Délmagyarország, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-16 / 216. szám

2 VASÁRNAP, 1961 SZEPTEMBERI* A tervgazdálkodás hatalmas ereje Gerő Ernő elvtárs cikke a Pravdában Moszkva, szeptember 14. A Pravda közli Gerő Ernő elvtársnak, a Magyar Doi. gozók Pártja titkársága tagjának „A tervgazdálkodás hatalmas ereje" című cikkét. A cikk a népi demokratikus országok népgazdaságának sikeres fejlődésével foglalkozik. A tervgazdálkodást folytató közép- és délkeleteurópai népi demokratikus országok — hangzik a cikk — sikeresen fejlesztik gazdaságukat és kultúrájukat, emelik a nép jólétét. Lengyelország és Csehszlovákia, Mugyarország és Románia, Bulgária és Albánia munkásosztálya bebizonyította, hogy a marxis, ta íeninisia pártok vezetésével egyesíteni tudja és meg tudja szervezni országának demokratikus erőit a szocialista társadalom alapjainak felépí lésére. A népi demokratikus országok gazdasági erejének növekedését elsősorban az jellemzi, hogy ezek az országok a második világháború befejezése óla eltelt néhány év alatt elérték gazdaságuk háború előtti színvonalát, majd tovább haladva, messze maguk mögött hagyták ezt a színvonalat. Magyarországon a reakció azt állította, hogy a népgazdaság újjáélesztéséhez legalább 30 évre van szükség és ennyi idő alatt is csak akkor sikerülhet, ha az ország amerikai kölcsönt kap. A magyar nép bebizonyította, hogy az ellenség jóslatai az új rendszer elleni gyűlöletből fakadnak és homokra épüllek. A népi demokratikus rendszer feltételei közölt a gyakorlatban csupán két és fél évre volt szükség a háború előtti gazda, tsági színvonni eléréséhez. A népgazdaság újjáépítése ulán országunk és az összes többi népi demokratikus ország hozzákezdett a többéves népgazdasági tervek teljesítéséhez. Ezeket a terveket a szovjet tapaszlalatok alapján alkot, ták meg ás céljuk az egész gazdasági élet gyökeres átépítése: az ipar és a közlekedés újjászervezése és továbbfejlesztése, a mezőgazdaság gé posítése és a nagyüzemű szocialisla népgazdaság alapjainak létrehozását tűzik ki feladaiul. A második világháború éta eltelt öt-hal év alalt valamennyi népi demokratikus ország ipari termelése jelen lékenyen túlszárnyalta a háborúelőtti színvonalat. Az ipari ler melés növekedésével párhuzamosan fejlődött a közlekedés, növekedett az áruforgalom és megszilárdult a mezőgazdaság is, amely szintén túlszárnyalta a háború előtti színvo. nalat. A népi demokratikus országok tervgazdálkodási folytatva fel számolták a munkanélküliséget, a kapitalista rendszer elmaradhatallan velejáróját, a dolgozókat sújtó borzalmas cslorl. Ami a népgazdaság fejlesztésére vona'kozó hosszúlejáratú, nagyper6pekiivájú terveket illeti, ezzel kapcsolatban sokan úgy vékkedtek, hogy a kommunisták, a tervek kezdeményezői, nehéz, úgyszólván telje 6Íthetellen feladalokat tűztek országaik elé. Magyarországon például a terv azt irányozta elő, hogy az ipari termelést öt év alalt 86.4 százalékkal, a munka lerme'.élcenységé! az iparban 50 százalékkal, a mezőgazdasági termelést 42 százalékkal, a nemzeti jövedelmet pedig 63 százalékkal kell növelni. Az ötéves terv első évének ered ményed azonban nemcsak azt mulatták meg, hogy a terv reális, hanem azt is, hogy nem is veszi figyelembe összes lehetőségeinket. Kitűnt, hogy öt év alalt az ipari termelésnek 200 százalékkal, az ipari munka termelékenységének közel 100 százalékkal és a nemzőid jövedelemnek 120 százalékkal való emelése ér helő el. J7 zek a tények a tervgazdálkodás J-J óriási fölényét bizonyítják. Ezek a lények arról is beszélnek, hogy a kommunisták helyesen határozták meg a népgazdaság fejlődésének jellegét. Helyesen járlak el, amikor szocialisla és nem kapitalista mértékkel mérték n népgazdaság újjáépítésének és fejlesztésének ütemét. Igazul? volt, amikor a nép gazdaság gyors újjáépítését és további újjászervezését tűzték ki célul. A tapasztalat azonban bebizo. nyitó'la, hogy a valóságban a fejlődés a legtöbb esetben gyorsabb volt az előirányzottnál. A népi demokratikus országok gazdaságának fejlődése isméi iga zolja Sztálin elvtárs lángeszű tételét, amelyet a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának XVI. kongresszusán állított fel: Számunkra — mondotta Sztálin elvtárs — az ötéves terv, mint minden terv, csak megközelítő terv, amelyet a helyi tapasz'atatok alapján, a terv végrehajtásának tapasztalatai alapjAn pontosabbá kell tenni, meg kell változtatni és tökéletesíteni kell. Semilyen ötéves terv sem veheti számba mindazokat a lehető, ségeket, amelyek szovjet rendünk mélyén rejlenek és csak a munka folyamán, a gyárban, a kolhozban, a szovhozban, a kerületben, stb. bukkannak elő." (Sztálin művei 12 kötet. Szikra 1950. 370. o.) Magyarországon a népi demokratikus rendszer adta óriásd lehetőségek mellett más tényezők is sze repet játszanak, amelyek meggyorsítják a népgazdaság fejlődését és fellendülését. A legfontosabb tényező, amely a népgazdaság fejlődését meggyorsította, az, hogy a közép, és délkeleteurópai országokat a dicsőséges Szovjet Hadsereg szabadította fel és ezek az országok a Szovjetunió segítségével elnyerték nemzeti függetlenségüket. Ezeknek az országoknak a munkásosztálya a kommunista ós mun káspárfok vezetésével, a belső és külső reakció ellem folytatott következetes harcban megszilárdította a népi halaimat. A leleplezett reakciós erőik a dolgozó tömegek körében már nom találnak támogatásra, egyre jobban elszigetelődnek. Népünk nem felejti el, hogy a reakcó, ha módjában állna, véres polgárháborút robbantana ki, hogy erőszakkal visszaállítsa elvesztett hatalmát és ismét a nép nyakára üljön. Kétségtelen, hogy az imperialisták, ha csupán tőlük függne, nem haboznának, hogy fegyveresen beavatkozzanak a demckratilcus államok belső ügyedbe, a kizsákmányolók és saját önző ér , dekeik védelmére. Ha módjukban I állna, Magyarországot is Görögor- ' szág sorsára juttatnák. A nagy szocialista állam, a Szov. jftunió léte volt az a döntő akadály, amely útját állta annak, bogy az imperialisták és a belső reakciós erők megvalósítsák terveiket és azt a törekvésüket, hogy népi demokra. likus országokat véres háború és gazdasági romlás szakadékába taszítsák. A Szovjetunió óriási szolgálatot tett nemcsak ez országok né peinek, hanem Európa minden népénefk, a világ békéje megvédésének. Az a körülmény, hogy az euró. pai népi demokráciákban a munkásosztály — a dolgozó parasztsággal szoros szövetségben — elkerülte a polgárháborút ós az imperialisták intervencióját, hatalomra került és megszilárdította a proletárdiktatúra funkcióit teljesítő népi demokratikus rendszert, rendkívüli mértékben megkönnyítette és meggyorsította népgazdaságuk újjáépítését és ugyanakikor megvetette a szocializ mus építésének alapját. Nagyjelentőségű tényező, amely előmozdította és előmozdítja a népi demokratikus országok gazdaságának gyors felemelkedését, a gazdasági Í?apcsolatok létrehozása ós fejlesztése a népi demokratikus országok és a Szov jetunió között, valamint az egyes népi demokratikus országol? között. Mint ismeretes, a második világháború előtt úgyszólván egyáltalán nem voltak kereskedelmi kapcsolatok a Szovjetunió, va'amint Lengyelország, Románia, Magyarország ós Bulgária között. Ezeknek az ál lomoknak reakciós kormányai az imperialista hatalmak egyencis parancsára mesterségesen megakadályozták a Szovjetunióval való kereskedelmet, noha ez maguknak a sző. bon forgó állomoknak volt a kárára. Hasonló volt a helyzet a mai népi demokratikus országol? egymáskö zölti kapcsolatában is A múltban ezek az országok, imperialista gazdáik parancsának engedelmeskedve, elkeseredett gazdasági háborút visellek egymás elten. A második világháború utón gyökeresen megváltozott a helyzet. Az a lény. hogy ledöntölték azokat a mesterséges gátakat, amelyek útját állták a kereskedelmi. kulturális és más egyenjogú kapcsolatoknak, nagy lehetőségeket nyitott meg a népi de. moikratíikus országol? fejlődése előtt. Nemcsak annyi történt azonOar hogy egyszerűen helyreállították az elsorvadt gazdasági kacsó latokat. A valóságban lényegesen több történt. A Szovjetunió nyomban a háború befejezése ulán nagy gazdasági se gftséget nyújtott a népi demokratitikus országoknak. Azok a gép-, ipari, felszerelési és nyersanyagszál. lítmányo'k, amelyekel a Szovjetunió szállít az említett országok könnyűés nehézipara számára, előmozdítják népgazdaságunk gyors fejlődé sét, megi?önnyítik a szocialista iparosítást. A Szovjetunió és a népi demokráciák közölt kialakult gazdasági kapcsolatok alapvetően új rendszere a kölcsönös segélynyújtás és egyemjo gúság elvein, valamennyi fél érdekének azonosságán alapul. Ez a rendszer elősegíti a népi demokratikus országok nemzeti függellenséI gének megszilárdítását, népeik élet színvonalának szakadatlan emelését. Ezeknek az új nemzetközi kapcsolatoknak ideológiai alapja a proletár., a szocialisla internacionalizmus. A Szovjetunióban kialakult győzelmes lapasztalatok felhasználása a szocializmus építése terén, a Szov jetunió és a népi demokráciák közötti gazdasági kapcsolatok állandó növekedése és erősítése elősegíti az országok népgazdaságának fejlődését, tömegei életszínvonalának emelkedését, függetlenségének és nem zeti államszervezetének megszilárdi. tását. A Szovjetunió segítsége és támogátása rendkívül fontos eszköz a béke a demokrácia és a szocializmus táborához tartozó or szágok stabilizálásának és békés fejlődésénél? biztosítására. Ezzel szemben azok a gazdasági kapcsolatok, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok kényszerít a kapitalista világ országaira, megfosztják a kapitalista országokat politikai és gazdasági függetlenségüktől, fokozzák az ellentéteket az államok kö zött, nyomorba és rabságba döntik a dolgozók millióit, aláássák az USA-tól függő államok gazdaságát és az egyre növekvő háborús fenyegetés veszedelmes forrásai. A népgazdaság gyors fejlődéséi előmozdító, a szocializmus építésében jelentékeny szerepet játszó fontos tényezők egyike a népi demokra tikus országokban a dolgozók életszínvonalának gyors emelkedése. Sztálin elvtárs a sztahánovisták első szovjetuniói tanácskozásán mondott beszédében hangsúlyozta, milyen rendkívüli jelentősége van a termelésre, a munka termelékenysére az életszínvonal emelekedésének. ,,Ha nálunk válság volna — mondotta Sztálin elvtárs —, ha nálunk munkanélküliség volna, a munkásosztálynak ez a korbácsa, ha rossz, rút, szomorú volna nálunk az élet, akkor seminő Sztahánov-mozgalom nem volna nálunk." (A leninizmus kérdései, 590. old. Szikra, 1950.) Ugyanez mondható el ma a népi demokratikus országokról is. Ha ezekben az államokban válság, mun. kanélküliség volna, ha ez államok dolgozóinak élete rossz, rút, szomorú volna, akkor lehetetlen volna egy év alatt 15—35 százaiélikai fokozni az ipari termelést és a szovjet újítóknak, a szocialista munka hőseinek nom volna oly sok követője a népi demokratikus országokban. Itt azonban nem egyszerűen arról van szó, hogy a népi demokratikus országol?ban emelkedik a dolgozó nép életszínvonala. Ez magától ér tetődik, ez a szocialista társadalom építésének törvénye. Az új, a sajátos abban rejlik, hogy ezekben az országokban — noha a háború elpusztította a népgazdaságot — a dolgozó]? életszínvonala aránylag rövid idő alatt, két-három évvel a háború befejezése után elérte a háború előtti színvonalat és a következő években túlszárnyalta azt. Az anyagi jólét emelkedéséről ugyanazt mondhatjuk mint a népgazdaság fejlődésének üteméiről. Az életszínvonal emelkedése sokkal gyorsabb volt, mint eredetileg fel lehetett volna tételezni. Nagy szerepet játszottak ebben azok a tényezők, amelyekről már beszéltünk: a népi demokratikus országol? dolgozói elkerülték a pol gárháborút és az imperialisták fegyveres beavatkozását: a háború után egyenjogú és kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlődlek ki és szilárdultak meg a baráti országokkal elsősorban a Szovjetunióval; a Szov. jetunió jelentékeny gazdasági segit sóget és támogatást nyújtott ezeknek az országoknak. A felsoroltakan kívül van még egy feltétel, amely előmozdítja a szocializmus építését a népi demokratikus országokban. Ez a dolgozó nép millióinak az a mély meggyőződése, hogy ők országuk gazdái ós hogy az új életet maguknak építik. A népi demokratikus országok dolgozói azt is tudják, hogy a tenne lési tervek sikeres teljesítésével és túlszárnyalásával, a népi demokráciák gazdasági éleiének erősítésével nemcsak közvetlenül saját érdekeiket és népük érdekeit szolgálják, hanem egyúttal a béke megszilárdítását, az emberiség haladását is. T^gykét évvel ezelőtt a népi demokratikus országokban — közlük Magyarországon is — ilyen kérdések vetődték fel: „Miért kell nekünk kiszélesítenünk a békemozgalmat? Hiszen amúgyis mindenki előtt ismeretes, hogy országunk, népünk békét akar". Aki így gondolkodott, az nem értette meg, milyen óriási mozgatóerő az építőmunkában a békéért, az imperialista agresszo rok ellen folytatott küzdelem. Az NEMZETKÖZI SZEMLE Amerika tervei Japánnal Ami San Franciscóban Trumanék részéről történt, azt kötelező diplomáciai nyelven sem lehet másnak nevezni, mint olyan arcátlanságnak, amelyre csak egy imperialista ország öntelt uralkodó körei képesek. Japán népe, amely ezen az értekezleten a halál békéjét kapta, hiába eme]be fel tiltakozó szavát, rá senki sem hallgatott, legkevésbbé a megszálló USA politikusai, akik hatalmi szóval kényszerítették rá az egyoldalú „békeegyezményt". A sanfranciscói „béke" révén Amerika háborús uszitói a következő törekvéseiket vélik zavartalan nul megvalósítani: Az első célkitűzésük: kimeríthetetlen emberanyagforrást nyerni megrendült ázsiai hatalmuk megszilárdításához, amit a gyakorlatban már csak széles agressziókkal képesek fenntartani/Számításuk vi. tathatalanul az, hogy ennek egyetlen lehetősége Japán teljes fasizálása és leigázása. Washingtonban úgylátszik megfeledkeztek arró', hogy sokszáz millióra rug azoknak a száma, akik átélték a fasizmus minden borzalmát, akik elszenvedtél? a náci kínzókamrák és börtönök pokoli kínjait. Ezek valameny. nyien tettrokész, harcos tagjai a milliárdnyi lelket számláló béketábornak, hű követői a Szovjetunió következetes, emberszerető békepolitikájának. A második szempont, ami a sanfranciscói erőszakra késztelte Amerika kizsákmányolóit, azok a gazdasági lehetőségek, amelyeknek alapjául egyedül a terror eszközeivel kierőszakolt egyezmény szolgálhat. Ez a meghatározatlan ideig tartó, „szerződésileg" biztosított megszállási jogban nyert kifejezést. Ilyen állapot előkészítésére boosájtotte ki Washington ezév májusában azt a Japánra vonatkozó gazdasági programmot, amelyet a meg szálló hadsereg vezérkara ismertetett a tókiói kormánnyal és amely hirdetmény fői-májában került a japán nép elé. Ebben tudatára adták Japánnak, hogy kötelessége minden eszközzel megkönnyíteni az USA monopol tőkéjének a japán iparban való elhelyezkedését. Mint közös érdeket tüntették fel Japán beleegyezését ahhoz, hogy amerikai áru lepje el a japán piacot és az együttműködés feltételének jelölték meg azt, hogy a japán exportőröknek nem áll jogukban-olcsóbb áron eszközölni eladásokat, mint az amerikai versenytárs cégeknek. Végül arról szól a „programm", hogy léiesíteni kell egy amerikai ellenőrzés alatt álló olyan délázsiai közös szervet, amelynek főfeladata irányítani Japán gazdasági vérkeringésének ütemét. És mint a ..barátsággal" járó kötelességet fektetek le, hogy a japán iparnak, kereskedelemnek és hajózásnak mindenkor szem előtt kell tartania az amerikai katonai politika célkitűzéseit. Az első pillanatra homályosnak tetsző amerikai diktátumról annakidején Róbert Martin, az „Overseaes Newes" amerikai hírügynökség tókiói tudósítója írt teljes nyilt. sággal. A tudósító ezt írta: „A jövendő japán-amerikai szövetség nagy terve előírja a japán ipar átalakulását Ez abban áll, hogy a le. hető legteljesebben kihasználjuk a legyőzött ország ipari kapacitását azoknak a legfőbb anyagoknak és felszereléseknek a termeléséhez, amelyek a koreai és az indokínai kommunistaellenes háborúhoz s Ázsia kommunizmustól fenyegetett többi országainak megerősítéséhez szükségesek". Ez elég világos: Amerika Tókió megkérdezése nélkül már akkor tudta, hogy milyen „szövetségi" szerződés vár Japánra. A tudósító kertelés nélkül írta, hogy az USA imperialistáinak a koreai kalandhoz és a haladás útjára térő ázsiai országok ellen tervezett agresszióhoz van szükségük a japán iparra. Ennél is őszintébb önleleplezés volt ugyanakkor Robc-rtson tokiói tudósítása, amelyben ezeket írta: „Washingtonban terveket dolgoznak ki arra, hogy Japán ipari kompi ekszumát mint fegyvertárt használják fel a kommunizmus ellen folytatandó távolkeleri harcban." Ilyen előzmények ismeretében senki számára sem lehet meglepetés az USA tőkéseinek sanfranciscói gyalázata, amely a fasizmuson át a pusztulás sírjához taszítja a Japán néuet. Teszik pedig ezt akkor, amikor emelkedett hangon szónokolnak emberi jogokról, demokráciáról és szabadságról. E'őttünk, m/iint valóban szabad nép előtt, nem ismerettenek ezek a demagóg szólamok, hallottuk már a hazaáruló Raikék, Mindszentyók és Grőszék szájából, Ok is „demokráciát" szántak nekünk, amely a gyakorlatban szolgasorsot és akasztókötelet jelentett volna a dolgozó magyar nép számára. A Japán Kommunista Pártra, a japán dolgozókra vár a feladat, hogy meghiúsítsák az USA imperialistáinak az extraprofit érdekében tervezett további agresszióit. Ebben a küzdelemben minden szabadságszerető nép kész követni Japán kommunistáit, azon az úton, amelyet a nagy Szovjetunió jelölt meg. A koreai néphadsereg főparancsnokságának legújabb hadijeientése Phenjan (TASZSZ). A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadserege főparancsnokságának szeptember 14-i hadijeientése közli, hogy a koreai néphadsereg alakulatai, a kínai népi önkéntes osztagokkal szorosan együttműködve, valamennyi fronton sikeresen viszszaverik az amerikai-angol intervenciósok és a Li Szin Man-féie hadsereg támadásait és mind emberisen, mind hadianyagban veszteséget okoznak az ellenségnek. Az ellenség repülőgépei szeptember 14-én bombázták és lőtték Phenjan, Nampho, Vonszan, Hvancsu, Szonnim, Sztárnak és Szarivon békés lakosságát. A néphadsereg légvédelmi egységei és az ellenségig repülőgépekre vadászó lövészosztagok az ellenség négy repülőgépét lőtték le. ilyen emberek akkor nem értették meg. hogy az ország építőmunkája elválaszhatatlanul összefügg a békéért folyó, az egész világot átfogó nagy küzdelemmel, amelynek élén a Szovjetunió halad és amelyet a lángeszű Sztálin vezet. Ma már mindenki előtt világos, hogy a békéért folytatott küzdelem hatalmas mozgatóerő a népi demokratikus országok építőmunkájában és gazda, ságának fejlesztésében. Az új tartalékok, amelyek elősegítik Magyarország és a többi népi demokratikus ország népgazdasága nak gyors fejlődését, nem önmaguk, lói válnak valósággá, hanem a kommunista és munkáspártok által vezetett és lelkesített néptömegek szívós alkotómunkájánál? eredményed. Mindenki láija azokat a nagy sd kereket, amelyeket a népi demokráciák dolgozói értek el a gazdasági építés terén. trA sikereknek azonban néha megvan a maguk árnyoldala is — tanítja Sztálin elvlárs — Néha bizonyos veszedelmeket is szülnek, amelyek, ha megengedik hogy kifejlődjenek az egész ügyet meglazíthatják. Fennáll például a veszély, hogy egyes elvtársaink megszédülhetnek ezektől a sikerektől... Fennáll a veszély, hogy egyik, vagy másik elvtársunk a sikerektől megrészegedve, végképp elbizakodik és kérkedő nótákkal kezdi elringatni magát, olyanfélékkel, mint például az, hogy ,,mi már az ördögtől se félünk", vagy hogy ,,akil csak akarunk, früslökre-eszünk meg" és így tovább .,. Nincs veszedelmesebb, mint az üyenféle hangulat, mert ezek lefegyverezik a pártot és de. mobilizálják sorait". (A leninizmus kérdései. 574. old. Szikra. 1950.) A Magyar Dolgozók Pártja építő munkájában Sztálin elvtársnak ezl az igen nagyjelentőségű útmutatását követi. Ez lehetővé teszi, hogy józanul értékeljük a szocializmus alapjainak építése terén végzett munkánkat. A kritika és önkritika fegyvere, a forradalmi éberségre való fáradhatatlan revelés lehelövé teszi pártunknak, hogy egyre újabb sikereket érjen el az állam és a gazdaság építésében. Országunk dolgozói előtt egyre nagyobb távlatok nyílnak meg, mert olyan ország dolgozói, amely a szocializmus útján halad, testvéri szövetségben a nagy Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal.