Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-10 / 212. szám

csütörtök. 1953 szeptember 10 cÁ szegedi színjátszás haladó htujtjomántjaiJjól \ A magyar színeszei iirténeté- szerte: a szófiai bemutató, ugyan- Napló hibáztatja, hogy a színében is kiemelkedő jelentőségű n szegedi síInj&Utzás múttju, gazdag hagyományú. ÉtatnházlörtánetUnk. nek majdnem párattan eniiéze a város polgári jogai' tartalmazó 1719, évi királyi sarló Ja Imi levél, amely a város jogai kőzett színház fölül lítását ia enrodilyezte, mutatva Szeged kialakuló polgi-'ságánuk Ilyenirányú igényét. A kor színi, kultúráját ez időben az iskolai színjái záfl jjl nl el te, s Szeged már 1735-l>cn felállította gimnáziumával kapcsotó|cs színházát amelyben magyar, latin és német nyel von folytak több, mint fél év századon át az előadások. A ném.'t társulatok vendégszerepléseit uuy. elégelve Szedőd végre is a „magyar múz.-a" részé'c hajlékot éplUete't. amelyben először 1800. decemberében az első magyar színigazgatónak, Kéeimen Lászlónak társulata szolgába a magyar kultúra ügyét. Vodrer Istvánnak, a város lolkcs, haladó ,;f<51dmérő"-jénak buz?o'. kodáaára ]803_ban a kolozsvári magyar sztalársuTnt vendégszerepelt nz uj flrfnhúzbon. Mindezek az eil-eibukó kezdeményező ek, a polgárosodáeórt a nem zellóvá'áfért, a nemzeti kultúra fejlesztéséért való áldozatos kürdelmok, a haladás Szép példái, nemcsak a vidéki, de az egész húzni színháztörténetnek is nagy, megbecsülésre méltó mép példáit Jelentik. A nemzeti színjátékért való haaifias és demokratikus törekvé. sck úttörői közül Déryné 1827-ben, Evressy Gábor és Laborfalvi Róza 1843.Kin ízeropelt több izbon is a sze-edi színpadon, amalyről a szegedi reformifjúság. a későbbi 43. a< képviselő, majd 49-es kormánybiztos, Osz-'rovszky József vezetésével kiszorította n 40-os években még flürün játszó német társula. tokai. A szabudsóeharc nogy napjaiban Latabár Endre színtársulata novella, buzdította Szeged népét, majd az. önkényuralom sötét evo'ben a miult rzAzad magyar szí. németének másik nagy színigizga. tója, Molnár György tartotta ébren társu'atával a város népének nem. zc-ti érzésé*, szabadságvágyát. Jellemző, hogy omikor 1800. scepiember elején ideérkeztek, forrongásba jíitl a város. A megnyitó előtti es. lén n város ifjúsága é» a színezzek nogv ós mérés* politikai tüntetést rendeztek, óriási tömeg gyűlt össze « két évvé! előbb téli iátókra is alka'mnjitá átalakított nyári színkör előtt, nhol u szabadWigról, az elnyomásról tüzes szónoklatok hang. zcttak el, s nhotican osztrákellenes. hazafias dalok éneklése köztón megindult ii, fölvonulás. A tüntetők n különféle hivatalók kétfejű sa«o*'cégtábláit leszedték, oz osztrák magyefőnök ablakait beverték- A Búnk bánnal megnyílt nagyszerű évadról mnga Molnár György írta emlókirntaltün. „Soha nem voll és talán pem is lei: oly fényes, oly lelkesedett színidénye a szegedi ma. gyár színészetnek, mint az 1860161es év volt!" Hetven esztendeje lesz ez év ok lói--er 14.én, hogy ní árvíz által rombadönlött rozoga „színkör" helyett, mely három évtizeden át volt. szerény hajléka a nemzeti kultúrának, mognyilt a modern, mai szegcdi színház. Uj korszak kezdő_ dölt ezzel Szeged színészetében: az elmúlt 70 év n feudálknpItaUgta társadalmi éa kulturális viszonyok nyomása következtétion sok silány, ságot, sok kulturális szemetet is termelt, de voltak kiemelkedő ceú. raai, halad,') nagy tettei, eredményei is. Makó Iajos igazgatása a kilencvenes években, majd Kre. csányi Ignác színigazgatói műkö. . ddse a századforduló éveiben: a polgári színjátszás legszebb vidéki teljesítményeit jelentik. A szegedi színészet fe'saalbadulás előtti csúcspontját azonban az a néhány hét jelenti 1919. áprilisában), amikor a társadalmi kezelésbe vett színház Juháss Gyula igazgatása aíaitt mun_ k ás előadás okon ismertette meg a világirodalom legszebb alkotásait n város proletárjaival. Másik haladó n) ózzam ta vo'-t n szegedi színházi kultúrának 1903-ban, mos! ötven esztendeje, a n:®y orosz proletár, író, Maxim Gorkij „Éjjeli mene. dékhely" című drámájának szegedi bsmutalójai, Gorkij Szegeden, csakúgy, mint egész Magyarországon 1902. telén megjelent drámájával óriási feltűnést kel te't. Nagy érdeklődés e'özte meg az, október 13-án tartolt szegedi bemutató', amelyre a n-rnrég még szegedi Krecnányi tár. siilntának július 4-1 budai bemu_ totója után kerüli sor. „Valósággal lázbf hozta ez a dráma, a fővárosi" mondotta a pesti bamutalóra vttxnem'él'.ez "c a nemrég elhunyt Kossu'h.dítás érdbmue művészünk Rátkny Márton, a darab egyik akkori szereplője. De így volt ez világ. ebtón az évben, hhhuhpri dalnusító hálását, mozgósító erejét.! alakításait fotografálták, .'•> in vetetlen, hogy a haladó, ren litáa színházi irányzatok később ig annyiszor újították fel a magyar színpadokon i?^ 19-b?n a tanácskoztál' utóiig idején, 29.bcn a Belvárosi Színház színpadán. A felszabadulás után, 1945. május 30. ;ín ,i Vígszínház ezzel a drámával nyitotta meg az újjáéledő magyar színházi életet. A szegedi sajtó, ha nent is érette á> te'joíen a dráma osztályharcos jelen'-öségét, osz-tattan lelkesedéssel méltatta a fiatal Gorkij lia'almas, megdöbbentő realizmusával inercs7.cn újító müvét. Még a bemutató elől', aznapi számában írja a Szegedi Híradó: „.1 színműirodalom az utolsó évtizedekben alig termett az Éjjeli menedékhely, hez hasonló sikerű darabot". A be. mutatóról a haludó polgári lap színházi kri'ikuan L. I. (liptai Imre?) ciycb.k között így ír: ,.Gorkij Maxim a világirodalom egyik óriása Irt', a'inek nevét ma már szinte Irgcndasrerű mesék kapcsán em. legetik és akinek az Írásait minden gondolkodó fö, mint <jz irodalom remekei> olvassa"- „Gorkijnak — folynt'c jellegzetes polgári Játás. műd iának korlátozottságával — nz élet mélységéből vett jelenetei éppen azt alcarják elérni, hogy az emberek telcintete ne forduljon el a sötét helyekről és hogy az embe. relt szeretete és becsülése eljusson az élet páriáihoz ts". Az író „ragyo. gú elméjének és gazdag lelkének tulajdonaival mutat rá, hogy Kot van 0z élefvek virradatra váró éjszakája!" A Szegedi Napló a dráma hatásáról azt mondja: „Sóiét, a maga egyhangúságában szinte nyomasztó az a kép. amely a mélység• bel vett jelenetek során a néző elé túrul, ám érdekes, mert a színező erőnek azzal a megragadó hatalmával van megrajzolva az elzüllötlck, a bűnbeesettek csoportja, ami ritkaság számban megy." A Szeged <!» Vidéke két egymásután következő száma is külön, nagy mélta. tó cikket közöl a drámáról n «zűri kni ti kin kívül. Moly Tamás október 14.i cikkébe') a dráma szokatlanul hiteles realizmusát értékeli; „A művészete, művészi hatása ennél: a darabnak abban van, hogy ezek az emberek valóban emberek". A legórtőhben. legmélyebben Balassa Józsrf október 15.i cikke lút_ j« meg a dráma jelentőségét a világirodalomban, s szerzőjének nagyságát. ..A valót a nyomor világából kezdi rajzolni... Uj dolog ez a színpadon-" Fejtegetései során a drámából leszűri Gorkij esz. tátikájának lényegél. melyet Ba. lwsa — saját kiemelésével — így fogalmazott meg: „A szépség és igazság egységét hirdeti, mert a műalkotás kizárólag igazsága következtében lehet szép". Ennek az esztétikai ftélo'nek megalkotása öt„ ven évvel ezelőtt, nemcsak bátorság, de szokatlan tisztánlátás icle is, csakúgy, mint Gorkij világirodalmi. sőt világtörténelmi jclcnlőüégének biztonságos, meggyőződéses hirdetése: „Zola é» Gorkij tudták Shakespeare óta legjobban megközelíteni a valóságot A szegedi bemutató nem mindenlxm tudta tolmácsolni Gorkij nagyszerű mondanivalóit, s ezt a helyi kritika föl is tárta. A Szegedi uteai tüntetésre i szok Max Reinhardt berlini társula-' a dráma fórra. | tállak németnyelvű posti előadása ! ahelyett.' EmeSkedő öEetsitovoaai náSunk — nyomor, nélkü özés a dolgozók osztályrésze az imperialista o szagokban hogy maguk élték volna át azorc- j pciket. A Szeged és Vidéke is rámuiat; „Még a rendezés sem felelt meg mindenben Gorkij törekvéseinek, amelyet bizony nem igen tudtak a mi színészeink visszatükröz, lelni és nem nagyon tudott a kö zönség magába fogadni-., Bizony Gorkij sokat akar), amit nem min. denütt tudnak visszaadni és elhinni. Hanem ez nem Gorkijon mult.' A Szegedi Híradó a közönség egy részé' bírálja, amely — nyilván társadalmi összetételénél fospto — értetlenül állt a darab újszerű formai megoldásai és még fórra dalmibb eszmei mondanivaló],előtt. „Ezek a jelenések — írja a kritikus a „Jelenetek a mélységből magyar alcímre célozva a drámá ról — nyomtalanul elsöprik az okvetetlenkedő vitatkozással ágáló apró titánokat. Az a mély hatás, amelyet az Éjjeli menedékhely álcár olvasva, akár színpadról az emberre tesz, megsemmisíti az újhangú, le vegőjü és tendenciájú darabolcnál rendszerint felhangzó töprenkedést, hogy jogosulf-c ilyen megdöbbentően sötét beszéd a színpadonA Napló a darab második előadásának közönségéről már dícsérően ír, s „megnövohedetl érdeklődőéről" számol be. Szeged egyszerű népe, az iparosok. értelmiségiek, mumkáfiok — éppúgy, mini a pesti oőr.dáeok „kar. zstti közönségé' — lelkesen ünnepel, ték a forradalmi mondanivalójú színmüvet. Szeged színhőstörténete' mtayn'küycm gazdag haladó hagyóminyni vannak Réznor János ós Lu. gosi Döme néhány rósriettanuJniánya, összefoglaló vázlaia mellett, teljes gazdagságában és korszerű módszereikkel még sujnoa megíratlan. Színészetünk helyi haladó hagyományai pedig sok tanulságot rej. tenek magukban az egye leuies ma. gyar müvolődéstörtónet. sőt szocia_ lisia-realista színházkultúránk szú" mám is. Kulturális intézményeink feladata, hogy multunk e haladó kultúrális eredményeivel Ismertessék meg dolgozóinkat: színészein, ket és színházba járó közönségünket egyaránt, A múzeum hivatása lenne, hogy várostörténeti anyagából, a Somogyi-könyv tár könyvészeti és falra.gasz«nyagöből, a levél tár do. kumenfumaíból s egyéb színészet, történeti relikviákból, melyekből ta. Ián még e színház irattára, könyvtára is őrizhet ér',ékes darabokat, időszaki kiállításon mutassa be a szegedi színház haladó hagyományait. A színház megépülésének és megnyitásának hetvenedik évfordulója és Gorkij drámája szegedi bemutatójának ötvenedik évfordulója különösképpT-n szükségessé teszi, hogy számbivegyük multunk kultúrális örökségét a helyi színházkultúra tercn, s dolgozóink közkincsévé tegyük. A szegedi „Juhász Gyu. la-színház" — szeretnők így hívni I — rnz új évaddal olyan dicső hagyó mrónyt folytai, amc'yet a világirodalom, a ma irodmóm és a szín. házkultúr® legnagyobbjainak r.tvel fémjelezne®! Péter László --cjA. ...A ős m-g, .oge..t scl fogúdtól: az árleszállítás. Jehntóse.i olcsóobak lettek a készruhák. kar ótok is. A kirakatok előtt karát 81'0 forint volit, most f>)0 forint, Az órlcszál i\i& óta megnőtt a ruházati bőitek forgalma. A dolgozók, akik már előre gyűjtöttek sokan nézegetik az árakat. A női pénzüket az őszi bevó ár'ósra, most szövetruha, ami 390 Ft vud. ma 299 i örömmel vásárolnak, mert pénzükforint. Száz forinttal tett o'csóbb. éri finomabb árut éa t«bJbet vásá\ mintás átmemeti afii kabát is 200 forinttal olcsóbb lett. 915 forintos régi ár helyett 759 forintba kerül. A férfi sportöltönyök is jó. vai otesóbbnk. amely 840 forintba került, ma 730 forint A férfi lódén rolhatnak. Az üzleteket kisebb-no. gyöbb csomagokkal hagyják el ® vásárlók, hogy otthon a esa'ád ruíatára egy-egy új, hasznos diarabjai gazdagodjék. Ezt a fényképet egyik hamburgi ház udvarán vették fej. Anya és fia szemétládában kotorásznak a hulladékok közölt. Talán akad egy kis káposztáiévá!, sérgarépagyöxér vagy lcrumpl liéj, am^ niég beílobhatnuk a lábosbu olthon, ahol már semmi sem maradt, csaik a víz és a holnaptól való félelem... Német földön, az Elbától nyuú gafra. emberek milliói állnék munka nélkül. nincs semmi mcgélhcte'si lehetőséglik, A nép nélkülözik é3 Új bolgár játékfilmek gyártása A Filmbizottság ellenőrzése alatt működő filmstúdiókban megfeszített erővel dolgoznak három új bolgár művészi filmen: a „Dal az emberről" című filmen, mely Nikola Jenkov Vapcarov, a mártírhalált halt nagy bolgár kommunista költő életét viszi vászonra, a „Szeptemberi emberek" című filmen, amely az 1923-i Szeptemberi Felkelést eleveníti meg, továbbá a „Mezsgye nélkül" című filmen, amely az új bolgár falu embereinek sorsáról szól. A „Dal az emberről" című film forgatókönyvének írója Hriszto Ganev, rendezője pedig Borlszlav Saraliev, mindkettő a moszkvai Össz-szövetségi Állami Filmművészeti Intézet végzett növendéke. Gyorsított ütemben folynak a „Szeptemberi Felkelés"-ről szóló füm elkészítésének munkálatai is. Ezt a játékfilmet a Filmbtzottság a Szeptemberi Felkelés 30-ik és a szoros szocialisták Dártjának önálló bolgár munkáspártként való megalakulásának 50-lk évfordulójára készítteti. E film viszi először vászonra Georgi Dimitrov, Vaszil Kolarov alakjait. A Filmbizottság meggyorsította a „Mezsgye nélkül" című, az új bolgár fr.lu életéről szóló film elkészítésének munkálatait is. A film helyszíni felvételei egy Lom környéki termelőszövetkezetben folynak. Rövidesen műterembe kerül egy „Nem törnek át" című rövidfilm is, amely a határmenti bolgár lakosság hazafiasságát és forradalmi éberségét viszi vászonra. Elkészült még több más művészi Játékfilm forgatókönyve is, így a „Dimitrovgrádiak" című filmé, mely a dimttrovgrádi építőmunkát tárgyalja, egy filmvígjátéké, továbbá egy „Kalina" című játékfilmé, mely a dobrudzsai termelőszövetkezetek és gépállomások életébe nyújt mRjd bepillantást. A közeli hónapokban elkészül n „Nadezsda cirkáló lázadása" című játékfilm, egy Hriszto Botev életéről szóló játékfilm, s még több más film szövegkönyve ts. Megtörténtek az előkészületek egy Vaszil Levszki életéről szóló játékfilm szövegkönyvének megírására is. Hasonlóképpen megtörténtek az előkészületek egy, a partizánmozgalomról szóló film, továbbá a Dimitrov! Uttörőszervezet, a „Szeptemvrijese" életéről szóló film szövegkönyveinek megírására is. Rövidesen befejeződnek a „Sipkasznros bősei" című nagy színes film felvételei is, amely szovjetbolgár filmművészeti együttműködés gyümölcse. I éhezik azért, hogy Krupp gi árai 'fegyvereket gyárthassanak az új háborúhoz, hogy « lőtereken újra n Wehrmacht katonái gyakorlatoz. hassanak. De azok az emberek, akik az Elbától nyugatra élitek, akiknek élete most mosoly és öröm nélküli, már ismerik az ő gondjaiknak valódi okozó !,t. Ezek felé fordul a néniét anya szemrehányó tekintete és a német kisfiú koravén gyűlölete. A francia fennhatóság alatt élő északafrikai tuniszi munkásság nagy harcot vív a francia megszállók és a tőkések embertelen kizsákmányolása ellen. A tuniszi munkásság helyzete szüntelenül rosszabbodik. A nagy ipari és mezőgazdasági részvénytársaságok elképzelhetetlenül kizsákmányolják a dolgozókat. A moularest bányában például 24 csilléről 48 csillére emelték a napi normát. A munkáselbocsátások napirenden vannak. A képünkön látható hajléktalan munkanélkülieket nemrég bocsátotta el az egyik legnagyobb tuniszi bányaüzem. Kilátás sincs arra, hogy — a többi többszázezer hajléktalan és munkanélküli tuniszi munkásokkal egyetemben — belátható időn beiül elhelyezkedjenek.