Délmagyarország, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-15 / 266. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1051. NOVEMBER 15 Népi demokráciánk megnyitotta az érvényesülés útját a vakok számára is Rövidesen megalakul az új/nszervezett Vakok Szövetségének szegedi csoporttá Nemrégen egy gyűlésen voltam, B a gyűlés egyik hozzászólója sza­vait így fejezte ba: „Nekünk nem lehet hazudni, mi nem vagyunk vakok." Sokszor elgondolkoztam már az­óta efölött a kérdés fölött, hogy látó dolgozótársaink valóban nem ismerhetik eléggé azokat az eröfe. szítéseket melyeket államunk se­gítségével mi vakok teszünk azért, hogy évezredes elnyomást, elmara­dottságot, szándékos lezüllesztést leküzdve együtt építsük országun­kat, együtt védjük békénket látó dolgozótársainkkal. Ez a gondolat vezetett e cikk megírásához, s célom az, hogy mint mindennapi munkámban a nemlá­tókat a látókkal úgy most a látó­kat ls a vakokkal egy lépéssel kö­zelebb hozzam egymáshoz, hogy egymás segítségével lerombolhas­suk azokat a válaszfalakat, melyek többnyire a kérdés ncmismeréséböl kifolyólag sok helyen még meg­vannak. Mint pl. a Szegedi Seprő­kötőgyárban, ahol a dolgozók a*t hitték, hogy az odahelyezett csök­kentlátó és vak munkások őket, akarják munkahelyükön felváltani, A mult rendszer valóban minden nemlátóból koldust akart nevelni. Kiváló művészeink, tudósaink, mint pt. Ungár Imre Bocskai Imre, Bán Sándor, vagy dr. Vas® Tibor állás és kenyér nélkül sínylődlek- Mint­egy 8000 vak koldult szerte az or. ezágban. A teljes gazdasági leziil­lós, nyomor, éhség mellé a kor ké­pének megfelelő szellemi moslékot adlak vigaszul: „örüljünk, hogy nem látunk ez a jóisten ajándéka". Nyomtatták a könyveket, cikkeket sorozatban, hogy: tekintsük ma­gunkat vándordiákoknak, kiket szi­veden létn«k egy estére, adnak enni-inni, a tiszta szobában készí­tőnek nekik ágyat, mert egy másik világból jöttek érdekes dolgokat tudnak mesélni; de elvárják tőlük, hogy reggel lovábbmenjenek, mert senki sem venné jónéven egy ván­dortól, ha letelepednie, s ott ma­rad na. Magyarul: Ne akarjunk m; családot alapítani, ne keressünk ál­landó munkát, hanem az ő kenyér­és kulturmorzsáikon. melyekei szá­munkra alamizsnaként vetnek, le­gyünk szórakoztató bohócaik. Meg­lévő intézeteink könyöradományok­ból fenntartott társadalmi szemét­dombok voltak és ha létre is hoz. tak valamilyen közösséget vakok­ból, mellyel azután kedvük szerint dicsekedhettek, mint pl. a Horné, rosz Énekkart, gyakorlatban ez a vakok egyetlen meglévő kincsének: hangjuknak és tudásuknak elrablá­sát jelentette, hiszen egy nemlátó énekkari tag havonta 2 pengő és 40 fillért kapott. De n«m ennyit Schnital Gusztáv, a Homérosz Ének­kar volt karnagya, mondhatjuk ki. rsákményolója. A vakok egyetlen meglévő társadalmi szervezetét pe­dig, a Vakok Szövetségét, melynek feladata az intézeten kivül élő va­kok képzéae, munkábahelyezése, se­gélyezése lett volna, fasiszták, a vi­tézi rend tagjai vezették kik még azt a keveset is ellopták a nemlá­tóktól, ami addig megmaradt. A felszabadulás a vakok ügyé­bep is gyökeres változást hozott. Az azóta eltelt 7 év megmutatta, hogy szocializmust építő államunk egyenlő lehetőségeket biztosít min. den becsületes embernek. Nagy eredményeink vannak már! A vakügy a 3200-as kormányrende­let értelmében úllamügy lett. Mo. demül felszerelt, nagyi étszámú in­tézeteinkben. kitűnő ellátás meüett szakmai, politikai képzésben része­sülnek nemlátóink. Vannak élmun­kásaink. Bztahánovistábik. Külön üzemeink vannak vakok részére, sok üzemben pedig látókkal együtt küzdenek a termelés fokozásáért a nem'átók. A régi legmagasabb is­kolai végzetség (4 középiiskoln) helyett megnyíltak előttünk a közép, és főiskolák kapui. Szovjet sors­társaink tanítanak bennünket, kik. kei állandó kapcsolatot tariunk. A Vakok Szövetsége pedig, mely­nek helyi csoportját mort akarjuk Szegeden megalakítani, új szellem­ben fogja nevelni, oktaini nemlá. tóinkat. Munkára akarunk nevelni, s azt akarjuk, hogy munkája után minden ncmlátónak olyan é'ete le­gyen. mint amilyent megérdemel. Mi tudunk és akarunk dolgozni, mégpedig látó dolgozótársainkkal együtt. És azt szeretnénk, ha látó dolgozótársaink nem a mult kői­dúsad, „vándorait" látnák bennünk, hanem a szocialista jövő építőit. Jáksó László ARANYSZÜRET Élő vatta-erdők csodálatos tája hullámzik, s amerr a szemünk be/ár'i végtelen lengerét az egész határnak, lángolnak selymet ha vonatot látnak, melyből tüzfolvamkin'. ömlik szét a sereg. Hablehér halukkal milelénk intenek hosszúra nyúlt, gazdag, puha, pamacssorok. rájuk az oszt lény mosolyogva csorog. E tágas szép vidék aranybányát ringat s beszédes szemekben kigyullad a csii'ap. Serény iljak h irdják gyümölcsét az ősznek, s gondolatban máris új ruhákat• szőnek. Ahogy viszem, viszem telt hasát a zsáknak, bennem lg hasonló szép képek cicáznak. Gyönyörű valóság, testetöltő álmok hószín tájaidról, a holnapba látok. Varsányi Péter Társadalombiztosítás a Szovjetunióban Harmincéves a társadalombiztosítási ól szóló lenini dekrétum Negyvenezer francia bányász sztrájkol Párizs (MTI). Negyvenezerre emelkedett kedden Nord- és Pas­De-Calals megye sztrájkoló bányá­szainak azáma. f Fahulladékból repülőmodell A Gazda-mozgalom segítségével tovább fokozódik a hulladók fa. anyagok felhasználása. A Kiskun­dorozsmai Speciális Fajpari és Re­pülőmodelikészítő KTSZ is bekap­csolódolt ebbe a mozgalomba és ok i« felhasználják ezentúl a Lemez­gyártól kikerülő fahulladékot. Eb­ből készítik ezentúl a repülömodel­leik favázát és ezenkívül női cipő­sarkokat állítanak elő a hulladék­fából. "I 921. november 15-én. tehát ma harminc éve. hogy Le­nin e'vtárs aláirta azt a dekrétu­mot, amely a bérmunkában dol­gozók társadalombiztosításáról szólt. ,,A Szovjetunióban a társada­lombiztosítás. amely kiterjed a mindennapi élet és a kulturális élei legfontosabb vonatkozásaira mondja az SzKtbjP Központi Bizottságának 1929. szeptember 29-iki határozata — a riunkásosz­lálvnak az Októberi Forradalom győzelme révén elért egyik leg­nagyobb vívmánya. A népgazda­ság hatalmas fejlődésének és az ország gyors iparosításának ered­ményeképpen a társoilalombiztos'.. tás a munkásosztály javuló élet­feltételeinek, anyagi és kulturális helyzetének legfontosabb tényező­jévé vált." A Szovjetunióban a társada­lombiztositás kiterjed az összes munkásokra és elkalma­zottakra. Maguk a dégozók azon­ban semmiféle járulékot nem fi­zetnek: az összes költségeket az állam viseli. A társadalombiztosí­tásra folyósított összegek aránya évről-évre nő. Az első ötéves terv időszakában ez a kiadás 10.4 milliárd, a másodi c ötéves terv időszakában 32.5 miUiárl rubelt tett ki. A háboráutánl ötéves terv időszakában ez az összeg megha­ladta a 80 milliárdj'. T gaza demokratikus alapon épül fel az á'.tami társada­lombiztosítás a Szovjetunióban. Teljes egészében választolt szer­vek kezében van. A szovjet kor­mány a biztosítás egész ügyét a szakszervezetekre, a munkásosz­tály legnagyobb lómegszervezetére bízta. Közvetlenül a szakszervezeti bizottságok mellett megalakultak a társadalombiztosítási tanácsok és műhelyb'zotlsáipk. Ezek a bi­zottságok végzik a g vakorla ti munkát. Tevékenységükről rend­szeresen beszámolnak azok előtt, akik megválasztották őket, vagy:s a szóbanlévő vá'lslat munkásai és tisztviselői előtt. A társadalombiztosításra fordí­tott kiadásokon kf/ül a szovjet ál­lam jelentós összegeket folyósít egészségvédelemre: pl. a kórházi ágyak növelésére. Ezenkívül sok munkást és a'.ka'mazuttat szanató­riumi, py'gyhelyi áoolásra utalnak. A Szovjetunióban minaennémú or­vosi segítség Ingyenes. Ugyanilyen gondot fordítanak az anyákra és gyermekekre. N agy öaizegeket fo'yósítanak az állami társadalombizto­sítás költségvetése alapján nyug­dijak fizetésére. Az öreg munká­sok, ha akarnak, dolgozhatnak és ez esetben munkabérükön kivül megkapják a nyugdijat ís. A szov. Jet társadalombiztosítás a lenini­sztálind elveken alapszik és a szov­jet emberek anyagi jo'é'e szünte­len növekedésének egyik forrása. A koreai néphadsereg főparancsnokságának legújabb hadijclentése Phenjan (TASZSZ). A Koreai Népi Demokra'ikus Köztárseság néphadseregének főparancsnoksága közli, hogy a koreai néphadsereg alakulatai, a kínai népi önkénte® egységekkel szorosan együttmű­ködve, továbbra Ls kemény védel­mi harcokat vívnax az ellenség el­len és mind emberben, mted hadi­anyagban nagy veszteségeke t okoz­nak neki. A keleti fronton Janggut'ól északra az amerikai 1. és 7. gya­logoshadosztály egységei sok re­pülőgép, harckocsi és tüzérség tá­mogatásával heves támadásokat in­dítottak, igyekeztek áttörni a nép. hadsereg védelmi vonalait. A nép­hadsereg erős tüze következtében az ellenség kénytelen volt vissza­vonulni. Ebben a harcban az el­lenség 9 harckocsilát lőtték ki. A középső ós nyugat' fronton a nép­hadsereg alakulatai a régebbi vo­nalakon harcolnak az ellenség el­len. November 13-án a néphadsereg légvédelmi egységei és az ellen­séges repülőgépekre vadászó lövé­szek lelőtték a Szunjannak, Nam­phonak, valamint Phenjan környé­kének körzeteit barbár módon bombázó és géppuskázó ellenség két repülőgépét, egyel pedig meg­rongáltak. Csúfosan megbukott Van Fleet Seal nffenaivá jónak első és második saakasaa Van Fleet úgynevezett őszi of­fenziivájának első és második 6za­DUS ÚR, MEG ÖRHALMI ÚR EGYKORI CSELÉDEI... C zeped felől Gyálarélre men­^ vs már a város alján kérik a határsáv-igazolványt. Tudni kell, hogy ide már nem messze van a határ: — a Tito halár, Jö ae elővigyázatosság. Sokat tud. nale meséint az idevalósiak: mi­kor — kiket fogtak el, hogyan jöttek át a haláron..., hogy mi. ért jöttek át1 Erről nem kell lcü. lön beszélni, mindenki tudja a magyarországi Rajk-per óta, hogy Tito a magyar nép legádázabb cl. lensíge ós semilyen eszköztől nem riad vissza... Ami pedig a mul­tat, a Tito akarta világot illeti, azzal meg úgy vannak, hogy igyekeznek még az írmag ját is kiírtam, ne maradjon belőle sem. mi, még csak mutatóban sem. Keserves emlék az-,. Gyálarét község eredetét magya. rázva a történetem a Tisza szabá­lyozásáig nyúl vissza. Liltendngcr nevezetű mérnök, aki Ferenc Jó, Zsef idejében a Tisza szabályozd. «án dolgozott, hilbizományban kap­ta a mai Gyálarétet. Később roko­nai s ezek leszármazottai uralták ezt a földdarabot. Adtak el belőle, Vettek hozzá. Szeged, a nagy vá­ros, sajátos módon rányomta bé­lyegét az itteni földmrgoazlásra és az ebből fakadó állapotokra. A vá­rosban letelepedett urak. Horthy, vitézek, akik alázatos szolgálatuk­ért kegycnceknok járó jutalmat kaptak, vagy az akkori törvényho­zás furfangjával a dolgozó embe. rek zsírján gazdagodtak — idejöt­tek, közel a varoshoz, Gyálarélre földbirtokot vásárolni. Nem is ala­kult kl 3—400 holdnál nagyobb bir­tok egynek-egynek a kezén. Úgy­hevezett úri-birtokosok voltak ezek. Az úri-birtokok még kegyetle. hebb, még embertelenebb élelsorba süllyesztették sz embereket. Dus földbirtokos úr például puskával zavarta a földjén az embereket. Az flri-birtokosoknak az voJt az álmuk, hogy ha nem is akkora, de legalább nem sokkal kevesebb hasznot húz­zanak, mint a közeli löbbezer hol: das földbirtokos. S ezt a földjükön dolgozó béresekkel, nincstelenekkel és summásókkal akarták mogkeras. TINI. _ U Közaégol is „alapítoííak" e ide költöztették az embereket. A XX­század sztaniolpapírjába csomagolva hozták vissza a középkor ismert röghözkötöttségét. Bármilyen keser­ves vott is az úri.birlokon az élet, az emberek mégsem hagyták ott. Ittmarasztotta őket a maguktapasz, tolta sárviakó és a sajátjuknak mondott 1—2 hold föld. Igy alakult ki az úripolitika célkitűzéseinek esz­közeként a mai Gyálarét. Az ötéves terv második esztendejében.,. Mintha játékot űzne az élet a gyálarét iekkel. 1945 elölt tíz-húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, míg valami változott a község életében. Most meg? Papir, feljegyzések nél. kül el sem tudná sorolni az ember, hogy mi minden történt a 7 év alatt. A legfontosabbról: arról, hogy majd két évvel ezelőtt elsőnek leit szövetkezeti község a megyében, regényt lehetne írni. Igen, Gyálarét, mint szövetkezeti község, él, fejlődik. Tanácsháza, orvosa van. Bevezették a villanyt. S mint ahogy a Szovjetunióban olyan kolhozközségeik is vannak, amelyeknek külön kórházuk, közép, iskolájuk s számos üzemük van, el­jön Gyálaréten is az az idő, ami. kor mindezeket itj is magukénak vallhatják. — Köszönet érte a Pártnak, Rá­kosinak, a nagy Sztálinnak! —Há­lát, köszönetet olvasunk ki a gyála. rétiek szeméből mindannyiszor, ahányszor osak beszélnek csillogó szemmel, magukbistosan a termelő, szövetkezetről, a termésről, a ter­veikről. Sztálin elvtárs születésnapjára A Komszomol-termelőszövetkezet földje közvetlen a község szélén húzódik. A község szélső házai mellett találjuk az állattenyésztési brigádot. Már mesziról feltűnnek az újonnan épült piroscserepes ko. tárkák, ólak. A gyálaréti Komszomol-termelő, szövetkezet vállalta, hogy decem­ber 21-re, Sztálin elvtárs születés­napjára 1 darab 60 tragonos gnrél, 1 darab 200 férőhelyes hizlaldát, 1 darab 50 férőhelyes szarvasmraha. istállót, 1 darab 100 köbmiieres si­lót és két gépkocsija részére egy 274 négyzetméteres területű garázst épít fel saját erejéből. A kőművesbrigád vezetője, Teleki Sándor szakképzelt kőműves, aki maga is termelőszövetkezeti tag. összekóborolta már a fél országot, mint iparosember. De itt kapott földet 45-ben 6 a szive viaszahúzta Gyálarélre. Nem is megy el innen többef — mint ahogy mondja. A termelőszö­vetkezetben mindig megtalálja a munkáját. Bár nem dolgozta vé­gig az évet, mégis van 183 munka­egysége. Most készítik a zárszám­adást s úgy számolgatják: pénzből 13 forinl jut egy munkaegységre. Ezen felül jön a természetbeni já­randóság: munkaegységenként mint­egy 4 kiló kukorica, 4 kiló 60 deka búza, 4 kiló burgonya, meg a cu­korjárandóság. 50 vagon cukorrá, pájuk lese. Mindezt egybefoglalva: Teleki Sándor úgy látja, hogy „jövőre is tisztességesen megélek". Egyet akartunk — három lesz belőle A legnagyobb gondja most az, el tudják-e végezni a tervbeveit építkezéseket a kitűzött határidőre. A kinti munka is szorít — mert mi tagadás, a szövetkezet egy kicsit elmaradt az őszi munkában, keve­sen vannak s amellett »ok volt a gyapot, a konyhakert, a paprika — az építkezéseket ia folytatni kellene. — Igaz. hogy már a gór ét, meg a. 200 férőhelyes hízla'dát, meg építettük — mondja —. De darab­ban van a silóépllés, amiből ugyan egyet akartunk építeni, de három lesz belőle. A garázs is kéne na gyón, mert úgy számoltunk, hogyha nem. is most, de jövőre még egy autót veszünk a két meglévő mellé. — S mindezeket a saját erőnkből akarjuk felépíteni, a lehető legki­sebb hitelt vesszük igénybe az új anyagok beszerzésére. Mert úgy gondoljuk: azt a pénzt, amit saját munkánkkal az építkezéseknél meg. iakaritunk, az állam más termelő. szövetkezeteknek adja oda nagyon fontos dolgokra, vagy majd éppen neleünlc, más fontos célokra. Bár­hogy történik is, de az bizonyos, hogy segítünk az államnak, hogy még többet segítsen nekünk. Úgyis felfoghatjuk ezt, hogy törlesetünk az adósságunkból Sztálin elvtárs iránt érzett hálánk alapján. Akár éjtszaka is csinálom ... Bizony, sürgős az építkezés. A tehenek egyedi takarmányozását ed. dig éppen amiatt nem tudják beve­zetni, mert szűk a hely a régi Is­tállóban. Szedésre kerül a cukor­répa is, meg a kukoricaszár behor. dás s cz a cukorrópalevéllel együtt mehet a silóba. A jó, lédús siló­takarmány, az egyedi takarmányo­zás a szép, lágo«, úi istállóban ez állat tenyésztés fejlődését eredmé­nyezi. És, ha most itt lenne Barna Ist­ván gépkocsivezető, az is közbe­szólna .,, Barna István még egészen fiatal­ember. Az úri birtokon dolgozott a többi szegénnyel. Olyan mindenes, féle volt. do mellette kováosságoi is tanult. Alma azonban csak a terme, lőszövclkezelben teljesülhetett: a termelőszövetkezet taniltatta és vizs. gástatla le, mint képzelt gépkocsi­vesetőt. , „Szutyongatja" hát ő is az „épí­tészeket", hogy „mi lesz az igért garázzsal? Ha anyag fuvarozásról lesz szó, hát csak szóljanak. Még éjiszaka is csinálom". ...És, ha most „Dus úr'' vagy „Őrhalmi százados úr1', az egy­kori úri-birtokosok meglátnák a boldog tervezgelésbe és építkezés be merült Isz.fagokat, menten gu. taütést kapnának. Ha pedig vala. milyen „véletlen szerencse foly­tán" elkerülnék a gutaütést, puly­kamérgükben úgy elszaladnának, hogy meg sem állnának amerikai gazdájukig. De a gyálaréti tsz. tagok tudják a módját, hogy mii kell lenni ellenük, bárhogy is ágál a szomszédban Tito, kasza csúfos kudarcba fulladt — írják egy kínai népi önkéntes egy­ség tagjai a Kínai Békebúolteág­hi z és az egész ország népéhez intézett üzenetükben. Megírják, hogy augusztus 24-től október 10-ig 8 t-zer ellenséges katonát teltek | harckéo'i tenné. Ezek közül több min* háromezer amerikai volt. Le­lőttek, vagy megrongáltak húsz el­lenséges repülőgépet, megsemmisí­tettek több mint 30 ellenséges harckocsit. Az alakulat tagjai hangsúlyozzák, hogy megjavítot­ták harcászati tudásukat és bizto­sabbak a győzelemben, mint bár­mikor eze'öft. Amíg az amerikai imperializmus nem lesz le agresz­szív célkitűzéseiről, mindig a front legelső vonalában fogunk harcol­ni, hogy szembeszálljunk az agresz­szorokkal éa segítsük Koreát —» fejezik be üzenetüket a kínai népi önkéntcifek. Féláru vasúti igazolványok érvényesítése Az Allamva.sútak vezérigazgatója közli, hogy « közszolgálati alkal­mazottak és lgénvjogcsult család­tagjaik féláru legy váltására jogo­sító vasúti arcképes igazolványai!, 1952. évre az Állímvasutak Igaz­gatósága 1951. év; november 26­tól december 31-ig érvényesíti. A közszolgálati nyugdíjasokat ké­rik, hogy arcképes Igazolványai­kat érvényesítés vágott ne szemé­lyesen, hanem poa'án küldjék be a lakóhelyük szeriní Illetékes MÁV igazgatóság menelkedve-zmény-cso. portjának. Az érvényesített arcképes igazol­vány gyors visszaküldése érdeké­ben feltéllenül szükséges, hogy ké­relmükhöz megcímzett borítékot is csatoljanak a MAV Igazgatóságok az A—H betűvel kezdődő -nyugdí­jasok arcképes igazolványát de­cember 8-ig, az l—n betűvel kez­dődő nyugdíjasokét december 15­ig, a töbieket december 22-ig ké­rik beküldeni. Fenti haláridőn túl érkezett arc­képes igazolványokat csak az ér­vényesítési határidő után tudják a MAv igazgatóságok érvényesíteni. Az igazolvány érvényesítéséhez szükséges nyomtatványt az Ailanil Nyugdíjhivatal külön kérelem nél­kül küldi meg. A csak 1952. évre érvényesített arcképes igazolvány csak 1952. ja­nuár l-nek 0 órájától érvényes utazásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom