Délmagyarország, 1952. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1952-01-08 / 5. szám
2 KEDD, 1952. JANUÁR 8. 2 Bak és népi demokratikus államunk, nak, amikor leleplezik a soraink közé bcfurakodott ellenséget, feltár. jáJc fogyatékosságainkat. Asottlialmáról Orbán Károly elvtárs loiepezte, hogy a Körforgalmi Vállalatnál Földi József, a termelési felelős kulák — 'és igyekszik kulák barátait bevinni a váttala'ihoz. A Szabad Nép vizsgálata nyomán ellá volílották ezt a kulákot. Nagy Mii hály elvtárs Kistelekről árról ín le. vek-t a Szabad Népnek, hogy a pártszervezetbe befurakodott az ellenség Rehák Antal vendéglős sze mélyében. Nagy elvtárs figyelmezi tCíésc nyomán a Megyebizottság kivizsgálta ezt az ügyet és természetesen Rehák Antal kulákot kizárta • Pártból, Rendkívül nagy Jelentőségű a dolgozóknak ez a forradalmi ébersége és ebben a Párt szere, tele nyilvánul meg. Kétségtelen, hogy Nagy elvtárs, amikor levelét megírta a Szabad Néphez, a Párt tisztaságát 'tartotta fezem elölt, levelével a Pártot védte. Szuda György elvtárs Pitvarosról a Viharsarokban írt levelében arról izámol be. hogy helytelenül alkalmazták a Párt parasztpolitikáját, megsértetlek a középparasztokat. A Párt megyei lapjá'i kérte meg arra, hogy ezt a hibát tegyék jóvá és írják meg. hogy nem a Párt, ha. nem egy.kél elvtárs tévedéséről van •zó. A dolgozók mind nagyobb és nagyobb számmal fordulnak leveleik., kel nemcsak a pártsajtóhoz, hanem a Párt Megyebizottságához is, Szi. lágyi Borbála, a makói Kózkórház dolgozója a Megyehizottsághoz ín levelében több, a kórházhoz befurakodott ellenségei leplezeit le. Kübckházáröl a község dolgozói a Megycbizoltságlioz írt levelükben le_ leplezték, hogy a vb. titkár cséplőgép tulajdonos, kulák. Természetesen a levél nyomában megindult vizsgálat nyomán a vb. titkárt leváltottuk, a Pártból kizártuk. A mira. kfisok és parasztok leveleinek százai • zt bizonyítják, hogy a dolgozók sajátjuknak érzik a mi hazánkai és a dolgozók elleni merényletnek, a proletárdiktatúra gyengítésének tartják a befurakodott osztályellenséget, ennek megfelelően azt leleplezik. Ezén is felbeesü.ehetetlen értékűek ezek a munkáslevelek. Amilyen szenvedéljteaéggrl és •« ellenség elleni izzó gyűlölettel { Irp'ezlk le a mnnkáslevrlezök az ' ellenséget, olyan szeretettel Ir' nak leveleikben a szocializmus ' építésének egyes lúiszólag „kis" ' kérdéseiről, amr'yek azonban 18' mrgbatásnk tekintetében nagyon la nagy jelentőségűek. Ifjú Égető Sándor okleveles gyapot, termelő Szentesről december 1-én egy levelet irt a Viharsarokban arról, hogy hogyan ért ei 14 mázsás gyapotiermést. Nemcsak arról van szó, hogy egy dolgozó paraszt hozzálát a Magyarországon még soha nem termelt új növény termesztéséhez, ha. nem arról, hogy ez a dolgozó paraszt az újnak, a haladónak a propagandistájává vált, tolla'c fog a ke. zébo és terjeszti az általa fciismert igazságot a többi paraszttársa felé. A munkás, és parasz'ilcvclczö moz. gMom a szocialista épll'és során születő új kezdeményezések, új munkamódszerek elterjesztésének, új, a szocialista ember kineveldsének pő. to.hatatlan eszköze. A pártlapokhoz érkező levelek, nemcsak mennyiségileg, de tartalmilag is rendkívül sokat fejlődtek tehát az utóbbi idő. ben. Pálfi elvtárs a Szegedi Vasöntöde levelezője a Délmagyarországhoz írt levelében megbírálta üzemük egyik sztahánovis'táját, aki sorozatosan vét a munkafegyelem ellen. Vágvölgyi elvtárs ugyancsak Szegedről levelében a Könnyűipari Minisztérium újítási osztályát bírálta, ahol bürokralikusan kezelték újításáé és az ott elkallódott. A termelőszövetkezetek zárszáma, dósa során valóságos tömegmozgalmai öltött az a szokás, hogy a termelőszövetkezetek dolgozó pa. raszljai elért jó eredményeiket a megyei pártlapon, a „Viharsarkon" keresztül közlik a még egyénileg dolgozó parasztokkal az „Évi munka mérlege" című rovatban. Ezek a levelek egyik-másika valóságos be számoló. Karikó Tóth Esrter, a" szentesi „Felszabadulás" termelőszövetkezet tagja büszkén számol bo termelőszövetkezelük fejlődésé, ről, mintegy a gyakorlatban meg. valósfiva Rákosi elvtárs szavát: „Vi. rágzó termelőszövetkezetein eredményei önmagukért agitálnak". Rákosi elvtárs november 30-án mondott beszédében a népi fegyelem, a lervfegyeiem, a munkafegyelem megszilárdításáról beszélt. Rákosi elvtárs szavai nyomán a dol. gozók állami gazdaságokból, termelőszövetkezetekből, üzemekből egymásután keresték fel leveleikkel a lapokat. Egyik levél, amelyet Gilicze Lajos elvtárs írt a Viharsarokhoz köszönetet , mond az „árúbőségért, amely a kulákok arcára fagyasztotta a mosolyl", de ugyanakkor követeli „a dolgozó kisemberek százai nevében, hogy a Szendi Horváth Antal féle kulákokra, „kik nriíflzetésl kötelezettségüknek nem tetlek eleget, sokkul keményebben sújtson le a törvény". Hős. N. Jánosné. a belsőkutasi „Marx" termelőszövetkezet tagja a hanyagokat bírálja levelében, a munkahalogatókat. „Előfordult nálunk Is — irja, — bogy némely tagtárs nem jött el dolgozni a szövetkezeibe az aratáskor. Most azoknak jó, akik nem hiányoztak a munkában". Ahogy leleplezik a levelezők az ellenséget, úgy közlik módszereiket, amelyekkel új termelési eredménye, ket értek el, megírják kívánságai, knt, szándékaikat és közlik ered. ményeiket js. Rakonczai Miháiyné december 23-án arról frt, hogy „októberben és novemberben 4000 forintot kerestünk a férjemmel". Látszó, lag egyéni ügy ez, de Rakonczai Miháiyné öröme mögött a munkás, osztály, a magyar munkásosztály felemelkedése, jóléte van. Versenykihívások, felajánlások, új életünk minden, de minden részletével törődnek a levelezők. Bátran elmondhatjuk, hogy a munkás. és parasz'levelezők mindinkább a közvélemény Igazi parancsnokai lesznek, akik a nép, a dolgozók legigazibb érdekeiért szállnak síkra. Tanvóczi János Sándorfalváról no. vember 30-án például fgy ír: Sándorfalván 1800 nyilvántartóit gazda, ság van és li.a a begyűjtést minden dolgozó paraszt magáévá tenné pár nap alatt, nem kellene szégyenkez. niink az elmaradás mialt, hiszen át. tagosán csak 70 kiló gabona esne egy.egy családra. Reméljük, hogy a pártszervezet új vezetősége foglalknz'k ezzel a kérdéssel, annál Is Inkább, mert az élenjárók nagyon roesz szemmel nézik a hanyagokai". A pártbizottságok és pártszervezetek nyújtsanak fokozottabb támogatást a levelezési mozgalomban Mindinkább kiveszőben van és | A pártszervezeteknek, lanácsszer. teljesen kd kell irtani azt a káros vezetőknek az eddiginél sokkal, jobés helytelen módsziert, ami egy idő- ban kell támaszkodni a dolgozók ben a szerkesztőségekben uralko. 1 alulról jövő bírálatára, kezdem édolt, tudniillik az!, hogy a levele- nyezésére. Számtalan példa bizoket valóöágígal átköltőiték. Ez oda- nyílja, hogy egy-egy dolgozó pa. vezeteti, hogy a leivelezők egyszerűen nem ismertek rá saját levelükre. Az ilyesmi nem előre, hanem hátra lendíti a levelező mozgalmai. A levelezőknek természetesen segítséget kell kapniok a hívatásos újságíróktól. Eszmei, politikai és stilisztikai segítségei is. Ez a segítség azonban tényleges segítség legyen és főleg segítséget kell kapniok a levelezőknek a helyi pártszerzetektől. Vonják be a pá r I szervezetek a pártoklalás különböző formáiba a levelezőiket. A levelezőik eszmei, po. li likai színvonalának emelkedését is jelenti majd. A levelezők politikai színvonalának emelkedése egyben a bírálat színvonalának emelkedését és az éberség fokozását is jelenti. A bírálat nyill és durva elfojtása — olyan, mint amilyon, Magony H. István esetében előfordult —, mind ritkábbá válik megyénkben. De még meglehetősen sűrűn előfordul a bírálatnak amolyan burkolt elfojtása amelyik abban nyilvánul meg, hogy hol egyik, hol másik levelezőről kijelentik: ,,izgága, ó'szszef érhetetlen, nagyszájú", vagy egyszerűen, mint ahogy Kiss Károly elvtárs, a KEB elnöke kifej. rasztnak, vagy munkásnak a levele országos jelentőségű politikai ügygyé válhat, olyanná, amelyiket Pártunk Központi Vezetősége, vagy megyeileg a megyei pártbizottság is megtárgyalt. Engedjék meg, hogy emlékeztessem az elvtársakat Sípos elvtársnak, a makói I. tipusű „Kossuth" termelőszövetkezet elnökének levelire, melyet tavaly feb. ruárban írt Rákosi elvtárshoz. E levél arról szólt, hogy a városi pártbizottság nyomást gyakorol rájuk, hogy III-as típusra térjenek át. Rákosi elvtárs közbelépésére felszámoltuk ezt a soraink közöli megbúvó „marxista" elhajlást, amely tagadta, vagy nem tagadta, de minden esetre nem tartottuk be a fokozatosság elvét a termelőszövetkezetek fejlesztésében. És ez — mint Önök előtt, elvtársak, ez már ismeretes — termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlődésének gátjává vált. Sipos elvtárs levele, talán mondanom sem kell, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy pártszervezeteinkben, sőt ma. gán a megyeblzottságon Is a helyes Ideológiai álláspont alakuljon ki a termelőszövetkezetek felfejlesztésének kérdésében. Sípos elvtárs levele csak egy a sok ÖT *>«ő, kezdeményező tanácsot eorolA levelező mozgalom eredményei és hiányosságai A levelczőmozgalom megyénkben I ls, mint az egész országban, gyors fejlődésnek indult. A mi fcladalunk. hogy ezt az egészségesen fejlődő mozgalmat most még jobban lendii. létbe hozzuk. Csak az elmuli három hónap eredményeit szeretném meg. mutatni Pártunk megyei lapjához, • Viharsarokhoz írott levelek szám. szerű növekedésében. Azért a Viharsarkot választom a megyei lapok közül, mert itt a legszembetűnőbb a fejlődés, mind a levelek számszerű növekedését, mind a levelezőkkel való foglalkozást illetően. Beszőjenek a számok: októberben 216, no. vemberben 227, decemberben 308 levét 'érkezett a Viharsarok szerkesztőségébe. Bármilyen nagy is az emelkedés, azonban még egyáltalán nem nyugtathat meg bennünket. Mindannyiúnk nak az a feladatunk, hogy nap. mint nap újabb és újabb levelezőket toborozzunk a munkások és parasztok közül, új levelezőket, ak'k • z eddigi tapasztalatok felthasznó. (fisával még nagyobb segt'séget ad. nak n szocializmus építéséhez. El kell érni, hogy minden üzem. ben, minden termelőszövetkezetben, a városok minden kerületében legyenek levelezők. Levelezők, akik az élet minden je. lensógéiöl' megírják véleményüket a komm".ni.<M fajtának, r'-ik építé. Búnk minden területén a közviiic. uisen* Í£.-I -li. parancsnokaiként Irányítják, nevelik a többi dolgozókat. üdvözölni kell a Délmagyarország kezdeményezését, amely a levelezőkből alakított portyázó brigádokkal eredményesen honosfija meg me. gyénkben is a szovjet levelezők, a szovjet újságok módszereit. Feltétlen helyes tenne, ha a Viharsarok is minél hamarább megvalósítaná a levelezőknek ezt a portyázó brigádját. Határozott fejlődés mutatkozik mindkét megyei lapnál a levelek feldolgozása és megválaszolása terén. Azelőtt sűrűn előfordult, hogy a levelezők vagy egyáltalán nem is kaptak válasz! lcveteikrc, vagy csak hónapok múlva. Az utóbbi hónapokban azonban a szerkesztőségek megjavították munkájukat, gyorsan válaszolnak és határozottan intéz, kednek. Itt akarom megjegyezni, hogy a levelezők magát a pártsajtót is bírálják. Bírálják, ha úgy érztk, hogy leveleikkel nem foglalkoznak elég odaadással. Jő és helyes a Viharsarok olva. só aribet mozgalma, mellyel szoros kapcsolatot teremt a pártlap a dolgozó tömegekkel. Alkalmat nyújt arra, hogy maguk a munkások és parasztok bírálják meg a lap munkáját és ezzel a módszerrel a Viharsarok helyes úton indult el a szovjet lapok nyomdokában. Ezt a módszert tovább kell fejleszteni, be kell vonni a szerkesztős munkájába a munkásokat és páran®tokát. keznek „elverni rajta a port". Az újság, a Párt sajtójának és a felsőbb pártsmarveknek, de minden egyes párttagnak kötelessége ezek ellen a pártellenes és antidemokratikus megnyilvánulások ellen fellépni. Számos jelenség bizonyltja azt, hogy járási pártbizottságaink nem értik még eléggé a levele, zés jelentőségét. Bizonyítja ezt többek közötl az ls, hogy többen ülnek itt, mint meghívót, tak ezen az értekezleten, akiket a járási pártbizottságok külön, bözö kifogásokkal nem akartak Ideengedni. Ezek & jelenségek art bizonyítják, hogy még mindig nem tudjuk kellően megbecsülni a bíráló szót, a tömegek bírálatát. Ez azonban na rettentse vissza a munkás-levelezőket nagyszerű feladatuk teljesítésétől: A levelesé elvtársak legyenek meggyőződve arról, hogy munkájúk rendkívül értékes a Párt és az állam számára. Igaza volt Tolnai Imrének, aki egyik levelében azt írta: ,, Amióta a Viharsarok leve. lezője vagyok, értékesebb embernek érzem magam". Kifejti, hogy miért: „Ma az újság nem az uraiké, nem a kiváltságosaké, hanem a mienk, a népé." Igen. A Párt sajtója a népé. Az egész népé és a levelezők írjanak továbbra is harcosan a Párt lapjában s ez a harcosság azt kell, hogy jelentse, hogy a levelezők, ha bírálnak, nem lehetnek tekintettel semmiféle baráti érdekre, semmiféle helyi érdekre, mert a levelezők azok, akik az egész nép. a Párt érdekeit képviselik. Szítták magasra a levelezők a dolgozókban az ellenség elleni gyűlöletet. fejlesszék a Szovjetunió, a Párt és a nép iránli szereletet. Erő. eítsék az állami fegyelmet, a mun. kafegyelmet mindenül! Járuljanak hozzá életükkel és leveleikkel, bíráló szavukkal, tanácsukkal és jaVEisIataikkal a szocializmus felépítéséhez és a szocialista ember kialakításához. hatnék fel az elvtársaimat, melyekben a dolgozók a legfontosabb Párt és állami ügyekben elkövetett hibákat tárják fel. vagy éppenséggel új kezdeményező jevaslattal sietnek országépítő nagy munkánk: meggyorsítására. Engedjék meg az elvtársak, hogy még egyszer felhívjam a párt, állami és törnegszervozeti vezetők figyelmét innen is arra, hogy az eddiginél sokkal fokozottabban felhasználják munkájukban a levelezők bírálatát, vagy javaslalát. Párt- és állami szerveinknél, járási tanácsainknál még mindig megtörténik, hogv a pár(lapok által kivizsgálásra hozzájuk küldött leveleket hetekig fektetik anélkül, hogy az ügyben érdemleges intézkedést tennének. Az ilyen, a dolgozók bejelentéseivel való hanyag foglalkozás lényegében a dolgozók bírálatának semmibevevését jelenti és nem más, mint a bírálat burkolt elfojtása. Természetesen ezek ellen is élesen fel kell lépnünk. Befejezésül hadd mondjak még egyszer köszönetet, Rákcsi elvtársnak. hogy irányt mutatott számunkra és hozzásegített bennünket ehhoz, hogy megismerjük a munkás-paraszt levelezési mozgalom iga^i jelentőségét. Moet raj. fűnk a sor, rajtunk a Párt tag. jain, a Párt vezetőin, a levelezőkön, a Párt újságíróin, hogy nagygyá fejlesszék a levelezés mozgalmát. El kell érnünk, hogy Csongrád megyében Is a munkás- és parasztlevetezők ezret segítsék a Párt vezetőit a hibák kiküszöbölésében, szocialista építésünk meggyorsításában. Biztosak lehetünk abban, hogy ha megfogadjuk a sztálini útmutatást, akkor a munkás-paraszt levelezők ezreinek segítségével még gyorsabban haladhatunk előre a sztálinizászló alatt, Rákosi elvtárs vezetésével, a szocializmus diadalmas magyarországi útján. Politikai munkámhoz a sajtó adta a legnagyobb segítséget A beszámoló után elsőnek Dóczi István elvtárs, csorvai párttitkár, a Szabad Nép levelezője szólalt fel: — Én, mint függetlenített párttitkár dolgozom. Munkámban mindig a sajtó adta a legnagyobb segítséget. Nemcsak politikai munkám végzésében, hanem a szervezési munkamódszer átadásában is segített a sajtó. Eddig még nem mertünk élni a pártsaj lóval, mint erős fegyverünkkel. Itt. ezen az értekezleten, azonban most már feljogosítva érzem magamat arra, hogy a bírálat és önbírálat fegyverét még következetesebben használjam. Tapasztattam már ennek az erejét még a nyáron, amikor a lerménybagyüjtés nagy munkájában a sajtó segített eredményünk elérésében. Vissza tudtuk verni az ellenség minden támadását. — A szentesi Fűtőházban — kezdte felszólalását Labádi László, a Viharsarok legjobb levelezője — szintén nagy segítséget adott számunkra a sajtó. Mióta levelezője tettem a Viharsaroknak, sok olyan zánk fejlődéséért. hibát feltártam, amely gátolt a munkánkban. Ezeknek a hibáknak a kiküszöbölésére rámulatva nagyobb eredményeket értek el a szentesé Fűtőház dolgozói. Tolnai Imréné szikáncsi parasztasszony meleg szavakkal tolmácsolta ezután hozzászólásában, hogy milyen nagy segítséget adott az ő tanyaközpontjuk kialakításában is a levelezés. — Amikor egy levelet útnakindítok — mondotta —, mindig az az érzésem, hogy ezzel is segítem a szocializmus építését. A Párt megfogta a kezemet és rávezetett arra az útra, amelyen haladnunk kell nekünk, parasztoknak. Ezért is fordultam a pártsajtó felé. Igaz, hogy vannak még. akik szememre vetik, ha feltárom a hibájukat, azonban én enne!; ellenére is tovább harcolok a szó fegyverével é3 igyekszem a faluikon és tanyákon minél több levelezőt beoBeivezná, hogy együttes erővel dolgozhassunk szocialista haFiileki János tanár felszólalásában az értelmiség szerepét méltatta a levelezésiben, majd Orbán Károly elvtárs, az ásótthalmi állami gazdaság dolgozója, a Szabad Nép levelezője, mondotta el, hogy levelei segítségével hogyan leplezte le az ásótthalmi állami gazdaságba befurakodott ellenséget. , Én a múltban béres voltam — mondotta —, nincsen szókincsem, de rövid példával akarom az elvtársak elölt ismertetni, hogy meny. nyire erős a Párt és a Szabad Nép. Pártiskolán voltam és ezt az időt használta fel az eltonaég. hogy engem fegyelmileg elbocsájleanak az állami gazdaságból, mert lelepleztem őket. Mikor a Szabad Nép munkatársai kijöttek a gazdaságba »és elbeszélgettek velem, a Szabad Nép a Párt segítségével rendet teremtett és én továbbra is az á'támi gazdaságba maradiam és továbbra is levelezek a szerkesztőségekkel. Végül hatalmas taps üdvözölte azí a javaslatát, hogy az értekezlet üdvözlő táviratot küldjön szeretet| vezérünknek: Rákosi elvtársnak, Aponyi Antalné dolgozó középparaszt asszony, cserebökényi levelezőnk. szólalt fel ezután. Elmondotta: milyen nagy harcol kelteit megvívnia, hogy legyőzze a helyi pártvezetőség egyes tagjainak ósdi nézetét a nők szerepéről társadalmunkban. — Nekem is a sajtó sietett segítségemre — mondotta. — Azóta is levelezem a Viharsarokkal ós a Párt segtíségével ma már az MNDSZs-zorvezet munkájában is javulást látok. A Csongrád járási pártbizottság titkára, Korom Mihály elvtars, fel. szólalásábaai önkritikát gyakorolt, mert — mint ahogy mondotta — ók is elhanyagolták a levelezőkkel való foglalkozást. Kritikát gyakorolt azonban a Viharsarok szerkesztősége felé is. — Ez az értekezlet — mondotta — tanulság, hogy hogyan támogassuk a munkás-paraszt levelezőket és mi a pártszervezetek feladata ezen a téren. Korom elvtárs felszólalása végén felajánlást tett, hogy február elsejére a csongrádi járásban egyetlen község, gépállomás, lermetöcsoport és állami gaz. daság nem lesz. ahol ne lenne levelezőA következőkben Nagyvári László elvátrs. a Szabad Ifjúság levelezője szólalt fel és félhívta a figyelmet a levelezés nagy jelentőségére, majd levelezési versenyre hívta ki a Déimagyarország levelezőit. Gaj. dos István homvédtiszt, a Néphadsereg levelezője felszólalásában elmondotta, hogy elsősorban személyes példamutatással folytatja agitációs munkáját a levelezés érdekében. Felkeresi honvéd társait és megbeszéli velük, hogy miről hogyan írjanak. — A mi levelezésünk — folytatta — növeli Néphadseregünk lelkesedését c3 harckészségét. Számos üdvözlő távirat felolvasása után, Magony H. István, a Szabad Nép levelezője megrázó hangon niondot(a el, hogy milyen üldöztetésnek volt kitéve hosszú ideig azért, mert megírta a hanyagokról és a nép ctlenségclró'l az Igazságot, — Az ellenségnek — mondotta —• olyan befolyása volt. annyira megteremtette a kapcsolatot különböző helyekre, hogy még a helyi pártszervezet is az uszályukba került. Itt is a Párt és a Szabad Nép sietett segítségemre és ma már tovább folytathatom a levelezés terén azt | a harcot, amely a hibák kiküszö: bölésével a szocializmus építését tűzte ki célul. Adjuk át egymásnak jó munkamódszereinket Doktor Lajos, a Szegedi Ecsefgyár művezetője, a Déimagyarország levelezője, szólalt fel ezután: — Pártunk nagyon sokat adott azzal — mondotta —, hogy az üzei mekben és ki-ki saját munkahelyén j bírálatot gyakorolhat azok felett, ' akik nem értik meg az idők szavát és nem tudják azt, hogy mi a kötelességük a szocializmus építésében. Éppen ezért én is. mint művezető, fontosnak tartom a levelezést, mint fegyvert a bürokratizmus és liberalizmus elleni harcban. Veréb János többszörösen kitüntetett csanádi középparaszt, mintagazda felszólalásában elmondotta, jhogy milyen nagy segítséget adott neki eddigi kiváló eredményei elérésében a sajtó. Nemcsak a Párt |és a minisztertanács határozatait ismeri meg, hanem szaktanácsokat is kap a sajtótól. — Szükségesnek tarlom — mondotta , hogy mi is segítsük a sajtót é.s a szocialista mezőgazdaság fejlesztését azzal, hogy leveleinken keresztül átadjuk egymásnak jó munkamódszereinket és egyéb tapasztalatainkat. Rikk Júlia, a Szegedi Textilművek dolgozója, a „Textilművek" cí.