Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-27 / 227. szám

DÉLMÜGYilRORSZfiG 4 VASÁRNAP 1953 SZEPTEMBER 27 Jlátogahu a m&s>.zkaai teUoirMn úudiúbiui Fényár önti el a Moszkvai Köz­ponti Televíziós Stúdiót, A munká­sok beállították a díszleteket, keré­ken gördítettek be újabb reflektoro­kat. A zenészek befejezték a hango­lást, s egymásután jönnek a jele­nésre a felvételhez „sminkelt" szí­nészek. Az operatőrök, fejhallgató­val fülükön, felvevőgépükhöz áll­nak. A kellékesek mégegyszer ki­próbálják, biztonság okából, a „víz­csobogást", a telcfoncscngést. óra­ülést, a műterem falán kigyúlnak a jelzőlámpák: „Teljes csendet!" — és megszólal a hangszóró: — Figyelem, kezdődik az adás! PILLANAT ALATT OLYAN CSEND LESZ, hogy a díszletben szereplő ébresztő­óra ketyegése is tisztán hallható. 'A rendező irányltja a műtermi mun­kát a vezénylőasztal mellől. A felvevőgépek lencséje előtt fa­kerct áll, miniatűr színpadi füg­gönnyel. A néző, aki otthon a készü­léke előtt ülve gyönyörködik a te­levíziós műsorban, ezt a függönyt redős, nagy bársonykárpitnak látja. Mikor a függöny szétlibben, kék háltér előtt megjelenik a bemondó mosolygós arca. ö köszönti a tele­víziós adás közönségét. A reflekto­rok fényt árasztanak a bemondóra, aztán elguritják elöle a nagytelje­sítményű lámpákat és a „színpa­don" kezdődik az előadás. Más műsorszám: a zongora előtt Lev Oborin ül. Kezét, fejét s a hangszert fehér fénycsóva világítja meg. Hosszú rúdon a zongorához kö­zelít a hengeralakú mikrofon, az operatőrök fényképezik a művészt... A hangverseny következő száma: megjelenik a vásznon Galina Via­nova hófehér jelmezes alakja, láb­ujjhegyen libben a tükörfényes par­ketten, s viharos gyorsasággal szö kell a felvevőgépek elölt.. A gépek lencséi olyan közel hozzák a néző­höz, hogy ruhájának legkisebb re döje is jól látható. S meg-megkop pan könnyedén a balettcipő orra... Miközben ez a felvétel folyik, a látókör határán kivül már előkészí­tik a következő műsorszámot. A MŰSZAKI TEREMBEN sorakoznak az adókészülékek feke­tere lakkozott, óriási fémszekrényei. Fjodor Bolsalcov, a stúdió műszaki vezetője, a berendezésen mutatja be a világ legtökéletesebb távolba-' látási rendszerét. A felvevőkészülék lencséje a képet egy csillámlemez kis felületére irányítja. A kép egy­mástól elszigetelt szemcsék sokasá­gából áll a csillámlemezen. Ez ;n a „vetítővásznon" 500 ezer ily m szemcse, ilyen fényérzékeny pont van, s minden pont egy-egy apró fotocella. Az 500 ezer fényérzékeny pontból nyert elektromos töltések árammá alakulnak át, majd ultra­rövid rádióhullámokká, amelyek ki­sugárzódnak az éterbe. A televíziós vevőkészülékben fordított folyamat megy végbe. Itt az ultrarövid rá­dióhullámok alakulnak át képpé. Mérnökök figyelik az éterbe su­gárzó kép minőségét — az élességet és erősséget — kiküszöbölik az eset­leges zavarokat. A vezénylőasztal mellett az ősz Szergej Pctrovics Alekszejev ren­dező ül. Széles üvegablakon keresz­tül figyeli a művészek munkáját, s az asztala felett elhelyezett kisebb­nagyobb vetítőfelületeket, amelyek­re rávetítődnek a stúdióban felvett képek. A képek közül villámgyorsan kiválasztja a legérdekesebb és ép­pen szükséges képet és azt „bocsát­ja" ki az éterbe. IME, NEHANY MŰSORSZÁM a televíziós studó egyik adásából. A Sztálin-díjas kőműves, Foma Malcev bemutatja munkamódszerét, hogy hogyan használja a maga szerkesz­tette új szerszámokat. AÍjosa Nasze.d­kin tízéves úttörő, a Központi Zene­iskola második osztályának növen­déke játszik zongorán részleteket a saját operájából. Venjamin Giigor­jevics Bogarov Sztálin-díjas pre.~ fesszor előadásában a televíziós ké­szülék bemutatta a nézőknek a mélytenger életét, koraitokat, vízi­növényeket, különleges halfajtákat sajátos környezetükben, természetes életkor," lényeik között. A kis 'Aljosa Naszedkin ámulva figyeli a felvételt, a hullámok mo­rajlását, s a képen elébe táruló messzi tengert... — Az évezredek során — hallja a professzor magyarázatát — koráitok milliárdjai óriási tömegű meSict raknak le és szigetelőt alkotnak. Műtermen kivül is számtalan fal­vétel készül: a Nagy Színháztól a Dinamo-stadionlg, mindenütt. -4 „híradó" egyik pillanatában futball­csapat összjátékát, a következőben a Hattyúk tava egy jelenetét lát­hatják, hallhatják lakásukon a szovjet dolgozók. A stúdió közvetíti a színházi bemutatókai, de képeket, közvetít a kolhozföldek életéről is. A műtőasztal felett elhelyezett fel­vevőkamra bonyolult műtétekkel is­mertetheti meg a nézőt. Közelhoz­halja a rakétával kilőtt felvevő­kamra útján a világűr csodálatos jelenségeit. Nem ismer lehetetlent, mert a távolbalátás eddigi sikereit a szovjet tudósok számtalan újítása fejleszti újabb és újabb lehetőségek felé. Az uf-ca és a föld fia Fövény Lászlóné könyve József Attiláról Társadalmi ellenőrük a kormányprogramm végrehajtásáé? A Szeged Városi Tanács Keres­kedelmi Állandó Bizottságának ak­tívái, a társadalmi ellenőrök érté­kes segítséget nyújtanak abban a munkában, amely a dolgozók jobb ellátása, az árUk helyes elosztása és általában az állami kereskede­lem ellenőrzése szepontjából a ta­nács kereskedelmi osztályára há­rul. Arudákbnn, piacokon, a vendég­látóipar helyiségeiben és minde­nütt, ahol megjelennek a társadal­mi ellenőrök, a dolgozók érdeké­ben tevékenykednek. A munkájuk során szerzett Jó, vagy rossz ta­pasztalatokat a szocialista kereske­delem elveinek megfelelően a vá­sárlók és a bolti dolgozók közötti kölcsönös megbecsülés kialakításá­ra használják fel. Tevékenységük elősegíti a hibák gyors felfedését, a szabálytalansá­gok leleplezését. Az egyes árudák problémáit azonnal továbbítják az illetékes szervhez, de legtöbbször maguk segítenek a problémák megoldásában. A társadalmi ellen­őrök javaslatai alapján javult meg a külterületek áruellátása. Különö­sen az áruk minőségének és helyes tárolásának ellenőrzése terén értek el nagy eredményeket az ellenőrök. Vevőankétokat szerveztek a dolgo­zók kívánságai és panaszai meg­hallgatására. A társadalmi ellenőrök — akik többségükben MNDSZ asszonyok — versenyszerződést kötöttek Kecs­kemét város társadalmi ellenőrei­vel. A verseny első szakaszát a szegediek nyerték. Jó munkájuk elismeréseként az Állandó Bizott­ság legutóbb elismerő oklevéllel tüntetett ki 25 társadalmi ellen­őrt. Kormányzatunk a dolgozók élet­színvonalának emelése érdekében tett legújabb intézkedése, az árle­szállítás, ismét komoly feladatok megoldására mozgósítja társadalmi ellenőreinket. A társadalmi' ellen­őrök legutóbbi értekezletükön lel­kes hangulatban vállalták, hogy a rendelkezésükre bocsátott árjegy­zékek alapján ellenőrzik, hogy az árcsökkenés alá eső legfontosabb közszükségleti cikkek valóban a csökkentett áron kerüljenek a fo­gyasztókhoz. Ezzel ls segítik kor­mányzatunk célkitűzéseinek, a dol­gozók életszínvonala állandó emel­kedésének maradéktalan végrehaj­tását. Láng Károly Állandó Bizottsági elnök Ezévben 844 fajta tankönyvet, több mint öt és félmilliós példányszámban adtak ki Nagyon érdekes és hasznos kiállí­tást rendezett a tankönyvkiadó vállalat. Az 1953-as év első nyole hónapjának „tankönyv termelését" mutatja be. Táblákon ísmorteíi a kiállítás: 814 fnjta tankönyvet 5,652.687 pél­dányban adtak ki. Az általános is­kolák 46, a középiskolák 364, oz egyetemek és főiskolák 67, egyéb tanfolyamok — levelező, szakérett­ségi — 367 féle kiadvánnyal szere­pelnek. A tankönyvek ára 40 száza­lékkal csökkent az elmúlt évekhez képest. A nagy magyar írókról szóló A könyvsorozatban a napokban megjelent a József Attiláról szóló monográfia is. A költőről haJála ótá íródott szépszámú művek kö. zött ez az első, amely József Atti­la életművének egésze ismeretében, a költő élete, sorsa fonalán költé­szetének ismertetését ég elemzését nyújtja. Az életrajzi vonatkozásokat csak főbb vonásaiban vázolja s csu_ pán annyira, amennyire költészeté­nek fejlődésrajzához nélkülözhetet­len. A mű zöme, igen helyesein, Jó.­zsef Attila költészetével, költői fej. lődésével, élete egy-egy korszaká­nak legjellemzőbb verseivel ismer­teti meg a dolgozókat, tanulóifjú­ságunkat. Arányaival is kifejezi s az elemzett versekkel is igazolja, hogy a költő emberi és költői fej­lődésében is akkor volt élete csúcs­pontján, amikor — a húszas évek végén és a harmincas évek legele­jén — sorsa és költészete a leg­szorosabban kapcsolódott össze a néppel, az illegális párttal. Az ez1 megelőző tapogatózások, a párt nyújtotta eszmei szilárdság kere­sése n különféle tRútakon, majd a párttól való tragikus elszakadást követő, idegeit összeroppantó ma_ gánv, érthetően • nyomot hagyott a költő életművében. "C1 tanulmány érdeme, hogy szi­A-J nes, eleven stílussal, sok ér_ tékcs ráeszméltetéssel vezeti végig az olvasót a klasszikussá vált pro. letárköltő költészetének fejlődésvo­nalán s alaposan — néha tálén túlrés'zletezőn is — elemzi, magya­rázza legszebb, legjellemzőbb ko'te. menyeit. Igen tanulságos és gazdag szempontot érvényesít, amikor több ízben is rámutat József At­tila költészetének és a népkölté­szetnek hol tartalmi, hol formai rokonságára, amelyet eddig ;s sej­tettünk. de ilyen lényegesnek, alapvetőnek elfogadni — nem volt rá elég bizonyítékunk. József Atti­la költészetének ez a vonása, de­mokratikus népisége az, amely a magyar irodalom akkori "urbánus* és "népies* kettéhasadtságában szinte egyedül képviselte a falusi és városi népet egyaránt, s benne különösképpen a falusi és városi szegénységet. *Az utca és a föld fia* volt ő, mint már pályája kez­detén megfogalmazta, s az maradt haláláig: a munkás-paraszt szö­vetség nagy nemzeti költője.* így lesz folytatója — írja ezzel kapcso­latban Fövény Lászlóné — a for­radalmi népiesség irodalmi hagyo­mányának, és megteremtője, elő­futára egy új irodalmi népiesség­nek, a kommunista pártosság szel­lemében kibontakozó minden ed­diginél gazdagabb tartalmú népies* ségnek, mely e korszakának leg­gyobb verseiben a népköltészet legszebb formai és nyelvi hagyó* mányait folytatja.* Egyebek közt ezzel is vált József Attila életmű­ve mai, szocialista-realista nem* zeti irodalmunk példaképévé. IJa keveseljük a könyv életrajzi -1-1- anyagának arányához ké­pest is a pályakezdésnek, a makói és szegedi éveknek elemzését, nem szűklátókörű lokálpatriotizmusból tesszük, hanem mivel meggyőző* désünk szerint ezek jelentősége na* gyobb, mint a szerző véli. Bár igaz, hogy a pesti proletárgyerek már verseket farag, kétségtelen, hogy költővé, mégpedig egycsapás* ra figyelemreméltó, jelentős költő* vé itt válik. Nem a *véletlen« hoz­za közvetlen baráti kapcsolatba őt Juhász Gyulával, amint azt Fö­vényné állítja, hanem egy nagyon ls szoros ezsmei-irodalmi törvény­szerűség: a makói pártfogók, első­sorban a méltánytalanul említetlen Espersit János, ismertették meg a fiatal diákköltőt Juhász Gyulával, akinek makói kapcsolatai ugyan­csak döntőbbek, költészetére is na­gyobb hatásúak, mint az közismert, Egy igen érdekes művelődéstörté­neti körkép bontakozik ki a kutató előtt, ha szemügyre veszi a ma­gyar vidék ezidőszerinti haladó kulturális-szellemi életét, mely mindeddig kívülrekedt az irodalom­történeti köztudaton. Pedig ez a szellemi környezet jó és rossz ha­tásaival együtt, közvetve vagy köz­vetlenül nemcsak József Attilát, de Juhász Gyulát, sőt Adyt is jelen­tősen inspirálta, ám József Attila pályakezdésében egyenesen döntő is volt. Ezért olvastuk volna szí­vesen e korszak részletesebb elem­zését. Jp óképpen versmagyarázataival válik ez a könyv a József Attila költészetében elmélyedőknek nagy segítségére. S ha stílusát itt­ott hosszú körmondatok, nyelvhe­lyességi hibák, pontatlanságok kissé megfoltosítják is, a könyv, mint olvasmány is élvezetes és sikerült. Gyakorlati forgathatósá­gát növelhette volna a szerző ha függelékül egy kis bibliográfiát is ad a továbbkutatók számára, s ha az elemezett verseket egy cím­mutatóval áttekinthetővé, könnyen fo lapozhatóvá teszi. Az ízléses ki­állítású kötet bizonyára az iroda­lomszerető dolgozók hasznos kala­uza lesz abban a gazdag virágos­kertben, melyet József Attila köl­tcszete számunkra jelent. Pcter László A szegedi UépzáinuvísztU a MUééit Szocializmust építő országunk­ban a képzőművészek megtalálják munkájuk értelmét, hisz a széles Miért nem irt Sós elvtársnő? Lakásépítés a Román Népkfiztársasáoban A román dolgozók nz állnm támo­gat ásáv*al nngy lakásépítkezésekbe fogtuk. 1952—53-bnn nz állam 120 millió lej kölcsönt utalt ki családi házuk építéséro. Ebből az ősszegből 23 millió jutott n bányászoknak, 17 millió 500 ezer a fa-, papír- és cel­lulozoipnri minisztérium vállnlalu'.­bun dolgozóknak, 15 millió a fém­ipari munkásoknak. Az állami gaz­daságok, valamint gép- és traktor­állomások dolgozói 11 millió 500 ezer lej kölcsönt kaptak. oétkülőzhetetlen az agitációs munkában Fenn a körkemencén — a szegedi I .sz. Téglagyárban — kélt overálos asszony az égető: Sós Fe­rencné. Kis foggantyús lapátiával tempósan nyúl a szénért és táplálja a tüzet. Végighalad a tűzsorokon és igazit a huzatszabályzón. Aztán kijön a kemence feljárójához, mé­lyen besszívja a friss levegőt és a tüzelési szünetben leül kicsit pi­henni a lócára. Sósné melleit a lócán vadonatúj, feketelakkos iskolás táska. Pi'yu fiáé, aki most első osztályos, s mi­velhogy délután jár, ott játszik va­lahol a napsütötte udvaron. Az asz­szony arcán mosoly bujkál, ahogy nézi a táskát. Nagy benne a vágy, hogy magához szólítsa és megsimo­gassa kisfiát, aki most tanulja a betűvetést és az írást. De csak hadd játszón. Betűvetés. írás... Sósné az élen­járó dolgozó, egyik levelezője a párt szegcdi lapjának: a Délmagy or­szágnak. Több levelet Irt már és így segítette üzemében a termelést: hírt adva az élenjárókról s felfedve a hibáka.t Az első levelét sem könnyen irta s küzdött azzal ho­gyan vesse papírra a gondolatokat. Felvetődött benne: talán ne n is )6 lesz, amit írok. De aztán mégis irt és így is segített. De Sós elvlársnő egy idő ó/a nem írt a párisajlónak. Vájjon miértT Nem könnyű erre a válasz, hisz az emberi lélelc bonyolult, sot: min­denre reagál. Pláne, ha nao múlik nap után, Sósné nemrégen került a kemen­cére égetőnek. Kezdetben bizony, amíg bele nem szokott, volt nehéz­ség is és munkája most sem éppen könnyű. De jókedvűen és tökéletesen ellátja. Közben megválaszlollák öt a megyei téglagyárak kullúrfcle­lőssének, s ez is persze munkával jár. Aztán ott a szeretett kisfia, őt is tanítgatni kell. Szóval van tenni­valója. • Gondolt arra, olyan kötelességsze­rűen, liógy írni kellene: a jót kö­vetendő példának állítani és a rosz­szat üldözni. A levélírás azonban elmaradt. Aztán — egyik bíráló levele után, amely nagyban segítette egy üzemében lévő hiba megszüntetését, — így szólt hozzá akkor Tóth elv­lárs, az igazgató: — Tudod-e Sós elvtársnő, csak úgy lehat írni, elküldeni, ha meg­mutatod nekem... Igaz, nem dühösen, hanem szépen mondla ezt Tóth elvtárs, de azért mégis .. . Erről így vélekedik Sós elvtársnő: — Tóth elvlárs nem rossz indu­latból mondta. Igaz, helyes az, ha a levelező megbeszéli a kérdéseket a pártszer­vezet, az üzem vezetőjével, de senki nem kötelezheti a levelezőt arra, hogy bemutassa amit ír, pláné el­lenőrizni nem lehet. Egy levél meg­írásához nem kell a vállalatvezető engedélye! Sós elvtársnő nem mondta, de 5i­zonyos, hgy reagált lelke az igaz­gató 'megállapítására, amely vég­eredményben — tudva, vagy tudat­lanul — megsértette a levelező jo­gát, s kedveszegő volt kijelentése. Telték a napok, amelyek új és uj kérdéseket hoztak a téglagyárban is. Volt szép eredmény, votl hiba. — Sósné még sem irt. tJóllehet, ha a szerkesztőség előbb foglalkozik pro­blémáival, azok eloszlanak Nehéz szavakba önteni az érzése­ket és Sósné kicsit keresi a szava­kat, amint elmondja: — Nem. Írtam ... igaz, összejöt­tek" a dolgok, de mégis kellett vol­na írni. Ha erősen akarom, ak­kor ... akkor jut rá idő, szóval el­készül a levél. Eszembe ötlött, ezt, vagy azt megírom, de azlán csak elmaradt, valahogy clodázódoti.. Mert fontos ám és oly szép — foly­talja lelkesen — a levelezők mun­kája, — csakhát néha mcgfclcdjük. Baj ezt Milyen jó lett volna pél­dául megírni: nem népszerűsítik nálunk az élenjárókat, nem értéke­lik az egyes dolgozók eredményeit, csak az egész műszakét egyben. Ha megírom ezt a pártsajtónak, segít­ségével megszüntettük volna ezt a hibát. • Magaelé néz, kicsit hallgat. Pes­téül és bántja is, hogy a levele­zésben egyideig tétlen volt. Azlán felveti a fejét és azt mondja: -- Ezután nem torpanok meg is írok leveleket. Hírt acjok üzemem­ből, mert úgy is előbbre jutunk. Az­tán olt leszek az október U-i Leve­lező értekezleten is. Szívcsen me­gyek és írok ... Elmegy, szenet lapátol a tűzre. Amikor végez, kijön a feljáróhoz és hívja a fiát: — Pityu, Pityukámt Gyere, ké­szülj, mert nemsokára mégy az is­kolába. Fürgén jön édesanyjához Pityu, s nemsokára hátán a táskával, in­dul. Anyja néz utána, s tán arra gondol: amikor- tollat vesz kezébe és ir a pártsajtónak, a kisfiúért, dolgozó társaiért — a gondtalanabb életért teszi. S ez oly megtisztelő. n. s. tömegek gyönyörködtetését, tant-i tását szolgálják. A szegedi képző­művészek is sok szép alkotással büszkélkedhetnek már. A művé­szek igyekeznek, hogy minél job­ban kifejezzék népünk legfőbb vá­gyát, a béke megvédését. A nemrég megnyílt megyei képző­művészeti kiállításon a tavalyi tizen­hattal szemben közel harminc cson­grádmegyei művész, köztük sok szegedi alkotása szerepel. A kiállí­tott művekben azonban még sok­szor nem találták meg a megfelelő témát, vagy az ábrázolási mód nem volt megfelelő. Sok olyan fest­mény ls van azonban, amely híven tükrözi népünk békeharcát. Az ok­tóberben megrendezésre kerülő grafikai kiállítás központi gondo­lata is a béke megvédése lesz. Ez a cél vezeti azokat a művészeket is, akik a -megyénk új életéből­című országos pályázatra készül­nek. A szegedi képzőművészek veze­tésével sok tehetséges fiatal sajá­títja el. a festészet, szobrászat alap­elemeit. Mintegy száz hallgatóval működik a szegedi képzőművészeti kör, emellett a- MÁV, a Szegedi Kenderfonógyár dolgozóinak szak­szervezeti képzőművészeti köte van. A legtehetségesebb fiatalok évről-évre Budapesten szakiskolán gyarapítják tovább tudásukat, A szegedi középiskolákban is számos tehetséges fiatal van. Most az Építőipari Technikum hallgatói alakítottak szakkört, amelyen az egyik festőművész irányításával szatirikus fáliújságot készítenek. Szeged legforgalmasabb útján, a Lenin-utcán felállított nagy faliúj­ság-táblán rövidesen megjelenik a -mit kapargált ki a kis kakas e héten* című szöveges híradó. Ezen keresztül is a béke megvédését se­gítik elő, mert megírják azokat a hibákat, kigúnyolják azokat a bü­rokratikus Intézkedéseket, amelyek a város dolgozóinak építő munká­ját gátolják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom