Délmagyarország, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-29 / 176. szám

VILIIG PR0LETARIH1 EGYESÜLJETEK! Megnyitották a V. i. Lenin Volga—Dnii-r.satnru^ Ünnepélye® keretek között adták á, a szegcdi járási lanáes vándorz.taz aját a dorozsmai József Atilla fermciőesoport dolgozóinak AZ M D P VUl. ÉVF. 176. SZÁM 293 Ara 50 fii i.ér kedd. 1952. julius 29. További nagy eredményeket megyénkben is csak akkor érünk el, lia felszámoljuk a tömegmozgósító politikai nevelőmunka lebecsülését — mondotta Jegyinák János elvtárs a csongrádmegyei kibővített választmányi ülésen T J'gy hónapja annak, hogy a Központi Vezetőség ülésén Horváth u Márton és Farkas Mihály elvtársak referátuma elhangzott. E tél refe átum ráirányította a párt figyelmét a legfontosabb politikai feladatokra. Az egyik: a párt valamennyi tagja elé a tömeg felvilágosító munka megjavítását, a dolgozó milliók napról-napra való megnyerését tixi; mig a másik: a pártmunka megjavítása az ifjúság közölt. A Központi Vezetőség ülésén elhangzott kél beszámoló nemcsak •éirányí'.otta a figyelmet a fontos politikai kérdésekre, hanem feltárta azokat az okötet és jelenségeket is, amelyek a párt helyes politikáját opportunista irányban elto zítják. A megállapított okok és jelenségek mindegyike fellelhető megyénkben is. Ahhoz, hogy azokat kiküszöböl­hessük, gyökerében ismernünk kell őket. Ez a megye politikai munkája megjavításának első feltétele. Vasárnap délelőtt a megyei pártválasztmány kibővített ülésen ftiglalkozott a Központi Vezetőség ülésén elhangzott két referátummal Cs élénk vitában vitatta meg a legsürgősebb tennivalókat. Nap mint nap harcolnunk kell a tömegek megnyeréséért ' Jegyinák János elvtárs, a Megyei Pártbizottság első titkára beszámo­lójában rámutatott arra, hogy a párt harcait eredményesen eddig is csak úgy tudta megvívni, hogy ál­landó és szoros kapcsolatban Volt és van a legszélesebb dolgozó tömegek­kel. Rákosi elvtárs tanítása napja­inkban az eddigieknél fokozottabb mértékben kell, hogy érvényesüljön, mert hisz nem kisebb dolog-ól van szó, minthogy az emberek gondol­kodásában megmaradt önzéssel és a kapitalizmus egyéb maradványaival kell megküzdeni. A gazdasági alap, jaától megfosztott osztályellenség és a falusi burzsoázia, a kulák, ellen­állást fejt ki népi demokráciánk in­tézkedéseivel szembon és elsősorban a maradiságot, a dolgozó tömegek tudatában lévő kapitalista csökové­nyeket használja fel és igyekszik a szocializmus építését akadályozni. A dolgozók tudatában lévő kapitalista csökévények leküzdéséhez feltétlenül szükség van arra, hogy pártunk va­lamennyi tagja a tömegek nevelésé­hez. mozgósításához nap, mint nap szálljon harcba a pá t politikájáért, a tömegek megnyeréséért. Nagy eredményeket értünk el a megyében a párt vezetésével Ezután Jegyinák elvtárs a Köz­ponti Vezetőség határozatának tük­,lében megvizsgálta azt, hogy a párt vezetésével megyénk dolgozói Mi­lyen eredményeket értek el, melyek voltak azok a döntő politikai ténye­zők, amelyekkel eredményeinket ki­vívtuk. Megyénkre jellemző az — mon­dotta Jegyinák elvtárs _, hogy ter­melésében túlsúlyban vannak az ag­rártermékek. Emellett jelentős szá­mú iparral és nem kevés iskolával, Szegeden pedig egyetemmel rendel­kezik. Kedvezően befolyásolta me­gyénk gazdasági, politikai és kultu­rális előrehaladását az, hogy me­gyénk területén fekszik országunk harmadik legnagyobb vá osa, Sze­ged, amely jelentős számú ipari munkással, egyetemistával és főis­kolással hathatós segítséget és tá­mogatást nyújtott pártunk politiká­jának megvalósításához. Az a lény, hogy a megye lakosaiból mind na­gyobb számban járnak be vidéki dolgozók Szegedre, elsősorban á sze. gedi járásból és ott napról-napra érintkezésbe ke.ülnek a munkásosz­tállyal. kétségtelenül meggyorsította és előrébb viszi ezeknek a falusi dolgozóknak a fejlődését. Igazo'ják ezt elsősorban azok az eredmények, melyeket a szegedi já ásban a me­zőgazdaság szocialista átszervezésé­ben elértünk. Termelőszövetkezeti községek a megye területén itt ala­kullak először és hozzátehetjük eh­hez azt is, hogy a termelőszövetkeze­tek megszilárdításában ebben a já­rásban értünk el legjobb eredmé­nyeket. Ez érthető, hiszen az üzemi munkások maguk is ezen a területen fejtenek ki legaktívabb munkát. Azokon a területeken, melyeken nincsenek olyan kedvező feltélelek, mint a szegedi járásban, olt a fejlő­dést jelentősen meggyorsítja az, hogy nem kis számú kubikos lakik, melyek az ország különböző építke­zésein kerülnek kapcsolatba a prole­tárdiktalú a vezető osztályának tag­jaival. Ezek az öntudatos pa asztok, fölismerve a fejlődést, mind többen térnek rá a szövetkezeti gazdálko. dásnnk az útjára. Vonatkozik ez el­sősorban a szentesi já ásra, mely­nek lakói közül a kubikosok minden­kor biztos támaszai voltak pártunk­nak. A csongrádi és makói járásban, Hódmezővásárhelyen pártunk első­sorban a mezőgazdasági bél-munká­sokra. volt uradalmi cselédekre tá­maszkodik. Ezeken a te.ületeken a munkásosztály segítsége a termelő­szövetkezetek felé elsősorban a gép­állomásokon keresztül nyújtott se­gítségben nyilvánul meg. Segítette a termelőszövetkezetek fejlődését az, hogy a politikai mun­ka eredményeképpen 2261 fő olyan középparaszt lépett be csoportjaink­ba, akik a mezőgazdaságban nagy ta­pasztalatokkal rendelkeznek és most tudásukat jól hasznosítják a terme­lőszövetkezeteken belül. Állami gazdaságaink ma már kezdik betöl­teni a mezőgazdaságban a mozdony szerepét és maguk után vonják pél­damutatásukkal elsősorban a te me­lőszövetkozcteinket a fejlődés útján. Fejlődésüket meggyorsította az, hogy jelentős számú olyan munka­gépet kaptak, melyekkel a hiányzó munkaerőt pótolják és így élen tudnak járni a munka elvégzésében. Kialakulóban van mindkét szek. torban a munkaverseny, a szocia­lista embertípus, melynek élenjárói az állami gazdaságok dolgozóiból és a termelőszövetkezeti csoporttagok­ból kerülnek ki elsősorban. Az osz­tályviszonyok eltolódása, a szocia­lista üzemek és a mezőgazdaság szo­cialista szektorainak térhódítása megteremtette a munkához való új, szocialista viszony kialakulójának feltételét. Nálunk is a legnagyobb fejlődést a dolgozók öntudatának fejlődésé­ben láljuk Ipari üzemeink dolgozói 75—80 százaléka állandó munkaver­senyben van, melynek eredménye a tervek rendszeres teljesítésében és túlteljesítésében mutatkozik meg. Minden előfeltétel megvan ahhoz, hogy az augusztus 20-ra beindult versenyszakaszt sikerrel vigyük győ. zelemre. A tömegek fejlődését mutatja me­gyénkben az állammal szembeni kö­telezettség teljesítése is. A tavalyi begyűjtési eredmények, mellyel me-1 gyénk országos viszonylatban har­madik helyen végzeit és az idei adó­fizetések teljesítése, ahol a félévi teljesítés 17 százalékkal lett túltel­jesítve, azt igazolják, hogy dolgozó parasztságunk azonosítja magát a megye, a haza ügyével és hajlandó is tenni érte. A különböző tanácsko­zásokon, kisgyűléseken felszólaló, hazafias kötelezettségüket teljesítő dolgozó parasztok többször szembe­fordullak azokkal a kötelezettségü­ket hanyagul teljesítőkkel, akik va­lamilyen formában ki akartak bújni az állammal szembeni kötelezettség teljesítése alól. Részletesen ismertelte Jegyinák elvtárs azokat a nagy eredményeket is, amelyeket megyénkben a kultúr­forradalom terén elértünk, majd így folytatta: Tomegpolitíkai munkánk hiányosságai Az elmondott eredményekből lát­hatjuk, hogy megyénkben is fejlő­dött a pártmunka, melynek eredmé­nyeként javult a Jömegek között végzett felvilágosító munka. Mind­ezek melleit az eredmények mellett azonban a tömegek között végzeit politikai munkánknak számos hiá­nyossága van, különösen ami a po­litikai munka tartalmát és színvo. nalát illeti. Legjellemzőbb azojioan erre a munkánkra az ellenség elleni ha c gyengesége, az opportunizmus. Polilikai tömegmunkánk gyenge­ségét a párt Központi Vezetősége határozata először az ön elégüli ség­ben, az eredményeken való megpihe­nésben látja. A tömegfelvilágosító lebecsülésének második okát a párt monopol-helyzetéből fakadóan kell keresnünk. Sokan úgy képzelik el, hogy a hatalmon lévő 'osztály és párt számára nincs olyan jelentő­sége a meggyőzés és a tömegfelvilá­gosítás erőfeszítéseinek, mint a ha­talomért vívott harc szakaszában. Az önhittség, az elbizakodottság és az ebből fakadó opportunizmus, az ellenség szövetségesávé válik. A po­litikai munka lebecsülésének, a meg. nyugvás hangulatának egyik legsú. lyosabb következménye az ellenség­gel vívott harc és az éberség gyen­gülése. A szociáldemokratizmusról Rámutatott ezután Jegyinák elv­társ arra, hogy a megyei pártbizott­ság sokszor kihangsúlyozta a jobbol­dr.'l szociáldemokraták elleni har­col. Ezt a kérdést azonban a mé­lyéig nem vizsgálta meg s éppen ez. ért elintézett kérdésnek tekintetlük ezt a harcot, holott megyénkben ko­moly iradiciói vannak a Szociú'de­mok ata Pártnak és jelentős azok­nak a száma, akiket annakidején a két munkáspárt egyesülésekor a Szociáldemokrata Pártból kizártak. Megelégedtünk és belenyugodtunk abba, hogy ezeket az ellenséges ele­meket a pártból eltávolítottuk, de ugyanakkor nem fordítottunk kellő gondot és figyelmet arra, hogy munkaterületeiken hogyan viselked­nek. Nem vontunk le elég következ­tetést abból, hogy az iparosodás, a | munkásosztály jelentős számú növe­kedése mit jelent az üzemekben végzendő politikai munka szempont­j jából. j Jegyinák elvi á s ezután részletei. ; ben rámutatott azokra a jelenségek­re, amelyek a megye területén is : rávilágítanak a jobbuldali szociál­demokraták aknamunkájára. Ezért úgy a pártoklatásban, mint az üze­I mi és falusi pá tszervezetekben és | tömegszervezetekben, a törzsgárdára | támaszkodva, szívós nevelő munká. I val kell elérni azt, hogy rendet te­remtsünk ezen a fronton. Az ideológiai felkészültség hiánya Szólott Jegyinák elvtárs arról is beszámolójában, hogy milyen ered­ményeket é lünk el a klerikális re­akció elleni harc lé én. De a legtöbb eredményt leleplezéssel és adminisz. traliv intézkedésekkel értük el, nem pc-dig a kommunista materialista vi. lágszemlélet aktív harcával. Meg. említette azt is Jegyinák elvtárs, hogy pártszervezeteink erélytelonsé­gének, ingadozó álláspontoknak egyrészt az az oka, hogy pártfunk­cionáriusaink az ideológiai harchoz nincsenek kellőképpen felkészülve. Hiba az is, hogy csak a római ka­tolikus papok ellenséges munkáját tartottuk szem előtt és nem figyel­tünk fel azokra az ellenséges jelen­ségekre, amelyek a református és evangélikus papok részéről mutat­koztak. De nem fordítottunk gondot a különböző szekták megnyilvánulá. saira sem. Van tehát tennivaló bő­ven ezen a lerületen. Egyrészt: ér­vényesíteni kell a funkcionáriusok­nál és a párttagoknál, hogy a val­lás a párton belül nem magánügy, másrészt szélesíteni kell a termé, szeltudományos propaganda előadá­sokat. A felvilágosító munkát első­sorban a falu felé kell fordítani. Megalkuvás a kulákkal szemben A kulákság elleni harc is külö­nös súllyal vetődik fel a megyében különösen, mert megyénk Tito fa­sizmusának szomszédságában van. — Különösen élesen vetődik fel ez a kérdés ma napjainkban a ke­nyérgabona begyűjtésénél, ahol azt tapasztaltuk, hogy párt- é® t-anács­furkcionáriusaink meghátráltak a nehézségek előtt és nem egy eset­ben nem nrertek kiállni a dolgozó tömegek elé a párt. illetve a kor­mány határozatainak maradéktalan végrehajtásáért., A tanácsok oppor­tunizmusa mellett, amelyek nem számoltatták el azokat a személye, ket, akik a cséplőgéptől elmulasz­tották teljesíteni az állammal szem­beni kötelezettséget, hasonló meg­alkuvást tapasztalunk a termeiő­szöveikezetek vonalán ls. amikor pártszervezeteink elnézik és tűrik, hogy a kulákok a termelőszövet­kezetekben romboljanak. Számos konkrét példa felsorolása után Jegyinák elvtárs rámutatott arra, hogy a hiba abban keresendő, hogy a párttltkárok nem ellenőr­zik eléggé a tanácselnököket, va­lamint a tanácselnökök megfeled­keznek arról, hogy a munkásosz­tály és a dolgozó parasztság bi­zalmából kerültek erre a fontos ál­lami funkcióra. Termelőszövetke­zeti mozgalmunk ellanyhulása is a pártszervezeteink gyengeségében keresendő. A másik ilyen ok, hogy a középparasztokat sokszor össze­keverik a kulákkal. Nem kielégí­tő az agitéciónk e mozgalom felé. Keveset beszélünk a termelőszövet­kezeti csoportok eredménye'ről és Ide sorolhatjuk gépállomásaink nemr kie'égító munkáját is. Végül, de nem utolsó sorban meg kell emlí­teni azt is. hogy járási pártbizott­6ágairk se ismerték fel kellően a termetószövetkezeti mozgalom je­lentőségét. Meg kell javítanunk a vezetés színvonalát A Központi Vezetőség ülésének iránymutatásából legfontosabb kö­vetkeztetés, amit le kell vonni az, — folytatta Jegyinák elvtárs. — hogy meg kell szűnnie a tömeg­mozgósí ó politikai nevelömunka lebecsülésének. Valamennyi funk­cionáriusnak húsává és vérévé, a pártmunka alaptörvényévé is kell tennünk Sztálin elvtárs tanítását: „Meg kell magyarázni gondosan és türelmesen; hogy az emberek meg­értsék, mit is akar a párt, hova ve­zeti az országot. Ha nem értik meg ma, igyekezz magyarázni hol­nap is, ha nem értik meg holnap magyarázd meg holnapután is. Enél. kül nem lesz és most sem lehetsé­ges semmiféle vezetés," Horváth elvtárs a Központi Veze­tőség ülésén tartott referátumában megállapítja: „Pártbizottságaink nagy részénél a tömegmozgósítás és a politikai nevelőmunka helyett az állami leiadatok közvetlen végzése kerül előtérbe," Ez a megállapítása Horváth elvtársnak ránk. Csongrád megyére különösen vonatkozik. . Énnek következménye azután, hogy bár a tavaszi mezőgazdasági munkákat és az araitást idejében és gyorsan elvégeztük, azonban ko­moly lemaradás mutatkozik a be­gyűjtésben és egy-két helyen meg­hátrálás van furjccionáriusa'nk ré­széről az egyes feladatok végrehaj. tásánál. Most, amikor már a bajok egy­másután jelentkeznek, arra törek- J szűrik még mindig igen hely tel e- j nül, hogy a tömegek bevonása nél. j kül próbáljuk a feladatokat meg­oldani. Kevés gondot fordiloflunk ezideig arra. hogy egy-egy nagy feladattiak az elvégzéséhez hogyan fogunk neki; helyesebben mondva; hol kezdjük a mozgósítást. Nem gondotturk arra. hogy minden fel­adat elvégzéséhez elsősorbari a párton belül kell mozgósítani ma­gát a párttagságot és csak így tud­juk a legszélesebb dolgozó tömegeket, bevonni a párt által megszabott: feladatok végrehajtására. | Komoly fogyatékosságaink van­nak és talán ez a legsúlyosabb munkánkban, hogy a Központi Ve. zetőség határozatait nem dolgozzuk ' fel minden esetben a helyi adott­ságokat figyelembevéve és nem 1 alkalmazzuk azt a helyi viszonynak megfelelően. Súlyosbbítja a helyze. ; tet még az, hogy munkatársaink­nak egy része nem is ismer nagyon sok határozatot. A határozatok nem ! ismeréséből fakad nálunk azután • az, hogy kint a területeken nem tudnak segítséget nyújtani az alsó szerveknek munkájuk végzéséhez. Ezen túl munkánkban igen szűk a ] keresztmetszet, — ami a határoza­tok nem ismeréséből fakad — az ellenőrzés vonalán. Mindaddig, amig ezen a fogyaté­kosságon nem változtatunk, nem tudjuk megjavítani sem a megyei, sem az alsóbb vezetést, bármeny­re is megvan bennünk a törekvés arra, hogy a Központi Vezetőség­nek. vagy egye6 szerveinek hatá­rozatait végrehajtsuk. a határoza­tok nemismaréséből fakad mun­kánknak az a hiányossága is, hogy nem ismerjük a helyi problémákat, mivel nem keressük azokat az aka­dályozó tényezőket, melyek a ha­tározatok végrehajtását gátolják. Egy-egy kampányfeladatnak a vég­rehajtásánál van tájékozottságunk a megyéről olyankor is, sokszor helyesen és élesen látjuk meg a hibákat, azonban nem sokat te­szünk, vagy legalább is nem eleget a hibák gyors kijavítására. Nem egy eselben az a helyzet, hogy a mi elvtársaink, amikor ki­mennek, első kérdésként azután érdeklődnek, hogy az egyes gaz­dasági feladatoknak a végrehajtá­sánál hol tart a község, vagy a járás. Hozzá kell még tonni ehhez az+, hogy útjuk a legtöbb esetben elsősorban nem a párttitkárhoz, hanem a tanácselnökhöz vezet. Az állami gazdaságokban, a termelő-' csoportokban, gépállomáson lentjá­tő elvtársak munkájában hasonló* ] képpen idejük és munkájuk több­ségét a gazdaság igazgatójával, a I tszcs elnökével, vagy a gépállomás ; igazgatójával folytatott beszélgetés j teszi ki. És csak amikor már itt tájékozódást szereztek, azután ve­zet az útjuk a párttitkárokhoz és itt a párttitkároknál lényegében hasonlóképpen ugyanazon kérdések­j röl és ugyanúgy beszélgetnek, mint a gazdasági vezetőknél. Igen kevés olyan eset van mun­kánk végzésében, amikor is arról , érdeklődnénk, hogy az egyes fel­adatok elvégzéséhez, végrehajtásé. • hoz a párt hogyan mozgósítja a ma. ga erejét, hogyan kapcsolja be a tömegszervezeteket és utána ho­gyan ellenőrzi a feladatok végre­hajtását az állami vezető emberek munkájában. Sokszor panaszkodnak gazdasági vezelőink a feladatok megoldásának nehézségeiről, de sem nekik, sem nekünk nem minden esetben jut eszünkbe az, hogy a termelés kérdése, a feladatok meg­oldása csak úgy tesz biztosítva, ha azt a párt politikai munkával 'alá­támasztja. Hogy mennyire el vagyunk sza­kadva a területektől, azt hiszen* elég világosan igazolja az. hogy az elmúlt félévben az osztályok 211 körlevelet adtak ki és ebben élen­jár az agit. prop. osztály, mely 95, a szervezési osztály 58-at, a gaz­dasági és ügykezelési osztály .lé-al, a mezőgazdasági osztály 20-at adott ki. Képzeljék el az elvtársak annak a járási, vagy városi pártbizottság, nak a helyzetét, amelyik jóval ki­sebb létszámmal dolgozik, mint a megyei pártbizottság és ezeknek a kimenő körleveleknek többsége olyan természetű, amelyre lentről nekik választ kell adni. De még nehezebb a helyzetük a falusi párt­titkároknak. akik — véleményem szerint — a legtöbb esetben a hoz­zájuk érkező levetet el sem olvas. 6ák, mert gondolom, hogy e mel. lett raa&uk a járási pártbizottságok

Next

/
Oldalképek
Tartalom