Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-27 / 227. szám

VASARNAP 1853 SZEPTEMBER Vt delmugyarorszbg A Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének parancsa Elvtársak! Harcosok! Tiszthelyettesek! Tisztek! Tábornokok! Ma, az 1848-as hős honvédsereg első győzelmének évfordulóján a dolgozó néf) és hadserege az összeforrcttság é,s a megbonthatatlan egység jegyében ünnepli a Néphadsereg Napját. Ez az ünnepnap szabadságharcaink történetének arra a tanulságára emlékeztet bennünket, hogy legyőzhetetlen az a hadsereg, amely erejét a népből meríti. A mai napon fogadjuk meg. hogy a béke hatalmas védelmezőjének, a Szovjet Hadseregnek méltó fegyvertárakként szüntelenül fokozzuk katonai és politikai tudásunkat, magunkévá tesszük a kipróbált és fényes győzelmeket aratott szovjet haditudomány tanításait. Erősítsük és szilárdítsuk néphadseregünk kapcsolatait a dolgozó néppel, őrködjünk éberen hazánk szabadsága, függetlensége, dolgozó népünk jóléte és békéje felett. Elvtársak! Harcosok! Tiszthelyettesek! Tisztek! Tábornokok! Köszöntelek benneteket a Néphadsereg napja alkalmából és kivánom, hogy szeretett hazánk biztonsága érdekében egyre nagyobb sikereket érjetek el a katonai és politikai ismeretek elsajátításában, a haza és a nép iránti kötelességek maradéktalan teljesítésében, néphadseregünk erejének fokozásában. Éljen felszabadítónk és példaképünk, a dicső Szovjet Hadsereg! Éljen szeretett hazánk, a jólét és a munka országa, a Magyar Népköztársaság! Éljen győzelmeink szervezője, dolgozó népünk vezetőereje, a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen a dolgozó nép békéjének és boldog jövőjének, hazánk szabadságának és függetlenségének hű védelmezője, a magyar néphadsereg! Bata István altábornagy, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere Jelentések a harmadik negyedévi terv teljesítéséről Vállalásunkat túlteljesítettük, tovább fejlesszük az élenjáró munkamódszereket A tüzelőellátásról A minisztertanács intézkedései A minisztertanács legutóbbi ülésén foglalkozott a lakosság tüzelőellátásával. Az eddigi intézkedések révén 1953-ban összesen mintegy 200.000 vagon szén, 36.000 vagon brikett és 78.00 vagon tűzifa áll a lakosság rendelkezésére, azaz 70 ezer vagonnal több szén, 6000 vagonnal több brikett és 17.000 vagonnal több tűzifa, mint 1952-ben. A tüzelőmennyiség jelentős emelkedése ellenére a lakosság köréből számos indokolt panasz érkezett az illetékes szervekhez a tüzelőellátással és különösen a háztartási szén minőségével kapcsolatban. A minisztertanács a tüzelőellátás megjavítása érdekében további intézkedéseket tett: Utasította az illetékes minisztereket a háztartási szén minőségének lényeges megjavítására. Csökkenteni kell a szén portartalmát és gondoskodni kell arról, hogy a háztartási szenekbe a jövőben nehezen égő, magas hamutartalmú szén ne kerüljön. Ezáltal a háztartási szén kalóriatartalma emelkedik és égési tulajdonságai jelentősen megjavulnak. Egyúttal meg kell gyorsítani a tüzelő házhozszállítását. A minisztertanács utasította a bel- és külkereskedelmi minisztert további tűzifa, brikett, valamint háztartási koksz behozatalára. A behozatal már megindult. Egyúttal utasította a földművelésügyi minisztert arra, hogy növelje az erdőkből kiszállítandó fa mennyiségét. Végül a minisztertanács elrendelte, hogy a lakosság számára előírt tüzelőmennyiséget a népgazdaság összes egyéb szükségletét .megelőzően kell biztosítani. Li Szan Csu tábornok bejelentette, hogy a koreai-kínai fél nem tart több hadifoglyot őrizetben Keszon (Uj Kína). Li Szan Csu a koreai néphadsereg és a kínai tábornok, a katonai fegyverszüneti bizottság rangidős tagja a koreaikínai fél részéről szeptember 25-én közölte Bryan-nal, a bizottság rangidős amerikai tagjával, hogy az \ amerikai félnek összes fogságbaeso't népi önkéntesek által őrzött katonáit, vagy közvetlenül hazatelepítették, vagy a semleges nemzetek képviselőiből álló hazatolepítési bizottság őrizetóbe adták. SZEGEDI JEGYZETEK „A lift javítás alatt" As $ZTK szegedi központi rendelőintézetében cz év június SO.án meyielent a Felvonó S»"):J> tó Osz. tály tagja és közölte, hogy a lift köteleit pz SZTK cserélje fd, mert a felvonó használata így életveszélyes. Ezen időponti tán még egy-két hétig használták a felvonót, de azóta nincsen lift az épületben. Az SZTK rendelő. jébe naponta százával járnak olyan betegek, akiknek a tift használatára feltétlen szükségük van. Lábsérüli betegek, akik csak mankóval tudnak járni, ízületi, szívbajokban szenvedők, akiknek nagy nehézségekéi okoz a lépcső járás, a kisgyermekes anyák és öregek lépcsőn kény_ telenek feljárni az emeleteken lévő rendelőkbeTöbb, mint nyolc hete folyik a, harc a felvonólcölélért és ennek a csatának egyes mozzanatai a következők: Július 5. Az SZTK írásban megrendeli, a liftkölél kicserélését az Építésügyi Minisztérium Felvonószerelő Vállalatánál. Július 16. Ez a véd. lalal közli, hogy náluk profilváltozás történt és áttették a megrendelést a Budapesti Felvonó Vállalathoz. Július 20 A Budapesti Felvonó Vállalat visszaigazolja, a megrendelést 1954. július 30-ra azzal, hogy erre az évre liftszükséglet nincsen bejelentve. A ,jóalza_ rat" azonban megvolt bennük, mert azt ajánlották, hogy az Építésügyi Miniszléigumban szerezzenek kötelet és abban uz esetben ök hajlandók felszerelni. Július 24. Az SZTK levelet irt nz Építésügyi Minisztériumba, és kérte a UftBöcelet, vázolta, hogy a lift hiányosság] az intézet működésébe komoly zavarokat okoz. Az Építésügyi Minisztérium maga részéről cl is intéz'e az ügyet, amennyiben erre a levélre még a mai nap ig sem válaszolt az SZTK-nak. Az SZTK várta a levelet és augusztus 19-ig várt, amikor is isméi levelet írt a Budapesti Felvonó Va!. lalathoZ és közölték, hogy a felelőssége1 áthárítják a vállalatra, ha nem gondoskodik a liftkölél beszerzé_ sérül. Augusztus 24. A Budapesti Felvonó Vállalat visszaír, hogy a felelősséget magukról elhárítják, miután rajtuk kívülálló okok miatt nem tudják a kötelet beszerezni, illetve felszerelni. Szeptember 3. Az SZTK gondnoka most már személyesen megy fel az Építésügyi Minisztériumba, azonban munkája minden eredmény nélküli volt, sőt még azt is megtudta, hogy x>z SZTK mi_ nisztériumba írt levelének nyoma veszett. Szeptember 9—10Az igazgató főorvos elvtárs megfelelő segédlettel felment Budapestre. Első útja természetesen az Építésügyi Minisztérium anyagellátó osztálya volt, ahol segítséget kért a szóbanlévő liftkötél beszerzéséhez. Innen végigtelefonálták a Kohó- és Gép_ ipari, az Építésügyi Minisztériumot, « Kábel- és Sodrony gyárai és azoknak különféle osztályait. Eredmény nélkül. Jártak még a Vas és Acél RT. Dobozi-utcai raktárában is. Az első nap eredménytelen harcai után végre a második napon a Sodrony_ és Kéibelgyár Budafokiúti telepén ígéretet kaptak, hogy a lift üzemeltetéséhez szük. séges sodronykötelet szeptember végéig leszállítjákEz lenne dióhéjban 220 folyóméter sodronykötél beszerzésének története. Most még az a kérdés, hogy szeptember SOjra tényleg meglesz-e a drótkötél és hogy mikor fog végre a lift működni az SZTII-ban. BARÁT JÁNOS A Szegedi Bútorgyár dolgozói örömmel jelentik, hogy III. negyedévi tervüket szeptember 27-én, szombaton délben 12 órakor, három nappal a határidő előtt befejezték. Ezzel túlteljesítettük Alkotmányunk ünnepére tett vállalásunkat. Azt ígértük, hogy a III. negyedévi tervet két nappal hamarabb fejezzük be. Ebben a negyedévben igen szép eredmények születtek dolgozóink szorgalmas munkája nyomán az üzemben. Július hónapban az ország bútorgyárai között az első helyre kerültünk. Augusztusban a harmadik helyet foglaltuk el. Sikereinkhez nagyban hozzájárult az, hogy a műszaki dolgozók az eddiginél tervszerűbben harcoltak a felajánlások teljesítéséért. A dolgozók közötti nemes versengésben kiváló munkájukkal kitűntek: Molnár Jenő összeállító 144, Bodó Mihály felülmarós 141, Horváth István ifjúmunkás előkészítő 159, Mogyorósi József marós 161, Fortuna István marós 144, Pácsa János körfűrészes 141, Kovács Mihályné fényező 152 és Mészáros Mihály pucoló 183 százalékos átlagteljesítményükkel. Ezeket az eredményeket a Bútorgyár valamennyi dolgozójának jó munkája alapján érhettük el, akiket segítettek az élenjáró dolgozók. Ez arra hívja fel figyelmünket, hogy a következő negyedévben- még szélesebb körben terjesszük el az új munkamódszereket. A negyedik negyedévi tervünk teljesítése érdekében nem csak az élenjáró tapasztalatok alkalmazására, hanem a munkaverseny további kiszélesítésére is szükség van. Az eddig megmutatkozó hibák kijavításával azon leszünk, hogy az 1953-as év utolsó negyedévében még szebb eredményeket érjünk el. Tamasits János párttitkár, Vígh István üb. elnök, Juhász László igazgató, Bczdán Lstván DISZ titkár. Értékben és mennyiségben teljesítették tervüket — készülnek a következő negyedévre a Szegedi Gőzfűrész dolgozói A Szegedi Gőzfűrésa dolgozói örömmel jetentik, hogy a III. negyedévi termelési tervüket érték, ben éa memnyiségibea szeptember 23-án déli 12 órakor befejezték. A szép eredmény mellett munkánkban hiányosságok is mutatkoztak. Részleteiben fafajtánként a tervet nem tudtuk teljesíteni. Ezért komoly fe. lelősség terheli a Földművelésügyi Minisztérium Beszerzési ég Értéke, sítési Igazgatóságát, amely nem tudta biztosítani részünkre a terv, teljesítéshez szüksége© akácgömbfáté De felelősség terheli a Sátoraljaújhelyi Erdőgazdaságot is, amely nem tudta teljesíteni a tölgy tálp1 farönk kiutalását. Ezek a hibák I okozzák, hogy örömünk nem tud 1 maradéktalan lenni. A következő negyedévre már most megtettük a megfelelő intézkedéseket. Elsősorban vítani. Jelszavunk: „kiváló minőséget a továbbfeldolgozó iparnak/' A szocialista kötelezettség vállalásainkat 1© elsősorban erre fogjuk megtenni. Igyekszünk elősegíteni azt is, hogy a dolgozó nép szükfég. léteit minden téren kielégítsük. Ezért terven felül nagymeuuyiségl fenyő fűrészáru letermelését vá'la!tuk. Ezzel elsősorban a lakásépítkezést kívánjuk elősegítem, de Sz©. geden kívül Makóra, Hódmezővásárhelyre és Szentesre is küldünk vagonokban fenyődeszkát. A kölcsönös gazdasági segítség nagyszerű példáját igazolja a baráti Románia, amely nagymennyiségű félkész árut Ibocsájtott rendelkezésünkre, hogy azt megmunkálva, vállalásainkat teljesíthessük. Az utóbbi időben komoly javulás mutatkozik üzemünkben a munka, gyártmá. fegyelem és a balesetvédelem terünyaink minőségét kívánjuk megja. | létén. Augusztus hónapban egy ettem baleset nem volt üzemünkben és eddig szeptember hónapban is, csak két egészen könnyűlefoíyású bnleset fordult elő, A dolgozók szociális ellátását komolyan megjavítottuk. Nemrégen 50 új mu.ikiaruhát és 50 esőköpenyt osztottunk ki do'gozóink között és ezzel elértük, hogy minden szabadban dolgozó munkavállalót az eső ellen védeni tudunk. Több. mint 150.000 forint terven felüli beruházást is kaptunk, amelyből új ö'íö* zőt és fürdőt épttünk Az építést a Crongrádmegyei Tatarozó Vállalat HócVnozővásárhely vállalta' és mi reméljük, hogy a válla't határidőkor. október l-én a munkát meg is fogja kezdeni. A negyedik negyedévben munkánkat azzal is kívánjuk javítani, hogy a korszerű technológiát és művelettervet minde.i munkafázisra kidolgozzuk é3 azt alkalmazzuk. Lédercr Ferenc A GYŐZTES RAJ Honvédeink nyári táborhelyén, valahol szép hazánkban, az estében gyertyák világítottak a rajsátrakban. Kun szakaszvezető, a rajparancsnok ott ült a szélső ágyon, mindjárt a sátor bejáratától balra és beszélt: — Elvtársak! Ne maradjunk ám szégyenben a holnapi rajversenyben sem. A mi rajunk jó raj, mutassuk meg, hogy jól megoldjuk a fontos harci feladatot. Az akarat, lelkesedés fénye villant a szemekben. A fiúknak jól estek az elismerő szavak, büszkék is voltak, Fogadkoztak: elsők leszünk. A többi sátrakban is a rajversenyről folyt a szó. Kunék rajától két sátorral odább, Boldizsár tizedes, rajparancsnok is a fontos eseményről beszélt és buzdított. Az ő raja bizony nem élenjáró, mint Kuné. Visszahúzza a lusta és cinikus Rajnai, aki foglalkozására nézve egy vidéki színház zenekarának egyik hegedűse. Meg aztán a komája, a Hompola. Igaz, a raj két-három tagjára is kezd már átragadni Rajnaiék viselkedése. Persze nevelik őket, de még nem igen fogott rajtuk. Rajnai nagyokat ásított Boldizsár szavai közben és fintorgott. Arcán látszott, nem érdekli a dolog. Arra gondolt: majd ••lemorzsolódok*, leülök, hogy nem birom és kész. A DISZ-es Tóth Karcsi, a látszatra gyenge testalkatú és fizikumú fiatal szegedi esztergályos elnézte az erőtől, egészségtől duzzadó, kisportolt testű Rajnait és Hompolát. "Vigyázni kell rájuk — gondolta —. Számíthatunk rá, hogy csak egyszerűen leülnek azzal, hogy nem birják. Szégyent hoznak a rajra. Hogyán legyen hát velük?« ! <» Eljött a reggel. Az erdő fái alatt a rajok teljes menetfelszereléssel álltak. Kun raja minden tagjának példás volt a pokróc és a köpeny felszerelése a hátizsákra. A raj tagjain látszott: ismerik, milyen fontos a gyakorlat, s harcszerű végrehajtása; a békében — a békéért. Rajnai álmosan pislogott és a köpenye, pokróca lógott a hátizsákján. Ügyet sem vetett a századparancsnok szavára, aki buzdított, lelkesített és a gyakorlat, a rajverseny fontosságáról beszélt. Bánta is ő, hányadik lesz a raj... A parancsnokok vezényszavára elindultak a rajok. Nem mondták még mi a feladat. A parancs ügy szólt, 300 méter után bontsák fel az átadott borítékot és akkor megtudják a tennivalókat. Megtették a 300 métert. Boldizsár tizedes felnyitotta a borítékot és menetközben az oszlopban haladó raj oldalára állva ismertette a harci feladatot: erőltetett menetben a légvonalban 14 kilométerre lévő Y falu egyik tanyájához kell menni, ahol még most folyik az *ellenséggel« a harc. Jelentkezés az ottani parancsnoknál. Vigyázni kell, mert lehet, hogy útközben az "-ellenség* néhány szétszóródott embere meglepi a rajt. Boldizsár nézte a rajzot, merre a tanya és környéke, ahová el kell jutniok. Melyik lenne oda a legrövidebb út, melyiket válasszák? Előttük széles hegyhát s túl rajta a völgyben 4—5 mét©* széles, körülbelül térdig érő patak. Az időben jelentősen rövidebb, de nehezebb utat választotta. Sietni kell s fontos része a gyakorlatnak, hogy legyőzzék a megpróbáltatásokat. Az útirányra kiadta a parancsot és vezette raját. Kijelölte a raj oldal-, elő- ós utóvédjeit. Bozótokon törtek keresztül, sziklákat másztak. A csizmatalp átforrósodott és szinte sütött. Nehezedett a hátizsák, nyomta a vállat a puska. Az arcok fénylettek az izzadtságtól —, de már túl voltak az első kilométereken. Parancsra már kigombolták a zubbonyt és felgyűrték ujját. Mentek előre, előre. Hét kilométer után a nagy darab Rajnai ravaszul körülnézett és eltervezte, megszínleli, hogy nem bírja tovább s így majd visszaviszik a táborba az egészségügyiek. Megállt, fujtatva szedve a levegőt. — Mi baj elvtárs? — kérdezte a rajparancsnok. — Nem birom — szuszogta amaz —, nehéz a puska. Ahogy kimondta, ott termett mellette Tóth Karcsi: — Add ide. majd és viszem — s ezzel már el is vette s vállára vetette a puskát. A rajparancsnok hiába mondta: ••majd én viszem*, a kis Tóth nem tágított. Rajnai összehúzott szemmel, gúnyosan nézett: "Vidd csak, fél kilométer után úgy is ki dőlsz«. Mentek tovább. Tóth Karcsi kihúzta magát, összeszorította fogát, nem mutatta, hogy fárad, s szeme előtt néha piros karikák ugrálnak. Valami nagy belső erő hajtotta: az ő rajuk most nem maradhat le, nem érheti olyan szégyen őket, "kidőlt közülük* valaki. A harci feladatot végre kell hajtani. Végre! Ha Rajnait hagyják, követi őt Hompola, s lehet, más is. Nem. azt nem lehet, jel Már egy kilométeren át vitte a a kis Tóth a két puskát. Rajnai torz gúnyba facsaroáott arca megváltozott. Valamiféle bámulat, csodálat ült ki rá: ilyenek is vannak, mint ez a kis Tóth? Mentek tovább. Az izzadság sója kiverte a zubbony hátát. Előre! Előre! A pár csüggedőnek erőt adott Tóth Károly nagyszerű példája. Már nem érezték, hogy éget a csizma, csak azt tudták, a feladatot végre kell hajtani. Aztán, amikor egy sziklán átjutottak, úgy esett, hogy Tóth Rajnai mellé került. Szép barna szemét rávetette Rajnaira és halkan, cseppet sem indulatosan azt mondta: »Te, hát nem szégyeled magad?! Ha édesanyád, a volt mosónő tudná, mit csinálsz itt, tudom elsírná magát bánatában, hogy milyen fia van-. Pír futotta el Rajnai arcát. Pillanatok alatt, olyan villanás-szerűen maga előtt látta anyját, aki most nyugodtan él, apját, a téglagyári munkást, aki tanácstag, s látta a zeneművészeti főiskola tantermét is, ahol állami ösztöndíjjal tanult. Tóth Károly szavai nyomot hagytak benne s ekkortól számítódik, hogy megkezdődött Rajnai jellemének változása —, hogy jó katona kezdett válni belőle. — Add ide a puskámat! — csak ennyit mondott és leszegte fejét. — Tessék — felelte a kis Tóth és szembe nézve Rajnaival, átadta a fegyvert. Mentek tovább. Két kilométer után az oldalbiztosítók felfedeztek négy bujkáló "ellenséget*. Ügyesen bekerítették és elfogták őket. Ugy egy kilométerre félkilométerre előttük, rajt észleltek. A tizedes a távcsövével. "Kunék mondta — és bizonyára igyekeznek, ahová mi. hagyjuk el őket!* — Elhagyjuk! Iga^-e kiáltott a kis Tóth és mosolygott. — Elhagyjuk! El! — futott végig egyemberként a lelkesedés és hosszabbakat léptek. Ittak egy korty vizet és erősítettek. Átgázoltak a patakon s fogytak a kilométerek ... Es a raj elsőnek érkezett a célhoz, 17 perccel utánuk jöttek Kunék. A kiadós pihenő után, a századparancsnok megdicsérte a győztes rajt. Beszéde után ércesen, acélkeményen hangzott a válasz: — A dolgozó népet szolgálj ukl A kis Tóth Karcsi volt talán a legboldogabb. Rajnai lehajtott cejállt a sorban. R. s. oldalt, jó menetelő megnézte raja — ők is oda Elvtársak, fiúk? —