Délmagyarország, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-01 / 152. szám

KEDD; 1952. JULlüS 1. A párt felvilágosító munkája a tömegek között Horwíth Márton elvtárs beszámoló/a a Központi Vezetőség ülésén ' 'Á Központi Vezeilöség ülésén tartott beszámoló elején Horváth Márton elvtárs a szocializmus építésében elért eredményeinkből beszélt, hangsúlyozva: legjelentősebb győzelmünk a dolgozó nép öntudatának fejlődése. Népünk öntudatéinak fejlődésében döntő része van pártunk felvilágosító munkájának, lendületesebb, állandóbb, gazdagabban érvelő és erősebben a termelés felé forduló agitációnknak. E kedvező fejlődés azonban nem általános. Pártunk gyakorlata azt bizonyítja, hogy pártszervezeteink és pártbizottságaink elég jelentős része még mindig nem ismerte fel eléggé az agitáció döntő jelentőségét a tömegek nevelésében és mozgósításában — noha pártunk határozatainak egész sora hangsúlyozza ezt. — Mi magyarázza — folytatta Horváth elvtárs — szembetűnő eredménveink mellett is agitációnk gyengeségét? Először: az önelégültség, az eredményeken való megpihenés. Rákosi elvtárs emlékezetes 1950 február 10-i beszédében már figyelmeztetett tűnek veszélyeire, amikor ezt mondotta; „Ahol efharapódzik az őnelégült| ség. az elbizakodottság, nz a i szellem, hogy elég erősek vaj gyünk egyedül Is, hogy nincs I szükségünk a dolgozó tömegek támogatására, ott rögtön meglazul és később elvész a párt és I a tömegek egészséges kapcso' lata. Pártunk elszigetelődik a dolgozó néptők'. Sok pártfunkcionáriusunk úgy gondolkozik, hogy a pártvezetés jó politikája. a helyes párt- és állami intézkedések, eddig megszerzett tekintélyünk bizonyos értelemben önmagukért agitálnak. Pártbizottságaink gyakran a könnyebb végén fogják meg a feladatot: túl egyoldalúan támaszkodnak pártunk vezetőinek megnyilatkozásaira az agitáció központi eszközeire, a sajtóra és rádióra. Túl egyoldalúan támaszkodnak arra. hogy pártunk politikája, államunk intézkedései „önmagukért beszélnek". Természetesen helyes, ha minderre támaszkodnak, de nem helyes, ha mindez megnyugvásban, az eredményekkel való megelégedésben, a helyi politikai tömegmunka lebecsülésében nyilvánul meg. Ellenkezőleg: a párt tekintélye és jó politikája, a tömegek 'jó hangulata és odaadó hűsége nem ürügy a pihenésre, hanem ok az erösebb mozgósításra, a nagyobb feladatok vállalására és alaposabb plvégzésére A tömegfelvilágosító munka lebecsülésének másik oka a párt monopolhelyzetével kapcsolatos. Vannak, akik úgy képzelik, hogy a hatalmon lévő osztály és párt számára nincs olyan jelentősége a meggyőzés és tömegmozgósítás erőfeszítéseinek, mini a hatalomért vívott harc szakaszában. De ha a kérdés másképpen is áll ina, a lényeg ugyanaz maradt. Az iellenséget szétvertük. A tömegeket megnyertük pártunk és politikánk számára Kivívott győzelmeinket nem ! '"'/"f ,„ fordíthatja visszájára semmi más. hatatlan állapot csak. ha karbatesszük kezünket, ha megpihenünk babérainkon, ha n'em látjuk továbbra is elsőrendű harci és napi feladatunknak és kötelességünknek a tömegek megnyerését és mozgósítását. Az önhittség, az elbizakodottság és az ebből folyó opportunizmus az ellenség szövetségesévé válik. Megakadályozza erőfölényünk kihasználását, a vereséget szenvedett ellenség megsemmisítését Az éles politikai és ideológiai harc eltompulásához, gyakorlatias. adminisztratív rendszabályokkal való helyettesítéséhez vezet és egyértelmű az ellenséges ideológiákkal vívott aktív harcról való lemondással. A politikai nevelőmunka lebecsülésének. a megnyugvás hangulatának egyik legsúlyosabb következménye: az ellenséggel vívott harc és az éberség gyengülése. A szocíáldemokratizmusról Általános jelenség a szociáldemokratizmus veszélyességének lebecsülése Sokan elintézettnek vélik a kérdést azzal, hogy nyílt szociáldemokrata szervezetekbe nem ütközünk többé. Tudnunk kell: ha küzdenünk kell egyes munkásrétegek elmaradottságával, ha fontos harci kérdésként vetjük fel a munka- és bérfegyelem ügyét, ha a munkaversenv itt ott formálissá válik, ha felüti fejét a demagógia, ha ellenséges kártevő munkába ütközünk üzemeinkben — akkor nemcsak általában ..polgári maradványokkal", hanem konkrélan szociáldemokrata ideológiával. esetleg Szervezeti szociáldemokrata tevékenységgel állunk szemben. üzemeinkben ma is akadnak olyanok, ökik tudatosan, vagy öntudatlanul szociáldemokrata pézetekei hangoztatnak és „utánpótlást" kapnak a munkásosztályba beáramló deklaszszált elemektől és az új munkások legelmaradottabb rétegeiből. A legteljesebb mértékben időszerű, amit Rákosi elvtárs a szociáldemokrácia leleplezéséről mondott már a DISZkongresszuson. Rendszeresen meg kell mutatnunk a szociáldemokrácia áruló magatartását az osztályharc legkiélezettebb történelmi szakaszaiban; az 1914—18-as imperialista háború ügynökei, az 1919-es proletárforradalom orgyilkosai, Horthy fphérterroriának ser"íd''capata:. 10*5 után a reakció álcázott szövetségesei, akiknek veszélyességét különösen fokozta, hogy a munkásosztályon belül vetették meg lábukat Meg kell mutatnunk mai nemzetközi szerepüket az imperializmus támogatásában. Mindezt elsősorban az ifjúság számára, amely alig ismeri tevékenységüket, a volt szociáldemokrata munkások számára, akiknek a Szociáldemokratizmus elleni élesebb ideológiai harc testvéri segítséget jelent a kommunis,a ideo'ógia és öntudat megszilárdításához. Érnek áz ideológiai harcnaik ugyan, akkor számottevő napi gyakorlati jelentősége is van Alátámasztja harcunkat a szociáldemokratizmus helyi, iizemi aknamunkája ellen, nmelv fegyelmezetlenségre, bér- és tánnénzcsn'ásra uszít, rémhíreket terjeszt, de ha kel', szabotál is. önelégültségünk miatt és éberségünk hiánya következtében nem egy helyen tapasztalható bizonyos szociáldemokrata tömörülés olvan budapesti és vidéki nagyüzemekben. amelyekben a fordulat éve előtt erős szervezeteik voltak. Az ilyen üzemekben a terv gyenge teljesítése, a magas selejtszázalék, egyes rétegek politikai magatartása arra enged következtetni, hogv egvik-másikban bizonyára szervezett ellenséges szocdem tevékenység folyik. A szociáldemokratizmus elvi és gyakorlati leküzdése a kapitalizmus befolyása ellen vívott harcunk legfontosabb feladata üzemeinkben, A klerikális reakcióról Nem kisebb hiba, hogy párt. és állami szervezeteink ehanyagolják a klerikális reakció elleni harcot és újra tért hódítanak az egyházi reakció •,ártalmatlanság(iról" szóló illúziók. A Mindszenly- és Grőszper, a Wall Street és a Vatikán magyarországi megbízottaira mért csapások persze az ellenség számára súlyos vereséget jelentettek, az egy* házak és az állam között létrejött megegyezések persze népi demokratikus rendszerünk erejét bizonyítják és kétségtelen eredmény a papi békemozgalom erősödése is. de mindez még nem jogosít arra, hogy most már azt higgyük: Mindszenty és Grősz embereiből, a tegnapi farkasokból mára ártalmatlan bárányok Ietlek. Megengedhetetlen, hogy pártfunk. cionáriusaink és tagságunk egy része elfeledkezik Központi Vezetőségünk 1950 június 1-i határozatáról és opportunizmust tanúsít az osztályharcnak ezen a frontján, Tartr hogy egyes helyeken pártfunkcionáriusok résztvesznek egyházi megnyilvánulásokon. Hogyan neveli népét hogyan végzi majd párlmunkáját, amelynek elválaszthatatlan része a klerikális reakció elleni harc, aki saját gyermekének nevelésébe olyanoknak enged beleszólást, akik a lelki terror minden eszközét felhasználják arra. hogy szembefordítsák a gyerekeket az állammal, az iskolával, a tanulással és nem utolsó sorban a kommunista szülőkkel isi A mi elvtársainkat gyakran megtéveszti az, hogy az egyházi reakció. ameiy M:ndeszentv és Grősz példájából megtanulta, hogy a mai erőviszonyok mellett merev ellenállással elsősorban ö jár pórul — taktikát változtatott és kényszerűségből részben „demokratának" álcázza magát. A mi álláspontunk mindig is az volt, hogv a fekete reakció leleplezés" mellett támogatni kell a béke ügyéhez és az államhoz hű napokat és bizonvos keretek között be is kell vonni őket a békemozgalomba. bár ucvannkkor óvakodni kell a noiitikiai vasv val'ási tevékenységükkel kancsolatos il'úzióktól Sok helyen nemcsak a béke hívének ismerik el az ilyen nnnot, hanem mindiáit be is voniák1 a tszes-be. m'nt Kuncsorba községben történt (Szolnok megvet. sőt felkérik. hogv a tszcS-vezrtöségben lássa el a gazdasági vezetést, mint Nemesbükk községben (Veszprém megyei. A k'erikális reakció módszerei rendkívül vá'tozatosak. méltóak az alkalmazkodás és szemforgatás évezredes jezsuita hagyománva'hoz. Fel kell számolnunk nz egyházi reakció állítólagos ..békés" szándékaival kapcsolatos hamis elképzeléseket. Rendszeres propagandamunka belül azt a százéves marxi megálla pítást, hogy a vallás ópium a népnek. Funkcionáriusainktól, öntudalosabb párttagjainktól meg kell követelni, hogy ezen a téren is, egyénileg is mulassanak példát a párttagság egészének, sőt ezt pártszerü formában számon is kell kérni azoktól, akik erről megfeledkeznek, akik résztvesznek (vagy máskép segédkeznek) egyházi rendezvényeken, vagy gyermekeiket hittanra járatják. Figyelmeztetni kell párttagjainkat is a helyes kommunista magatartásra, s ahol szükséges, alapos nevelő, felvilágosító munkával segíteni kell őket abban, hogy a kommunista párttaghoz méltatlan vallásos elmaradottságot leküzdjék magukban. Nem kisebb aktivitást kell kifejtenünk a kevésbbé öntudatos elemek, a pártonkívüli hívők tömege közt. Nem szabad megengedni, hogy elhalványuljon az az éles fény, amelyet Grősz és cinkosainak leleplezése a klerikális reakció földalatti, sötét tevékenvségére vetett és sokkal tervszerűbben és intenzívebben kelt felhasználni a népnevelő munkában ennek, a pernek a tanulságait. Tovább kell szélesíteni az előadásos természettudományos és világnézeti felvilágosító munkát. Különös figvelmet kell fordítani olvan politikailag és gazdaságilag fontos rétegre. mint a bánvászSág — a nők ieTentös tömegeire és az Ifjúságra, amely a klerikális reakció erkölcsös fegvelemronfó tevékenységének központjában áll A butáitok aknamunkájáról Az opportunizmus egyik legsúlyosabb megnyilvánulási formája az a megengedhetetlen liberalizmus, amelyet falusi párt- és tanácsszerveink nagy része a kulákokkal szemben tanúsít. A falusi osztályharc első vonalában harcoló elvtársaink gyakran éppen a fő ellenséget tévesztik szem elől. Megfeledkeznek arról, hogy ma Magyarországon a kizsákmányoló osztályok legerősebb és utolsó képviselője a kulák. Nem nevezhető másnak, mint az osztályérzék eltompulásának az a gyakorlat. hogy gyakran a kulák beadás'i terheit hárítják át a dolgozó parasztok vállaira. ahelyett, hogy érvényt szereznének államunk rendelkezéseinek, amelyek tudvalevőleg a dolgozó parasztot védik a Aulákkal szemben és nem megfordítva. A sertésbeadási kötelezettség elszámoltatása során a hátralékban lévő kulákok közül országosan mindössze 10 százaléknál történt igénybevétel. Somogyban csak a kulákok 00 százalékára vetettek ki Sertésbeadást, de ebből is csak 30 százalék teljesített határidőre. Fejér megyében a dolgozó parasztság 88.2 százaléka, a kulákok 45.7 százaléka teljesítette sertésbeadási kötelezettségét. Miközben egyes tanácsaink a kulákokkal különbékit kötnek, a hiányt jogtalanul kivetik a dolgozó parasztokra. Például a seregéIvesi kulákok 67 sertéssel tartoznak, de ahelyett, hogy rajtuk keresték volna, egyszerűen kivetették azokra a dolgozó parasztokra, akik már teljesítették kötelezettségüket. Vannak párt- és tanácsszerveink, például a mátészalkai járási begyűjtési osztály, amelyek azt válaszolják erre, hogy a kulákok szegények. Természetesen: a kizsákmánvo'ás ..jogában" korlátozott kulák, különösen. ha nem nagvon fűlik a foga a munkához, remé'hetöieg valóban .szegényebb'', mint volt. S az is természetes, hogy a becsületesen dolgozó parasztok egyetlen kategóriájára se-n illik ma már a „szegény" jelző. Vájjon tudják.e egyes falusi párt. ts tanáesszervei-ik hogv á, ilyen ..vedd ahol éred" begyűjtéssel a párt helyes paraszti osztály-politikáját helyettesítek észrevétlenül ellenséges oszfályno'itiikával? A té. nyék azt bizonyítják, hogy tön ácsszerve'rak a kulákck nagy részére nem vetettek ki hízottserlés beadási kötelezettséget a félévi küíönkivetés kereteiben. Nem követelik meg a földiüknek megfelelő számú állat tartását és eltűr k, hogy a kulákok az ál'at állomány lecsökkentésével szabotálták beadási kötelezettségű, ket. A Központi Statisztikai Hivataq jelentése szerint egy év alatt kerek százezer kat holdra tehető az a kuiákföldterület, amelyet a fennálló rendelkezések megsértésével a helyi tanácsok kü'önhöző címen nem ku. lákföldl'é minősítenek. Eltűnik a ku'ckfö'd. sokszor a kulák és az állatállománya —* később a kulák megkerül, mint „új belépő dolgozó paraszt a tszcs.be'', a földje pedig valamelyik sógor, vagy koma ..dolgozó paraszti tulajdonaként''. Elég lesz egyetlen szégyerf.eles példa erre, A congrádinegvei Csórva község Kiss Imre tern-előszövetke. zetp erről az elvtársról vnm elnevezve. akit két éve a kulákok állatiasan meggyilkoltak. Ennek a szö| Uz MDP Központi Vezetőségének íiiéée A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1952 június 27-én és 28 án ülést tartott. Az ülés napirendje a következő volt: 1. A párt felvilágosító munkája a tömegek köziitl (elöaélj Horváth Márton elvtárs); 2. A part munkája az ifjúság közötl (előadó Farkas Mihály elv. társ). A Központi Vezetőség beható vita után, melyben Rákosi Mátyás elvtárs Is felszólalt, mindkét beszámoló politikai trányvona ál cgyhaugúlag jóváhagyta. yal világossá kell lenni a párton yetkeaetaiek a yezető tisztségeibe kulákok épüllek be és kiüldözték a dolgozó parasztokat. Kulák volt a tsz.elnök, a tanácselnök és a tsz párttitkár, akinek a muitban 26 hoM földje és füszerüzlete volt. Minderről tudott a járási bizottság, de mindaddig szemet hányt amíg a sajtó és a felsőbb páriszervek közbe aem léptek. Amint mondták, attól féltek, hogy a szőve kezet felbomlik, ha a kulákokat kizárják. Fel kell vetni elvtársak: mi az alapja az ilyen nem egyedül álló, rolhadt opportunista magatartásnak? Az éberség és az osztályérzék eltompulása és sok esetben cimborálás az ellenséggel. Fel kell lépni a falusi felvilágosító munkában a kulák veszélyességének lebecsülésével, a „szélvert ellenség" hangulatával szemben. Fel kell tárni a falu népe elölt a mai meghunyászkodó kulák múltbeli tevékenységét. Meg kell szólallatni azokat, akiket közvetlenül kizsákmányolt, volt cselédeit, napszámosokat, igakölcsönvevőket. A falusi agilációban a kulákságot nemcsak személy szerint, hanam mint ellenséges osztály! is le kell leplezni, amely a nagybirtok-rendszer utóvédje, az imperialisták háborús terveinek szövetségese. Háború árán szeretné visszanyerni a régi kizsákmányoló szerepét a nagybirtok-rendszerrel, a csendör errorral, a dolgozó parasztok nyomorával együtt. A kullák „passzivitása" — ha ugyan ezt az elbujást passzivitásnak lehet nevezni — csapda, amellyel a dolgozó parasztságot akarja megtévesz eni. A törvény teljes szigorával kell lesújtani a feketevágó, adócsaló, a beadást és a földmegművelést szabotáló, a rémhírterjesztő, a szövetkezetbe csalárd módor befurakodó kulákra. Az egészségvédelem kérdéséről Az osztályérdek el'ompulása nem csupán a falusi osztályharc, hanem az ipar területén Is jelentkezik. Egyre gyakrabban találkozunk különösen állami- és szakszervezeti funkcionáriusoknál olyan jobboldali opportunizmussal, amely nem keres „elvi" alátámasztást, de annál sűrűbben jelen, .fezik a napi munka gyakorlatában, a dolgozók irányában tanusílott lélektelen, bürokratikus magatartásban, különösen a munkavédelmi intézkedések bűnös elhanyagolásában. Hasonló nemtörődömség mutatkozik a túlóráztatások térülőién. A munkások pihenési jogának egyik legdurvább megsértése, ha az igazgatók nem biztosítják a dolgozóknak a heti rendszeres szabadnapot. Mindez nem egyéb, mint a dolgozóknak a kollektív szerződésre, a munka biztonságára, a pihenésre vonatkozó elemi jogainak semmibevétele. Nem kis számban akadnak egyébként becsületes, munkássorból kikerült elvtársaink, akik aiz igazgatói és minisztériumi íróasztalok mellett nem csupán új munkakörükhöz szükséges szaktudást igyekeztek elsajátítani, hanem rájuk tapadl valeimi a régi igazgatói ós minisztériumi hivatalok fölényes, a dolgozókat lebecsülő, a munkások é ©tbiztonságát és jogait semmibevevő szelleméből. Vannak szakszervezeti funkcionáriusok, akikre mintha ráragadt volna valami a régi szakszervezeti vezetők — enyhénszólva — bürokratikus magatartásából. Az ilyen elvtársakat alaposan fel kell ébreszteni. Az az igazgató, aki az ÜB és gyakran a pártszervezet hallgatólagos jóváhagyásával elsősorban a munkások biztonságát szolgáló kiadásokon takarékoskodik, az pazarol a dolgozók életével és egészségével és nem méltó arra, hogy a proletárdiklialúi-a idején igazgató legyen. Az ilyen eljárás nemcsak bűnös, hanem ostoba is. Miféle „takarékosság" az. ha ennek következtében sok munkanap esik ki és munkabér helyett táppénzfizetés terheli az államot. Nem véletlen, hogy Komló egyszerre „vezet" a munkavédelem bűnös elhanyagolásában és a terv nemtelj esi tévében. A munkavédelem elhanyagolása, a termelésre is ká'os túlóráztatás, a törvényes pihenőnapok semmibevétele, a szállások, üzemi konyhák, az elemi higiénia elhanyagolása egyúttal a munkásosztálytól való e'szakadás tünetei az ilyen jelenségekért felelős funkcionáriusok részéről. E jelenségek természetesein nem általánosak, de e'éggé elterjedtek ahhoz, hogy a lélektelen bürokratizmus visszalaszító megnyilvánulását lássuk bennülj aanelv ellen feltvilágosító munkánkban is fel kell vennünk a harcot. A vezetés színvonalához A tömegek meggyőzésének legkirívóbb hiányossága, amely szorosan összefügg az ellenség elleni harc gyengülésével és agitációnk elkényelmesedésével, az, hogy párlbizolt. ságaink nagy részénél a tömegmozgósítás és politikai nevelőmunka helyeit az állami feladatok köz. vetlen végzése kerül előtérbe. Ez a hiányosság olyan jelentőségű, hogy nemcsuK a tömiegmunkát( hanem az egész helyi pártvezetés jo kialakítását akadályozza. Sztálin elvtárs így határozza meg a vezeiéa legfontosabb feladatát: „Mit jelent a vezetés, ha a párt > politikája helyes, és az élcsa- | pat és az osztáiy közti helyes vi- f szony zavartalan? A vezetés • ilyen feltételek mellett azt je ) lenti, hogy meg tudjak győzni a tömegeket a párt politikája- . nak helyességéről. o'yun jelszavakat tudunk kiadni és megva- i lósítani, amelyek a tömegeket i elviszik a párt álláspcntjához és megkönnyítik nekik azt, hogy saját lapaszta'a'.uk alapján felismerjék a párt politikájának he- > lycsscgét, azt je'entl, hogy a • tömegeket a párt öntudatának színvonp/á'g tudjuk emelni, s ' eké"t b'zécsitiiik a f'merek 'ámígatását, készségüket a döntő 'T harcára". Eleget terzünk-e a tömeigmeggyőzéa és mozgósítás e követelményének? A párt politikája helyes, az osztály és a párl közölti viszony általában zavarialan. de számos pártszervünk és szervezetünk munkájában a meggyőzés helyeit az adminisztrálás jellemzi a vezetést. Legtöbbször nem lehet különbséget tenni a megyei és járási párt. b'zo'lság, továbbá a megyei és járási végrehajtó bizottság határozatai között az egyes kormányintézkedésekkel kapcsolatban: operatív állami feladatok felsorolását tartalmazza mindkettő. A pártellenőrzéa gyakran elveszti pá'tjellrgét éa összekeveredik az állami ellenőrzés feladataival. Mindez természetesen nem azl jelen :i, hogy pártbizottságaink távolabb kerüljenek az állami, termelési feladatoktól. Pártszerveink felelősök a megfelelő állami szervek munkájáért is. Irányító és ellenőrző munkájuk telje® kibontakozásához jobban meg kell tanulnunk, hegy pártbizottságaink az állam feladatait az állam szerveivel végeztessék eli A tanácsolj fiatal szervek és fejlődésünkkel összefüggően megvannak még a koalíció idejéből maradit „mindenes munkának" maradványai pártunk gyakorlatában: ez. egyik oka, hogy nem egy területen a párt még mindig az állam helyett próbát dolgozni. Másrészt azért is vonzzák pártbizottságainkat az ilyen „államai módszerek", mert adminisztratív' jellegüknél fogva könnyebb feladatnak lünnek, mint a helyes politikai irányítás és az állami feladatok politikai tömegmunkával történő alátámasztása. Különösen szembetűnő az adminisztratív rendszabályok mögé húzódás a fegye'em megszá. lárdí.ása, vagy a beadás kérdéseinél. A tömegmozgósító politikai munka megjavításához emelni kell a helyi vezetés színvonalát. Központi Vezetőségünk országos irányításd ad. tehát a kérdéseket általában országos érvénnyel veti fel. Pártbizottsága, ink munkáját fenyegeti az a veszély: ha az álfogó érvénnyel fél. vetett célok a pártbizottságok határozataiban is ugyanígy jelennek meg. akkor az átfogó — általánossá válik, egyszerű ismétlés lesz. Pártbizottságaink gyakran a postás szerepét játsszák, mert a helyi politikai tö. megmunka kidolgozása helyett a „levitel ütemtervéi" határozzák ok Súlyosbítja ezt a hibát, hogy a KV agit.-prop. osztálya nem nyújt megfelelő segítséget. Mi magunk is gyakran megelégedtünk a megtárgyalás és továbbítás ilyen formális „ütemtervével", ahelyett, hogy tapasztalatok felhozásival és á'.adásával, a határozatok politikai lényegé, nek mélyebb magyarázatával segítenénk emelni a helyi politikai tömegmunka színvonalát. Pári'bizot'.ságaink munkájának felsorolt hiányosságai távolról sem ál. talánosak. Számos példa van arra, hogy pártbizottságaink magasszín. vonalú és tervszerű felvilágosító munkával oldják meg a meggyőzés és lömegnioattósíLáö feladatait, He-