Délmagyarország, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1952-06-25 / 147. szám

2 SZERDA, 1952. JUNIUS 2S. PÁRTÉLET A Politikai Bizottság határozata és az elmúlt oktatási év tapasztalatai alapján tárgyalták meg feladataikat a Textilművek propagandistái és pártvezetőségi tagjai ' A TextflfcombmAt oktatási akti. Vái és pártvezetőségi tágjai érte­kezletet tartottak, amelyen a Poli­tikai Bizottság határozata alapján megbeszélték az elmúl t oktatási év munkáját s az új oktatási léwel kapcsolatos feladatodat. A megbe­szélésre meghívták azokat az elv­társakat is, akik a jövő oktátáai *V. ben propagand siák és ellenőrök losandk, hogy már előre láthassák, milyen problémák vetődtek fel az oktatási munkában és ezeknek a ta­pasztalatoknak alapján kezdhessék meg munkájukat. Klein elvtárs, az üzemi pártbi­zottság titkára beszámolójában el­mondotta, milyen fejlődést értek el ezóvben az oktatási munkában. Míg az 1950/51.es évben a párttagoknak 50. illetve a dolgozóknak 10 száza, l'ékát vonták be a po'i'.ikai oktatás­ba addig ebben az évben a párttá, gócnak 80, a dolgozóknak 53 szá­zaléka részesült különböző politikai oktatásban. Ismerte'.te azt a regítáé. get, amelyet a politikai iskolák nyújtottak minden területen. Meg­nyilvánult ez mindeneke'dtt a tor. meló munkában. A szeminárium hallgatói voltak a munknversenyekben a kezde­ményezők, a felajánlásokban az elsők. Nem egy dolgozónál nz elmélet elsajátiiása, a tanulás döntő mértékben hozzájárult munkája megjavításához. Huszár Erzsébet például aki az el. mult évben gyenge munkál végzett, sőt igazolatlanul mulasztott az ok. látási év ekjén a tanulást sem vetle komolyan. Nevelő munkával elér­ték, hogy rendszeresen eljárt az oktatásra, felkészült az anyagból, fejlődött politikailag és megjavult a murikáhoj való viszonya 13. M'i már a jól dolgozók közé tartozik. A politikai fejlődés eredménye az is, hogy a taggyűléseken az elvtár­sak mind több hozzászólással, bírá­lattal, javaslatokkal igyekeznek se. gíteni az alapszervezetek munkáját. Az eredmények mellett azonban hiányosságok is mutatkoztak az ok­tatási munkában. Az oktatási év elején a h ílgalók kiválasztásánál ivem nézték meg alaposan, kik azok, akik méltók arra, hogy pártok tatás­ban része&üljcnok és mit várhatta'.: azoktól ez elvtársaktól, akikot be­vontak az oktatásba. Év közben vették csuk észre, hogy a hallgatók kőzött számos olyan van, aki nem veszi komutyan a tanulást, sőt fegyelmezetlensé­gével gátolja a többiek fejlődé­sét is. De nemcsak a hallgatók, hanem a propag.r.dlstnk között is akaéíhtk o yauok, akik lebe­csülték "a tanulást. Készülellenül jelentek meg a pro­paganda iskolaikon, a sz-mináriu. mokon. Ezek közé tartozott Joó György né is, alti több esetben ké­születlenül jelent meg n szeminá­riumon A propagandisták hiányos felkészüléséből adódott, hogy még az ös9zefog'a'ó idő atatt is voltalc elvi tévedések. Például a termelő­szövetkezőti típusoknál nem három, hanem négy típust soroltak fel. Külön csoportba sorolták azokat a termelőszövetkezeti csoportoka®, amelyek cséplőgéppel vagy más hasonló géppel rendelkeznek , A vallás keletkezése s a klerikális reakció kérdésének tárgyalásánál is akadtak téves nézetek. Azt, hogy ezek a hiányosságok előfordulhat­lak, elősegítene az alapszervezetek gyenge ren, tejértein- ellenőrző munká'a is — mondotta Klein elv­társ. Legfontcrbb feladatnak je­lölte meg ezpknei; a hiányosságok­nak kiküszöbölését. A beszámolóhoz számos hozzászó­lás és javaslat hangzott el, amelyek mind az oltialási munka megjavítá­sát segítik elő. Tombácz elvlársnő felszólalásában Jnvosnt'n, hogy n szrnilnárlnm­vczelők már a nyáron fog'a'koz­cunak a hozzájuk beosztott hall­gatókkal. Nevelő munkájukkal elérik nzt, hogv ebben az ívben nem lesz olyan aok hiányzás, kiesés, mint ezév elején. A hiányzásokat csalt az oktatási év beindulása után két-három hó­napra sikerült megszüntetni nevelő munkával. — Ha már mórt neki fo­gunk o felvilágosító munkához — mondotta Tombácz elvlársnő —, akkor már az oktatást év beindulá­sakor is teljes lesz a szemináriumok lélcrámn í- ram i-mrirrso'ódás. Rutái Gize'tá DISZ-t;lkát rámu­tatoü arra. hoey a DISZ-i'skolák f'ker'etárTé-oóhez nsoybnn htwsiá­iárull, h<vv sz ii-'-mbén tóbérsilh­ték a DIS7-okla'ás jelentőségétj Fz m?omutá közölt abban. hogy az e'öadók n-m kékültek fel ala­posan az előadásokra. Hiányosság volt még a szemináriumvezetők munkájában nz is. hogy nem fog­lalkoztak a fiatalokkal. Nem kér­ték tőlük számon, miért -hiányoz­nak, miért nem jegyzetéinek és miért nem készülnek fel rendsze­resen az anyagból. Marosi e'v­társnő, az egyik DISZ-iskola veze­tője mindezt megtette, sen, szeretettel fog'alkozolt a fiata­lokkal és az elért eredmény bizo­nyítja jó munkáját, mert szeminá­riumának mind a 22 hallgatója si­keresen vizsgázott. Pécsi elvtársnő, propaganda is­kola vezeté a jegyzete'és hiányos­ságára hívta fel az elvtársak fi­gyelmét, arra, hogy maguk u propagandisták sem jegyzetelnek mcgl'cllclően é« ezért nem követelték meg hall­gatóiktól sem a ponlos jegy­setkéazftést. Hiányos jegyzetekből adódtok az­tán a hiányos előadások és ezért maradtak tisztázatlanul egyes kér­dések a szemináriumokon. Ezért nem vették észre az elvi tévedése­ket sem, amelyek még az össze­fogla'ó idején i« előfordultak. Hi­ányosság volt munkájukban — mondotta —, hogy csupán az út­mutatókra támaszkodtak ós a kö­telező irodalmat csak nagyritkán használták fel előadásaikhoz. Pomázi elvlársnő beszámolt ar­lol, hogy szemináriumának hallgatóival elhatározták, továbbra Is min­den hétfőn közösen megbeszél­nek egy egy kérc'l.'st a tanult anyagból vagy u beti sajtóból. Ehhez a javaslathoz több propa­gandista elvtárs csatlakozol®, be­rendszere' Számolva arró'- !°2Y 6k hasoa­renaszere- ,ó bátyátokat hoztak szeminá­rium-hallgatóikkal. Klein elv­társ megígérte, hogy a pártszerve­zetek támogatói fogják kezdemé­nyezésüket. Az értekezleten elha­tározták, hogy m'nden hónapban tartanak egy-egy politikai e'ő­adást, amelyekkel pótolni igye­keznek a Politikai Bizottság hatá­rozatában felvetett hiányosságokat, azt, hogy kevesöt foglalkoztak a népi demokratikus országok meg­ismerté lésével. Az előadásoknak segítségével tovább akarják fej­leszteni a dolgozók politikai tudá­sát. Az értekezleten elhangzott hoz­zászólásokból kitűnt, hogy a dol­gozók megértették az oktatási munka jelenfőségét és mindent Csatlakozzunk minél többen a „Legyen minden sziaiiénovista levelező és minden levelező legyen sztahánovista" mozgalomhoz Még március hónapban a „Dél- , Fz a felhívás e/ősegíli egyes üzem­magyarország" hasábjain olvastam, i részek ás üzemek között a jó Kormányos Mária ecset gyári i/jú- j tapasztalatok átadását, a jó mun­munkás levelező leihívását. Az elvtársnő levelében arra kért fel bennünket, sztahanovistákat, hogy legyünk a lap levelezői és mun­kamódszerünket ismertessük a lap hasábjain. Ugyanakkor Kor­mányos elvtársnő felhívta a leve­lezők ügyeimét arra; végezzék munkájukat úgy, hogy a termelés­ben az élre kerüljenek. En csatlakozom Kormányos elvtársnő felhívásához. Csatlako­zom ahhoz a mozgalomhoz, amely­nek célkitűzése: ,,Legyen minden sztahánovista levelező és mmden levelező legyen sztahánovista". kamódszerek elsajátítását, terme­lésünk tokozását. Kormányos Mária elvtársnö után most már én hívom fel a többi sztahánovistan-jl, csatlakoz­zanak Kormányos elvtársnő leihí­vásához, legyenek a lap levelezői. A többi levelező elvtársak pedig igyekezzenek munkájukat úgy vé­gezni, hogy mellükön mielőbb ott csillogjon a büszke kilünteiés: a sz'ahánovista jelvény. Máríi Mihály A Szegedi Ken ierlonógyár sztahánovislája, a „Délmagyarorszúy" új levelezője fi ELŐRE IFJÚSÁG Jobb termelő és kuliúrmunkával készülnek augusztus 20-ra a Seriéshízlaló fia'aljai Lelkesen készülnek a Sertéshiz­laló DISZ fiataljai augusztus 20-ra, Alkotmányunk harmadik 'évforduló, jára- Vállalásaik teljesítésén doigoz­megtészn-ek azért, hogy a meglévő nak, meg akarják mutatni munka, hiányosságokat kiküszöböljék. A társaiknak, hogy a DISZ fiatalok munka megjavításához már most nekifognak a jövő oktatási év előkészítésénél. Igy akarják bizto­sítani, hogy még sikeresebben, még eredményesebben végezhessék a következő évben az oktatási mun* kát. Ismét jól sikerült a Szeged Állomáson megtartott ötletnap Szeged Állomás forgalmi dolgo­zói ötlet napot tartottak. Elsőnek Vastagh Árpád elvtárs tette meg javaslatot. Javasolta, hogy a sík­tolatásnál a kocsik fékezésihez a kompresszor fékhez hasonló fckkel szereljék fel a jelenleg forgalom­ban l'évő féketlen kocsikat. A bí­ráló btóoftság az általa elkészített rajzot megvizsgálta és a javaslato® elfogadta és 50 forinttal jutalmazta. Zombori Pál elvtárs javasolta, hogy a szállító tartályok oldalára négy fogantyút szedjenek fel, így nem kell a gyűjtőkkel egyes állomáso. lesznek az elsők, akik teljesítik fel. ajánlásaikat. Nemes versengés fűti a fiatalo­kat. állandóan ellenőrzik, melyik brigád jár az élen a munkában. Az eddigi' teljesítések során Laczi elv­társ brigádja tört az élre. Eredmé­nyeik eléréséhez nagymértékben hozzájárult brigádvezetőjük jó fel­világosig munkája. A Hegedűs II.­brlgád közvetlen nyomában halad s közöttük folyik a versengés az el?5 helyért. A Hegrdüs-brigádnnk több népnevelő és DISZ-flatai tagja van, ckik példamutatásukkal élenjárnak a munkában. Vállalásával Tart Ferenc etető ken a raktárhoz bejárni, mert ezt négy ember kényelmesen át tudja vinni a raktárhoz A bizottság Zombori elvtársat 70 forin® pénzju­talomban részesítette. Papp Takács | Balázs elvtárs javasolta, hogy az | brigádja mutatott példát. Vállalták olyan drága küldeményeket, mint például a szen;es bors, minőén, esetben szállító tartályban szállít­sák, mert sok estetben a hiányos csomagolás következtében eok szem elhullik. A bizottság a javas­latot elfogadta és az ötletet 40 fo­rinttal jutalmazta. Földvárt Lajos az építkezésnél a régi tető iebon" tását, amellyel nagy összeget ®aka„ rílar.ák meg népgazdaságunknak­Augusztus 20 méltó köszöntésére azonban nemcsak jó munkájukkal, hanem kultúrműsorral is készülnek a fiatalok. Augusztus 20.án elő­adást rendeznek. Népi táncokkal, színdarabokkal szórakoztatják dol­gozó társaikat. A sport fejlesztése érdekében megfogadták, hogy kezdő labdarugó csapatukat ál'andóan fej­lesztik s igyekeznek a legjobb üzemi csapatok közé kerülni. A fiatalok a munka és a sport mellett nem feledkeznek meg a po­litikai nevelés fontosságáról sem. Megfogadták, hogy a nyári hóna­pokban is állandóan .anu'tóak, mer® tudják a tormelésbfn is csak úgy tudnak állandó eredményeket elérni, ha politikai tudásukat i3 fejlesztik. Török György a Sertéshizlaló levelezője Munkamódszerem átadásával segítem dolgozó társaimat az új normák túlteljesítésében A Szegedi Cipőgyárban már hé! ó'a új két normával dolgozunk. A 1 ®ül nem mindenki tudja érni a száz százalékot. TUDJA LELKEM ÚGY HALLOTTAM... KÖNYVES KÁLMÁN ÓTA Ma­gyarországon a boszorkányokban nem hisznek. Tudvalevően jó nyolc­százötven évvel ezelőtt ez a bölcs magyar király törvénybe ikialta, hogy „boszorkányok nem lévén, ve is említtessenek". Ha manapság va­laki egy éltesebb asszonyra ráfog­ná, hogy seprűn lovagol és éjsza­kánként fekete macska képében nyá. vog a háza tetején arra minden to­vábbi nélkül közönséges szó. használattal — azt mondanák: „Ez az ember bolond". A ma embere csak gúnyosan mosolyog a közép­kori boszorkány-pereken s amikor régi kódexek lapjain azt olvassa, hogy az istenítélet kétségtelen bi­zonyossággal bebizonyította valaki­ről, hogy boszorkány-mesterséget folytatott — csak legyint. „Ez el­lene mond a józan ész szabályai­nak". Hiszen az istenítélet abból ál­lott, hogy az oltár elé helyezett tü­zes vaslapokra mezítelen lábakkal rázavarták a boszorkány gyanúsai azzal, hogy ha nem bűnös, úgyis megvédi a mindenható isten attól hogy a tüzes vaslapok összeégessék a lábát. A KÖZÉPKOR RÉGESRÉG A MÚLTÉ. Ami azonban a középkor maradványait illeti, a sötétség, az úri ostobaság, az sokáig kísérte út­ján a mi magyar nemzetünket És ha az urak hatalmát védeni már gyengék voltak a csendőr szuro­nyok, akkor előkerült a történelem lomtárából, a sekrestyék pókhálós mélyérül a középkor dögszagú le­helete; a bah o na. Már 191t8-ai írtunk, amikor mégis a falvak és tanyák hiszékeny népe l.özölt el­terjedt a vasmenyasszony meséje. Makón a PAró Sándor féle 100 hol­das lculíkok vezérletével egész ko­csisorok indullak az igási-útféli bi­bié tocsogúljioz meglátni a vas • menyasszonyt. Éppen aratás ideje volt akkor is. Lestik-lesték az Ár­tatlanok. hol este, hol hajnalban, hol éjtszalca a csoclíja'ot de az csak láthatatlan maradt. Közben pedig — vasmenyasszony ide, vasmeny­asszony oda — bőven pergett a pa­rasztok földjén a di-ága gabona­szem. Ugyanebbe időben voltak tak ezek a vallásos lelkes, hogy ilyen ,látomásuk támadt). Ezek is, azok is két három álmatlan éjisza­ka után nagy káromkodások köze­pette hazafelé indullak. Szidták azokat, akiít ilyen szamársággal fel­ültették őket. AKIK AZONBAN AZT HI­SZIK, hogy az 19éí-ig tartó ma­gyar középkor utolsó maradványait is kiirtottuk — azok csalódnak. A napokban terjedt el Ásotthalmán, hogy alci Szent Antal napján dol­gozni mer annak lova eldöglik, asszonyának kétfejű gyereke szüle­lik és házát ízzé-porrá zúzza az is­ten tüzes nyila. Ez ellen csak egyetlen védekezés van: Szent An­tal napját ájldtos imádkozással, böjtölé-sel kell eltölteni, a Icisbal­tát pedig szentelt vízzel meghintve a küszöb elé kell helyezni. — Nekünk ugyan senki se mond­ja azt, hogy akadt olyan ember, aki ezt a szamárságot elhiszi — mon­dották a szentesi kubikosok, amikor erről hírt hallottak. Pedig, sajnos akadt. — Be lei ter. jesztelte? Mert, aki ilyet mond, az nem normális. Derült égből még az istennyila se tud lecsapni és köztu­domású, hogy Szent Antal napján egy tenyérnyi felhő se mutatkozott az égen. , Ki terjesztette? Ki terjeszthette ha nem az ásotthalmi plébános? a tudatlanság e koronázatlan feje­delme. Szóra se érdemes legyintünk sokszor, ha ilyen ostobaságokat hal­lunk, Az igaz, szóra sem érdemes, de az ostobaság most fegyver. Kö­vér kulákok, akik vénségükre dol­gozni kényszerültek, kígyót-békét Jciabálnak. Na. nem mindig, csak akkor, amikor mód és lehetőség nyílik rá. Ilyenkor tavasz végén nyár elején terjednek a rémhírek. Amikor nz emberek a földekre jár. nak, otthon csak az éltesebb asz. szonynép marad, azok, aldk hadilá­bon állnak a betűvel. A mi ellen­régcink ezt használják ki. MINDSZENTEN PÉLDÁUL el terjesztették: államosítani fogják a disznókat. Ami a diszrót illeti, hót bizony nem ártana „államosítani" már mint az olyan disznót, aki kapnak aratórészt. Ország-világ tudja, liogy rendelet szabályozza azt, hogy minden cséplő- és arató­munkás természetben kapja meg t a részét. A valóság azonban sohasem befolyásolta a fekete reakció embe­reit, akiknek lelke ruhájuknál sík­kal sötétebb. KERESD, KITŐL ERED ez a sok szamárság? Nem tudod. Ha valakitől megkérded, ezt válaszol­ja: „Tudja lelkem, úgy hallot­tam.. ." Június l én „úgy hallot­ták" Vásárhelyen, hogy bevezetik a kenyérjegyet. Volt olyan csaltíd, aki tíz kiló kenyeret vásárolt ösz­sze harmadmagára. Ez a család egy heti szárazkenyér-rágással fizetett azért, mert hitt a rémhírierjesztö­nek. Megint másutt jóié,lesült kávé­nénikék, amolyan nagykereskedő fe­leségek azt is tudják, hogy az ame­rikaiaknak új csodafegyverük van. Ember, állat elalszik tőle 2U órára 8 mire felébrednek — itt vannak az amerikaiak csillagos logobóval Hét évvel ezelőtt ilyenkor augusztus tá ján ez a csodafegyver (amelyik nem létezik) a rémhír szerint még Hitler birtokában volt a V 1, V 2, sőt a V 3-mal együtt. Azu'án a tör­ténelem kiderítette, hogy a hitleri csodafegyver nem más, mint'hosszú rúdon fehér zászló. Ezelc az ame­rikai csodafegyverek se mások, mint a pusztulásrailéltek ostoba hazug­ságai, Kulák kárlevők, az államnak adott szavukat megszegő papok ter­jesztik. Harcolnunk kell ellcnülc. A baktériumok is veszélyesek, nemcsak a tankok. Koreában pesti?-baktéri­umokat szórnak az amerikaiak. Ht amerikai kémek ügynökei a jélck baktériumát: a hazugságot, a tudat­lanságot szórják széjjel. Ml AZ ELLENÜK VALÓ VÉ DEIIEZÉS MÓDJA? Az ahogyan a gazdaasszony védekezik a svábbo­gár ellen Agyon kell taposni őket. Hazudni nőies joga senkinek. De mitől félnek a svábbogarak leg­jobban? A napfénytöli Sötét szobá­ban, ha felgyújtod a villanyt, a re. pcdósclc sötét odraiba meneküljek ezek a férgek. Világítsuk hát be a tudomány, az igazság fény évi) a falvak világába, hogy az igazság olyanok is, alc'Ji égigérö gyertyákról ilyen disznóságot hirdet, Csongrád f/nyétöl elszáradjanak a kleriká­béezéltcl:. Sőt még olyanok is akad- táján ájtatos szemforgató szerzete - lis reakció e középkori hnllaférgci. tik, akik látták, hegy a csillagokig sek és apácák arról prédikálnak, Még egyei! Ne feledjük, az orsó­ért'a gyertya vége és füstölt, (Bor-\ hogy minden szem gabonát államo- baság a bukott uralkodó osztályok zaj/mag mennyiségű pálinkát ihat. si.ta.nak a a. cséplő munkások nem fegyvere, (Zs. Jjj.j csákozó üzemrészben dolgozóink kö­még el­Zombori Géza például a legutóbbi dekádban 00 százalékra teljesítette tervelő­irányzatát. Mint sztahanovistának kötelességemnek tartottam, hogy most különösképpen segítsek mun­katársaimnak. Zombori Géza elv* társsal közösen megbeszél ük, ho­gyan lehetne változtatni teljesítmé­nyén. Megállapították, hogy amim. karmozdulatok gyorsításával nem­csak teljesíti új normáját, de túl is szárnyalja azokat. Minden bizto­síték megvan arra, hogy Zombori elvtárs a 100 százalékot eléri. Rőder elvtárs felhívását mosta­nában gyakran átolvasom. A tanul­mányozás során megértettem, hogy eredményeink igazán csak akkor lesznek sikeresek, ha munkamód­szereinket nem egy, de több dolgozó társunknak átadjuk. A talpbélés ilehúzók ezelőtt 10 nappal naponta 60—80 párat húz­tak le. Ez lényegesen kevesebb volt, mint a tervelőirányzat, A talplehú­zók nem használták ki száz százalé­kosan munkaidejüket. Reggelenként, amikor bementem az üzembe, első­nek a talplehúzólcat látogattam meg. Megmagyaráztam nekik, ho­gyan tudják lerögzíteni munkamoz. dulataikat, rámutattam a felesleges munkaműveletekre. Segítségem eredménye az lett, hogy Hargilainé, Hunyadiné és Táborosiné szaktárs­nők már büszkén dicskcxlhetnek, hogy naponta 250—270 pár talpbé­lést készítenek el. Az új norma kezdetben nekem is nehézséget okozott, nem találtain eleinte módját annak, hogy a meg­szokol' munkamozdula okon hogyan változtassak. A nehézségek leküz. déséte versenyre hívtam ki Pusztai Istvánné sztahanovista talpbélés csákozót, ezzel ö ztönöztem maga­mat új munkamódszerek kidolgozá­sára. 129 százalókra teljesítettem •ervelőirányatomat. Alkotmányunk ünnepére fölajánlottam, hogy 1952 es tervemet augusztus 20-ára befejezem. További munkámban' azon igyekszem, hogy a Rődcr-moz­g-lom • segí ségével dolgozóín saintót a terv túltc]jesíté:éhez segítem. Pnpdi Antal, a Szegcdi Cipőgyúr sztaháno­vista talpcsákozója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom