Délmagyarország, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-29 / 175. szám

V. A szegedi vasutasok békcharcának Is győzelmi á'Iomása lesz augusztus 12, az első magyar vasutas-nap Csongrád megye második helyen áll az országos begyűjtési versenyben, járások versenyében első a szegedi járás A SzGT V. teljes ütésének le-ele Rákosi elvtárshoz AZ MDP CSON G R ADMEGYE! PARTB IZOTTSAG A N A K LAPJA VII. PVF. 175 SZÁM ARA 5<l l ll l.f l! VASÁRNAP, 1051. JUÍAUS 29. Ünnepi készülődés jegyében (Sz. J.) Üzeimeinkben, gyárainkban, a földeken, hivatalokban egyre több ember érti meg és érzi magáé, nak azt az igazságot, melyet Sztá. lin elvtárs így öntött szavakba: „Ilt a dolgozó embert megbecsülik. Itt a akik ezt a jármot a nyakára rak Iák. És négy év multán, 1949 augusz_ tus 17-én, mint a magyar dolgozt nép megmásíthatatlan akarata: mondotta ki az országgyűlés elöl dolgozó nem kizsákmányolók javára Rákosi Mátyás elvtárs talán ugyandolgozik. hanem saját maga, saját' osztálya javára, a társadalom javára. Itt a dolgozó ember nem érzeteti magát elhagyatottnak és egyedülállónak. Ellenkezőleg, nálunk a dolgozó ember magát országa szabad'. polgárának, társadalmi tényezőjének érzi. És, ha jól dolgozik, ha megadja a társadalomnak azt, amit tud — a munka hősének számít, di. csöség övezi". Igen! Ebben az igaz. ságban kell keresni a gyökereit annak, hogy a munka hőseinek tekintélyes számú csapata naponta nö. vekszik, a szocializmus építésének minden órájában új erők. a munká. nak új hősei törnek fel a tömegek közül, hogy elfoglalják a termelésben. a társadalomban azt a helyet, mely a munka élenjáróit megilleti a szocializmust építő országban. Dolgozó népünk nagy napra, Alkotmányunk évfordulójának méltó megünneplésére készül. Fel akarja használni ezt az ünnepet a béke melletti harcos, tettekben megnyilvánuló kiállásunk bizonyítására. Az üzemek, termelőszövetkezeti csopdrtok, állami gazdaságok, brigádok s egyéni .dolgozók között is nemes vetélkedés indult meg nemcsak helyi, hanem orszáeos méretekben. Mióta a DiMÁVAG dolgozói elindították az alkotmányi versenyt, gyorsabban csattognak a vetélők szövőgyárainkban, több szenti termelnek a föld mélyéből bányászaink. fellángolt a verseny heve a dús termést betakarító dolgozó parasztjaink között, gyorsult ütemben nőnek ki a földből az iskoláit. kórházak, gyárak, lakások falai: nagyobb tempóban épül a szocializmus. Milliónyi dolgoző kiáltotta oda, nem szavakkal, hanem a hétköznanok napv tetteivel a déli határainkon nyüzsgő gyilkosok és árutok gyülevész bandájának és gazdáiknak: megvédjük. a Szovjetuniótól kapott szabadságunkat, megvédjük azokat az eredménveket. melyeket nagy Pártunk vezetésével eddig kivívtunk, megvédjük gyermekeink életét,' a békét. Azöh a napon teszünk ismételten hitet mindez mellett, amikor kétéves év. fordulóját ünnepeljük szabad életünk okmányának, az Alkotmánynak., A mi népünk szolga volt ezer évig. Tatárok, törökök sarcolták, évszázadokon át ült a nyakán a német s szívta a vérét király, főúr, főpap, földbirtokos, bankár, kapitalista. Wcrbőczi szerkesztett számára „alkotmányt" s a Héjjas Ivánqk bö'.lérbicskája gondoskodott arról, hogy ennek az „alkotmánynak" a betűi valósággá váljanak. Csendőrpuskatust a paraszt hátára, ha lázad az „ezeréves alkotmány" ellen, kötelet Sallainak, Fürstnek a nyakára, ha nem ért ezzel egyet, börtön mélyére Rákosi Mátyással, ha arról mer beszélni, hogy mindez nem lesz így örökké. Éz volt a mult „alkotmánya", melyben minden jog az uraké volt « minden kötelesség a munkásé, paraszté. Fölyókké dagadva hömpölyöghetne a jogtalanság évszázadai alatt kiöm'ölt vér, tengerré áradna a könny s megostromolná a bitófák erdeiét a sok ja.iszó, utolsó sóhajtás. Ezt az örökséget kanták aemzedékről-nemzedékre a iobbágvok. zsellérek, bérrabszolgák ivadékai. a magvar élet kisemmizettéi A Dózsa Györgyök. Kossuthnk, Petőfik idejében és 1919 ben felvillant egy-egy röpke időre a szabadulás reménysugara. hogv azután annál keménvebben sűitson a korbács, annál szélesebben hömpölyögjön a mártírok vérének folyama. S amikor már c-ak legiohbj'aink bíztak a jövendőben: felkelt keletről a nao, világos lett. Szemébe nézhetett a magyar nén a nyakára te'enedett vérszopéknak, , SzálnsiakMk.Horthyknak. We'sv Mnnfrédeknek, Ohorinoknak. PalHavichiniknek. Mindszenti Józsefeknek s a többi címeres bitangoknak akik nyomorgatták és akiknek'őrei apíttk. nagyapáik vérében gázoltak. A történelem teliessé tette a kö'.tö szavát: ,.... Bár fölül a gálya s elül a víznek ária, azért a víz az úr!" A szovjet harcosok secítzégével. a kommnnistjik vezetésével lerázta a nép, a nvakára rakott jármot és elsöpörte azokat, azokat a szavakat, melyekért annakidején Horthy vérbírósága az életére tört: „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom adui. gozó népé!" És: „...a mi alkot, mánytervezetünk abból'indul ki hogy társadalmunkban egyre in. kább visszaszorítjuk és felszámoljuk a kizsákmányoló osztályokat. Tár., sadalmunk ezzel párhuzamosar egyre inkább két — egymással sző. vetségcs, egymással baráli viszonyban álló — osztályból: a munká. sokból és dolgozó parasztokból áll. Ennek megfelelően nálunk a dolgo. zó nép van uralmon. A dolgozók < szövetségén belül a vezetés, a társadalom és az állam vezetése a ha. ladottabb, szervezettebb osztálynak, a munkásosztálynak kezében van". Az országgyűlés megvitatta az alkotmánytervezetet és megszületett c magyar nép első igazi alkotmánya, az az alkotmány, melyre hosszűhoSszú évszázadokig hiába várt c magyar dolgozó nép. Az urak jo. gainak és a dolgozók kötelességeinek rendjébe új rend lépett: „ A Magyar Népköztársaság társádalmi rendjének alapja a munka". Jogokat kapott a dolgozó nép s az urak. kai szembeni kötelességek helyébe £ saját államával, saját magáva: szembeni kötelességek léptek. Eltűnt a Petőfi által „koronás gyil kosoknak" nevezett királyokra em. lákeztető címer 'Is, helyébe a magyar nép által azóta» oly szeretetté vált szimbólum, a kalásszal övezett, vöröscsillagos, kalapács-kalászos cí. mer lépett. Ezt a napot: 1949 augusztu: 20„ét soha nem felejtik el dolgozóink s ezért lángolt fel most. kétéves érv-fordulója előtt a munkaverseny, melynek során • ezrével válnak a munka hőseivé, az' egász ország megbecsültjeivé azoknak nagyapáknak az unokái, akik egész életükön keresztül éheztek, fáztak, rongyoskodtak: roskadoztak az „ezeréves alkotmány" alatt. A mi alkotmányunk felemeli az egyszeri! embert, új erőt önt az elmaradóba. Ezernyi példát lehelne erre felhozni, de elég megemlíteni az ecsetgyári Barcsa Margit példáját. Ez az ifjúmunkás az üzemben nemrégen még a „hátul-kullogók".hoz tartozott, 88 százalékos termelési eredményével. Az alkotmány ünnepére való készülődés lázas ütemében, győzelmi hajrájában tudatosodott benne, mit köszönhet az alkotmánynak. Ma már 113 százaié, kos eredményével a munka élenjárói közé, társadalmunk megbecsültjei közé tartozik. Igen! A társadalom legmegbecsültebbjei közé tartó, zik." Hiszen ki ne ismerné Szegeden a Textilkombinát kitüntetett sztahánovistáit: Hajó K, Etelkái, Ézsiás Katalint, vagy Czalbert Fe. rencnét az Újszegedi Kenderszövö. bői, Makra Gyulát a Szegedi Kendél-fonógyárból. Kertes Endrét r Ruhagyárból és a többieket, akiknek neveivel naponla találkozunk az újságban, akiknek fényképei mo. solyognak ránk az üzletek kirakataiból, a mozi vásznáról, ök azok akik legmaradéktalanabbul elege! tetjek azoknak a kötelességeknek melyeket lefektet alkomtányunk f terroó-zslesen ők részesülnek legbővebben azokból a jogokból is, melyekről intézkedik szabadságunk ok. mánya. Az ő táboruk növekszik A Szovjetunióban tartózkodó egyénileg dolgozó parasztküldöitek táviratban jelentették be Rákosi elvtársnak a termelőszövetkezetbe való belépésüket A Szovjetunióban tartózkodó magvar parasztküldöítség tagjai az alábbi táviratokat küldték Rákosi Mátyás elvtársnak„SZERETETT RÁKOSI ELVTÁRS! Most, amikor csoportunk Kazahsztán területén befejezte tanulmányútját, Ismételten köszönetet mondunk Rákosi elvtársnak, hogy chetövé telte számunkra, hogy ml. :nég egyénileg gazdálkodó dolgozó parsazlok személycsen győződhez'dink' meg a szocialista nagyüzemi -azdálkodás fölényéről és a kolbor togok boldog, vidám éleiéről, amit a szovjet nép, a Bolsevik Párt és 'ztálin elvtárs vezetésével valósított meg. Amit itt láttunk, méreteiben és szépségében minden elképzelésünket felülmúlta. Meggyőzölt minket n szoela'lsla nagyüzem! gazdálkodás fölényéről és arról, hogy annak a sok rágalomnak, amit a ku"ákok ás a többi reakciósok, a dolgozó nép ellenséeei a kolhbznkra mondanak, eevc'Ien szava sem igaz. MI a látottak alapján tud;«k, hogy akkor harcolunk tegjob :>an a békéért, ötéves tervünk megvalósításáért ás úgy szolgáljuk legjobban a dolgozó parasztságunk érdekét, ha követjük a kolhozparaszfok példáját. Ezért ml, okik még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok vagyunk, elhatároztuk, hogy hazatérésünk után mi is rá fogunk térni a szövetkezeti gazdálkodás útjára és azon leszünk, hogy minél több dolgozó paraszttársullkat győzzük meg ennek az útnak a helyességéről, Eljrn a világ dolgozóinak tanítója. a béketábor lángeszű vezetője, Sztálin elvtárs. Éljen a Magyar Do'gozók Pártja és szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs, akinek vezetésével biztosan haladunk a .szocializmus felé. Ezt a táviratot a csoport tizenhárom tagja, közöttük Ördögh Imre pusztamárgesi küldött írták alá. Az I. csoportban huszonegy egyénileg dolgoző paraszt jelentette be belépését a termelőcsoportba — közöttük Gonda József sándorfalvi paraszlküldött is. A II., Grúzia—Dagesztán-csoport valamennyi tagja — számszerlnt 21 egyénileg dolgozó paraszt — jelentette belépését a termelőszövetkezetbe. ők a következő táviratot küldték Rákosi elvtársnak: „DRÁGA RÁKOSI ELVTÁRSt A Szovjetunióban tartózkodó pa. raeztküldöltség negyedik csoportja az Ukrán Szocialista Köztársaság területén járt. Az itt eltöltölt kit hét alatt életteljes valóságban la-, nulmányózhattuk a szovjet mezö, gazdaság szervezetét, a szovhozo• kat, a kolhozokat, a gépállomásokat és a kísérleti kutatóintézeteket, Mindenek felett tanuhnányulv.nk minden órájában mi, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok azt érez. heltűk és arról győződhettünk meg, hogy a szovjet mezőgazdaságban a paraszti gazdálkodás nem kínlódás, küzködés, hanem felszabadult, boldog emberi élei. Amilmr apró részleteiben közvet. len közelről világosan megismerhettük a szovjet kolhozparaszlok életét, alulírottak valamennyien elha. tároztuk, hogy visszatérve szép hazánkba, mi is a termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára lépünk és raj. tunk kivül még odahaza számtalan becsületes dolgozó paraszltársunknák mutatjuk meg a helyes utat." A negyedik csoport Rákosi elvtárshoz intézett táviratát tizenkilenc küldött írta alá, közöttük Kiss Mihályné királyhegyesi egyénileg dolgozó parasztasszony is. Cséplőgéptől a hegyü / főhelyre A begyűjtési kötelezettség túlteljesítésével köszöntik Alkotmányunk finnepét A FELSŐVÁROSI DOLGOZÓ PARASZTOK A felsővárosi feketeföldeken lévő tanyák udvarán hatalmas szalmakazlak hirdetik, hogy itt a környékben már befejeződött a cséplés. :Az itt lakó gazdák egymást túl. szárnyalva tesznek eleget beadási kötelességüknek, példát mulatva uz alsóvárosiaknak, ahol bizony még lemaradások mutatkoznak. A felsővárosi feketeföldiek 82. szám alatt lakik Szőke Pál 13 holdas középparasat. Gabonáját egyenesen a géptől vitte a begyűjtő, helyre. Kocsija többször fordult azon a napon. S beadási kötelezettségének 100 százalékig eleget lett és ezenkívül 905 kiló búnál adott be „C* vételi jegyre. Kint az udvaron Szőke Pál felesége és eladó lánya foglalatoskodik. A gazda nincs itthon. Egyik leányának segít a behordás elvégzésében, mert nemsokára odaér a gép és ott is csépeiik a búzát. — Jólfizetett az idén itt nálunk is a búza — mondja Szókéné. Holdanként átlag 10—12 mázsát arattunk, pedig itt jócskán szikes a fold. Igaz, nem sajnáltuk a trágyát S idejében elvetettük az őszszel a gabonát. Sok munkánk volt vele, mert a földünk 4—5 darabban van s egyik messzebb esik innen a tanyától, mint a másik a bizony sok idő eltelik addig, amíg kocsivá] odaérünk. De azért nem saj. amit a „C"_vételi jegyre beadott gabona után majd szabadon meg. Őrölhetünk. Közben előkeresi az átvételi lapokat a boldoga-n mutatja, hogy a beadott gabonáért 1751 forintot kaptak. — Jól jön most a házhoz a pénz — mondja —, mert ahol eladó sorban a lány, mint nálunk, ott már készíteni kell a kelengyét. Az utalványra, amit kapunk, az ő részére akarjuk megvásárolni a szükséges holmikat Szókéné mosolyogva néz lányára, aki a kemence padkáján ül. Ül és hallgatja a beszélgetést, végül köz. beszól. •— Édesanyám, a tojásbeadási kötelességünket is már 100 százalékra teljesítettük és nem is mondja. — Hát igen — feleli az anyja — de a tyúk beadásánál egy kicsit elmaradtam, de hizottlibát akarok majd beadni. • Lesm most kukoricánk le bőven és lesz majd miből tömni a libákat. Közben szives szóval, uszonnávai kínálja az idegeneket és tovább mesél. A tarlóhántást is már majd. nem befejeztük, már ma készen lett volna, -ha az uram nem megy el segíteni a lánycsmékhoz. De a kukoricát mór régen elvetettük, hogy biztosítsuk a teheneik számára a téli takarmányt. Már szépen fejnáltuk sem az időt. sem a munkát, Igyekeztünk mindent idejében elvé- i lődik is a jó esők után. gezni, a gyomtalanítást, az ara- Nem messze van ide Terbe Mitást is. | hály tanyája. A népi demokráciá. — Mi tavaly is beadtuk felesle. ] tói kapta 4 hold földjét a földosznaponta a Barcsa Margitokkal. Ar | ges gabonánkat. Az idén se tartót- [ táskor. Ezenkívül még 6 hold földet „ezeréves alkotmány" idején a szen. I ;unk vissza, csak egészen keveset, ' művel kishaszonbérletben. Az Ő udvedések árja növekedett nap, mini P nap. Má a munka hőseinek csapata növekszik naponla. Tegnap még csak | teljesítjük ötéves tervünk előiránv10 élenjáró volt. ma már 100. hol- -m.i nap pedig ezer lesz a számuk, ők a hordozói, megtestesítői a szocializmus építésének, megtestesítői Ma. gyarországon annak a sztálini igaz. ságnak, hogy „a szocializmus csak a munka magas, a kapitalizmusénál magasabb termelékenységinek alap. jáh győzhet". Hosszú volt az út, melyen a mult ezeréves sötétségéből a Magyar Népköztársaság Alkotmányáig. a mi, a dolgozó nóp alkotmányáig elértünk, de az az út sem volt rövid, amit ennek a* al_ kotmánynak a megszületésétől eddig megtettünk. Diadalmasan épít_ varán is ott tornyosodnak a halalmas szalma kazlak, jelezve, hogy már itt is befejeződött a cséplés. — Igen, már a hét elején elcsépeltünk — mondja Terbe Mihály. — Már be is vittem a gabonát a begyűjtőhelyre, sőt túlteljesítettem beadási kötelességemet, mert 611 kiló gabona helyett beadtam 207 kiló búxát ée IS máxsa 58 klió roxsot. Ezenkívül „C"-vételi jegyre 711 kiló rozsot adtam be. Ezzel akarom népi demokráciánknak meghálálni, hogy engemet is földhöz juttatott s a saját földemen dolgozhatom. Az idén 10—12 mázsás termésát. lagot értem el. összesen 8 hold kalászost vetettem s igy volt böve-ft miből teljesíteni beadási kötelességemet. A pénzen, amit a gabonáért kaptam, kocsit szeretnék venni. — Ami pénzünk marad, azon meg ruhát veszünk — szól közbe a felesége. _ Az utalványon jutányos árban vásárolhatunk. Ma már nézegettem is -a fejkendöket, mert ez már nagyon megfakult. — Most is nagy munkában va. gyünk — szói újra közbe Terbe Mihály. — A kukoricát • tarlóhántÚH után már lehet kapálni. íme, a felsővárosi dolgozó parasztok közül két újabb élenjáróakik beadási kötelességük 100 százalékos teljesítésével s felesleges gabonájuk beadásával tesznek ele. get hazafias kötelességüknek s így köszöntik az ipari dolgozókkal együtt Alkotmányunk ünnepét. zatait, építjük, szépítjük, védelmezzük hazánkat. Olyan alkotásokat hozhatunk létre, mint a Dunai Vasmű, a Földalatti Gyorsvasút, az Inotai Erőmű, hozzáláthattunk a Szegedi Egyetem kibővítéséhez, már szinte megszoktuk, -hogy Dorozsmára kijár a villamos, a finom gyapotfonal tonnáit termeli a Szegedi Textitkombinát, kombájnok aratják földeink dús termését. Mindez két évvel ezelőtt csak terv volt az Alkotmány mutatta per. spektiva — ma élő valóság. Caoda.e tehát, ha üzemeink dolgozói eddigi termelési eredményeket, ha I új, harcos dal fakad költőink, dalo. J— I — A. Á.Í-.Z T. - . I WltM /« ftálrnvt >'/ |\<A Ar. A I'MM dolgozó parasztjaink azon versengenek: ki ad több gabonát az államnak. ki teljesíti jobban kötelességét, ha munkás, paraszt vállvetve küzd a meglévő hibák kiküszöböléséért és sujt le kemény ököllel ellenségeinkre? Az Alkotmány a ml életünk tükre, gyermekeink szőkeségét, dolgos asszonyaink, lányaink boldog mosolyát, férfiaink erős fegyvereit: békénket látjuk benne. Ezt védjük, amikor az ünnepi készülődés jegyiben erősebben szorítjuk meg a munlcaszerszám nyelét, amikor a gabonabeadási kö. Alkotmányunk évfordulójának tisz- i telezettség többszörösét rajtjuk fel jük azóta a szocializmust, sikerrel teletére egymásután döntik meg az a magtárba induló kocsira, amiltor saink ajkán, amikor újra és újra, még több tudást szomjazva hajol a könyv fölé fiataljaink feje. A Gröszök, Rajk-féle banditák képével, a lógósok, munkafegyelemlazítók. bér. és aormaesalók álarcában kísért még néha az „ezeréves alkotmány" múltja, megcsap még bennünket a sötét századok dohos szele de a grafikonok felfelé futó szára, ter. veink sikere, népünk egységes, szilárd békeakarata azt hirdeti, amit egyik nagy költőnk jóslatszerű szavai már több mint 30 éve odavág, tak az urak szemébe: „Ez az or. szág a mi országunk, itt mostmár a mi kezünk épít. Tobzódtatok, tobzódtatok, éppen elég volt ezer évig!"