Délmagyarország, 1953. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-09 / 159. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1953, JULIUS 9. A Sebészeti Klinika is a klinikák jellegzetes il. Utta ül. A klinika földszinti folyosóján n könyvtár ajtaja előtt ebben a környezetben furcsán ható üde és tompa színkeverékű festmények függenek a falon. A könyv, tár melletti ajtón zölden csillog egy tenyérnyi üveglap, alatta a név. Bent az ajtó mögött '9 — agymo szelek, szövetrostok mellett — a kintiekhez hasonló képek, körben a falon. Buda völgyeinek villózó, hűvös zödje, a Maroslorkolat vib. rúló, fülledt nyári forrósága, a pécsi ufeák harmóniája, egy-egy külföldi város idegen hangulata, a Mississipi sötétlő kanyarjai a képeibe lelket lehelő művész kezekről tanúskodnak. Pedig a képek alkotója nem festő. Nem is banár. Orvos. Agysebész. A II. számú Sebészeti KU. nika Igazgatója: Láng Imre egyetemi tanár, „kiváló orvos." Hallgatói azt mondják róla: „Csodálatos ember." Munkatársai és a hivatalos szervek képviselői ezt mondják: „Kiváló, értékes ember," , Ö maga ennyit mond magáról: ,JSgyszerű .,, ember" — s nevető szemmel hozzáteszi: ,^Szerencsés ember." Mert tudja, az élethez szerencse kell — kezdi hévvel magyar ázni. — Hol lennék én ma, ha nem lenne szerencsém? Az első világháborúban kint voltam egy tüzérezreddel a Piavéndl. Egyik nap hazaküldtek szabadságra, másnap az egész egységet támadásba küldték, — egy som maradt közülük éhe. Ha engem nem engednek el, én is leúsztam volna a Piavén. T-l át igen, szinte mondaná rá az ember: ritka szerencse. Pedig a „szerencsemellett egyebet is bőven találhatunk a prolesz. szor életének mozgatói közölt. Több, mint SO éve kezdte el látogatni az egyetemet, s az egykori évek emléke fűti át vsa, is minden szavát, ha hallgatóihoz szól. — Jöjjön majd a szobámba' — szól a hallgatóra, aki nem készült fel a vizsgára. S benn a szobában: — Hát igy tanulsz te, mondd? Tudod, hogy tanultunk mi?— és a fiatalos szemek méh/ön fellobog "z emlékezés szenvedélyének lángja. Mindig jelesen vizsgázóit Láng Imre, az elemitől az egyetemig. Ott is — egészen a kórbonctan szigorlatig. — Örökké az volt benne —mondja, — nekem tudni kell! Ne. kem nincs protekcióm, nekem nincs semmi más támaszom, c.saJc a tudásom. Rögeszmém volt, hogy csuk akkor kapok állást, ha. mindig je. lesre vizsgázom mindenből. Könyvespolcán még ma is ptt van az a két bdrn-akötésü könyv, amelyikből kórbonctanra készült. A két könyv neki nem volt elég, s két másik könyv megtanult kivonatát milliméteres, apró gyöngy, belükkel beírta a tankönyv mar. gójára, képei közé, a vonatkozó részek mellé. Éjszakákon át ült a gyér fényű lámpa melleit és M, irt fáradhatatlanul. Megtanulta is mikor elment vizsgázni, kiderült, hogy a professzora szabadságon van, más vizsgáz'- it. Először cl akarta halasztani a vizsgál. — Bolond vagyt — mondták neki a fiúk. — Mindenkinél jobban tudod az anyagot és nem mersz nekimenni? I És ö nekiment a vizsgának• Mond. ia az anyagot görcsös erőlködéssel, de az idegen processzor egyszer közbevágott: — Mi az, maga jelest akar? — Igen ... Jelest szeretnék. — Ahá... jelesf! — Na lássuk esak! — És kérdezett, kérdezett vég nélkül. Örökkévalónak érezte már az idők múlását, verejték borította egész testét. Végül yem bir. ta tovább és kitört belőle: — Hát akkor irja be az elégtelent! — Elégtelent? — húzta fel a szemöldökét a professzor. — Na az' nem. Annál jobbrn •ment. Mond. juk elégséges. És visszaadta az indexet. f~Ís8zeomtolt a világ! ^ — Pedig hign/o el. hamar rájöttem, hogy hálás kell legyek neki, Az az egy etégsigcs megtörte a retfegést. És akkor kezdtem igazán tanulni. Nem a jelesért többé — a tudásért. — Pedig rejtették előlünk tudá. sukat a professzorok. Vastag köfe. tv!, :en kellett magunkat átrágnunk, német, angol nyelvű munkák tucatjain, míg valamire jutottunk. És közben állandóan kihulltuk né. hányan közülünk. Arra is ment az egész; szelektálni, hogy kevés versenytárs maradjon, aki ugyanazért a kenyérért nyúl, amelyiket tanára eszik. A fiatal éveiben érdeklődéssel fordult az angol nyelv fejé. S később a pécsi klinikáról — ahová keltáiig Imre kiváló orvos rütt dolgozni — javaslatot kértek I talmat: a Népköztársasági Érdem. a Rockefeller-ösztöndíj elnyerésére méltó haHgatórte, szerényen meg. jegyezte a töprengő professzornak: — Én tudok angolul. Egy évig volt Av,erikában, a világ akkor még leghíresebb egyetemén, a Haruard egyetemen, Bostonba,n. Itthon persze nem. várta tanszék. Hallani sem akartak arról, hogy az agysebésza'ei különválasszák az általános sebészeitől. És miután 1(1 évig dolgozott r, pécsi klinikán. 1941-ben „jutalmul" lehelyezték ichészfö orvosnak Ilódmczővásár. helyre. Se éjjele, se nappala nem volt, s mivel Eadrcy Béla úr, a város polgármestere négy éven keresztül „clfelcjtctlo" fölmenteni a iMtonni szolgálat alól, 1944-ben behívták katonánál: Budán, a János-kórház pincéjében érte meg a felszabadulást, mint polgári munkaszolgédatos. Az első közlekedési eszközzel Vá. sárhelyre ment. A családjával egy év múlva találkozót! csalc. Most azután megvalósult a. régi álom. Agysebész lehetett. Itt kapott munkájáért külön juérmet, g nem soká utána rábízták a szegedi 11. száizú Sebészeti Klinika megszervezését. Délelőtt két agyműtét Vásárhelyen, futólépés, ben az állomásig, éa vonaton Sze. gedre, közben felkészülni az előadásra, itt négyórás előadat dél. után és este haza. — Ez volt a napi frogrammja ncrnegész egy évig. Láng Imre 53 éves fejjel nevetett a dolgán: — ez biztosan 1 i lágrekord. Ilyet aligha csinált még vafaki. Mégis csak jó volt nz a fiatalkori futballoz ls. A társadalom azokat avalja „sze. rencsés emberekkéokik a legegyszerűbbek, akik sokat küzdenek a nébért, akiknek álmatlan éjszakáik, soha véget nem érő gondjaik l:e. ményr: elzik és é'c*re köszörülik a jellemüket. Ma már egyre több a szerencsés ember. Mindennapi lett a szerencse, minden egyszerű, fáradhatatlan ember sorsának réssé, vé vált. A „kiváló" megtisztelő elmet pedig a nép adományozza ne. leik megbecsülésként, megérdemelt jutalomként. Zűrzavaros éjszaka A film szegedi bemutatója elé fl láncoktatók baletliskolájának vizsgaelőadása Június S9-én. tartotta a Csongrádmegyei Táncoktotók Munka, közösségének Ralettiskolájn vizsgaelőadását a szegedi Nemzeti Színhőizban. A vizsgán résztvevő növendékek szép száma és értékes teljesítményei önmagában azt mulatták, hogy megyénkben fokozódik a táneliultúra iránti érdeklődés. Noha ae iskola működésének ez az első éve és még csak a kezdetet jelenti, minden remény megvan orra, hogy ez az érdeklődés a jövőben kiszélesedik, egyre álfogóbbá vá. lik és egyre nagyobb eredményeket hoz. Az előadás első részében a nő. vendékek Vagiuova klasszikus balettjének, a realista alapon álló szovjet balét1 művészet ez alapvető iskolájának első évi an>/iagából mutattak be gyakorlatokat. A gyakorlatok, föl-g a középgyakorlatok, fer gyelmezett, pontos kivitelezése, az oktató alapos, lelkiismeretes mun. kajára vall. Igen szép teljesít, ményt produkáltak a gyerekek az akrobatika terén is, közülük néhányan önálló produkciót is muhittak be. — műsorban szereplő kisebb tánckompozíciók, csoporttánrok és magánszámok a gyér. mekek tudásához, korához, egyéni, ségéhez alkalmazkodtak s jól kifejezték a gyermeki lelkivilág kedves pajkos játékosságát. Igen jólsikerüli szám volt ebből a szempontból a 4—5 íves növendékek tiroli tánca, a. Mesél *j bécsi erdőkeringő, kedves, friss, jó liumor. ral előadott matróztánc. Néhány növendék komoly színészi képes, séget, igazi művészi beleérzést árult el, így például a cirkuszi súlyemelő és a komoly teljesítményt nyújtó három kis akrobata szellemes, könnyed tánca. A műsorban szereplő magyar és orosz népi táncokkal kapcsolatosan jobban ki lehetett volna használni a népi tánc adta s a gyermeki egyé. ttiségnek nagyon megfejelő játé. kos lehetőségeket. — A műsor színvonalának és sikerének emeléséhez hozzájárultak a nagy gonddal és művészt Ízléssel megtervezett jelmezek is. A vizsga az iskola egyéves mun. kajának jó eredményeiről tett ta. núságot. Az eredmcnyeb:t azonban még fokozni lehelne, ha az iskola megfelelőbb technikai körülmények közötf működhetne s a zavaró mellékkörülmények Jcikapcsotásával az oktatónak módja lenne nagyobb gondot fordítani egyes részletek gondosabb kicsiszolására. A Városi Tanács oktatási osztálya minden támogatást szándékozik meg. adni az iskolának, hogy megkezdett szép útján eredményesen halad, hasson tovább s ezzel is hozzájáruljon egyre szélesedő és mélyülő további IcibontriJictátickultúránk zásához. HALASZ ELŐD A XIX. század nagy román írója Caragiale. a román dráma ós novellairodalom klasszikusa. Vígjátékaiban az uralkodó osztályok aljasságát veszi célba. A -Zűrzavaros éjszaka* című színdarabja a múlt századbeli román polgárság rothadt életét gúnyolja, egy kereskedőcsalád történetének ferde tükrében. A történet fedi a címet. De vájjon kik csinálják a zűrzavart, méghozzá éjszaka? Talán Dumitrache, a dölyfös, nagyhangú kereskedő, aki minden indok nélkül veri szolgáját és állandó rettegésben tartja házanépét? ö a kisváros polgárőreinek egyik nevezetes figurája. Híven őrködik háza -familáris« becsületén, miközben fiatal, kacér felesége nem egészen eme becsület érdekében munkálkodik. Megcsalja férjét segédjével, Chiriac-al, akiben a bolonddá tett Dumitrache vakon bízik. Itt van az unatkozó Zita, Dumitrache húga. Szerelme Revant, a városka vékonydongájú fűzfapoétája, aki Zitát árassza el ömlengő verseivel. Az igazi zűrzavar a tatarozónak köszönhető. Ártatlan tévedés! Hibásan helyezi vissza Dumitrache házára a leszerelt házszámot. Az igénytelen kis szám okozza aztán a sok visszásságot, amelyből egyetlen szereplő sem marad ki. így fordulhat elő, hogy a szerelmes versek hőse nem Zita szobájába ugrik be éjnek idején, hanem a féltékeny férj aludni készülő feleségéhez. Revant szerencsétlenségére megérkezik a feldühödött férj. Üldözők és üldözöttek rohannak ablakon ki, létrán fel és le, verekedés. kiabálás, félreértések özöne, A végén aztán mindenki megtalálja a párját, haragosok kibékülnek és az erkölcsös férj most már biztos felesége erényeiben, miközben az asszony vidáman szórakozik Chlriac-jával. A fordulatos vígjátékot három, ugyancsak Caragiale műveiből készült rövid játékfilm egészíti ki. Drámai jelenetekben mutatja be a -Román • árendás* a román jobbágy nehéz sorsát. A -Protekció* egy jó iskolai osztályzat humoros előzményeivel ismerteti meg a nézőt. A -Látogatás* egy polgári család elkényeztetett csemetéjének haszontalankodásairól ad mulatságos ízelítőt. Üzembehelyezték az Uszly-Kamenogorszkl vízicröművet A napokban üzembehelyezlék a délszibériai Ir'isz folyó mentén < j.itett uszty.kamenogerszki vízi. erőmüvet, az ötödik ötéves 'erv egyik nagy építkezését, melynek üzombehelvezését a XIX. pártkongresszusnak az ötödik ölével temp vonatkozó irányelvei Írják elő. Ez vízierőmű igen nagy szerepet játszik Kelet-Kazahsztán további iparosításában és természeti kincseinek kiaknázásában. Villamos, energiával látja el az ipari vállalatokat és építkezéseket, a bányákat, a közlekedést én a gyorsan fejlődő könnyű- és élelmiszeripart, Az Urizty-kamenogorszki vízierő. mű megalko'ása újabb győzelem a Szovjetunió villamosításában. Az Irtisz.folyó nagyerejű vize már forgatja a hidroturbánák kerék lapátjait és áram halod keresztül g magasfeszültségű vezetékeken. A vízierőműtől messze léte. sült nz építők városa: Ablaketkn. Itt több, mint ezer kétemeletes, soklakásos kőházat építettek, iskolákat emeltek. Az iskolákban több, mint kétezer gyermek tanul. A városban két klub, több könyvtár, kultúr. és üdülőpark és sporttelep működik. Az uszty.kamenogorszlki vízierőmű építése során ékesen kife. jezésre jutott a népek lenini-sztálini barátságának nagy ereje. AB irtiszi erőművet a Szovjetunió valamennyi testvéri népének segítségével építették fe]. Vállvetve dolgoztak egymás melleit a kazahok, oroszok, üzbégek, ukránok és grúzok. Sztrájkolnak az olasz munkások Róma (MTI) A Venezia megyében lévő Porto Marghera 16 ezer ipari munkása kedden délután három órától üzemzárásig általános sztrájkot tartott. A sztrájkoló munkások ezzel a megnyilatkozásukkal tiltakoznak a gyártulajdonosok diktatúrája ellen. A sztrájk kitörésének közvetlen oka a Portomargherai ILVA-üzem igazgatóságának az a provokációs intézkedése volt, amelynek értelmében elbocsátották az üzemi bizottság hét tagját. A barnu Huszár Iíatl és a szőke Kis Bözske — mindketten szövők — Tiszaparti padra ültek le, nem messze a csobogó víztől. Tüdejükbe mélyen beszívták a langyos, koradélutáni levegőt s kicsit elrévedeztek. Mert jó volt ez, igen jó, a délelőtti műszak után. Beszélgettek az: -Angyallal nyaraltam* című filmről, aztán a többi lányokról és persze fiúkról is. Később Bözske vállraakasz- tem magomnak tós bordó színű táskájából 1 azt is. LÁNYOK rakozottan nézte a mélykék eget, majd megint a vizet. Na, azért nem érzelgős ő s csak dicséretes, hogy szereti a természet szépségeit. — Mit csinálok? — húzta meg vállát és felvonta szemöldökét. — Semmi különöset, keresetemből vetezt is, apró tükröt húzott elő, nézegette magát, újra rúzsozta a száját. Kati elkérte Bözske fésűjét s a fodrozó vízen tovasikló csónakot figyelte. — Te Kati, láttalak vasárnap a vőlegényeddel — hadarta minden átmenet nélkül Bözske úgy, mint aki mindent tud. — Szép ruha volt rajtad, jól néztetek ki együtt. — Aha... mentünk táncolni, nagyszerű volt az este. Hallgattak. Bözske fürkészve nézte Katit. Valamilyen irígységféle mardosta s régebbi gondolata is bujkált benne: lám ez a Kati jól öltözködik, sokkal jobban, mint én. Csinos és ni, milyen szép csontszinú nyári cipő van a lábán. Honnan pénzel? Kicsit fájó szívvel nézte Kati cipőjét, összeráncolta a homlokát és gyanakvóan, gunyorosan szólalt meg: — Honnan a csodából tudsz így öltözködni?! Mit csinálsz te?! Mit? Kati tel mosolyodott és villogtak fehér fogai. Szó— Hát én!Is dolgozom — lobbant kciKnyszeme — s mégis vacakokban járok. Vacakokban — idegesen, szinte énekelte ezt és eltúlozva így gúnyolta magát. — Könnyű neked — fészkelődött helyén — s arcán az indulat rózsája gyúlt. Kati nyugodtan, derűsen nézte és arra gondolt:-micsoda hisztériás vénasszony lesz ebből a Bözskéből, ha már ilyen. Mit tegyek? Hagyjam az egész ruhakérdést és tereljem másra a szót? Ej, a teremtésit, elmondom a véleményem. — Böbi — szólt becézve, kedveskedve —, pirinyót te magad is hibás vagy azért, amiért nem úgy öltözködsz, ahogyan szeretnél. Több sem kellett Bözskének. Toppantott lábával, beletúrt lenszőke hajába és ideges-mérgesen ugráltak szavai: — Bolond vagy te!? Hát láttál már olyan embert, aki nem öltözködne, ha tehetné? — Más itt a baj — kötekedett —, drágaság van és ezt végre megmondták az országgyűlésben is, Na! (Elbeszélés) Igen! Ehhez mit szólsz, hagy hallom!? — és várakozásteljes arcot vágott. Arra is gondolt, zavarba hozta Katit és majd jót kacag rajta. Kati arca komollyá vált, nem hátrált meg. Hogyisne! Pedig számított arra, hogy további beszéde Bözskéből idegeskedést, kirohanást fakaszt. Nyugodtan megfogta Bözske kezét és szíves szóval azt mondta: — Böbikém, hát csakugyan magasak az árak. Elhiszem, hogy mostanában neked sem igen futotta új ruhákra, cipőkre. Az utóbbi időben én is alig vettem valamit. Pedig tudod ugye, hogy én havonta úgy 1100 forintot keresek ... a te kereseted meg 750 forint körül van és... — Beszélj csak! Beszélj! — mordult dühösködve Bözske, megszakítva Kati szavait. Belülről örült, hogy a drágasággal rajtafogta. De vájjon mit akarhat még? Talán csak nem oktatni? — ... és azért te ls tudnál annyit keresni, mint én — próbálta elhessegetni a vihart • csendes beszédével —, mert igaz, lehetett volna több pénzed, ha igyekszel s nem motyogsz annyit a munkádban. Persze igazad van, a drágasúg az való .., — Bözsikém, ha azt akarod, hogy minden olcsóbb legyen, akkor dolgozz te ls tisztességesebben. Olcsó ár mellett, több pénzből, jut erre is, arra is. Bözske arca pirosra gyúlt, szinte lángolt. Dühös volt. Hiúságát, önérzetét is sértették a szavak. Kibújt a szög a zsákból: egrecérozzák. Oldalba könyökölte Katit és pergő nyelvvel hangoskodott. — Na és. mi közöd hozzá! Fogd be a szád — robbantotta ki belőle hirtelen természete. — Én csak jót akarok neked! — Ne jókodj, törődj magaddal és kész — vágta oda a szavakat. Kati sem földreszállt angyal. ha általában nyugodt is. Bözske metsző, goromba hangja izgatta. — Beszélj rendesen *— ripakodott Bözskére. — Ügy beszélek, ahogy akarok! Nem érdekelsz — nyelvelt nem gondolkozva és dúlva-fúlva elrohant. Otthagyta Katit, aki odamondta neki: -dilissel nem tárgyalok". Este nem keveset töprengett Böske mindazon, ami ő és Kati között történt. Amikor haraggai elváltak egymástól, bizony úgy volt vele: ahol lehet, ott árt Katinak, majd ő megmutatja neki. Aztán mire megvirradt, akár a tavalyi hó, úgy elillant indulata, haragja. -Elvégre barátnők vagyunk vagy mi a szösz •— gondolta — és Kati csakugyan nem akart rosszat, Igaza volt*. Reggel háromnegyed hatkor Bözske ott állt gépje mellett. Szemével kutatta Katit, vájjon mit csinál? Amikor az gépe mellől feléje tekintett, gyorsan elkapta fejét, hogy ezzel mutassa: nem törődöm veled, így adták a haragost. Egyik sem akart engedni. Bözske arra várt, majd Kati megszólítja, Kati ar-, ra, hogy Bözske megy hozzá. Telt az idő, csattogtak a vetélők. Kati szakértő szemmel figyelte Bözskét: -Másképp mozog, ügyel. Ha így halad, felül lesz a százszázalékon. Igaz is, jó lenne odamenni hozzá s megmutatni a munkamódszerem, hisz' ez kötelessége is egy sztahánovistának«. Csak azért ls énekelt: -Fel torreádor, öld meg a bikát.. .* Bözske azon tépelődött, hogyan állhatna szóba Katival? Megvan! Tegnap Katónál maradt a fésűje. Hirtelen elhatározással indult. — Kató, a fésűm .., — kezdte gyengéden, mintha misem történt volna köztük. — Bözske.., — válaszolt kedvesen amaz. összenevettek, vidultak.., Rege Sándor