélő-, felvető-, és gombolyitó gépeket és más kor­szerű berendezést állítottak fel. Az ötödik ötéves tervben a „Kauno audinyaj"-gyár teljesítő­képessége majdnem háromszorosá­négvszeresére növekedik. De nemcsak t- „Kauno audinyaj"­gyár kollektívája igyekszik kielé­gíteni a vásárlóközönség növekvő igényeit. A köztársaság többi tex­tilgyári dolgozói is azon vannak, hogy minél több és szebb szövettel lássák el a dolgozókat. A legtöbb gyárat korszerűsítik, nagyobbítják. Ezenkívül az ötéves terv folyamán új, hatrlmas textllgyárakat is léte­sítenek. SZEGEDI JEGYZETEK Vízrebocsátás Sokat beszéllek ró­la és sokat dolgoztak rajta a tápéi hajója­vítók. Az újság is megírta nem egy­szer, hogy a telepen elnevezett „Ismeretlen Kettes" ez a fasisz­ták által felrobban­tott hatalmas uszály­hajó, rozsdásan, óri­ási lyukakkal az ol­dalán, ott hevert a Tisza partján és mi­lyen nagyszerű mun­kát végeztek a laka­tosok, a hegesztők, oz ácsok, az esztergályo­sok, kommunisták és a pártonkívüli dol­gozók együttes erő­vel akadályokat le­győzve, hogy mielőbb kijavítsál;, újjá vará­zsolják. S most ott áll — ol­dalánál már név: „BBV. 671" — a por­Ion a 63 méter hosszú lest. Nagy, erős szán­talpakon nyugszik, s le a vizig tating talpfák vezetnek: azon kell majd le­csúsznia. — Elég meredek a part. — nézegetik a munkások. Nagy do­logra készülődnek: a munka utolsó akiu­sára. Kevés kivétellel, a hajójavító telep min­tlen dolgozója o't szorgoskodik az uszály körül. Két hosszú drótkötél fogja át « hajó fekete testét, — egyik a farára, a má­sik az orrára erősít­ve — és végei elhú­zódnak mélyen a part mögé. — Kötélhez! — ad­ja ki a jelszót Vince István hajóács cso­portvezető, a munká­lat vezetője. Két csoport ember a drótkötél végén he­lyezkedik el. Az uszályt a töltés felöli oldalán hévé­rekkel kezdik emelni. — A hajó elöl min­denki el! Izgalom fut végig, keményen tekerik a hé véreket és Vince elvtársra figyelnek. A hajó meg sem mozdul. — Az elejét job­ban nyomd meg! — Most a hátuljái is! Izmos vállak fe­szülnek az uszlály oldalára. Ebben a pillanatban . .. — Az eleje megy! -- Nyomd meg o hátulját! — Húzd a kötelei! — Az clejct fogd vissza! A talpfák recseg­nek, a hatalmas lest gyorsan csúszik a víz felé. A köteleket tar­tó munkások izmai megfeszülnek, tartják vissza a hajót a zu­hanástól és a kötelé­kei fogva szaladnak, ahogy az uszály csúszik, óriási viz­függöny csapódik fel — a napfényben, mint. tűzijáték. —Éljen, éljen! harsogják a partról. Az izgalom örömbe oldódik fel": hiba nél­kül sikerült a vízre­bocsátás. A mélyen beúszó hajót a drót­köteleket tarlók visz­szahúszák, kikötik. Feljáró pallót helyez­nek a szélére. Az el­ső aki felsiet reá, nz uszály kormányosa. Egyenest a kabinja felé tart, le a kajüt­be. Tangóharmoniká­ját az ágyon hagyta, — már a vízrebocsá­tás előtt berendezke­dett a fényes, új la­kásba — semmi haja vem történt. Játsz­hatja rajta vígan a dalt. A hullámok még mindig vissza-vissza verődnek, ringatják a vízen lévő nagy ha­jókat. szinte meg­mozdult a Tisza. A túlsó parton, a komp melleit paraszt szekerek álldogálnod.: sorban. Nem kompra várnak, — cukorré­pát raknak le. Köz­vetlenül a part mel­leit egyre magasabb­ra emelkedik a gaz­dag termés halmaza A Tisza-Maros közi tszcs-k, egyénileg dolgozó parasztok hordják oda a cukor, répái, hogy elküldjék a Szolnoki Cukor­gyárba. A „BHV 674"-es viszi el. 650 tonna fér el benne. Marlcovils Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom