Délmagyarország, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-26 / 47. szám

DÉLHICYMOÍSIAC hetakarfUM útii közel 8500 4o(g«Wx> paraszt választotta a szövetkezeti gazdálkodás útját Csongrád) megyében Magyar művészcsoport érkezet* Moszkváira ­Megválasztották a Postás Szakszervezet új területi vezetőségét AZ MDP CSONGRADMEGYE! PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VIII. ÉVF. 47. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR KEDD, 1952. FEBRUÁR 26. A FALU ÚJTIPUSÚ GAZDASÁGI VEZETŐIRŐL Az egész országban mindenütt iwierotesak már Muszka Imrének, Kék Zoltánnak és más híres-neve., zebra sziahánovistának a neve. Mint ahogy az ipari termelésnek meg­vannak a maga élenjáró hősei, úgy mindjobban kezd ismertté válni a jni mezőgazdasági jellegű Csongrád megyénkben is a kiváló, jó ered­ményt elérő termelőszövetkezetek neve. Nincs a mi megyénknek olyan ekiugoit községe, vagy ta­nyája, ahol ne hallottak volna már a szentesi „F elszabadulás"-vóí. vagy a makói ,,Úttörö"-rő\. Példaképpé yálta-k e termelőszövetkezetek. Saját városukban, Szentesen és Makón azonban már hosszabb idő óta nem úgy emlegetik ezt a két termelőszövetkezetet, hogy „Felsza­badulás", vagy „Úttörő", hanem fgy: „Balláék... Lengyelek..." IJalla János elvtárs a „Felszaibadu. lás" elnöke. Lengyel István elvtárs az ,,Úttöró"-tsz elnöke Az a tény, hogy a dolgozó parasztok úgy em­legetik ezt a két termelőszövelkeze­tet, mint ahogy a családokról szo­kás beszélni (ha családokról beszé­lünk, akkor az aPa nevét említjük előbb: Nagyék, vagy Kisék), nem­csak azt jelenti, hogy a dolgozó pa­rasztok a termelőszövetkezetet egy nagy családnak tekintik, hanem igen nagy — azt mondhatnánk a legnagyobb dicséretet kapták e ter­melőszövetkezetek elnökei a dolgozó parasztságtól. Éz a néven nevezés elismerést jelent. Azt jelenti, hogy a dolgozó parasztok, a termelőszö­vetkezeti tagok és a kívülállók egy. arárrt elismerik, hogy a két elnök vezetésének oroszlánrésze van ab­ban, hogy termelőszövetkezelük nemcsak megyei, de országos vi­szonylatban is kiváló eredményt ért el. Ez az elnevezés, ez a névenszó­Ktás azl is jelenti, hogy kezd ki­alakulni a falu gazdasági életének új vezető gárdája; új vezető gárda B hajdani szegényparasztokból. BaŰa János nincstelen cseléd volt néhány évvel ezelőtt. A szegénység gondjaival bajlódott, hatalmas, nagy mezögiaadasági üzem irányí­tásának gondjait nem ismerte. Amikor földet kapott a felszabadu­lás után, csatk 6—8 hold megmun­kálását kellett neki irányítani. Most ő is, Lengyel István ia és a töb­biek is mindannyian 500—1000— 1500, sőt 5000 holdas hatalmas szo­cialista nagyüzemek vezetőivé vál­tak. Nyilvánvaló, hogy ezer hold vezetése komoly tudást, rátermettsé­get éa nagy jellembeli szilárdságot kíván a vezetőktől. Újtipusú veze­löt, bolsevik vezetőt követel meg az új szocialista nagyüzem, az új sz©. etatista mezőgazdasági nagyüzem. A régi, szegényes termelési mód­szer elavult. A sok.sok 5—6 holdas kis gazdaság egy-egy hatalmas szö­vetkezetté alakult. Hat-nyolc hol­don, 10 holdon még csak el lehetett valahogy gazdálkodni amúgy régi­módra, „szokás szerint". Úgy, ahogy apjától, meg nagyapjától iá­imba. a szegényparaszt. De oz ezer holdas nagy termelőszövetkezet már komoly munkaszervezést igényel, uz ezer holdas nagyüzem már megkö­veteli a vezetőitől, hogy értsen uz új mezőgazdasági technikához. Ide már nem elég a testi erő és a® egyéni tapasztalait. Tudomány szúk. séges és a gépek helyes kihaszná­lása. I Nekünk, magyar kommunisták­nak, magyarországi termelőszövelL kezeti tagoknak megvan az a hal­latlan nagy, mérhetetlenül nagy elő­nyünk ezen a téren, hogy tanulmá­nyozhatjuk a Szovjetunió mérhetet­lenül gazdag tapasztalatait a me. zőgazdasági szocialista termelésben. Ha arról beszélünk tehát, hogy ki a jó termelőszövetkezeti elnök, ak­kor azt egyetlen tömör mondatban foglalhatnánk össze: az, aki szün­telenül tanulmányozza a Szovjet­unió kolhozainak gazdag tapaszta­latát és azl sikeresen alkalmazza saját termelőszövetkezetében. E tömör mondat mögött egy sor igen fontos gazdasági-politikai és agrotechnikai követelmény áll. _ E három követelményt a gazdasági szervezést, a politikai és a mező­gazdasági tudományt egymástól el­választani lehetetlen. Az elmúlt év tapasztalatai arra intenek bennünket, hogy a vezelök­től fokozottabban meg kell köve­telni saját maguk önképzését. Még pedig politikai, gazdasági és szak­nr» tért® egyaránt. Amikor a qagy Szovjetunió a szocializmus építésé­ben a mieinkphez hasonló szakaszá_ hoz érkezett, Sztálin, elvlárs azl mondotta: „Itt az ideje, hogy a bol­sevikok maguk specialistává válja­nak". Specialistává válni azl je­lenti a jelen esetben, hogy a nagy üzemi mezőgazdasági termelés szak­tudósává kell, hogy váljanak az el­nökök. „ Ilyen, a mezőgazdasági tudo­mányban jártas, politikailag kép­zett, jó szervezöképességú és jellé, műkben szilárd, állhatatos termelő­szövetkezeti elnökök már nem rit­kák Csongrád megyében. Ezek az újtipusú gazdasági vezetők „a falu gazdasági éleiének új parancsno­kai" együlit nőitek fel a termelő­szövetkezetekkel. Bénák elvtárs, az 500 holdas ásotlhalmi ,,Szabadság­it arcos"-termelősz»velkezet elnöke például 1949-ben még egy százné­hányholdas kis termclöszövelkeze teosike elnöke, vagy éppen tagja volt. Ahogy községe az idők folya­mára termelőszövetkezeti községgé nőtt, úgy nőtt ö is a párt szüntelen segítségével vezetővé. Nem mondhatjuk el azonban min­den termelőszövetkezeti elnökről azt, hogy együtt nő a feladatokkal. Még sok termelőszövetkezeti elnö­künkből hiányzik, hol egyik, hol másik előfeltétel. Hol a gazdasági szervezés gyakorlata, hol a politi­kai, hol a szakmai tudás. A baj, a hiba azonban neim is abban van, hogy tudásunk fogyatékos, ez ter­mészetes. Hiszen termelőszövetke­zeti elnökeink jönnek a kulákszol­gaságból. s mennek a szocialista jövőbe. Átalakítják a falut és köz­ben átalakulnak saját maguk is. Elkerülhetetlen., hogy ebbe a nagy átalakításba és átalakulásba fogya­tékosságok ne keveredjenek. A hi:ba ott van, auraikor egyik-másik terme­lőszövetkezeti elnök hűséget eskü­szik saját fogyatékosságának, saját tanulallanságának, mint például Nagy Pál, a „Dózsa"-termelőszövet­kezet volt elnöke, aki kijelentette: „Amiig én vagyok az elnök, itt me­zőgazdasági tanfolyami nem lesz". Az igaz, a ,,Dózsa"-termelőszövel­keze|ben mezőgazdaságii tanfolyam r.iem lett, viszont a tagság nagyon helyesen, leváltotta a maradi elnö­köl. Azonban mégsem a leváltás a helyes út, hanem az, hogy pártbi­zottságaink a városokban, s a já­rásokban több gondot kell, hogy fordítsanak a termelőszövetkezeti elnökök nevelésére. A pártszerve­zeteknek egyik legmegtiszliplöbb feladatuk, hogy új vezetők százait és ezreit neveljék fel. Olyan típusú vezetőket, akik hús. a nép húsá­ból, vér a nép véréből és akiknek vérévé válik a párt és az állami fegyelem. Jó termelőszövetkezeti elnök csak az lehet, aki tűzön, vízen ke­resztül érvényesíti az alapszabályt, a tszcs törvényét. Jó termelőszövetkezeti elnök csak az lehet, aki egy pillanatra sem felejti el, hogy megbízatását a szövetkezet tagságától kapta és tűzön-vizen keresztül érvényesili .a többség akaratál. Érvényesíteni a többség akaratát azt jelenti: megszilárdítani a mun. kafegyelmet a termelőszövetkezet­ben minden eszközzel, megköve­telni a legalább 120 munkaegységet mindenkitől. Érvényesíteni a tagság, a több­ség akaratát azt jelenti: jómódúvá tenni a termelőszövetkezeteket, vonzóvá az egyénileg dolgozók leié, tehát harcolni a hanyagok, a lus­ták ellen­A tagság jól akar élni: a ter­melőszövetkezet elnökének ezt 1 az akaratot figyelembe kell venni és nem szabad eltűrnie, hogy valahol, mondjuk csak kétszer kapálják meg a kukoricát és ne háromszor, vagy négyszer. A tagság jól akar élni, jómó­dúvá akar válni: a termelőszövet­kezeti elnököknek tehát jól kell megszervezni a tavaszi mezőgaz­dasági munkát. Az, hogy jövőre gazdag vagy 6zegény termelőszö­vetkezeti tagok lesznek-e. az a ta­vaszi munka mostani jó megszerve­zésétől függ. A párt, a tömegszei­vezeti tagság egy-egy vezetőt nem szavain, hanem tettein keresztül mér le. A jó vezető tehát az, aki most minden erővel mozgósít a tavaszi munka határidőre való el­végzésére. Az élenjáró szovjet tudomány tapasztalatait hozta Csongrád megyébe Szkrjábin elvtárs Mindenütt forró szeretettel fogadták szegedi látogatásaik sordn a szovjet vendegekei Vasárnap ünnepi díszbe öltözőit a szegedi központi egyetem épüle le. A reklori fogadóban az egyetem Kossuth-díjasai és több kiváló pro. fesszor jött össze, élen Túri Géza elvtárssal, az egyetemi párlbizott. súg titkárával és dr. Fodor Gábor elvtárssal, a tudományegyetem rek­torával. Nagy vendég fogadására készülődtek: Szkrjábin elvtárs, Sztá­lin díjas akadémikust, a Szovjet, unió Legfelső Tanácsa tagját várták, akinek nevéhez az állatgyógyászat, az orvostudomány és az általános biológia számos kimagasló eredmé­nye fűződik, de ezenkívül új iudo. mányágat is teremtett meg, a hel­min'ioiógiát, amely a betegségek egyik veszélyes kórokozójával, a férgekkel foglalkozik, ünnepi izga­tottsággal várakoztak itt vasárnap délben a kiváló tudósra, aki a szov. jet tudomány segítségét hozza Szo gedre is. A fogadáson megjelentek a Megyei Pártbizottság képviselői is: Rozsnyói Mihály és Fabula János elvtársak, a Szegedi Városi Pártbi­zottságot pedig Bite Vince és Péter János elvtársak képviselték. A Vá. rosi Tanács, az MSZT, a Békebizott­ság és a rendőrség képviselői ugyan­csak ot? várakoztak az ünneplők között. Szeretettel köszöntik a világ leghaladóbb tudományának képviselőit Szkrjábin elvtárs nem sokkal két óra előtt érkezett meg az egyetem, re. Idős korát meghazudtoló fürge­séggel, mosolygó, vidám arccal lé­pett az őt meleg szeretettel fogadók közé. Vele együtt érkezett Kuzmen. ko elvlárs, a VOKSZ (a Szovjetunió külföldi kultúrkapcsolatokat ápoló intézete) délkeleteurópai osztályának vezetője és Kövi Béla elvtárs, az MSZT Országos Központja részéről. Elsőnek Rozsnyai Mihály elvtárs, a Megyei Pártbizottság agit-prop. titkára köszöntötte a világhírű tu­dóst és Kuzmenko elvtársat Cson. grád megye dolgozói nevében. — Hálásak vagyunk Szkrjábin elvtársnak és a szovjet népnek, hogy eljött segítséget nyújtani Szeged tu­dományos munkásainak 'további munkájához, A világ leghaladóbb tudományát, a szovjet tudományt képviseli itt nálunk. Ujabb segítsé­get kapunk ezzel a. Szovjetuniótól, amely felszabadításunk óta állán, dóan, folyamatosan támogat ben. niinket. Nincs a napnak olyan órá­ja, amelyben állandóan ne éreznénk a Szovjelunió segítségét. Az élet minden területén, az iparban, me­zőgazdaságban, a tudomány, a mű­vésze? terén egyaránt megmutatko­zik ez a segítség. Rozsnyai elvtárs utalt arra, hogy az egy évvel ezelőtt nálunk járt Bara.nov elvtárs útmutatásait ;s milyen sikerrel használtuk fel. — Nemcsak Szeged, hanem egész Csongrád megye dolgozóinak- nyújt segítsléget megjelenésével Szkrjábin elvtárs — jelentette ki ezután. — Segítségével a béke védelméhez já. rulunk hozzá, amely ma legfonto­sabb feladatunk. A szegedi egyetemi pártbizottság, a szegedi egyetemek kommunistái, háromezer hallgatója, 1500 tudo­mányos és középkáder dolgozója nevében Turi Géza elvtárs köszön, tötte a vendégeket, majd a szegedi tudományegyetem "laoári kara és dolgozói nevében dr. Fodor Gábor elvtárs, Kossuth díjas professzor, mint az egyetem reklora mondott üdvözlő szavakat. Dr. Korpássi Bé­la, az orvostudományi egyetem dé. kánja köszöntötte még. Pásztori Béláné elvtársnő, az MSZT városi titkára pedig gyönyörű vörös virág­csokrot nyújtott át. Meleg baráti szavakkal fogadta a szíves üdvözléseket Szkrjábin elv­társ: — Nagv békeszerető országból, a szovjetek országából jöttünk ide — mondotta — és a magyar népnek, Szeged népének legforróbb üdvözle­tet hoztunk. A szovjet n'ép nagy örömmel és elragadtatással figyc-i azokat a nagy eredményeket, ame lyeket a magy nép a szocializmus építése során már eddig is elért. Nyomban a fogadtatás ulán a legközvetlenebb be'-'zélgelés alakult ki ós ez a közvetlen baráti hangulat és a tapasztajiaitcserénak olyan meg­hitt formája, amelyből elsősorban a szegediek tanulhattak, volt jellemző az egész na.pi együttlétre. A szere­tet megnyilvánulásaképpen a Hun­gária szállóban rendezett díszebé­den Szkrjábin és Kuzmenko elv. társaknak a tudományegyetem ós orvosi egyetem nevében gyönyörű szegedi ajándékokkal teli virágko­sarakat és porcellánvázát nyújtot­tak át. Látogatás a szegedi tudományos intézetekben A délután folyamán főiként a ku­tatási területéhez közelálló egye le­mi intésetekbe látogatott el Szkrjá­bin elvlárs. Mindenütt rendkívül nagy érdeklődést tanúsított a tudo­mányos dolgozók munkája iránt. Különösen hosszan időzött az álta­lános állattani és biológiai intézet, ben, ahol dr. Ábrahám Ambrus professzor, sz intézet vezetője ideg­szövellani kutatásainak eredményei­ről tájékoztatta, szövettani metsze­teket mutatott számára az intézel általános munkájának bemutatása mellett. A közegészségtani intézet­bea? dr. Kanyó Béta professzor a munkaegészségügyi vizsgálatok eredményéről tájékoztatta. Az inté­zet a kom-báj non dolgozók munka­egészségügyét, a nővén yvédöszorek mérgező hatását vizsgálja, de igen jelentősek a csatorna, és szennyvíz­hálózfjt terén végzett egészségügyi kutatómunkájuk is. Az Akadémia megbízásából most végzik a rakás­viszonyok, a vízellátás és az élei. mezés kérdésének egészségügyi vizsgálatát. A kórtan? és mikro­biológiai intézetben a Kossuth-díja® dr. Ivanovics György professzor vezetésével tekintette meg az ott fo­lyó munkát, ismerkedett a munka­módszerrel, a kutatások eddigi eredményeivel. Mindegyik intézet, ben a tudományos munkatársak is nsgy szeretettel várták Szkrjábin -lvtársat, akinek mindenkihez volt érdeklődő szava. Az intézetek meg­látogatás® ulán újjáépítésünk egyik zelett az út. A szálló lakói valóság­gal körülfogták a szovjei vendége­ket, akik alig győztek válaszolni a legkülönfélébb kérdésekre. Az itt töltött kedves időről igen szépen be­szél «iz a levél, amelyet a diákszálló két tagja, Markovics Mária és Ivó Erzsébet, a Pedagógiai Főiskola hallgatói küldtek szerkesztőségünk­be: „Néhány napja jötl a hír — ír­ták —, hogy vendégek érkeztek a Szovjetunióból és meglátogatják a mi diákszállónkat is. Nagy öröm­mel készüllünk a fogadásukra. Va­sárnap este futótűzként terjedt el a hír a szobákban: Itt vannak! Mindannyian a díszterembe siet­tünk, hogy fogadjuk az elvtársakat. Alig lelt el néhány perc, máris kö­rülvették a lányok Szkrjábin és Kuzmenko elvtársakat. Egyik kér­dés a másikat érte. Mindenkinek volt kérdeznivalója. Kérdéseinkre elmondták, hogyan élnek és hogyan tanidnak a szovjet fiatalok. Beszélt a szovjet ösztöndíjas magyar fiata­lokról is. Érdeklődött a mi mun­kánk és tanulmányi eredményünk iránt. — Örülök — mondtn —, hogy nem maradlak le a nálunk élo ma­gyar fiatalok mögött. — örömet fejezte ki, hogy egyheti itt-tartóz­kodása alalt közelebbről is megis­merte népünket". Munkakiértékelés Késő estére járt már, mire a lá­togatások után ismét összejöttek a rektori fogadószobában. Itt került sor a tapasztalatok kiértékelésére. Szkrjábin elvtárs a sokat tapasztalt tudós megfontoltságával, az élenjá­ró szovjei tudomány megvilágításá­ban értékelte ki mindazt, amit né­hány óra akti* látott. E-z alatt a rö_ vid idő alatt is azonban nagyszerű éleslátással tekintette ál az intézetek munkáját és a kiértékelés során ki­tűnő gyakorlati tanácsokat tudott nyújtani. Minden tudományos ku­tató számára különösen hasznos és feltétlenül követés reméltó a dr. Áb­rahám Ambrus professzor számára nyújtott tanács, akinek munkássá­gáról, gyönyörű készítményeiről egyébként messzemenő elismeréssel nyilatkozott. Annak veszélyét látja azoniban, hogy a professzor túlsá­gosan hosszú időt szentel magának az anyaggyűjtésnek, hololt kutatá­sai eredményeit már közzé kellene monográfiákban bocsájtania. .,A tudósnak állandóan át kell adnia kutatása eredményeit — hangoz­tatta —. hogy széles körben haszno­síthassák. A csupán felhalmozott, de át nem adott, meg nem írt anyag végül is holt tökévé válto­zik". Arra kéri© ezért Ábrahám pi-ofesszort, hogy az idegszövettan terén világviszonylatban? is egye­dülálló anyagát minél előbb jeltel­tesse meg. A professzor meg is ígérte, hogy két éven belül két mo­nográfiát ad ki kutatásai eredmé­nyeiről. így folyt a beszélgetés a többi intézetek munkájával kapcsolatban is é6 késő estébe nyúlt az idö, amikor Fodor elvtárs megköszönte, hogy ezúttal is tanulhattunk a szovjei emberektől dialektikus egy­ségben nézni a tudományokat, az életet. Halalmas érdeklődéssel kíséri előadás az egyetemen Másnap, hétfőn délelőtt zsúfolás­ig meglelt nagyterem várta az Ady­teri egyetemen Szkrjaoin profeáz­szort. Mire a délelőtti városnézés­ből, a Múzeum gazdag állat- és madárgyújteményének megtekinté­séből odaérkezett, az orvostanhall­gatók és a természettudományi kar diákjai tanáraikkal együtt minden helyet elfoglallak a nagy előadó­teremben. Még a falak mentén, a padok melleit is végig álltak az érdeklődők. Dörgő taps fogadta a termebe lépő Szkrjábin elvtársat és hosszantartó ünnepléssel fejez­ték ki szeretetüket a megjelentek. — Ez az őszinte taps azt- a halai, mas 6zeretetet jelezte, — mondotta megnyitóbeszédében Fodor Gábor elvtárs — amelyet mindannyian Szkrjábin elvtárs é.s általa is a szovjet nép iránt érzünk. Az ifjú­ság Szovjelunió iránti háláját dett ezután előadásához Szkrjábin elvtárs- Szerényen azzal kezdte szavait, hogy tudja, ez a meleg üdvözlés elsősorban nem neki, ha­nem a 6zovjet népnek szól. Ez a forró üdvözlés szimbóluma annak a meleg, baráti kapcsolatnak, amely népeink között kialakult. Szeretet­tel üdvözlöm én is az itt megje­lent ifjúságot, amely a világ bé­keszerető ifjúságával együtt védi a békét. Rendkívül érdekes előadásában mindvégig hagy figyelem közepette számolt be közvetlenül és a nem szakmabeliek számára i.s világos módom a helmintológia óriá6i eredményeiről, amo'.y újabb fényt vetett a Szovjelunió hatalmas egészségvédelmével való páratlan gondoskodásra. Az értékes és érdekes előadas­tclmácso'ta ezután Csajtai Miklós j ért dr. Korpássi Béla. az orvo6tu­nagyszrTÜ eredményét, a gyermek- I orvostanhallgató és megígérte diák. dományi egyetem dékánja mondott klinikát látogatta meg, ahol dr. i társai nevében, hogy a jövőben a köszönetet, majd újabb lelkes tün Waltner Károly professzor vezette végig a gyönyörű, tiszta folyosókon és korszerű betegszobákon. Innen a József Attila diókleányszállóba ve­Szovjetunió tanácsait, segítséget még jobban igyekeznek követni, a gyakorlati életben megvalósítani. Feszült é -teklődés közepette kez­tetés mellett hagyta el az egyete­met Szkrjábin professzor és kísére­tével együtt visszautazott Buda­pestre. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom