Délmagyarország, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-15 / 266. szám

CSÜTÖRTÖK, 1951. NOVEMBER 15 JJzenem a szegedieknek: Ezt a vasutat mi nekik is építi üli".. épül ötéves UcuuhU hatalmas mííuc, fóvácosunk és Uazáhlc dísze, oiuotáteuénk fczowítéua: a földaBatfI gyorsvasút (Kiküldött munkatársunktól.) A Múzeum-körúton a Márkus.park régi házai között 10—12 méter magas vasállvány gerince nyúlik a cseréptetők fölé. Nádpadi óva' körülburkolva, mellette gyermekde. réknyi gerendákból ácsolva a ra. kodóállvány. Az udvarban körben az építkezési irodák jeLegzetes, Alacsony baraképületei, a ha az utca felöl nem hirdetné a tábla, hogy ez a Földalatti Vasútépítő Vállalat 8. számú munkahelye, talán föl sem tűnne a járókelőknek, mi folyik itt. Nem, mert njomát sem találjuk az egy-két éve építkezéseiknél már színié megszokott rendetlenségnek. A fe*vonóállvány mellett a felvonó motor bódéja húzódik meg, s körös-körül minden a helyén, sorba vagy csomóba rakva gerendák, vastartók, a földalatti folyosók falát támasztandó úgynevezett ,,dübing"-kockák. Az állvány alatt lévő hatalmas akna szájaiból egyre ömlik a föld, dörögve zuhan le a rakodóállvány csúzdáján, de már ott áll a szállítókocsi, s a kitermelés ütemében szállítja el. Néhány járókelő kíváncsian néz be a vasrácsos kapun, de a ver. senytáblán és az állványon kívül alig lát egyebet. Kicsit csalódott arccal jegyzi meg: ,,Ez hát a föld. alatti építkezése?" Az ilyen felületes szemlélet valóban nem sokat mutat meg az építkezésből. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen a munka zöme a föld platt folyik. Oda pedig nem olyan egyszerű a bepillantás. „ló szerencsét!" ir- már az orvos is így köszön. Fölkerül a karra a vérnyomásmérő, gondosan ellenőrzi az üzemi orvos a szív meg a tüdő működését, az. tán be a „betegzsilipbe''. A munka ugyanis lenn a föld mélyében magas légnyomás alatt folyik, s a leszállók alkalmasságát lelkiismeretes orvosi vizsgálat s a lenli légnyomás alá való helyezés előzi meg. Erre való a betegzsikp. Ez egy vaslemezkamra, amelynek gu. miszigetetésű ajtaját, titokzatos csap-torkait szemlélve úgy érzi a leszálló „újonc", hogy — ejnye no igazán indokolt az a „jó szerencsét". Négyen mászunk be a betegzsilip előterébe. A tervező intézet egyik ellenőre, az orvos, meg egy öreg „baráber" — ahogy nevezik a keSzonmunká sokat. Kinyílik a csap, Süvítve ömlik be a sűrített leve. gő, s a gumiszigetelésű ajtót ha. marosan úgy beszorítja, hogy erővel sem lehetne kinyitni. Egyre melegebb lesz, s egyszerre kinyílik a kamra ajtaja teljes a nyomás. Most ugyanolyan nyomás alatt vagyunk, mint a földaiatt dolgozók. Az orvos figyelmesen vizsgálja az arcokat, de nincs ok aggodalomra. A kamrában matracos ágy, meleg takarók, az esetleg nyomásbetegségben. a „presszióban" szenvedők számára. Letelepszünk, s az orvos lassan engedi ki a sűrített levegői. Körülbelül félóra alatt csökken normálisra a nyomás. Már alig várjuk, hogy vége legyen. Na végre kinyílt az ajtó. Újra vérnyomás ellenőrzés, de nincs baj: leszállhatunk. Mindenki „baráberré" vedlik át. Overált kap, gumicsizmát, vattás „fufajkát", meg keszonos bőrkala. pot. Tizenegy, tizenkettő, tizenhárom, tizennégy — már keresi a íszem. mikor lesz vége a majdnem függőlegesen elhelyezett lépcsőknek. — Tizenöt, tizenhat — de még mindig nem értünk le a,: akna fenekére. Talán 50 métert is jöttünk már lefelé a hatalmas betonakna egyik oldalába épített falépcsőkön. Az akna közepén fut az óriási vödör, belefér egy csille föld- Ahogy lejjeb.lejjebb haladunk, egyre síkosodik a lépcső, a gerendaáesolatról nagy cseppekben hull a lecsapódott víz, egyre párásabb a leve. gő _ közeledünk a fenékhez. Még egy lépcső, s aztán még egy utolsó, c lenn vagyunk a kitörési aknában. Itt rakodják ki a tele csilléket. Még normális a nyomás. Az állandóan lecsurgó vizet a ki® villanymotor búgva nyomja ki a szintre. Ide már nem jut el a kinti világosság. Villanylámpák, kékes ködbe burkolt imbolygó fényében dolgozik a három öreg rakodómunkás. Alig szobányi tér, ez is szilárdan kiácsolva. Vastag gumizott kábelek, csövek, csapok, kötelek, nyomásmérőóra — csak a beavatottak számára ismert célokkal. Az ácsolatokról, a vezetékekről, a tartóvasakról csöpög a víz. A mély kútak nyomolt földszaga érzik. A falon lévő telefont kis házacska védi az átnedvesedéstől. Kigyullad egy égő. s az egyik hatcolos csapon bömbölve tör ki a levegő. A két égy más melleit lévő ajtó egyike kinyílik, rövid vágánypárt helyeznek le és a kis billenőkocsis csilléket kigurítják az anyagzsilipből. A kis téren szabályos forgatom — kiürítik őket. s vissza. A felvonó hangtalanul emeli magasba a teli vödröt Jön a váltós A tizennyolc ember elhelyezkedik a szernél/zsilipben — ez egy betonkamra — s megismétlődik a beteg, zsilipben lejátszódó jelenet Mig egyenlítődik ki a nyomáskülönbség, tréfálnak a keszonosok. Az öregek a fiatalokat ugrálják, de azok sem maradnak adósok: A zsilipkezelő nagy bádogdobozból cukrot oszt szét. Megérkeztünk. A kinyíló zs-iíip. ajtóból elénk tárul a földalatti vasul egy meglévő szakasza. Egy betoncső. De akkora cső, amelynek födémíve három-négy embernyi ma. gasságban van. Az aiján két pár csillesín nyújtózik végig. A födém, rész közepén ködfá'íyolban lévő világító villanyégők. Minden han. got sokszorosan ver vissza a betonfal s szinte félelmetesen hang. zik a folyosó végéről a légkalapács, szaggatott géppuska ropogáshoz ha. s-onló zaja. A sínen csilléket tolnak a kijárat felé. Egyforma gumicsizma, egyforma ruha, egyforma bőrkalap, csak az arcvonások külön, bözők. S egy kicsit minden arc mosolyog. Nyugodt tempóban megy a munka, mindenkinek megvan a feladata s ez biztosítja, hogy nincs fennakadás. Itt is rend mindenütt. Az időlegesen felesleges támoszlopok a fal melfé rakva, a sínek kö. zeln sugárcsővel mossák újra, meg újra n pallót, a ráhullott földtől. A munkatérhez érünk. Itt még nincs belonboH. A föld beomlása e'len fenyőácsolat védli a munikáso. •kai. Dé már épül a felső boltozat. Földpárkányra rakják az előgyár. tolt beton idomkockáka'í, ebből lesz majd a felső bolt s mikor ez kész, akkor építik az alsót, úgynevezett „sliccekben", egy-egy részt képez, ve ki betonból s mikor az kész, akkor az elmaradó részeket. Hogy a föld meg ne süllyedhessen, a beépített idomkockák mögé folyékony betont nyomainak be, az előre elkészített „injeklálú.csöveken". Itt a pajzskamra" épül. Ha lekerül a Szovjetuniótól kapott hatalmas alagútfúvó pajzs, jóval köny. iiycbh és gyorsabb lesz a munka. A kattogó léckalapácsok acéltűje nyomán omlik az összepréselt sziirke agyag. Ha egy rész bányászába befejeződött, kiácsol iák s csak azután kezdendk a másik szakasz ácsola'iánnk hántásához. Óvatosság, ez a fő! — A vastag fenyőszálak ropognak a rettenetes nyomástól, a simára I'evájt falon a homokerekben víz csörgedez s gyorsan mossa ki a homokot, meg az őskori ka.gv'-ók meszes házátLenn vájják a földet. A gumizóit fogantyús villanylámpa fénye megcsillan a verejtékes félmeztelen testeken. A vájár teljes testsúlyával nehezedik a könnyű légkalapácsra — egy mozdulat a tenyérrel cs felhangzik a géppuska, dörej. Ugy tarija szerszámát, mint a géppuskát. Fegyver is ez itt a földalatti harcban. De a föld már nem a régi ellenség. Az emberi tudat megszelídítette, acsolnikorlátok közé szorította — legyőzte. Egy pillanatra megáll a vájár — fölnéz. — Szegedi az elvtárs? — kérdi. — Szegedi vagvok. No mit iizen az elvtárs Szegedre? Szemében fölcsillant a lwráber örök büs.zkesége„ amit n földalatti liarc, a vészétves munka alakit ki a keszonosnkban: — Szegedre? Hm — kicsit gondolkodik, nézi a kezében lévő lég. kalapácsot, aztán úira föJrsflYm a szeme. — Nem, nem a k<-«»r>n«->s büszkeségéről van itt szó, többről, sok'-el VöHbrőt. F1komcly-"':V, csak a 'szeme mosolyog. — Hát mondja mea "z e'vtórs a szegedieknek, hogy mi ezt a vasutat nekik is/ épít. jük, meg az egész országnak, mindenkinek ..., aki a mi emberünk. — Megmondja? — Megmondom, föltétlenül. Min. demkinek megmondom ..., aki a mi emberünk. Feldörög a kalapács, tovább vágja a földet. Az építésvezető Győri Ferenc fia. lal építészmérnök. Minden nap leszáll a keszonlérbe, a helyszínen beszéli meg a feladatokat, az irányt, a munka ütemét a keszonbrigáddal. A mérnök szerényen hárítja el magáról az érdeklődést". _ . — Nem, nem az én munkám a fontos, ők a vasút létrehívói, ők, a Felső-, a Bognár-, — vagy a Ha. rangfalvi brigád tagjai. Igen, valóban így van. A tervek megvalósítói az egyszerű keszonosok, vájárok, ácsok zsdlipeeek. De a terv nélkül vájjon tudnának.e bármit csinálni? Az együttes munka a fontos. Az emberi tudat ragyogó eredménye, a technika párosul a nehéz fizikai munkával. A vasút útja még csak vörös fonal a térkép házikockái között. De a mérnök a teodolit- nézőlencséjén keresztül már , a jövőbe is láf. Látja a házal: alatt körben fűtő folyosó ívét s az alagút két óriási torkát gigászi erővel kényszerűik cinnek az ívnek kövelésére. A megfeszített munkát jól megfizeti az állam. Egy-egy keszono.s havi keresete meghaladja a 2000 forintot. De a norma, s a terv teljesítésében is előiiáinak a vasútépítők. Tavasz óla az üzemi átlag állandóan felül van a 150 százalékon, az utolsó dekád eredménye pedig meghaladta a 200 százalékot. Az 1951-es év tervét már október 15-én befejeztek Ez a munkahely a 12.es munkahelyei áll versenyben. Először a 12-es vezetett, de nyár óla taríja elsőségét a 8-as. S reméljük, tartani is fogja. A Múzeum-körúlon futnak a villamosak, emberek ezrei sietnek a dolguk ulán, a szomszédos épületből egyetemisták ötónlenek ki, s egy kart-karba tűzött fialni fiú meg lány boldogan, önfeledten mosolyog egymásra. Ragyog a nap — béke van. Lenn a mélyben pedig remeg a föld. Épül ötévé® tervünk hatalmes müve, fővárosunk és hazánk dísze, alkotó békénk bizonyítéka, a földalatti gyorsvasút. Fejér Dénes. A Szegedi Kender előfonó üzemrésze teljesítette ezévi lervét A Szegedi Kenderfonógyár vezetősége büszke örömmel közölte szerdán reggel dolgozóival, hogy az előfonó részleg szerdára virradó éjjel befejezte ezévi tervét, Nacsa Mihályné kétgépes gilfonó sztahánovista pedig már hétfőn teljesítette jövőévi tervét. Az előfonó 1951. évi tervteljesítése és Nacsa Mihályné sztahánovista 1952- évi tervének sikeres befejezése határtalan örömmel töltötte el az üzem dolgozóit. A terv teljesítéséért fotyik a harc fl KERAMIT TÉGLAGYÁRBAN Harc a háromnapos kocsifordulóért A szegedi vasutas d-olgozók november 7 után tovább folytatják az őszi csúcsforgalom sikeréért folyó harcukat és érmek érdekében egy percre sem szünetel a munkaverseny A dolgozók nagyrésze már megtelte újabb felajánlását december 21-re, Sztálin elvtárs születésnapjának tiszteletére. A munkaverseny fokozódása újabb eredményt hozott a 3 napos kocsifo-rduló megvalósításáért folytatott harcban is. Az utolsó négy nap kiértékelésének eredménye országos viszonylatban a 3.6 napos kocsiforduló, mely nagyban hozzájárul az őszi csúcsforgalom menetének zavartalan biztosításához. Mind több és több téglára van szüksége a szocializmust épitó magyar dolgozóknak ahhoz, hogy felépíthessék ötéves tervünk üzemeit, iskoláit, kuttúrotlhonait, kórházait. Igy épült meg Szegeden a Kombinát, a gyermekklinika és most épül a Tiszán a szennyvízátemelő, mely a dolgozók egészségét védi. Bővül az egyetemünk, épül a víztorony Újszegeden, termelöcsoportjainkban szinte kivétel nélkül folyik építkezés és ezekhez téglára, rengeteg tég'-ira van szükség. A -szükséges légiát pedig téglagyárainknak kell biztosílaniok. Sínes munkaverseny Ezt tudják a Keramit Téglagyár dolgozói és vezelói is. mégsem úgy mennek a munkák, mint ahogy uzl elvárhatnánk egy ilyen fontos üzemtől. Az üzenab.-u például nincs munkaverseny, november 7 tiszteletére a dolgozók nem teltek felajánlást. Az üzem vezelói nem jól készítik elö a termelési értekezleteket, a dolgozók egy része nem jelenik meg a gyűléseken, vagy gyűlés közben elmennek. Ez történt azon az értekezleten is, ahol Lsmeitették az üzem november 7-i felajánlását. Gyűlés előtt nem tudatosították a do'gozókkal a versenyfeltételekel s így teljesen ferde irányba terelődött a gyűlés, viták alakultak s a dolgozók egy része elment, felajánlásra nem került 6or. A gyűlés után a szakszervezeti bizalmiak nem végeztek megfelelő felvilágosító munkát, mert nem győzték meg dolgozó táisaikaí a verseny szükségességéről. A szakszervezeti vezetőség nem harcolt keményen a versany megindításáért 6 végül teljesen abbífcagyták a harcot'. Hogy ez igy történi, abban hibás az üzem régi pártvezetősége ts, amely nem végzett megfelelő felvilágosító munkát az elrru'.t hónapok alatt. Gyenge volt maga a párttitkár, nem tüll a megfelelően irányítani a pártmunkát, sem a tömegszervezetek munkáját, ® így nem tudott segítséget nyújtani a szakszervezeti vezetőség munkájához sem. Dolgoxik aa ellenség Az üzemben sok a kétlaki dolgozó, akik a nyár folyamán 6oka-t mulasztottak az üzemből, elmentek aratni, vagy más mezőgazdasági munkát végeztek. A dolgozók között ezenkívül akadnak politikai okokból B-list-ázo't tisztviselők és más deklasszált elemek is, akik nem egyszer befolyásuk alá vonlák az üzem becsületes dolgozóit. A párttitkár gyengeségén mult. hogy ez előfordulhatott az üzemben. Nem harcolt a pártszervezet felvilágosító munkával a kétlaki do gozók mulasztásai ellen, sem a reakciós elemek befolyása eilen. Igy vált az lehetővé a Keramit téglagyárban is, amit Rákosi elvtárs mondott figytlmez.lelökénl', hogy ott, ahol mi. a Párt nem vagyunk jelen, ott jelen van az ellenség, tehát légüres tér nincs. Ezeknek az e lenséges elemeknek a befolyása érvényesült most a november 7-i felajánlások ellen is. Lebecsülték a do'gozók erejét, kételkedést hintettek szét közöttük: — Ne vállaljatok, hisz úgysem tudjátok teljesíteni. — Esni fog az eső és akkor is megkövetelik majd tőletek azt a teljesítményt, amit vállaltatok. Miért dolgoztok többet, hisz úgysem fizetik majd ki! Majd eléritek, hogy felemelik a normát és utána majd dolgozhattok inaszakadásig ... — sugdosták a dolgozók fülébe S bizony, egyes dolgozók hittek is azoknak a szavaknak. Eredmény, amelyre támasakodni lehet — Nehéz munkánk volt, én magam is '.nentem nem egyszer a bányába és a többi dolgozókkal is rendszeresen beszélgettem — mondja Ábrahám Ferenc UB-titkár, — hogy ezeknek a híreszteléseknek hazug voltát be tudjuk bizonyítani. Ez részben sikerült is, és utána a munka fokozódott. Hónap végén bebizonyosodott, hogy a napi 23.400 tégla Helyett, amelyet vállalni akartunk november 7. tiszteletére, — üzemünk napi 27— 29.000 téglát termett. Igy értük el, hogy az októberi nyerstégla tervelőirányzatunkat 139 százalékra és az égetési tervünkéi. 117 százalékra teljesítettük. Hogy ezt az eredményt elérték, abban nagy része volt Koczkás István bányásznak, oki 112 százalékot. Vasas József behordónak, aki 122 százalékot, Miksi János rakodónak, aki 120 százalékot és Jani Ferenc szénhorűónak, aki 139 százalékos átlagteljesítményt ért el októberben. A lemaradás Bebizonyosodott tehát, hogy a dolgozók jó munkát végeztek s a felvilágosító munka hiányosságán mult csupán, hogy nem készült cl a felajánlás. Az októberi jó eredmény ellenére azonban még mindig mutatkozik lemaradás az üzem lervteljesítésében. Évi tervelőirányzatuk november 15.ig eső részét 94 százalékra teljesítették csupán és ezt a lemaradásukat a hátralévő másfél hónap alatt már nem is tudják behozni, mert november 1-től kezdve áttértek egy műszakos termelésre s még az egy műszak munkáját se tudják a jövőbon folyamatosan biztosítani. A folyamatos munkához a műszárítót november 1-ével üzembe kellett volna állítani, de még mindig húzódik a befejezése és a különböző ópítőszervek egymásra tolják a munka elmaradásáért a fele. lősségel. Most is egy vasajtó elkészítése miialt a kazánfalazást abba I kell hagyni. Közben, ahogy a fagy beáll, a présgépnél megakad a munka, meri a nyerstégla kint a szabadban megfagy c6 kárbavész, Egy egészséges Javaslat Rácz Sándor, az üzem telepvezetője elmondja, hogy ö már javasolta a központ felé, hogy mig a szárító elkészül, szerezzenek be olyan -kolcszos kosarakat, mint amilyeneket az építkezéseknél használ, nak. Ezeknek a segítségével, ha a szinek oldalát betakarják, meg lehetne menteni a nyerstéglákat a fagyoktól €6 dolgozni tudnának továbbra is. — De félele, hogy óbból nem lesz semmi ós le kell állnunk a munkánkkal — mondta csüggedten —, akkor pedig üzemünk alaposan elmarad a terv teljesítéssel. A Szegedvidéki Téglagyárak Központjára vár a feladat, hcyry megvizsgálják a telepvezelő javaslatai és kokszos kosarak beszerzésével biztosítsák az üzem további munkáját. Az üzem párlvezelőségének újraválasztása bizonyára megjavítja majd a pártszervezet munkáját Cs a jövőben útmutatásával, ellenőrző, fővel és segítségével halhalós támogatást nyújt majd a szakszervezeti vezelőség munkájához. Igy a mutatkozó hibákat a jövőben kiküszöbölhetik s az elmull hónapok tapasztalatait felhasználva, a jövőben fokozottabb harcot tudnak majd folytatni az üzem termelésének emeléséért s a megbúvó ellenség bomlasztó munkáját leleplezve, a dolgozókat mozgósítani ludják a munkaverseny kiszélesítésére. Mert csak így lehet biztosítani ötéves tervünk hatalmas építkezései számára a szükséges nyersanyagot: a téglát. JJues kapcsolás ? 34—00. Cseng n leidon. s a túlsó oldalon erős lérhhang jelentkezik. — itt a Gázgvár fűtőházának dolgozója Farkas Antal beszél, — Hangzik a kagylóból. • Téves kapcsolás, De azIán hozzáfogunk beszélgetni. Farkas elvlárs beszél a iűtőház dolgozóinak munkájáról a november 7-i verseny lolyamán elért eredményeiről. Nálunk egy ember munkája nem jelent semmit, — mondja — ölen vagyunk egy brigádben s a brigádok versenyben dolgoznak. Dc úgy tudunk csak jó munkát végezni, ha segítjük is egymás munkáját. A november 7-i vállalásunkat 130 százalékra teljesíttettük. Igyekeztünk jó munkát végezni, s a brigádok versenyének eredménye, hogy vállalásunkat túlteljesítettük. ördögh elvtárs az egyik elölűtő szól bele most a kagylóba, s büszkén mondja, hogy az elmúlt hónapban az ő brigádja volt az első. Nem könnyű ám ilt a 'űlőházban elsőnek lenni, mert a brigádok egymás mellé lölsorakczva harcolnak a jobb eredményér'. Büszkén mondja, hogy a Gázgyár í5 megjutalmazott dolgozója közül 5 a Iűtőház dolgozói közül kerüli ki. De panaszuk is van a telefonon keresztül a fűtőház doljozói.uk. A szakszervezeti vezetőség rem biztosítja számukra azokat a juttatásokat, amelyeket a mlnisz'erium előír számukr^. A teleionon át hallatszik amint a fűtőházban lapáto'iák a szenet. Farkas Antal és ördögh elvtárs hangos ,,Szabadság" köszöntéssel teszik le a kagylót. _