Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-17 / 218. szám

trrrm-ec: DtLMAGYflRORSZflG vasarnap 1953 szeptember 318 Trieszt az olasz-jugoszláv ellentétek középpon tjában Augusztus utolsó napjaiban a világsajtó arról számolt be, hogy az olasz és a jugoszláv kormány között kiélesedtek az ellentétek a trieszti kérdéssel kapcsolatban. A jugoszláv kormány azzal fenyegetőzött, hogy hivatalosan annektálja Trieszt Szabad Terület ©B« övezetét, az olasz kormány pedig katonai intézkedéseket hajtott végre Olaszország keleti határain. Pár nap alatt 4 ízben történt éleshangú diplomáciai jegyzékváltás, melynek során mindkét kormány a másikra igyekezett hárítani a felelősséget a történtek miatt. A jugoszláv kormány szeptember 4-i — legutolsó — jegyzékében katonai Intézkedéseket helyezett kilátásba arra az esetre, ha az olasz kormány nem vonja vissza csapatait az olasz-jugoszláv határvidékről. Tito szeptember 6-i beszéde csak növelte a két ország között amúgyis pattanásig feszült helyzetet, olyannyira, hogy a három atlanti nagyhatalom — Anglia, Amerika és Franciaország — Rómában és Belgrádban akkreditált nagykövetei is megbeszéléseket tartottak ebben az ügyben. A Trieszt Szabad Terület körüli viszály még soha sem mérgesedett el ennyire; ezzel magyarázható egyrészt az olasz és jugoszláv közvélemény izgalma, a sajtó harcias állásfoglalása, másrészt az, hogy a trieszti kérdés egyszerre világpolitikai jelentőségű üggyé lett. Mind az olasz, mind a jugoszláv kormány magáénak követeli Trieszt Szabad Területet és mindkét ország kormánya és sajtója szenvedélyes hangú beszédekben, nyilatkozatokban és cikkkekben igyekszik érveket felvonultatni álláspontja mellett. Mit értünk Trieszt Szabad Terület, valamint e terület „A" és „B" övezete alatt? Trieszt Szabad .Terület elnevezés alatt az Adriai-tenger északi részén fekvő Trieszt kikötővárosát és a várost körülvevő, korábban Júlia tartománynak nevezett terület — kiterjedése 1279 négyzetkilométer — egyrészét értjük. Ezt a Trieszt Szabad Területet két részre osztották: nyugati és kelet övezetre. A nyugati övezet, amely közel fekszik Olaszországhoz, ©A- övezetként, a keleti övezet, amely Jugoszlávia területe mellett fekszik, ©B* övezet néven ismeretes. Trieszt városa és kikötője az -A* övezetben terül el. A második világháború utáni párizsi békeértekezleten Olaszország és Jugoszlávia egyaránt a magáénak követelte Trieszt Szabad Területet. Olaszország legdöntőbb érve az volt, hogy Trieszt és környéke az első világháború után Olaszországhoz tartozott, a jugoszláv kormány ezzel szemben azzal indokolta követelését, hogy Trieszt Szabad Terület lakosságának nagyobbik fele szlovén és horvát nemzetiségű. A Külügyminiszterek Tanácsa által összehívott párizsi békeértekezlet egyik álláspontot sem tette magáévá, hanem az úgynevezett ©francia vonal- elfogadásával a Julia-tartomány egy részét elkülönftette és azon létrehozta az úgynevezett Trieszti Szabad Területet az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának védelme alatt. A terület igazgatását kormányzó látja el, akit 6 tagú kormányzótanács ' segít munkájában. A kormányzótanács tagjai a kormányzón kfvül n kormányzóhelyettes, a kikötő igazgatója és a Szabad Terület Tanácskozó Testülete által a kormányzó hozzájárulásával Wjelölt három tag. A kormányzó és helyettese, valamint a kikötő igazgatója sem olasz, sem jugoszláv állampolgár nem lehet. Az ©A* övezetet az angol-amerikai csapatok szállták meg és a trieszti kormányzó kinevezéséig ott megalakult az angol-amerikai katonai igazgatás, mfg a »B« övezetet a jugoszláv hadsereg szállta meg. Ebben az övezetben ma is működik a jugoszláv katonai igaz'gntás. Olasz csapatok nincsenek sem az ©A*, sem a ©B* övezetben, mert Olaszország a második világháborúból vesztes félként került ki, a trieszti területet pedig a győztes szövetségesek szállták meg. Munkanélküliség és nyomor Az angol-amerikai katonai közIgazgatás következtében Trieszt Szabad Terület afféle kísérleti ryúl szerepét tölti be: a város- gazdasági életének rovására próbálják ki az összes amerikai gazdasági terveket, elképzeléseket. Trieszt 262 ezer főnyi lakosságának ' jelentékeny része a kikötőkben, a hajókon és a hajógyárakban végzett munkákból élt. Egészen más a helyzet ma. Trieszt kikötője elvesztette korábbi nemzetközi jelentőségét és csupán alkalmi áruforgalmat bonyolít le. A hajógyárak r.agyrésze egyik napról a másikra tengődik. A teherforgalom jelentékeny része azokból az árukból tevődik össze, amelyek Triesztben a különböző amerikai gazdasági tervek, akciók keretében és a Triesztben, valamint Ausztriában állomásozó amerikai és angol megszálló haderők részére érkeznek. Általánosságban ezek az áruk az összforgalom 30 százalékot teszik ki. Az amerikai áruk konkurrenciája úgyszólván lehetetlenné teszi a Triesztben gyártott árucik- | kek értékesítését és ez a dasági válságnak, a lakosság egyre csökkenő életszínvonalának. Egy öt tagból álló trieszti család létminimuma havonta körülbelül 60 ezer lira. Ez az összeg, ez a kereseti lehetőség a legtöbb trieszti ember számára elérhetetlen. A munkások és a magáncégek kisebb alkalmazottai, akik az összes dolgozók 63.4 százalékát alkotják, havonta 24—30 ezer lira fizetést kapnak, az ifjak és a nők még ennél is kevesebbet. A városban élő több mint 30 ezer nyugdíjas többsége nyomorúságos segélyben részesül csupán: 19 ezren közülük havi 3300 lirát kapnak fejenként! Amíg a trieszti polgárok bizonyos rétege a lehető legnagyobb jólétben él, addig a munkásnegyedekben dühöng a nyomor és a munkanélküliség. A munkanélküliek száma eléri a 14 százalékot — a dolgozó lakosság számához viszonyítva! A munkanélküliek serege évenként 3000 fiatallal gyarapodik. Ezek az adatok még nem tükrözik vissza a tényleges helyzetet, mert a hivatalos statisztika csak az olyan munkanélkülieket tartja nyilván, akiknek állandó lakóhelyük van, viszont Triesztben több mint 50 ezer hajléktalan ember él. A lakosság óriási adókat fizet a nagy bürokratikus apparátus fenntartására. Ez az apparátus a költségvetés több mint 60 százalékát emészti fel, míg közcélokra csupán a költségvetés 13 százalékát fordítják. Minden lakos évi átlagban 7000 liga különféle adót fizet, ebből 4300 lirát költenek a közigazgatási apparátus fenntartására. Az összes adóknak csupán 5 százaléka egyenesadó. A kisemberek — kapitalista recept szerint — összehasonlíthatatlanul több adót fizetnek, mint a nagytőkések. A ©Giornale de Trieste* című trieszti lap közölte, hogy az elmúlt esztendőben a trieszti adóhivatal csupán .109 olyan adózót talált, akiknek évi jövedelme az ötmillió lirát meghaladja. Valójában arról van szó, hogy a pénzügyi hatóságok segéd kezet nyújtanak a tőkések adócsa lási üzelmeihez Egy közismert halkereskedő egyetlen üzleten nem kevesebb, mint 25 millió lirát keresett, adóját azonban 4 millió lira évi jövedelem után vetették ki.. A lakosság nyomora a kereskede lem pangására, a belső piac szűkülésére, a termelés további csökkenésére vezet. Ez további munkanélküliséget eredményez és még remény sincs arra, hogy belátható időn belül gazdasági javulás következhessék be. Politikai kísérletek középpontjában Trieszt és lakossága nemcsak gazdasági, de politikai kísérletek eszköze ls. Az a kompromisszumos megoldás, amit a párizsi békeszerződés Triesztre és Trieszt Szabad Területre vonatkozóan elfogadott, az angolszászok részére a politikai manőverezés legteljesebb lehetőségét nyújtja. Attól függően, hogy mikor melyik kormány támogatására volt és van szükségük, ígérték és ígérik oda Trieszt Szabad Területet Jugoszláviának is, Olaszországnak is. Az 1948-as olasz választások alkalmával Anglia, Amerika és Franciaország elkötelezte magát, hogy Trieszt Szabad Területet Olaszország kapja meg teljes egészében. Ezzel az ígérettel De Gasperi akkori miniszterelnök választási győzelmét segítették elő. Most, hogy Olaszország az angolszász hatalmak részére — a legutóbbi választások eredményeként — nem az eddigi lehetőségek hazája többé — sietve taktikát változtattak. Dulles amerikai külügyminiszter a közelmúltban bejelentette, hogy az amerikai kormány gyakorlatilag megtagadta az 1948. évi háromhatalmi nyilatkozatot, vagyis nem hajlandó hozzájárulni Trieszt Szabad Terület Olaszországhoz történő csatolásához. John Foster Dulles kijelentése nemcsak a nyugati, hatalmak Trieszt Szabad Területtel kapcsolatos kétszínű játékát leplezte le, de az olaszországi kereszténydemokrata kormányok megtévesztő játékát is. Ezek a kereszténydemokrata kormányok valójában a Trieszt Szabad Terület kérdésében elfoglalt álláspontjaikkal álcázták az atlanti stratégia nemzetellenes politikáját. Amikor azután egyrészt a jugoszláv katonai misszió washingtoni tárgyalásai, másrészt a jugoszláv kormány és az angolszászok között meginduló, Trieszt Szabad Területtel is összefüggő megbeszélések leplezhetetlenné tették a tényeket, a Pella-kormány színpadias pózzal próbálta helyzetét menteni: csapatokat küldött az olasz-jugoszláv határra. Ez az ügyetlen alibikeresés csak arra volt jó, hogy port hintsen a monarchistálc és a fasiszták szemébe, hiszen tudott dolog, hogy Olaszországnak nincs nemzeti hadserege, mivel az olasz csapatokat teljes mértékben az atlanti vezérkaroknak rendelték alá. Pár nappal az olasz kormány eme komikusan ható lépése után újabb meglepetések érték az olasz közvéleményt: Pella kormánya késznek mutatkozott, hogy bármilyen, Dulles által ajánlott kompromisszumos megoldást elfogadjon. Az olasz kormány ilyen természetű kilátásai sem a legrózsásabbak: legjobb esetben is Trieszt Szabad Terület néprajzi alapon történő kettéosztásáról lehetne szó >— ez azonban azt jelentené, hogy Olaszországnak le kellene mondania az ©A* övezet egyrészéről is. Mi hát a megoldás ? Az egyetlen lehetséges megoldás csupán az lehet, ha alkalmazzák a békeszerződés rendelkezéseit: végrehajtják a két övezet egyesítését, kivonják az idegen csapatokat és Trieszt Szabad Terület számára szabad, demokratikus önkormányzatot biztosítanak. Átmeneti megoldásként az Egyesült Nemzetek Szervezetének el kell rendelnie a jelenlegi katonai kormányzat megszüntetését és Trieszt Szabad Területén egységes, polgári közigazgatás létesítését. Ez az átmeneti megoldás lehetővé tenné Trieszt Szabad Terület egyesítését és azt, hogy e terület lakossága az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának szellemében gyakorolná a demokratikus szabadságjogokat. Trieszt Szabad Terület kérdésének ilyen szempontok szerint történő rendezése nemcsak a békeszerződés előirásainak megvalósítását jelentené, de a trieszti, az o!asz és a világ haladó erői álláspontjának maradéktalan érvényesülését Külpolitikai krónika Sokaf akar a szarka .., Az Egyesült Államokbeli William Jenner köztársaságpárti szenátor (Indiana állam) szerfölött harcias egyéniség. 1944-ben szá. zados volt a: amerikai légierőnél, s ezen a címen éveken át pátié, kot- kapott szenátori tiszteletdíján felül, továbbá hadirokkantnyugdíjat élvezett. 1953. elején azonban kiderült, hogy William Jenner sohasem szagolt puskaport. Mindig tisztes távolságra tartózkodott a hadműveletek színhelyétől és sohasem szolgált harcos alakulatnál. Igy azután búcsút kellett mondania „hadi"-rokkantnyugdíjának. Harciassáqa ellenben nem csillapodott. Jenner lángold hévvel küzd a haladó amerikaiak ellen. A sze. nátus belbiztonsági albizottsága modern inkvizitorainak egyike• Egyidejűleg követeli, hogy alkalmaz:ák az „erő politikáját" a Szov. jetunió, Kína és a népi demokratikus országok ellen. Harcias felhívásainak állandó Insérözenéje az a szokásos tanácsa, hogy az amerikaiak küldjenek másokai harcolni maguk helyett. Augusztus elején nyíltan az alábbi programmal lépett fel: — A Szovjetunióval szomszédos országok felfegyverzésének politikáját kell folytatni, hogy az amerikai csapatok visszatérhes. senek az Egyesült Államokba• Fel kell fegyverezni és katonai kiképzésben kell részesíteni a délkorcaiakat, a japánokat, taivani kínaiakai és a többi „szabad" ázsiai ország erre alkalmas elemeit. Meg kell engedni, hogy amerikai ,,önkéntesek" ezrei harcoljanak C any Kai sek oldalán Kína ellen. A kelet európai országokból szökött árulókat ruhával és fegyverrel kell ellátni s támogatni kell azt n törekvést, hogy ezek a „bátor és hős emberek" akcióba lépjenek ezzel a fegyverrel Kelet-Németországban és Kelet-Európán más országaiban. William Jenner programmjában „politikai" akciók is szerepelnek. , Javasolnunk kell Oroszországnak, hogy haladéktalanul vonja ki csapatait Németországból és Ausztriából-.. Ha Oroszország nem lenne hajlandó erre, iparkodni fogunk kizárni az ENSZ-böl, s ha leszavaznának bennüket vagy vonakodnának a ftvazáslól, ezt olybá fogjuk tekinteni, mintha arra szavaznának, hogy lépjünk ki uz ENSZ-böl.,. Mint látjuk, ez igen messzemenő program.m. Egyetlen egy dolog hiányzik belőle — a realitás. Értelmes ember, ha elolvassa, csak ezt mondhatja rá; sokat akar a szarka, de nem birja a farka. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének határozatai új minisztériumok megalakításáról is. Petrovics István Egyiptomban a köztársaság megdöntésére és a monarchia helyreállítására irányuló összeesküvést fedeztek fel Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Tanácsúnak Elnöksége a Sz»vjelunió minisztertanácsániak előterjesztésére a gépkocsi, közlekedés szervezésének megjavítása., az ipari és mezőgazdasági tömegrakományok, valamint az utasok gópkocsiszállításának biztosítása, az új közutak építése fej. •esztésének és a meglévők ki_ használásának megjavítása érdekében határozatot hozott a Szovjetunió Szövetségi-Köztársasági gépkocsiközlekedési és gépkocsiútügyi minisztériumának megalakításáról. A Szovjetunió gépkccsiközléke. (lési és gépkocsiútügyi miniszté. riumának a Szovjetunió Miniszter, tanácsa által jóváhagyott jegyzék a'apján vállalatokat és szervezeteket adtak át. A Szovjetunió gépkocsiközlekedési és gépkocsáútügyi miniszterévé Lihacsov Iván Alekszejevicset nevezték ki. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá. nak Elnöksége a Szovjetunió Mi_ nisztertanácsának előterjesztésére az ország ásványkincseinek komplex és tervszerű geológiai felkutatása, a szovjet népgazdaság szűk. ségleteinek ásványi készletekkel történő biztosítása, valamint ez ország ásványi kincsei védelmének jobb megszervezése érdekében határozatot hozott a Szovjetunió geológiai és ásványkincsvédelmi mi_ nisztériumának megalakításáról és átadta neki a Szovjetunió Minisztertanácsa által jóváhagyott jegyzékben foglalt vállalatokat és szervezeteket. A Szovjetunió geológiai és ásványkincs-védelmi miniszterévé Anlropov Pjort Jakov. levicset nevezték ki. A Szovjetunió Legfelső Tanáosá_ nak Elnöksége a Szovjetunió Minisztertanácsának előterjesztésérc határozatot hozott a Szovjetunió repülőipari minis Átriumának megalakításáról és átad'a ennek a minisztériumnak a Szovjetunió Minisztertanácsa által jóváhagyott jegyzékbe foglalt vállalatokat és szervezeteketA Szovjetunió repülőipari miniszterévé Gyetnentyev Pjort Va_ sziljevioset nevezték ki. Az ENSZ-közgyűlés 8. ülésszakának megnyitó üléséről London (MTI) A londoni rádió jelentése szerint Szalah Szalem egyiptomi propagandaügyi miniszter jelentette, hogy a kormány a jelenlegi rendszer megbuktatására és a monarchia helyreállítására irányuló összeesküvést leplezett le. Az összeesküvést — mint Szalah legfőbb I Szalem mondotta — külföldi impeszervezték: ©Az volt a céljuk, hogy elégedetlenséget szítsanak, különösen a hadsereg tisztjei körében*. Szalah Szalem bejelentette azt is, hogy Egyiptom a brit csapatok visszavonásának feltételeként nem hajlandó résztvenni egy úgynevezett ©közös nyugati védelmi rendoka az egyre mélyülő trieszti gaz- rialisták és hazaáruló egyiptomiak szerben*, New York (TASZSZ). Szeptember 15-én New Yorkban megnyílt az ENSZ-közgyűlésének 8. ülésszaka. Az ülésszak előzetes napirendjén több mint hetven kérdés szerepel, köztük az ENSZ főtitkárának beszámolója az ENSZ munkájáról, a biztonsági tanács, a gazdasági és szociális tanács és a gyámsági tanács beszámolója. Megvitatásra kerül a tuniszi és a marokkói kérdés is. Ezt a két kérdést az ázsiai, az arab és más országok javaslatára tűzték a közgyűlés előzetes napirendjére. A közgyűlés „a Korea egyesítésével és újjépítésével foglalkozó ENSZ-bizottság" beszámolójával kapcsolatban megtárgyalja a koreai kérdést is. Ezidőszerint az összes küldöttségek figyelme ara a javaslatra irányul, amelyet Csou Fn-la.j, a Kinai "Népköztársaság külügyminisztere terjesztett elő és amelyben indítványozza, hogy az F.NSZközgyűlés 8. ülésszakán vitassák meg a koreai kérdéssel foglalkozó politikai értekezlet résztvevőinek kérdését. A Szovjetuniót az ENSZ-közgyűlés 8. ülésszakán képviselő küldöttség vezetője A. J. Visinszkij, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, a Szovjetunió állandó képviselője az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az ENSZ-közgyűlés 8. ülésszakát Pearson, Kanada képviselője, a közgyűlés 7. ülésszakának elnöke nyitotta meg. A 8. ülésszak elnökének megválasztása előtt A. J. Visinszkij, a Szovjetunió képviselője szólt hozzá a napirendhez. Javasolta, hogy a Kinai Népköztársaság kép© viselői foglalják el Kína jogos helyét a közgyűlésben és az ENSZ egyéb szerveiben. Rámutatott, hogy több kérdés, így például a koreai kérdés megoldásának kísérletei a Kinai Népköztársaság képviselőinek részvétele nélkül nem járna gyakorlati eredménnyel. Dulles, az Egyesült Államok képviselője javasolta, hogy a közgyűlés az idei évben ne vizsgálja meg a Kínai Népköztársaság ENSZ-beii képviseletének kérdését. Lengyelország, az Ukrán SZSZK* Csehszlovákia és a Bjelorusz SZSZK képviselői támogatták a Szovjetunió javaslatát. Anglia képviselője viszont az amerikai javaslat mellett szólalt fel. A. J. Visinszkij másodszor is felszólalt és rámutatott, hogy bár Dulles azt javasolja, halasszák el a kérdés tárgyalását és ne ezen r.z ülésszakon döntsenek róla, az Egyesült Államok képviselője a valóságban egyszersmindenkorra el akarja odázni a kínai nép törvényes jogainak helyreállítását. A közgyűlés negyven szavazattal nyole ellenében, nyolc tartózkodással úgy határozott, hogy elsőnek az Egyesült Államok javaslatát teszik fel szavazásra. A javaslat mellett 44-en, ellene tízen szavaztak, két küldött tartózkodott a szavazástól. Ilymódon elfogadták az Egyesült Államoknak azt a javaslatát, hogy az idén ne vizsgálják meg a Kínai Népköztársaság ENSZ-beii képviseletének kérdését. A Szovjetunió javaslatát nem tették fel szavazásra azzal az ürügygyei, hogy a közgyűlés elfogadta az Egyesült Államoknak e javaslatot ©kizáró* indítványát. A közgyűlés 8. ülésszakának elnökévé Pandit Nehru asszonyt, India képviselőjét választották meg,