Délmagyarország, 1951. június (7. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-24 / 145. szám

Gromiko elvtárs nyilatkozata kfliügyminiszterhelyettesek értekezletéről . Vhnmtico olvtArft, % Szovjetunió fcéprlseWj* * külügyminiszterbe. Jyetteaek tanácskozásán június £l-ém tett nyilatkozatában leszö gezte, hogy a párizsi tanácskozások pikertelenségének oka a három nyugati hatálom kormányának poli'iMK ~ Nyilatkozatában emlékeztetett ar_ pa, hogy a Szovjetunió kormánya nyolc hónappal ezelőtt javasolta az USA, Nagybritarinia és Franciaország kormányának, hogy haladéktalanul hívják össze a külügyminiszterek tanácsát a potsdami egyezmény teljesítése kérdésének megvitatására. A szovjet kormányt p javaslat megtételére részint az vezette, hogy a három nyugati hatalom kor* mánya már évek óta durván ) megsérti a Németország demliltarizálásáról szóló potsdami egyezményt, részint pedig az, hogy Németország demilitarizálásának kérdése nagyjelentőségű az európai béke és biztonság szempontjából. A három nyugati hatalom kormánya a közvélemény nyomására kénytelen volt tárgyalásokba bocsátkozni, azonban g tanácskozások egész időszaka alatt szembehelyezkedett a Szovjet, uniónak a béke megszilárdítására szolgáló Javaslataival. A nyugati hatalmak azt követelték, hogy a tanácskozások ne szo. rí'kozzanak csupán Németország demili tarizálásának megt árgyalására. A szovjet kormány beleegyezését adta a napirend kibővítéséhez és ja. vasolta, hogy a következő kérdéseket terjesszék a külügyminiszterek tanácsa elé: 7 A Németország demili'arizálásáról és Németország remilitarizálásának megakadályozásáról szól potsdami egyezmény teljesítése a négy hatalom által. 2

A Németországgal való be• keszerződés megkötésének meggyorsításáról és ennek megfe. lelően a megszálló csapatok kivonásáról Németországból. 3

Az európai helyzet megja. • vitásáról és a négy hatalom — a Szovjetunió, az USA, Nagybritannia és Franciaország — fegyverzete és fegyveres erői csökkentésének haladéktalan megkezdéséről. > , 4

Az északatlanti egyezmény• ről és amerikai katonai tá. maszpantok létesítéséről Angliában, Norvégiában, Izlandon, valamint más európai és közeikeleti országokban , 5

Az olasz békeszerződés • Triesztre vonatkozó részéBek teljesítéséről. ' A három hatalom, amely az egész tanácskozás folyamán a Szovjetunióval szembehelyezkedő egységes tömbként foglalt állást, más napirendi tervet javasolt, amely a következő pontokat tartalmazta: J

A mai európai nemzetközi • feszültség okainak és a Szovjetunió, valamint, az USA, Nagybritannia és Franciaország közti kapcsolatok megjavításához szükséges intézkedések megvitatása 2

A fügetlen és demokratikus • Ausztria visszaállításahoz szükséges szerződés befejezése. 3

A német egység visszaálli• tására és a békeszerződés előkészítésére vonatkozó kérdések. rf A román, bolgár és magyar békeszerződés. Ezután Gromiko elvtárs arról be. szélt nyilatkozatában, hogy a ket tervezet szövegének összehasonlítása megmutatja, hogy a három hatalom szövegezése elslklik a kérdések lényege felett. A vita folyamán nyilvánvalóvá v£lt, hogy a három hatalom javaslata a négy hatalom közötti kapcsolatok megjavításáról a valóságban ',a közvéleményt megtévesztő üres frázis. A bárom hatalom képviselői makacsul szembehelyezkedtek azzal a szovjet javaslattal, hogy a megfelelő pontban világosan rámutassanak a német békeszerződés megkötése meggyorsításának és ezzel kapcsolatban a megszálló csapatok Né. metországból történő kivonásának szükségességére — mondotta Gromiko elvtárs. A három hatalom kormányai még jobban felfedték álláspontjukat a vita során, amikor szembehelyezkedtek a potsdami egyezményre való minden utalással és azzal a szovjet megszövegezéssel, amelyik „Németország remllilarJzálása megakadályozrisdnak" kérdéséi java. solia. A szovjet küldöttség a megegyezésre való törekvésében beleegyezett e pont szövegéneik megváltoztatásáig, Á három halálom, küldöttsége' azonban ekkor azt követelte, hogy ezt a pontot szorítsák háttérbe a napirendben, mert főtörekvésük az volt, hogy a fegyveres erők csökkentése helyett a színvonal kérdését, azaz a fegyverkezés esetleges fokozását állítsák előtérbe. Ezért ennek a kérdésnek napirendi helye függőben maradt a tárgyalások folyamán. A három hatalom küldöttsége a négy hatalom fegyverzete és fegyveres erőic- csökkentéséről szóló szovjet javaslat megvitatásánál is megakadályozta a megegyezést. Kö. vetelték, hogy a kérdés megszövegezésében ne tegyenek említést a csökkentés „haladéktalan" megkezdéséről és hogy ezt a kérdést ne jelöljék külön pontként. A szovjet küldöttség ebben a kérdésben is előzékeny volt. A három hatalom képviselői a tárgyalások során elárulták, hogy kormányaik továbbra is folytatni akarják a fegyverkezési versenyt s a francia koirmány például egyenesen a miniszterek tanácskozása elé szándékszik vinni Franciaország „fegyverzete színvonala" fokozásának kérdését és hogy a három hatalom kormánya a fegyverzet csökkentésének egész kérdését általában el akarja temetni azzal az ürüggyel, hogy fegyverzetük színvonala állítólag „elégtelen". A szovjet küldöttség még a legkisebb lehelőségét sem akarván elmulasztani a külügyminiszterek tanácsának összehívására és arra, hogy ezt a kérdést érdemileg tárgyalják, hozzájárult ahhoz, hogy mindkét ezzel a kérdéssel kapcsolatos nem egyezményes fogalmazást — a szovjet küldöttség és a három nyugati kül. döttséig fogalmazását — a külügyminiszterek elé terjesszék megvizsgálás végett. Az értekezlet válságát a három hatalom képviselői idézték elö azzal, hogy kategórikusan vlszszautasftották az Atlnntl Egyezményt. valamint az USA kntoi al támaszpontjai kérdésének napirendre tűzését. A hároa' nyuglati hatalom kormánya jelnleg blokkot alkot a német militaristákkal, az Adenauerféle revanshirdetőkkel, SpeideU Manteuffel és Heusinger hitlerista tábornokkal, katonai szövetségre készül velük és nyíltan bevonja Nyugat-Németországot nz Atlanti Szövetségbe. A „Schuman-terv" és az a tény, hogy Törökországot és Görögországot akarják bevonni az atlanti tömbbe s hogy Spanyolország bevonásáról tárgyalnak, bebizonyítják az Atlanti Egyezmény támadó jellegét. Nem véletlen-, hogy Taft szenátor a napokban nyíltan kijelentette: I ,,Az Atlanti Egyezmény a legvalódibb kalonai szövetség. Ez a szövetség szabkdjára ereszti a fegyverkezési versenyt, ami majdnem mindig háborűra vezet." Az USA tucatszámra létesíti á katonai támaszpontokat az egész világon és nem járultak hozzá, hogy ezt a kérdést a külügyminiszterek tanácsa ülésszakának napirendjére tűzzük, hanem azt U kategórikusan etutasl. lották, hogy a kérdést megegyezéssel meg nem állapított pontként adjuk ál a tanácsnak. , Ilyen tények melleit figyelmet érdemelnek a nyugati sajtó jelenlései, amelyek nyíltan feltárják a három nyugati halalom külügyminiszteri értekezletének mielőbbi összehívására irányuló terveket és azt sem titkolják, hogy ennek az értekezletnek előkészületei párhuzamosan folytak a négy hatalom külügy miniszterhelyetteseinek értekezletével. Végső következtetései során Gromiko elvtárs megállapította, hogy az értekezleten a három hatalom kormánya igyekezett minden lehetőséget kikerülni, ami a négy hálálom viszonyának megjavítására vezethetett. A szov.jet küldöttség három hónapon keresztül fáradozott a megegyezés lélrcjőttén és sok fontos pont tekintetében közeledett a három küldöttség álláspontjához. Az értekezlet lehetővé tette, hogv a résztvevők álláspontját tisztázzák. A három -hatalom legutolsó nyilatkozatát nem lehet másként értékelni,, mint olyan aktust, ami arra irányul, hogy lehetetlenné tegye a külügyminiszterek tanácsának öszszehfvását. Gromiko elvtárs ezzel fejezte be nyilatkozatát: — Magától értetődően az előállott helyzeitért a három hatalom — az USA, Nagybritannia és Franciaország — kormánya viseli a felelősséget, amely kormányok lehelellenné tették a megegyezési, rá akarták erőszakolni a szovjet küldöttségre saját feltételeiket, arra törekedtek, hogy minden fontos kérdés napirendre tűzését megakadályozzák és olyan formulózá-, sokat ráncigáltak elő, amelyek • jövőben szabaddá tették volna kezüket az űj háború előkészítésének politikájában, a fegyverkereskedők érdekében, az amerikai, az angol és francia monopólisták érdekében, akik a népek vérén gazdagodnak. Az értekezlet során bebizonyosodott, az USA, Nagybritannia és Franciaország kormánya olyan irányban viszi az ügyeket, hogy az európai helyzet ne enyhüljön, hanem még jobban kiéleződjék. Világos, hogy a Szovjetunió nem lehet partner egy ilyen ügyben. A Szovjetunió — miként Sztálin generalisszimusa, n Szovjetunió minisztertanácsának elnöke ezév február 16-án a Pravda tudósítójával folytatott beszélgetésében kijelentette: „Továbbra Is tántorithatatlannl folytatja a háborn elhárítására és a béke megőrzésére Irányuló politikát." A Szovjet kormány meg van győződve arról, hogy ez nemcsak a Szovjetunió népié létérdekeinek felel meg, hanem valamennyi nép létérdekeinek is. A magyar gyermekek jövőjének kérdéseivel foglalkozik a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének rendezésében július elsején összeülő Országos Gycrmekkonferencia. Az egynapos konferencia főleg a gyermekek egészségügyi, szociális, közoktatási és kulturális viszonyai! tárgyalja meg. A konferencián Vass Istvánné elvtársnő, az MNDSZ főtitkára tart beszámolót. A konferencián kiváló művészek, irók, pedagógusok, orvos-professzorok szólalnak fel, hogy ismereteikkel és tapasztalataikkal segítséget nyujisanak kijelölni a gyermekek neve'ésének feladatait. Népi demokráciánk eddig Is sokat telt a gyermekekért. Alkotmányunk egyik pontja kimondin. hogy hazánkban a „legfőbb érlék az ember". Alkotmányunknak ez a sarkalatos pontja már a gyermekek nevelésében érvényre juf. Nem Is lehel ez másként a dolgozó nép államában, hisz a gyermek nálunk a jövőt épitő, alkotó emberét jelenti. A gyermekekre vár az a szép feladat, hogy országépílő munkánkat, új társadalmi rendszert kialakító erőfeszítéseinket folytassák és tovább vigyék országunkat a szocializmus útján. Ezért Pártunk irányításával dolgozó népünk gyermekei egészségének védelme és jólétének biztosítása érdekében az intézmények széles hálózatát épít] és fejleszti kormányzatunk. De egymásután omlanak le azok az akadályok Is, amelyeket az átkos reakciós-fasiszta rendszer állított a dolgozók gyermekei tanulási, művelődés) törekvéseinek útjába. Az országos gyermekkonferencía tanácskozásai, határozatai bizonyára nagy segítségei nyuj. tanak kormányzatunk ebbeli tevékenységében. Segítségei nyújtanak ahhoz, hogy gyermekeink a jövő egészséges, a munka becsületétől áthatolt művelt férfiakká és asszonyokká növekedjenek, akik teljesíteni tudják hazánk felvirágoztatásának és a béke biztosításának rájuk váró feladatait. De az országos gyermekkonferenrhínak van egy másik feladata Is. Éspedig az, hogy magyar vonatkozásban e'őkészltse az ősszel összeülő Nemzetközi Gyermekkonferenc'ál, amelyen a Szovjetunió és a népi demokráciák küldöllei együtt tanácskoznak majd az imperialista országok küldötteivel. Amlgná'nnk — és a többi szocialista országokban — a gyermekkonferenciának az a feladata, hogy segítséget nyújtson a kormányzatnak a gyermekek nevetésére Irányuló feladatok meghatározásában és megoldásában, addig aa Imperialista országokban a gyermekkonferenclának sokkal nehezebb feladatokkal kell foglalkoznia. Ott a dolgozó gyermekek egészségi és szociális védelméért, tanulási és művelődési lehetőségei érdekében elsősorban saját kormányzatuk ellen kell harcolnia. Az országos gyermekkonferencia bizonyára olyan fegyverekkel látja el a magyar kiküldötteket, amelyekkel a Nemzelközi Gyermekkonferencián báforitást és buzdítást nyújthatnak az lm. pcrlalisSi országok küldötteinek nehéz és áldozatteljes küzdelméhez. (P- g). Az imperialisták koreai rablóháborúja J

únius 25-én lesz egy éve. hogy fl 7 p«7iibpf vpt.iflH A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése Phenjan (TASzSz). A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága közli, hogy a koreai nép. hadsereg egységei, a kínai önikén_ tesek osztagaival szorosan együttműködve, minden fronton sikeres harcokat vívnak az amerikai-angol intervenciósok és Liszinmanék hadserege ellen. Június 21-éin éjjel a néphadsereg éjtszakai bombavető, lyau'dvart. A bombázás követkéz, tében tüzek keletkeztek és erős robbanások történtek. Június 21.én a néphadsereg légiereje légiharcokban lelőtt négy 86" ellenségieis vadászgépelt, egy „Mustang f. 51".et, valamint megrongált több más ellenséges repülőgépet. Június 22-én az eJlenséges repülőgépekre vadászó lövészek az ellenbombázták a Szöul—Eríszan-i pá- ség három repülőgépét lőtték le. A franciák súlyos Veresége Vietnámban Peking (Uj Kína). A vietnámi néphadsereg főhadiszállásának szóvivője közölte, hogy a június 20-án végetért háromnapos harcokban Hanoitól tíz kilométerre délnyugatra. Hadong tartományban megsemmisült két francia roham, zászlóalj. A franciák kénytelenek voltak tíz rohamzászlóaljat bevetni ezekbe a harcokba. A Szóvivő szerint • ez volt az ellenség hatodik támadása és egyúttal leg_ súlyosabb veresége ebben a térségbein. A visszavonuló ellenség házaikat égetett fel, asszonyokat és gyermekeket gyilkolt. Magyar államférfiak üdvözletei a magyar-német kulturális egyezmény aláírásának első évfordulóján A magyar.német kulturális, mű. szaki, tudományos, pénzügyi és áruforgalmi együttműködésről szóló egyezmény aláírásának első évfordulóján Rónaj. Sándor elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke, Wilhelm Pieck elvtárshoz, Dobi István, a minisztertanács elnöke Ottó Groi tewohl elvtárshoz, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökéhez, Kis Károly elvtárs, külügyminiszter pedig Görg Dortinger elvtárshoz, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszteréhez üdvözlő táviratot intézeti, az eszüket vesztett imperialista ragadozók megkezdték a béke, demokrácia és szabadság tábora ellen szőtt sötét terveik megvalósítói sát. Az USA imperialistái a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megtámadásakor céljukul tűzték ki, hogy Koreát amerikai gyarmattá, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság ellenii támadás katonaihadászati bázisává teszik. Az amerikai fegyveres érők a Koreába való betöréssel egyidejűleg elfoglalták 'a Kínai Népköztársaság elidegeníthetetlen részét, Taivan szigetét. Az amerikai légierők megkezdték berepüléseiket kinai területre s azóta is vadállati kegyetlen, séggel bombázzák a kínai lakosságot, gyilkolják a békés embereket. A koreai agresszió haragot és felháborodást keltett a békeszerető emberiség körében, amelyet a béke zászlóvivője: a Szovjetunió vezet. Az első naptól kezdve, azóta, hogy az amerikai imperialisták aljasan betolakodtak Koreába, a Szovjetunió leleplezte az amerikai beavatkozás igazi célját, s az imperialista Egyesült Államokat megbélyegezte, mint agresszort. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében és a különböző nemzetközi demokratikus kongresszusokon és konferenciákon a Szovjetunió fáradhatatlanul leleplezte az amerikai imperialisták álnok terveit s kiállt a koreai kérdés mielőbbi igazságos békés úton való megoldásáért. Az USA főkolomposainál azonban ezek a jogos .követelések süket fülekre találtak. Az USA imperialista vezetői haszonvágyuktól elvakítva minden erejüket megfeszítik, hogy kalandjukat kiszélesítsék. Óriási szárazföldi, légi és tengeri erőket vetettek be Koreába s mozgósították csatlósaik csapatait is. De hiába igyekeztek sikereket elérni, minden próbálkozás kudarcot vallott. Az Egyesült Államok mozgásbahozott óriási hadigépezete nem volt képes legyűrni a kicsiny,, de hős és állhatatos koreai nép ellenállását. A z elmúlt év nemcsak hogy nem hozott az Egyesült Államoknak katonai sikereket, hanem ellenkezőleg, döntő vereséggel járt az amerikai beavatkozókra nézve. Az amerikai hadászat teljesen csődöt mondott Koreában, Ennek tanúbizonysága volt többek között az, hogy félreállították a távolkeleti főparancsnokot, MacArthur tábornokot. A 30 milliós koreai nép ellenállása, a kínai nép testvéri segítsége s a béke és demokrácia egész hatalmas táborának támogatása áttörhetetlen falat jelentett az amerikai agresszorok számára s e falról összes dühödt erőfeszítéseik visszapattantak. A koreai néphadsereg csapatai a kínai önkéntesek segítségével kemény harcokban egyre jobban kimerítik a külföldi rablók csapatait s döntő csapásokat mérnek rájuk. A koreai nép hősiesen harcol az ellenség hátában is. Az ország déli részében a véres terror és a tömeges gyilkosságok ellenére is terjed a parfizánmozgalom. A délkoreai lakosság harca a megszállók ellen gyakran a felkelés formáját ölti. Az amerikai intervenciósok, hogy bosszút álljanak a koreai népen, hősi ellenállásáért, szörnyű gaztet. leket visznek véghez a sokat szenvedett koreai földön. Szöul három, hónapos megszállása alatt az amerikai rablók a városban és környékén 44 ezer embert öllek meg ke- ' gyellen kínzások után. "Tk e az intervenciósok semilyen kegyetlenkedése és erőszakoskodása sem törheti meg a szabadságszerető koreai nép harcvágyát, gyözniakarását. A hátországban élő emberek végig az egész háborús észtendő alatt — koreai városainak és falvainak barbár bombázása közepette — a legnagyebb hősiességgel harcoltak a front szükségleteinek kielégítéséért. A hátországban minden ember ketitő, sőt három helyett dolgozott és dolgozik most is. A koreai dolgozók munkájának termelékenysége ötszörösére emelkedett a háború kezdete óla. A helyreállító munkák példátlanul gyors ütemben folynak. Most országszerte folyik a gyűjtés, hogy tankokat, repülőgépeket és tüzérségi felszerelést tudjanak szerezni a néphadsereg részére. Az egész népet átfogó hazafias mozgalom első húsz napja alatt több mint egymilliárd von-t gyűjtöttek készpénzben, sok tízezernyi pud gabonát és számos értéktárgyat adományoztak. A koreai nép igazságos háborút folytat hazája szabadságáért és függetlenségéért. Ez legyőzhetet- Icnségének záloga. Az intervenciós csapatok ugyanakkor rablóháborút, igazságtalan háborút folytatnak. Sztálin elvtárs a „Pravda'' tudósítójával folytatott beszélgetésben; megjegyezte, hogy a koreai háború rendkívül népszerűtlen az amerikai és angol katonák körében. Az intervenciós csapatok közt fokozódik az erkölcsi bomlás, a katonák egyre gyakrabban utasítják vissza, hogv harcoljanak és önként megadják magukat. Súlyos viszonyok között él és harcol a koreai nép. Tudja, hogy alattomos és erős ellenséggel áll szemben, de mégis bizlos a győzelmében, mert meggyőződése, hogy igaz ügyért harcol és hogy mögötte áll a béke. demokrácia és szocializmus egész hatalmas tábora. 1