Délmagyarország, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-04 / 3. szám

VASÁRNAP, 1953. JANliAR 4. Kínai érdemrenddel tüntették ki a Csang-Csung vasútvonal szovjet dolgozóit Uarbln (TASZSZ). Január lén'sakat „A kínai Csang-Csung vasút. Harbinban ünnepi ü'ést tartó tak, amelyen a Kínai Népkö társaság központi népi kormányának érdemrendjével tüntették ki a kínai Csang-Csung vasútvonalon dolgozó szovjet vasutas szakembereket. Az ünnepségen' jelen voltak Szungkiang tartomány és Harb n élmunkás vasutasai, közéleti képviselői. szovjet vasutas szakemberek és "vendégekAz elnökség tagjai közt volt Csou En.laj, a Kínai Népköztársaság népi közigazgatási tanácsának elnöke és A. Sz. Panyuskin, a Szovjetunió rendkívüli 'és meghatalma. zott nagykövete. Csou En laj .•»:.'. ünnepi ülésen tar. tolt beszél' :.r-n elmondta, hogy a kínai Csang-Csung vasútvonal közös kínn -f/ovjet igazgatásának három eve *->'y mán a szovjet kormány gzpvj-t szakembereket küldött vonal közös kínai szovjet igazgatásinak tiszteletére" érdemrend iel tünteti ki baráti segítségnyújtásukért s a Kína 'és a Szovjeiunió küzötü barátság megerősítése terén elért. sikereikért. Cscu En-laj lelkes taps kíséretében nyújtotta át az érdemrendeket a szovjet vasutas szakembereknek, j A- Sz. Panyuskin, a kitüntetett-, k nevében szívből jövő köszönet r-t j mondott a Kínai Népköztársaság | központi népi kormányának. Harbinban a kínai C-ang-Csung vasútvonal 'és Harbin közélett képviselői ünnepi gyűlést vartottak a ; kínai Csang.Csung vasotvcnal kH- : :ös kínai-szovjet igazgatásának : iszteletére emelt emlékoszlop leleplezése alkalmából. Ugyanezen a napon Harbinban megnyitották a kínai Csang-Csung vasútvonal közös kínai.szovjet igazKínába, hogy a kínai Csang-Csung j gatása emlékére létesített múz/uvasutvoa'on dolgozzanak. lmot, amely megmutatja, milyen haA Kínai Népköztársaság központi 11almás sikereket ért el a vasútvonal népi kormánya a szovjet elvtár-aki a közös kínai-szovjet igazgatás időiránti hálája jeléül ezeket az elvtár. ' szakában. Szajfuddin Kicsin, Howard Fast és Monica Fetíon ú/évi nyilatkozata a „l'RÁVD\t(-ban Moszkva. A ..Pravda'" a nemz-U- 'erői diadalmaskodjanak a háború közi békemozgalom több kiváló kép. erői felett viselőjének újévi nyilatkozatát közb: I A Fehér Ház előtt őrséget tartanak az ártatlanul elítélt Rosenbcrg-házaspár kegyelemben részesítése érdlekében Washington. Az Egyesült Államok széles néprétegri óriási felháborodással fogadták a newyorki oszlály. bíróság döntésit, amellyel elutasítóim a hamis vádak alapján halálraítélt R -.-enb 'Tg házaspár ügy nek újrafelvételét. Az ország m.nlen részéből egyszerű emberek tíz-i , NEMZETKÖZI SZEMLE A kínai Csang-Csung vasútvonal átadása nép újtípusú szövetsége. A szerződés — amely mindenekelőtt a békét tartja szem előtt — rögzíti a két felet érintő kérdések közcs baráti megtárgyalását, a gazdasági és kuR ezrei kúte ok naponta távirajokat és leveleket Truman elnöknek, akit arra hívnak f.l, hogy éljen Vetry mezésl jogával, Washington haladó gondolkodású emberei — ."uszonyok, leányok, férfiak — a Fehér H z előtt éjjel-nappal őrséget tartanak mindaddig, amíg Truman meghozza döntését. L„u En.laj, a Kínai Népköztársaság külügym nlsztere legutóbbi nyilatkozatában — amelyet Pierre Courladcnak, a „L'Humanité" munkatársának adott — kiemelte, hogy a kinai.szovjet szövetség teljesen i turália kapcsolatok kiszélesítését, új típusú szövetség, amely a két or. szág népeinek örök baráiságín, közös '.léketörekvésein alapul- Ennek a szilárd ezil,etsfgnek, baráti együtt•"telre^rí-níí'r^,?'fCat vasút" |helyreállítás" és iparosítás megváló. , . h kínai C-a. g.Csu->g vasat-,sit,lsa ce-,jáwl< , gépgyártási, v^n.k a szövet kon suy mzc- ^ és ércbányá8~n %££re,é8e r sl a Kmaa N' ykoztarsa-ag atna. fc egyéb ^ építést szolgáló "Sí USSÍÍ-V.K hatálmaa A Szovjetunió c szerződés meg. kötésekor öt éven át 300 millió amc. rikai előkér értékű hitelt biztosított a Kínai Népköztársaság részére a a rena most átadott Csang-Csung vasulvonal öszöszintén reméljük — írja Szajfuddin Kicsiu, az Indiai Béketanács elnöke —, hogy 1953-ban végei ér a vérontás Koreában, Malájföldön -;s Vietnámban. Kívánom, hagy 1953. ban jöjjön létre az igazi béke, valósuljon meg a leszerelés. Howard Fast amerikai író nyila'kozalában hangsúlyozta: — Az amerikai népet még FOhiiscm hatolta úgy át a béke helyreállításának mély vágya, mint most. Kívánom — írja a továbbiak. Monica Felton, az angol békemozgalom kiváló képviselője ezeket írja: — "Remélem, hogy 1953 ban megteremtik a világ békéjének alapjait, kívánom, hogy érjen véget a koreai háború és az Ázsiában duló többt konfiik. tus, vegyék fel a Kínai Népköztársaságot az Egyesüli Nemzetek Szervezetébe, oldják meg békésen a német kérdést, erősítsék meg a kereskedelmi kapcsolatokat a Kelet és Nyugat között. Végül remélem, hogy 1953-ban a nagyhatalmak között megegyezés jön létre, amely a fegyverzet álta. ban —, hogy az új évben a béke lános csökkentésére vezet. A norvég kormány újabb jegyzékben tiltakozott a McCarran-Walter-tÖrvény alka'mazása .ellen n»in rTAK7S7S A, Arhe'der- takozó íVervzéket nyújtott át az Oslo (TASZSZ). Az . Arbe:derbladet" washingtoni tudósítójának jellentése szerint Morgenstierne washingtoni norvég nagykövet de. c mber 31 én az Egyesült A'lamok külügyminisztériumának újabb tiltakozó jegyzéket nyújtott át az úgynevezett McCarran—Wa! ter-törvény alkalmazása ellen, amely szerint az Egyesült Államok kik "tőibe érkező külföldi tfajó'k legénységéi külön ellenőrzésnek vetik alá. Nyolc milliárd pud gabona termett 1952-ben a Szovjetunióban Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió szocialista mezőgazdaságának dolgozói mos! összegezik 1952. évi munkájuk eredményét, 1952-ben a Szovjetunióban nyolcmilliárd pud gabona termett. Igen jó volt a gyapot, a cukorrépa és más ipari növények tei-mése. Jó eredményeket ériek el a Knasznodar-vidéki gi-bonntermő kolhozok. Előzetes jelentések szerint ezekben a kolhozokban hektáronként átlag 22 mázsa j gabona termett. Jó eredményeket értek el Ukrajna kolhozai is. A sznyigirevszki kerületben tízezer hektáron átlag 33 mázsa őszi búza termett hektáronként. A baslani kerületben körülbelül 40 ezer hektárnyi területen hektáronként 27 mázsát meghaladó termésátlagot érlek él. A Szovjetunió igen sok más vidékén is 25—30 mázsás hektáronkénti termést takarítottak be a mezőgazdaság élenjáró dolgozói. A franciaországi Simca gépkocsigyár elbocsátott munkásai elhatározták, hogy folytatják a munkát Párizs (MTI). A SIMCA gépkocsigyár 2 ezer elbocsátott munkása elhatározta, hogy nem veszi tudomásul felmondását és hétfőn megjelenik a gyárban, hogy tovább Mytausa munkáját. (MTI). pkÖ7t.j. ws ií ittápi Kínáltak. Ez a szerződés élményéiben - hogy mint =d a ktnai ne pl po'l ikoi tanácskozol testii'ct illendő bizottságénak ölé-• ... .. , .... ._,_„ són Csou En.laj m«r beje tentheu.^TJ'íJT pT'f .•T" 19a2* Kína gazdasági helyreállít :1, jtörténő atadasarólis. Időszaka vegetért, megkezdődhet t j A szovjet kormány betartotta a tervszerű építés megvan a leintő, i -"""rződest is határidőre átadta a ség az új választási térvény n az Csang-Csung vasútvonalat. Az iin. alkotmány előkészítési munkálatai- |«"'Pélyes átadáskor szovjet és kínai nak megkezdésérc — felbecsülte tel- j ászról hangsúlyozták a két nagy len jelentősége van a Szovjetun ó or n®Fel új'.ípusú szöveteégé. állandó baráti, testvéri segítségé-,-'"'*< jelentőségét, nek. ! A népi Kína és a Szovjetunió ba. Az 1950 február 14"én mfgkötétt rátsága a Távolkelet és a vl'ág bé. szovjet-kínai barátsági, szöveiségi j kéjének záloga, a vi'ág békeszerető és kölcsönös segélynyújtási szerző- | népeinek igaz örömére tovább mc> dós bizonyítéka annak, milyen a kételyül és szilárdul. Churchill Amerikában Churchill angol min'szterelnük aiCi-Zceland és Ausztrália között jött hét közepén sietve az Egyesült ÁL | létre. A esendesóciáni katonai lamckba utazott, hogy megtárgyalja j egyezmény kérdése olyan fájó pont, Eisenhowerrel — még annak hata- atnely felett az angol kormány netn lomrajutára élőt* — azokat a ki'rdé- ! tud könnyen napirendre térnt. Churseket, amelyek az angol kormányt jchUl most megpróbálja bizonyítani, leginkább foglalkoztatják s amelyek-] hogy Anglia eres. Ennek „igazolánek megoldását leglnkábh szeretnék-jsára'" legutóbbi légt hadgyakorlat és Churchill mindeneke'ő t a brit bt. [ atom kísérlet „ütőkártyáját" vtszi roilalom erősen megtépázott tekin- magával aktatáskájában. télyét szeretné helyreállítani, Churchill útjával kapcsolatban az angol A béke kérdése messze kívül marad majd a tárgyalások keretein, burzsoá sajtó is tele van Amerika : amelyeken — u tervek szerint — a c'lenl panaszokkal. A jobboldali | Távol- és Közép-Kelet stratégiai ,,Sunday Express" szerint jó hogy j kérdéseit, az atlanti szervezet jelenti miniszterelnök elutazik, hiszen [legj helyzetét, Anglia gazdasági ne. „az angol-amerikai barátság állandó j hézsége f — némi „segély" céljából foltozásra szorul". A lap keserűen emlékeztet például az amerikaiak középkeleti tevékenységére és megállapítja: az amerikai külügyminisztérium Itt mindig hajlandó engedményeket tenni — Anglia bőrére. — vitatják meg. A béke elleni harc azonban min. den bizonnyal szerepel majd e két fő háborús gyújtogató tanácskozásainak napirendjén. Ha másban nem is, ebben a kérdésben bizonyosait Churchill nem mulasztja c! az al- | megegyeznek. Azonban e megegye, kaimat, hogy ki ne térjen a Hono. zés paplrfosz'ányalval szemben szik. lultthan — Anglia részvétele nőikül | laszllárdaii á'l a népek egységes éi háta mögött — kötötj csendes. |békefrontja, amelynek munkájában óceánt egyezményre, amely, mint (egyre tevékenyebben vesz részt az ismeretes, az Egyesü't Államik és angol és amerikai nép is- A népek a brit „nemzetközösséghez" tartozó (tudják: a béke legyőzi a háborút! A vön Lucas végigsimogatni az ekevasat és azon gondolkozolt. w'lyen régen ls használta ut óljára. Észrevette, a rozsda íoltol hagyott j a kezén. Egyszerre lépteket hallott.1 lU'lraíordult: katonucsizniat pill intőit meg. — A tizedes üzeni, Lucas. hagy jöjjön az állomásra Hírt kapott. Lucas korához képest szokatlanul; fürgén ugrott fel, megpróbált a kntonn arcvonásaiból kiolvasni vala- j mit, ele az máris megfordult és elindult visszafelé. Lucas ottmaradtVaj jon Fernnndóra vonatkozik-e a híradási Bizonyára. Másképpen nem is tudta elképzelni, legszívesebben hazaiulctt volna, hogy meg\igye a hírt feleségének és három leanyának, de aztán meggondolta magút és lováért indult. Egy pillunúttal később már kengyelben volt a lába. Nyeregbe szállásánál először lelejtette el a narancsfa magasságát számításba venni. Érezte, amint tüskék áthatolnak a kalapján és megsarkantyúzta a lo'.át. A szél narancslalevelekí't fújt a nyergére. VisszamelékezeU egy tizenöt év előtti forró délutánra, közvetlenül a lelhöszakadás elöll, amikor a kis Fernand'tónak egy hajtást adott a Iáról és hosszú, kemény ujjaival lyukat fúrt a földbe. Közben így szólt a fiához: — ültesd jól el és várj. Ebből a hajtásból egyszer még magad faragsz ekeszarvat. így Is történt. Amint Fernandó elélte a huszonkettedik évét, lehántotta a kis la kérgé1. Lucas jóleső érzéssel figyelte közben a iiú erős vállát, amint nz álizzadt ingen át kidomborodtak pompás izmai. Még ma is ép az ekeszarv, amit Fernandó akkor a mirancstából íaragott. Mikor is vol1, mikor még a llú tartotta az ökörlogattul húzott eke szarvát? Lucas nem !udla már pontosan: pár hónappal mielőtt Fcrnandó Koreába ment. megjöütk az esők és a tőidet nem leheteti leiszántani. Nos remélhetőleg, hamarosan ismét szánthat FernandóI Talán a levélből, amelyet most hoz el, megtudja, hogy mikor tér haza a íni. Emlékeinek bűvöletében Lucas eszre sem vette, hogy Don Federico Luna birtokának halárára ért. Csalc lova patkójának kemény dobegáÓCSKAVAS sára lett figyelmes, amlnl a hídon áthaladt és ez a hang vezette vissza a valóságba. Az öreg Don Federico runa>... Egyszer azt mondta, télig mosolylyal a száján, de iéliq epésen, hogy ő, már mint Lucas, túl soltof beszél a i'áról. Azért, mert lucas néhány embernek, akin becsmérlőleg beszéltek Fernandórty, a következőket mondotta: — Látjátok, amikor egy este eltévedtem, Fernandó, aki mögöttem jctt, rögtön visszavezetett a rendes útra. Az én öreg szemeim már nehezen igazodnak a sötétséghez, így hát ő kell, hogy lásson maga helyeit is meg helyettem >s... Nagyon messzire kellett most a fiát, Fernandót engednie, — erre gondolt, amir.t lova átment a halon és a laktanya felé vezeiö úton ügetett. Messzire ment, olyan mvszszire, hogy azt el sem tudta volna képzelni.. . Egy délután jött a tizedes és a hadnagy két katonával: Lucas házában sorozó! roilát, vagy valami ilyesfélét rendeztek be és ide jött a környék liatalsága. Csapatokat toborozlak Koreába. Hol is van Korén? Lucas nem tudta. M't követtek el a koreaiak velef vagy földijeivel szemben, hogy háborút kell viselni ellenük? Lucas azt sem tudla. Mult az 'dö. Egy napon Fernandó is megkapta a parancsa1, hogy induljon a fővárosba. Kevés szó esc.lt köztük. Az öregasszonv alig-alig tudott elszakadni a liától. Az apa clkíscrtn l'át a lovához és a fiú, hogy telesleges szót ne ejtsen — gondolta Lucas —, oz ekéhez fordult és mosolyt erőltetve ajkára, így szólt: Ki ne próbáld az új ekevasat addig, míg haza nem jövök, — hadd legyen belőle valami örömöm ... Amíg idáig jutott gondolataiban, cgyszercsak megállt a 'oza. Lutla, hogy odaértek arra a dombra, ahol a csendőrörs székelt. ,,Ha levelei jönnek, senor — nem küldöm le hanem sz ívesen /!' tartom őket az ön számára." Ez három hónapja történt, amikor Fejnandó első levelezőlapját ELBESZÉLÉS Irta: ONELLO JORGE CARDOSO (Ezt az elbcszé'ést a havannai (Kuba) békekonferencia Irodalmi pályázata c'ső díjával jutalmazták. Szerzője egy fiatal kubai iró.) adták át. Lucas elégedetten sóhajtott: „A tizedes megtartja szavát; mos1 jött meg a második levél." Gondolataiba mélyedve lépett be a kapun. Köszöni és láda, hogy más ember ül a tizedes helyén. Rögtön megismerte. A kisbíró volt Barióból. Ugyanebben a pillanatban meghallotta a Uzeiles hangját és közeledő lépéseit, az udvar végéről. „Szálljon csak le senor Lucas. odabent mindjárt mindent megbeszélünk .. ." Lucas kihúzta lábát a kengyelből és a bejárat elölt leugrott nyergéből. A klsbiró odament hozzá. — Ft van, Lucas. ez a maaáé. Ezt az üzenetet kell magával közölnünk. Lucas nem szólt egy szól sem. Pár pillanatig nézegette a csomagot. amelyet a katona az asztalról emelt lel, azután hálás szemmel nézelt a katonára. A tizedes azonban lesütötte a szemét. Ekkor jutott először e<szébe JZ öregnek, hogy mit is keres ez a bcriőbeli kisbíró a csendőrörlrn? — Nos. miújság, tizedes?... — A Ha holmija ez, Lucas, az állam a maga rendelkezésére bocsátja!... — A kisbíró felemelte kezét, amelvben egy iémláncon iüggö érmet tartott. — Ez nem az én fiamé — mondotta Lucas —, ezt én soha nem láttam... — Dehogynem, az övé Lucas, ilyent kapnak a katonák, ha a honira mennek. Azonosság' jegy, erről lehet őket telismerni. Ekkor hirtelen úgy érezte az öreg, hogy kihagy g szívverése. majd örült gyorsasággal megint dobogni kezd: — Mi történt? Mondja el azonnal! .., Sem a tizedes, sem a kisbíró nem nézelt rá. A lánc az asztalra hullt, a többi holmihoz. — Itt a hivatalos értesítés.., — A hang még jobban eltávolodott: — Elesett Koreában.'... A két ember közül egyik sem éltettemi történt az öreg Lucasszal. Az öreg lassan sarkon fordult és amint a tizedes gyorsan teléje igyekezett, hogy a kaou clötf még utolérje, Lucas már a nyeregben ült.., • A narancsfa csonkja már télig kiszáradt a szélben — a gaz máz beledle az udvart és majd elnyomta a liliomokat, amikor egy reggel beállított Perez tizedes, hogy meglátogassa az öreg Lucast. — Az ember sose tudhatja, hol, merre bujkál — morgott az öreg néger asszony, « télig ny'Jotl ajtóban állva. A tizedes végiq poroszkált az úton, míg megtalálta az öreget, aki a kút falához támaszkodva éppen az eke vasát csavarta le. — No, hogy van, Lucas?... — Hisz' látja, tizedes. Munka mindig csak a munka! Halkan és mélyről jötf a hangja, más ember hangja volt ez és mas vo'.t az ember is. Nem nézelt lel a munkájából. — Azért jöttem, Lucas, hogy megkérdezzem, tud/ic-; nékem kicsit segíteni?... — Természetesen ... — Az embert a feljebbvalói nem hagyják békén. Ma fát kell szerezni valahonnan a környékről, holnap az útadóról van szó ... mindez pedig a katonai halóság nevében! — Ertem, senort — És ez a háború ott Koreában, csak tovább tolyik. Most ócskavasra van szükség!... — Ertem, senor! — Persze, nem szólhatunk semmit, csak elő kell teremteni. Kár, hogy ez nem iparvidék .,, ' — Igaz, senort — De mindenesetre — a tize• des szeme megakadt az ekevason, mellyel az öreg Lucas foglalatoskodott —. valahogyan mégis csak összehozom! Még ezzel az öreg ekevassal is segíthet nekem ... Lucas hirtelen összerezzent és elsöízben, mióta olt a laktanyában a tizedes arcába nézett, — most le.'éje tordílotla a fejét... — Ezt az ekét tizedes?... — Ezt, s ha lehet, még mást is!... Lucas anélkül, hogy levette volna, szemét a tizedes arcáról, hallgatotl egy pillanatig. Azután megkérdezte a katonát, az ekevasal magához szorítva: — Mondja csak, tizedes, mire kell tulajdonképpen az ócskavas? — Nohát, hogy megnyerjük a háborút Koreában!... Mindkét térti hallgatott. Perez tizedes csodálkozott az öreg arckiiejezcsén. Szeme a messzeségbe tekir.lilt. És mivel a hallgatás, ez a látszólagos szórakozottság aggasztotta a tizedest, jó érvekkel akarta Lucast meggyőzni. — Talán arra lesz jó ez a. vasdarab, hogy megölje azt, aki a maga fiát megölte! Így van ez az éleiben, Lucas!... Az öreg lassan felállt, mintha a tőidből nőtt volna ki. Különös tény csillant meg a szemében, épúgy, mint azon a napon, mikor a határon elbúcsúzott a fiától... — Az, akt megölte Fernandót, a saját hazáját védje. Nem ö támadott meg minket, hanem oz én fiam, az én Fernandóm tort rá az ő hazájára. — Nem kelleit volna elmennie, abba az országba!.. Lucas hallgatott. Két karjában tartoFa az ekét. Hirt°'en kiemelte az ekevasat, két lépést telt a kút leié. Mögötte felhangzott a tizedes zavaros kiáltása: — Hé, Lucas, mit csinál? ... Az öreg nem válaszolt. Szólt, htlyetfe a kút hangos csobbanása a mélyből. Amint megfordult, üres volt a keze, amellyel pedig oly szívesen simogatta annak az ekének a szarvát — azt az ekeszarvai, melyet abból a íácskából faragta!:, melynek csonkja még mindig olt száradt az udvaron a szélben.