Délmagyarország, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-26 / 98. szám

mtsrvmmtvffi rGY&tivjrma ÉLJEN A MUNKÁSSÁG, PARASZTSÁG, ÉRTELMISÉG TESTVÉRI SZÖVETSÉGE: A M.AGYAR FÜGGETLENSÉGI NÉPFRONT! ÁRA 50 FILLÉR A „Pravda" vezércikke Eisenhower elnök legutóbbi beszédéről Moszkva (TASZSZ). A „Pravda1' április 25-i számának vezércikkében azzal a beszéddel foglalkozik, amelyet Eisenhower elnök április 16-án mondott az amerikai lapszerkesztők társaságában. Közöljük a vezércikk teljes szövegét. Nyolc év mult el a szövetségesek, nek — a Szovjetuniónak, az Egyesült Államoknak, Angliának és Franciaországnak — a Hitler-fasizmus fölött ara[ott győzelme _ és ® második világháború befejezése óta. A nagy harc legfőbb terhét a szovjet embereit viselték vállukon. Az. ért harcoltak, hogy megvédelmezzék hazájuk szabadságát és függetlenségét, segítséget nyújtsanak Európa leigázott népeinek a fasiszta iga alól való felszabadulásban és bizto. sítsák a háború befejezése után a tarlós békét és a nemzetközi biztonságot. A Szovjetunió, amely következete. sen védelmezi a népek közötti béke ügyét, most is, mint azelöjt," a nemze[közi együttműködés előmozdítására törekszik. G. M. Maiénkov, L. P. Berija és V. M. Molotov 1953 március 9.i beszédében kifejezésre jutott a szovjet népnek az általános béke megszilárdítására irányuló törhetetlen akarata. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke április 16-án az amerikai lapszerkesztők társaságában beszór det mondott a nemzetközi helyzet kérdéseiről. Ez a beszéd mintegy válasz a szovjet kormánynak a vitás nemzetközi kérdések békés rendezésének lehetőségére vonatkozóan tett legutóbbi nyilatkozataira. Éppen ez a körülmény magyaráz. za meg azt az érdeklődést, amely minden országban megmutatkozik az elnök beszéde iránt a társadalom széles körei részéről, amelyek várták az angol'amerikai tömb vezetőinek reagálását a Szovjetunió békeszerető törekvéseinek újabb megnyilvánulására. Együttérzés fogadta Eisenhower elnök ama szavai': „Az igazi és teljes békére törekszünk egész Ázsiában, miként az egész világon", ugyanúgy, mint azt a kijelentésé}, hogy „E vitás kérdések közül, legyenek azok nagyok, vagy kicsi, nyek, egyetlen egy sem megoldhatatlan, ha megvan az óhaj minden más ország jogának 'isztelelbentartására". Az elnölaiek a békére vonatkozó szavai, továbbá az a kijelentése, hogy a vitás kérdések közül egyetlen egy 6em megoldhatatlan, ellentétben áll azonban beszédében fog. Jolt más megállapításaival. Azok, akik Eisenhower beszédében igazi béketörekvést óhajtanak látni, szűk. ségképpen felteszik a kérdési: miért kellett ez elnöknek a békére szólító beszédben félreérthetetlenül „atomháború" lehetőségével fenyegetőzni? Vájjon az ilyenféle érvek meggyőzőbbé teszik az elnöknek a békéről szóló beszédét? Mindenesetre, a Szovjetunióval szemben az ilyesféle kitételek, vagy, egyenesek, ben megmondva, az ilyesféle fenye. getősek soha nem érték el és nem érhetik el céljukat. Az Egyesült Alamok elnöke beszédében egész sor nemzetközi problémát érintett, amelyek jelentősége ncm egyforma. Végeredményben azonban beszédit főképp a Szovjetunióval való viszony kérdésének szentelte. Kijelentetne: ..Előttem csupán egyetlen olyan kérdés isme. retes, amelytől a haladás függ. Ez a kérdés a köve'kező; Mit hajlandó tenni a Szovjetunió?' Ehhez hozzá, fűzie: „Az igazságot egyszerű ellenőrizni. Meggyőzni csak tettekkel lehet". Nos ebben lehetetlen nem egyetérteni: a teltek értékesebbek a szavaknál, Forduljunk tehát azokhoz a fon. tos nemzetközi problémákhoz, eme. lyeknek helyes megoldásától a béke megszilárdítása függ. Mindenekelőtt — a koreai kérdés. Tagadható-e. hogy az utóbbi években olyan kérdések álllak a nemzo'közi körök figyelmének középpont, jában, mint a koreai háború kérdése, Korea nemzeti egysége helyreállításának kérdése? Mint ismeretes, ilyen kérdések alapján bírálták el ezekben az években sok á'.lam külpolitikáját. A szovjet nép következetesen támogatott az igazságos koreai fegy. verszünet megkö;ésére irányuló min. den lépést. A Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányainak nemrégiben tett javaslata, amely újabb le. helőséget nyujioit a szavakról a tel. tekre való áttérésre és megnyitotta a koreai háború befejezésének táv. latát, azonnyomban támogatásra talált a szovjet kormány részéről. Azok. akik konkrét feleleteket keresnek — nem szavakat, hanem tet. teltet a nemzetközi viszonyok idő. szerű kérdéseinek megoldására irá. nyúló feleleteket — értékelni tudják az emiitett tény jelentőságét. Forduljunk más nemzetközi problémákhoz. Ki feledkezhet meg, például, a német kérdésről, vagy ki kerülhet meg általános szólamokkal olyan fontos nemzetközi problémát, mint Németország nemzeti egységének helyreállítása demokratikus és békeszerető alapon? Kit elégíthet ki nemcsak Németországban, hanem határain túl is, e kérdés olyan ke. zelé'.ie egyik-másik állam részéről, hogy mondjuk, egyszerűen „dinamikus" európai külpolitikája eszközének tekinti Némeiország nyugati részét, figyelmen kívül hagyva, ho. gyan reagálnak erre Európa egyes népei és mindenekelőtt a francia nép, amely nem egyszer volt a mi. litarisla Németország áldozata. Nem világos-e, hogy Németország kérdésének megoldása szükségessé (eszi Németország valamennyi szómszádja létérdekeinek és az európai béke megszilárdítása érdekeinek figyelembevételét és mindenekelőtt a német nép nemzeti törekvéseinek következetes figyelmbevételé'. Az Egyesült Államok elnökének beszéde nem ad alapot e kérdés megoldásához. Nem vette tekintetbe a német problémára vonatkozó potsdami négyhatalmi megállapodó, sokaf. Ugyanígy járt el az Egye. sült Államok előző kormánya is. De ha elismerjük a német kérdésnek az európai béke megszilárdítása szel. lemében történő pozitív megoldása észszerű szükségességét, amire a Szovjetunió következetesen törekszik, nem szabad megfeledkezni az említest fontos nemzetközi megál. lapodásokről, amelyek alatt ott áll államaink, valamint Nagybritannia és a megállapodásokhoz csatlakozott Franciaország aláírása. Ha az angol-amerikai tömb nem számol ezzel és tovább megy a maga számára kijelölt ú'on — lehetetlenné té. ve Németország nemzeti egyesítéséi és militarista állammá átalakítva annak nyugati részéi, ahol a hatolom továbbra is a revans hí. veinek kezében marad — végzetes hibát követ el, mindenekelőtt a né. ruci néppel szemben. A német kér. (lésben elfoglalt ilyen álláspont ugyanakkor összeegyeztethetetlen Európa valamennyi békeszerető államának és az egész haladó emte. riségnek érdekeivel. Arról van szó, hogy minél előbb megkössék a békeszerződést Né. me;országgaI, azt a békeszerződést, amely lehetővé teszi a német népnek, hogy egységes államban egye. süljön és elíoglalja az őt megillető hrlyet a békeszerelő népek közössé, gében és hogy ezután kivonják Németországból a megszálló csapató, kat, amelyek eltartása telrertöbble'. ként nehezedik a német nép vállára. Az Egyesült Államok enökének a nemzetközi kérdések 6Zéles körét érintő beszédében nincs szó a Kínai Népköz'ársaságról, Kína nemzeti jogainak visszaállításáról az Egyesült Nemzenek szerv özeiében, va. lamint Kína jogos területi igényei, ről, beleértve Tajvan szigetét. Vaj. jon cz a kérdés n:m tartozik nap. jaink halaszthatatlan nemzetközi problémái közé? És mégis tény, hogy ebben a nagy beszédben Kína kérdése nem került megvilágításra. Ez pedig azt jelenti, hogy Kínával szemben makacsul at'ól a törekvéstől diktált politikát folytatnak, hogy visszafelé forgassák a szakadat'.a. nul fejlődő események menetet, bár mindenki lá'ja, kinek 6zema van, hogy az ilyen politikára elkerülhetetlen kudarc vár, Eisenhower beszédében 5 „tételt" fogalmaz meg, amelyek — szava szerint — meghatározzák „az Egye. sült Államok magatartását a nemzetközi ügyek területén". Ezek a „tételek" kimondják, hogy „nz egész emberiség áhítja n békés a testvériséget és az igazságosságothogy „minden országnak elidegeníthetetlen joga az, hogy saját választása szerint a'kossa meg kormányzati formáját .és gazdasági rendszerét", hogy „nem igazolható egyetlen or. szagnak olyan kísérlete sem, hogy kormányzati formát kényszerítsen más országokra" és így tovább. Ha valóban ezek az elvek határoznák meg az Egyesül' Államok politikáját és ha nem maradnának csak ál [alános deklarációk — ennek meg kellene mutatkoznia a ko. rcai kérdéssel, Németországgal és Kínával kapcsolatban elfoglalt ál. láspontban is. Éppen az a dolog lényege, hogy a deklarációitat nem erősítik meg a tettek, hogy az Egye. süli Államok valóságos politikája mindezideig kevéssé vetie számba az ilyesféle deklarációkat e kérdé. sek és sok más nemzetközi kérdés megoldásánál. Az elnök beszédében megkülön. böztetett figyelmet szentel KeletEurópa népeinek. Szavaiból az kövejkezik, hogy a keleteurópai or. szágok kormányzati formáját kívülről kényszerítették rájuk, bár ez ellentmond az általánosan ismert té. nyeknek és az ezekben az országokban uralkodó valóságos helyzetnek. A lények azt mulatják, hogy KeletEurópa népei épp a jogaikért vívott szívós harcban jutottak el a jelenlegi népi demokratikus kormányzati formához és hogy csak eme új viszonyok között tudták biztosítani a gazdaság és a kultúra rohamos fejlődését államaikban. Különös dolog volna azt várni a Szovjetuniótól, hogy beavatkozzék az e népek állal megdöntött reakciós rendszerek visszaállítása érdekében. Ugyanakkor az elnök egyszerűen vét az általánosan ismert történelmi törvényszerűség ellen, amikor „felszólítja" a Szovjetunió vezetőit .használják fel döntő befolyásukat a kommunista világban" arra, hogy tartóztassák fel Ázsia gyarmati és félgyarmati népeinek az évszázados elnyomás é's rabszolgasora ellen in. dítot[ felszabadító mozgalmát. Nehéz a nemzetközi problémák helyes .értelmezésére számítani, amíg a nemzett-felszabadító mozgalmat egyes ,.rossz-szándékú" emberek su. galmazása eredményének tekintik. Egészen érihetetlen az elnöknek az az utalása, hogy „más népeknek, közöttük Kelet-Európa népeinek „biztosítsanak szabadságot más or. szágokkai való egyesülésre egy „jogi világközösség'ben". Mindenki előtt ismeretes, ki az, aki akadályozza néhány népi de. moknatikus ország felvételét az Egyesü't Nemzetek Szervezetébe és ki akadályozza a nagy Kína törvényes jogainak visszaállítását az ENSZ-ben. Viszont nem a Szovjet, unió képviselői terjesztelték.e elő azl a javaslatot, hogy vegyenek fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe 14 országot — azt a javaslatot, amelyet az angol-amerikai tömb szavazataival vetettek el? Ami az osztrák államszerződést illeti, ezzel kapcsolatban megismételhető, hogy itt sincsenek olyan kérdések, amelyeket ne lehe'ne megoldani a korábban elért szerződéses megegyezések alapján, a* osztrák nép demokratikus jogainak tényleges megtartásával. Az Egyesült Nemzetek Szerveze. téről. Az elnök beszédében készségét nyilvánította az iránt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét olyan intézménnyé változtassák, amely valóban meg tudja őrizni valamennyi nép békéjét és biztonságát. Nem a Szovje'unió hibája, hogy ez a szervezet ma nem (eljesíti a reá bízott feladatokat. De még most sem késő emelni tevékenységé, nek jelentőségét, különösen a béke és a nemzc'közi biztonság megszi. lárdítása terén, ami e szervezet létrehozásának legfőbb célkitűzése volt. Ehhez mindenekelőtt a7- szükséges, hogy valamennyi tagállam tisz. iele'ben tartsa az ENSZ elveit, hogy ne sértsék meg alapokmányá. nak alapelveit. Ehhez az szükséges, hogy egyetten kormány se törekedjék az ENSZ.et saját külpolitikája, nak segódszervévé 'enni, mivel ez nem egyeztethető össze sem az Egyesült Nemzeteik Szervezetének alapelveivel, sem a normális nemzetközi együttműködés és a béke megszilárdítása érdekeinek céljaival. Felvetődik a kérdés, miért írta alá az Egyesült Nemzetek Szerve, zetének mind a 60 tagállama az alapokmányt, amelynek legfonto. snbb része az öt nagyhatalom egyhangúságának elve a Biztonsági Tanácsban a béke biztosítósát érintő kérdések megtárgyalásakor? Nem azért, hogy e minden ország által elismert elvet o gyakorlatban egyes államok semmibe vegyék! És, ter. meszelésen, nem azért, hogy ezt a nemzetközi elve; valamilyen nyűg. nek, vagy az ENSZ és a Bizton, sági Tanács munkássága akadályozójának tekintsék. Végül, ki tekinthet normálisnak olyan helyzetet, hogy Kína, a világ legnagyobb országa meg ,van fosztva annak lehetői'égéiől. hogy részt vegyen a Biztonsági Tanács és a közgyűlés munkájában s ehelyett valamilyen knomintangista madárijesztő pöffeszkedik az ENSZ szerveiben. Vájjon az ilyen helyzet előmozdíthat ja.e az ENSZ tekintélyének megerősítését? Vájjon ilyen viszonyok között lehet-e számítani az Egyesült Nemzetek Szervezete te. vékenységének normális fejlődésére és kötelezettségeinek teljesítésére n béke és a. nemzetközi biztonság megszilárdítása (erén? Mindenesetre e kérdés megoldá. sát, miként számos más megérett nemzetközi probléma megoldását, nem lehet megkerülni. Ha valamennyien arra törekszünk, hogy ke. vesebb legyen a szó és több a (ott, akkor nyilvánvalóan meg lehet majd találni az utót a7 i'yen pro. blémák megoldásához is. Nem alaptalanul kapcsolta össze beszédében az elnök a fegyverzet csökkentésének kérdését azza', hogy komolyabb figyelmet kell szentelni a gazdasági problémáknak, a nyo. mor és a nélkülözés elleni harc problémáinak. Aligha elégít ki azonban valakit is az, ha ezt az ügyet valamiféle „világsegélyezési alap" létrehozására zsugorítják, amiről ebben a beszédben szó volt. Ennek az „alapnak" hangzatos elnevezése egymagában nem ele. gendő. Mások lesznek az eredmények, ha e probléma megoldásának alapja az országok közötti vaióban széleskörű és demokrajikus együttműködés lesz a népek szuverén jogainak 'eljes tiszteletbentartásávaj és anélkül, hogy a segélyben részesülő orszá-' gokra politikai feltételeket kényszerítenének Amit az elnök eddig a „világsegélyezési a!ap".ról mondott, abból az az ember benyomása, hogy itt a kudarcot vallott „Marshaíl terv" új változatáról van ezé s egy. bon annak a népszerűilen „Tru. man-féle 4. pont".nak más elneve. zést viselő folytatásáról, amely egyes^gyenge államoknak juttatott jelentéktelen könyör adományokkal igyekezett alávetni egyes országok és gyarma'i területek költségvetését és gazdasági életét, tehát magukat ezekej az országokat és te. rületeket is, az Egyesült Államok külpolitikája úgynevezett „dinamikus" célkitűzéseinak. Amint ját. ható, mos; arról van sző, hogy to. vább mennek ezen az úton, Ncm szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy az utóbbi időben az amerikai gazdasági „segítség" egyenes visszautasítása is eiőfor. dult, amint az Burma és néhány más állam példáján látható. Az is köztudomású, hogy az utóbVASÁRNAP, 1953. ÁPRILIS 20. bi időben számos állam határozottan kijelenti, hogy nem annyira c.3 Egyesült Államoktól kapott úgy. uevezett „segélyhez" fűződnek ér. dekei, mint inkább ahhoz, b-gy az Amerikai Egyesüli Államok ne gördítsen mind újabb 6? újabb f-kadúlyokal az államok közötti normális kereskedelem fejlesztésének, a nem. zc'közi áruforgalom kiszélesítésének úijába. Odáig megy a dolog, hogy még az Egyesült Államok vezette (ömb. höz tartozó országokban is, mindenekelőtt Angliában, egyre erősebb a zúgolódás a demokratikus tábor államaival folytatolt kereskedelemre vonatkozó, az Egyesült Államok ál. ta! diktált korlátozások ellen. Az elnök beszédében foglal [fcéke. fehívás természetszerűleg a kellő (áruogatásban részesül a mi részünkről. Nehéz azonban figyelmen kivül hagyni azt a tényt, hogy az Egyesült Államok kormányának külpolitikai irányvonala egyelőre messze áll ezektől a békeszerető fel. hívásoktól. Szemléltető bizonyítékai ennek például az elnök beszédével foglalkozó o]yan * kommen.árok, amilyeneket mindössze ket nappal Eisenhower beszéde után ado[t egy olyan tekintélyes személyiség, mint Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere. Nem lehet nem egyeiérteni Stracheyvel, a vo't angol labourista kor. mány miniszterével, aki úgy jetter mezte Dulles beszédét, hogy az Eisenhower beszédének „háborús aktussá" való átalakítására irá. nyúló törekvés. Duljes bizonyos mértékig fényt vetet' arra a mindenkit meglepő tényre, hogy Eisenhower beszédében hallgatott Kínáról. Amint kide. rül, az Egyesült Államok kormányát agf^fsztja az úgynevezett „nemzeti" Kína, vagyis a Csang-Kai. sek.féle csőcselék sorsa, amelyet a kínai nép győzelmes harca eredményeképpen kergetett ki az ország, ból. Ami pedig a valóban' nemzeti Kínát illeti, egyedül 'örvényes népi demokratikus kormányával, Dulles addig megy, hogy az Egyesült Államok kormánya érdem®nek minősíti a Kínai Népköztársaság e|]en foganatosított politikai és gazdasági blokádot. Dulles harciassága régóta ismeretes. Lehet, hogy az ő beszéde az elnök beszédének kissé szabad tolmácsolása. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ő áll az Egyesült Államok külügyminisztériumának élén és az ő szavai akarva-nemakarva kapcsolatban állnak az Eisenhower vezetése alatt álló kormány hivatalos álláspontjával. Ez-ért nem hagyhatjuk szótlanul az elnöknek azl az állítását, hogy a szovjet vezetők az Egyesült Álla. mok úgynevezett kemény politikájának nyomására tettek felhívási a vltós kérdések békés rendezésére Az egész világ előtt ismeretes, hogy a szovjet vezetők cselekedeteiket ncm 'valamely országnajj a Szovjetunióval szemben folytatott polit kdja „keménységével" vagy „lágysúgával" kapcsolatos meggondolások alapján határozzák meg, hanem a szovjet nép alapvetó érdekeiből, a béke és a nemzetközi biztonság érdekeiből indulnak kiBár az a harcias póz, amelyet Dulles annyira kedvel, egyeseknél hatásos lehet, célját aligha éri el, különösen a diplomácia területén. Azzal, hogy Dulles összekapcsolta az Egyesült Államok békejavaslatai előterjesztésének lehetőségét az úgynevezett „európai védelmi közösség" létrehozásával, „a francia és a német erőket magukba foglaló egyesült fegyveres erők" megs <; rve. zésének terveivel, vagyis a további fegyverkezési hajszával — talán akarata ellenére elárulta az Egyesült Államok politikájának igazi ér. telmét De ha Eisenhower beszédének értelme tényleg az, ahogy azt Dulles az elnök után ugyanabban a teremben és azonos hallgatóság előtt megtartott terjedelmesebb beszédében kifejtette, akkor az ncm adhat pozitiv eredményeket a béke megsttlárdítása lérdekeiuek szempontjából Az Egyesült Államok hivatalos képviselőinek ilyen nyilatkozataival kapcsolatban nehéz megállapítani,