Délmagyarország, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-05 / 54. szám

CSÜTÖRTÖK, 1953. MÁRCIUS 19 3 A Szegedi Kender fonógyár doigozói Sztálin Fasmű epuöinek kezdcmenyuzp.se nyomán március 30-tól április 4-ig „Felszabadulási Hetet" tartanak A Szegedi Kenderfonógyár nyolc üzemrészének dolgozói szerdán délután lelke® hangulatú röpgyü'.cscken tárgyalták meg a Sztálin Vasmű dolgozóinak felhívását. Az üzemrészek művezetői mindenütt ismertetlék a kezdeményezést. Elmondották: az április 4_e tiszteielére indított munkaverseny során a dolgozók nagyrésze máris teljesítette felajánlását s minden lehetőség megvan ahhoz, hogy eredményeiket tovább fokozva, az elkövetkező hetekben minden eddiginél kiemelkedőbb teljesítményeket érjenek el. A beszámolók után minden üzemrészien megindult a vita, hogyan lehetne a munkát még jobban megszervezni, egymás munkáját segíteni s ennek nyomán az első negyedévi tervet túlteljesíteni. A vi_ zesf-nóban elsőként Péter Lajosné azakmányvezető szólalt fel s örömmel üdvözölte a sziálinvárosiak kezdeményezését, a „Felszabadulási Helet". A córnázó üzmerész röp. gyűlésén mintegy húsz felajánlás hangzott el. Itt a DISZ-fialalok mutattak példát. Székely Károlyné sztahánovista ifjúmunkás vállalta, hogy a „Felszabadulási Héten" min. den nap négy és fél kiló fonallal többet termel, mint amennyi a jelenlegi teljesítménye. Kovács LászIóné sztahanovista azt ajánlottá fel, hogy jelenlegi 133 százalékos teljesítményét április 4-ig 135 százalékra emeli. A kártolóban Bordás Eszter sztahánovisia arról beszélt, hogy az üzemben sok olyan fiatal munkás van, aki r.emrég dolgozik a szakmában s még nem tudja a száz százalékos teljesítményt elérni. Megfő, gadta, hogy az ő segítségével legalább két fiatal április negyedikéig túlszárnyalja normáját. A „Felszabadulási Hét" idején minden nap munkaidő után egy órát foglalkozik az elmaradt dolgozók szakmai nevelésével. Több üzemrész művezetői is szép felajánlásokat tettek a röpgyűlése. ken a „Felszabadulási Hét" sikere érdekében. Szűcs Béla, a gépgere. benező segédművezetője vállalta, hogy még ezen a héten sztahanovista kört szervez: el akarja érni, hogy április 4-re egyetlen olyan dolgozó se legyen üzemrészében, aki nem teljesíti normáját. Aradi Imre> az üzemrész művezetője, az ünnepi műszak sikere érdekében párosversenyre hívta Bene László és Hegyközi Imre művezetőket. A röpgyűléseken sokszáz felaján lás hangzott el s ennek a'apján az üzem do'gozói együttes vállalást fogalmaztak meg, amelyben a többi között a köve kezőket írják: Mi. a Szegcdi Kenderfonógyár dol ozói hazánk felszabadulása évfordulójának t szteletére örömmel csal '.okozunk a Sztálin Vasmű építőinek kezdeményezéséhez. Ezer elhatároztuk, hogy március 20-tó április 4-ig ,,Felszabadulási Hetei'' tartunk s ennek sikere érdekében vállaljuk, hogy ezidő a'at-: 1. Termelésünket az előirányzót tervhez viszonyítva 5 tonnával eme' iiik. 2. A 100 százalékon alul teljesí ők számát 30 százalékkal csökken jük. 3. Az orsóáttások viszonyszámát 3 szuza'ókikal csökkentjük. 4 A gyártási költségeknek, anyag költségeken kívüli részét 13^000 forinttal csökken'jük. Az Űjszegedi Kender- és Lenszövő Vállalat dolgozói is csatlakoztak a Sztálin Vasmű építőinek felhívásához A Sztálin Vasmű építőinek kezdeményezését az Űjszegedi Kender, ós Lenszövő Vállalat dolgozói is népnevelő értekezleten vitatták meg, majd röpgyűléseket tartottak, ahol lelkesen csatlakoztak a „Fel. szabadulási Hét".hez. A röpgyűléseken megemlékeztek a dolgozók arról a hatalmas eredményről, amelyet rövid 8 esztendő alatt értünk el. Éltették a dolgozók a hős Szovjet Hadsereget, a magyar nép nagy barátját Sztálin elvtársat, Rákost elvtársat. Megfogadták, hogy a minőséget állandóan javítják és a termelés állandó fokozásával segítik a békeharcot. A röpgyűléseken a „Felszabadulási Hét" sikere érdekében értékes felajánlásokat tettek a munkások. A szövődé X-es partijének dolgozói vallatták, hogy április 4-i vetéstervüket 3 százalékkal túlteljesítik, gépkihasznátásl százalékukat pedig 2 százalékkal eme. ; lik. Egyénileg is többen tettek felajánlást azért, hogy az üzem negyedéves tervét határidő előtt befejezze s így köszöntsék a íelszaj badutás ünnepét. Bálint Jánosné szövő ifjúmunikás vttéstervát 5 százalékkal túlteljesíti és első osztályú árut gyárt. Kispé'er Ferencné sztahánovista szövőnő védnökséget vállalt Patyi Józsefné felett. Április 4-ig elősegíti, hagy teljesítménye 100 százalék fölé emelkedjék. Őmaga 135 százalékos átlagteljesítménye mellett' minőségi munkát végez. Széloál László szövő művezető 2 százaiékas segédanyag megtakarítást vállalt az új jutásgépek üzembehelyezésének munkájánál. Az Űjszegedi Kender- és Len. szövő Vállalat munkásai és műszaki vezetői most harcba indultak, hogy a „Felszabadulási Héten" április 4-ét új munxasikerekkel köszöntsék. ' Tapodó János Szombaton lesz Emil Gilelsz Sztálin-díjas szovjet zongoraművész hangversenye A KOLHOZRENDSZER NEVELTE ŐKET fr~ „..Nálunk a dolgozó ember K országa szabad polgárának, iárr. eadalmi tényezőnek érzi magát, j- Es ha Jól dolgozik, ha megadja !r- a tjrsau:: o : ; , *'.. ami. -.U-il ig tud — a munka hősének számit. p dicsőség övezi". tó (Sztálin: A munkáról). A gépállomás igazgatónőié Darja Maitvejevna Garmas pályafutását, mint traktoroslány kezdte a ribnovoi gép- és trakteráilomáson. Hamarosan kitűnt nagyszerű munkaeredményeivel és szervezőképességével. Ezért a háború évűben egy női traktorosbrigád vezetésével bízták meg. Darja állandóan tanult, tökéletesítette szakmai tudását. Jó példával és elvtársi sagítségnyújtússal jó munkára serkentette brigádja többi tagját is. 1942-ben Darja és brigádja a traktormunkák tervét 256 százalékra teljesítette és közben 6148 kilogramm üzemanyagot takarított meg. Ezzé] a nagyszerű eredménnyel nytrte el Darja Garmas a Komszomol Központi Bizottságának első díját. A brigád a következő években le megtartót la elsőségét és állandóan fokozta munkateljesítményét. Darja Garmast 1946-ban megválasztották a Szovje'nnió Legfelső Tanácsának küldöttévé, a kerekes traktor kihasználási módszerének tökéletásitéséért pedig Sztálin-díjat kapott. Darja Garmas mindig nagy figyelmet fordított a traktoristák szakmai képzésére, munkatapasztalatait készségesen átadta társaínak. Számtalan traktoros bri. gádveze'ö kereste fel Darja Garmast, hogy megtanulja tőle munkaszervezési módszereit. Kitűnő munkájának elismeréséül 1951-ben megbízták a ribnovoi gép- és íraktorállomás vezetésével. A Sztá1' -díjas sertés ©mé^tő Alekszandra Jevgenyevna Ljuszkova, a Vologda-területi „Bugyonnovec"-kolhoz sertéstenyésztő telepének vezetője. Legkimagaslóbb eredményeit 1951—52-beii, mint sertésgondoeónő érte el, amikor 12 hónap és 20 nap alatt egy anyakocától (a második nemzedékkel együtt) 171, összesen 5330 kilogramm élósúlyú malacot nevel' fel. Sok újítást vezetett be az anyakocák helyes takarmányozása terén vemhességük különböző időszakában és tökéletesítette a malacnevelési módszereket is. Uj malacnevelési módszerét ma már széleskörűen alka'mazzák a sertéstenyésztő telepeken. Munkája elismeréséül Szltálin-díjat kapott, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötte és a Szocialista Munka Hőse lett. A kolhozelnök Praszkovja Andrejevna Malinyina kölhczelnök a Kosztroniaterületi „Október 12"-kolhozban. Azelőtti brigádvezetőkónt dolgozott, azután pedig az állattenyésztő-telep vezetője lelt. Mos', mint kolhozelnök továbbra is különös gonddal foglalkozik' az állattenyésztés kérdéseivel. A kolhoz állattenyésztő kollektívájával együttműködve, nagyszerű újításokat dolgozott ki az. állatállomány fej lesztósére. A kolhoz áltattanyésziőt legnagyobb eredményüket a kcsztromal szarvasmarhafajte kitenyésztése terén érték el. Mali. nyina érdeme, hagy a takeirmányozás, ápolás és tartás jobb megszervezésével jelentősen megja- i vítot'ák az álla'ok tenyésztulajdonságait. Helyes takarmányozási módszereikkel egy-egy tehét á'- i laigos évi tejhozamát 1850 kilo- í grammról 5230 kilogrammra,, élősúlyát pedig 432 kilogrammról 543 kilogrammra növel'ék. A nép állama Malinyina munkásságát először a Szociafistá Munka Hőse címmel, majd pedig Sztálin-díjjal jutalmazta. Eddig már ké'szer választották meg a Szovjetunió Leigíelső Tanácsónak küldöttévé. A fejőnó J. D. Nartova, a híres fejónó idcsteva húsiz éve dolgozik már a Moszkva-terület luhovicki kerületében lévó „Krasznája Zarja"kolhoz állattenyésztő telepén1935-ben ő szervezte meg a fejönők munkaversenyé' az évi átlagos 3000 kilogrammos tejhozam eléréséért. Azóta állandóan tökéletesíti tudását, szakmai képzettségét. Igy eredményei évrőlévre jobbak. 1947-ben a rábíz,->'t tehenektől már átlagban 5533 kllrgramm tejet fejt. Ekkor megkapta a Szocialista Munka Hőse címet. A kővetkező évben teheneinek 'ejhozamát már 6000-re, majd 6537 kilogrammra növelte. Az élenjáró fejőnő példája a munkacsapat többi tagját is jobb munkára, és a nagyobb eredmények eléréséért folyó harcra serkentette. És a<z eredmény nem is maradt el. A mult évben már a csoport valamennyi tagja átlag 3540 kilogramm tejet fejt egy-egy tehéntől. Újabb lizenhárom tankönyvei bocsát idén az orvostanhallgatók rendelkezésére az egészségügyi minisztérium Emil Gilelsz, Sztálin-díjas világhírű szovjet zongoraművész szombaton es-le 8 órakor a Szegedi Nenr. ze'i Színházban vendégszerepf 1, Szeged dolgozóinak mutatja be nagyszerű művészetét. Hangversenyén Beethoven., Choppin-, Szkljabin és Prokoíjev művek szerepelnek. A ma estére hirdetett hangverseny tehát elmarad. Emil Gilelsz a kiváló zongoraművész 12 éves korába,, adta Odesszában élete első hangversenyét. Négy évvel később megnyerte a szovjet zongoraművészek országos versenyét. A későbbi években Nejgauz professzor e kitűnő tanítványa, a nemzetközi versenyek egész során hódította el az elsőségek Játszott Lengyelországban és Csehszlovákiában, Auszlriában, Dániában, majd francia belga, svéd, finn köscns'ég élőit. 1951-ben Firenze, Velence, Milano és London visszhangzott Gilelsz nevétől. 1946-ban Budapesten hangversenyzett és nevét azóta sem felejtették el a magyar zenekedvelők. Ugyanebben az évben kapta meg a Sztálin díj I. fokozatát Gilelsz a Szovjetunió érdemes művésze, a Moszkvai ÁUami Konzervatórium tanára A BÍRÁLÓ CKKEKRE KAPOTT VALASZOKRÓL Az orvostudományi egytemek hallgatóinak sok nehézséget okozott tanulmányaiknál, hogy nem állott rendelkezésükre elegendő tankönyv, legnagyobbrészt jegyzetekre kellett támaszkodniok Kormányzatunk már eddig is sokat segített ezen a helyzeten. 1951-ben 17, 1952-ben 9 új tankönyvet és egy segédkönyvet adtak ki az orvostudományi egyetemek hallgatói számáraAz idei 'év végéig újabb tizenhárom tankönyvet bocsájt a hallgatók rendelkezésére az egészségügyi minisztérium, a többi között új atlasz köteteket, gyógyszertant ad ki az Egészségügyi Könyv- és LapkiadóMegkezdődön az OSZSZSZK erdőgazdasági minisztériuma által összehívott tanácskozás Voronyezs (TASZSZ). Március 2-án tanácskozás kezdődött Voronyezsben, amelyet az OSZSZSZK erdőgazdasági minisztériuma hívott össze. A tanácskozáson az OSZSZSZK erdőgazdasági minisztere beszámolt a természetátalakítás sztálini tervének hatalmas munkájáról Eb. ben az évben 'öbb, mint kétszáz, nyolcvan ezer hektár terület erdősítésére kerül sor az OSZSZSZKban. Bukarestben megnyílt „A szocializmus nagy építkezései a Lengyel Népköztársaságban" kiállítás Bukarest. A napokban ünnepélyes keretek között megnyitották Bukarestben „A szocializmus nagy építkezései a Lengyel Népköztársaságban" kiállítás'. Az ünnepélyes megnyitón W. Wrzosek, a Lengyel Népköztársaság bukaresti nagykövete beszámolt a lengyel népnek a szocializmus építésében elért eredményeiről. I Tjságaitiknak a szocializmus épí" ^ tésében betöltött jelentős szerepéről így írt Lenin 1918-ban: „A sajtónak, a szocialista építés fegyveréül kell szolgálnia, ismertetni. kell a példamutató közösségek sikrrreit, minden részletükben tanulmányoznia kell sikereik okát, gazdálkodásuk módszereit, a „szégyentáblára" juttatva másrészről azokat a közösscgekel, amelyek ma. kacsul őrzik a „kapitalizmus hagyományait", vagyis az anarchiát, naplopást, rendetlenséget, spekulációt". Az újságban a Csongrádinegyei Pártbizottság napilapja, a Délmagyairországban közölt bíráló cikkek célja: segítséget nyújtani a párt-és állami szervohnek a szocialista építőmunkát gátló hiányosságok fel. számolásában, harcra mozgósítani a kapitalizmus káros „hagyományai", az anarchia, a bürokrácia, a közösség j'avai iránti hibás magatartás ellen, amelyek nehezítik a dolgozók életét és fékezik az alkotó lendületet. A párt helyi sajtójának is elsőrendű feladata e felsorolt akadályoknak a felszámolása. A Délma gyar ország, pártunk napilapja ösztönzi és szervezi az alulról jövő bírálatot a többi között azzal, hogy a munkás, és dolgozó paraszt levelezőit a hibák ós hiányosságok felfedezésére és bátor feltárására nevelni. Számos levelet kap naponta Szeged dolgozóitól a Délmagyarország szerkesztősége. Az, hogy a lolgozók kérdéseikkel a sajtóhoz fordulnak, örvendetes ]e|onség és az üzemi munkások, dolgozó panasztok politikai aktivitásának növekedéséről tanúskodik. A szerkesztőséghez írott levelek kifejezik a dolgozók hitét a pártsajtóban, igazságosságában, hatalmas erejé. ben és eredményes fellépésében. Szeged dolgozóit is a nemes hazafias érzés, a közös, nagy dolgokról való gondoskodás készteti arra, hogy tollat fogjanak és kifejezzék gondolatalkat, javaslataikat, vagy kritika alá vessék a munka terén tapasztalható hibákat. A szerkesztőségbe érkező levelek közül mind nagyobb az olyan levelek száma, amelyek az egye® munkaközösségekben észlelt hibákat állítják lapunkon keresztül a közvélemény ítélőszéke elé. A Délmagyarország tehát bíráló írásaiban hangot ad a tömegek alulról jövő kritikájának, amelyet Sztálin elvtárs a hibák felfedése, és felszámolása fő módszerének nevez. A dolgozók levelei és nyliaíko. zatai, az állami és gazdasági szervek munkája, hibáiról, a tömegek poli'ikai aktivitásának kifejezése, az államapparátus munkája megjavításáról való gondoskodásuk megnyilvánulása, szocializmust építő hazánk erejének megszilárdítására való törekvése. A párt azt követeli, a párt és államapparátustól, a „nagy" és „kis" emberektől, hogy figyelemmel viseltessenek a dolgozók levelei iránt. A levelek megjelenése a sajtó hasábjain olyan tényező, mely erő" sí'í a kritikát és önkritikát. Segítenek az újságnak az ember tudatában mutatkozó kapitalista maradványok, a merevség és a tömegek kezdeményező képességét és önálló alkotókészségét megláncoló bürokratizmus elleni harcban, felhívják a figyelmet a népi demokrácia törvényei megsértésének tényeire. A sajtónak, pártunk helyi lapjának, a Délmagyarországnak is az a hivatása, hogy rendszeresen megvalósítsa az elvi kritikát és önkritikát. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy a káderekre vigyázni egyáltalán nem azt jelenti, mint kiméin, őket a kritikától. „Aki azt hiszi — mondja Sztálin elvtárs —, hogy kádereink önérzetét hibái elkenésével kell megóvni, az maga sérti meg a kádereket, a lcüderek önérzetét is, mert a hibák elkenésével megkönnyíti újabb, lehet, hogy sokkal komolyabb hibák előfordidását, amelyekről feltételezhetjük, hogy a káderek teljes elbukásához vezetnek, ,,önérzetük" cs „nyugalmuk" kárára Számos párt- és állami szorv megértette a pártsajtóban megjelent bírálat célját és nein ritka már az olyan levél, amelyben a megbíráltak válaszolnak a párteajtónak, beszámolnak a lapnak arról, hogy milyen intézkedést hoztak a bírálat nyomán. Ezek a szervek valóban elvszerűen, segítségnek tekintették a pártsajtó bírálatát. Ilyen helyes magatartásról lett tanuságo' az utóbbi időben a Szegedi Ládagyár pártvezetősége és párté,soportjainak vezetői. A Szegedi Szalámigyár pártszervezete, üzemi szakszerveaote és igazgatója; Domonkos László elvtárs, a Szegedi Járási Tanács Szövetkezeti Csoportjának vezetője, Deák elvtárs. Válaszaikat közölte a szerkesztőség a lap hasábjain. Akadnak azonban még szervek é» intézmények, amelyek hibás, tűrhe. tetten magatartást tanúsítanak a pártsajtó bírálatával szemben. Vauuak, akik egyáltalán még kérésére sem válaszolnak, vagy mások válasz/rínak ugyan a bírálatra, de válaszuk formális ami azt mutatja, hogy a valóságban neen veszik figyelembe a bírálatot, vagy kereken visszautasítják a lap jogos bírálatát. IVjemsokat törték fejüket a sze' gedi Nagyállomás vezetői sem azután, hogy megjelenj a Délmagyarországban a „Tisztességtelen utas és a tisztességes pénztáros" című bíráló cikk. Arról volt ebben szó, hogy fenmhéjázóam, durva hangon beszélt az állomás pénztárosa az utazni szándékozókkal. Nem első eset volt ez, hogy a dolgozók panaszt emeltek a Nagyállomás pénztárosaira. Erről panaszkodik a Nagyállomás panaszkönyve is, bár az állomás főnöke minden esetben ígéretet tesz, hogy értesíteni fogja a sértettet panasza vizsgálatának eredményéről, arról, hogy milyen intézkedéseket foganatosítottak a jogos bírálat után. Most a Délmagyarországbam megjelent bírálat tilán, bár kérte erre a szerkesztőség az Állomás vezetőségét, mégsem válaszoltak, hanem a pénztáros buz. dította, hogy küldjön cáfolatot a lapnak, amely bírálatában meg merészelte sérteni „szent és sérthetetlen" személyüket. Igy akarták tisztára mosni magukat, hogy a bírálatot kereken visszautasították s önmagukat „tökéleteisnc-k", „hibátlannak" igyekeztek feltüntetni. A Nagyá]!omás vezetősége mindezekért talán dicséretet vár'? Vagy úgy gondolja, hogy nagy leereszkedés lenne, ha a pártsajtó bírálatára rea. gálna? Nem. Ez a kritika elfojtásának egyik formája, amellyel mostanában sűrűbben találkozunk. A sajtóban megjelent figyelme te ések semmibe vevése, elhallgatása éppen úgy a kritika elfojtása, mint a levelezők üldözése. Az SZKP XIX. Kongresszusán mondo'ta Malenkov elvtárs: „Az alulról kiinduló kritikával a dolgozók milliói alkotó kezdeményezése és aktivitása,.. jut kifejezésre .., Hibás az az elgondolás, hogy az alulról jövő kritika önmagától, spontán is kifejlődhet. Az alulról jövő kritika csak azzal a feltétellel fejlődhet ki és ölthet nagy arányokat, ha mindenki, aki egészséges bírálatot gyakorol, biztos abban, hogy szervezeteinkben támoyetásra talál és azokat a hiányosságokat, nme. lyekre rámutat, valóban ki is küszöböli". Bontakoztassuk ki Szegeden is még jobban a tömegek cselekvő harcát a hibák és hiányosságok felszámolásáért. Harcoljunk következetesen és kíméletlenül a bírálat elfojtása, vagy a bírálat elfojtásának mindenféle kísérletei elten.