Délmagyarország, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-26 / 98. szám

I VASÁRNAP, 1953. ÁPRILIS 2«. hil a valóságban az Egyesül] Álla. mofc jelenlegi külpolitikai álláspontja. Arról van-e szó, hogy a nemzetközi viszonyok torén mutatkozó feszültség enyhítésének útjára lépjenek és más népek jogai tisztele-bentartásának nlíipjá„ oldják meg a vitás kérdéseket, vagy arról van-e sió, hogy folytassák a fegyverkezési hajsza korábbi politikáját? A szovjet vezetők véleménye szerint a valóban a békére irányuló Javaslatok alapjául szolgálhatnak a nemzetközi viszonyok megjavításának, Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szovjet vezetők hajlandók a régi módszerek új változatait ilyen javaslatokként fogadni. Eisenhower elnök beszédében a háború utáni időszak eredményeivel foglalkozott, attól a pillanattól kezdve, hogy wa győzelem tavaszán a nyugati szövetségesek . katonái Európa közepén találkoztak Oroszország katonáival." Eisenhower ezekről az eredményekről szólva hangsúlyozta, hogy a háború befejezése után a világ országai szélváltak éa két különböző útra léplek. Ezzel kapcsolatban Eisenhower a tényekkel szöges ellentétben úgy ábrázolja a dolgot, mintha az angol-amerikai tömb országai a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítását tűzték volna ki cé'ul, a Szovjetunió és a vele baráti államok pedig nem akartak volna ezen az úton haladni. Ügy ls lehet őt érteni, mintha a Szovjetuniónak a háború által tönkretett gazdasága helyreállítása és gazdasági erejének megszilárdítása a háborút követő időszakban „az agresszió új veszélyét" kezdte volna jelenteni. Ilyen megállapításokig eljutni a Szovjetunióval kapcsolatban, anynyit jelent, mint legalább ls elveszíteni a tárgyilagosság érzését és nem számolnl olyan általános ismert körülményekkel, amelyek teljes határozottsággal bizonyítják nemcsak országunk békeszerető célkitűzéseit, hanem azt is, hogy a Szovjetunió az általános béke fenntartásának és mcgszilárdí'ásának legfőbb támasza és alapvető tényezője volt és maradt Az elnök nyilván azzal a céllal tett ilyen kijelentéseket, hogy valamennyire békeszerolő fényben tün_ tesse fel az angol-amerikai tömb politikáját. Az Egyesült , Államok rendkívül felduzzasztott és évrőlévre növekvő katonai kiadásaira vovatkozólag saját maga áltat ismertetett számadatok és tények azon- j ban egészen másról beszélnek. Ezek a tényék az Egyesült Államok egész nemzetgazdaságának Eoha azelőtt nem tapasztalt arányú militarizálásáról, a katonai kiadásoknak a nép számára elviselhetetlen terhéról, továbbá arról tanúskodnak, hogy a fegyverkezési ver_ seny a rettegés és a legnagyobb fe. szültség légkörét teremtette az Egyesül- Államokban. Az Egyesült Államok e politikája, amely előmozdítja a háborús őrület fokozódd, sát, az országok bizonyos csoportját is ugyanerre az útra tuszkolja. Eisenhower beszólt azokról az óriási összegekről, amelyeket az amerikai kormány ágyúkra és rakéta-lövedékekre, bombázó- és vadászgépekre, torpedórombolókra és egyéb hadihajókra költ, nem feledkezett el egyben a támadó északatlanti szerződés dicsőítéséről sem. Márpedig ismeretes, hogy nz északatlanti szerződés által sugalmazott politika egyre újabb, koloszEzálU katonai kiadásokat jelent. Elég rámutatni, milyen óriási kiadást jelent az amerikai adófize. tőktől beszedett összegekből a katonai támaszpontok építése és fenntartása sokezer kilométerre az Egyesült Államoktól és különösen azokon a területeken, amelyeket n Szovjetunió elleni agresszió céljaira szándékoznak felhasználni. Az elnök számítás ok art közölt, amelyek mutatják, mennyibe kerül egy torpedóromboló, egy vadászrepülőgép, egy bombázó, stb. felépítése és hány bushel búzát és hány tonna gyapolot lehetne megtakarítani, vagy mennyi iskolát és kórházat lehetne építeni, ha lemondanának a fenn jelzett hadieszközök gyártásáról. Ezek során számos tanulságos számadatot ismertetett. De amit "Z elnök mondott, az egyáltalán nCtn elégséges. Ha az Egyesült Államok elnöke beszélt volna arról, mibe kerül az amerikai népnek az atombombnkészleiek felhalmozása, valamint a sokszáz légitámaszpont építése messze az Egyesült Államok határain túl — noha mindennek semmi köze az Egyesült Államok védelmének érdekeihez —, akkor a valósághoz lényegesen közelebb álló les sok tekintetben tanulságosabb képet ndolt volna. De, amint látható, úgy vélik, hogy erről nyíltan és világosan beszélni „kellemetlen", vagy „nem előnyös". Az ilyesféle Wnyek igazi értelme azonban ennek ellenére és enélkül is érthető. Bennük jut kifejezésre az a külpolitikai irányvonal, amely megvalósíthatatlan világuralmi célkitűzéseket követ, a amely fokozódó ellenállást vált ki sok országban a társadalom széles körei részéről. Ami országunkat illeti, köztudomású, hogy a Szovjet, unió, amely szakadatlanul gondoskodott népgazdaságának háború utáni helyreállt ásáró! és szüntelenül gondoskodik annak fejlesztéséről, nem lépeti a fegyverkezési hajsza útjára. A Szovjetunió nemcsak, hogy nem lépett erre az útra, hanem ismételten konkrét javaslatokat terjesztett elő, hogy a nagyhatalmak, más államokkal együt', határozott intézkedéseke] foganatosítsanak a fegyverkezés korlátozása, a fegyveres erők és a katonai kiadások csökken lésére, ugyanakkor egyezzenek meg az atomfegyver eltiltásában, mindezen Intézkedések végrehajtása fölött létesítendő hathatós nemzetközi ellenőrzéssel, amely kizárja e határozatok meg. szegésének lehetőségét bármely állam részéről. Eisenhower érinti beszédében a fegyverkezés csökkentésének kérdését is. Idevonatkozó öt pontban foglalkozik ezzel. A szovjet félnek természetesen nincs ellenvetése az e pontokban kifejtett javaslatok ellen. Mindezek a javaslatok azonban túlságosan általános jellegűek s e körülmény folytán egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy előbbre vigyék a fegyverkezés csökkentésének halaszthatatlan ügyét. Eisenhower szerint úgy fest a dolog, mintha az Egyesült Államok kormánya mindig a fegyverkezés csökkentésé'- kívánta volna, a Szovjetunió pedig az ellenkező álláspontot foglalta volna el és szinte megakadályozta volna ezt. Ez kísérletnek látszik arra, hogy a Szovjetunióra hárítsák a felelősséget az angol-amerikai tömbhöz tartozó országokban az utóbbi években folytatott fegyverkezési hajszáért. Az ilyen próbálkozások azonban minden alapot nélkülöznek ég csupán azt a törekvést juttatják kifejezésre, hogy bűnbakot keressenek. Valóban,, vájjon a Szovjetunióban dicsőítették-e a koreai háborút és a fegyverkezési hajszát, mint előnyös „üzlete-", mint a legjobb eszközt az üzleti tevékenység és a lakosság teljes fogla!koztatottságá_ nak biztosítására? Vájjon n Szovjetunióban tapasztalható-e az úgynevezett „félelem a békétől" és esnek a részvények árfolyamai a tőzsdén azokra a hírekre, hogy enyhül a nemzetközi feszültség? Mindez neim a Szovjetunióban történik, hanem az Amerikai Egyesült Államokban- Mi köze ehhez a Szovjetuniónak, amelynek nincs szüksége fegyverkezési hajszára, amely mindig n tartós és szilárd béke mellett volt és van és nem fél a békétől. Természetesen, Eisenhowemek igaza van. abban, hogy a hitleri Németország fölött aratott győzelem ulán a Szovjetunió és az Egyesült Államok útjai elváltok. Azonban Eisenhower április 16-i beszédében ezt a tényt nem világította meg helyesen, sőt azt lehet mondani, hogy ezt a tényt Eisenhower ferde megvilágításba helyezte. Ha a tények szilárd talajára állunk, akkor ebben a kérdésben teljesen megszűnik mindennemű tisztázatlanság. Valóban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az angol-amerikai tömbhöz tartozó országok. amelyek a legutóbbi világháború alatt a Szovjeten ió szövetségesei voltak, rögtön e háború befejezése után megváltoztatták politikájuk irányát. Sok tok in!', ötben visszatértek arra a régi, háború előtti útra. amikor a Szovjetunióval való viszonyukat semmiképpen sem lehetett barátinak nevezni és amikor politikájuk irányvonala rendszerint ennek ellenkezője volt. Mi nem szándékozunk vitába szállni az elnök ama eléggé furcsa állításival, hogy a szovjet politikában végeit ért e8y bizonyos korszak. Eltenben nem fogadhatjuk csodálkozás nélkül azt a következtetését, hogy a szovjet kormánynak fel kell adnia külpolitikája folytonosságán, amely politikának a helyességét a nemzetközi fejlődés egész menete bebizonyította. Ha egy korszak kezdetét vagy befejezését azzal hozzuk összefüggésbe, hogy új személyiségek jelennek meg valamely állam élén, akkor nagyobb joggal beszélhetnénk arról, hogy az Egyesült Államok politikájában zárult le egy korszak az Kiscnhower.kormány uralomra jutásával, Ámde maga az Pgycsü!' Államok új elnöke, hogy hogy n-m, minden fenntartás nélkül védelmébe veszi elődének egész politikáját, amelyet annakidején — különösen a vá'asztási kampány idején — nem minden alap nélkül sok tekintetben bírált. Az elnök beszédében kijelentette, hogy kész „üdvözölni a békés szándékok mindennemű igazi bizonyítékát". Egy úti a! feltette a kérdést mit hajlandó tenni a Szovjetunió? Ismeretes, hogy a Szovjetunió mindig késznek mutatkozott arra, hogy barátságos módon megvitassák és megoldják az égető nemzetközi kérdéseket, azzal a feltétellel, hogy az e kérdések megoldására irányuló javaslatok — bárkilőd induljanak is ki — valamennyire is elfogadhatók legyenek és ne ellenkezzenek a szovjet nép életbevágó érdekeivel és a többi békeszerető nép érdekeivel. Az Egyesült Államok elnöke, hogy hogy nem, beszédében lehetségesnek tartotta, hogy a békére vonatkozó javaslatait egész sor előzetes feltételhez fűzze a Szovjetunióval szemben, noha a beszédében emelt követeléseket nem támasztják a.á az Egyesült Államok részéről erre vonatkozólag vállalt kötelezettségek. A kérdés ilyen feltevése már jogos visszautasítás] váltott ki a legkülönbözőbb nemzetközi körökben. Lehetetten, hogy a kérdés ilyen feltevése ne ke'tsen csodálkozást azokban, akik reatisztikusan tudják értékelni az égető nemzetközi proh'émák lényegét és a nemzetközi helyzetet meghatározó valóságos erőviszonyokat és tényezőket, A ..Times" című angol lap jogosan jegyezte meg, hogy „egyetlen ország sem — akár a Szovjetunióról, akár az Egyesült Államokról, akár Angl'áról van szó •— n.em kívánja megvitatni a békés intézkedéseket olyan körülmények között, amelyekben nincs fefllebbezés." Mint ismerertes. a szoviet vezetők a nemzetközi kérdések békés rendezésére irányuló felhívásukat nem kötik össze semmiféte előzetes követeléssel az Egyesült Államok vagy más országok cimére. akár az angol-amerikai tömbhöz tartoznak, akár nem. Azt jelenti-e ez, hogy a Szovjetuniónak nincsenek semmiféle igényei? Természetesen nem. Ennek ellenére a szovjet vezetők üdvözölni fogják az Egyesült Államok vagy más állam kormányának bármely lépését, ha ez a vitás kérdések barátságos rendezésére irányul. Ez bizonyítja, hogy a szovjet fél kész a megfelelő problémák komoly, tárgyilagos megvitatására akár közvetlen tárgyalások útján, akár — szüksége® esetekben — az ENSZ keretei között is. Az elnök beszédében szólt arról, hogy a vitás nemzetközi kérdések megoldásában ,,az Egyesült Államok hajlandó igazságos részt vállalni magára." Ezt a kijelentést Eisenhower április 16-i beszédében semmi sem támasztotta alá, holott szükség van e kijelentés alátámasztására. Ami a Szovjetuniót illeti, nincs semmiféle alap kételkedni abban, hogy kész megfelelő részt vállalni a vitás nemzetközi kérdések megoldásában. Ezt a Szovjetunió komoly nemzetközi ügyekkel kapcsolatban nem egyszer bebizonyította. ilyen a nemzetközi helyzet napjainkban. A Szovjetunió politikája nem ellenkezhet a többi békeszerelő állam érdekeivel. Ez a politika megfelel minden olyan állam törekvéseinek, amely kész hozzájárulni a nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez, függetlenül áltól, hogy társadalmi rendszere ilyen vagy olyan. A Szovjetunió e politikája egyúttal kife. iezésre hittatja néoiinknek az Alialános béke megszilárdítására irányuló legmélyebb törekvéseit. Kommunista és pártonkívüli népnevelők! LEGYETEK A MAI NAPON A PÁRT FÁRADHATATLAN, HARCOS TÜRELMES AGITÁTORAI! MINDEN BECSÜLETES DOLGOZÓNAK MAGYARÁZZÁTOK MEG: AKKOR LESZ BOL. DOGABB A MAGA ÉS CSALÁDJA ÉLETE, JÖVŐJE HA JŐ TERMELŐMUNKÁVAL, MINDEN ÁLLAMPOLGÁRI KÓTELESJÉGÉT TELJESÍTVE KÉSZÜL A VÁLASZTÁSRA. SZEGED- CSONGRÁD. ÉS MAKÓ"JÁRÁS NÉPNEVELŐIl TELJESÍTSÉTEK A LEGSZEBB PARTMEGBIZATÁST; JŐ FEL. VILÁGOSÍTÓ SZÓVAL HARCOLJATOK A MAI AGITÁCIÓS NAP. SIKERÉÉRT! A tanácsok végrchaitóbisRottsájrai kijelölték a szavaxóliclyiségeliet A belügyminiszter utasításának megfelelően a tonácsok végrehajtóbizot'-ságai és a választási bizottságok közösen kijelölték a május 17-i országgyűlési választásra a szavazóhelyiségeket A kiadott rendelkezések szerint a szavazóhelyiségek címét és az egyes szavazókörök határait május 7-én falragaszokon közlik a lakossággal, nagyobb városok belterületén pedig valamennyi lakóházban közleményt függesztenek ki arról hogy a ház lakói hol szavazhatnak. A végrehajtobi zottságok mindé, nült gondoskodnak, hegy a szava, zófülkék elkészüljenek és biztosít, ják az urnákat. Ünnepi díszbe öltöznek a választás napjára a szavazóhelyiségek Ipari taaulóisk ólába csak általános iskolai végzettséggel lehet jelentkezni A szakmunkásképzés — szovjet tapaszlalatok alapján — hazánkban új módszerrel történik. A régi kisipari tanulóképzést nagyipari tanulóképzés váltotta fel, amely jól felszerelt tanműhelyekben biztosítja a gyakorlati ismeretek elsajátítását és az általános műveltség gyarapítását. Az általános iskolát végző tanulók pályaválasztásával szervezetten foglakoznak. Ipari tanulóiskolákba csak C7.ok nyerhetnek felvételt, akik általános iskolai tanulmányaikat befejezik és továbbtanulásra nem jelentkeztek. Az MTH Iskolákban május 18— 23-ig megszervezik a „nyitott ajtok heté"-t. Ezeken a napokon az MTH széleskörű felvilágosító munkát folytat az ipari szakmák ismertetésére^ A tanácsok végrehajtó bizottságai, a társadalmi akivák fontos feladatuknak tekintik, hogy a választás napján a szavazóhelyiségek a dolgozó nép nagy ünnepéhez méltó külsőségekkel fogadják az urnák elé járulókat. A szavazóhelyiségeket népköztársaságunk címerével díszítik. Drapériák, virágok övezik a dolgozó népnek oly drága vezetők: Lenin, Sztálin, Rákosi elvtársak arcképé'-. Népi demokráciánk eddigi alkotásait, a helyi eredményeket képek, kei, rajzokkal szemléltetik. Egyes községekben, városokban a legjobb dolgozókból bizottságok alakultait. A bizottságok azt a célt tűzték maguk elé, hogy a szavazás napjára rendibehozzák az utcákat, a lakóházak előtt virágos kiskert©, ket létesítsenek, kultúrbrigddokat és kiállításokat szerveznek. Ezzel is kifejezésre akarják juttatni, hogy május 17. örömünnepe minden magyar dolgozónak, újabb mérföldkő szocialista építésünk útján. Tartózkodási helyűken szavazhainak az állandó lakóhelyüktől távollévő válaszlójogosullak A belügyminiszternek az országgyűlési választásokról szóló jogszabályok végrehajtására vonatkozó u|asíiása lehetővé teszi, hogy azok a választójogosultak, akik a választás napján állandó lakóhelyüktől távol vannak, választói névjegy_ zékkivonattal a tartózkodási helyükön lévő szavazókörck közül akármelyikben szavazhassanak. A választói névjegyzékkivonatot minden választójogosult személyesen vagy igazoti meghatalmazottja útján — attól a végrehajtó bizottságtól kérheti, ahol felvették a választók névjegyzékébe. A névjegyzékkivonatot az állandó lakóhely szerint illetékes végrehajtóbizottsághoz Intézett levélben Ls lehet kérni. A meghatalmazást, illetve az állandó lakóhely szerint illetékes vég_ rehajlóbizotisághoz intézett levelet a tartózkodási hely szerint illetékes végrehajtóbizottsággal láttamoztatni kell g a végrehajtóbizottság — indokolt esetekben — a kért névjegyzékkivonatot illetékmentesen azonnal kiadja, illetőleg — ha azt levélben kért'ék — elküldi a kérelmező címére. Névjegyzékkivonattal gyakorolhatják választójogukat — az állandó lakóhelyüktől távol dolgozókon kívül — a kórházban fekvő betegek és az üdülőkben, kollégiumokban, iskolákon, stb. tartózkodó személyek is. Ezért a kórház igazgatója vagy vezető orvosa hívja fel azoknak a betegeknek a figyelmét, akik előreláthntólag a választás napján is a kórházban maradnak, arra, hogy kérjenek névjegyzékkivonatot, A kollégiumok, iskolák vezetői, igazgatói ugyancsak figyelmeztessék erre a szavazás napján előrelát, hatólag ott tartózkodó választójog gosultakat, az üdülőkbe való beuta* lásoknál pedig, ha a beutalt személyek a választás napján ls at üdülőben tartózkodnak — előre figyelmeztetni kell őket arra, hogy az állandó lakóhelyük szerint illeté* kes végrehajtúbizotlságtól kérjeneM névjegyzékkivonatot. Mindazoknak a választőjogosutw taknak tehát, akik akadályozva vannak abban, hogy az állandó lakóhelyük szerinti szavazókörbea szavazzanak, érdekük, hogy a névjegyzékkivonatot minél előbb beszerezzék, mert enélkül tartózkodási helyükön választójogukat nem gyakorolhatják. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Lenin-renddel tüntette ki Sz. M. Bugyonnijt, a Szovjetunió marsallját Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége április 24-én kel] rendeletével Szemjon Mihajlovics BugyoUnijt, a Szovjetunió marsallját 70. születésnapja alkalmából a szovjet állam, szolgálatában szerzett kimagasló katonai érdemeinek elismeréséül Lenin-renddel tüntette ki A koreai-kínai fegyverszüneti küldöttség közleménye hadifoglyokat ia Keszon (Cj-Kína). A koreai-kínai beteg és sebesült fegyverszüneti küldöttség április hazatelepíti 24-én, pénteken a következő közleményt bocsátotta ki: „A két fél összekötőtisztjei csoportjainak április 24-én magtartott 9. ülésén a két fél megállapodott Április 24-én a másik fél is közölto a koreai-kínai féllel, hogy több beteg fa sebesült hadifoglyot telepít haza. mint amennyinek hazalelepítésérői eredetileg a koreaiakban, hogy — Bidiminisz'-rativ okok kínai felet tájékoztat!: miatt — április 26-án, vasárnap 14 órára halászija el a teljos küldöttségek április 25-re kitűzött ülését. A koreai-kínai fél április 23-án közölte a másik féllel, hogy az általa hazatelepítendő beteg és eebesült hadifoglyok száma meghaladja az eredetileg a másik fél tudomására hozott számot, mert nemcsak Április 24-én, mindkét fél folytatta a beteg és sebesült hadifoglyok kölcsönös kicserélését Panmindzsonban, a koreai-kínai fél £0 koreai, 40 amerikai, 4 angol, 4 török, 1 kanadai 'és 1 holland, vagyis összesen 100 beteg és sebesült hadifoglyot adott át. A másik fél a koreai néphadsereg fogságbnssett a hadifogolytáborokban őrzött, ha- I harcosai közül 498-at telepített haza r.em a tábori kórházakban kezelt I pénteken." Április 29-én csaliul meg a Társada om- és Te>m^sietfudományi 'sme'etterjes? ő Tarsttiai A Magyar Tudományos Akadé- jeszlő Társu'nt megalakítása é demia február végén országos értei- kőben. Az ankét határozata értelmiségi ankétot hívott össze. Az an. mében az alakuló közgyűlés' 1953 két felhívással fordult a magyar április 29-én, szerdán délelőtt 9 értelmiséghez a Társadalom- t-s órakor tartják az akadémia díszlerTermészettudományi Ismeretter- mében.