Délmagyarország, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-14 / 293. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Szegeden te megkezdődött a bányásztoborzás Helyzetjelentés Marokkóból és Tuniszból \ Körzeti kuttúrbemutatók Szegeden • V. WMsmsmm VIH. ÉVI". 293. SZÁMI SONG R A D MEG L A ÁRA 50 FII.I.ÉR VASÁRNAP. 1952. DECEMBER 14. Az ellenség újra kezdi... * Megtanultuk nyitvatartani ^ze­niünket, figyelni az ellenség sza­vaira és tetteire, mióta sorozato­san elénk tárultak külső és be'sö ellenségeink aljas és szörnyű ter­vei. Nem hiába figyelmeztetett bennünket Rákosi elvtárs arra, hogy koránt sem szabad az elért eredményeinken megpihenni, ab­ban a tévhitben ringatni magun­kat: teljesen és véglegesen meg. semmisítettük az osztályellenséget. rAz ördög nem alszik, az ellenség újra kezdi... —* s ha szétzúztuk is, ártalmatlanná is tettük Pajk. Grösz, Bálinték és a többiek ban­dáját, nem tettük még ártalmatlan­ná ellenségeinket minden egyes ponton. A tarvteljesítésben, begyüjtésuen és az őszi munkákban elért ered­ményeik éppen úgy, mint egy-egy építkezésünk, csak dühösitlk el­lenségeinket, külsőket, belsőket egyaránt. A székku'asi Füvesi dá­nos gyújtogató kulák példája, az ásotthalnü Szabadságharcos ter­melőszövetkezetből kiebrudalt újabb 27 kulák esete is bizonyítja, egy pillanatra sem altathatjuk magunkat azzal, hogy az amerikai imperialisták és hazai ügynökeik, az egykori vérszívóink lemond­tak volna gyalázatos terveik vég­rehajtásáról, az uralmuk vissza­állítására irányuló Kísérletezé­seikről. Füvesi János sógora így biztatta a gyúj'ogatót: „Ne lélj, eljön még a nii időnk, csak csi­náld ízt, amit mondok." A kakas­széki párt titkárnak azt mondta: „Majd jelentkezők én két esztendő múlva.. Reménykednék Fejesek, de re­ménykedésük nemcsak óhaj, ha­nem mint az utóbbi napok esemé­nyei is mutatják, készek a legkör­mönfontabb módon ártani népgaz­daságunknak, akadályozni fejlődé­sünket. Tehát nem nyugszanak bele sem egy vereségbe, sem a vereségek sorozatába. Újból és újból összeszedik maradék erejü­ket és sokszorozott gyűlölettel tá­madnak. Egyik kémkedéssel, má­sik gyujtogatással, a tszcs-k mun­kafegyelmének, 67.6rvezetének rombolásával, vagy éppen árufel­halmozássa.1, mint ahogy azt Szántó Lajosné, szegedi kupecasszonv tel­te. Vájjon szüksége vo!t-e Szántó­nénak arra a teméntelen árura, amely most a Délmagyarország Ki­adóhivatalának kirakatában van részben felhalmozva? Szüksége volt-e a kincstári takarókra, n férfi és női szövet, a bé­lésanyagok halmazára, a több­zsák tisztre, kockacukorra, a másfél kiló köménymagra, a nagymennyiségű cipötalpra, a 16 nagydoboz gyufára? Mindenki, aki is­meri, mi szükséges egy háztartás­ba, az elmondhatja, hogy több családnak elegendő hosszú hóna­pokra. sót évekre ls mindaz, amit Szántóné a dolgozók elől felvásá­rolt csak azért, hogy elvonja a néptől, kárt okozzon népgazdasá­gunknak, akadályozva tervgazdasá­gunkat. A tehetetlen hörcsög, mint valami páva feszelgell rókaprém­mel a nyakában és járkált egyik boltból ki. a másikba be, míg rajta nem vesztett. Mert egyetlen egy sem viheti sokáig. Aki ma népünk­nek árt, az ideig, óráig elhúzhat­ja szárazan, de a példák serege bizonyítja, inkább előbb, mint utóbb leleplezi őket do'gozó né­pünk és elnyerik mél'ó bünteté­süket. Elnyerte Szántó Lajosné is jogcs büntetését: két évre ts hat hónapra ítélték. Reménykednek a múlt visszasí­ró!, a multat akarják vissza, ami­kor dologtalan életüket tette még könnyebbé. még csillogóbbá a munkás ég. paraszt könnye és ve­rejtéke. Vájjon miért rejtegetett lakásán a volt vitéz" Bodor Már­ton csengelei lakos két pisztolyt, hozzávaló tárat töltényekkel? Miért őrizgette Horthy képeit? Mert azt akarja vissza, s ezért kész min­dent elkövetni. Ha kell gyújtogat­ni, a 'ermulőcsoport vagyonát meg. rongá'ni, mint ahogy Szöllösi Ist­ván 71 holdas szegedi kulák tette. A kiskundorozsmai Felszabadulás­termelőcsoport kerítését rongálta és az épület ablaküvegeit törte be, mintegy háromezer forint kárt oko­zott a termelöcsoportnak. Neki ls az a célja, mint Pintér Imrénének, Nagyszéksóson, aki még a mai nap­ig is tartozik az államnak 630 kilogramm kukoricával, ugyaneny­nyi napraforgóval és közel két és fél mázsa burgonyával. Tartoz'k az államnak és a padlásán f.'iluzta el a termést, hogy ne kelljen be. szolga latnia. Hozzá hasonló Bara­nyáé József kulákcsemete is. Hogy elvonja a dolgozó néptől az élelmet, engedély nélkül vágott le egy bir­kát és egy sertést. Nemcsak kapzsiság és önzés ez, jól tudja ezt minden dolgozó, mert a mi ha­zánkban nincs oka senkinek 6em félni áltól, ha becsülettel dolgo­zik, hogy nem lesz mit ennie. Jel tudják ezt a kulákok is. Nem is az éhségtől vaió félelmükben vág. ják le feketén a sertéseket, ha­nem azért, hagy ár'sunak vele nép­gazdaságunknak. Válogatják az eszközöket és módszereket, helyesebben mondva, válogatni próbálják a fegyvert, mellyel belénk szúrjanak. Sok vá­logatásra persze nincs lehetőségük. A párt-vezette dolgozó nép ereje szétzúzza őket, bárhol, Szegeden, Áso'fhalmon vagy az ország bár­melyik szegletében üssék fel fe­jüket, Szétzúzzuk, legyen az nyilt és titkos fészkük, segítsék őket az amerikai imperialisták vagy Titó­ék pénzzel, öldöklő szerszámmal vagy bármivel. Nálunk nincs élei. lehetöséigiük, nincs levegő azok szá­mára, akik ellenünk törnek. Meg­szüntetjük' életterüket, bárhol is, bárhogy is kísérleteznek, hogy árthassanak népgazdaságunknak, dolgozó népünknek. Az újabb leleplezések mutatják, még élesebben kell figyelnünk üze­meinkben, lermelöcsopor'jainlcban, az életben bárhol mutatkozó „vélet­leneket", hibákat, rendellenessé­geket, Hogyan húzódhattak meg a mai na,pág Ásotthalmon hu­szonheten a kulákok' a Szabadság­harcof-termelöcsoporlban? Hogy rombolhatta Füvesi János kulák a székkutasi Petőfi-termelöcsoportoi? Ugy, hogy még most is mutatko­zik itt-ott gondatlanság, felületes­ség az éberség körül. Nincs talán elővigyázatosság Asotthaimon? De igen. Nem is akármilyen igazo'­vánnyal lehet bemenni a termelő­szövetkezetbe. És Így van ez sok helyen, de ugyanakkor ez az éberség nem párosul a politikai és termelési éberséggel. Örködnek, hogy külső ellenség ne juthasson be, de megfeledkeznek arról, hogy köztük, beiül is lehetnek kárte­vők. Még telálhutunk olyan ter­melöcsoportot és üzemet is Szege­den, a szegedi járásban, ahol mell­veregetve beszélnek az éberségről, elismerik fontosságát, „leborulnak előtte", csak éppen nem gyakoro'. ják. Ezért húzódhat el a romboló tevékenységük népünk, ellensége'­r.ek egyes helyeken. Ébernek lenn': ez azt jelenti, hogy soha nem elégedhetünk meg a látszateredményekkel. A foko­zott éberség azt jelenti, pártszer­vezeteinknek, minden dolgozónak még nagyobb figyelmet kell fordí­tani minden hibára és „véletlen" jelenségre. Nem árt ismét felidéz­ni Rákosi elvtárs figyelmezteté­sét: „A hibák mögött keresse és találja meg uz ellenség kezét... necsak politikai..., hanem a lee­melés írontján is." Gondolkozzunk és szívleljük meg Papp Jánosnak, a Kutasi-úti álla­mi gazdaság dolgozójának a szék­kutasi Pe'őfi-tsz tagjaihoz intézett szavait: „... olvassák el és érté­keljék Malenkov elvtárs a XIX. pártkongresszuson elmondott be­számolóját, mert az hatalmas legy­vert ad kezünkbe az ellenség el­leni harcban. A kulák is mindig ott támad, ahol a dolgozók nem képzik magukat eJéggé politikai tekintetben, ahol a dolgozók poli­tikai képzetlenség hiányában sok­szor elfelejtik, hogy az osztály­eller.ség soha nem javul meg, hr­new aándifj osjiúlvetlonsér ma­rad." Hetvenkét ország küldötteinek jelenlétében megnyílt a Népek Békekongresszusa Bécsben 3oliot-Curie beszéde a Népek Békekongresszusának megnyitó ülésén Bécs (MTI). December 12-én, pén-1 zúgott a taps a szónoki emelvé­nyen megjelenő Joliot-Curie felé, aki bevezetőül üdvözölte a kon­gresszus résztvevőit és köszöne­teken Bécsben 72 ország küldőt leinek jelenlétében megnyílt a népek békekongresszusa. Az ün­i. o , c- bw—p U w * wwu / , • v,- U V-- — V—»» —­nepélyes megnyitó ülésen Jolio'- i , , d mindazoknak, kik eló­Curle professzor, a Beke Vhagla­nács elnöke mondott haluimas ér. segítették a kongresszus meg­deklödéssel várt beszédet. Percekig szervezésé'. A népek békekongresszusa egyetemes jellegű E kongresszus nyitva áll minden mozgalom, minden szervezet és minden ember előtt, aki őszintén keresi a nemzetközi feszültség enyhítésének útját —• folytatta. Mióta július elején felmerült en­nek a kongresszusnak a gondolata, minden országban jelentö3 vita és felvilágosító munka folyt. A kongresszus előkészítése alkalmat adott a néptömegek véleményé­nek rendkívül széles körben való meghallgatására. Az előkészítő munka máris hoz­zájárult ahhoz, hogy leomoljanak a bizalmatlanság és meg nem értés sorompói olyan emberek közölt, okik különböző utakon tevékeny­kedtek teljes őszinteséggel a kö­7Ö6 cél, a béke eléréséért. Az elő­készítő munkával sikerült a la­kosság legkülönbözőbb rétegeinek figyelmét felkelteni és ez a munka lehetővé tette, hogy széles kör­ben tudatosodjék a Béke Világ­tanács ama felhívásának igazi ér­telme, amellyel a népek békekor.­gresszusát összehívták. A népek, amelyek e kongresz­szust valójában előkészítették, az önök személyében elküldték ide népes küldöttségeiket. Becsüle­tes ember nem tagadhatja, hogy a népek e képviseletének, ami a felfogásokat és a nemzett hovatar­tozást illeti, — valóban egyetemes jellege van. Az elmúlt két világháborúban 65 millió ember vesztette életét Mi olyan világban élünk, amely még neim heverte ki teljesen a má­sodik világháború szörnyű meg­rázkódtatásait. E pillanatban még­is a földgolyó három vidékén puszr 'hajtok háborúk. A félelmetes fegyverkezési verseny tovább fo­kozódik, gazdaságilag puazttt, az emberi haladást fékezi és növeli a háború veszélyét. — Közben a biztonság ürügye alatt — olyan egyezményeket, szerződéseket és megállapodásokat kötnek, ame­lyek szintén csak a háborús ve­szélyt fokozzák. Ugyanezzel az ürüggyel egyre komolyabban fe­nyegetik az egyes országok nem­zeti függetlenségét és a demo­kratikus szabadságjogokat. A hi­degháború tovább folyik a rágalom és a hazugság fegyvereivel, míg egyesek igyekeznek a keresztes­hadjáratok szellemét felszítani, hogy n lakosságot fanatizáljak és — ki tudja, milyen isteni külde­tés nevében — a legszörnyűbb öl­döklésre készítsék elő. A bizalmatlanság és a gyűlölet terjedése azzal a veszéllyel jár, hogy egyesek vakságukban, fá­su'tságukban, vagy elkeseredett­ségükben készek erőszakos meg­oldásokhoz hozzájárulni — csak­hogy már vége legyen a dolog­nak. Holott jól tudjuk, hogy ezek a ,,megoldások" semmit sem ol­danak meg, de mindent elpusztíta­nak. Lássuk csak röviden, hogy hol is tartunk annak a századnak a közepén, amely máris két szörnyű világháborút és négy helyi hábo­rút élt át. ' Az 1914—18. évi há­ború 17 millió halottat követelt, a második világháború pedig ötven millió férfi, nő és gyermek életét oltotta ki. anyagi javakban pedig ezermilliárd dollárra becsült kárt okozott. E szörnyű mérleg még nincs lezárva. Még ma is minden­naip halnak még emberek a hábo­rús sebesülésüknek vagy azoknak a kínzásoknak következtében, amelyeket mint polgári, vagy hadi­foglyok szenvedtek el. A továbbiakban Joliot-Curie fel­vázolta azt a helyzetet, melybe a harmadik világháború kirobban­tásával sodródna az emberiség, majd hangsúlyozta: a békéért ví­vott harc mai nehéz pillanatában hatalmas meggyőző erőre és áll­hatatosságra van 6zükség, nehogy a különböző felfogásokat valló emberek meddő vitákkal tegyék kockára a béke közösen, védelme, zelt ügyét. A béke hatalmas « r >i máris kedvezően éreztetik hatásukat a nemzetközi politika alaku'ásában Joliot-Curie ezután elmondotta: a Népszövetség ós a két világhá­ború közötti pacifista mozgalmak nem voltak képesek szembefor­dulni a háborúval. E mozgalmak ugyanis nem tudtak hatalmas népi mozgalmat létrehozni, s általában csupán néhány vezető személyi­ségre támaszkodtak. Az 1949-ben Párizsban a béke híveinek első kongresszusán tör. tént kezdeményezés jelentősége elsősorban abban van, hogy figye. lembe vette ezeket a múltbe'li tr. pasztalatokat — folytatta. — E kezdeményezés azon a meggyőző­désen alapult, hogy a béke igazi ereje azoknak a férfiaknak és nők­nek óriási tömegében van. akik számára szenvedés a háború, akik érzik a háború következményed és akiknek hozzájárulás:) nélkül háború nem lehetséges. Ezenkívül abból indultak ki, hogy olyan vi­lágban. olyan reális világban kell fellépni a békéért, amelyhez min­den nemzet a mnga sajátossáoai­vnl járul hozzá, nem pedig olyan irreális világban, amelyet min­denki saját elképzelései szerint, a saját módján szeretne alakítani. Ennek a kezdeményezésnek az volf "z eredménye, hogy a világ legtöbb országában létrejöttek a nemzeti békemozgalmak és meg­született a Béke Világtanács. A stockholmi felhívás, amely a tö­nvegpuszti'ó fegyverek betiltását és e tilulom ellenőrzését köve­telte, az öt nagyhatalom béke­egyezményének megkötésére irá­nyuló felhívás, amelynek célja az volt. hogy a tárgyalások "zel­lernél érvényesítse az erőszakos megoldásokkai szemben, továbbá a békemozgalom más nagyszabású megmozdulásai a közvélemény széles rétegeinek akaratát tükröz­ték. Túlzás nélkül állithatjuk, ho-gy a béke hatalmas erői máris ked­vezően éreztették hutásaikat a nemzetközi politika alakulásában. A mozgalom fejlődése természete. 6en hazug propagandát váltott ki azok részéről, akik az erőszakban ' látják a „béke fenntartásénak" eszközét. Bár egyesek a bizalmat, ianság légkörével akartak min­ket körülvenni, mi állhatatosan arra törekedtünk, hogy lényekkel bizonyítsuk őszinteségünket. Ma már el kell ismerni, hogy az. a nagy népi mozgalom, amelyet a békemozgalom létrehozott, olyan reális valóság, amelyet eemm'­féle propagandával, semmiféle bomlasztó kísérlettel 6em lehet kikezdeni. Feltétlenül szűkség tan a békevédelem különböző elgwntlolásainak összehangolására A békemozgalom nem állítja azt. hogy egyedül küzd a békéért és a jövöbem sincs szándékában mono* polizálni ezt az akciót. Törekvése az, hotgy minden erejével hozzá­járuljon a béke fenntartásához. Tekintettel az általános világégés egyre fenyegetőbb veszélyére, a különböző országokban a/. embe­rek — egyénenként vagy csopor. tosan — felismerték a háborús ve­szély igazi okait és egyre kezdr. ményezőbben lépnek fel a béke érdekében. Ugyanakkor — bizo­nyos vonakodás ellenére is — egy® re inkább elterjed az a felfogás, hogy szükség van a különböző el­gondolások összehangolására és a közös cselekvésre. Mindenki szá­mára világossá vált, hogy a béke erői ha egymástól elszigetelten lépnek fel, nem képesek hatható­san útját állni a háborús veszély, nek. A veszély annyira megnöve­kedett, hogy feltétlenül szükségét éreztük u különböző nézetek ö­szevetésének, hogy megállaptthas­suk, mely pontokon értünk egyet, 6 hogy azután lehetővé váijtk egy közös akció. Ezek azok a főbb okok, amelyek arra készlettói; a Béke Világtanácsot, hogy ez év júliusában kibocsássa felhívását. Ezen a téren máris komoly elő­reha'adás történt és ezt bizonyttii a kongresszus megtartása is. Mi, itt Bécsben, 72 különböző ország­ból gyűltünk össze, A mi leifo­gásunk sok politikai, bölcseleti, vallási és szociális kérdésben gyak­ran különböző, sót néha ellenté­tes. De mindnyájunkat az a kö­zös meggyőződés fog össze, hogy a béke összes erőinek közös akció­kat keli szervezniük és hogy együtt meg is tudjuk találni és tisztázni ezeknek az akcióknak útjait, mód­jait. A béke többi erőivel akar­juk azonban megtalálni a közös akció módozatai', anélkül, hogy magát, a békeaciót monopolizálni akarnók, vagy bárkit is magunkba akarnánk olvasztani. Mi itt nam volnánk mind egyvéleményen, ha az' akarnók eldönteni, hogy a múltbeli fejlődés milyen törvény­szerűségeket követett és hogy ve. lószínüleg mi lesz a jövőbeli fej­lődés. Von azonban egy kérdés, amelyre mindnyájan igennel vá­laszolhatunk. Ez a kérdés pedig az, hogy különböző rendszerek békében élhetnek-e egymás me'. lett. Ha nem válaszolnánk igen­nel erre a kérdésre, ez unnak elte. mérését jelentené, hogy elkerül­hetetlennek tartjuk azt a hábo­rú', amely egy rendszer céljait akarja erőszakkal érvényre jut. tatni. De legyünk tisztában az­zal, hogy milyen na£Y Je'entösége van annak, ha igennel válaszolunk a békés együttélés kérdésére. Aki elismeri u békés együttélést, az végleg visszau'asitju minden kereszleshddjárat szellemét, ami­lyet egyesek,— az állítólag rabság­tan élő népek felszabadításának, ürügyén szítanak — mások pedig valami isteni küldetés végrehajtá­saképpen emlegetnek! Tillsák be a tömegpusztító fegy verebet Hogy lehetővé 'együtt a békés seny és a hidegháború hangulata | érdekében, véleményem "zPr'ntt együttműködési keresnünk kell a! jellemez. El kell érkeznünk egy mindenekc'ö'.t mog kell szü telni uz kiutat abból a rondkívüli feszült- j olyan megenyhült helyzethez, úgyszólván teljes pusztulással régből. amelyben ma elünk és amely lehetővé teszi, hogy a siker- fenyegető háború nagyold* reális amelyet hurew most folyó há-1 re! biztató általános tárj va'.áso- .veszélyé', mégpedig azzal, hogv ix>: ú, u feg v"vétkesé* ver. l kat lehessen megk itérelnl. Lnrick. f (Folyldtáts a második oidulonj

Next

/
Oldalképek
Tartalom