Délmagyarország, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-22 / 93. szám

VASARNAP, 1951. ÁPRILIS 21 BESZÉLJÜNK ÉS IBJUNK EGYSZERŰEN ÉS VILÁGOSAN, HOGY MINDENKI MEGÉRTSE Révai elvtárs Pártunk II. kongresz. szusán az agitációval kapcsolatban gzt mondta: „Agitátoraink sokszor nem ismerik az életet, az lüető tizem, vagy fau dolgozóinak kon. krét problémáit. Kevéssé és nem elég alaposan ismerik a Párt és a kormány határozatait és aiokat a konkrét feltételeket, amelyek mellett e határozatokat meg kell való. íítanl. Ezért sokszor nem tudnak a dolgozók kérdéseire, vagy kételyeire helyesen válaszolni. Sokszor valamiféle különleges, kiagyalt és elrontott nyelven beszélünk a néppel. Kl. plnknlóban van nálunk vataini különleges „pártnyelv", helyesebben: bürokrata tolvajnyelv, ami'szintelen és szagtalan, nyakatekert és élettelen és ami eltaszítja tőlünk a törne geket". Több hetyen, az üzemekben, hivatalokban pártszervezeteink, funkcionáriusaink nem értik meg Révai elvtárs nagyfontosságú megáMapftá. snW. A mi pártszervezeteinkben, tömegszervezeleinkben Is elharapódzott bizonyos fokig ez az „élettelen, színtelen és szagtalan, biirok. rata" nyelv. Sőt igen sok esetben olyannak ve.sszilk, mintha ez a beszéd-, vagy írásstilus a legtermésxe. tesebb, nélkülözhetetlen volna. Pedig nem nélkülözhetetlen, sót kóró. san hat, nincs semmi köz© az egy. szerű, világos, mindenki számóra érthető beszéd-, vagy írásmódhoz. Ha azt mondom „kikádereztek", ezt száz ember közül tfz érti meg, de az a tiz sem érti nyelvtanilag a szó helyességét. De ha azt mondom, hogy elbeszélgettek velem, azt mindenki megérti és nyelvtanilag Is tudja a jelentőségét. Vagy „kitárgyalták ezt a kérdést", „átpolitizálták ezt az anyagot". Itt is száz ember közül kilencven valami különös dologra gondol. Pedig nem egyéb•röl van sző, mint egy kérdés meg. tárgyalásáról, megbeszéléséről, s ha így fejezem ki magam, akkor mindenki megérti, tudja, hogy mit csináltam és nyelvtanilag is érti annak jelentőségét. A munkát „felülellenőrizték" —, a valóságban B munkában ellenőrzés formájában nyújtottak segítségei. Látható, hogy ezek a kicsavargatott szókiejtések nemcsak a szó értelmét, de a jelentését is eltorzítják. Az ilyen nyakatekert kifejezések, nek a niegkijlőnböztethetetlenségig hasonló testvére a sablonos kifejezés, ami szintén elterjedt párt- és tömegszervezeleinkben. A sablonos kifejezés magával hozza a felesleges „szóvonzatokAmint a beszédben. szövegben megjelenik egv szó, szükségszerűen vonja maga után a kivetkező olyan szavat, ami sablonossá. íztelenné teszi a kifejezést. Például „scgilség" mindig ..felbecsülhetetlen", a „közömbösség" „tűrhetetlen", a „hiba" — „megbo. csájthatatlan", a „tanulmányozás" — „mélyreható": a „következmény" — „messzemenő"; az „érdeklődés" — „széleskörű"; a „lelkesedés" — „szűnni nem akaró"; az „előadás" — „kimerítő"; a „fejtegetés" — „mélyenszántó és magasröptű". „Hozzájárulni" — „jelentékenyen", az „intézkedés" — „gyakorlati"; a „siker" — „kimagasló", a „kérdést felvetni" — a „maga teljes komolyságában" stb. Ezeket a sablonokat ráhúzzák elvtársaink sok mindenre. 'Ahelyett, hogy egyszerűen azt montjanák. hogy a segítségre szükség van. a közömbösség elten harcotni kelt, a hibát ki kell javítani, az előadás jó volt, vagy nem volt jó, stb. Olyan módon fejezzük ki magunkat, hogy meg is értsék a dolgozók, bogv mit akarunk mondani. Ugy beszéljünk a Pártban, az agitációs és propaganda munkában, mint amikor beszélgetünk a munkapadnál, az Irodákban munkatársainkkal — s otthon a családban. Ezeknek a „bürokrata" kifejezéseknek káros hatása az agitációs és propaganda munkában is mutatkozik. Népnevelőink igen sokszor olyan kifejezéseket használnak az egyszerű dolgozók között, amit nem értenek meg és így unalmassá teszik önmagukat is. Például a békeagitúció sorún tartott kisgyűléseknél egyes előadók olyan módon beszélgettek a kisgyűlés résztvevőivel az imperializmusról és a finánctőke háborús poHlikájárót, hngv amire „átpolitizálták a kérdést", a jelenlévő lakók nem igen értették nieg semmit. Innen ered sok esetbén, hogy nevelőnuinkánknak nincs meg a kívánt eredménye, Révai elvtárs arról beszélt, hogy agitátoraink nem ismerik a do'gozók napi problémáit, a Párt és a kormány határozatait, s ezért sokszor nem tudnak a dolgozók kérdéseire válas'zolni. Ilyenkor elővesz, nek a dolgozók állat érthetetlen szavakat és azzal ak: rják pótolni hiányosságaikat a tájékozatlan népnevelők. Ilyen népnevelőmunka nem lelke.' síli kellőképpen a dolgozókat a terv túlteljesítésére, a munkaversenyben nagyobb eredmények elérésére, a békéért folyó fokozottabb harcra. Nem látják a dolgozók azokat a meglévő eleven és élő összefüggéseket, amelyek megvannak saját munkájuk eredményei és a béketábor erősödése között. Pedig egy. szerű, érthető szavakkal rá lehet mutatni, hogy mit jelent, ha a mun. ka pad 11 ál a legjobbat nyujtjuk, ezzel hogyan segítettük ötéves tervünk mielőbbi megvalósítását és ötéves tervünk megvalósítása mit jelent a Szovjetúnió-vezelle béketábor erősödése szempontjából. Propagandistáink nemcsak abban az értelemben végeznek oktató, nevelő munkát, hogy tanítják elvtársainkat a marxizmus-leninizmus kérdéseire, hogy megismertetik a politikai isicolák hallgatóit Pártunk politikájával — országunk építésének kérdéseivel. A propágandista beszédmódja, kifejezései szinte irányt szabnak a hallgatók kialakuló műveltebb beszédmódjának. Nyilván nem lehet közömbös számunkra, hogy nyakatekert nyelven, vagy podig egyszerűen és világosan fejezik ki magukat a politikai iskolán tanuló elvtársak. S ez nagymértékben függ attól, hogyan tanít, hogyan oktat, hogyan beszél a propagandista. A propagandistáknak tehát frázismentesen, sablónnélkül, egyszerű, világos kifejezéseket kell használni. Fel kell venni a harcot a „tolvajnyelv" ellen. Semmi ~ szükségünk nincs rá. Párt- és tömegszerveaeti funkcionáriusaink tudnak egyszerűen, világosan, magyarul beszélni, fts soha olyan nagy lehetőség néni volt a dolgozók számára, hogy művéljék, képezzék magukat, mint ma. Sztálin elvtárs művei és beszédei a bolsevikok egyszerű, világos kifejezésének gyöngyszemei. Sztálin elvtárs a legnehezebb kérdéseket, tudományos kérdéseket olyan egyszerűen és világosan old meg, hogy nincs olyan szovjetemlber, aki ne értené meg Sztálin elvtárs szavait. Rákosi elvtárs és Pártunk többi vezetői szintén a légjobb példát mutatják, hogyan lehet egyszerűen és világosan, érthetően, tömören beszélni nagy kérdésekről is. Rákosi elvtárs művei és beszédei olyan egyszerűek, sallangmentesek és olyan világosak, hogy abból mindenki egyértelműen megérti — a legkisebb falu dolgozó parasztjától az egyetemi tanárig —, hogy miről van szó és mit kell tenni. Pártunk vezetőinek beszédedből és írásaiból tehát azt is meg kell tanulnunk, hogyan kell úgy beszélnünk, hogy mindönki megértsen bennünket. Mert csak úgy követ bennünket a dolgozó nép, ha világosan megérttettük vele azokat a hatalmas és nagyszerű célokat, amelyekért érdemes harcolni, dolgozni, amely olyan -ragyogó jövőt biztosít szamára, amilyen a Horthy-fasiszta rendszerben elképzelhetetlen volt. Az agitáció és propaganda mun. ka területén dolgozó kommunisták nak és pártonkívüli dolgozóknak feladatuk, hogy csiszolják és javítsák beszéd- és iráskészségü. ket. Ebben nagy segifséget nyújt a szépirodalom olvasása. És ezt a "tehetőséget funkcionáriusaink, aktíváink nem eléggé használják ki., A szépirodalom nemcsak szórakoz. tató, hanem nevelő, szélesiti a látókört. Csiszolja a kifejezést. beszédmódot, elősegíti az egyszerű kifejezést, bőviti szókincsünket. Ugyanígy nagy szükségünk van arra, hogy rendszeresen moziba és színházba járjunk. Hogy műveljük magunkat, mert a szocializmust épttő népi demokráciánknak művelt. politikailag képzett dolgozók, ra van szüksége. Propagandistáinknak és agitátorainknak, párttagságunknak látni kell, hogy a kultúrforradalom ilyen szempontból Is változást hoz dolgozó népünk számára. De látni kelj azt is, hogy a kultúrforradalom megvalósításában valló aktív részvétel elsőrendű feladataink közé tartozik. A kultúrforradalom gyümölcse a miénk, a dolgozóké. Révai elvtárs kongresszusi felszólalásában art mondta: „Duna. petntelét építeni és új kultúrát épi. tani ugyanannak a dolognak két oldala." Ezt meg kell érteni a szegedi pártmunkásokon túlmenően Szeged dolgozóinak is. De azt is látni kell. hogy az új kultúra kialakítása harc az értelmetlen, magyartalan, népünktől idegen, összevakart kife. jezések ellen is. Másként szólva, a kultúrforradalom az új, realista művészet és irodalom kialakitásá. val párhuzamban csiszoltabbá, szebbé, értelmesebbé teszi beszédmódunkat. Ezért legfontosabb feladatunk ezen a területen tanulni, ol. vásni, művelődni, harcolni a hiányosságok ellen, amelyekre Révai elvtárs Pártunk II. kongresszusán felhívta figye'münket. Siklós János. févzekeoká ucu Minden reggel látom őket, munkájuk sörény. Fészekrakó kedvvel jönnek — est lestem meg én. És azóta, ha a hajnal ontja sugarát, látom, mint küzd szára: gallyal a csóka csalóid. Biztos hely a híd vasváza, szél nem rázza meg. Oda visznek mindent szállva, — rakják fészküket, Fák hajában zümmögés nő, jószagú a föld. A szivem is oly megértő titeket köszönt. Félelem nem fogja torkom, zengve száll a szó: sorsotokba forrt a sorsom harcosan. De jó! Építünk, mint ott a csókák, nem űz rettegés. Oszlatjuk az ország gondját: fegyveres a kéz. Harcolunk, hogy fészkünk biztos és boldog legyen. Nem kutatjuk jövőnk mit hoz: tudjuk mit terem. A csőkának nincs más dolga, szántja az eget. Lát dolgozni, mosolyogva — felénk integet. Kioei fiad váród — tudja — <5 is arra vár, jön a gallyért újra s újra: biztoí lesz a vár. Helyesel, ha látja munkád eredményeit. Fészkük rakni dehogy tudnák, ha nem volna híd. Ha itt atom-robbanása tépne házfalat, ha remegve, félve, fázva bújnánk föld alatt, 6, dehogy jönne « parira! ö is Irújna tán, nem találna nyugalomra hidunk halmazán. FétzekraJtó kedve biz' béke, béke kell! Felnevelni fiainkat kell a béke, kell! Kell a fegyver, büszkén valljuk, kell eröe eereg. Pusztítónktól kell megóvnunk puha fészkeket. Kell a gyermek nevetése, kell a sárga hárs. Kell a hegyeink termese kell a kacagás. Üde repkény kell a házra, ablakba virág. Kell súlyos gyümölcs a fárai kell az új világ! László Ibolya, a szegedi kongresszusi iráküldött. ség tagja. A tanácstagok fogadóórái Keeskéstelepl ált. iskola vasárnap (ápr. 2-2.1 d. e. 8—10-ig Bodor Józsefné. Hattvaslclepi áll. tok. vasárnap lápr 22.) délelőtt 8—10-ig Savanva Miklós, Béketclepl áll. isk. péntek (ápr. 27) délután 5—7-ig Reszla Miklós. Radnótl-gimn. péntek (ápr. 27.) délután 5—7-igKoós Olga, Gallé László. Rókusi ált. Isk. szerda (ápr. 25) délután 5—7-ig Si. movics Mihály. Csongrádi-sugárúti ált. Iskola vasárnap (ápr. 22) délelőtt 10—12-ig Koczka Kálmánné. földműves-utcai ált. Iskola vasárnap (ápr. 22) délelőtt 10—12-ig Báló János és Csányi Ferenc. Újszeged. Alsókibötősori áll. isk. péntek (ápr. 27) délután 6—8-ig Bossányi György. Temesvári-körúti ált. Isk. szerda (ápr. 25) délután 7—8-ig ifj. Fodor István Móravárosi ált. Isk. szerda (ápr. 25) délután 5—7-ig Molnár András, Herczeg Ferenc. Szllléri-su. gártitl ált. Iskola szerda, (ápr. 25) délután 5—7-ig Pozsár József és Zsákai Béla. Ó.PelőfHelcpi áll. Iskola vasárnap délután 2—4-ig, Szakács Károlyné. Uj-Pclőfitelepl áll. isk. vasáwiap délelőtt 10—12-ig Széli Ferenc. Felsővárosi M. 151. vasárnap (ápr. 22) délelőtt 1B—12-ig S-»rt István, Simon Győrgvné. Kedves „Délmagyarorsróg' Szerkesztősége Felébredt szocialista érzésünktől indítva, kötelességünknek tartjuk az alábbiakat közölni, melyet DISZ elvtársaink okulására ajánlunk. 1951 április 16-án délután vonattal utaztunk haza az iskolából. Mint fiatal diákok „kirúgtunk a hámból" s még a közelünkben álló Államvédelmi Hatóság közemberé, nek figyelmét is felkeltettük. Szocialista bajtársiassága azt diktálta, hogy kritikát gyakoroljon felénk, amit meg is tett. Beszédében rámutatott az öntudatos fiatal példamutató magatartására. Minden mondata után Mernünk összecsillant s ezekkel kifejeztük azt, hogy beszéde, illetve kritikája nem süketfülekre talált. Robog a vonat, nem hallunk mást csak a kerekek zakatolását és bajtársunk halk, die bizfos felvilágosítását. Tudatára ébredtünk annak, amit csak eddig elméletben ismertünk. Most egyszerre gyakorlatban tünt fel előttünk a szocialista ne. velés. Ezután hazaérve, mint öntudatos diákok ültünk az asztalhoz é» fogalmaztuk meg ezt a kis cikke-t, amellyel szeretnénk megköszönni bajtársunk épitő kritikáját. H. A. és T. J. Szegedre bejáró sándnrfa'vi diák'ányok. A Magyar írók Kongresszusa előtt Pór nmp választ el bennünket a Magyar Írók /. Kongresszusától, mely kétségkívül a közeljövő legkiemelkedőbb kultúrálté eseményének számít. A Kongresszus, mely u béke jegyében hívja tanácskozásra hazánk Írástudóit, tisztázza majd fejlődő irodalmunk problémáit és bölcs Pártunk útmutatása alapján megszabja a magyar irodalom jövendő feladatait. Az írószövetség szegedi csoportja is lelkesen készül a Kongresszusra, melynek eredményei városunk irodalmában is nagy hatásnak lesznek. Az írószövetség szegedi csoportjának megalakulása óta két hónap telt el s ezt az időt a szegedi írók nem töltötték tétlenül. A szer. vezetlenség, mely az írói kollektíva munkájára rányomta bélyegét, megszűnt. Ivóink bekapcsolódlak a város kulturális életének irányításába. és egyre több erővel és fejlettebb művészi eszközökkel küzdenek szocialista kultúránk, kialakításáért folyó harcban. Csak egy példát említsünk: szegedi írók ír. ják a közelgő május 1-i ünnepély műsorát. Az írók és művészek pénteki bé. kegpihésén Szeged irói az egész város dogozóit harcba hívUík a mult átkos maradványai ellen. Lelkes hangulatban tettek fogadal. mai, hogy minden erejükkel, hűségesen küzdenek, minden külső és belső ellenség ellen, a békéért az emberiség boldog, derűs éleiéért. A szegedi írók közössége egyre bö. i ül. egyre gyarapodik. Munkásírók és költök jelentkeznek, jönnek az egyetem fiataljai a u középiskolák ifjúsága is bontogatja tehetségét. Minden új tag -új színt, új, friss erőt jelent. A hétfői összejövetelen olvasták fel Maroveczki Jánosnak, a Rostkikőszilö NV. munkásának verseit, A versek minden sora kemény kiállás a béke ügye mellett. Hasonlóan értékes irói tulajdonságokkal rendelkezik Sebestyén Béla munkásiró is. A fiatalok közül Orosz Imre, Farkas András — és még jónéhányan — mind komoly ígéretnek számítanak. A „régiek" fejlődése is állandóan tapasztalható. Kifejező eszközeik egyre sokrétűbbek, színesebbek lesznek és művészi erejük is fokozódik. Különösen elmondható ez Somfai László, Lödi Ferenc, Szabolcsi Gábor, Diószegi András, Tolnai Péter és Bozó László esetében. László Ibolya pillanatnyi megtorpanását remélhetőleg igen ter. mtkeny korszak követi. A Tiszaláj köré csoportosult írók munkáját még a közelmúltban is igen sok körülmény akadályozta. Még állandó otthon sem jutott Szeged íróinak, a Szegedi Párttitkárság segítsége tette lehetővé!, hogy egyáltalán működhessenek. A számos nehézségek egyrésze a helyi csoport megalakulásával megszűnt. A fenti tényezők is okozták, hogy az írások színvonala sok esetben nem volt kielégítő. És kevesen akadtak olyanok, alatt tapasztalata, ikkal íróink segítségére siettek volna. Egymás segítsége és bírálata volt az egyetlen tényező, mely íróink művészi fejlődését meghatározta. Íróink munkáját egyes cso. portok lekicsinylése és rosszindula. tu gáncsoskodása kisérte, baráti segítés helyett. Sok tekintetben érthetetlen például az a jelenség, mely egyetemi ifjúságunk egy részénél — és legyük hozzá, kisebb részénél — mutatkozik. A felelőtlen, felszínes birá« latok egész sorát zúdítják a Tisza-, táj felé, A legcsekélyebb hozzáér, tés hijján is avatott kritikussá válik igen sok egyetemista, ha a szegedi irók munkájáról esik szá. Még az olt lézengő egy-két csönadrágos ficsúr is „demokratává" magaszto. sulva szajkózza a közös forrásból eredő szólamokat: „nyamvadt kispolgárok a szegedi írók" vagy ,Jehelség\clen társaság" stb. Vájjon kitől tanulják az egyetem fiataljai ezt a kommunista ifjúsághoz nem méltó magatartást? A Komszomol példája nem erre tanít. A Szovjetunió ifjúsága nem így értékeli és főképp nem így segíti a szocialista irodalom fejlődését. Az egyetem nagytudású tanárai sem nyújtanak segítő kezet. Pedig Sűtér István, a kitűnő író, Baráti, Halász és Vajda professzorok hozzáértése, komoly segítségei jelentene irodalmunk fejlődésében. Szeged írói nagyrabvcsülik az egyetem tudós tanárait. Segítségüket több alkalommal kérték, mindig, eredménytelenűl. A jövőben talán megváltozik a helyzet és cz visszatükröződik majd Íróink eredményesebb munkájában is. Halász Előd elvtárs foglalkozik ugyan előadásai során a Tiszatájjnl, de törődésében a múltban nem volt köszönet, „Kivesézfsei' nyomán csak nevetségessé tette a fiatal irók erőfeszItéseit. Csuk a hibákat látta és láttatta meg, de a segítés és útin utalás hiányzott kritikájából, Általában az egyetem tanárai tudományuk 'elérhetetlen magaslatából szemléltél?a szegedi írók munkás, ságál, pedig segítségükkel a kétség. teleniil létező hiányosságok nagy részét kijavíthatták volna az irók. Ismételten szovjet példára hivatkozunk. Zsdanov elvtárs és a többi Szovjet tudós példája nem lelke, siti-e az egyelem tanárait? A tudomány annyit ér, amennyit segít a fejlődésért vívott harcban. A szoviet tudósok tudták ezt és lángoló lelkesedéssel, szeretetlel vzte'lék minden, erejüket a segítésbe. Olt álltak a hibák elleni harc élvonalában, a serkentés, buzdilévs nagy munkájában és az egyre izmosodó irodalom eredményeit is együtt ünnepelték az írókkal. Hogy mi Jeti az eredmény? Erre könnyű válaszolni: a világ legcsodálatosabb irodalma, A dolgozó tömegek véleménye egészen ellentétes az egyelem kisebbségének véleményével. Az üzemek munkásai egyre nagyobb érdeklődéssel várják íróink alkotásait. Meghívások ankétok tartására, egyfelvonásosok kérése mind ojt bi- j zonyítják, hogy városunk dolgozói' egyre jobban szerelik, ismerik és megbecsülik a nép íróit. Vagy néz. ziik a népművelési iskola hallgatóit. Az ország minden részéből egybegyűlt munkás és paraszt fiatalok hozzászólásaiból is a szeretet és megbecsülés hangja szólal. Kritikájuk értékes és alapos. Eddig is nagy segítséget jetentelt egy-egy író művészi fejlődésében, Segítséget jeleni a szegedi írók számára a Délmagyarország kritikája is. Nem csak a lap hasábjain keresztül tá. mogatja a Párt lapja az írókat, hanem személyes beszélgetések, a munkatártak közötti tapasztalatcsere során is segítséget nyújt a lap. Szeged írói most a kongresszus előtt azért fordulnak városunk széles tömegeihez, hogy fokozott mértékben támogassák, segítsék az irodalom ügyét. Mutassanak rá az irók munkájában előforduló hibákra akár a Délmagyarország hasábjain keresztül, akár levélben vagy személyes beszélgetések során. Jelentkezzenek az üzemek, teimelőcsoporlok dolgozói, az iskolák fiataljai, akik kedvet és tehetséget éreznek a tollforgaláshoz. A szegedi írók az egész város közösségét szeretnék bevonni munkájukba, mert tisztában vannak azzal, hogy a tömegek Ízlése az irodalom legjobb formálója. A szegcdi írók sokat várnak a Kongresszustól. Útmutatást, segítséget, szakmai és ideológiai problémáik megoldását. A kérdések vem maradnak válasz nélkül, hiszen a Párt bölcsessége és az ott jelenlévő szovjet írók tapasztalatai segítik a Kongresszus munkáját. A Kongresszus után a szegedi írók még nagyobb lelkesedéssel vállalnak részt a kultúrforradalom megvívásában és .tolások írásukkal segítik a szocializmus építését. Szeretnék a legnagyobb kitüntetést kiérdemelni. mely szocialista írót érhet: a, dolgozó nép megbecsülését, Kékesdi Gyula ': írószövetség szegedi csgp.-jának titkári