Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-17 / 218. szám

csütörtök 1953 szeptember 17 DELMüGYHRORSZaC Az új fanév a Zeneművészen Szakiskolán A szegedi Zeneművészeti Szakiskolában néhány napja kezdődött meg az új tanév. — Kicsit később, mint a többi iskolában. Nagy feladat megvalósítása vár most tanárra, diákra. A Zeneművészeti Szakiskola zenei középkádereket képez. A Zeneművészeti Szakiskola mellett zenei középiskola működik, amely előkészíti a tanulókat a középfokú zeneművészeti szakiskolára. Mégcsak az elmúlt évben indult meg a tanárképzés a szakiskolán. Nagyarányú fejlődés kezdődött ezzel. Büszke is erre Kollár Pálné, az iskola munkaérdemrenddel kitüntetett igazgatónője. Az idén kétszakos tanárképzés Indult. Altalános iskolai énektanári és zongoratanári szak, a másik általános iskolai énektanári és hegedűtanári szak. Az iskola két feladatra neveli a szakembereket: általános iskolai tanárokat és hallgatókat a Zeneművészei Főiskola számára. Az Idei tanév fii célkitűzése a tanulmányi színvonal emelése. E.inek érdekében alakulnak meg- a tanári szakkörök és az idén fogja össze először felelős az egyes tanSzakok munkáját. Az iskola tanári karának továbbképzését a Zeneművészeti Főiskolával tartott közös kapcsolat jelenti. Kodály Zoltán, Kossuth-díjas világhírű zeneszerzőnk mozgalmat in. dított, hogy a zenét ta.iulók ne csak hangszereken tudjanak játszani, hanem minden tekintetben . képzett muzsikusok is legyenek. Ennek megvalósítása érdekében az l Az iskolában jól működő Szülői Munkaközösség dolgozik Simon Béláné elnöik vezetésével. Az elmúlt tanévben egy harsonát vásároltak az iskola részére. A nyáron az iskola összes függönyét kimosta Papp Sándorné, a Szülői Munkaközösség tagja, hogy most az év megkezdésekor a tantermekben szépen vasalt függönyök fogadják a tanulókat, A Szülői Munkaközösség minden évben kotta- ég könyvjutalmakat ad a tanulásban kiváló hallgatóknak. Az új tanévben Liszt Ferenc szobrát akarják megvásárolni a nagyterembe, Bartók Béla és Kodály Zoltán szobra mellé. A beiskoláztatásnál is nagy 6egítségére vannak az iskola vezetőségének. Most családokat látogatnak, nz iskolába jelentkezett, de még meg nem érkezett tanulók szüleit. A Szülői Munkaközösség elnöke most Tápéra utazik, hogv az igen tehetséges Kószó Ronka, a Tápéi Együttes egyik tagiának szüleit meggyőzze arról, hogy engedjék gyermeküket tovább tanulni. Az idei iskolai évben szo'fésverseny indul a növendékek körében. Értelmiségi nagygyűlés az Erkel Színházban Idei tanévben minden tanszakon be. vezették a szolfés oktatás?. Az új tanév megnövekedett fel1 adatainak sikeres elvégzéséhez három új flanárral bővült a tanszemélyzet. A megnövekedett létszámmai az idén még több üzemi szereplést szeretnének válla'ni. Az idén tanulóikról jobban tud gondoskodni az iskola, a hallgatók ugyanis töbl> ösztöndíjat kapnak. Hangszer _ beszerzésre is 40—50 ezer forintot irányoztak elő. Most már az egész megyéből jöhetnek tanulók az iskolába. Az idén már a vidéken lakó tanulókat kollégiumban helyezték el. A hangversenyszerű vizsgarendszer továbbra is megmarad. Kéf magasabb osztály hallgatója egész estet betöltő hangversenyt ad, amelyet a vizSgabizott&ág pontoz. A Zeneművészet) Szakiskola Szeged és környékének zenei központja. A Zeneművészeti Szakiskola tanárai szakfelügyelői a békéscsabai és a gyulai zenei iskolának. Az iskolák tanárai évenkint. megbeszélést, tartalak a Zeneművészeti Szakiskolában. Az iskolának nagy Szerepe van Szeged zenjei életében. A Filharmónia é« a Honvéd Zenekar itt próbál. A Honvéd Zenekar tagjai továbbképzésre a Zeneművészeti Szakiskolára járnak. Szoros a kap. csolaf a Nemzeti Színházzal is. Tagjai közül sokan tanulnak az iskolában értékelni. Az iskola tanárai a színház zenekarában játszanak. A Zeneművészeti Szakiskola teljesíti komoly hivatását. a zenei káderhiányt jól képzett, zenei szakemberekké? igyekszik pótolni. A „Délmagyarország" irodalmi ankétja az Újszegedi Ládagyárban tödi Ferenc: Apám című költeményéről A ,,I)élmagynrország"-ban vita írdult Lődi Ferenc Apám című költeményéről, amely a Tiszatáj legutóbbi számában jelent meg A iköltő édesapja. Lődi Árpád életének legkiemelkedőbb eseményeit mondja el. Lődi Árpád hosszú évek 'óta az Újszegedi Ládagyár dolgozója. A vita folytatásaként, most Szombaton háromnegyed 1-kor a Ládagyárban a „Délmagyarország'- ankétot re.udez. Az érdeklődő dolgozók összegyűlnek, hogy hozzászóljanak a költeményhez. Az ankétet nagy érdeklődés előzi meg. hiszen a költemény főhőse, a dolgozóknak személyes ismerőse és a költemény részben az üzemről, az Újszegedi Ládagyárról is Szól. Októberben tartják a vidéki ősxi vásárokat Októberben nagyszabású őszi vásárokat rendeznek országszerte. Október 3—4-én Debrecenben, Kálón és Kaposvárott, október 10— Utón Szegeden és Székesehérvárott, 17-én és 18-án pedig Ka'ocsán, Sárospatakon, Törökszentmiklóson, Pápán és Nagykanizsán rendezik meg az őszi vásárokat. SZEGEDI JEGYZETEK Tejfölösbögre hang szólalt culul rámosolygottmeg: — Várjon egy pil_ — Vehet még lel- lanatra... kem — Több se telt el. Azt tudom én is, — Tessék — szók csakhogy nincs mibe, kedvesen s egy hatalHaza meg nem mehe- mas zöldpaprikát tében, a liáziasszo- tek bögréért, messze nyújtott át. nyok, garabolyok, pa_ lakunk ... Pedig csak Az alsó csumás réraszfszelcerek, helyi kellene • •. Egy forint sze körül voU vágva, vállalatok és tszcs- lesz oda-vissza megint Az idősebb asszony sátrak, az olcsó, szi- a villamos... nehezen nyúlt érte. Az előbbi hang nem tudta, hogy örül. most már közelebbről, jön, nevessen, vagy nagyvidáman ismét gúnyolódnak vele. •. megszólalt: — Csak vegye el — Adok én magá y/ugodfan. Otthon nak sokkal olcsóbban 'kaparja belőle a bögrét tejfelt és ami a papA telt kosár hirte- Itr^fP len a sátor jelé f0r- & dult s az ch'bb meg „nagy gondba" merengett — Tejfölt rült arc felderülj, kellett volna még — Na, úgy ahogy vennem. Azt a min- mondom! Mennyit dcnil!akart venni? A karfiol, paradi- — Féllitert, csom, zöldpaprika A pult mögött az el- fel fért a zöld-bögré,,hegy" mögül barál-árusító asszony hun. be. M. T. Ugyanolyan hetipiacos nap volt, mint máskor. Ez a kis történet csak egy kis epizód a gazdag termés nyomán zsúfolt Marx-téri piac élenes gyümölcs- zöldségféleségek között. Idősebb asszony — villamossal jött be a piacra — megtelt kosárral a karján már bevásárlásai vége fe. ié járt, amikor megállt a Városellátó Gazdaság sátra mellett. Hangosan • töpElvégre tejfel. zöldpaprika, kenyér: fi nom dolog ... Harminc fillért fizet érte .•. A kedves hangú asszony nem csapta be. Pont félliter lej. Az Országos Béketanács és a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége kedden délután értelmiségi nagygyűlést rendezett Budapesten az Erkel Színházban a Tudományos Munkások Világszövetsége III. közgyűlése alkalmából. A hatalmas színházat teljesen megtöltötték a magyar értelmiség kiváló képviselői, hogy meghallgassák a világ haladó tudósai kiváló képviselőinek beszámolóit a TMV közgyűléséről, az értelmiség előtt álló feladatokról. Megjelent a nagygyűlésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Altomáré Iván élelmiszeripari miniszter, Zsoldos Sándor egészségügyi miniszter. A nagygyűlést Rusznyák István Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. Rusznyák István megnyitójában hangsúlyozta, hogy az elmúlt három hónap alatt a béke hívei világszerte komoly erőfeszítéseket tettek a nemzetközi kulturális kapcsolatok kiszélesítésére. Bizonyos, hogy a haladó tudományos világ nagyjelentőségű eseménye, a TMV most lefolyt közgyűlése további sikerek biztosítéka lesz. Rusznyák István a továbbiakban a magyar tudományos dolgozók feladataival foglalkozott és leszögezte, hogy a magyar értelmiségiek szívvellélekkel állnak ki a TMV célkitűzései mellett. Mi — folytatta —, akik előtt a felszabadulás és népi demokratikus rendszerünk győzelme a békés alkotó munka soha nem álmodott lehetőségeit nyitotta meg, lelkesen üdvözlünk minden olyan erőfeszítést, amely a nemzetközi haladó erők összefogására, békés munkánk feltételeinek biztosítására és kiszélesítésére irányul. Rusznyák István megnyitója után Frédéric Joliot-Curie profeszszor, a Béke-Világtanács és a Tudományos Munkások Világszövetségének elnöke mondott beszédet. Én ezúttal egy olyan témával, olyan tárggyal szeretnék foglalkozni, amely különösképpen a szívemen fekszik és ez az energia kérdése. Az energia felhasználásában új korszak kezdődött akkor, amikor az ember megismerte az atommagban addig felhasználatlan energiákat és azzal, hogy felismertük azokat az energiákat, amelyeket a Nap sugárzása bocsát a Földre. Tudjuk, hogy a tudósok már létrehoztak, már teremtettek reaktorokat, amelyek az urániumatommag energiáját használják fel és folynak a kísérletek, amelyek a napenergia felhasználására törekednek. Az atomenergia felhasználásának módját már ismerjük és előre látható, hogy rövid időn belül még nagyobb, még fontosabb felhasználási eljárásokra is sor kerülhet, amelyek még csodálatosabb módon hajtanak az embernek hasznot. Tudjuk azt is, és nem felejtjük el, hogy az atomenergia első felhasználása az atomfegyver volt és nem feledjük azt a szörnyű pusztítást, amelyet az atombomba Hirosimában és Nagaszakiban okozott. Mennyire bűnösnek tartjuk, hogy az emberiség jólétének reményével visszaéltek; hogy rengeteg erőt és pénzt fordítottak az atombomba előállítására és tökéle tesítésére, amelynek célja nem az emberiség jóléte, hanem az emberiség elpusztítása. Éppen ezért minden tudósnak — és nemcsak minden tudósnak, hanem mindenkinek a kötelessége, hogy harcoljon az atomerőnek ilyen pusztító felhasználása ellen. A nyersanyagok: a szén, az uránium, az olaj tartalékai igen nagyok és újakat is fedezünk fel — de nem kimeríthetetlenek. Ezért ügyelnünk kell arra, hogy pocsékolás nélkül használjuk fel ezeket az értékes erőforrásokat. Másrészt a Föld népessége folyton növekszik, ez egyébként kívánatos. Ami az atomene'rgiát illeti, gondolnunk kell arra, hogy egy kilogramm urániumban felhalmozott energia felhasználva egyenlő 3000 tonna szénnel. Ha erre gondolunk, akkor világos, hogy érdemes ezt az energiaforrást felhasználni és fokozni. De addig is, amíg célhoz érünk, igen komoly energiaforrásokra van szükségünk, hogy a szükségleteket ellássuk, de ahhoz is, hogy magukat ezeket a kísérleteket folytathassuk. És ezért, ahol lehet, vízierőműveket kell építenünk és felhasználnunk. Tudjuk, hogy Magyarországon Igen sokat foglalkoznak ilyen vízierőforrások kiaknázásával, például a Dunán. És ez a közvetlen feltétele annak, hogy a lakosság, a nép energiaszükségletét biztosítani tudják. Visszatérek most arra az eléggé ismert kérdésre, amely a napsugárzás hasznosításával foglalkozik. Különféle jelenségek, például a klorofilelváltozás a növényekben, mutatják, hogy milyen felhasználatlan energiaforrások rejlenek a napsugárzásban. Még egy ötlet a napsugárzás birodalmából. Ez az ötlet igen kedves nekem: a föld művelésére vonatkozik. Ha az emberek arra .törekszenek, hogy megnöveljék a rendelkezésre álló terület hozamát, akkor új területeket nyerünk, amelyeket más módon használhatunk fel: olyan növényeket termeszthetünk, amelyek nem fogyasztási célokat szolgálnak, hanem bizonyos kémiai reakciók révén ipari célokra használhatók fel. E növények a Nap sugárzása útján, a levegőben lévő széngáz felhasználásával és más kémiai utakon olyan energiát szabadítanak fel, amelyeket különben nem nyerhettünk volna. A tudomány embereiben eleven türelmetlenség él, hogy a tudomány eredményeit az egész emberiség minél hasznosabban értékesítse. A történelem azonban azt bizonyítja, hogy ezek a nemes törekvések nem valósíthatók meg küzdelem nélkül. Nem elegendő, ha kinyilvánítjuk türelmetlenségünket; meg is kell keresnünk a tudomány rossz felhasználásának okait és fel kell vennünk ellenük a küzdelmet. Mindez igen világosan bizonyítja számomra, milyen rendkívül nagy a tudomány emberinek társadalmi felelőssége. Az én hazámban, ahol a tudománynak nagy hagyományai vannak és ahol a tudomápy még ma is jelentős eredményeket produkál, a mi laboratóriumainkban olykor nehéz nem arra gondolni, hogy a tudomány eredményeit nem mindenkinek, nem sokaknak, hanem keveseknek hasznára fordítják. Néha nehéz látnunk, hogy a kormány nem gondoskodik mindazokról a lehetőségekről és könnyebbségekről, amelyekkel elláthatná a tudományt. Ezért erőfeszítéseket teszünk, hogy megértessük egész népünkkel, milyen szerepet tölt be a tudomány és melyek azok a lehetőségek, amelyeket az egész nép javára fordíthatunk. De milyen lelkesítő lehet dolgozni az önök hazájában a tudósoknak, akik biztosak abban, hogy munkájuk eredményét a nép jólétére és annak fokozására fordítják. Egyesek esetleg azt képzelik, hogy az én hazámban a tudományos kutatás bizonyos előnyökkel jár az úgynevezett igen távoli érdektelenség szempontjából. Egyesek esetleg azt képzelik, hogy bizonyos nagyvilági, könynyedébb légkör uralkodik a tudósok körül. Mennyire tévednek azok, akik ezt gondolják! Biztos vagyok abban, hogy valamennyiünk közös cselekedetei, akciója révén nemsokára a világ minden országában előmozdíthajjuk a tudomány egyetemes fejlődését. S ha megvan hozzá az erőnk, hogy elérjük ezt a célt, ez azért van, mert szeretjük a tudományt és minden tudásunkkal, tudományunkkal hozzá akarunk járulni egy olyan világ felépítéséhez, amelyben jó élni. Joliot-Curie beszédét nagy tapssal fogadták. Ezután A. I. Oparin akadémikus, a TMV alelnöke mondott beszédet. — Napjainkban a tudomány rendkívüli jelentőségre tett szert az egész emberiségre nézve. Behatolt az élet minden területére és az ember minden tevékenységére. A modern természettudomány valóban grandiózus sikerei azt mutatják, hogy az emberi ész lehetőségei korlátlanok és, hogy képes bármilyen maga elé tűzött cél elérésére. A tudomány azonban kétélű fegyver és csak akkor érheti el si* keresen legfőbb célját, hogy az emberek boldogulását és javát szolgálja — ha valóban az egész népé. Ha viszont a tudomány hgszonra és hatalomra éhes, kapzsi emberek kis csoportjának kezébe kerül, szörnyű és pusztító eredményekhez vezet. A tudósnak, az igaz tudósnak azonban egyáltalán nem közömbös, hogy milyen célt szolgál alkotó munkájának gyümölcse. Nem jár el becsületesen, ha megengedi, hogy kezének alkotását felhasználják emberek megsemmisítésére és kulturális értékek pusztítására! Napjainkban tehát, amikor eldől az emberiség sorsának jövője, egyetlen becsületes tudós értelme, vagy lelkiismerete sem engedheti meg, hogy szűkebb tudományos szakmájába zárkózzék és visszavonuljon az élettől, az úgynevezett "tiszta tudomány* elefántcsonttornyába. A háborús gyújtogatok minden erőfeszítése ellenére és minden hazugságuk és embergyűlölő propagandájuk ellenére a tudósok mind szélesebb körét hatja át az emberiség iránti kötelességük felismerése. Ez az oka, hogy mind szélesebb körben jelentkezik a világ minden országa tudósainak az a törekvése, hogy egyesüljenek a békéért folyó harcban. Ez a törekvés világosan megnyilvánul a Tudományos Munkások Világszövetsége Budapesten összeült mostani közgyűlésén is, ahol határozatokat fogadtunk el a tudomány vívmányainak felhasználásáról békés célokra. Ezekért a békés célokért, a világ minden becsületes tudósával karöltve nagy lelkesedéssel harcolnak a szovjet tudományos munkások is. Ez következik magából a szovjet tudomány lényegéből és azokból az alapelvekből, amelyekre felépül. A tudomány demokratikus volta a szovjet tudomány egyik .egjellemzőbb tulajdonsága. A szovjetek országában valóban tudóssá válhat a gyárból, vagy faluból kikerült bármely ifjú, vagy bármely leány, ha megvan benne a képesség, kitartás és a tudomány szeretete. A szovjet tudomány az akadémiákról és az egyetemekről kikerült a gyárakba és kolhozmezőkre, megszűnt kiválasztottak előjoga lenni és az egyszerű emberek — a gyakorlat embereinek és a termelés újítóinak vívmánya lett. A szovjet tudomány e széleskörű demokráciája és igazán népi volta már egymagában is kizárja annak lehetőségét, hogy ezt a tudományt romboló, támadó és embergyűlölő célra lehessen felhasználni. A szovjet tudomány békés törekvéseinek további szavatossága egy másik sajátossága. Ez a filozófiai világnézet világossága, ami I mindenfajta kutatás elengedhetetI len alapja. Mi, szovjet tudósok a természettudomány egyes kérdéseiben egymással igen sokféle és néha egész éles vitát folytatunk. Világnézeti kérdésekben azonban egy fából vagyunk faragva. A szovjet tudósok egységesek abban a törekvésben, hogy harcolnak a béke ügyéért és a háborús gyújtogatok ellen. A. I. Oparin befejezésül hangsúlyozta: Mi tudiuk. hogy az országok között fennálló minden ellentét megoldható békés úton és felhívjuk minden ország haladó tudósát, minden ereje megfeszítésére, hogy megteremtsük a teljes és kölcsönös megértést és az alkotó tudományos együttműködést. A. I. Oparin nagy tapssal fogadott beszéde után J. D. Bernal, a Tudományos Munkások Világszövetségének alelnöke szólt a nagygyűlés gyűlés résztvevőihez. J. D. Bernal professzor nagy tetszéssel fogadott előadása Után Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke zárta be a nagygyűlést. H Szegedi Tervezd Iroda II. műterem rioloozói teljesítenék harmadik negyedévi tervüket Örömmel jelentem a Szegcdi i végzéséhez a műszaki előfeltételeTervező Iroda II. műtermének dol- kct. A műterem minden egyes dolrozól nevehen hn„„ f„l,g02Ója ie!kesen küzd5tt ^ ( gozói nevében, hogy felajánlásukat, mely szerint a harmadik negyedévi tervüket 15 nappal a határidő előtt teljesítik, egy nappal előbb, szeptember 14-én teljesítették. E szép eredmény eléréséből a műterem minden dolgozója kivette részét. Nagyban hozzájárult az eredmény eléréséhez az is, hogy a műterem vezetője, Bálint elvtárs, jól megszervezte a munkát és biztosította a munka folyamatos eli jesítéséért. Most készülnek irodánkban a kormányprogrammfca vett tervezések, többek között a szegedi Valéria-tér parkosítása is. Itt lesz Szeged egyik legszebb gyermekjátszótere. A gyermekek részére lubickoló medencével homokozóval és egyéb játékszerekkel ellátva. A terveket az l-es műteremben Rernitzki József építészmérnök készíti. Péter Szilvesztcrnq