Délmagyarország, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-07 / 234. szám

4 VASÁRNAP. 1S51- OKTÓBER. 7. BOLDOGAN TANULNAK, SZÖRAKOZNAK AZ ÚTTORÖHÁZ FIATALJAI Az egyszerű kétemeletes ház falai között eleven élet folyik délutánonként. Valóságos csodavilág várja itt a pajtásokat. A folyósón, a lépesd me.tetti falon színes képekben ismertetik meg a szovjet gyermekek boídcg, derűs életét. A földszinten van a hatalmas kultúrterem, gyönyörűen berendezve. A népi tánccsoport tagjai itt gyakorolják, tanulják a népi táncokat, eöt még balett-tanítás is folyik itt. Az emeleten az egyik termet könyvtárnak rend ez léit be. A könyv, társzekrény szebbnél-szebb W-*-. csarnokban ahol délszaki növények telepítésével kísérleteznek. Ugyan, akkor akváriumot is kapnak, hogy kikísérletezzék az akvárium fűtését. Az akváriumban délvidéki halakat tartanak. A legközelebbi hárcmMnapos tervben előirányozták a bábszínház felszerelésének beszerzését is. Ezt a sok szépet ós jót mind az ötéves tervnek köszönhetik az úttörő pajtások. A dolgozói; kölcsönadott forintjai tették lehetővé, hogy az úttörők legjobbjai iskola után Képünkön Muhi Jánosné, az Űtlörő-ház kémia-szakkörének veJtlője p kísérletekhez adja ki az anyagot a pajtásoknak. •Jíbel várja az érdeklődőket. Az •jlvasóasztalokon mindegyiken aszálilámpa, rend, ragyogó tisztaság .hindenütt. Berendeztek a pajtásoknak teljes akatos. és asztalosműhelyt, öt fizikai kisla bora lóri umoi és beszereztek egy teljes zenekari felszerelést k. Van ezenkívül „Micsurin"szakkör ós repülőmodellező szakkör is. A „Micsurin"-szakkör tagjai nyárcin az úttörő-ház kertjében nevelték a növényeket, tél idejére pedig télikertet létesítenek az előjonek, táncoljanak, kísérletezzenekÖnkormányzat alapján folyik irt a munka. Miniden szakkörnél; vantit. kára és a szakköri titkárokból alakult az úttörő-ház tanácsa. A tanács dönt minden kérdésben. Dolgozó népünk fiai ma már hasznos munkával töltik el szabad, idejüket. Nem úgy, mint a múltban: mig a szülők munkában voltak, gyermekeik az utcán csavarogtak. A jegyzett békekölcsön már itt is duplán vi-razatérült. vi Kedvez az fdö{árás az őszi falafmunkék végzésére Az elmúlt két hét alatt országosan átlag 30—40 milliméter csapadék hullott, amely az őszi munkák elvégzésére kiválóan alkalmassá tette a talajt. A délelőtti napsütés felszárítja a föld felszínét, úgyhogy könnyen rámehet a traktor, viszont a lehullott csapadék megszüntette a talaj keménységét, ami könnyebbé teszi a gépi megmunkálást, de az igaerővel való szántást is. A talajnak ezt a kedvező állapotát mindenütt jól kihasználhatják a mezőgazdaság dob A Második Békekölcsön forintjaiból felépítik a Dorozsmai Pamntszövő i«j üzemrészét gozói az őszi munka, a szántás-vetés gyors és jóminőségű elvégzésére. A több napja tartó nappali felmelegedés kedvező a gyapot beérésére is. A korai vetésű lucerna, bíborhere, repce a kedvező időjárás hatására országszerte szépen zöldéi már. Ez is bizonyítja, hogy megint jól jártak azok, akik megfogadták a Párt, a kormány útmutatását, idejében végezték el a vetést. A Kiskundorozsmai Pamutszővő Vállalat gyárépülete mögött rozsszél. A jellegzetesen hajlítottvégű vasszálak árván merednek ki a gyö. kerüket szilárdan markoló talpaza:. b<Jl. A föld színéig falazott pincerész födémjén bágyadtan süti a nap a poros téglarakásokat. Mintha csak néhány órám hagyták volna ott a kőművesek a félig kész épületet s minden percben várható lehetne. hogy folytatják a munkát. De közelebbről már látszik, nem most, hanem néhány éve már. hogy szünetel az építkezés. Az épület ablak-, ajtónyiiésai bedeszkázva, a téglák csak úgy habarcs nélkül felrakva falként az utca felől. Az abbahagyott falak várják az épület befejezését. A gyár munkásai sóhajtva kérdezik valahányszor ráesik tekintetük a félbemaradt épületre. — Mikor épül már föl? De nem elégszenek meg a sóhajtásokkal a Pamutszövő dolgozói. Az üzem minden munkatermében szorgos, gyors kezek futnak a szálakon. emelik az anyaghengert, kötik a szakadó pamutfonalat. Termelni minél többet, minél jobbat, ez a közös célja a kis szövőüzem minden munkásának. Az irezőben Vér János irányítja a gépet. Megfontolt mozdulatok, egy percre megáll a gép, az enyves papír öszszefogja a szálakat, csúszik a kiváltókar emeltyűje, új henger kerül a gépbe s lassú fordulatokkal csavarodik az ezernyi fehér szál. A szárítógép előtt büszkén mutatja Varga szaktárs az új írezöteknőket- Csak a szakavatottak tudják, hogy ez nem másfél vagy ké: évig tart mint a régiek. A fateknök helyett vasiemez-teknöket rendszeresítettek és ezeket rézlemezzel bélelték ki. Ezen már Gazda Géza felhívása után kezdték törni fejüket a lakatosok, s meg ts csinálták úgy. mint a többi újítást . Látni, hogy a Gazda-mozgalom felszabadítva a munkások alkotó tevékenységét, erre támaszkodva ért ei nagy eredményeket. — Csak meg kellett mondani a szaktársaknak, hogy mi az a A Gazdc-nozgalom — mondja Sziveri István újítási megbízott — csak úgy ömlöttek a jobbnál jobb ötletek. Az ötletnapon is 14 javaslatot fogadtunk el és 1040 forintot osztottunk ki díjazásként a helyszínen. — Azóta már az összeg sokszorosát jövedelmezik ezek az ötletek, de az újítások száma is megmutatja a munkások részvételét a mozgalomban. Míg júliusban csupán 3 volt a beadott újítások száma, szeptemberben ez a szám 9-re emelkedett Varga Kálmán elvtárs a bordalábtengslyek élettartamát növelte kétszeresére újításával- VESS János lakatos, a letört ütőgörgőcsapok felerősítéséi oldotta meg egy kengyellel. Lehotai István textiltechnikus újítása, mintegy 15 ezer forint megtakarítást jelent. A vetülékcséve hulladékát is kiküszöbölik új, u. n. ellenkúpos taipceéve rendszeresítésével, amit a Kispesti Textilgyártól vettek át tapasztalatcserén. Ezek után azt lehetne gondolni, hogy iparunk jellegzetes mozgalma a „Nazarova_mozg3lcm" különösen jó eredményeket hozott a Do. rozsmai Pamutszövőnél. Azonban ez koránt sincs így. A Nazarovamozgaiomról hallottak a dorozsmai elvtársak, olvastak az újságban. sőt egy ízben el is határozták a mozga'.om megszervezését, de a határozat végrehajtása máig ia várat magára. Az az érv, hogy — a gépek nincsenek még generáljavítva, s így nincs értelme az egésznek, A dolog azonban másképpen áll10 gép már augusztus óta kijavítva működik, s mégsincs átadva szocialista megőrzésre a rajta dolgozó szövőnőknekA javítás — mint a lakatos szak. társak állítják — eltart 1952 második negyedévéig. S ha befejeződött, kevés idő múlva lehet is elől. rői kezdeni. Igy tehát soha nem kerül sor a Na-arova.ir.ozgalomra, bármennyire ia lelkesen válLalták a gépek megőrzését, mind a műve. zetők. mind a szövő szaktársak. A vállalatvezetőség álláspontja kicsit e'msradt a dolgozók lendülete mögött, holott a lendület felhasználásával sok pénzt, energiát lehetne megtakarítani a népgazdaság számára. A Második Békekölcsön-jegyzésének első napján Perecz Vinci fű_ tő, avval írta alá jegyzését, — jegyzek, hogy minél előbb felépüljön az új üzemrész. — Kispéter Ágoston eivtár3 is elsők között volt a jegyzésnél. Érzem, hogy jó befektetés lesz ez annak a 450 forintnak — mondta- A többi jegyzők is titokban mind arra gondollak — na ebből már biztosan jut a mi gyárunk (elépítésére is. S még be sem fejeződött a jegyzés, a Textilipari Beruházási Köz. pont értesítette Gunczer Andornó elvtársnőt, az tizem igazgatóját, hogy egymillió-kétszázezer forint beruházással felépítik és berendezik a félbemaradt üzemrészt. 1952 júniusára megkétszereződik a gépek és a munkások száma a Kiskundorozsmai Pamutszövőben. Felnőnek a ma még csonka falak s az új szövő-üzemrész büszkén hirdeti Kiskundorozsma dolgozóinak: valóban a magunk hasznára, a haza javára jegyeztük a Második Békekölcsönt. F. D. A Szegedi Röviköt Nagykereskedelmi Vállalat elnyerte a texíilkereskedelűai központ vándorzá9zlaját Hosszú időn keresztül szorgalmas építkezés folyt a Sztálin-kőrúton, a Csongrádmegyei Népbolt volt raktárának épületében. Az Első Békekölcsön forintjaiból gyönyö. rű üzletházat építettek itt a Szegedi Röviköt Nagykereskedelmi Vállalat számára. Az üzletház modern felszerelésével nagyban elősegíti a dolgozók jó munkáját. Nem kell itt a nehéz árut cipelni, elvégzi ezt a munkát a dolgozók helyett a lift s a könnyen gördülő gumikerekes targoncák. A ruhansanúekkel zsúfolt raktárt úgy osztották b?, hogy minden áru könnyen hozzáférhető, világosan áttekinthető, úgyhogy a tévedéseknek még a lehetősége is lai van zárva. A Szegődi Röviköt dolgozói megfogadták, mikor gyönyörű új üzletházukba beköltöztél;, hogy jó munkájukkal hálálják még államunknak azt, hogy ezt az üzemnek beillő üzletházat közel egymillió forintos beruházással újjáépítene. Megértették, milyen nagy feladatol; várnak a szocialista kereskedelem dolgozóira, milyen fontos kapcsot jelentenek ők a termelő üzemel; és a fogyasztók között. Igy sikerült elérni azt az eredményt, hogy 47 ruházati nagykereskedelmi vállalat közül most a negyedévi kiértékelés során megnyertél; a textilkeréiskedelmi központ vándorzászlaját. A Szegedi Röviköt dolgozóinak a vándor, zászlót tegnap este ünnepélyes keretek között adta át Simon György, a vállalat igazgatójaPENTELEITALÁLKOZÁS Vannak életek, amelyek olyan mélyről indullak el, hogy talán mélyebbröl nem is lehetett volna. Egy ilyen élettel találkoztam — a sok között — Dunapenlelén. Elmesélem az esetet úgy, ahogy történt s ez a történet különösen azok számára lesz tanulságos, akik hajlamosak a múlt elfelejtésére, jelenünk, jövőnk perspektíváinak csak a saját, kis körben mozgó életük kerítése közé szűkítésére. ... 1947-el írtunk. Szegeden már a második éve éltül: a szabad életei, jártuk azt az utat, amelyet hős szovjet harcosok ezreinek vére telt szabaddá számunkra. Két év távlatából még gyakran visszajárt a múlt, de csak kísértett a magunk is mások cselekedeteiben, megnyilatkozásában, beszédében. Én ekkor egy hűvös délutánon a MINSZszékházba betoppant a mull, lesiet öltve a maga hús-vér valóságában. Nem úgy jött, ahogy várta volna az ember, berobbanva, erőszakosan. Nem! Félénken kopogtatott az ajtón, alig mert belépni. Egy sírásra görbülő szájú kisgyerek alakjában jelentkezett. Megpróbálom leirni: a .Kaszattól, a soknapos szennytől nem látszott a bőrének, hajának szine, mezítelen lábának a sártól csak a formája volt látható, a szakadozott rongyok, zsákdarabok alig födték be fázós testét, tétován nézett körül ós várta, hogy megszólítják. Megdöbbentő látvány volt. Alig tudta még a nevét is megmondani: Simon Józsefnek hívták. — Honnan jössz? Nem tudott pontos választ adni, de elbeszéléséből kiderült, hogy valahonnan a stegeáleörnyéki tanyavilágból, ahol eddig egy küláknál volt cseléd. — Eddig se volt jó, de mostmár nem birtam tovább. Ahányszor meglátott, annyiszor vert meg ... Meg aztán már két napja nem kap. tam en-iti: Mikor ezeket mondta, már széken ült. ÜU?! Dehogyis! Csak olyan testtartással helyezkedett el a szék sarkán, mint aki ül. Látszott rajla: fél, hogy azonnal kizavarják ebből a szép szobából. Mintha szi. venvágtak volna bennünket, amikor meghallottuk, hogy két napja nem evett. Gyorsan ennivalót kerestünk elő, elébe tettük. Valóságos lázas fénnyel gyúlt ki a szeme, alig jött lei hang a torkán: — Ezt... Ezt mind megehetem?... I i . t,,- i. Ügy esett neki az éleinek, mint a halálraéhezett vad, úgy, ahogy egy 14 esztendős, városban talán soha nem járt gyermek tud enni, akkor, amikor úgy érzi, már nem sokáig birta volna a kínzó éhségei. Csak akkor szólalt meg újra, amikor az utolsó morzsát is letakarította az asztalról: — Mostmár elhiszem, amit beszéltek ... — Mit ? — Azt, hogy megváltozott az élet, mostmár nem az a világ, ami eddigt Összenéztünk, mig végre valamelyikünk — félve, hogy ki találják nevelni —, de mégis megkériezte: — Te ... le talán nem tudtad, hogy felszabadultunk?. •. Simon Jóska értellenül nézett tovább. Látszott, hogy nem érti a kérdést s ekkor a kérdező tovább folytatta: — ... Hogy a szovjet katonák el. hozták nekünk a szabad életet. Ekkor értelem gyúlt a gyerek szemében: — Láttam én furcsa katonákat, nálunk is voltak, de nem értellem, amit beszéltek és a gazdáik azt hondták, bújjak el előlük, mert elvisznek .., Valahogy olyan furcsán festeit a mosoly ezen a maszatos gyerekarcon, amikor ravaszkodó hangsúlylyal hozzátette: — Gyanítottam, hogy valami mégis van, mert nem kellett leventébe menni. •. Látszott rajta, hogy kezd felmelegedni, hogy nem fél már tőlünk. Mint mondta: trAz«rt, mert neki még sohase adtak úgy enni, hogy ne kelljen dolgozni érte.. ." Elmondotta az életét. Azt, hogy nem ts. merte sem az apját, sem az anyját, senkit nem tud, ahihez tartozna, hogy hallott iskoláról, de öt még soha nem tanította senki, se irni, se olvasni nem tud, ruhája még nem volt, azt hordta eddig, amit odave lettek neki, hogy ágyban még nem aludt, amióta emlékszik, az istállóban hált, szalmán. Amikor befejezte, úgy kérdezte meg, mint akinek az élete függ a választól: — Maguk tényleg segítenek raj. tam?... — Mit szeretnél? — Olyan helyre menni, ahol nem ütnek •.. meg ... adnak enni... Ekkor megszólalt a MINSZ-tilkár s elmondotta, hogy mi azért vagyunk, hogy segítsünk. Hogy cm. berekét neveljünk az ilyen Simon Jóskákból s hogy mostmár 3 is tulajdonosa ennek az országnak. A gyerek bólogatott, látszott, hogy nem nagyon érti a szavakat, de amikor arról esett szó, hogy otthonban helyezzük el, iskolába járatjuk, ruhát, oipöt adunk neki, lesz ágya, ennivalója, akkor lassan megeredlek a könnyei és folytak vé. gig maszatos arcán, fehér nyomokat hagyva maguk után... Simon Jóska így került be a Szegedi Árvaházba, ahonnan iskolába járt, • ... Négy esztendő nagy idő. sok arcot, eseményt, helyzetet elfelejt ennyi idő alatt az ember. És én ennyi idő multán találkoztam ismét Simon Jóskával. Olt járkál• ,tam a dunapentedei „Radar-telep" házai között, beleszédülve ennek a csodálatos új város építésének a lendületébe, amikor egyszercsak ismét szemtól-szembc álloltunk. Ha nem mutatják meg, hogy ö az, soha nem, gondoltam volna, hogy ez a vállas, szőke, rakoncátlanfürlii fiatalember, akin csalcúgy feszül a kék szerelöruha, azonos a négy évvel ezelőtti, síró, kiéhezett béresgyerekkel. Most ö találta fel elubb magái, 6 volt inkább otthon. — Gyere! — mondta. — Megmutatom, hol lakunk s elbeszélgetünk kicsit. A négy évvel ezolőtlröl egyikünk se beszélt még, de ö csak felhozta, amikor kolbászt, kenyeret telt elém, hogy egyek. Igy mondta: — Visszaemlékszem ám még! Soha olyan jóízűt nem ettem, mint akkor... Talán azért, mert akkor adtak először életemben szívesen enni. Kár feszegetni azt a multat, melyet a legszívesebben örökre elfelejtene az ember, jobb a jelenről beszélgetni s hamarosan már minden szavunkkal az épülő, szépülő, egyre hatalmasabbá növekvő Dunai Vasműnél időztünk. Legtöbbet Simon Jóska beszélt. A rról is, hogy milyen jó itt lenni Dunapenlelén, de arról is, hogy kezdetben micsoda nehéz volt. — Azt hittük, hogy belefulladunk a sárba! A foga együtt villan fiatal mosolyával, amikor hozzáteszi: — De győztünk! — Szeretsz itt lenni? — Ez az én hazám! — mondja egyszerűen. — Nem mennél el innen? — Semennyiért! — Akkor se, ha a Párt mondaná?!... Meghökkenve néz rám, látszik, hogy a gyanú befészkelte magát az agyába, hogy talán ezért jöttem. Kicsit darabossá is válik a szava: — Lehet!... Lehet, hogy belebetegednék. De azért csak odamennék, ahova a Párt küld... Megéreztem a ki nem mondott kérést: mondjam, hogy nem ezért jöttem s nevetve nyugtattam meg, hogy erről szó sincs. Inkább arról beszéljen, mit üzen Szegedre és kinek üzen. — Kovács Zolival, Balek Laci. val, Bernát Józseffel dolgoztunk együtt a móravárosi DISZ-ben. Mondd meg nekik, ha beszélsz ve. lük... ;ttaK:l) . — Nem mondom meg! Nagyot rámcsodálkozott, hogy a szavábavágtam s elvörösödött, ami. lcor folytattam: — ... Nem mondom meg, hanem megírom... Az újságban! Szinte komikus ez a gyereket megszeppenés: — Az újságban!?... Mindent, amit beszéltünk?!... Olyan ünnepélyesen folytatja, mintha legalább százezer embernek beszélne: — írd meg akkor, hogy azt üzenem: nekik is épül Pentele, a Dunai Vasmű ... és ... és szeressék nagyon a Pártot, mert ha Párt ninc3, akkor sose kerültünk volna ki a cselédsorból... Várj! Ne is ezt írd meg, hanem azt, amit mutatok ... Gyalult szekrényhez lép, kinyitja. Két öltöny ruha lóg benne, szépen akasztóra léve. Egyik sötétszürke, a másik pedig világosabb. Az egyiken keresztbevetve pirosbordi nyakkendő lóg. Alul egymás telején ingek, alsónadrágok és három pár cipő. Kiveszi az egyiket. Fehérbetétes fekete lakkcipö. — Ezt írd meg! — mondja• — Hogy Simon Jóskának, akinek 1947-ig nem volt egyetlen ruhája, cipője sem, tele van a szekrénye és most vett egy pár lakkcipőt... . -. Egy pillanatra ismét a négy évvel ezelőtti Simon Jóskát láttam, mert ahogy a cipőt tartotta — anélkül, hogy tudott volna róla — vegigfolytak arcán a könnyei. Szirovicza János.