Délmagyarország, 1951. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-03 / 101. szám

Harcos béketflntetéssel finnepeitek mindenfitt Csongrád megye dolgozói Csongrád megyében mindenült Óriási tömeg vonult fel május else­jén, hogy hitet legyenek a béke harcos megvédése mellett. HidmeiSriiirkelyea a gépállomás traktorai nyitották meg az ünnepi felvonulást. Ott dü­börögtek a modern gépcsodák, a eziálinyecek, a kombájnok is. A felvonuló csoportok mindegyikének tábláiról, díszítéseiről a béke meg­védéséneik harcos elszántsága tük­röződött. A Kötöttárugyár dolgo­zóinak menete élén kerekeken gör­dülő hatalmas Sztálin-képet vittek, egy másik osoport pedig / Rákosi elvtárs halalmasméretű arcképét hozta s saállt az éljenzés: „Éljen Rákosi! Éljen a Párt!" A felvonulók tömegében újból és íjból megújult ez a lelkes éljen­zés s Pártunk éltetéee mellett a szovjet-magyar megbont hatatlan barátságról is tanúságot leltek. Munkásköszöntésre emelt karral •vonullak el a dolgozók a tribün előtt, ahol a Megyei ós Városi Pártbizottság tagjai foglaltaik he­lyet, élükön Jegyinák János elv­társsal, a Központi Vezetőség tag­jával, a Megyei Pártbizottság első titkárával A 'több mint kétórás menetben fel-feltűnlek a katonai egyenruhák. A munkások, dolgozó parasztok soraiból kikerült katona­tisztek együtt vonullak régi mun­kahelyük dolgozóival, hogy ezzel is kifejezésre juttassák szoros egyii­vétartozásukat. A vásárhelyi dol­gcaók felvonulása méltó volt má­jus elseje nagy ünnepéhez j a nagyszerű, színesen áradó tömeg büszkéin jelképezte egyre szélesedő békeharcunkat. Makó dolgozóinak felvonulását az ifjúság sorai nyitották meg. Az impozáns felvonulást ünnepi nagygyűlés kö­vette, amelyen Lövő Ferenc elv­társ, a Megyei Pártbizottság szer­vező titkára mondott beszédet. — 'A' vörös lobogó alatt együtt­haladunk a világ dolgozóival, nem­csak a felszabadult népekkel, ha­nem azokkal is, akik a kapitalista államokban a béke, a demokrácia, a haladás jelszavát irták zászlajuk­ra — mondotta a többi között, — A hatalmasméretű nemzetközi hé­kemozgalomnak újabb lendületet ad a május elseje. Mi a termelés fo­kozásával készültünk erre a napra. Az igásiuti állami gazdaság a ta­vaszi munkákban kiérdemelte a megyei vándorzászlót. A MÁV-mű­helv és a Makói Malom dolgozói is kimagasló eredményt értek el. A termelőcsoportok példáját követ­ve az egyénileg gazdálkodó dolgo­zó parasztok is fokozták munkáju­kat. A felajánlások, teljesítése azt eredményezi, hogy hazánk erőső­dik, mind szebbé válik, de állan­dóan résen kell lennünk, mert az amerikai imperialisták és láncos kutyájuk, Tito új háborúra speku­lál. üzentei dolgozói is már hetek óla készül­tek május elsejére és a keddi fel­vonulás valóban visszatükrözte ezt a lelkes készülődést. Ünnepi nagy­gyűlésükön Sinkó Antal elviárs, a megyei pártbizottság agit. prop. titkára mondott beszédet. — Hatvanegy év óta a világ kü­lönböző országainak dolgozói évről­évre megünneplik május elsejét — mondotta. — A'z idei május elsejét szerte a világon a béke harcos megvédésének jegyében ünneplik a dolgozók. A magyar dolgozók ki­emelkedő eredményeket értek el a május elsejei versenyben s igv tettek hitel a béke mellett. Amikor Sinikó elvtárs idáig ért beszédében, felröppentek a béke­galambok. hogy hirül vigyék min­denhová: a szentesi dolgozók is a békéért küzdenek. Csongrád dolgozói is az eddigieknél sokkal nagyobbazabású ünnepségeken vet­tek részt május elsején. A város dolgozói a tanyáik dolgozó paraszt, s ágával együtt nagy tömegben vo­nultak fel és a Tiszaparton ünnep; ngygyűlésen vettek részt ahol Eke István eiVtárs, a csongrádi városi pártbizottság titkára és Nagy Ká­rolyné, az MNDSz megyei titkára mondott beszékiet. Révai József elvtárs beszéde az írók kongresszusán Vígan, jókedvvel végezzük munkánkat | LEVÉL DUNAPEMTELÉRŐL Igazán csak akkor tudjuk megérteni, hogy mit jelent számunk. ra, magyar dolgozók számára a Szovjetunió segítségével megszerzett szabadság, ha látjuk azokat a hatalmas építkezéseket, alkotásokat, amelyeket'Pártunk vezetésével a szabadsággal és hatalommal rendel, kezö munkásosztály készített és állandóan épít a dolgozók még boldo­gabb szocialista jövője érdekében. A felszabadult munkásosztály alko­tó erejéről azok győződhetnek meg valójában, akik látják is ezeket a hatalmas építkezéseket. A Dunapentelei Vasműnél dolgozó sokszáz szegedi dolgozó egyi­kének hozzánk intézett levele is erről számol be. Kedves Szerkesztőségi Az első szocialista ifjúsági mun­kásváros építkezéséről sok szerelet. tel köszöntöm a szerkesztőséget és Szeged összes dolgozóját. Itt a munkánkat gyönyörű napsii. tésben végezzük. Olyan szép az idő, mintha a természet is érezné annak a hatalmas munkának a jelentősé­gél. amelyet mi, dolgozók itt vég­zünk. Sok minden épül itt gyors ütem­ben. A kenyérgyár építkezése már a befejezéshez közeledik. Néhány hét múlva már itt sülik számunkra a jó puha, friss kenyeret, amil ma még Budapestről szállítanak. Hatal­mas víztorony is épül, amely jelen­leg 16 méter magas. Május l-re 25 méter magas lesz és be is betonoz­zák addig. A betonutuk gyors ütem. ben készülnek, amelyeken az autók végeláthatatlan sora közlekedik. Minden kocsin felirat áll: „Előre az ötéves tervért", „Felépítjük a Du­nai Vasmüvet" — és ehhez hason­lók. Április 4-én nyitották meg a modernül felszerelt biiffénket és ét­kezőhelyiségünket, amely olyan nagy, mint Budapesten a Nyugati­pályaudvarral szembeni vendéglő, üvegtábláján felirat hirdeti: „Bflffé. vállalat dolgozói szeretet lel köszön­tik a Dunai Vasmű dolgozóit." Minden barakba rádiót szerellek be és Igv állandóan hallgathatjuk n híreket, zenét. 'A'z építkezés egész területén a hangszórókból munka közben is hallgathatjuk a szebbnél szebb zenét és munkásindulókat. Vígan, jókedvvel, zeneszó mellett végezzük munkánkat. Most versenyben vagyunk az Ino­tai Erómfl dolgozóival. Ez a ver. seny dönti el, hogy az élüzem csil­lag hová kerül. Mi, a Dunai Vasmű dolgozói úgy érezzük, hogy a ver­senyt megnyerjük. Ugy dolgozunk, hogy dicsőségei hozzunk üzemünk­re. Szegedi dolgozók itt ötszáznál is többen vagyunk és mi is megfogad­tuk: minden tudásunkkal azon le­szünk, hogy a versenyt megnyer­jük. Mi, szegedi dolgozók nem aka­runk szégyent hozni Szeged váro­sára. A Magyar Népköztársaságunk El­nöki Tanácsa április 4-én több dunapentelei dolgozónak a Munka Érdemrendjét adományozta kiváló munkájukért. Ebből is láthatjuk, hogy népi demokráciánk megbecsüli azokat, akik jól dolgoznak és kiiiin. teli azokat, akik élen járnak a ter­melő munkában. Tudjuk, hogy az ország dolgozó népe szeretettel tekint felénk, akik az első szocialista várost építjük. Mi ezt a szeretelel azzal háláljuk meg, hogy idő előtt felépítjük a Du­nai Vasművet és ezzel is hatalmas csapást mérünk az ellenségre. Még csak annyi! kívánok közölni, hogy nagyon hüszke vagyok arra, hogv a Dunai Vasmű építői közé tartozhatom. Még egyszer sok szeretettel kö­szöntöm a szegedi dolgozókat és a Délmagyarország szerkesztőségét. Elvtársi üdvözlet lel: De inján János. A SZOVJE1 NÖK példamutató életével ismerkedhet­nek meg a szegedi dolgozók a na­pokban a „Szovjet nők a békéért" című kiállításon. Ezt a kiállítást budapesti dolgozók, különösen a dolgozó nők naponta többezren nézték végig. Gyönyörű fénykép­anyagából megismerhették a szov­jet nők hősies harcait a második világháború idején, de megláthat, ták azt is, hogy a háború utáni országépítő ötéves terv teljesíté­séből hogyan tették ki részüket. Szemléltető képeken láthatják majd a szegedi dolgozók is, hogy a művészet, irodalom, tudomány terén egyaránt milyen komoly munkát fejtenek ki a szovjet nők. Látogassák minél többen Szeged dolgozó asszonyai ezt a kiállí­tást, hogy méginkább hasonlóvá váljanak példaképeikhez, a szov­jet nőhöz. A kiállítást a Magyar-Szovjet Társaság székházának nagytermé­ben május 6-tól 20-ig rendezik meg. A szegedi elsőéves orvostanhallgatók szünidejükben résztvesznek a Dunai Vasmű építésében A Szegedi Orvostudományi Egye­tem I. évfolyamának IHSZ alap­szervezete DISZ-kari választmány­választó taggyűlésén elsőnek csat­lakozott Szegeden a budapesti Sal­lay . Imre Szakérettségis Kollégium hallgatóinak felhívásához. „Mf egyetemi hallgatók most fo­kozott munkával, tanulással, a vizs­gákra való jó felkészüléssel és a vizsgaeredményekkel bebizonyítjuk — mondták ki- határozatukban , hogy méllók vagyunk Pártunk, dolgozó népünk bizalmára. A vizs­gák után aktivan részt akarunk venni az ötéves tervért, a szocia­lizmusért vívott harcban. Ezért el­határoztuk. hogy a vizsgák után mi is résztveszünk a Dunai Vasmű­vek, a felszabadult magyar ifjúság városának építésében Ezzel is megmutatjuk szilárd békeakaratun. kai s forradalmi lendülettel, har­cos elszántsággal haladunk előre azon az úton. amelyet Pártunk je­löl meg számunkra. Éljen az egész magyar ifjúság szeretett lanítómestere: Rákosi elv­társ". Hat hét alatt 13 literről 16 literre emelte tejátlagát a vásárhelyi „Lenin"-tszcs A hódmezővásárhelyi termelő, szövetkezeti csoportok állattenyész­tő brigádjai nagy gonddal kezelik az állatokat. A jó gondozásnak meg ia van az eredménye. A vásárhelyi termelőcsoportok között tt Lenin­tszcs ért el jó eredményt a tejho­zam emelésében: a tszcs 10 darab fejőstehenének fejési tejátlagát hat hét alatt az állattenyésztő munka, csapat 13 literről 16 literre fokoz­ta. A Szegedi MÁV Igazgatóság dolgozói forint takarékossági ver­senyre hívták ki a Posta igazgató, ság, városi tanács, Szegedi Ruha­gyár, Szegedi Villamos Vasút, Sze­ged Pályaudvar, Szegcd-Rókus Pá­lyaudvar, MÁV Fiúnevelő Intézet, Fűtőház, MÁV Felépítményi Vas­anyagjavító és a MÁV Oszlálymér­nökség dolgozóit. A versenyfeltétel, hogy a vállala­ton belül begyűjtött takarékbetét (eladott takarékbélyeg) a vállalat egy-egy dolgozójára állagban mek­kora összeget tesz ki. '.V verseny május 1-töl december 31-ig tart, A versenv állásáról az Országos Ta­karékpénztár szegcdi fiókja havon, ta tájékoztatja a versenyben részt­vevő vállalatokat. Későbbi időpontban tartják meg a Hunyadi János harcairól szóló előadást A Pártoktatás Házában a ma délután hat órára hlrdelelt előadás, amelynek címe: „Hunyadi János harca a törők hódítók ellen" elma. rad. Az előadási későbbi Időpont­ban tartják ineg. Jutalmat kapnak a tejbegyűjtési versenyben kitűntek Jutalmat kapnak az országos tej­begyüjtési és tejtermelési verseny­ben legjobb eredményeket elérő ál­lami gazdaságok, tszcsk és földmü­vcsszüvetkezetek. Az egyes versenyszakaszok min­den szektorban egy napiári ne­gyedévre terjednek. A verseny ki­értékelése s a jutalmak kiosztása a negyedévet követő hónap 10-tő! 20-ig történik. ' 0(vasd"a t Tárcűitolmi Szemle! minden szómát. Elméleti fejlődésedet segíti elől^ I. rész "ITétségkívül eredményes volt ez a kongresszus, jó munkát végzett — mondotta a többi között Révai elvtárs. — A kongresszus eredményessé­gét hangsúlyozva, bizonyos hiá­nyosságait is meg kell állapítani. Az első hiányosság abban állt, hogy a kongresszus vitáit bizonyos provincializmus jellemezte. ^ A második hiányosság, ame™ szembetűnt a kongresszusi vitákon, az volt, hogy a magyar irodalmi örökség kérdései szinte alig szere­peltek. Pedig a magyar haladó irodalom örökségénei; igazi elsajá­títása nélkül komoly harc a koz raopolitizmus ellen, igazi harc a sematizmus ellen elképzelhetetlen. A kongresszusi vitának harma­dik hiányossága abban állt, hogy szerepeltek ugyan bőven mester­ségbeli kérdések — s ez helyes volt —, de ezek a mesterségbeli kérdések, az alkotás mühelyproblé­mái nem függtek eléggé össze az ország, a nép nagy kérdéseivel, nem kapcsolódtak össze eléggé az irodaJom nagy, építő és nevelő fel­adataival. Negyedszer, hiba és hiányosság volt, hogy a vitában nem tükröző­dik vissza: a magyar irodalom nem valami légüres térben fejlő­dik, hanem itt, Magyarországon, azon a Magyarországon, ahol az emberek egy adott nemzetközi hely­zetben, az imperialista háborús fe­nyegetések közepette a szocializ­must építik. A béke védelmének eszméje nem itatta át kellően a k"--~"esszus vitáit. tödik hiányossága a vitáknak abban áll, hogy kritika volt, de kevés volt az önkritika. Hiányosság volt még a kongres­szus vitáiban, hogy a fiatalok, a magyar irodalmi élet utánpótlása alig jutott szóhoz. A kongresszus főkérdéje az iro­dalmi sematizmus elleni harfc volt. Helyes, hogy éz volt a főikérdés. Ez megfelelt annak a kultúrpolitiká­nak, amelyről Pártunk II. kon­gresszusa szólt és az az egyöntetű­ség és szenvedélyesség, amely a sematiznyis eleni harc kérdésében megnyilvánult, bizonyítja, hogy Pártunk II. kongresszusán a ma­gyar irodalmi élet ütőerét helyesen tapintottuk. Hadd igyekezzem néhány kiegé­szítő megjegyzéssel megvilágítani, miért és hogyan vetődött fel ez a kérdés éppen most. — Amikor a politikában és a gazdaságban legyőztük népünk nyilt ellenségeit, egyre inkább elő­térbe nyomult dolgozóink helytál­lásra. bátorságra, áldozatvállalásra való nevelése és észrevettük, hogy ebben a munkában túlkevéssé segít az új magyar irodalom. Az iroda­lom is egyik módszere népünk ne­velésének. De. ha az irodalom nem tudja, hogy neki ezt a feladatot másként kell megoldania, mint végső soron ugyanezt a feladatot a szakmai és politikai iskolákban, ha az irodalom nem tud élni a maga sajátos nevelési módszereivel, ak­kor nem tol ti be hivatását A politikai oktatás, a szakmai nevelés, a sajtó hasábjain történő nevelés nagyon-nagyon fontos Semmi oka az irodalomnak a np. velés en^e formáira lenézően tekin­teni, de mind c nevelés nem pó­tolhatja azt, amelyet a/ irodalom ad és csak az irodalom adhat. — Az, hogy az irodalom sema­tikus, azt jelenti, hogv nem élt, vagy nem élt eléggé a saját ember­formáló és világot átalakító iro­dalmi eszközeivel. Vájjon miért rossz a sematikus irodalorp, amelyben a hős is, a ba­rát is, az ellenség is papirmasé­figurák? Azért rossz az ilyen iro­dalom, mert ez az irodalom lem nevel, vagy ha nevelni próbál, ak­kor úgy nevel — Fégyin elvtársam szavait idézem —, mint egy kiér­demesült pedagógus, mint egy vén­kisasszony — nevelőnő — Hadd szóljak ezzel kapcso­latban néhány szót a pozitív hős kérdéséről. Ez a kérdés elválaszihatatlan a sematizmus elleni harc problémái­tól. A Párt irányította rá íróink fi­gyelmét Sohasem azt mondtuk azonban — és nem szabad így fél­reérteni azt a baráti tanácsot, aroe­'vet Pártunk íróinknak igyekezett adni —, hogy a pozitív hősöknek holmi hihanélküli és gáncsnéiküti lovagoknak kell lenniök A munkásosztály hivatott irra, hogy a kapitalizmus nyo­morúságától, elaljasodásától. ki. zsákmányolásától megvá isa a vilá­got, az emberiséget. De Mais és Engels, Lenin és Szlálm nem arra tanítottak, hogy a munkásokat ide­alizáljuk A szocializmust azokkal az emberekkel kell megépíteni, akiket örökül kaptunk a kapita­lizmustól. És bizonyos, hogy a mun­kásosztály sok rosszat is kap örök­ségbe. 'A' munkásosztály ;s sárból és aranyból van, mint Göethc em­bére, a munkásosztályt is a kapita­lizmus termelte ki. De a munkás­osztály nemcsak terméke, hanem sírásója is a kapitalizmusnak. A munkásosztály az az osztály, mely­ben leginkább megtaláljuk a sár mellett az aranyat, a bősöket, a kapitalizmus sírásóit. És az Iroda­lom feladata az, hogy országon­ként, koronként konkrétan ábrá­zolja ezeket a munkásbősöket és a kornak megfelelő arányban mutas­sa meg azt is, ami a kapitalizmus öröksége a munkásosztályban és azt is, ami arany benne, azt, *mi új, a hősi, előremutató, az új vi. lágot átalakító mozzanat. Más a tipikus munkás ma, már volt tegnap és más lesz holnap. A szovjet irodalomtól tanulnunk kell — hadd tegyem hozzá — sukkal többet, mint eddig. Ha ezt a taná­csot az irodalomra vonatkoztatjuk, akkor ez azt jelenti, hogy realiz­mus romantika nélkül — mint ahogy ezt Zsdánov nagyszerűen meghatározta — elképzelhetetlen Álmodni a realista írónak is küie. lessége. De itt nem akármilyen ál­niodásról van szó, hanem a reali­tás talaján való álmodozásról. — Amikor mi pozit'v hőst kö­vetetünk íróinktól, ezt kívánjuk, semmi egyebet- Ez korántsem je­lenti, hogy visszatérnénk vagy bár­milyen mértékben Is helyeselnénk Háy elvtárs álláspontját a hős „ket. tős kötöttségérő", A dolgozó ember­nek, a munkásnak nincs semmiféle kettős kötöttsége. A dolgozó embert legfeljebb visszahúzza, akadályozza fejlődésében az az örökség, ame­lyet a kapitalizmustól kapott, de megkötve, hozzábilincselve ehhez a múlthoz nincs Nincs egyenlőségjel a dolgozó emberben, a munkásban a között, ami benne a régi és a között, ami benfle az új. Ez a kis­polgár, az ingadozó, a polgári ér­telmiség jellemzője. IV'hány szót parasztábrázolá­sunkról. Ez komoly nagy és nehéz probléma az irodalom szá­mára is, az élei számára is s az­ért nehéz az irodalomban, mert re­héz az életben. Az az író, aki nem érzi át teljes lelkével a paraszban és elsősorban a középparaszlok százezreiben végbemenő vívódást, aki nem érti meg a döntés nehéz, ségeit, az nem tud segíteni az ál­lamnak, a Pártnak. A sematizmus elleni harc kap­csán felmerült a vitában a tehet­ség, az élettapasztalat kérdése. Hadd vessem fel ezzel kapcso­latban az írói világnézet kérdését. Egyesek úgy értelmezik a sematiz­mus elleni harcot, hogy most már visszahelyezzük jogaiba az ösztönös alkotókészséget és száműzzük ennek kapcsán az író világnézetét, hogy elállunk attól a tanácsunktól és kí­vánságunktól, hogy a haladó író tanulja meg., sajátítsa el a haladó világnézetet, a marxizmus-leniniz­must. Nem állunk el ettől a taná­csunktól. A sematizmus elleni harcot nem így értelmezzük. Per­sze, a tehetség, nem rossz dolog, sőt igen kívánatos dolog. De a te­hetség nem azonos az úgynevezett őslehelséggel. amelynek a jellem­zője az. hogy megelégszik önmagá­val és nem Igyekszik feilődni. csi­szolódni. tanulni. A marxista-leni­nista világnézetet szembeállitani az élettapasztalattal — és vannak, akikben talán öntudatlanul van ilyen törekvés —, ez azt jelentené, hogy elfeledik: a marxizmus-leni­nizmus is élettapasztalat. Az iro­dalomhoz kell tehetség. Kell egyé­nileg gyűjtött, az életben szélnéző és vésztvevő író állal összeszedett élettapasztalat. De világnézet nél­kül haladó forradalmi világnézel, a marxi zmus-lenim zmus világnézete nélkül megreked a tehetség, tönk­remegy az őstehetség és még az egyénileg gyüitölt élettapasztalat ia 7r us masszává lesz. U" sznos figyelmeztetni a fia'a­lókat: ne siessetek, nc váz­latokat készítsetek; érleljétek meg a mondanivalótokat, ne szüljétek meg a magzatot 9 hónap előtt. Persze a különbség az irodalom és a biológia között az, hogy az irodalomban semmiféle természet­törvény nem rögzíti a terhesség p'-Kl IV"'hogy félreértés essék, nem arról beszélek, hogy a múlt­ról nem szabad írni. Persze, hogy szabad. Azt hiszem, ezen a téren túl vagyunk, ez a kérdés világos. Nvugodtan írjanak íróink, ha ked­vük. élményanyaguk van hozzá, szépet és jót a múltról. De az író­nak azt mondjuk: légy korod, né­ped. államod. Pártod szócsöve, szó­szólója, segítője — ez legyen és ne a műgond a főgondod. Révai elvtárs beszédének további részét lapunk holnapi számában i«< mertetjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom