Délmagyarország, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-27 / 227. szám

DÉLMBGYBRORSZllG 2 VASÁRNAP 1953 SZEPTEMBER 27 A Saar-vidék kérdése — és ami mögötte van A nyugatnémetországi terrorválasztások után kialakult politikai helyzet Adenauer kancellárnak lehetőséget nyújtott arra, hogy belpolitikai helyzetének megszilárdítása után haladéktalanul hozzálásson külpolitikai célkitűzéseinek megvalósításához: az európai hadhogy a Saar-vidéknek önkormányzattal rendelkező területté kell lennie — a közelmúltban lezajlott választásokat megelőző választási kampányban azonban amellett foglalt állást, hogy a Saar-vidék Németország elválaszthatatlan része. Nyilvánvaló, hogy Adenauerék sereg és az ©európai védelmi kö- I csak a választásokkal kapcsolatban zösség* kialakításához. Ezért sür-1 változtatták meg álláspontjukat, • * • , a' • • <• ^ fc • • s. w ** • a * • * , ysi • • • , • m • ,> . . é mmmtm or»xajh»ti» 0 * Kl»t«nU«y»»*t •> V Vaj Ct «c«t tarmitc» o fit» <i ^éjtíjjor F Faifcr Cl Uvejircr B ®5» <r*r P Poif.'r <)>)».« tij ttrül»« gősen felszólította Franciaországot, hogy a legrövidebb időn belül ratifikálja az ©európai védelmi közösségről* szóló szerződést. Hozzátette: amennyiben ez nem történne meg, ©felhatalmazása van, hogy ebben az ügyben ultimátumot intézzen Franciaországhoz*. Röviddel azután Adenauer Bidault francia külügyminiszterhez intézett levelében indítványozta: folytassák október elején a Saar-vidék kérdésében ezév májusában megszakadt nyugatnémet-francia tárgyalásokat. Így került ismét a Saar-vidék kérdése n nemzetközi események előterébe. A Saar-vidék, ez az 1900 négyzetkilométer kiterjedésű, 780 ezer lakosú terület hovatartozása a legutóbbi három évszázad alatt sokszor volt vitatott kérdés Franciaország és Németország között. Különösen kiélesedett e terület birtoklásáért folytatott francia-porosz versengés az 1800-as esztendők első évtizedeiben, amikoris a terület gazdag szén- és vasérckincseit mindkét ország a maga javára igyekezett biztosítani. Ettől kezdve hol francia, hol német kézen volt, mindig attól függően, hogy melyik állam volt éppen katonailag előnyösebb helyzetben. A napoleoni időkben Franciaország birtokában volt, az 1870-es poroszfrancia háború eredményeként viszont Poroszország foglalta el és tartotta birtokában egészen az első világháború befejezéséig. A versaillesi békeszerződésben a franciák nagy erőfeszítést tettek, hogy a Saar-vidéket bekebelezhessék, azt hozva fel indokul, hogy aSaarVidék Elszász-Lotharingiával szoros gazdasági egységet alkot. Ennek ellenére a békeszerződés döntése alapján a Saar-vidék 15 évig a Népszövetség fennhatósága alatt nemzetközi közigazgatás alá került és Németországnak le kellett mondani a szénbányák tulajdonjogáról Franciaország javára. Az 1935-ben tartott népszavazás eredményeképpen visszakerült Németországhoz. Ez a körülmény jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a német hadiipar oly hatalmas mértékben kifejlődjék. A második világháború után Franciaország ismét bejelentette jogát a Saar-vidékre. Gazdaságilag és közigazgatásilag azóta a Saarvidék ismét Franciaországhoz tartozik — a politikai hovatartozás kérdése azonban még nincs eldöntve. A Saar-vidéki szén- és vasbányákat jóvátétel fejében Franciaország aknázza ki. Ez nagy lehetőséget biztosit a francia nehézipar fejlődésére és döntően fontos részét képezi a francia gazdasági életnek. Nem érdektelen itt annak megemlítése sem, hogy Adenauer kormánya pár évvel ezelőtt tnég azon az állásponton yolt, hogy kielégítsék a legszélsőségesebb nacionalista törekvéseket is. Németország Kommunista Párt^ és az egész német nép mindig élesen elítélte Adenauer állásfoglalását a Saar-vidék kérdésében. Beavatott körökben úgy tudják, hogy Adenauer — Dulles amerikai külügyminiszter utasításának megfelelően — kész lemondani a Saar-vidékről .s elfogadni a francia kormány számára kedvező megoldást, ha a francia kormány még 1953-ban ratifikálja az ©európai védelmi közösségről* szóló szerződést. Franciaországra nézve e kompromisszumos boni javaslat elfogadása nemzeti katasztrófát jelentene: egyrészt el kellene ismernie a nyugatnémet gazdasági elsőbbséget, másrészt pedig kiszolgáltatná magát az egyre szorosabb együttműködést tanúsító németamerikai imperialista törekvéseknek. Adenauer ajánlata megtételénél messze előre számított és arra gondol, hogy a Saar-vidék kérdésében tanúsítandó engedékenységével csökkentheti az utóbbi időben egyre feszültebbé váló francia-nyugatnémet viszonyt és úgy véli, hogy a jelenlegi, a nyugatnémet nacionalista törekvéseknek nem kedvező átmenetet rövidesen olyan helyzet fogja követni, amikor majd nem lesz szükség arra, hogy engedékeny hangon beszéljen a franciákkal; az európai hadsereg keretében felállítandó nyugatnémet hadosztályok révén a továbbiakban azután nem kérni, hanem diktálni szándékozik. A Laniel-kormány a Saar-vidék kérdésében elfoglalandó álláspontját illetően nem tekinthet el a távoli lehetőségek alapos megfontolásától; szem előtt kell tartania, hogy egy kompromisszumos megoldás esetén azonnali bukással kell számolnia. A jelenleg Wasingtonban tárgyaló Laniel két tűz között van: Adenauer mellett még az amerikaiaknak a nyugatnémet álláspontot támogató törekvéseit ls figyelembe kell vennie. Állásfoglalása tehát nagyjelentőségű lesz nemcsak a Saar-vidék hovatartet zásának, de Franciaország további helyzetének szempontjából is. Petrovics István Meg kell szilárdítani az ENSZ tekintélyét Az ENSZ-közgyűlés szeptember 24-i teljes ülése NEMZETKÖZI SZEMLE Az ENSZ 8. ülésszakának jelentősége A nemzetközi politika legutóbbi eseményei között kétségtelenül a legjelentősebb helyet az ensz közgyűlésének 8. ülésszaka foglalja el, amely ismét színhelye a Szovjetunió következetes harcának a világ békéjéért, különösen a koreai kérdés békés rendezéséért. Az ENSZ 7. ülésszakának rendkívüli ülésén — mint ismeretes — az amerikai szavazógépezet segítségével keresztül tudták hajszolni a koreai politikai értekezlet összetételére vonatkozó határozatot, amely nem a béke ügyét szolgálja, hanem az amerikai imperializmus háborús céljai érdekében felakarja robbantani ezt az értekezletet. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság világosan kijelentette, hogy nem ért egyet ezekkel a határozatokkal s követelte, hogy ©a koreai kérdés vitájában való részvételre hívják meg az ENSZ közgyűlésre a Kinai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának képviselőit*, a politikai értekezlet munkájában pedig vegyenek részt nemcsupán a volt harcoló felek, hanem a távolkeleti rendezésben közvetlenül érdekelt országok, a többi között India is, — a 8. ülésszak pedig vizsgálja felül a rendkívüli ülésszakon hozott határozatokat. E követelések alátámasztását jelentette a Szovjetunió küldöttségének az a javaslata. hogy tűzzék a közgyűlés napirendjére az ENSZ főtitkárának emlékiratát, az 1953 augusztus 28-án hozott ©C* határozat végrehajtásáról. Ez a határozat — mint ismeretes — arra kötelezi a főtitkárt. hogy közölje a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányával a közgyűlés 7. Ulészakán a koreai kérdésben elfogadott javaslatokat és terjessze be a megfelelő beszámolót. A Szovjetunió küldöttsége különös jelentőséget tulajdonit az emlékiratnak és azoknak a véleményeknek, amelyeket a kínai és a koreai kormány az ENSZ főtitkárához intézett válaszában kifejtett. Visinszkij elvtárs, a szovjet küldöttség vezetője az ENSZ köz-* gyűlés 8. ülésszakán hatalmas beszédben támasztotta alá a kínai és koreai nép jogos követeléseit s rámutatott, hogy az Egyesült Államok és csatlósaik minden erővel arra törekszenek, hogy meghiúsítsák a koreai politikai értekezlet kérdésének megvitatását. A koreai és kínai nép követeléseinek elvetésével nem ért egyet még az Egyesült Államoktól függő jónéhány ország sem. Az angol és francia lapok egész sora száll síkra például Indiának a politikai értekezletre való meghívása mellett és helytelenítette az ©USA makacs, esztelen álláspontját*. E »makacs«-nak nevezett álláspont valójában az amerikai monopolista uralkodó körök világos törekvése arra, hogy diktátumot alkalmazzanak, hogy kényszerítsék a világot az ©amerikai fensőbbség* elfogadására, letörjék csatlósainak mind sűrűbbé váló Amerika-eileNcw-York (TASZSZ) Szeptember 24-én a közgyűlés délelőtti ülésén folytatódott az általános vita. Unden külügyminiszter, Svédország képviselője kijelentette, hogy a Koreával foglalkozó politikai értekezletet feltétlenül meg kell tartani és hogy ©presztizsmeggondolások* ne akadályozzák az értekezlet összehívására vonatkozó előzetes megállapodást. A svéd küldött beszédének jelentékeny részében az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmánya módosításának kérdésével foglalkozott. Unden ellenezte azt a javaslatot, hogy szüntessék meg a nagyhatalmak egyhangúságának elvét a Biztonsági Tanácsban. Javasolta azonban, hogy egyes kérdésekben, többi között az új tagok felvételének kérdésében, korlátozzák az egyhangú döntés elvének alkalmazását. * Unden kijelentette, hogy ©az alapokmány egészbenvévc kielégítő*. ©Az érvényben lévő alapokmány kitűnő szolgálatokat tehet, ha megvan a kellő törekvés az együttműködésre*. Lloyd, Anglia képviselője, miután rágalmazó kirohanásokat intézett a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen, csatlakozott az Egyesült Államok állásfoglalásához, olyan kérdésekben, mint a fegyverzet csökkentése, a Koreával foglalkozó politikai értekezlet, a német és az osztrák kérdés. Jugoszlávia képviselője megpróbálta mentegetni Jugoszlávia, Törökország és Görögország agreszszív katonai tömbjének megalakítását. Az osztrák kérdésről szólva, épp úgy, mint beszédének más részeiben, több rágalmazó kirohanást intézett a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. A délutáni teljes ülésen Domonica, Salvador és Venezuela képviselői az amerikai álláspontot támogatták felszólalásaikban. Izland képviselője kijelentette, hogy az ENSZ mindezideig semmit sem tett olyan fontos kérdések megoldása érdekében, mint például a fegyverekzési hajsza megszüntetése, a vitás kérdések békés rendezése. Ezután Dávid, Csehszlovákia ktil-i döttségének vezetője ismertette a csehszlovák küldöttség álláspontját, Megjegyezte, hogy a világ béke© szerető erői és elsősorban a Szovjetunió törekvéseinek eredményeképpen az agresszív erők által előidézett és egyre fokozódó nemzetközi feszültség hosszú időszakát az utóbbi időben felváltotta a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülése. A koreai fegyverszünet megkötése azt a feladatot tűzi az ENSZ elé, hogy biztosítsa az egyezmény fel© tételeinek pontos megtartását, akadályozza meg az agresszív háború felújítását és segítse elő a politikai értekezlet sikeres összehívásét, hogy további lépéssel járuljanak hozzá a koreai kérdés békés megoldásához. Felhívta a közgyűlés figyelmét annak szükségességére, hogy helyre kell állítani és megkell szilárdítani az ENSZ-nek, mint ©A nemzetközi viták békés eszközökkel való rendezése központjának*. mint a nemzetközi béke és biztonság támaszának tekintélyét. Ehhez az szükséges —* mondottá —, hogy mindenekelőtt helyreállítsák a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZ-ben. A német kérdést érintve a csehszlovák küldöttség vezetője kljelen tette: — A csehszlovák nép, amely átélte a hitleri agresszió borzalmait, számol azzal, milyen komolyan veszélyezteti a békét a Németország kettészakítására irányuló politika és Nyugat-Németország egyre fokozódó militarizálása. Csehszlovákia képviselője befejezésül kijelentete, hogy a csehszlovák küldöttség teljes mértékben támogatja azt az álláspontot, amelyet mindezekben a kérdésekben A. J, Visinszkij, a Szovjetunió küldöttségének vezetője fejtett ki a közgyűlés előtt. nes lázadozását és végső fokon háborút robbantsanak ki maximális profitjuk növelése érdekében. Az amerikai imperialisták háborús, a népek millióinak elpusztítására irányuló tevékenységével szemben a Szovjetunió a népek érdekeinek megfelelő és a békét szolgáló javaslatot tett: *Az új háború veszélyének elhárítását és a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedésekről.© A Szovjetunió e javaslata követeli az atom- és hidrogénfegyver, valamint más tömegpusztító fegyverfajták feltétlen betiltását és szigorú nemzetközi ellenőrzés megvalósítását e tilalom betartása fölött; javasolja a Biztonsági Tanács öt állandó tagjának, hogy egy év alatt egyharmadával csökkentsék fegyveres erőiket; javasolja a Biztonsági Tanácsnak. tegyen intézkedéseket az idegen területen lévő katonai támaszpontok felszámolására; elítéli azt a néhány országban folytatott propagandát, amely a népek közötti ellenségeskedés és gyűlölet szítására és az új világháború előkészítésére irányul. E javaslat megvitatása elől nem tudtak kitérni az amerikai tábor képviselői. Ez a béke erőinek nagy győzelmét jelenti. Az ENSZ ülésszakával nagyjából egyidőben ült össze a római értekezlet amelyen az úgynevezett *Kis-Eurépát© alkotó hat nyugati ország külügyminiszterhelyettesei ültek össze. A római értekezlet részvevői az ©egységes Európa* megteremtéséről szóló szóbeszédekkel elvonják a figyelmet az *európai védelmi közösség© léetrehozásáról szóló szerződés militarista tartalmáról és el akarják érni, hogy a nyugateurópai parlamentek — népeik érdekeinek semmibevételével — ratifikálják e háborús szerződést. A dolog azonban nem megy simán — Nyugat-Európa széles társadalmi körei előtt egyre világosabban áll a tárgyalások igazi rendeltetése. A francia nép egyre erősebben emeli fel szavát e szerződés ratifikálása ellen, sőt magán a francia kormányon belül is éles ellentétek vannak e kérdésben, úgyhogy a római értekezletre utazó francia küldöttség igen homályos utasításokat kapott. Az amerikai imperializmus «engcdetlen»- franciák igábatörése érdekében sorompóba szólította Adenauert. Adenauer kijelentette, hogy Franciaországnak 90 napos határidőt ad az -európai védelmi közösség© megteremtéséről szóló szerződés ratifikálására és azzal fenyegette meg Franciaországot, hogy ellenkező esetben a francia parlament beleegyezése nélkül élesztik majd ujjá a Wehrmachtot. Az amerikai diplomaták nem vetik meg a közönséges zsarolást sem. Ilyen zsarolási célokat szolgál Laniel francia miniszterelnök Washingtonba rendelése. Laniel washingtoni -látogatása© során előreláthatólag újabb nyomás történik majd arra, hogy Franciaország teljesítse Washington és Bonn kívánságát, azt, hogy az elkövetkező három hónapon belül a francia parlament hagyja jóvá a rcvanslszta hadsereg megteremtését, hitlerista tábornokok vezetésével és bocsássa a tábornokok rendelkezésére a francia fegyveres erőkel:, Franciaország ma válaszúton áll. A francia kapituláció pártjainak szóvivői a jelen pillanatot használják fel -európai politikájuk© sikerének hangoztatására. A francia minisztertanács szeptember 15-i ülésén éles vita folyt e kérdésről. A párizsi sajtó arról ír, hogy a kormányon belül két csoport alakult ki. Az egyik csoport igen tartózkodóan kezeli -Európa egyesítésének* mostani terveit. A másik csoporthoz az úgynevezett ©ultraeurópaistákhoz© tartozik Bidault külügyminiszter, Tcitgen helyettes miniszterelnök, az MKP elnöke, és Pleven. -Ezek a -nemzeti© politikusok már majdnem odáig mennek, hogy Franciaország sikereként tüntetik fel egy olyan klikk győzelmét Nyugat-Németországban, amely azt hangoztatja, hogy Németország felvirágzásának feltétele a francia nemzet szétesése* — írja a l'Humanité. A kapitulációt javasló politikusokkal szemben azonban ott áll a franciák túlnyomó többsége, akik nem felejtették el a jelenkor közelmúlt történelmének tanítását. A francia közvélemény széles köreinek véleményére jellemző a ©Le Monde©-nak, a francia külügyminisztérium félhivatalos lapjának állásfoglalása, amelyben követeli, hogy a francia parlament utasítsa el az ©eurónál védelmi közösséget.* A lap világosan kiemeli, hogy az -európai védelmi közösség szembenáll az európai népek és különösen Franciaország érdekeivel *a hat országból álló Európa arra kényszerül, hogy az Amerika által támogatott Németország uralma alá kerii'jön. Németország és az Egyesült Államok álláspontja e téren hasonló, de szembenáll a nyugateurópai népek álláspontjával.© A római értekezlettel kapcsolatban is megmutatkozott tehát, lugy Washington egyre nehezebben tudja megvalósítani terveit. NyugatEurópában —: Nyugat-Európa széles társadalmi körei szcmbeszállnak minden olyan kísérlettel, amely arra irányul, hogy meggyorsítsák az ©európai hadseregről« szóló szerződés ratifikálását és végrehajtsák azokat az amerikai elgondolásokat, amelyek szeretnék kiszolgáltatni a nyugateurópai országokat a Fenni .militaristáknak.