Délmagyarország, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-08 / 183. szám

Tizenöt cséplőgép versenyében a Dobó-brigád telt az első Rendelet az 1951. évben termelt dohány termelői (beváltási) áráról Szeged dolgozói baráti szeretet lel fogadták a Szlovák Állami Népi Együttest AZ MDP CSONGRADM EGYEI P ÍZWM0MI TS AGA NAK LAPJA VII ÉVF. 183. SZÁM. AHA 5(1 FII.I.Fit Z.JiDA, 1951. AUGUSZTUS 8. Harcoljunk a munkafegyelem megszilárdításáért! ' 3L légi üzenni dolgozók órákat fndnak mesé'ni a kapitalista időik munkafegyelméről. Hány dolgozó tészélt a fiataloknak a tőkés idők hajcsárairóL Bizony: a fiatalok kdziil sokain hiszik is, meg nem is. hogy létezett olyan idő, amikor szinte ugyanannyi hajcsár lázén, gett az üzemben, mint amennyi dolgozó. Ha valaki nem ugrott a hajcsár szavára, másnap már beáshatott a munkanélküliek kilincselő, éhező csoportjába. Hozzátar. hozott a kapitalista „munkafegyelemhez" az is, hogy azok számára, pkik a „polcon ültek", különböző „szívességeket" tegyen a dolgozó férfi vagy nő. Ha a cégvezető úr az üzemben megemlítette valame. lyik dolgozónak, hogy fel kel ene ásni a kertjét, „munkafegyelem" kötelezte a dolgozót, hogy megtegye ezt a „szívességet" a cégvezető úrnak. Ha nem tette meg, pár hét múlva már az utcán kódorgott kenyér után. Az üzemekben dolgozó Szép leányoktól még aljasabb módon követeltek Bzo'gálatokat a „munkafegyelem" nevében. Fellebbezés, appelláta nem volt — az éhség nagy kényszerítő erő. Min. den régi munkás az esetek tucatját tudná felemlíteni tanulóéveibő! arravonatkozóan, hogyan torolta meg a tőkés a munkafegyelem elten való legkisebb vétséget is. A pofon, lábszij, éheztetés, megszégyenítés mindennapi eszközök voltak. Lehetne idézni szégyenteljes eseteket a mezőgazdasági munkások életéből. Istállóban aludt a béres, a barmokkal együtt. A'oidt ?! Csak aludt volna! A gazda már Stajnali háromkor azzal keltette: „Hé! Nem sül ki a két szemed? Hisz a hasadra süt már a nap!" Ha éjjel 11—12 órakor le akart feküdni, a gazda ismét rosszalólag csóválta a fejét: „Már dögleni akarsz?! Hisz még csak most ment le a nap!..." Köteteket lehetne írni azoknak az arcpirító, szégyenteljes eseteknek a nyomán, melyek az elmúlt rendszerben megtörténtek a „munkafegyelem" cégére alatt. A jogfosz-tottság évtizedeinek döbbenetes vádirata lenne mindez, mely egyik mozgatórugója volt annak az aka. ratnak, mely a munkásosztály legjobbjait szervezkedésre készttette, acélossá kovácsolta és képessé tette arra. hogy lerázza nyáláról az ingyenélő vérszopók siserehadát. Ezekről beszélgetve, sok munkás Degyint: „Hagyjuk! Régen volt!" Néhányan — viccnek szánva — hozzáteszik: „Talán igaz se volt!" Igen ez a viccnek szánt mondat eredményezi sok esetben azt, hogy azok a dolgozók is, akik szenvedő alanyai voltak ezeknek az időknek, hajlamossá válnak árra, hogy elfeledjék ezeket a „régmúlt dolgokat", melyek „talán igaz se voltak". Az idő elmosta az emlékeket, a felszabadulás, a dolgozó nép, a fonókat, azt, hogy éveken keresztül kilincselt hiába munka után, azt, hogy a nedves pincezugban amit lakásnak kellett nevezni, a TBC volt az úr, azt, hogy orvos híjján korán megnyílt gyermekei előtt a sírgödör, hogy rongyos ruhájában szegyeit emberek közé menni, hogy annakidején a csendőrsortűzzel is hajlandó lett volna dacolni csak azért, hogy élete egy • Szovjetunió dolgozó parasztsága annak köszönheti nagy eredményeit, a holdanként 20—25 mázsás búzatermést, boldog, derűs és megelégedett életét, hogy annak idején bátran szakítottak a régimódi kisüzemi gazdálkodással és rátértek a föld közös megművelésére A Szovjetunióban járt parasztküldöttség egyénileg gazdálkodó tagjaina k felhívása a dolgozó parasztsághoz DOLGOZÓ PARASZTOK, PARASZTASSZONYOK! Mi, egyénileg dolgozó gazdálkodók, akik a harmadik parasztküdöttséggel a Szovjetunióban jár. Tanulmányutunk során saját sze. műnkkel láttuk és tapasztaltuk, hogy a kolhozokban a mi mostani jobbrafordult életünknél is sokkal jobb élete van a parasztoknak. Rejártuk a dagesztáni, kubáni, ukrajnai, gruziai kolhozokat és láttuk a legkorszerűbb gépek s a mezőgazdasági tudomány vívmányainak segítségével mindenütt bőséges nagy terméseredményeket érnek el. Ezekben a kolhozokban gabonából a holdanként! 20—25 mázsás termés nem ritkaság. Meggyőződtünk róla, hogy kiváló terméseredményeiket és az állattenyésztésben elért nagy eredményeiket a kothozparasztok annak köszönhetik, hogy annak idején bátran szakítottak a régimódi kisüzemi gazdálkodással és rátértek a föld közös megművelésére, Párt ereje elsöpörte a hajcsárokat, sítják keltéképpen. Egyes népneveingyen „Szolgálatokat", „szívessé- lök — amikor a munkafegyelem . ... , . T . uuiiacgijn a OZUVJCt UlllUUdll jaihajszal'lal is jobbraforduljon. Igen! iunk, szólunk hozzátok. Pártunk, Egyes dolgozók nagyon korán fe_ lejtettek! Erről tanúsítódnak azok a jelentések, melyek üzemeinkből, állami gazdaságainkból, közületeinkből érkeznek. Arról beszélnek ezek a jelentések, hogy egyes dolgozók késnek a munkából, sőt egyáltalán nem is jelemnek meg a munkahelyen. Mások a legfurfangosabb ravaszsággal igyekeznek. kibújni a köteiezettségfeljesítér alól, mint a Textilkombinát egyik volt dolgozója: özv. Csete Jó. zöefné is, aki — mint munkából kiírt beteg — arra vetempdett. hogy beteglapján kijavítsa gyógyulása dátumát. Csete Józsefné jogtalanul akart keresethez jutni, lopni akart dolgozó társaitól. Igy hálálta meg, hogy a nép állama kenyeret adott a kezébe, hogy olyan üzemben dolgozhatott, ahol árnyékmen. tes neonvilágítás kíméli a Szemét, ahol hőszigetelő parkett védi a felfázástól, ahol automatikus szellőzőberendezések kímélik a tüdejét.. Menjen csak el Csete Józsefné például a Jutafonógyárba, kérdezzen meg ott egy-két régi munkás, nőt, hogyan gondoskodtak a mult ban a dolgozók egészségéről a tőkések. Megláthatja még az üzemben a tőkések által „világításinak'' nevezett berendezés nyomait. Fogalmat alkothat magának arról, hogy ez csak arra volt jó, hogy teljesen meg ne vakuljanak, de arra semmiesetne sem, hogy lássanak. Nézze csak meg a régi üze. mek cementpadlóit, kérdezzen meg pár orvost, hány dolgozó kapott tüdőbajt a tőkés üzemek „szellőző, berendezésének" áldásaként! Nézze mieg mindezeket és nézzék meg társai a többi Csete Józsefnék is és akikor fogalmat alkothatnak ar ról, milyen bűnt követtek el népünk és saját maguk ellen is, amikor megszegték a munkafe. gyeimet. Az Alkotmány ünn'epének tiszteletére folyó nagyszerű verseny ragyogó eredményeit, az élenjárók hősiességét, munkásosztályunk döntő többségéinek nagyszerű lendület tét csúfolják meg azok a kisebb, nagyobb, bosszantó és felháborító esetek, melyek azt bizonyítják: néhány dolgozóban még mindig nem tudatosodott az, hogy saját magának dolgozik a saját üzemében, s minden munkaidejéből ellopott perccel saját magát károsítja meg. Ez a tény még nem tudatosodott sok dolgozóban és — sajnos — egyes üzemekben nem is tudatokormányunk bizalmából, a szovjet kormány segítségével, négy hétén keresztül tanulmányoztuk a világ legfejlettebb mezőgazdaságát, a Szovjetunió kolhozait, szovhozait, gépállomásait. Mielőtt elindultunk, kértetek: nézzük meg, hogyan élnek és dolgoznak a kolhozparasztok.. Mennyi a jövedelmük? Mekkora terméseket érnek el? Milyen a házuk? Van-e saját tehenük és disznójuk? Mi lesz a megöregedett kolhozparasztokkal? Hogyan vesznek részt az asszonyok a közös munkában? geket" követelő „polcon ülőket, a dolgozóké lett a gyár, a föld. az ország. A dolgozók, a dolgozók képviselői határozták meg a kollektív szerződésekben, a munka törvényében azokat a követeimé, nyeket, melyek kimerítik a munkafegyelem fogalmát. önkéntes, szívesen vállalt fegyelem ez saját magunkkal, saját országunkkal, békénkkel szemben. A múltban „füty. työs asszony", hajcsár, pallér, tőkés állt a hátunk mögött, s a nyo. mor, az éhség korbácsát suhogtatta hátunkon, ha vétettünk a tőkés termelési rend „fegyelme" ellen. Ma saját önbecsülésünk, öntudatunk a munkai egyelem betartásának őre. A Rajk Lászlók, Mindszenti Jó. zsefek, Grőszök képében még itt kisért a keserves verejtékes szenvedésekkel, sivár reménytelenséggel teli mult. mégis naponta találkozunk eseteikkel, melyek azt bizonyítják, dolgozóink egy része annyira elfelejtette a keserves multat, hogy nem tudja kellőképpen megbecsülni a jelent sem. El. feledte az inaséveiben kapott pokérdéseiről van szó — visszahúzód. r,ak. nem szívesen vállalják ezt a „népszerűtlen feladatot". Hasonló hibába esnek egyes vállalatvezetők is. Hangzott már el vállalatvezető szájából olyan kijelentés, hogy „Nem szeretek büntetni!" De ki szereti megbüntetni a dolgozókat? Természetesen, hogy ez kényszerűség! A vállalatverstöket azonban azért állította az üzemek, vállalatok élére a dolgozó nép, hogy rendet tartsa,nak a szocializmus építésének ezen az őrhelyén, vezessék az üzemet, neveljék a dolgozókat, s ha kell, a rendelkezésükre álló hatalommal meg is büntessék azo. kat, akik vétenek a dolgozó nép érdekei, a közösség ellen. A munkafegyelem megszilárdítása szívós és állandó felvilágosító munka mellett igan nagy mér. tékben példamutatás kérdése. Ha az egyszerű dolgozó látja, hogy a Párt., szakszervezet- vagy tömeg. mert csak így lehet eredményesen felhasználni a gépek erejét és alkalmazni a tudományt a mezőgazdaságban. Láttuk és tapasztaltuk, hogy a kolhozparasztok elvégzett munkájuk arányában bőséges, gondtalan, emberi megélhetést biztosító jövede. lemben részesülnek a közös gazdaságból. Jártunk házaikban és mindenütt szép bútorokat, sok ágy. neműt, rádiót, villanyvilágítást találtunk. Megnéztük éléskamrájukat, mely telve volt liszttel, burgonyával, zsírra], szalonnával. Láttuk, hogy az asszonyok elvégzett munkájuk után ép úgy részesednek a közös jövedelemből, mint a férfiak, jó munkájukért magas kitüntetéseket kapnak a szovjet kormánytól. Láttuk, hogy üreg kolhozon. rasztok gondtalanul dolgozgatnak a házukhoz tartozó kis kertben és családjuk körében békésen, derűsen töltik el napjaikat. Az öreg kolhoztagokra, mert azok már nem tudnak, vagy csak igen keveset tudnak dolgozni, nem néz senki sem ferde szemmel. Ellenkezőleg, szeretettel és megbecsüléssel veszik őket körül és a kolhoz gondtalan megélhetést biztosít nekik a szociális alapból, mert mindenki ludja, hogy az öreg kolhozparasztok megérdemlik a boldog, gondtalan öregséget. Minél több kolhozt látogattunk meg, annál jobban erősbödött meg bennünk az a felismerés, hogy előttünk, magyar dolgozó parasztok előtt is nyitva áll a lehetőség, a boldogabb jövőnk érdekében nekünk is a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás útjára kell lépnünk. Elgondoltuk, hogy a kulákok s a reakciós papok és társaik, menynyi rágalmat szórtak a kolhozokra, hogyan rémítgettek és sokan rémítgetik ma is a falu népét a termelőszövetkezeti gazdálkodástól. Sokan, hazajövet visszaemlékeztünk, hogy gyakran magunk is elhittük ezeket az ostoba, rosszindulatú hazugságokat. Most már mindent máskép látunk, úgy látjuk magunk előtt a kolhozokat s a kolhozparasztok életét, ahogy a valóságban van! És most, hogy láttuk és tapasztaltuk az igazságot a kolhozokról, elhatároztuk, mi egyénileg gazdálkodó parasztküldöttek, belépünk a termelőcsoportba. Elhatározásunkat megkönnyítette, hogy a mi termelőcsoportjahiik többsége, jóval magasabb termést aratott; mint a velük szomszédol egyénileg gazdálkodók. Mi. egyéniieg gazdálkodó parasztküldöttek aláírásunkkal fogadjuk, hogy tagjai leszünk a falunkban levő termelőcsoportnak, vagy ha nincs termelőszövetkezeti csoport alakítását kezdeményezzük. Dolgozó parasztok! Parasztaszszonyok! Kövessétek ti Is a mi példánkat, lépjetek be a termelőszövetkezeti csoportokba. Ezzel a lépéssel nemcsak saját magatok, gyermekeitek, unokáitok derűs életének alapját teremtitek meg, hanem hozzájárultok hazánk mezőgazdasági felvirágoztatásához, békénk megvédéséhez. Harmadik parasztküldöttség egyé. oileg gazdálkodó tagjai. Budapest, 1951 augusztus hó. A felhívás; a parasztküldöttség valamennyi egyénileg gazdálkodó tagja aláírta, köztük Fási Báünlné nagymágocsi, Gonda József sándorfaivi és ördög István pusztamérgesi dolgozó parasztok, Csongrád me, gye egyénileg gazdálkodó kii dat. tei. Az imperialisták szándékosan késleltetik a koreai kérdés megoldását A pekingi sajtó a keszoni értekezletről A pekingi sajté szerint az amerikaiak azért igyekeanek hátráltatni a koreai béketárgyalásokat, hogy szándékosan nemzetközi fe. szültséget keltve, tető alá hozhassák az egyoldalú japán békeszerződést és meggyorsíthassák Japán újrafeifegyverzését. A pekingi lapok rámutatnak, hogy Malik elv. társnak a tűzszüneti tárgyalások megindítására irányuló javaslata milyen zavarba hoz'ta a koreai, amerikai és japáni reakciósokat, annál a hatásánál fogva, melyet az egyoldalú japáni békeszerződésről és Japán felfegyverzéséről folytatott tárgyalásokra gyakorolt. A lapok idézik az United Press június 25-i, Tokióból keltezett tudósítását, amely nyíltan kimondja: „A csendesóceáni államok zöme csak addig egyezik bele ebbe a békeszerződésbe, amíg Koreába^ nyílt háború van. Amint létrejön a fegyverszünet, a japáni támadástól való félelmük arra fog vezetni, hogy módosításokat igyekszenek tenni a szerződésben, amely, nek célja Japán gúzsbakötése." A Reuter-iroda június 26-i tudósítása ismerteti a japáni külügyminisztérium Szóvivőjének nyi. latikozatát, amely szerint: „A koreai fegyverszünet, valamint a nemzetközi feszültség azt követő enyhülése arra vezetheti Angliát, a Ffilöp-szigeteket és néhány más áilamot, hogy szigorúbb békefeltételeket igyekezzék Japánra kényszeríteni." Az USA éppen ezért gyorsította meg az egyoldalú japáni békeszer. ződés megkötését. Ezt igazolja az USA számos lépésén kívül Marshall hadügyminiszter nyilatkozata is, amelyet július 18-án tett az amerikai képviselőház katonai hitelekkel foglalkozó albizottsága előtt és amelyben kijelentette, hogy a koreai fegyverszüneti tárgyalások szeptember eleje előtt nem fognak eredményre vezetni. Az amerikaiak remélik, hogy ad. digra befejeződik a japáni külön, békeszerződést tárgyaló sanfrancisciói értekezlet. Nem nehéz -belátni, hogy a koreai fegyverszüneti megbeszéléseknek amerikai részről történő akadályozása szorosan összefüg. gésben van azzal, hogy siettetik a japáni békeszerződés megkötését —• allapítja meg a pekingi sajtó. Az ENSz-küldöttség hétfőn sem íeSent meg a keszoni értekezleten Phenjan (Uj-Kína). A Koreai arcvonal főhadiszállásán közölték aiz Uj-Kína tudósítójával, hogy az ENSz-erők küldöttsége hétfőn sem jelent meg Keszonban és így hétfőn sem folytatódtak a koreai fegyverszüneti tárgyalások. kezűjét látja: sok esetben „ha neki szabad, akkor nekem is" — jelszóval — a rossz példát is követi. A Szegedi Kenderfonógyárból, az Újszegedi Kenderszövőből és még jó pár üzemből nagyon beszédes példákat lehetne felhozni errevomatkozóan. Nagyvonalakban ezek üzemeink, ben, vállalatainknál a munkafe. gyelem problémái. Meg kell mondani nyíltan, takargatás nélkül: az utóbbi időkben lazult a munkafegyelem.'Mi a teendő? Elsősorban is meg kell javítani a felvilágosító munka minőségét, nem mechanikus követelményeit. Meg kell szüntetni meri ez szorosan kapcsolódik a azt a hangulatot, hogy a munka- munkafegyelem kérdéseihez, hanem fegyelem problémáiba való erélyes azért, mert ez kötelességük: a ve. belenyúlás: népszerűtlen feladat, zetők teljesítését a becsületes, köEnnek a feladatnak a megoldása a telességeiket teljesítő dolgozók joszervezeti vezető becsületesen, tel- j érvekkel, hanem az életből vett kiismeretesen dolgozik, ha az ki. | példákon keresztül kell meggyőzni használja munkaidejének minden j a dolgozót, milyen nagy hibát kö. percét, akkor ő is igyekszik kö- ! vet el saját magával szemben, ha. veúni a jó példát. Ha ennek ellen, nem tarija be a munkafegyelem becsületes dolgozók előtt igenis népszerű feladat, mert ezzel jövőnket építjük. Ellenségeink előtt nyilvánvaló, hogy jövőnk építése „népszerűtlen feladat", de melyik vezető, népnevelő, becsületes munkás akar az ellenség előtt nép. szerű lenni ? Nem szabad a munkafegyelem ellen kisebb mértékben vétőkkel türelmetlennek tenni és ilyen esetekben a büntetésnek is nevelő hatásúnak kell lenni. A vezetők, a kommunisták a munkafegyelem terén is mutassanak példát, mert őket követik a többi dol. gos követeléseit! A vállalatvezető elvtársak ugyanúgy ne féljenek a felsőbb szervek felé hangsúlyozni a dolgozók jogos követeléseit, mint ahogy ne féljenek a munkafegyelem ellen vétők megbüntetésétől. Vegyék tudomásul: aki a munkafe. gyelem ellen vét, az vét az egész dolgozó nép ellen, az ellenség malmára hajtja a vizet, békénk ellen tör. Véssék jól az agyukba Lenin elvtárs szavait: „Le a haszonlesőkkel, le azokkal, akik kibújnak a munka alól, akik vonakodnak meghozni a szükséges áldozatokat a gozók. Ég végül: nemcsak szért. sr.vözelem ér.ioUSbo,,,!."