Délmagyarország, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-08 / 81. szám

VASÁRNAP, 1951. ÁPRILIS F. 4kik megbotlik számunkra at életet? Igen. Azután megmondtam, hogy minden nehézség ellenére is megyek, meri érzem, hogy helyt tudok állni, mert a béke a .mi ügyünk. A Vasmű pedig a békénk trödje. Nekünk, fiataloknak épül. Ei a mi életünket teszi majd boL doggi. — Mi, magyar fiatalok, nem ft. lejtettük el a VIT alatt tett foga dalmunkai, amikor a világ demokratikus ifjúságával együtt álltunk a béke zászlaja alá és megfogadtuk, hogy a zászlói soha nem engedjük ki a kezünkből. Mi már eltakarítottak a háború romjait A nagygyűlés kővetkező szónoka Ki*faludi Stróbl Zsigmond volt, aki megrázó beszédben tárta fel a Jiáborű borzalmait: — Nemrég éltük át a háború piinden borzalmát. Még magam előtt látom a re. megfj anyát, akt testével védőleg takarja kicsiny gyermekének már életlelen, vérző testét. Hallom a bombák szörnyű robbanását, látóim « lekopasztott fák csonkjait. Szeretném odakiáltani azoknak, akik az önző nagyhatalmi vágy, a gazdagságra spekuláló üzérek szolgálatában állanak: mit akartok? Ismét vérözönt? 'A milliók rab igába hajtását? Tudakarattal épitjiik a szocializmust. Már elhordtuk a romboló háború törmelékeit és szédületes iramban építünk, szépítünk nemcsak házakat, nemcsak gyárakat, de lelkeket la. Művészek, ti, akik az ember. ben. a természetben a szépet, az igazságot keresitek, szakítsatok időt elmélyülő alkotó munkátok közepette is és minden eszközzel, munkával és szóval tettel élesszétek a béke vágyát, a béke gondolatát. — Nincs szdbb dolog az alkotásnál és nincs borzasztóbb mint a rombolás. A Sportcsarnokot zsúfolásig megtöltő dolgozók hatalmas tapaa játok meg, hogy mi itt, ebben a . és a néphadsereg éltetése közben kis országban nagy munkát vég- lép a mikrofonhoz Radics János, a tünk. Tudással és megtörhetetlen honvédtiszti iskola hallgatója. Mi, a néphadsereg katonái még fokozottabb éberséggel állunk őrt népünk békés építőmunkája felett — Un még fiatal vagyok, alig E3 éves mondotta —, de a felszabadulás előtt szomorú volt életeim. Hat esztendeje azonban minden becsületes dolgozó ember meg. becsült tagja népünknek. Én. mint bányncsillés dolgoztam Tatabányán. örömmel dolgoztam, mert tudlam, hogy már nem a bányabáróknak, hanem a népnek dolgo. zom. Büszkén mondhatom el azt, hogy alig 18 éves koromban azok közé az emberek közé tartozhattam, akiknek mellén ott ragyog az ötágú fényes csillag, amely a munka hűsét illeti meg. Ml a néphadsereg katonái még fokozottabb éberséggel fogunk őrt állni népünk békés, épitfl munkája felett, minden becsületes ember békéje felett. Dp a békét csak a hadsereggel nem lehet megvédeni. Fontos, hogy népünk és hadseregünk továbbra is szorosan összeforrva folytassa a küzdelmet a békéért. Ne legyen egyetlen olyan becsületes magyar ember sem, aki ne írná alá ezt a békeivet. Ézután Babits Antal Kossuth díjas orvosprofesszor szólalt fel. iten dnlellenfíl hitünk g) öxelmiinkben — Orvos vagyok és ebben az ün_ bcpéiyes ó*ában és erről a helyről nemcsak a magyar tudósokhoz, nemcsak a magyar orvosokhoz, hanem a világ minden tudósához és orvosához szólok. Sok belső ellent, mondás tette nehézzé életemet akkor, amikor az első lépések csetiésbot'ása után. 1938-ban a moszkvai rádió későesti adásait hallgatva, az orvostudományon kívül a világ és embertársaim sorsára is figyelni kezdtem. Hosszú és tövises utat jártunk meg 1938 óta. Több mint egy évtized áll mögöttünk, telve szörnyű emlékekkel. amikel ma mégis nagy kincsnek kell tartanunk. Emlékezés nélkül nem ismernénk hűséget, vagy árulást, megvetést, és szeretetet, gonoszságot és jóságot. És ha az emlékezés rostáján lepergetem utolsó tíz évünket, akkor annak első felébőt lerombolt emlékművek, elpusztult muzeumok, velőthasitó szirénabugás, porrá égett házak, romokban heverő kór. házak, meghallak milliói, elvadtultság, kegyetlenség merednek felénk. És a legsötétebb éjtszakák utáni első hajnalon hálás kegyelettel Alltunk meg azoknak a szovjet hősöknek sírja fölött emelkedő emlékoszlopok előtt, akik fiatal életüket adták oda a mi életünk jogáért, gyermekeink jövőjéért, Tudományos munkánkon keresztül mi is nagyon büszkék vagyunk új gyárainkra, iraktoros mezőinkre. gyönyörű hidjai tikra, épülő városainkra, a falu csillogó vil. (anykörtéire, de még inkább büszkék vagyunk a szellem csiszolására, amely a Szovjetunióból frissen áramlik hozzánk, megmutatva azt, hogy kell küzdeni a sötétség. a maradiság, a műveletlenség ellen, hogyan kell harcolni mindem olyan elvakultság ellen, amely visszamaradt az ember tudatában. A tudomány fegyvereit mi arra használjuk, hogy a bányászok tiszta levegőben, gépek segítségével dolgozhassanak, hogy a Kara.Kum sivatagban is zöldelö mezőkön dübörögjenek a traktorok, hogy Kínában a zabolátlan, emberpusztító folyókból a gazdag élet csatornái legyenek. Rendületlenül bízunk győzelmünkben és hitünket megerősíti az a tudat, hogy ebbem a harcban olyan Szocialista hazafiak járnak az élen, mint hazánkban Rákosi Mátyás elvtárs és «z egész világon a békéért küzdő dolgozók legnagyobbja, Sztálin generalisszimusz. Ezután Veszelinov Jezdimir újszentivftni délszláv paraszt szólalt fel. ahová az egész község eljön. S hogy mennyire egyek vagyunk, mennyire megbecsülnek bennünket, délszlávokat, semmi aem bizonyítja jobban, mint, hogy én is tagja vagyok a csongrádmegyei tanácsnak, s mint mondtam az előbb, éppen tegnap választottak meg a községi tanács elnökévé. — Ha arra gondolok, hogy ezt az .életet valaki meg akarja zavarni, a mi szépen vetett, gazdagon termő földjeinket, fel akarja dúlni: ökölbe szorul a kezem és úgy érzem, minden áldozatra képes vagyok, hogy ezt ne engedjem. — Dc a gyűlölet és elszántság mellett bennünket, magyarországi délszláv dolgozókat, i szégyen is elfog, ha Titóék legújabb gálád merényletére gondolunk. Szégyeljük, hogy Titóék még azt merik mondani ezek után, hogy ők jugoszlávok, amikor a jugoszláv nép mindig becsületben tartotta más népek képviselőit. — Ma reggel olvastuk az újságban, hogy Titóék megtetézték eddigi gazemberségüket ebben az ügyben és megtagadták a magyar ügyvivő feleségétől, hogy hazatérjen Ma. gyarországra. Csak a legalávalóbb gazemberek képesek arra, hogy egy nőn és egy gyermeken próbáljanak bosszút állni azért, mert aljas tervüket nem tudták teljesen végrehajtani. — És higyjék el, így vagyunk ott valamennyien, délszlávok, magyarok. Bennünk talán még nagyobb az els'zántság és gyűlölet, mint itt a pestiekben, mert még közelebbről látjuk testvéreink nyomorúságát és küzködését és azt, hogy az amúgyis rosszul megművelt, gyöngén termő földeket hogyan dulj&k nap-nap után a gyakorlatozó katonák. A mi honvédeink sohasem tesznek ilyet, ők egészen más emberek. Akik közülünk szolgáltak már az új magyar néphadseregben, nem győznek ele. get beszélni arról a szeretetről, barátságról, amellyel ot a délszlávokat fogadják. Csak az tudja megérteni, mit jelent az, aki jugoszláv létére szolgált valaha a horthy.hadscrcgben, mint magam is. Csak gúny, megaláztatás, durvaság volt a részem. — Tisztelt Békcgyfllés! Csak anvnyit mondhatok, mi, délszláv dolgozó parasztok nem nkarunk többé szolgaságban élni. Mi nem akarjuk a háborút, de a háborúnál Is jobban gyűlöljük azokat, akik a háborút akarják, akik odaát, a haláron túl arra készülnek, hogy fegyverrel pusztítsák el a mi életünket, szép hazánkat, családunkat. Mindent megteszünk, hogy tervük ne sikerüljön. Veszelinov Jezdimir beszédét zúgó taps fogadta. Izzó gyűlölet viharzott végig a termen: „Vesszen Ti. to" — zúgott a kiáltás. Vállalom, liogy májas l-re ííar szaktársamnak adom át munkamódszerem Az újszentírání délszlávok halálosan gynlülik a Tlto-rendszert Én — mondotta — Ujszenliván. ról, közvetlen a jugoszláv határról jöttem fel erre a gyűlésre. Mindenki biztatott, hogy jöjjek fel Pestre, kii'önöscn a községben lakó délszlávok, hogy mondjam cl itt. a •nagygyűlésen, az egész ország színe előtt, hogy mt, magyarországi délszlávok mennyire szeretjük magyar hazánkat és azt a szép, békés és nyugodt életünket, azt a megbecsülést, amiben a haza részesít bennünket. Azt is lelkemre kötötték, hogy mondjam el itt: mi. magyarországi délszlávok mostani életünk és békességünk megvédéséért minden erőnkkel helytállunk. — Mi forrón szeretjük népünket, a délszláv népet. És cppen, mert ennyire szeretjük őket, halálosan gyűlöljük azt a rendszert. amely hatarainkon túl, községünktől alig néhány kilométerre gyötri és elnyomja testvéreinket. — Szövetkezetünk földje egér-zen a határig terjed. Messzire be. látjuk a határon túli földeket, s amit látunk, azon csak összefacsarodik a paraszt szive. Mintha nem is ugyanolyan föld lenne, mint a mienk, mintha a határon túl valami szikes, kopár föld kezdődne. Mindenfelé felszántatlan földek, s tömérdek gyom és gaz borítja az egész vidéket. És igy van ez végig nz egéaz határ mentén, amerre utaztam. Ismerjük mi a testvéreinket, ismerjük határontúli gazdatársainkat, tudjuk jól. nagy baj lehet ott, ha igy bánnak a földjükkel. Vagy olyan kedvetlenek, elkeseredettek, hogy nincs kedvük dolgozni, vagy egyszerűen nem akarják erősíteni azt a rendszeri, amely kulákokat Hitetett a nyakukba és egyengeti a régi világ viszszatérését. Egész Ujszantiván szövetkezeti község. Ugy élünk, úgy dolgozunk együtt a csoportokban magyar anyanyelvű gazdatársainkkal, hogy az édestestvérek sem • különben. Délszláv kultúresoportunk van, műsoros estéket rendezünk, Ezután Barna József aztahánovista kőműves mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a magyar dolgozóknak munkahelyeiken, termelésük állandó fokozásával kell harcolniok népgazdaságunk megerősítéséért, békénk megvédéséért. — Én annak köszönhetem, hogy sztahánovista lettem, hogy Makszimenko elvtárs a lőrinci építkezésen átadta nekem munkamódszerét. Ezt azzal hálálom meg, hogy még többet termelek és átadom munkamódszeremet munkatársaimnak, — Itt a nagygyűlés előtt vállalom, hogy május l-re tíz szaktársamnak adom át munkamódszeremet és teljesítményemet brigádommal együtt 4f>0 százalékra emeljük. Barna József után özv. Jónás Gvuláné Kossuth-díjas magkészitönő lépett a mikrofon elé. Megígértem Rákosi elvtársnak ,.i — Soha nem gondoltam arra, hogy valaha ennyi ember előtt fogok beszélni, de sok minden tör. tént vcleim az utóbbi időben, amire azelőtt soha nem gondoltam volna. Például kaptam 1500 forint munkajutalmat, élmunkás lettem és Kossuth-díjjal tüntettek ki. — Szeretném elmondani, hogy jutottam el idáig. 23 év óta dolgozom a Hubert ég Sigmund fémáru üzemnél. Mi volt az én sorsom ott a felszabadulás előtt ?Nem kell többet mondjak: Amikor férjem 16 esztendővel ezelőtt meghalt — ólommérgezésben halt meg. mert nem gondoskodtak gzámára védöételről — csak hitelben tudtam eltemettetni. — De most nagy öröm ért, április 4.6n. felszabadulásunk ünnepén, amikor a parlamentben Rákosi elvtárssal beszélgettem. Itt bizony már nem igen tudtam tartóztatni magam és könnyes lett a szemem, amikor kezel fogott velem és megsimogatta az arcomat. Tudom, hogy mindazt a Szépet és jót, ami nekünk jutott, a béke hogy kérgeskezfl paraszt, ipari munkás, katedrák tanára, tollforgató író, hazát védő honvéd és a templomok népéhez hű papja egymás mellett harcol a legszentebb ügyért: a világ békéjéért. — Mi néphez hü magyarországi katolikus papok, szívünk minden dobbanásával, akaratunk minden ellünk oda a béke üp* mellé. 'A' béka mindnyájunknak drága kincs: kö. zös kincse az emberiségnek. A világ békéje az én békém isi Ezt a munkát akarjuk, ezt vállaljuk éa ennek a győzelmében erősen biszünkl Dr. Babocsa Endre plébános beszédét a nagygyűlés résztvevői nagy tapssal fogadták. Dr. Babocsa Endre plébános után Hős Nagy Jánosné lépett a mikrofon elé. A tsmeshen végmett Jobb munkával a békéért — Én és családom — mondotta —, de a tszcsben dolgozó minden egyes asszony gyűlöljük a háborús uszítókat és a termelés emelésével, dc ha kell, fegyverrel is harcolunk ellenük. Én az aláírásomat arra is adom, liogv a termelőszövetkezetben egy női munkacsapatot alakítok, azon belül egyenként verse'nyzünk egymással, hogy több termelést ér. jünk cl, Müvésxek a héltehareban Ezuián Bihari József, Kossuth", díjas színművész szólott a gyűléshez. — A szinpadi figurák ábrázolásával és életrekellésével kell bele. vésnünk a legszélesebb tömegek tudatába az elszántságot a békéért vívott harc folytatására — kezdte beszédét. — Nemcsak önmagunkban, de a színházakat látogatók százezreiben is erőssé kell tennünk az- elhatározást: nem engedjük behálózni megun Unt. minden erőnkkel ha kell, utolsó esepp vérünkkel is helytállunk a Szovjetúnió-vczelle béketúborban, végrehajt, jnk ötéves tervünket, megvédjük hazánk függetlenségét, sza- . badságnt. dolgozó társaink bé- , kés munkáját. Nagy taps közben emelkedett szólásra Szentivánszkv Sándor délszántságával, nyillan és őszintén ál_ szláv országgyűlési képviselő, A délszláv dolgozók vállvrlve har£oInnk magyar testvéreikkel a béke megrédéscért 1— Fel kell szólalnom ezen a nagy békcgyűlésen — mondotta, — mert a napokban olyan eseményeknek vagyunk tanúi, melyek újra világot vetnek arra, hogy az amerikai imperialisták megbízásából az átkozott fasiszta Tilo-banda milyen mesterkedésekkel szolgálja a háborús készülődést. A belgrádi Ililler-flókák aljas provokációjáról kell megemlékeznem. Még a megvetés és a felháborodás legharagosabb kifejezéseivel sem tudom méltóképpen elítélni — joggal mondhatom, hogy minden Magyarországon élő délszláv testvérem nevében is — ezt a gonosztettet. Elég talán annyit mondani, hogy még Hitlerek sem merték áthágni a diplomaták sérthetek Icnségének szabályaik — Nem kell hosszan bizonyflani, hogy a Tito-ktikk ebben az esetben is a háborús gvujtogatók érdc. keinek képviselőjeként, parancsai, nak végrehajtójaként szerepel. — Micsoda rettenetes kiszolgáltatottság a részük az egyszerű jugoszláv dolgozóknak egy olyan országban, ahol még egy másik ország diplomáciai képviselőit is állandóan rendőrkopók, spiclik figyc. tik és követik, ahol egy diplomatát is tettleg bántalmaznak. Az egyszerű jugoszláv dolgozó ma még Ilyen börtönországban él és hozzátehetem: harcol a Tito-klikk elten a békéért, hazája szabadságáért, a nép legelemibb életévekéiért. .— Én. délszláv nemzetiségű dolgozó szégyelném magamat, hogy tartja meg. Ezért én minden erőm- délszláv vagy0k, ha nem tudnám. nnel harcolok a békéért. Ott harcolok, ahol ehhez a legjobban értek. Benn a gyárban. , Megígértem Rákosi elvtársnak, hogy nem állok meg a 320 százaléknál sem. — Nem engedem, hogy a régi úri csirkefogók, akik elpusztították férjemet, újra boldogtalanná tegyék az életemet. Nagy figyelemmel fogadták a szónoki emelvényre lépő dr, Babocsa Endre plébánost. A népkem htí katolikus papok a béke ügye mellé állnak — Mi hisszük — mondotta *—, hogy a mostani békefvaláírásnál nemcsak maga az aláírások száma jelent nekünk erőt, hanem az is, hogy mindenki öntudatosan írja alá a békét követelő ívet. Magyar népünk erős" kézzel tartja a béke frontjának reá eső szakaszát. Ez az erős kéz nyilatkozik meg minden ajláírásban, amellyel Ihazánk. ban kifejezésre jut az összefogás: hogy ehhez a merénylethez semmi köze nincs a népnek. Szégyelném magamat, hogy a sznbadságharrns délsz'ávok fia vagyok, ha nem tudnám, hogy nem jugoszláv provokációról, hanem Tito gaztetteiről, a háborús gyújtogató imperialisták gonosztetteiről beszéltem most. Titóék nagyon jól tudják, hogy a jugoszláv nép baráti érzelmekkel viseltetik a magyar nép iránt és felháborodással fogadja ezen újabb gyalázatosságokat. Ezért hazudoznak, ezért próbálják a fehéret fe-r ketének mondani, s eltitkolni a valóságot népük előtt. — Magyarországi dolgozók! A Tito-fasiszták belgrádi merényiele ia fokozza gyűlöleteteket a háborús gyújtogatok és külföldi, belföldi ügynökeivel szemben. De növelje ez a felháborító bűntény egységeteket, elszántságotokat, harcos bé_ keakaratotokat is, amellyel most, a békealáirásgyüjtés kezdetén harcba indultok a háború sötét erőivel szemben, drága hazánk védelméért, békénkért. Én, a magyarországi délszláv dol. gozók nevében is ígérhetem, hogy a béke védelmében váll-vállvetve harcolunk magyar testvéreinkkel. I tlrfízlrf a héhehnreos francia sxl rá j holóhnalt Szentivánszky Sándor után Lengyel József sztahánovista fömozdonyvezető lépett a szónoki emelvényre. — A világ békeszerető emberei között olt vannak a kapitalista or_ szigok dolgozói is — mondotta —, akik sztrájkokkal, selejt gyártásával és a hadianyagok gyártásának és kirakásának megtagadásával harcolnak a békéért. Nehezebb körülmények között harcolnak a bé. kéért, mint mi. S ml forró elvtársi üdvözletünket küldjük a francia közlekedési dolgozóknak. Szolidaritásunkat azzal is kívánjuk kife. jezni, hogy elhatároztuk, hogy mi, közlekedési dolgozók egymillió francia frankkal seglijük a francia közlekedési dolgozókat, harcukban. • A nagygyűlést Mészáros Ági, Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze zárta Iw. Dübörgő taps, éljenzés válaszol a zárószavakra. „Megvédjük a békét!" „Harcolunk a békéért!" — hömpölyög a kiáltás egyetlen óriási folyamként, elárasztva és betöltve a hatalmas termet. A magyar dolgozók szilárd egysége, az imperialisták és titóista ügynökeik elleni izzó gyűlölet, a béketábor legyőzhetetlen ereje nyilvánul meg a lelkes tüntetésben. Azután felcsendül a béke híveinek győzelmes éneke: „. . ha összetartunk rendületlen, legyőzzük végleg a háborút!" A kultúrverseny mai körzeti döntői Ma reggel 8 órakor a Szegedi Kenderfonógyár kultúrtermében és az alsóvárosi kultúrházban folytatódik a hivatali és ifjúsági kultúrcsoportok körzeti döntője. Mindkét helyen számos kultúresoport lép fel és műsoruk legjavát adják. A kultúrverseny rendezősége szívesen várja az érdeklődőket,