Délmagyarország, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-01 / 152. szám

4 KEDD. 1952. JULIUS í, ^ lyúsnek tartottuk azonban, hogy itt a Központi Vezetőség ülésen teljes nyomatékkal elsősorban a hibákra irányítsuk a figyelmet. Népnevelőmunkánk feladatairól A tömegek felvilágosításának is meggyőzésének hiányosságai annál tűrhetetlenebbek, mert a szocializmus építésének olyan feladataihoz érkeztünk, amikor nem elégedhetünk mog a szocialista öntudat, magatartás, fegyelem mai színvonalával, sem a munkásság, sem a parasztság, sem az értelmiség körében. Csak úgy tarthatjuk és fokozhatjuk a szocializmus építésének ütemét, ha a szocialista munkafegyelem _ visszaszorítja üzemeinkből és mezőgazdasági termelésünk szocialista szék óraiból a fegyelmezetlenség polgári örökségét ; ha emeljük az állampolgári fegyelmet egész néipünkben; ha fokozzuk ipari és mezőgazdasági termelésünkben az •új technika elsajátítását, s ha. mindezt alátámasztjuk a marxizmus-leninizmus világnézetének elmélyítésével népünkben. Gondolják el elvlársak: mi volt a könnyebb? Arról meggyőzni a munkást, hogy zavarja el Chorinékat és a Weiss bárókat a murvkapadok után foglalja ed az igazgatói irodák íróasztalait is — vagy a mai feladat: a kispolgári fegyelmezetlenség, önzés, haszonlesés legyőzése ós az önkéntes, öntudatos szocialista munkafegyelem legszélesebb elterjesztése? Vagy mi volt nehezebb? Arról meggyőzni a parasztot, hogy a papok és grófok birtokait vegye saját tulajdonába, vagy arról-e, hogy fordítson hátat az évezredes egyéni gazdálkodásnak és lépjen a szocialista termelés útjára? Klasszikusaink tanítása, a lények, a Szovjetunió és a magunk tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a nehezebb feladat az utóbbi, ami nagyobbrészt még hátra van. A megnyugvás, ae önelégültség, sőt gyakran az opportunizmus hibáival terhelt politikai munkával a tőmegnevelésnek ezeket a feladatait elvégezni nem lehet- Meg nem hátráló harcos és szívós tömegmiunkára van szükség, amelyben megtalálja a maga napi harci feladatát minden egyes párttag és tagjelölt, sőt a pártunk mögé sorakozó rokonBBOnvezők óriási tömege is. Politikai nevelőmunkánk seánvor naJát és átül and óságát mindenekelőtt azzal biztosítjuk, hogy mozgósítjuk és harcbavisszük a tömegeket a II. kongresszus határozatainak megvalósításáért. Tömeg felvilágosító mun. kánk feladatait megszabja: a felemelt ötéves terv; a falu szocialista átalakítása; az éleződő nemzetközi helyzet, amely a békeharc, a hazaszeretet és az állampolgári helytállás fokozását elsőrendű felsidattá teszi. Vegyük sorra a népnevelőnvunka elsorolt feladatait. Az ötéves terv végrehajtása egyértelmű a szocializmus szilárd alapjainak megépítésével hazánkban. Jobban meg kell világi tanunk az idei, döntő tervév főcélja: ez az alapanyagbázis, vagyis a szén-, vas-, olaj- és villamosenergia-termelés kiszélesítése, továbbá a gépgyártás fokozása. Ebben az évben vas- és acéltermelésünk megközelíti az eredeti ötéves terv teljes előirányzatát. Nyersvas-, aoél- és hengereltacéltcrmelésünk már ebben az évben eléri a háború előtti termelés 220— 225 százalékát. Most végezzük azokat a nagy beruházásokat, amelyek biztosítják az ötéves terv legfontosabb alkotásainak, a Szlálin, Vasműnek, a diósgyőri kombinátnak, a borsodi kooperációnak, a tiszalöki öntözőműnek, a budapesti földalatti gyorsvajsútnak időre történő megépítését. Több mint 150 új ipari üzem koadi meg ez évban a termelést. Mindehhez négymilliárd forinttal többet fordítunk a beruházásokra, mint az elmúlt esztendőben. E feladatok együttes megvalósítása megköveteli, hogy ez az óv döntő legyen a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, a takarékosság, a munkafegyelem megszilárdítása terén. A terv teljesítéséért és túlteljesítéséért folyó politikai tömegmozgó. sítás sikere mindenekelőtt versenyagitációnkon múlik. A legutóbbi és a tavalyi rövid versenyszakaszokat ez jellemezte, hogy a dolgozók felajánlása, lelkesedése magasabb fokon állolt, mint maga a teljesítmény. Ennek első alapvető oka, hogy^ a dolgozók szocialista kötelezettségvállalásainak végrehajtását nem segítjük eléggé megfelelő nyilvántar.ással, ellenőrzéssel és népnevelőmunkával. A dolgozók ebből azt a következtetést vonják le, hogy szocialista kötelezettségvállalásaikat üzemi párt- és szakszervezeteink, valam'nt a műszaki vezetők nem tosabb feladatait: 1. A^itációnk céljává a felajánlások válogatásnélküli gyűjtése helyett a vállalások teljesítését kell tenni. 2. A teljesítés nyilvántartása és a folyamatos ellenőrzés megkönnyítése céljából az egyéni vállalások alapja általában a teljesítményszázalék legyen, a helyi követelményeknek megfelelően kibővítve a minőség, a takarékosság, a munkafegyelem meg. szilárdítására vonatkozó vállalásokkal. 3 Fel kell karolnunk a területi vállalások új, eredményes versenyformáját, amelyben nemcsak egyegy üzom, hanem egész iparág és terület dolgozói egyesítik felajánlásaikat. A borsodi kohászati üzemek, Sztálinváros építői és az RM Müvek dolgozóinak nagyjelentőségű kezdeményezését teljes erőnkkel támogatni kell. A területi versenynek ez az új formája nagymértékben növeli a helyi párt- és szakszervezetek felelősségét ós aktivitását, fokozza a közös vállalást tevő üzemek egymásközti versengését. 4. A verseny megjavításának talán legdöntőbb feltétele a műszakiak jobb bekapcsolása. Elsősorban raj tuk múlik, hogy minden egyéni ós közös versenyvállalás megfeleljen az adott munkaterület aktuális termelési követelményeinek. Rajtuk múlik a hosszabb versenyszakaszok nyújtotta lehető-égek kihasználása a termelés folyamatos, ütemszerű fokozására. Rajtuk múlik, a verseny alátámasztása jobb anyagellátással, munkaszervezéssel, az állásidők csökkentésével, a fegyelem javításával. A munkások és műszakiak szoros együttműködése Elvtársak! A feladatok ilyen egyszerű számbavétele még nyitvahagyja a munkaversennyel kapcsa, latos legdöntőbb elvi kérdést. Sztálin elvtárs tanításaiból tudjuk, hogy a szocialista munkaverseny termelésünk fő hajtóereje s egyúttal a munkához fűződő szocialista viszony legfontosabb iskolája. Ezekben az években, amikor üzemeinkben százezrek tanulnak meg szocialista öntudat taí gondolkozni és dolgozni — növeljük dolgozóinkat mindenekelőtt a szocialista kötelezet tségvállailásők komolyságára, az adott szó szentségére. Nemcsak a termelés és a tervteljesítés alapvető érdekeit, hanem e nagy nevdlőmunkánk eredményeit ássa alá, aki fölényesen, bizalmatlanul, bürokrata módjára kezeli a dolgozók felajánlásait, Rákosi elvtársnak teit termelési Ígéreteit. A munkaverseny, melyet Sztálin elvtárs a dol" gozók ,.forradalmi önkritikájának" nevez, elsöpri útjából a régi technikához tapadó aggályoskodást a terv teljesítését illetően. Ez a forradalmi önkritika kritikává változik az olyan minisztériumi emberekkel, igazatokkal, műszakiakkal, szemben, akik nem támaiszkodnak eléggé a munkások kezdeményezésére, akik zavaró tényezőnek tekintik a dolgozók felfokozott termelési aktivitását, akik csak annyit vesznek észre a versenyből, hogy növekszenek a nyersanyag- és energiaellátási gondjaik és nehezebbrn boldogulnak a megcsontosodott, régimódi munkaszervezéssel. Vannak igazgatók és műszakiak, clkik úgy képzelik, hogy a világ természetes folyásához tartozik, ha az anyagszükséglet se lejtgyártás következtében növekszik meg. Vannak, akik rendbenllévö dolognak , tartják, ha több termelés címén többszörös munkaidőtúllépés, s ennek következményeként munkabóralap-túllépés mutatkozik. Viszont zavaró tényezőnek tekintik, ha a verseny lendülete követel több nyersanyagot, energiát és ezerszámot, a növekvő termelési kapacitást jobban kihasználó, rugalmas munkaszervezést. Agitációnk sikere és eredménye az is, ha a dolgozók harcolnak a fogadalmuk teljesítéséhez szükséges műszaki feltételekért és egyáltalában nem elégszenek meg a felajánlások megtételével. Amennyire helyesen és joggall követeli meg minden igazgató, műhelyfőnök, mester, hogy a müszakkezdésmél, sőt a műszakkezdés ejőtt minden dolgozó munkára készen ott legyen munkahelyén, ugyanilyen joggal követelik meg ezek a dolgozók, hogy állljon rendelkezésükre a nyersanyag, a szerszám, a rajz, vagy egyéb munkamegbizatás. Azt kívánják és követelik ezek a dolgozók, hogy a fegyelem kötelezettsége ké oldalú legyen, ők nemcsak idejüket, hanem munkaidejüket akarják az üzemben tölteni nemcsak a reggeli és esti lebélyegzéssel, hanem két kezük mimikájából nap, mint nap kikerülő több és jobb termékkel akarnak helytállni az üzemekben. Ugyanakkor, aki oktalan módon elijeszti a műszakiakat, azt teszi, amit a kapitalisták, akik minden méltányolják, lebecsülik. Te "jed az eszközzel azon voltaik, hogy a „méra nézet: ,,ha teljesítem felajántáso- ! nők és a munkások között a szakamat, jó, ha nem, úgyis jó, senki dók a legnagyobb legyen". (Rúnem kéri számon tőlem". kosi.) Ezek a törekvések találkoz. Soroljuk cl röviden a versenyt nak az imperializmus törekvéseivel, JÜáiámosztó politikai munka legfon- amely a népi demokráciák orszv gaiban mindenütt Igyekszik szembefordítani a műszakiakat a munkásokkal. Meg kell értetni, hogy az értelmiség nem a régi már. A kapitalizmus viszonyai között csak egy parányi rész képes arra, hogy szakítson a burzsoáziával és a munkásosztály oldalára álljon — a szocialista építés idején a ritka kivételből tömeges jelenség lett. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ez az értelmiség sem mindig elég szilárd, könnyebben visszacsúszik, mint az élenjáró munkás. Látnia, tapasztalnia kell pártszervezeteink állandó támogatását. Ez meggyorsítja, kiszélesíti műszaki értelmiségünk fejlődését, amelly abban nyilvánul meg, hogy felkarolja a munkaiversenyt, jobban szervezi az anyag- ós szerszámollátást, segíti a helyes kezdeményezéseket— ugyanakkor keményen fellép a rendbontókkal, lógósokkal szemben, él azokkal a jogokkal, amelyekkel népi demokráciánk felruházta. Ezen az alapon jön létre az élenjáró munkások és műszakiak szoros együttműködése, ameliy a szocializmus építésének hatalmas előredendítője: áldásos hatással van mind a műszaki tudomány fejlődésre, mind a termelés emelkedésére. A műszakiak átveszik az élenjáró munkások példamutató munkastílusát, maguk is kezdeményezőkké válnak, ugyanakkor a munkások elsajátítják a magasabb műszaki képzettséget, aipi gazdagítja az újítási lehetőségeket, növeli a munka termelékenységét. A munkás-paraszt szövetségről Az ipari termelés után rátérünk a másik alapkérdésre: a munkásparaszt szövetséggel és a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatos poli likai munkára. A munkásság és parasztság szövetségének más volt a tartalma a fordulat éve előtt és más lett azóta, amióta az országban a munkásosztályé lett az osztatlan hatolom és napirendre került a szocializmus alapjainak lerakása, nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is. Szükséges, hogy ezzel kapcsolatosain emlékezetünkbe idézzük Sztálin elvtárs tanítását arról, hogy nekünk nem akármilyen munkásparaszt szövetségre van .szükségünk, hanem csak olí/anra, amelyben biztosítva van a munkásosztály vezető szerepe, amely erősíti a munkásosztály pozícióit, a szocialista építést szolgaija; tehát olyan munkás-paraszt szövetségre, amely a dolgozó parasztságot th rávezeti a fejlődés szocialista vágányára. A munkásság ma is segíti szövetségesét, a parasztságot, segíti iparcikkekkel, gépekkel és elsősorban segíti a mezőgazdaság szocialista fejlődésének előmozdításával. A dolgozó parasztságnak is kötelessége segíteni a szocializmust építő munkásosztályt, a népi demo. kratikus államot. Ezt a segítést, a munkásosztály iránti szövetségi hűséget meggyőzéssel, neveléssel, politikai munkával, állama intézkeidéseklkel kell megszilárdítani és fejleszteni a dolgozó parasztságban — leküzdve a kétségkívül fennálló nehézségeket. A fő nehézségek a következők: 1. a földhözjuttatás és az egyéni gazdálkodás megerősödése következtében részben fokozódott a dojgozó parasztok gondolkodásában a tulajdonosi beállítottság. A földreform kettős hatása következtében a zö. noöt kitevő középparasztok helyeslik a népi demokratikus rendszert, elismerik, hogy jó gazdasági helyzetüket munkásosztályunknak köszönhetik, de ugyanakkor többségük még tartózkodik a szövetkezeid gazdálkodástól. 2. Népi demokratikus rendszerünk áltál a dolgozó parasztságnak nyújtott rendszeres állami támogatás és engedmények (adófizetés, földmegváltási ár, törlesztésnél adott hátralék, s'.b.) egyrészt mellénk álllították a régebbrn habozó paraszti tömegeket, másrészt az egyoldalú segítség és az engedmények következében a parasztság soraiban elterjedt az a nézet, hogy a munkásosztály segtí.-ógét nem kell az állam iránti kötelezettségek teljesítésével viszonozni. Ebből következik, hogy a munkásparaszt szövetség további erősítésének mai legfontosabb feladatai: 1. megnyerni a dolgozó parasztság egészét az állam iránti kötelezettségek maradéktalan teljesítéséhez; 2. megszilárdítani a szocialista szektort a mezőgazdaságban, megnyerni a dolgozó parasztok egyre szélesebb tömegét a tsz-ekbe való belépésre. A munkás-paraszt szövetségnek — ismétlem — a szocialista építést kell szolgálnia. A parasztság részvételének biztosítása a szo ialista építésben, akár a te-melőszövetkezolekben kifejtett termelő munkája, akár az állam iránti kötelezettségeinek pontos teljesí :óde révén — az egyetlen politika, amely a munkás, paraszt szövetséget, tehát a dolgozó parasztság érdekeit is szolgálja, A parasztság megérti ezt. Tudják, hogy a diósgyőri kohók és Sztálinváros építése éppúgy „paraszti", mint ,,munkás" érdek — amint az ország békéje és biztonsága is az. Az adózási és beadási kötelezettségek javuló teljesítése, továbbá a december 1-i rendszabályok fogadtatása bebizonyította, hogy dolgozó parasztságunk megérti és támogatja pártunk politikáját, a közteherviselés politikáját, a szocialista építés érdekében. Ugyanakkor akadnak egyes pártés vezető állami funkcionáriusok (a földművelésügyi minisztériumban és egyebütt), akik a munkásosztállyal szemben akarják „védeni" a falut, lazítani szeretnék a közteherviselést. ami vagy arra vezetne, — ha engednénk —, hogy a szocialista építés terheiből aránytalanul sok hárulna az ipari munkásosztályra és a többi városi dolgozóra, vagy arra, hogy lassítanunk kellene a szocialista iparosítás politikáját. Ezért kell fellépnünk az ilyen opportunistákkal, szemben, akik — ha nem vigyázunk — alááshatják a szocialista iparosítást is, a munkás-paraszt szövetséget is- Az ilyen jelenségekre a kezdet kezdetén fél kéli figyelni, mert ez ma az opportunizmus legkomolyabb jelentkezési formája, A termelőszövetkezetek Térjünk rá a termelőszövetllkezetek megszilárdításának kérdésére. A megszilárdítás feladataiból kiindulva, az eddiginél következetesebben kell politikai tömegmunkánk hangsúlyát a szocialista szektorra helyezni olymódon hogy — elsősorban példamutatásunkkal — a szövetkezetek, gépállomások, állami gazdaságok a nevelőmunka igazi központjává váljanak az egész falu számára. Ahhoz, hogy a dolgozó parasztsággal megismertessük és elfogadtassuk a szocialista nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, fő feladat, hogy a mezőgazdaság szocialista szektorában dolgozók közök kifejlesszük a szocialista öntudat olyan fokát, amely biztosítja a fegyelmezett munkát, az állam iránti kötelezettségek példamutató teljesítését, a közös tulajdon védelmét, a termelés magasabb kultúrájának elsajátítását és alkalmazását. A termelőszövetkezetek, különösen az állatbeadásnál, elmaradnak az állam iránti kötelezettségek teljesítésében. Mig például Fejér megye a sertésboadas tervét 70.3 százalékra teljesítette, addig a megye termelőszövetkezetei csak 29.6 százalékra. Találkozunk a tsz-em belül munkaegység-hígítással, e] nem végzett, vagy rossz minőségű munkáért teljes munkaegység elszámolásával, a terület és a munkaegység tört számainak felfelé kerekítésével. Hogyan neveljük így a falu dolgozóit az egyéni gazdálkodás és a szövetkezeti élet első parancsolatára, amely úgy szél. hogy az állam járandósága mindenekelőtt?! Falusi politikai tömegmunkánk hiányossága a tsz megszilárdítás politikájával kapcsolatos nehézségek lebecsülése. Pártszervezeteink egy részé a megszilárdítást nem a tsz agitáció új, eredményesebb módszereivel, hawetm a tsz agitáció megengedhetetlen lecsökkentésével kíséri. Úgy értelmezik a megszilárdítást, hogy eddigi eredményeinken megpihenhetünk, hogy a tsz-ek ezután automatikusan fognak agitálni ,,saját magukért" a középparasztok körében. A tsz-tagok felelősségérzetét fejlesz'emii kelll nemcsak a saját kollektívájukkal, hanem az egész dolgozó parasztsággal kapcsolatban, Tudatosítani kell bennük, hogy a magasabbrendű, kultúráltább, Új. paraszti élet úttörői. Modern, nagyüzemi termelési módszereikkel nem csupán saját jövedelmüket fokozzák, hanem általában segítik a fa]u dolgozóit a paraszti robottól való szabadulásban. Döntő jelentőségű a agrotechnika és a gépi munka megbecsülésének fokozása. A DISZ-szervezietek. elsősorban a gépállomások segítségével, szervezzek rrieg a technika és az új termelési, állattenyésztési módszerek Iránt lelkesedő falusi fiatalokat, akik elsajátítják a gépek kezeléséit, népszerűsítik és alkalmazzák az új termelési módszereket, az élenjárók tapasztalatait. Bélcemoxgalmunkról Az ipar és a mezőgazdaság napi mozgósítást kívánó feladatain tűi. politikai felvilágosító munkánknak •válaszolnia kell azokra az átfogó jellegű kérdésekre, amelyek fel ve- ! tődnek a tömegekben. Ezek közül j egyike a legfontosabbaknak az imperialisták háborús provokációinak leleplezése és visszaverése. Központi Vezetőségünk ülése »gybeesik Koraea gyalázatos megtámadásának második óvfo dulójáva], amely százmilliók előtt mulatta mug az amerikai imperializmus igazi ar- j cvlatát és ülésünk ugyanakkor egy- J beesik a Tájékoztató Iroda történelmi jelentőségű határozatának negyedik évfordulójával, amely lórántottá az álarcot a Tito bandáról, A Tito bandáról szólva Horváth Márton elvtárs a következőket mondotta: Jugoszlávia nyomora és gyalázata megmutatja, hogy mi* jelent az imperialisták uralmának visszaállítása. Jelenti a kulákuralmat a falunk, kapitalistákat a gyárakban, régi tiszteket a hadseregben, banditauralmat, amely saját népének és szomszédainak halálos ellensége. Jelenti a termelés szétesését, az ország kirablása ellenében amerikai júdás pénzt, amit addig és olyan mértéhben kapnak, amíg teljesítik a szabad népek éllen orvgyilkos megbízatásaikat. A szerencsétten jugoszláv népet megkísérlik az állati burzsoá-sovinizmus mocsarába taszítani, határsértések és légi provokációk gyalázatos sorozatával ellenünk fordítani. Adjon erőt a jugoszl*- népnek is az a tudat, hogy szabad szomszédai a nagy Szovjetunió oldalán győzelmesen épít k a szocializmust és megvan az erejük, hogy a Tito banda mindenféle provokációjával szemben megvédjék magukat. Horváth elvtárs ezután az ame. rikai imperialisták gyalázatos koreai agressziójáról és a Tito-banda fasiszta gaztetteiről beszélt, majd így folytatta; , Az imperialista háborús provokációk különös jelentőséget adnak békénk védelmének. A június l-l megyei béketalálkozék ékesszólóan bizonylíották, hogy immár nemcsak a magyar munkásosztályt, hanem a parasztságot és értelmiséget is a rokonszenv egyre szorosabb kapcsolata fűzi a béke ügyéért harcolló népekhez s e harc kiemelkedő hőseihez. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a nemzetközi szolidaritás nagy eszméjével a békemozgalom itatta tömegméretekben a magyar falut, Ugyancsak nőtt a békemozgalom mozgósító ereje a termelésben. A mozgalom fő hiányossága továbbra is az, hogy nem küzd eléggé a soraiban fellelhető pacifista hangulatokkal. Nem mozgósít eléggé helytállásra és nem tudta megolt, dani a béke védelmének szükségszerű összekapcsolását a honvédé* leinme]. Meg kclll magyarázni, hogy e kettőt lehetetlen különválasztani: békevédelem honvédelem _ nélkül annyit jelent, mint kitárni országunk határait az imperialista fenevadaknak. Fegyvertellenségünk vagy éppen „kicsiségünk" pacifista hangoztatása háborús felhívás lenne a Ti tó-banditák és gazdáik számára* Meg kell magyarázni hazánkban a béke minden hívének, más szóval m/nden becsületes dolgozó embernek: amíg a koreai pcstisterjesztok fenyegetik a békét, addig békevédelem és honvédelem egy és ugyanaz. Bizonyos pacifista elferdülő® tapasztalható a békemozgalom fő jelszavával kapcsolatban is. A „munkával a békéért" jelszó helyes, mert milliók számára ma* gyarázza meg, hogy jelenleg a terme'és a legközvetlenebb egyéni hozzájárulás békénk védelméhez, hazár<k erósiteséhez. De sokan vannak, akik olyan „munkamegosztást" képzelnek e jelsizó mögé, hogy a béketáborban a mi hozzá* j árulásunk a béke védelméhez kizárólag a termelőmunka ée például Koreáé a harc. Amilyen he'yea a „munkával a békéért" mint fő jelszó, olyan helytelen egyetlen jelszóként használni. Fiatalságunk körében népszerűsíteni kell néphadseregünket, azt a gondolatot, hogy a „honvédelemmel a békéért" nem kevésbbé fontos, mint a „munkával a békéért". Népünkben izzik a gyűlölet az imperialisták ellen, lángol a 6zeretet édesanyánk, szabad h zánk iránt. Kész érte do'gozni, de harcolni is. Ha milliók számára tesszük magátólértelődövé a honvédelem kötelezettségét — ezzel egyúttal a termelőmunka lelkesedését is magosabbra ezi ottuk és jobban biztosítottuk a termelési felajánliíok becsületes tel* jesitését. Hazafiasság Mindenekelőtt a népünkben fejlődő új hazaszeretet az, amely neveli a munkalelkesedés és helytállás szellemét, amely nem tűr mulasztást a honvédelem szent kötelezettségében. A szocia'izmus építésének eredményei megteremtették népünkben a szocialista hazaszeretet kialakulásának feltételeit. Megvan, illetve kialakulóban van hozzá:, a népi — nemzeti egyeég; az imperialisták iránti tömeggyülölet; a Szovjetunió iránti határtalan szeretet és népünk fejlődő ir.itemacional izmusa. Uj hazaszeretetünk erejét az adja, hogy bennfogtáltatik a régi is. Pár unk nemcsak a jövötj hanem népünk mu'ljának minden nagy tanulságát is közelebb hozta, A Hunyadiak és Zrínyiek, Dózsa és Rákóczi, Kossuth és Petőfi ko-