Délmagyarország, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-29 / 75. szám

VASÁRNAP, 1953. MÁRCIUS 29 Tanuljanak a hibákból a Cipész KTSZ vezetői Április 4-ről, szabadságunk ünne. péről nevezték el a Szegedi Cipész KTSZ dolgozói üzemüket. A felsza­badulásukat szabad, biztos jövő fe'é vezető életüket fejezték ki ebben a névben és örökítették meg. A szép életért folyó harcban már sok siker* érteli el, átverekedték ma­gukat a kezdeii nehézségeken, emelkedtek a teljesítményszázalé­kok, de aztán egy időre megreked­tek. Különösen a fárahúzók nem tud­ták a 140—150 százalékos ha­tárt á törn'. Azt mondták, hogy „nem lehet. Ennél jobban már nem tudunk dolgozni." Március 3-án á tértek egy új profilra. Munkaigényesebb lett a munka, lassabban haladtak, lema radtak a terv teljesítésével. Aztán jött a felszabadulási hét. Készültek az ünnepi napokra, biztosította az anyagot a szövetkezet vezetősége — amely január óta jelentősen meg­javította munkáját —, de arra nem gondoltak, hogy a munkabeosztá­sokat is, az egész munkaszervezést jobbá kell tenni, mert hatalmas erő lakozik a dolgozókban és kimagasló eredményeket érnek majd el. Nem végeztették el idejében a gépek karbantartását, holott álltak egyes nehéz tűzőgépek. A kommunisták példamutatása minden eddigi teljesíiményeket el­söpört. A fárahúzóknál Bózsó An­*al — ki a Fetáőváros II. pártszer­vezet titkára — az elmúlt napok. Árva Antalné, a KTSZ egyik leg­jobb dolgozója. győzték és ma már a fárahúzók 185—200 százalékot érnek el. Eddig soha nem látott eredmé­nyek születnek a Szegedi Cipész KTSZ-ben Nagy feladat hárult a felsőrész készí'őkre, hogy el tudják látni a magas százalékot elérő dolgozókat. Lázár Józsefné 204 százalékos ered­ménye és özv. Benkő Józsefné szta­hánovista helytállása, magával ra­gadta a felsőrész készítés többi dolgozóit. A ragasztók közül Árva Antalné, aki 159 százalékos telje. nia. hogy átcsoportosítsa a munka­erőket, hogy egyik üzemrész a má­sik üzemrész számára biztosítsa a félkész árut. Munkájukban kapko­dás mutatkozott. Az elnök és a műszaki vezető hitelkeret után sza­ladgáltak, nem volt idejük ellen­őrizni, Gál Tamás, a szövetkezet párttitkára minden kis idejében ott volt az üzemrészekben, ellenőrzött, segített, lelkesített. Naponta emelkedtek a teljesít­mények. A szövetkezeti vezető­ket figyelmeztetni kellett, hogy az anyagról Idejében gondoskod­janak ismét. Az anyagot sikerült biztosítani, a munkát pedig úgy szervezték meg, hogy folyamatosan ménje n a ter­melés. A kitűnő eredmények, amelyek­kel a dolgozók megváltozott életü­ket köszönik, rámutatnak arra, hogy mire képesek a dolgozók akkor, ha jó felvilágosító munka nyomán minden erejükkel harcolnak a terv idő előtti teljesítéséért Ugyanakkor figyelmeztetés is az üzem vezető­ségének, mert ha március 3-tól már úgy szervezik meg a munkát, ahogy most a felszabadulást héten, akkor már jelentősen előre ha. Iadtak volna a negyedéves terv határidő előtti teljesítésével. A vezetők elég későn ébredtek fel. A hátralévő napokban ezt a nagy­szerű harcot tovább fokozva segít. Üdvözöliük a megyei és az üzemi lapok levelezői első öiszevont ériekezieiének résztvevőit ban 200 százalékot ért el. Példáját M'ményére 180 százalékot vállalt, sék elóí a terv teljesítését és tegye­követte Csiszár Ferenc népnevelő és,285 szazatokkal a legjobb ered- - - • Svéger István, akik 216 százalékra teljesítették normájukat. Az egy-két éve maradandó teljesítményeket le­ményt érte el A szövetkezet vezetőségének me­netközben kellett arról gondoskod­nék meg minden előkészületet a köveikező tervnegyedévre, a felsza­badulásheti eredmények továbbfej­lesztésével. Űttörők köszöntötték a felszabadulási hét élenjáró dolgozóit a Szegedi Konzervgyárban Nem ritka a vidám dal a Szegedi Konzervgyár munkatermeiben. A készétel töltőknél, a'főzöknél, vagy címkézés közben gyalcran csendül fel cgy.egy szép népdal, mintha jelké. pe lenne a jókedvvel végzett, se. rény munkának. Szombaton azon­ban kedves gyermekhangokon szállt a nóta: a IL számú gyakorló álta­lános iskola Petőfi Sándor úttörő, csapata kereste fel az üzemet, Mo­hos Károly igazgatóval és Csillik László úttörö.vezetőtandrral. Egyik üzemrészből a másikba vo. nult át a pirosnyakkendős, dalos csapat és Kiss Mária tanárnő ve­zénylésével mindenütt felhangzott egV-e9V szép népdalcsokor. Ezzel kedveskedtek az iskolát patronáló és a negyedéves tervet már 20-án teljesített Szegedi Konzervgyár dol­gozóinak, különösen azoknak, akik a felszabadulási hét során kiemel­kedő teljesítményeket értek el. Min­denütt mosoly ni arcok, szerető te­kintelek fogadták a kis vendégeket, akik már napok óta nagy izgalom­mal készültek erre a látogatásra. Nem hiába készültek: szívből jövő énekükön meglátszott a szorgalmas próbák eredménye. Az üzemrészekből a gyár stúdió­jába vezetett az út, hogy a mikro­fonon keresztül köszöntsék a példa­mutató, legjobb munkásokat. — Elsőnek köszöntjük Pavlovies Lászlóné és Vass Júlia sztahánovis. tákat, akik 177, illetve 208 száza­lékkal veszik ki részüket a felsza. badulási hét küzdelméből — hang­zott fel a hangszórókból minden üzemrészben a csengő úftöröhang és utána a még jobb munkára buz­dító friss énekszó. Sorra jöttek a többi köszöntések. Fülöp Ilona és Miklós Anna szta. liánovistákat 146, illetve 172 szá­zalékos eredményéért, Szatmári Mi. hdlynét és Mészáros Pálnét 173 szá. zalékáért, Kovács Rózsát és Bullás Fcrencnét pedig 147 százalélcáért köszöntötték. A dalok, az üde gyermekhangok nyomán új lelkesedés, megerősödött elhatározás született a szivekben; „ezentúl még az eddiginél is jobb munkát végzünk magunkért, csalá. dunkérf, a gyermekekért, aa ő bé­kés, boldog jövőjükért". Ezeket a gondolatokat fejeste ki Kardos Ernő elvtárs, sztahánovista főmérnök is, amikor a vállalat ve. zetösége és valamennyi dolgozója, nevében mondott köszönetet. — Köszönöm nektek úttörőpajtá­sok a látogatást — mondotta —. A ti mosolygó, piros arcotok, lelkese­déstek újabb erőt adnak üzemünk minden öntudatos dolgozójának, hogy most a felszabadulási héten, de azután is fokozott erővel küzd. jön pártunk vezetésével a tartós béke biztosításáért, a szocialista még szebb életért. — Előre! — hangzott válaszul a búcsúköszöntés és valóban újabb eredményekre lendülnek előre a gyár munkásai, az iskola úttörői egyaránt, a közös célért: a békés, alkotó jövőért. Helytállás a határszélen Az új, gyönyörű kultúrterem I san meg tudták pakolni. Majd az vörös brokát tüggönnyel, öltö- egész liftet megfordították és mig zőkkel, mosdó-, fürdőhelyiségek, i a másik oldalára rakták a téglát, prés- addig a megelőző sorokról leszed­ték, kis kocsira rakták és vitték ki a szárítóhelyre. Amíg vissza­értek, addig a lift polcai ismét megteltek és folyamatosan rakhat­hatálmas sz árdószínek, a házban magasfeszültségű áram, az udvarban a vörös téglák soka. sága; az újjáépült Szőregi Tég­lagyár a felszabadult boldog életet, a szocialista jövő leié vezető utat ták és szállíthatták el a nyerstég­mutntja alig pár kilométerre ai Iákat. Most a lift nem működötl, Ttto-határtól. A munkások, a gyár a munkával nem haladtak. Éppen vezetősége a hétköznapok nagy-1 kiérkeztek a gyárba a Téglagyári szerű munkájában elmerülve so. kat beszélnek arról, hogy tőlük délre a látóhatár szélén túl milyen sorsban, hogyan élnek az embe­rek. Ilyenkor az is szóba kerül, milyen az élet nálunk. Gondolata­ikban mindig ott van annak a tu­data, hogy közel az ellenség, s ez fokozott helytállást követel. Dé1 VOlt, A téglagyár mun­kásái már megebédeltek és beszél­gettek. — Ha minden jól megy, a fel­szabadulási héten behozzuk a le­maradást. — De akkor majdnem mégegy­szer annyit kell csinálnunk napon­ta, mint az előirányzat! — Hát aztán?! Csináltunk mi már többet is! — Igen, csakhogy a lift nagyon nehezen működik. — Be kell olajozni. A beszélgetésnek végeszakadt. Lejárt az ebédidő, a gépek meg­indultak. A prés nyomta kifelé a masszát és az önműködő kar gyor­san vágta belőle a nyers téglada­rabokat. A prés előtt lévő lift azonban akár mennyire is olajoz­ták, csak lassan működött. Szer­dán a lift végképp elromtott. Ez nagyon nagy hiba volt. Közvetle­nül a préstől a lift polcaira rak­ták a nyerstéglákat, amely egy süllyesztőn állandóan lefelé és fellelés haladt s így a sorokat gyor. Egyesülés vezetői, Tóth Mihály elvtárs igazgató és Fogas Imre mű­szaki vezető A gyár lakatosai le­szerelték a süllyesztőlánc meghaj­tó szerkezetének belső részét. A fogaskerekek beszorultak, a csap. ágyak kikoptak, használhatatlan volt. — Ilyen alkatrészt nagyon ne­héz kapni mondotta Tóth elv­társ. — Vájjon mikorra javítják ki? kérdezte türelmetlenül Busa László elvtárs, a gyár vezetője. — Lehet, hogy csak egy hónap múlva. A nyerstéglagyártók egymásra néztek. — A terv, elvtársaki — szól ijedten Welinger Károlyné, ki köz­vetlenül a présből rakja a téglát. — Lemaradunk! Ez nagy szégyen lesz! Nehéz volt a helyzet. A párt­íj tkár a vagonberakásnál dolgozott, ott is sürgős a munka, várják a késztéglákat a bányákba, lakóhá­zak, bölcsődék építéséhez, vájatok erősítésére. Busa László a ba j ár felé nézett és gondolkodott Előtte a távolban traktor szántott. Utána drótkerítés. — Odaát biztos leállnának egy­két hónapra, ha ilyen hibájuk len­ne — jut0tt eszébe. — De nekünk sürgős a tégla! A haza kéri! Gyorsan kellett határoznia. Meg­született az elgondolás. Megbeszél, te Ólott Jánossal, a gépésszel, hogy saját maguk átalakítják a lift felső részét, ami elromlott úgy, hogy pár nap múlva már tudják rendszeresen használni. Ez volt most a legfonjo. sabb. — A következő negyedévben na­ponta több mint mégegyszer annyi téglát gyártunk, mint eddig — mon­dotta a dolgozóknak. — Erre kell most gondolnunk. Elő kell készül­nünk a következő negyedévre. Kiadta az utasításokat. A kél tartópillérnek, amire ráhelyezik a liftet meghajtó motort és az alsó transzmissziót, új alapot kell ásni. Felülre egy fnhengort készítenek és diótkötél felhasználásával műkő. désbe hozzák a liftet. Még csütör­tökön hozzáfogtak az alapásáshoz. Aznap azonban lemaradtak: egy ko­csira rakhatták csak a téglát és amíg az visszajött, állnia kellett a présnek. 0 felszabadulási hét sikere ve­szélyben forgott. Amíg készen lesznek az átalakítással, eltelik legalább öt nap. Addig is minden nap túltelje­sítést kell elémiök. Gyuris János lakatos, Lévai György segédmun­kás és Csányi Ferenc művezető kö­rülnéztek a gyár területén. A va. gonhoz való szállítás sok sínt le­foglalta, de mégis talállqk megfe. lelőt, amit a présház másik ajtajá. hoz fektettek le, hogy két oldalról rakhassák majd a nyerstéglákat a kocsikra. Pénteken délre készen voL íak a sjnek lefektetésével. A nyors. téglagyártók szeme felesillant Szo­katlan volt kétoldalra rakni a tég. lát. de most nem számított a fá. radiság. A felszabadulásukért tet­ték, a terv győzelméért. Még azrap nehéz körülmények között az elő. irányzatnál jóval több téglát adtak a hazának. A „Délmagyarország", a „Vihar­sarok" és a város területén megje­lenő négy üzemi lap, a „Textilmű vek", a „Szegedi Egyetem", az „Ujszegedi Textilmunkás" és a Vö­rös Cséve1' levelezői ma reggel 9 órakor ülnek össze első ízben a Kálvin—téri székházban, hogy érté, keljék elmúlt negyedévi munkájukat és megbeszéljék azokat a magasz­tos feladatokat, amelyeket az egy­re élesedő nemzetközi helyzet és az erősödő osztályharc követel meg tő­lünk a béke megvédése érdekében. Ez az összevont értekezlet újabb határkő lesz a szegedi és a szegedi járás területén lévő levelezőknek, a „prototárközvélemény parancsnokai nak" munkájában Lenin és Sztálin elvtársak az „Iszkrá"-ban és a ,.Pravda"-ban világosan megszab­ták a sajtó munkás-paraszt levele­zőinek feladatát; váljanak olyan emberekké, akik bolsevik szenvedé­lyességgel ostorozzák munkahelyü­kön a hibákat, akik feltárják a hiá_ „yosságokat a párt és a sajtó előtt, akik írásaikkal jelentős segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a pár'- saj­tójának minősége és munkája meg­javuljon; egyszóval legyen kollektív agitátor, kollektív szervező és kol­lektív propagandista. Nem kis dolog levelezőj© lenni a párt lapjának. Éppen ezért, mert megtisztelő feladat és önként vál­lalt pártmegbízatás a sajtóval való levelezés, pártunk mindenkor el­várja levelezőinktől, hogy azok, akik a proletár közvélemény pa­rancsnokainak egyre szélesedő tá­borába sorakoztak fel, a növekvő követelményeknek megfelelően, fo­kozatosan egyre jobb és jobb mun­kát végezzenek. A régi rendszer burzsoá sajtójával szemben, a szo­cialista sajtónak az a feladata, hogy erőteljes orgánuma legyen pártunknak és rajta keresztül, a engedhetetienül szükséges, hogy a levelezők mindenkor olyan munkát végezzenek, amilyet a párt és a dol­gozó n'ép állama vár tőlük. A munkás-paraszt levelező akkor végez csak jó munkát, ha az iizem, a munkahely, a község, a termelő­csoport, az állami gazdaság dolgo­zóinak élő lelkiismeretévé válik, munkájával irányi ja és segíti dol. go~ó társait. Ezek a feladatok vár­nak levelezőinkre, s ezek a felada­tok napról-napra növekednek, sok­szorosodnak és hogy ezeket a nö­vekvd feladatokat becsülettel, boise. vik módon végre tudjuk hajtani, szükséges, hogy a mai összevont értekezlet olyan segítséget nyújtson levelezőinknek, amely jelentőse,, megkönnyíti munkájukat. Ez az elv­társi segítségnyújtás nz értekezleten a tapasztalat és a módszerátadás­ban kell hogy megmutníko&ék. Mondják el az idősebb, tapasztal­tabb levelező elvtársak módszerei­ket az új levelezőknek, bírá'ják meg a szerkesztőségek munkáját, hogy ezáltal mind a levelezők, mind pedig a szerkesztőségek a tapaszta­latokat átvéve, a bírálat nyomán a hibákat kijavítva még jobban és még harcosabban hajthassák végre feladatukat Üdvözöljük a megyei és az üzemi lapok első összevont értekezletének részívevőit! Legyen ez az értekez­let valóba,, egy újabb, jelentős ál­lomása négyéves levelczőmozgal­munknak. Nyuj'son értékes elvtársi segítséget mind a levelezők, m rid pedig a szerkesztőségek munkájá­hoz, hogy az elkövetkezendő idők­ben ne csak szavakkal, hanem tet­tekkel is bebizonyíthassuk, hogy a hibák fokozottabb ostorozásával, az ellenség elleni még kfraéle'tonrbb és elszántabb harccal, valamint az új és a magasabb teljesítmények el. nap minden órájában, minden per- érésével is ápoljuk és megőrizzük cében beszélgethessen a párt a dol- I drága Sztáün elvtársunk emlékét és qOZók millióival. Ehhez azonban el, I ránkhagyott örökségét. Az április 4-i ünnepségek szegedi műsora Egy hét választ el bennünket április 4-től. szabadságunk szüle­tésnapjától. Szeged dolgozói a fel­szabadulási héten elért újabb ter­melési sikereikkel készülnek n nagy nemze'i ünnepre. A lelkes verseny eredményeit értékelik majd az április 3-án mindenütt megtartandó ünnepi pártnapokon. Készülnek erre az üzem kultúr. csoportjai is. Ezen a napon tartják meg ünnepségeiket az iskolák is. A felszabadulás napjának előesté­jén Szeged ifjúsága fáklyás fel­vonulást rendez, 4-én reggel pedig zenés ébresztővel köszöntik az élenjáró dolgozókat, a felszabadu­lási héten kiváló teljesítményeket elért munkásokat, termelőszövet­kezeti tagokat, élenjáró, egyénileg dolgozó parasz,tokát. 4-én délelőtt 9 órakor elhelyezik Szeged dol. gozói q hála koszorúit a szovjet hősök emlékművei előtt. Ugyan­ebben az időben koszorúzzák meg ben. A koszorúzás után a fegyve­res testületek díszszázadai vo» nulnak el az emlékművek előtt. Délelőtt 10 órakor a szegedi Nemzeti Színházban ünnepi nagy­gyűlés lesz, ahol Zombori János elvtárs, az MDP szegedi városi bi. zcttsága. titkára mond ünnepi be­szédet. Déluíán folytatódik az ünnepség. 2 órától kezdve a szegedi Béke. zenekar és a MAV.zenckar tér ze­nét ad a Széchenyi-téren. A Vá­rosi Tanácsháza előtt pedig Szeged legjobb kultúrcsoportjai, ,, sze. gedi Nemzeti Színház művészei szórakoztatják a dolgozókat. A gyermekek szórakoztatására báb­színház állandó műsorral szerepel a délutáni órákban. A sportkedvelő dolgozók Í6 megtalálhatják a maguk szórako. zását. Az ejtőernyős ugrás mel­lett változatos sportműsor teszt a szovjet hősök sírjait a t©meíő-' színessé nagy nemzeti ünnepünket. Az ötéves terv éveiben tovább szélesedett a közlekedési hálózat — nőtt az utasforgalom bekházára pedig; minden szomb.it este munkásjáratot indítottak. A Szegedi Villamosvasút hálózata A szegedi autóbusz és villa­mosközlekedés utasforgalma ig je­lentősen megnövekedett ötéves ter­A Uiiiítolt személyek, Márnának eire"»«+ az elörő évhez viszonyítva VILLAMOSVASÚT AUTÓBUSZ vünk eveiben. Kibővítették az autó. | is nagymértékben bővült. Amíg busz és a villamosközlekedés háló-! Horthy Magyarországban tonács­zatát és jelentősen növekedett mind- koztak azon és ámították a drgozó­ke* utasszállító vállalat kocsipark-1 kai, hogy Dorczsmáru vezetik ki a ja 1951-ben a Szegedi Gépkocsi- villamosjáratot, népi demokráciánk közlekedési Vállalat Hódmezővásár. helyen, majd 1952-ben Szentesen létesített helyi járatot a pályaudvar és a város központja között. Az el­múlt esztendő! en három új „Ikarus" autóbuszt kapott a vállalat. 1950. ben a szeged—csongrádi vonalba bekapcsolták Baks községet. Sándor. líarkovits Tibpr. falvára mindennap esti járatot, Kü­gyorsan megvalósította Kü!ön vil. íamos.iáratot építet'ek ' a Kisvasút állomáshoz, a Mirx-léri piachoz és az új Rákosi-hídon is csiüngelö villamosok szállítják Újszegedre a dolgozókat. Megváltozott az élet. nőit az utasforgalom és ez is mutatja népi demokráciánk fejlődését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom