Délmagyarország, 1951. június (7. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-24 / 145. szám

VASÁRNAP, 1951. JUNIUS 24. — Azért vagyok bűnös — mon­dotta —, mert 1944 őszén, amikor 9 szovjet hadsereg bevonult Pá­josszentkűtra, én egy úgynevezett polgárőrséget szerveztem és vezet­fetn. Ez a polgárőrség az én uta­sításomra megölt körülbelül har­minc szovjet katonát. Egy szovjet katonát én magam öltem meg. Azt, hogy Ilyen sokáig tudtam bujdosni, annak köszönhetem, hogy Mindszenty József herceg­prímás és Grösz József kalo­csai érsek, akik ismerték Pálos­szentkúíon elkövetett bűneimet, felkaroltuk és segítettek engem. Vezér-Wiesel ezután elmondotta, pogy a bencéseknél nevelkedett, majd belépett a Pálosrendbe. A szovjet hadsereg bevonulása után Pálosszenlkúton ,poIgárőr­íég" címén 25—30 tagból álló terrorkülö­i nftményt Szervezett azzal a eél­Isl, hogy minél több szovjet katonát megöljenek. Állandóan erre utasítottam őket és megparancsoltara, hogy ezekről a gyilkosságokról számoljanak be ne­kem — mondotta. Mint pap is igyekeztem felhasználni erre a cél­ra a templomot. A szószéken kifej­tettem, hogy a szovjet katonát megölni nem bűn. tehát aki meg­öl szovjet katonát, bátran jöjjön hoziám és fel fogom oldani bű­nétől. Jöttek is, meggyóntak és én fel is oldottam őket. Olti: Hány gyilkosságot követett el ez a terrorcsapal? Vezér-Wiesel: Körülbelül 30 szovjet katonái öltek meg. Olti: Adott ön utasítást kon­krét gyilkosságok elkövetésére is? Vezér-Wiesel: Adtam. Ez 1944 december 31-én történt. Feltűnt a pálosszentkúti tanyavilágban egy szovjet katona, akit a nép köznyel­ven csak Miskának nevezett. Uta­sítottam Hajagos Tóth Mátyást és Kiss Szabó Jánost, menjenek útón­ná. öljék meg. A továbbiakban arról számolt be Vezér-Wiesel, hogy a legembertelenebb módon gyil­kolták meg az emberei a ma­gánosan talált szovjet katoná­kat. „Orosz vadászatnak" neveztem én ezt az akcióit — mondja, — mikor fegyveres emberlemmel éjszakán­kint a tanyavilágot jártuk., hogy szovjet katonák után kutassunk. Nagyon sokszor én is részit vet­tem ilyen akcióban. Töhbször lö­völdöztem én is a szovjet katonák­ra. Amikor a sok gyilkosság nyo­mán kezdtek nyomozni az e!tiint katonák után, állandóan figyelmez­tettem emberelmet, hogy jól rejt­sék el a holttesteket és minden bűnjelet tűntessenek el." A pálosszentkúti rendház főnökévé nevezték ki a gyilkos Vezér-Wieselt Olti: Mondja et, hogyan volt az, •mikor sajátkezüleg is gyilkolt? Vezér-Wiesel: 1944 december kö­zepén történt, az egyik napon, ügy 11 óra körül körül becsengettek a kolostorba, ahol ketten tartózkod­tunk. Könyves Lajos testvérrel, ki­mentünk a folyosóra, az ajtón egy középtermetű szovjet katona lé­pett be. Én rátámadtam a katoná­ra. ütlegelni kezdtem őt, majd a pénztárszobánál kezét hátracsavar­tam és jobb öklömmel óriásit ütöttem a nyakszirtjére. A katona elájult. Testemmel nekinyomtam a falnak, elraboltam tőle piszto­lyát és fejbelőttem. A katona a lövéstől lezuhant a földre. A gyilkosság után, mint Vezér­Wiesel elmondta, igyekezett ki­mosni fehér reveTen díját, amely véres lett. Azután megebédelt, majd Könyvessel együtt a kertben elás­ta a holttestet Itt maradt a holt­test 1945 április 11-ig, Vezér-Wie­sel letartóztatásáig. A kiskunfélegy­. házi rendőrség Vezér-Wieselt ál­landó uszításaiért a népi dema­krácia ellen — letartóztatta. Ékkor módot talált arra, hogy Tóth Il­lést megkérje, páter Bojos Ákossal együtt vigyék ál a holttestet a kis­temetöbe. ez megtörtént. Olti tanácselnök megállapította, hogy a vádlott előadását megerősí­ti a nyomozás, a helyszíni szemlén felvett fényképek. Ezután Vezér-Wiesel a tanácsel­nök kérdésére elmondta bujkálásá­nak történetét. Páter Bcsnyő Gyu­la Budapesten azzal biztatta, hogy „ne féljen, két hét múlva itt tesz­nek az angolok" és vidékre küld­te bujkálni. Ez 1945 júniusában volt. Olti: A Pálos-rend vezetői tudtak az ön gyilkosságairól? Vezér-Wiesel: A Pálos-rend ve­zetőinek én rendszertat beszámol­tam gyilkosságaimról. Olti: Ezt úgy terjesztették, mint pálosrendi dicsőséget? Vezér-Wiesel: Igen. Vezér-Wiesel még hozzáfűzte: 1946—47 telén az esztergomi Szent József-otthon apácazárdájában rej­tőzködött. majd a kőbányai lengyel szalézicknél volt. később pedig, 194EFben Törökbálinton a keresz­tes-nővérek zárdájában bujt el, amire Shvoy Lajos székesfehérvári püspök adott jurisdictiot neki. A vádlott elmondta, hogy a Pá­los-rend generálisa, Páter Markie­wies Péter szintén tudott a pálos­szentkúti gyilkosságról. ö is megdicsért engem és azt mondta: „Pálos-munkát végeztem" — mondotta. Olti: ön tagja volt a rend taná­csának is? Vezér-Wlescl: Igen. Amikor a generális megtudta, hogy Pá­losszcntkúton mit cselekedtem, 1945 Januárjában kinevezett n rend tartományi tnnárs tagjá­vá és a pálosszentkúti ház fő­nökévé is. Olti: Milyen más támogatásban részesült még többéves bujkálása alatt? Vezér-Wiesel: A Pálos-rend ve­rstől rendszeresen ellátlak pénzzel. Ezt a pénzt a perselypénzből vet­ték. abból, amit a hívek vallási célból adtak a rendnek. Vezér-Wiesel erután elmondot­ta, hogy Karácsonyi Guido plébá­nos a szegedi egyházmegye terüle. tére is megszerezte számomra u gyóntatási engedélyt. Olti: Kitől? Vezér-Wiesel: Hrmvas End'o csanádi püspök úrtól. Karácsonyi megkiért engem, hogy menjek fel a püspökhöz s kérjem meg, hogy he­lyezze valahová egyházi beosztásba, ahol dolgozhatna is, de rejtve ma. radna a hatóság szeme elől. Én el. mentem a csanádi püspök úrhoz, Hamvashoz. Olti: Személyesen? Vezér-Wiesel: Személyesen. Olti: Hol kereste fel? Vezér-Wiesel: A püspöki palo­tában, Szegeden. Akkor elmondtam — folytatja —, hogy én bizony nehéz helyzetben vagyok, mert 1945 telén polgárőre­immel több szovjet katonát megöl, tünk Pálosszentkú'on A püspök úr akkor azt ajánlotta, hoyy menekül, jek el. Olti: Pétery József ia aogítette önt? Vezér-Wiesel: Igen, Pétery Jó. zsef is tudoH az én pálosszentkúti bűneimről és segített, Vezér-Wiesel a következőkben ar_ ről vallott, hogy Pétery József en­gedélyével löbbízben is tartott úgy. nevezett népmissziót a váci egyház­mo.gye községeiben. Elnök: Az egyházi személyeken kívül Világi személyek segftettek.e Önnek bujkálásban? • Vezér-Wiesel: Igen, az egyházi személyeken kívül rejtegettek en­gem a szeretőim is. Elnök: Szeretői? Vezér-Wiesel: Igen. Én, mint pap, nagyon bűnös és erkölcstelen életet éltem. Olti: És ezt tűrték a rend tag­jai? Vezér-Wiesel: A rend tagjai tűr. ték, mert ők is hasonló életmódot folytattak. 1948 tavaszán, egy bu­dapesti leánnyal szekssuális kap­csolatot 'artottam fenn. Olti: Nem tudta magáról, hogy pap? Vezér-Wiesel: Tudta. Én azt mondtam, hogy ki fogok lépni a rendből és elveszem feleségül. Mi­vel másáil&potba került s én ille­galitásban voltam, rávettem arra, hogy más férfihez menjen nőül, nőül is ment és megszülte gyer­mekét. Olti: Elég, erről már nem beszé­lünk többet, ön 1950 januárjában még bujkált? 4 pápa „különleges áldással" julalmaxta a gyilkosokat érdemeikért Vezér-Wiesel: Igen. Olti: Kapott ön ezidőben valami okmányt? Vezér-Wiesel: 1950_ben kaptam a pápától egy külön áldást. Olti: Erről okiratot szoktak ki­állítani? Vezér.Wiesel: Igen. A pápai ál­dás az én nevemre szólt, páter Ve­zér Ferenc nevére. Olti: Csellár, tessék kérem ki­jönni, igaz ez? Csellár: Igen. 1950 januárjá­ban Veaér, Bolyost és én kantunk Rómából, a Vatikántól „különleges pápai áldással" címmel okiratot. Olti: Különleges pápai áldás volt? Csellár: Igen. Egy distes okirat volt ez. Körbe díszítve s a díszítés­be rendi, pálos motívumokat is ik­tattak be. Olti: Ezt az okmányt Zembrzusky Mihály küldte önnek és ön továb. bílotta"? Csellár: Igen. Soltvadkertre küldtem, ott bujkált Vezér. Olti: Ez gyakori áldás, vagy rendkívüli kitüntetés? Csellár: Rendkívüli kitüntetés. • Ezután a védő intézett kérdést Vezér-Wiesel Ferenchez. Az elnök ezután berekesztette a tárgyalás* Folytatását hétfőn rag­gel fél kilenc órára tűzte ki. (MTI) Versenyben szépítik a várost, termelik a gyümölcsöt, zöldséget 3 ^88léSZgf ftOÍflOZÓi Illatozó rózsák, tarka virágok fo­gadják a belépőt az ujszegedi álla. mi kertészeiben. Nincs a közelben senki, csak a portás. A dolgozók nagyrésze a baktói "gyümölcsösben dolgozik. szedik a cseresznyét, földi, epret. Akik itt maradtak a kerté­szetben virágokat palántálnak, gyomtalanítanak. Pontosan, tervszerűen végzik a kertészet dolgozói a munkát. Igyek­szenek minden talpalatnyi földet jól kihasználni. Azokba a földekbe, me_ lyekről már leszedték a karalábotés karfiolt, krizantémpalántákat ültet, nek. A melegágyakból is rég kifo. gyott a melegágy! karaláb és ubor. ka. Most fiafal ciklámenok nőnek a náddal befedett üveglapok alatt. Nagy gondal nevelik » kertészet dolgozói, még a forró napsugártól is védik. Fontos is, mert ez a virág nieim szereti a meleg napot. A cik­lámen novemberben és decemberben virágzik s ólénkszinű virágaival ta. vaszt varázsol a télbe. A téli hóna. pókra eső névnapok egyik legked. vesebb ajándéka ez, hiszen kinek nem okozna örömet egy cserép élénkvirágu ciklámen. A másik melegágyakban horten. ziák nőnek. Ez a virág is hosszú, gondos nevelést kíván. Egyévi gon_ dos munkának eredménye az, ami. kor teljes pompájában megjelenik a virágüzletek csillogó kirakataiban. A gyönyörködő!; nem is gondolnak arra, hogy milyen fáradságos mun. kának a gyümölcse áll előttük, mi. kor szinte akaratlanul megállnak a kirakatok előtt. A melegházak falánál négyszög, letes ládákban sokszínű leveleikkel kiosi virágpalánták várnak kiülte, tésre. Rengeteg virágpalániát nevel, ték az idén a kertészet dolgozói. Azt akarták, hogy olyan szép virágosak legyenek Szeged parkjai és utcái, mint még soha. Harcot indítottak a virágos Szegedért. Jő munkájuknak meg is látszik az eredménye. Parkjaink százszínű vi. rágdíszbea pompáznak. Teljesen be. fejeződlek már a kiül tetézek. A kül. városi utcák járdái mellett is sok ,ház előtt kicsi virágoskerteket ké­szítettek az ott lakó dolgozók. A kertészet ingyen adott virágpalán. tákat, hogy minél szebbé varázsol­ják lakásuk környákét a dolgozók. Több, mint 40.000 palántát adtak ki teljesen díjtalanul Az így kiadott palántál; értéke 4*000 forint A virágpalántákkal a dolgozók otthonát tették széppé. A rengeteg olcsó karalábbal, karfiollal, cseresz­nyével, borsóval és illatos földieper­rel a dolgozók konyhájára juttattak friss zöldfőzeléket és gyümölcsöt a kertészet dolgozói. Boldogan uj. ságolják, hogy a termelőcsojjortok­kal együtt mennyivel olcsóbban tud. ják adni az árut a szegedi dolgozók. nak, mint az "egyéni termelők. A cseresznyét, földiepret forint ötven, két forinttal Is olosóbban adták, mint az egyénileg dolgozók. Jó munkájuk eredménye, hogy hama­rosan nagymennyiségű zöldbabot és paradicsomot tudnak majd a piacon a dolgozók rendelkezésére bocsátani A kertészet dolgozói eddig elért eredményeik továbbfokozásával ké. szülnek Alkotmányunk megünnep. lésére. Ez alkalomból versenyre hívják ki a miskolci állami kerté, szet dolgozóit. Azok a dolgozók, akik még nincsenek versenyben most Alkotmányunk tiszteletére hosszúlejáratú versenyszerződése­ket kötnek. A tavaszi munkában jó kához. munkájukkal élenjártak Vízhányó János, Pataki András, Haska La­josné és Kiss István. A munkában, azonban a fiatalok sem maradtak le az öregek mögött. Az ifik közül a három legjobb Batki József, Pesti János és Szűcs János. A kertészet dolgozói igyekeznek munkájukat mi. nél jobban elvégezni, hogy munká. juk eredményeképpen több zöldség, félét, gyümölcsöt és virágot ad. hassanak Szeged dolgozóinak. A kertészet dolgozói ebédidő alatt mind összejönnek a kert különböző részeiből, bekapcsolják a gramofont és víg zeneszó mellett fogyasztják el az ebédet. Közben megbeszélik a napi munkát, majd dúdolják az is. mert dallamokat: megpihennek. Ebéd után újúlt erővel jókedvűen fognak hozzá a félbehagyott mun­A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Végrehajtó Bizottságának ülése Szófia (TASzSz), A Nemzetközi Demkoratikus Nőszövetség végre­hajtó bizottságának június 21.i ülésén folytatták a vitát Nora Ro. de,' az amerikai-angol beavatkozók és a liszinmani csapatok Koreában elkövetett gaztettednek kivizsgálá­sára alakult nőszövetségi bizottság elnökének beszámolójával kapcsolat­ban. Pak Den Aj a koreai nők és az egész koreai nép köszönetet fejezte ki a Nemzetközi Demokratikus Nőjzövetségnek, hogy bizottságot küldött az amerikai agresszorok gaztetteinek kivizsgálására és be­számolt a koreai nép „Mindent a frontért, mindent m győzelemért!" hatalmast hazafias mozgalmának sikereiről. Zinaida Gagarina, a Szovjet Nők Antifasiszta Bizottságának elnök­helyettese, a NDNSZ végrehajtő bizottsági tagja javasolta, hogy hagyják jóvá a koreai agresszorok gaztetteinek kivizsgálására alakult bizottság ténykedéséről szólő jelen­tést és a Nőszövetség titkárságának ezzel kapcsolatos intézkedéseit. Az indiai küldöti javaslatára a végrehajtó bizottság határozatot hozott a Koreában járt nőszövetségi bizottság munkájának eredményé­vel kapcsolatban. A végrehajtó bizottság az olasz küldöttség javaslatára levélbon for. dul az ENSZ közgyűlése és a Biz­tonsági Tanács elnökéhez, valamint az ENSZ titkárságához, amelyben követeli a több mint 91 millió tag­gal rendelkező Nemzetközi Demo. kratikus Nőszövetség nevében, hogy haladéktalanul szüntessék meg a koreai háborút. ,Minden nő, minden anya nevé­ben azzal a kéréssel fordulunk Ön­höz, Elnök úr, hogy terjessze eze. ket az okmányokat az ENSZ köz. gyűlése elé. Reméljük, hogy a Nemzetközi Demokratikus Nőszö­vetség küldöttségének megengedik, hogy riszt vegyen az ENSZ köz. gyűlésének est a kérdést megtár. gyalS ülésén. Azt is közöljük önnel, hogy eze­ket at okmányokat oly fontosnak, ax ENSZ eljárását, pedig oly köte. lexőnek tartjuk, hogy szükségesnek véljük a nőszövetségi bizottság je. J lentését é$ okmányait, valamint en­nek a levélnek szövegét megküldeni a kormányoknak, a Béke V Mg ta­nácsnak, minden nemzetközi demo­kratikus szervezetnek, minden saj. ti.szervnek és minden olyan sze­mélynek, akinek szívügye az em­beri jogok védelme és a béke- meg. őrzése" — fejeződik be a V. B. levele. " , Hatalmas sikerrel mutatta be szombaton délután az „Úttörő Színház' Szergej Mihalkov ,Vörös nyakkendő' című színművét Szombat délután a Szegedi 'Nemzeti Színházban tartotta meg bemutató előadását a Budapesti Úttörő Színház művészegyüttese, amely Szergej Mihalkov a „Vörös nyakkendő" című ifjúsági színda­rabját mutatta be. A szegfűi út­törők az előadásból megismerhet­ték a szovjet pionírok és a szov­jet dolgozók napfényes életét. Az úttörők az előadást mind­végig feszült érdeklődéssel figyel­ték és tapsviharral köszönték meg a művészek játékát. Az előadás után a gyermekek kifejezték kí. vánságukat: bárcsak többször jönn« az Úttörő Színház Szegedre. Ma két előadást tart az Uttöró Szín. ház, défcüőtt fél 11 és délután 4 órakor. SÁRGULÓ LAPOK — faíxataMák A Városi Levéltár régi iratai között találták meg azt a levetet, amelyben a nyomozó a „polgár­mester úrnak" jelenti, hogy Martonosi Ferencet fe­leségével és két gyermekével együtt kilakoltatták házából, s a földön lévő terméssel együtt lefoglalták n házat. Martonosi Ferenc kikerült az utcára, mert nem tudta megfizetni azt a hatalmas adót melyet kis házára és földjére kiróttak. Ez 1937-ben történt. A szegényparasztság körében a féktelen nvomor uralkodott ebben az Időben. Pár holdnyi földjük és egyszobás házuk ntán behajtott adóból a városi urak, a polgármester úr, meg a fő­ispán úr jártak autóval, dorbézoltak, amig a dol­gozó parasztok véres verejtékkel, éhezve, rongyosan dolgoztak, hogy ki tudják fizetni adójukat. Martonosi Ferenc két fiának sem volt lehető­sége arra. hogy legalább a hat osztályt végigjárják. József már tíz éves korában knlákeseléd volt. Kt­leneven-százlioldas gazdánál szolgált éhbérért. Az Istállóban lakott. Délben odalöktek elé egy tányér levest s nem törődtek azzal, hogy elég-e, vagy sem. Az Istállóban, ahol aludt, éjjel befagyott a vödörben a víz tél Idején. A gyerek egy pokrócba takarózva — nz Is a sajátja volt — aludt télen, azaz aludt volna, ha a hideg nem járta voln át minden por­clkáiát. Pedig volt a kóláknak nem egy használat­lan takarója, s hiába kérte, könyörgött Martonosi Józsrf, hogv megfagy egy takaróval: mindig „nem" voll a válasz. A kulák mulatozni járt be a városi korsmákba. A béresnek akár tél volt, akár nyár. az Istálló sar­kánál állva ke'lett megvárni, hogy kifogja a lovakat s részeg gazdáját ágyba fektesse. Egyszer n nehéz napi munka után elaludt. Ami­kor a kuták hazaért agyon akarta verni. — Még a melegvizet Is sajnálták tőlem — mondja Martonosi József. — A " "ra csontig sebes volt n fagytól és arra sem volta; tévesek. hogy egv kis melegvizet adtának, amiben p>- 'mosakodhattam volna. Nváron meg akármilyen dőli volt a here, na­ponta egy holdat le kel'ett vágni belőle. U«rv sze­rették volna, hogv még a bőrét «e vigye el tőlük az emberfia... Talán senki sem gyűlölt őket annyira mint ín ... ' A visszaemlékezés már nem fáj Martonosi Jó­zsefnek. Mosolyog az arca. amint elmeséli, hogy mi­ket csinált a kulák. A vásárhelyi „embervásáron" megvette a fiatal béreseket, kötelezte őket arra, hogy egy évig nála maradjanak. Azután úgy bánt a béresekkel, hogy legfeljebb egy hónapig bírták nála, azután megszöktek. Persze a kulák Ilyenkor nem' fizelett semmit. Egy év alatt 12 béres szökött meg tőle. • Mint minden szegényparaszt, Martonosi József éleiében l» döntő fordulópontot jelentett a felsza­badulás. Hét hold juttatott földet kapott. Ezt azzal hálálja meg, hogy minden évben példamutatóan mű­veli meg földjét. Az tdén Is már háromszor kapátta meg a kukoricát, s tányérteái már hányják a fejü­ket. Mtndrn nap figyeli a búzakalászokat, nézi fej­lődésüket. Ugy gondolja, hogy a jövő héten már viaszérésben iesz a búza s akkor megkezdi az ara­tást. — Tizennégy-tizenöt mázsás holdanként! átlag­termésre számítok — mondja és kezével végigsimo­gatja a súlyos búzakalászokat. — Utána száznapos kukoricát vetek, legyen minél több abrak a lovaim­nak. Édesapja ncm érte meg azt, hogy ne kelljen ret­tegni a végrehajtótól és ne kel'jcn a „polgármes­ter úrbos" könyörgö levelekel írni azért, hogy ne tegyék ki őket az utcára minden nélkül. De gyere­kel megérték s egyikük mint egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt, a másta pedig mint termelőszövet­kezeti csoporttag harcol azért, hogy ezt a boldog életet senki el ne vegye tó'tik. Az unokákból pedig tanító, tanár, vagv orvos lesz. Ok is paraSztgyeroke­ket tanítanak majd, de nem úgy, mint ahogy édes­apjukat tanították: nádpálcával, meg vonalzóval. A levéltárban a levél lassan megsárgul s az egykor utcára kidobott Martonosi család házában pedig napról-napra szebb és gazdagabb élet virul. (Vince)

Next

/
Oldalképek
Tartalom