Délmagyarország, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-16 / 216. szám

VASÁRNAP, 1961 SZEPTEMBER 1« 3 Hogyan dolgozik az ellenség a Délrnagyarországi Rostkikészítő Vállalat központjában A Délmagyarországi Rostkikészítő Vállalat hosszú ideig úgy szerepelt, mint olyan üzem, amellyel mindig valami baj van. Vagy a tervét nem teljesítette valamelyik telep, vagy géptörések következték be, vagy fel­tűnően rossz volt a munkafegye lem, egyszóval: valami baj mindig volt. A telepekért a Délmagyaror­Iszági Rostkikészítő Vállalat köz­pontja a felelős, a központ irányít­ja, ellenőrzi, vezeti a különböző te­lepeiket. A sorozatos hiányosságok­ért tehát magyarázatért a központ, hoz kellett fordulni. Ezt megkísé­relte a Délmagyarország szerkesz­tősége is. Elküldte egyik munka­társát s mi történt? A vállalat ve­zérigazgatója, Tokai János egysze­rűen kiüzent a pártlap munkatár­sának, hogy nem ér rá, majd pedig a titkárnő által közvetített vita so rán egész egyszerűen kijelentette, hogy semmiféle felvilágosítást nem ad csak akkor, ha erre utasítást kap felettes szervektől. Ha az új­ságíró el akarta volna intézni, hogy mindezek a szervek utasítsák Tokai Jánost, legalább két esztendőre lett volna szüksége. A Délmagyarország szerkesztősége ezért a magatartás­ért komoly formában felelősségre vonta Tokait, mire aztán átesett a másik végletbe, olyan mézes-mázos­sá vált, mint akinek takargatni­valója van, még saját autóját is a szerkesztőség munkatársának ren­delkezésére bocsátotta. Tokai félrevezette a Pártot Már akkor feltűnő volt ez a hír­telen „pálfordulás", de egyelőre nem lehetett a dolgozók nyilvánossága elé vinni valamennyi hiányosságot, hiszen azoknak felderítésére pár óra, de még pár nap sem elegendő. A sejtés azonban helyesnek bizo­nyult: a Délm gyarországi Rostki­készítőnél a vezetésben van a hiba. Nézzük csak meg sorjában, kik vezetik — és nyugodtan hozzátehet­jük: félre — a Rostkikészítő Vál­lalat dolgozóit. Nézzük csak meg először magát Tokai vezérigazga­tót, a volt csónakjavító méstert, aki munkáskáefernak álcává magát, kö­nyöklőén törtetett a pozíció, a ve­zérigazgatói szél; félé. A csónakjá­vító mesterből először üzemi mun. ikás lett, aki — mint mostmár kide­rült — karrierista szándékkal vé­gezte úgy a munkáját, hogy minél előbb kiemeljék. Amikor elérte cél­ját, megkapta vezérigazgatói kine­vezését, azonnal kibújt a gondosaa rejtegetett álarc alól igazi mivolta és olyan emberekkel vette magát körüí. akik között jól érezte magát s a dolgozókkal szemben úgy visel­kedett, mint a kapitalista világ ve­zérigazgatói viselkedtek annakide­jén. Ilyenmódon a Délmagyarorszá g i Rostkikészítő Vállalat központja hamarosan megtelt volt horthysta katonatisztekkel, kulákcsemetékkel, volt gyárosokkal, régi reakciós hi­vatalnokokkal. A fasiszta gyártásvezető Érdemes Tokai mellett párat be­mutatni ebből a „remekül összevá­logatott" együttesből. Véhy Rudolf, a jelenlegi gyártás­vezető régi katonatiszt, sőt, hogy az eredeti fasiszta márka se hiá­nyozzék: a MÉP-nek is tagja volt. Képzelhetjük, milyen krokodilköny. nyeket hullatott, amikor egykori vezére, Imrédi nyakán megszorult a hurok. De azt is elképzelhetjük, hogy ez a fémjelzett fasiszta ho­gyan vezette a Ros(kikészítő gyár­tásmenetét! Tokainak mindenestere: jól! Dr. Erdődi Gyuláné, a főköny. velő gépírónő je — akinek tehát igen megbízhatónak kellene lenni — a Csongrádi Bank volt igazgatójának a leánya, egy horthysta rendőrfo­galmazó felesége. Szabotál a gumigyáros Dobó A műszaki osztály vezetője: Do­bó Sándor volt gumigyáros. Tokai­nak úgylátszik ez volt a mintaképe. Igaz, hogy Dobó úrnak már nincs meg a gumigyára, de a feleségének még megvan a 25 hold földje, úgy­hogy „valahogy" megélnek. Érde­mes megnézni, hogyan dolgozott — és dolgozik még ma is — ez a volt kapitalista.'Mint szakember tudja, hogy a nagyobb géphibákat meg lehet előzni, ha a kisebb hibákat idejében orvosolják. Éppen ezért nem vette tudomásul, ha a telepek ről kisebb hibákat jelentettek neki nem engedte ezeket megjavítani, akkor intézkedett csak, amikor már bekövetkezett a géptörés, segíteni nem lehetett. Itt van tehát ,,a ku. tya elásva", itt kell keresni a sok géptörés okát. Természetesen Dobó gyúlöM a demokráciát s mindent, atJi ezzol a rendszerrel összefügg. Gyűlöli az újító-mozgalmat is. A ciombegyházi telep vezetője például újítást küldött be, melynek segít­ségével fel tudnák használni a poz­dorja közötti rostot is. Azt nem merték megtenni Dobóék, hogy az újítást ne fogadják el. Elfogadták, ki is fizetlek az újítónak 500 fo­rintot, de a szsmiábe nevettek és azt mondták: „Most már csináld meg magad az újítást!" A központi ja­vítóműhely? Az kellett Tokainak és Dobónak, akik gyűlölik ugyan az újító mozgalmat, de nem annyira, hogy ne vennék észre: az újító­mozgalmat pénzkeresetre is fel le­het használni, ha kicsit ügyeskedik az ember! Horthysta tisztek, népnyúzók, kapitalisták, kulákok A „remek gárdába" .tartozik Lá­zár Kálmán horthysta tiszt is, akit Tokád üzemi előadónak nevezett ki. Csákó Tibor horthysta tiszt fia, akit Tokai a személyzeti osztály ellenzé­se után is normaiskolára küldött. Dr. Pap László kizárt párttag a je­lenlegi statisztikus, alti horthysta hadapródőrmester volt, apja pedig volt rendőrtanácsos. Kiegészíti a „társulatot" dr. Kasza Gyula, volt adóügyi főjegyző, aki a munkáská­derek helyett olyanokat tanított be, mint Ilyés Éva, aki egy horthysta törvényszéki tanácselnök leánya. Ezekután azon se lehet csodálkozni, hogy a termelési felügyelők — akiknek a feladatuk, hogy a dol­gozó parasztság körében a szerző­déses termelés érdekében felvilágo­sító munkát fejtsenek ki — csupa kulákokból, kulákcseme lékből ke­rültek ki. Csak pár név: Nyitrai Károly 25 holdas, Pólya Tibor 50 holdas, Barankai Lajos közel 200 holdas kulákcsemeték végezték ezt a „felvilágosító" munkát. Elnyomják a munkáskáderekel Arról szinte beszélni som kell, hogy ilyen körülmények között mi­lyen életük volt a Rostkikészítőnél a munkáskáderoknak. Valósággal szöktek a munkáskádenek a „kezük •alól". Vári elvtársat, az egyik te­lep vezetőjét Tokai például állan­dóan marta, tehetetlennek minősí­tetté, holott éppen a gumigyáros Dobó hibájából nem tudott megfe­lelő termelési eredményeket felmu­tatni. Vári elvtárshoz hasonlóan akarta lehetetlenné tenni Tokai Trisler elvtársat, aki a nagylaki telep ve­zetője volt. Különböző ürügyekkel fegyelmi elé akarta állítani Trisler elvtársat, akit csak a pártbizottság közbelépése mentett meg a fegyelmi eljárás komolyabb következményei­től. A'-m't mindenesetre sikerült elérni Tokaiéknak, hogy Trisler elvtársat kevésbbé felelős pozíció­ba, egyszerű kenderfelvásárlónak helyezték, olyan munkakörbe, ahon­nan nem hangzik olyan élesen kri­tikai hangja, Tokait és fasiszta klikkjét érintő bírálata. A „vezérigazgató úr" nyaralásának ára Amikor Vári elvtársat és Trisler elvtársat minden módon igyekezett félreállítani útjából, egy szava sem volt a vajháti telep vezetője, Ju­hász ellen, pedig a fegyelmezetlen munka miatt ezen a telepen több ka­zal beázott. Nézzük csak meg, mi Feladataink az új egyetemi tanévben Egssz orszúgunk fejlődésé­nek hatalmas lendülete — magátó; értetődően — nem haladhatott el nyom nélkül a szegedi egyetem felett sem. Ha visszapillantunk a felszabadulás óta hatalmasan ívem fejlődésre, amely egyetemünk vi­szonylatában nagy eredményeket hozott és még nagyobbra kötelez, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy egyetemünk kereteinek kibővülése szükségessé teszi a régi kereteknek az új, mélyebb tartalommal vaiő megtöltését. Az egyetem szervezet szabályzatának szocialista átépí. tése mimJ-mind a fejlődés szükség­szerű megnyilvánulási formái. Raj. tunk áll, hogy ezeket a kereteket ért, mert Juhász egy kulák kocsma rosnak a fia s Tokai családjával együtt Juhászéknál töltötte a nya­rat! Ezek azok a dolgok, melyek miatt a Déímagyarországi Rostkikészítő­nél nem tudták a szakmát elsajátí­tani a munkáskáderek, csak a ka­pitalista, fasiszta, kulákcsemeték. A Párt már figyelmeztette Tokait, hogy valami nem megy rendben, de a „vezérigazgató úr" ahelyett, hogy megszívlelte volna a figyelmezte test, azzal érvelt: Éppen Kovács elvtárs beszéde veti fel, hogy a múltból ittmaradt kétes elemeknek is dolgozni kell valahol. Tokai — persze nem véletlenül, hanem szán­dékosan a saját szájaizének megfe­lelően elemezte Kovács elvtárs be­szédét, hiszen ő maga is azok közé tartozik, akiket érintett ez a beszéd. Igaz! Az itlmaradt kétes elemeknek is dolgozni kell valahol, mert en­nek az országnak kenyerét csak az eheti, aki dolgozik, de ezeknek az elemcilcnek munkahelyét mi, a dol­gozó nép határozzuk meg s nyilván­valóan nem állítjuk őket a terme­lés irányító posztjaira, mint ahogy Tokai csinálta. Tokai János saját magához meg­felelően választotta meg munkatár­sait és munkájával azt bizonyította be, hogy ő maga is ezek közé az ele­mek közé tartozik. Aki azzal kezdi, hogy félrevezeti a Prátot, és azzal folytatja, hogy fasiszták, népnyú­zók, kapitalisták menedékhelyévé tesz egy olyan fontos alapanyagot gyártó vállalatot, mint a Déíma­gyarországi Rostki'efezítő, az nem méltó tovább arra, hogy a gazdasá­gi élet vezető posztján maradjon. Tokai Jánosnak el kell tűnni a vál­lalat éléről azzal a sötét társaság­gal együtt, melyet oda összeváloga­tott. — Ez az eret azonban tanul­ság a vállalat pártszervezete szá­mára is, hiszen az ellenség úgy­szólván az orruk előtt dolgozott, fej­tette ki romboló munkáját. De ta­nulság a többi pártszervezetek szá­mára is és ahol lemaradások mu­tatkoznak a tervteljesítésben, ahol gyakoriak a géptörések, ahonnan menekülnek a munkáskáderek, ahol laza a munkafegyelem, ott az ellen­ség kezét kell megkeresni. Nyilván­valóan meg is találják éppúgy, mint a Rostkikészítő Vállalatnál. Csongrád megye harmadik az országos tejbegyüjtési versenyben ért neim érte a „vezérigazgató úr" 'komotv értékekkel inlte-ii'­részóről szó Juhász házaelejét? Az- komoIy értékekkel toltsu„ Népgazdaságunk nagyiramú fej­lődése egyetemünk gazdasági támo­gatásában növekvő, szinte mértani haladvány szériát fokozódó mér­tékben érvényesült 1949-ben a ma; Tudományegyetem 3 kara: a Ter­mészettudományi-, Bölcsész- és Jogtudományi Kar együttesein, ke­reken 4 millió forint támogatást kapott kormányzatunktól. 1950-ben az ötéves terv első esztendejében ez a támogatás 5.8 millió forintra emelkedett. 1951-ben 7.8 milliós költségvetéssel dolgozott az egye­tem és az 1952. évi költségvetési előirányzat kereken 10 milliós költ­ségvetést irányoz elő egyetemünk­nek. De ugyanilyen mértékben fo­kozódott az egyetem tudományos munkájának támogatása is. Egyetemünk azonban nemcsak a meglévőt fejlesztette tovább, hanem sok új intézmény is született ben­ne. Egyetemi tanszékeink száma 1944-ben 40 volt, 1950-ben 47, majd 1952-ben ez a szám tovább emelkedik. Az egyetemi hallgatók száma is egyre emelkedik. 1949— 50-ben 872, 1950—51-ben 1213 volt a hallgatóik száma, az 1951—52. tanévbem P-dig 1340. A hatigató­ság létszámának rohamos fejlődé­sével arányos mértékben emelkedik egyetemünkön a tan segédszemély­zet és a fizikai dolgozók száma is. Ezek mellett a munka elvégzéséhez és a jobb munka biztosításához szükséges feltételek megteremtése az épületkeretek bővítése útján is történik. Elvetetnünk hatalmas méretű számbeli fejlődése minden vonat­kozásban szükségszerűvé teszi azonban az egész egyetemi oktatás minőségi módosítását is. Ma már az egyetem valóiban a nép, a dol­gozó osztályok: a gyári munkás­ság, a dolgozó parasztok és a nép­hez hű értelmiség gyermekeinek egyeteme. A Párt és kormányza­tunk olyan széles tömegek számára biztosítja a legmagasabb fokú ok­tatás lehetőségét, hogy ezáltal a munkamódszerek minőségi meg­változásának is be kell következ­nie. Mi a feladata az egyetemnek ? Erre legjobban úgy válaszolhatunk, ha azt mondjuk: feladata népgaz­Az ószentiváni földművesszövet­kezet tejbegyüjtője még az év ele­jén versenyt kezdeményezett a tej­begyűjtési terv túlteljesítésére. Az­óta megyénk csaknem valamennyi szövetkezetének tejbegyüjtője csat­lakozott a versenyhez, A .egutóbbi versenykiértékelés szerint legjobb eredményt a nagy­laki földművesszövetkezet érte el. A második negyedéves tervét 174 százalékban teljesítette. A begyűj­tésben második a klárafalvi föld­művesszövetkezet lett. Szabad és kötelező tejbegyüjtési tervét 144.7 százalékra teljesítette. Harmadik helyre a versenyt kezdeményező Oszentiván szorult, begyűjtési ter­évnek 125 százalékos teljesítésével. A járásojc közötti versenyben el­ső helyen a szegedi járás áll tervé­nek 92.1 százalékos teljesítéséve,. A makói járás alig fél százalékkal maradt le a szegedi járás mögött. A szentesi járás 62.2 százalékra, míg a csongrádi járás 54,8 száza, tékra teljesítette tejbegyüjtési ter­vét. Megyénk az országos verseny­ben harmadik helyen áll. A leg­utóbbi kiértékelés szerint tervét S0.5 százalékra teljesítette. Megyénk előtt alig pár százalékkal csak Szolnok és Békés megye áll. Me­gyénkben az elmúlt hónapok alatt a mindszenti, a baksi és az új­szentivánj földművesszövetkezet tel­jesíti leggyengébben a tejbegyüj­tési tervet. Baks például június hó­napban 12 százalékra, augusztus­ban 30 százalékra teljesítette az előirányzatát. Ezeknél a földmű­vesszövetkezeteknél az a hiba. hogy a tejbegyüjtők nem veszik fel a kapcsolatot a tanács begyűjtési osztályával, nem szólítják fel a tejbegyüjtésben elmaradókat a ter­vül; teljesítésére és nem végeznek politikai felvilágosító munkát A tejbegyüjtésben élenjáró köz­ségek földművesszövetkezetei ered­ményeik elérésében a községi ta­nácsra támaszkodtak. Rendszeresen megvitatták a begyűjtés hiányos­ságait, azt azonnal kiküszöböltek. A tejbegyüjtési terv teljesítése minden dolgozó parasztra, községre egyaránt kötelező, hiszen a tere teljesítésén múlik, hogy kapnak-e a bölcsődék, vagy a gyermekottho­nok elegendő tejet. Azokat a tej­begyüjtőket, akik hanyag munkát végeznek és hibájukból nem tudja teljesíteni a község a begyűjtés; előirányzatát, kíméletlenül le keli váltani. egyetemi hallgatóság nevelésének egyik legfontosabb szervezeti for­máját valósította meg az elmúlt tanévben a csoportrendszer kiépí­tésével és ezt a vívmányt kívánja a jövőben fokozottabb mértékben továbbfejleszteni. A csoportrend­szer célja az, hogy a diákságban, az egyetemi hallgatókban az egyéni felelősségtudatot, a munkafegyel­met fokozza és őket egyben a kö­zösségi együttélés helyes szabá­lyaira megtanítsa. A csoportrend­szer szervezeti forma, a diákságnak kell azt hivatástudattal megtöRe­nie. Professzorainknak pedig, ok­tatószemélyzetünkkel egyetemben az a feladata, hogy ebben a törekvésé­ben a diákságot és kormányzatun­kat támogassa, a csoportok mun­káját ellenőrizze. Fejlesszük minden erőnkkel egye. temünk hallgatóságának gyakor­lati oktatását. Sok jó kezdeménye­zés indult már ezen a téren is, számos pozitív eredményre tekint­hetünk vissza. Egyetemünk taná­rai közül hatan írtak eddig tan­könyveket, amelyek országos vi­szonylatban jelentősek. Tanáraink és a tansegédszemélyzet által ki­dolgozott előadási tematikák kö­zül igen sok országos viszonylat­ban is kötelező és általános érvé­nyűvé lett. Ezek mind pozitív eredmények. — Vannak azonban problémák is. Egyetemeink, amint ezt Darvag miniszter idézett be­szédében kifejtette, nagyon hátra vannak még a pedagógia elvi kér­déseinek tisztázása és azok gya­korlati alkalmazása terén. Hiányzik nagyobbrészt az oktatási módszer­tan kialakulása. A mi egyetemünk neveléstani intézetében egy pedagó­giai olvasóköyv készült már el. Foglalkozik az intézet Marx és Engels, Lenin és Sztálin nevelés­ügyi nézeteivel. Ezeknek a mun­káknak azonban sokkal szélesebb körben kell továbbfejlődniük. Ezen a területen egyetemünk tanáraira az a sürgős tennivaló vár, hogy elvi síkon, a szakdidaktika kérdé­seit állandóan napirendet] tartsák, megvitassák, tapasztalaié " at az oktatás kérdéséről állandóan kicse­réljék. Jó nevelőmunkát azonban csak akkor végezhetünk, ha fel va. gyünk vértezve a marxizmus­leninizmus ideológiájával, ha filozó­fiánk a dialektikus materializmus filozófiája. Az elmúlt évben már megindult egyetemünkön a tanárok ideológiai továbbképzése és az a két konferencia, amelyen az alap­kérdéseket megbeszélték, csaknem minden karon jó eredménnyel, az egyetemi tanárok aktív közremű­ködésével folyt le. Szükséges, bogy a folyó tanévben a közoktatásügyi minisztérium segítségévei még fo­kozottabb mértékben és a'aposabbaji történjék az egyetemi tanárok és hozzáiuk csatlakozóan a ta-""ted személyzet ideológiai továbbkép­zése. Különös felelősséget kell érez. Jelentkezés a tanács énekkarába A szegedi városi tanács énekkara, amely már eddig is igen szép sike­reket ért el, bővíteni akarja létszá­mát, hogy a jövőben minél színvo­nalasabb műsort nyújthasson a sze­gedi dolgozóknak. A Városi Tanács Oktatási és Népművelési Osztálya felhív minden dolgozót, aki kedvet és tehetséget érez arra, hogy ennek az énekkar. nak tagja legyen, jelentkezzék az énekkarba való felvételre. Jelentkezni lehet: az énekkar próbatermében, Sz'álin-körút 54. sz. alatt, minden kedden és szerdán délután 6 és 8 óra között. daságunk minden szektora számára nünk a tanárképzés kérdéseivel biztosítani a megfelelő szakembere-! szemben. A múltban a tanári pálya ket, tanárokat, jogászokat, vegyé-' sanyarú volta számos tehetséges szektát, fizikusokat és a tudományos fiatalt riasztott vissza. Ma kigjobb eredményeket. De nemcsak meg- hallgatóinkat igyekszünk tanárokká felelő magasszinvonalú szakmai , nevelni, mert minden professzor vetést kell adnunk, hanem biztosi- társam világosan látja a középis­tanunk kell, hogy azt a hibát amely egyetemeinken többé-kevésbbé ma még fennáll: a Szakmai és az ideológia tanulás kettéosztotlságát megszüntessük Csak azok lesznek igazán jó szakemberek, akik mun­kájukat annak a politikai felelős­ségnek a tudatában végzik, amelyet a szocializmust építő népünk tőlük joggal elvár. Hogyan érheti el az egyetem módszertanilag a leghelyesebben ezt a kettős feladatát, a jó szak­emberek és a szocializmusért lelke, sedni tudó és harcolni akaró ká­derek kiképzését ? Ezt csak egy módon teheti: a nevelés útján Darvas József miniszter, a tainév megnyitását megelőző pedagógus értekezleten egyik legfőbb hiányos­ságként jelölte meg azt, hogy egye­temeink nem foglalkoznak kellő mértékben a hallgatóság nevetésé­vel. A mai szocialista szellemű egyetem tanára nem érheti és nem is éri be azzal, hogv szakmai órád a lehető legkiválóbban • megtartja, hanem fokozott felelősséget ke.t érezn:e minden egyes hallgatójá­nak szakmai és emberi és ami ez­zel egyértelmű politikai fejlődé­sééri egyaránt. Erre vonatkozó kez­deményezések, jó példák, egyete­münk történet'ben már eddig is bőven voltak, de nagyon sok eset­ben nem volt tudatos ez a törek­vés és semmi esetre sem volt in­tézményes. Kuituszkormánvzatunk az kolai gyenge előképzettségből szár­mazó oktatási nehézségeket. Eze­ken csak úgy tudunk változtatni és javítani, ha jó tanárokat adunk a középúkoláknaik. A tanárképzés elvi kérdései nem oldódnak meg gyökeresen az elrende't tematikái;, a tanárképzés rendiének szabályo­zása útján. Nagy fejlődést jelent ugyan az egy-, illetve a termé­szettudományi karon a másfél Sza_ kos tanárképzés, azonban ezt a reformot nekünk kell új tartalom­mal, gondolatokkal, módszerekkel megtöltenünk. Komo*v senitséí-e' kapunk a szakdidaktika kérdéseiben a Szov­jetuniótól. Ebben az évben peda­gógus küldöttség megy a Szovjet­unióba és ott a S70c;alizmus orszá­gának fei'ett didaktikai eredmé­nyeit fogja elsajátítani. Saját pro­blémáinkat azonban saját erőnkből kelt mego'danunk. Fel Ve'l hasánál, nunk az értékes szov'et tanasztela­tökat és ér'ékesítenür.k keil azo­kat. De magunknak is gondolkoz­nunk kell és felelősséget kel! érez­nünk az oktatás munkájáért, meg­javításáért, a munka formális el­végzése he'yett. Egyetemünk éle­tének minden vonatkozáséban az egészséges +VdŐT?á<r, f--it»r», ön jó­indulatú kritikai szellem kialaku­lását kell k'építanünk és e'ős?gíte_ nünk Dr. Fodor Gábor gyetemi tanár, e. i rektor

Next

/
Oldalképek
Tartalom