Délmagyarország, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-14 / 216. szám

flLÍG PROLETÁRJAI EGYESOUETEK! £ párttagsági kRoyvcsere • pártélel fontos eseménye £ nociáldemokratizinm elburjánriÜ a Hálózatépítő Vállalatnál Péntek reggel megkezdik a nyeremények kifizetését A Z . M D P CSONGRADMEGYE! PA RGB ! ZOTTS AG A N A K LA P J A VIII. ÉVF, 21«. SZÁM ARA SO FILLÉR VASÁRNAP, 1952. SZEPTEMBER 14. t fl Magyar Népköztársaság minisztertanácsának és a Magyar Dolgozók Pártia Központi Vezetőségének határozata az állattenyésztés és a takarmánytermelés fejlesztéséről az 1952-54 években Országunk állattenyésztése a fel. Szabadulás óla és különösen az ötéves terv első két évében jelentősen fejlődött 1948 óta a szarvasmarhaállomány 22, a sertésállomány 94, a lóállomány 27, s a juhállomány 151 százalékkal növekedett. Országunk állatállománya lényegesen meghaladja a felszabadulás előtti színvonalat. Jelentősen fejlődött ®z állattenyésztés a termelőszövetkezetekben és különösen az állam- gazdaságokban. A mezőgazdaság szocialista szektoraiban együttvéve az utóbbi két évben a szarvasmarhaállomány 305, « sertésállomány 135, a lóállomány 308, a juhállomány 235 százalékkal nőtt. Állatállományunk fejlődésének jelentős eredményei azonban nem szabad, hogy önelégültségre vezesse, nek' mert állattenyésztésünkben igen komoly hiányosságok vannak és mert mind teljesebben kell kielégítenünk népünk és népgazdaságunk szükségjeteit állati termékekben. Gyorsan szaporodó állatállományunk részére a belső tartalékok jobb felhasználásával megfelelő mennyiségű ég minőségű takarmányt kell biztosítani- Állattenyésztésünk gyorsütemű fejlesztése érdekében meg kell akadályozni az ellen, ségcs elemeknek, főleg a kulákok. nak az állatállomány csökkentésére irányuló kártevő szándékát. I. Az 1952-54. években tovább kell növelni az állatállományt, és emelni kell az állattenyésztés termelékenységét, az átlaghozamot és a szaporaságot. 1. Az állatállományt 1954. év vé. géig, 1952. márciusához viszonyítva, a következőképpen kell fejleszteni: az összes szarvasmarhaállományt 11 — ezen belül a tehénállományt 32, — a lóállományt 8, a sertésállományt 14, a juhállományt 62 százalékkal kell növelni. A termelőszövetkezetekben 1952 márciusához viszonyítva. 1954. végéig a közös szarvasmarhaállományt 353 — ezen belül a tehénállományt 460, a közös sertésállományt 356 — ezen belül a kocaállományt 365, a lóállományt 387, a közös juhállományt 282 százalékkal, a közös baromfiállományt pedig tizennégyszeresére kell emelni. Az állami gazdaságok ugyanebben az időszakban szarvasmarhaállományunkat 173, a tehénállományt 214, a sertésállományt 114. a lóállományt 107, a juhállományt 90, a baromfiállományt 128 százalékkal növeljék. 2. A tehenek átlagos évi tejhozamát az 1951. évihez viszonyítva 1954 re országosan 400 literrel kell emelni. 1954-ben az állami gazdaságok á'-lagosan 3.200 literes, a termelőszövetkezetek 2-400 literes évi tejhozamot 'érjenek elA juhonkénti gyapjuhozamot orBzágosan 0.5 kg-nl kel] növelni, ezen belül az állami gazdaságokban 4.3, a termelőszövetkezetekben 4 kg-os átlagos gyapjuhozamot kell elérni. Az egyéves tojáshozamot országo. Ban tojónkint 19 darabbal kell növelni az állami gazdaságokban el kell érni a tojómkénti évi 110, a termelőszövetkezetekben az évi 100 da. rab tojást. Az átlagos malacszaporulatot országosan 37 százalékkal kell növelni. Az állami gazdaságokban 1954ben országos átlagban 100 anyakoca teán 1.200 darab, a termelőszövetkezetekben pedig 100 anyakoca után 860 darab malacot kell felnevelni. Az átlagos borjúszaporulatot országosan 10 százalékkal kell emelniAz áUami gazdaságokban 1954-ben évente 100 tehén után 85, a termelőszövetkezetekben pedig .75 borjúi neveljenek fel. A juhok szaporulatát országosan 15 százalékkal kell emelni. Ezen be. liil el kell érni, hogy egy év alatt 300 anyajuh ulán az állami gazdaságokban 125, a termelőszövetkezetekben 100 bárányt neveljenek A szaporulat növelésével,, az allatok jobb meghizlalásával 1952-hez viszonyítva 1954 ben 50 százalékkal több sertéshús! és 45 százalékkal több marhahúst kell termelni, II. A Földművelésügyi Minisztérium, az állami gazdaságok és erdők minisztériuma, a begyűjtési minisztérium és a helyi tó-nácsok gondoskodjanak a következő intézkedések megvalósításáról: 1 El kell terjeszteni a fejlett te. nyésztési, takarmányozási módszereket, valamint az állattenyésztési tudomány legújabb vívmányaita) Az á latokat hozamuknak meg. felelően egyedileg takarmány ózzák. Takarmányozásra nagymértékben használják fel a zöld, a siló és a vizenyős takarmányokat, ugyanakkor, takarékoskodjanak az abraktakSTmányokkai. b) Biztosítsák az állalállomány megfelelő elhelyezését. Az istállók ne legyenek nedvesek, nuzatesakazokat rendszeresen szellőztessék s tartsák tisztán. A betegségek megelőzése, az állatok termelékenységének fokozása érdekében kora tavasztól késő ősz g alkalmazzák minél több helyen az állatok karámszerű tartását, a szabad szállást. c) Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek szarvasmarhatenyészeteikben mindenütt térjenek rá a p.api háromszori fejesre és a bor. jak itatásos módszerrel történő felnevelésére. Emellett 1953 ban legalább'3000, 1954-ben pedig legalább 6.500 nagytejhozamú tehénnel négyszeri fejést kell bevezetniA zöld futószalag bevezetésével kora tavasztól késő őszig gondoskodjanak a tehenek zöldltekarmánynyal való ellátásáról- Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek az olcsóbb, ugyanakkor a termelékenységet jobban elősegítő takarmányozás érdekében 1953-ban csak a napi hat liternél, 1954-ben napi 8 liternél több tejet adó tehenek részére adjanak abraktakarmányt, A tej zsírtartalmának növelése céljából kezdjék meg a tej zsírtartalom szerinti átvételét. A tehenek tejtermeléséről tehenenként és -na ponta vezessenek pontos feljegyzéseket. d) A sertéstenyésztésben a süldő, kocák kivételével az egész kocaállományéi alkalmazni kell az évi kétszeri malacoztatást. Csökkenteni kell a malacok elhullás! száza, lékát. A termelőszövetkezetekben és árutermelő állami gazdaságokban térjenek rá a sertéslajták keresztezésére. e) A hizlalás kezdeti időszakéban (70—80 kg-os súlyig) a feletetett takarmánynak legalább 50 százléka zöld, és silótakarmrányokból, valamint szénafélékböl álljon. A hizlalás meggyorsítása érdekében a malacokat mindjárt választás után fokozottabban takarmányozzák, így el lehet érni, hogy a hús. sertések 10 hónapos korra, a mangalicasertések 12 hónapos korra legalább 130 kg súlyra hízzanak. f) A lótenyésztésben gondoskodjanak minden egészséges kanca befedeztetéséről, a vemhes kancák kíméletes igázásáról és igy minél több csikó felneveléséről. g) A juhtenyésztésben általánossá kell tenni a kéíévenkint háromszori bárányoztatást. A juhászok fordítsanak nagy gondot a juhok takarmányozására, főként a silótakarmány etetésével akadályozzák meg. az állomány téli súlyveszteségét. „ h) A baromfitenyésztésben a keltető állomásokon 1953-tól kezdve kizárólag vérvizsgált, egészséges ál. lonrányból származó tojásokat sza. bad keltetni. A tyúkok tojáshozamának emelése érdekében létesítsenek ligetes kifutókat, alkalmazzák a téli tojástermelést elősegítő új módszereket (világítás, zöld- és silótakarmányozás, stb) vezessék be a baromfiak nyári vándoróla. zását. 2. A szaporább és nagyobb hozamú állatfajták elterjesztése és a tenyésztői munka megjavítása érdekében a következő intézkedések szükségesek: a) A kiváló értékű tenyészállatok nevelése céljából az állami gazdaságokban, a kísérleti és tangazdaságokban, a íó állattenyésztéssel rendelkező termelőszövetkezetekben törzstenyészeteket kell létesíteni. Segíteni kell a tenyésztési munkában azokat az. egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat is. akik megfelelő minőségű törzsállománnyal rendelkeznek, a tenyészállatok felnevelésére velük továbbra is tenyésztési szerződéseket kell kötni. b) A törzstenyészetekben 1954 év végére az alábbi arányokban a következő fajtákból kell a törzsállományt kialakítani: 1. Magyar-tarka szarvasmarha fajta 82, szimmentháli 8, borzderes 5, 6zürke mgyar (alföldi magyar) 5 százalék. 2. Nagy fehér hússertés fajta (két tipusban) 35, mangalica 35, fekete hússertés (két fajta) 30 százalék. 3. Magyar lófajta (félvér) 47, nóniusz 30, magyar hidegvérű 15, lipicai 4, arab telivér 2, angol telivér 1, ügető 1 százalék. 4. Fésűs merinó juhfajfa 85, cigája 6, kaukázusi rambouilett, fr'z es karakul fajták 3—3 százalék. 5. Tyúkoknál fehér leghorn fajta 30, sárga magyar, fehér magyar, kendermagos magyar, fogolyszínű leghorn és nagy vörös (Rhode Is. land) fajták, 13—13 nagy kendermagos (Plymauth) fajta 5 százalék. Törzsállományt kell kialakítani a magyar lúdfajtából, a nemesített magyar kacsa, a pekingi kacsa és a bronz pulyka fajtából. c) E fajtákon belül a őrzstenyészetekben fordítsanak nagy gondot a tájfajták tenyésztésére és továbbfejlesztésére. Elsősorban a bonyhádi, mosoni, békési és mezőh egyesi magyar tarka szarvasmarha tájfajták, a szabolcsi, kisbéri, tolnatamási, kemenesaljai magyar lótájfajták, valamint a mezőhegyest és a hortobágyi noninsz lótájfajták törzsállományát kell tovább tenyészteni. d) A földművelésügyi minisztérium és az állam' gazdaságok és erdők minisztériuma részletesen ír. ja elö a törzstenyészetek tenyésztési céljait. A fajták továbbjavításának főbb irányai a következők legyenek: szarvasnmrhafajtákaál a tejhozam és a tej zsírtartalmának növelése. lófajtáknál a nagyobb munkaképesség elérése, sertésfaj. táknál a nagyobb szaporaság, gyorsabb fejlődőképesség és jobb ta. karmányértéke6ítés kialakítása, juhfajtáknál a nagyobb gyapjúhozam és 1 a nagyobb élősúly kifejlesztése, tyúkfajtáknál a toiáshozam és a j különféle betegségekkel szemben az ellenállóképesség növelése. ej A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok áruíermlő farmjai valamint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is javítsák meg a tenyésztői munkát, a tenyészkiválasztás. a céltudatos párosítás, a jobb takarmányozás, gondozás, ápolás útján. Szaporítani kell a jobb termelőképességű fajták arányát. í) A kiváló apaállatok tenyészhatásnak jelentős kiterjesztése céljából tovább kell fejleszteni a mesterséges temékenyitést: 1953ban legalább 45.000 teheiet. 70 ezer kancát és 50 ezer juhot, 1954ben pedig legalább 55 ezer tehenet, 84.000 darab kancát és 100.000 drb juhot kell mesterségesen termékenyíteni. g) A tenyésztői munka megjavítása érdekében — az állami apaállatellátás rendszerének fenntartása mellett — az állami gazdaságok és a nagyobb te:melőszövetkezetek törekedjenek arra, hogy saját maguk tartsanak apaállatokat. h) A termelőszövetkezetek tenyésztői munkájának irányítása és megjavítása céljából a földművelésügyi minisztérium szervezzen állattenyésztő állomásokat; 1952. év végére 9 szarvasmarhatenyésztö, 9 lótenyésztő, 6 juhtenyésztö és 7 j sertéstenyésztő állomást kell léfeistíani. Ezenkívül minden jauzayében j állami baromfitenyésztő állomást ' kel] szervezni. A termelőszövetkezetek baromfitenyésztésének e'óse. gttésére a földművelésügyi minisztérium felügyelete alatt megyénj kint keltető állomásokat kell létesíteni. A kiváló minőségű tenyészállatok nevelése érdekében a begyűjtési minisztérium az államnak átadott tenyészállatokat 1953 július 1-től egyszeres súlyban 6zámitsa be a beadási kötelezettség teljesítésébe. III. ' ' ' A mezőgazdaság minden szekto. rában gondoskodni kell az állatállomány erőteljes fejlesztéséről: az állattenyésztési munkát szervezettebbé, megbecsültebbé kell ter.ni I. Az állatállomány további terv. oul irHoVAr™, , vs,.»t. gazmsagniDan IV, T Az állati termékhozamok s a szaporaiság emelése, valamint az állat, állomány számának fejlesztése érdekében nagymértékben növe/ni kell a takarmánytermelést. A takar, mánytermelés növelését elsősorban a terméseredmények jelentős emelésével kell elérni, de emellett növelni kell a szántóföldi takarmányok vetésterületét is, különösen a másodtermelés fokozásával. 1. A szántóföldi takarmánynövények, főképp a kukorica, az árpa, a zab, a lucerna, a vöröshere. slb, terméshozamát a következő intézkedések végrehajtásával fokozzák: a) minden termelőszövetkezetben, állami gazdaságban és az egyéni, leg gazdálkodó dolgozó parasztok szerű növelése érdekében n követ- ; gondoskodjanak te? intézkedés"k életéelénietés e arró1- az tatállótrágyát miuél s^séves életbeléptetése . kigebb vesztcség?rl ktze:jék A tráx ,, l , gyakczelésnél minél szélesebb körMinden termelőszövetkezet ,^rjcnpk r- a nyersfoszfátoS elkötelessége, hogy számított egy éven alakulásától belül minden járás alkalmazására. —5J .LI-II..V.,, , 100 kh szántóföldi területére leg-1 El kell érni. hogy 1952-ben mmalább 5 tehénnel, 4 kocával, 40 den gazdaság szántóföldi területétörzebaromfival és juhtesztésztö vi- nek legalább egyötödét, 1953-ban és déken (Szabolcs-Szatmár, Hajdú- 54-ben egynegyed-egynegyed részét Bihar, Borsod, Abauj.Zemplén, szerves trágyázza, elsősorban a Szolnok, Bács-Kiskun, Tolna me- kapásrövények, valamint az ipari 1 gyék) 20 anyajuhhal rendelkezzék, növények s a takarmánykeverékek ! b) Az egyénileg gazdálkodó dol.!eI% Nyári vagy őszi lehozó parasztok Sz idei szárazság «lo« kat; bok^nket!t f* ellenére is összes takarmányozási I a,ább- 150' de lehe'o!eg 200 mazsa lehetőségük felhasználásával töre. kedjenek állatállományuk további fejlesztésére. 2. Az állattenyésztői (különösen a sertéstenyésztői) munka lebecsülésnek megszüntetése, valamint a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok gyorsan fejlődő állatállományához új dolgozók, elsősor. ban női dolgozók munkábaállítása érdekében a kővetkezőket kell tenni: a) A termelőszövetkezet-íKben el kell érni, hogy 1954. év végére a tehenészetben és a sertéstenyésztésben dolgozóknak is több mint fele nő legyen. b) Az állami gazdaságokban gondoskodjanak arról, hogy 1952. év végére legalább ötezer, eddig más munkakörben dolgozó állandó alkalmazott és legalább 10 ezer növénytermelési Idénymunkás kapjon állattenyésztési munkára beosztást — elsősorban nők és fiatalok. Az 1954. év végére a sertés- és szarvasmarhatenyésztésben 50 százalékban, a baromfitenyésztésben pedig túlnyomórészt női dolgozók legyenek. c) A termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban nz é'tat. tenyésztési tanfolyamot, technikumot, vagy főiskolát végzett szakembereket, állattenyésztési dolgozókat kivétel nélkül állattenyésztési munkára kell felhasználni. 3. Az állami gazdaságokban és a III. típusú termelőszövetkezetekben, illetve csoportokban alakítsák ki az állattenyésztés tejlett, nagyüzemi munkaszervezetét. a) Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben szervezzék meg és erősítsék' meg az állattenyésztési munkaszervezés alapegységeit: az állattenyésztési brigádokat. A brigádokat állatfajonkint, az állatok elhelyezésének és használatának megfelelően területileg is külön-külön szervezzék meg. b) Azokban aa állami gazdasá g-okban és term'előszövetkezetekben, ahol nagyobb létszámú álla (állomány van: a brigádok munkájának összefogására állatfajonkint különkülön létesítsenek állattenyésztési farmokat. c) Az államai gazdaságok, termelőszövetkezetek minden állattenyésztési munkára szigorú napirendet kötelesek megállapítani. A takarmányozásnál és az állati termékek kezelésénél szigorú számadást kell bevezetni. istállótrágyát kell a szántóföldre kihordani. A homok-terű l-e leken min. den gazdaságban el kell terjeszteni a zöldtrágyázást. Szabolcs-Szatmár és Somogy megyében csillagfürt, Bács-Kiskun megyében pedig som. kóró segítségévei. Javítsák meg a műlrágya fel* használását is, b) Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, gépállomások és lehetőség szerint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok ls, a magasabb takarmánytermés érdekében alkalmazzák mindenütt az alapvető agrotechnikai szabályokat. Igy: az őszi mélyszántást lehetőleg október végéig végezzék el és legkevesebb 20 cm mélységben, az előhánt ós ekék teljes kihasználásval, tavaszszal az ősszel mélyenszátott területet símílózzák el. vetés előtt alkal. mázzák a kullivátort, a vetéshez tisztított és szükség szerint csávázott vetőmagot használ janik, végezzék el pontosan és Idejében a növényápolást, a betakaritásl vesztőségeket a lehető legkisebbre csökkentsék. c) A kukorica holdanként! ter. mésátlagát 1951-hez viszonyítva országosan legalább 2 mázsával, az állami gazdaságokban 4. a termelőszövetkezetekben ped'g 3 mázsával kell emelni. Széles körbon el kell terjeszteni a kukorica négyzetes, fészkeg vetését és gépi művelését, a vetésterületnek 1953-ban legalább 30. 1954-ben legalább 40 százalékán, a hibrid kukoricavelőmag alkalmazását 1953-ban a vetésterület 15, 1954-ben legalább 30 százalékán, a pótbeporzásfl>ak egyszeri, de inkább kétszeri elvégzését. d) Az árpalermelés fokozása ér. dekében növeljék az ősziárpa vetéséi 1952 őszén az összes árpavetésterületnek 53 százalékára (az 1951. évi őszi vetésnek közel ké'szeresére). 1953 őszén pedig 59 százalékra. Mind az ősziárpa, mind a tavasziárpa és a zab vetésénél térjenek rá a keresztsoros vetésre, az állami gazadságok vetésterületének 1952— 53-ban legalább 35, 1953—51 ben pedig legalább 75 százalékban, a t ermelőszöveikeze lek vetésterüle1 én 1952—53-ban legalább 25. 1953— 54.ben legalább 70 százalékban 1953. évtől kezdve a takarmánytól lék vetésterületének egynegyedén nemesített vetőmagot kell használni. e) A pillangós virágú szálas ta. karmánynövények terméshoz-'mának növelésére fokozni kell a lucerna nyári velését. pólbeporzását és keresztsoros elvetését, valamint a hengeres, Illetve pctrencés szénaszárítási módszert. . , (Folytatás a második oldalon)