Délmagyarország, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-27 / 48. szám

A magyar termelőszövetkezeti piozgalom és a szocialista építkezés megkezdése a falun elválaszthatatlanul össze van kötve azzal a íegitséggcl, melyet e téren a Szovjetuniótól kapunk. A kolhozok mutálják az uint, a int mezőgazdaságunk szocialista építésére. Az a két nagy parasztdelegáció, mely a Szovjetunióban járt, valamint a Szovjet-Ukrajnából hozzánk eltátogatott magyar kolhozparasztok felvilágosításai adtak lendületet a mi szövetkezeti mozgalmunknak. A falun, a mezőgazdaságban ls megindult tehát a szocializmus építése. Mik a teendők, hogy előbbre vigyük ezt a fejlődést? A döntő tényező ebben, hogy dolgozó parasztságunk ö nként, magától, saját belátásából éa meggyőződéséből lépjen erre az útra. Meggyorsítani ezt a fejlődést csak a meggyőzés és meggyőződés eszközéveti lehet. Az erőltetés, vagy éppen az erőszak ezen a téren feltétlenül az ellenkező hatást fogja kiváltani. És megfordítva: a meggyőzés,, a jó példa biztos eredményekhez fog vezetni. Ezt mi éppen a kongresszust megelőző hetekben láthattuk, ahol mint Türkevén és egyebütt, n termelőszövetkezetek nagyon jó eredményeket mutatnak fel, ott a parasztság — benne a kö. zépparasztság is, várakozáson fűiül indult meg a szövetkezés útján. Ezért az ciső és legfontosabb feladatunk megerősíteni n már meglevő termelőszövetkezeteket és gondoskodni róla, hogy ezek a szövetkkezetek jó példáikkal, jó eredményeikkel vonzzák a dolgozó parasztságot. Be kell vallanunk, hogy nem egy helyen ettől messze vagyunk. Ezért minden erővel támogatnunk keli a termelőszövetkezetek munkáját, segítenünk kell nekik a nehézségiek elhárításában. A segítségben járjon élen a Párt a DISz, az álam, a tanácsok, nz állami gépállomások, az állami gazdaságok. Azt szokták mondani, a jó bornak nem kell cégér. A gyakorlat nem egészen ert bizonyltja. A gyakorlat azt mutatja a termelőszövetkezetek terén, hogy n legjobb példa sara elegendő, ha elmulasztják az ismertetését, propagálását. Fontos, hogy ahol n fejlődés arra nem érett meg, olt ne javasoljuk n legmagasabb, a ltl. szövetkezeti típust, hanem elégedjünk meg a legegyszerűbb, a?. I. számú típussal, melynek előnye az, hogy módot ad az egyéni gazdálkodó, még ingadozó parasztoknak arra, hogy kipróbálják n szövclkezés jó oldalait akkor, nmlkor még félnek n fejlettebb, számukra túlságosan kollektív, magasabb formától. Nem kell tartanunk az I. számú csoportoktók A szövetkezeti termelés fölénye már ezen az egyszerű fokon is mutyira meg fog mutatkozni, hogy mint nz elmúlt esztendők tapasztalatai mutatják — az esetek többségében az I. típusú szövetkezetek tagjai az első aratás után már irányt vesznek a magasabb szövetkezeti típusra. Bármennyire kívánatos, hogy a termelőszövetkezetek mindjárt meg. alakulásukkor lehetőleg olyan nagy területet öleljenek fel, melyen gyorsan érvényesülhet a mezőgazdasági nagyüzem minden előnye mégis óvakodnunk kell attól, hogy arra szorítsuk a szövetkezni akar,) parasztokat,, hogy feltétlenül a már meglévő csoportokba lépjenek l>e. Napról-napra látjuk, hogy n jó termelőszövetkezeti csoportok vonzóak és minden nyomás nélklil növekednek. De a tapasztalat azt is mutatja, hogy a kisterütetű szövetkezeli csoportok gyorsan egyesülni szoktak. Ezért ezen a téren is legyünk türelmesek. Gondoskodnunk keit arról, hogy a termelőszövetkezetekbe belépő birtokos parasztoknak feltétlenül biztosítsák a behozott föld után o földjáradékot. Mindon szövetkezeti tagnak nagyobb a haszna, ha megnagyobbodik n •terület és így bőven megtérül a földjáradékért kifizetett öszszeg. A tapasztalat azt is mutatja, hogy a szövetkezeti vagyon és terület növekedésével csökken az egyes tagok úttal behozott föld jelentősége. Viszont kezdetben a földjáradék elutasítása nagyon megnehezíti, visszatartja a szövetkezet növekedését. Rendkívül fontos a Magyar Dolgozók Pártjának, a magyar kommunistáknak a példamutatása. A termelőszövetkezetek létrejöttének vagy fejlődésének sok helyen az a legkomolyabb gátja, hogy a helyi kommunisták egy része, vagy ve. tetői kívül maradnak. A fejlődés azonban ma már ott tart, hogy párttagjainktól ts mint minimumot meg kell követelnünk azt, hogy támogassák e téren Pártunk politikáját. Vonatkozik cz a DÉFOSzelnökökre, a helyt tanácsok elnökeire, titkáraira ts. A mezőgazdaság áttérése a szövetkezés útján a nagyüzemi termelésre, hazánk további felemelkedésének és felvirágzásának elkerül lielellen útja. Éppen ezért lámadja tajtékozva a kulák és népi demokráciánk minden ellensége. Aki ebben a fontos kérdésben egy követ fúj a kutakkal, az akarva, nem akarva, dolgozó népünk ellenségeinek kezére jár. A szövetkezetbe még be nem lépő kommunista is legyen tudatúban annak, hogy tétovázása komoly károkat okoz. Ma, mikor több mint ÍOO ezer pártonkívüli paraszt tagja van a termelőszövet kezeteknek, egyre nehezebb a helyzete a szövetkezeten kívül álló kommunista párttagnak. Az Ilyen kommunista egyrészt büszkén vallja magút uz élen. járó, vezető párt tagjának, mésrészt pedig ebben a döntő kérdésben a szövetkezet pártonkívüli paraszttagjai mögött kullog. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek ismertetésén és propagálásán kívül nagy súlyt kell helyezni arra, nmit Sztálin elvtárs a „mezőgazdaság kívülről való átkarolásának'' nevezett: legyártani a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges mezőgazdasági gépeket, traktorokat, arató-csépőgépeket, stb. és módot adni az egyénileg dolgozó parasztoknak, hogy saját tapasztalatukból meggyőződjenek a gépek használhatóságáról. Szerződéses termeléssel, azzal, hogy az egyénileg dolgozó parasztok ne a piacon, hanem a földművesszövetkezeteken keresztül értékesítsék termeivényeiket, fokozatosan közelebb hozzuk őket a szocialista gazdálkodáshoz. Támogatni kell azokat a mozgalmakat, melyek a kis szőlőtermelőket, zöldségtermelőket, a földművesszövetkezrJekcn belül egyesítik. Sztálin elvtárs rámutatott arrai, hogy minden attól függ, hogy a kol. hoz szocialista formáját milyen tartalommal töllik meg. Ezek a megállapítások állanak a imi termelőszövetkezeteinkre is. Ha a Párt és a kormány nem figyeli őket n jövőben Is, ha nem támogatja minden téren, nem gondoskodik, róla. hogy ellenséges elemek, kulákok, fasiszták bele ne kerüljenek s megelégszik a szövetkezés puszin tényével, akkor természetesen nem fogunk célt érni Ezért a termelőszövetkezetekkel való gondos és szakadatlan foglalkozás, erősítésük, növelésük, fejlesztésük álljon a legközelebbi esztendőkben Pártunk és kormányunk szakadatlan gondoskodásának központjában. Végül fel akarom hívni Pártunk figyelmét arra, hogy a termelőszövetkezet kérdése nem mezőgazdasági és szövetkezett oszlattunk, vagy a földművelésügyi minisztérium szakkérdése, hanem jelenleg egész szocialista építésünk fontos problémája. 'Amíg ez n kérdés megoldást nem nyert, elkerülhetetlenek az átmeneti nehézségek, többek •közt az élelmezés s az iparnak mezőgazdasági nyersanyagokkal való ellátása terén. Ezt nemcsak Pártunknak, de ipari munkásságunknak, sőt cgvsz dolgozó népünknek meg kell értenie. Olyan óriási átalakulás, mint n szocializmus felépí ése a mezőgazdaságiján, nam folyhat le átmeneti nehézségek nélkül. Mi rajta leszünk, hogy ezeket a nehézségeket lecsökkentsük, hogy az átmenetet megkönnyítsük. Ehhez azonban az kell, hogy Páztunk és dolgozó népünk tisztában legyen velük, fel legyen rájuk készülve, fegyemezeken, áldozatkészen fogadja őket és kíméletlenül útasltsa el az ellcnség kísérleteit, mely egészséges szocialista fejlődésünk velejárója• ként jelentkező átmeneti nehézségeiből tőkét akar kovácsolni. Minél jobban oldjuk meg n feladatot, annál kisrbbek lesznek az átmenet nehézségei, annál rövidebb az átmenet Ideje. Remélem, hogy legközelebbi kongresszusunk már a teljes sikerrőt vehet tudomást. Uj ötéves tervünk végrehajtásában, de különösen a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében óriási feladat hárul az államapparákisra, elsősorban a községi, járási és megyei tanácsokra. A tanácsokat a falun, a járásban, a megyében, de még Budapesten is száz szál fűzi a mezőgazdasághoz, benne a fejlődő termelőőszövetkezetekhez, állami gazdaságokhoz, gépállomásokhoz. Túlzás né'.kül el lehet mondiani, hogy jó tanácsok nélkül nemcsak jó közigazgatás, de jó termelő, szövetkezeti fejlődés sem lesz. A tanácsokról mondotta Sztálin elvtárs, hogy ezek a politikai szervezet szocialista formái ugyan — de minden a lól függ, hogy hogy tudjuk ezt a formát szocialista tartalommal megtölteni. Mi a tanácsokat a legszélesebb demokrácia alapján választoltuk. A demokráciának ilyen széles és bátor alkalmazása azonban niagábanvéve még nem biztosíték arra, hogy a tanácsokat szocialista tartalommal tudjuk megtölteni, hogy a tanácsok már tagjaik demokratikus összetételéből kifolyólag meg fognak felelni, azoknak a feladatoknak, melyek a szocializmus építésében reájuk hárulnak. Sztálin elvtárs a szovjet tapasztalatok alapján megmutatta, hogy a szovjetek, melyekhez a mi tanácsaink hasonlóak, nem egyszer az ellenség eszközévé váltak, ha a Párt nem volt elég éber. Ez a veszély nálunk is megvan. Nemcsak a veszély van meg, de egyes lények azt mutatják, hogy az ellenségnek ez már bizonyos fokig sikerült. Kiderült, hogy azon a címen, hogy biztosítani kell a közigazgatás zökkenőmentes folytatását és támogatni kell a közigazgatási tapasztalatokkal nem reindelke. ző tanácselnököket, ugrásszerűen megszaporodott a tanácsok apparátusában dolgogozó volt horthysta tisztviselőknek a száma. Különösen megnőttek a községi és járási végrehajtóbizottságok titkárai között a horthysta elemek. Ezekre a titkárokra van bízva többek közt a gabona- és élelembegyüjtés. Meg lehet állapítani, hogy élelmezési nehézségeink éppen a tanácsválasztások óta fokozódtak. Mikor közelebbről szemügyre vettük a kérdést, kiderült például, hogy a borsodmegyei tanács belkereskedelmi osztályán, melyhez a begyűjtés is tartozott, egyetlen kommunista nem volt. Ellenben 27 régi tisztviselő, volt földbirtokos, volt aktiv Hszt, nyilas körzetvezető, stb. foglalkozott az élelmezéssel, aminek következtében Borsodban, legnagyobb ipari megyénkben, komoly iUizellátási nehézségek jelentkeztek, Szabolcsiban, mely legnagyobb burgonyaellátó megyénk, megállapítottuk, hogy a 11 járási tamács titkára közül nyolc régi horthysta tisztviselő, köztük volt földbirtokos és hasonló. A tanácsokra is áll az, ami a ^termelőszövetkezetekre. Fiatal, új szervezetek e'2ek, melyek a legközelebbi esztendőkben szakadatlanul rá lesznek szorulva Pártunk és a kármány folytonos segítségére, támogatására, tanácsaira. A termelőszövetkezetek is ott nőttek meg leggyorsabban, ahol a tanácsok teljes erővel támogatták őket. Ha a termelőszövetkezetet győzelemre visszük, akkor győzött a szocializmus a városban és falun egyaránt. A tanácsok kifejlődése és megerősítése a szoriaUsto állam alap jatt szltárditja meg. Ha ez a két feladat sikerül, akkor nyttgodtan elmondhatjuk, hogy lerak'uk a szocializmus alapjait hazánkban. Amíg ezt b. két feladatot jól meg nem oldottuk, addig elkerülhetetlenek az ingadozások és mindazok a nehézségeik, melyek fejlődésünkét fékezik. Kongresszusunknak egyik fő feladata, hogy erre a két, egymással összefüggő kérdésre ráirányítsa Pártunk és rajta keresztül az. egész magyar dolgozó nép figyelmét. Megnövekedett és új feladatok állanak tehát Pártunk előtt, melynek megoldása csak úgy sikerül, ha megerősítjük pártszervezeteinket, emeljük fegyelmüket, tudásukat, kapcsolataikat a dolgozó tömegek legszélesebb rétegeivel. Erre annál nagyobb n szükség, mert ö'éveis tervünk megkezdésével, a tanácsok kiépítésével és egyéb feadatokkal kapcsolatban sok. a Pártban dolgozó elvtársunkat átengedtük más munkára, ami érthetően gyengítette szervezeteinket. Az előttünk ál'ó nagy célok megkövetelik ezért, hogy figyelmünket újra pártszervezeteink megerősítésére, pártkádereink nevetésére és előlépte, tésére irányítsuk. El ke'.l ismerni, hogy párlkádeCElnk a legmagasabb funkcionáriustól az egyszerű pártmunkásig és tagokig zömükben jói végezték feladataikat, bár soraikból tízezrével vittünk át más területekre elvtársakat. De ideje, hogy megerősítsük Pártunk gerincét, különben az a veszély fenyeget, hogy nem tudjuk megoldani a magunk elé tűzőt'- nagy feladatokat. Pártszervezeteink megerősítéséhez tartozik az elméleti színvonal, a példamutatás és áldozatkészség fokozása mellett az új káderek bátor kiemelése és felctősebb munkába á'iítása. Különösen a nőket és ifjakat kell bátran előléptetni: ezen a téren minden figyelmeztetésünk és követelésünk dacára még lassú a fejlődés, még vontaiot'an folyik a női káderek előléptetése. Legsürgősebben azonban falusi szervezeteinket kell megerősítenünk. A szocializmus építése a falun, csakúgy, mint a tanáes munkájának beindítása és kifejlesztése, elsősorban fa nst szerveze. leinkre húrul. Viszont — amint mondtuk — éppen szocialista fejlődésünk következtében falusi szervezeteink jórésze átmenetileg meggyöngült. Bizonyos fokig még a tanácsok létrehozása is falusi párttitkáraink befolyásának meggyengülését eredményezte. A falusi tanácselnök függetlenített tisztviselő és ha Pártunk tagja, akkor a pártonkíviiiiek, de néha még elvtársaink is öt tekintik a falu tényleges vezetőjének Egész Pártunknak, de különösen megyei és főleg járási szerveinknek mindent meg kell tenniük, hogy meggyorsítsák falusi szervezeteink fejlődését. Gondoskodjanak róla, hogy a falu üzemi és helyi szervezeteit újra egy erős, egységes szervezetbe fogják össze. Minden módon erősítsük falusi párttitkáraink tekintélyét, befolyását. Fel kell erősíteni falusi szervezeteinket új tagokkal, a szocialista szektorban dolgozó parasztok és munkások mellett azoknak az egyénileg dolgozó parasztoknak a soraiból, akik kiváltak a népi demokrácia szolgálatában, a termelésben és helyeslik szövetkezeti politikánkat. Meg kell gyorsítani a falun a Dolgozó Ifjúság Szövetségének fejlődését és gondoskodnunk kell róla, hogy a DISz ott ts minél előbb a Párt jobbkezévé váljék. A sikerek", a békés fejlődés árnyoldalai a mi Pártunkra is kihatottak. Bár tagjaink zöme ma is jó példát mutat, élenjár a termelésben, a beszolgáltatásban, az állampolgári fegyelcmhan és kötelességteljcsítésben, ugyanakkor akadnak szépszámmal Pártunkon belül is olyanok, akik az.o mondják: „A dolgok úgyis jól mennek, minek ide különösebb erőfeszítés, áldozatvállalás, az éberség, az osztályharo fokozása." Ez a hang minden helyzetben veszedelmes, de különösen veszedelmes most, amikor élesedik az osztályharcÉlesedik és élesedni fog, mert a szocialista építés terjedése miatt az ellenség egyre szűkebb területre szorul ós egyre elkeseredettebben védi azt, ami még megmaradt számára. Ugyanakkor a nemzetközi reakció, a nyugati imperializmus mozgósítja itthon megmaradt erőit. Ilyen viszonyok közt nem szabad tűrnünk lazulást, hanyagságot. Az eddiginél sokkal keményebben kell feltépni minden fegyelmezetlenség, megalkuvás, párt. szcrűtlcnség ellen. Élesen fel kell lépnünk azokkal szemben, aki'k példamutatás és áldozatvállalás helyett a könnyebb végét fogják a dolgoknak, akik — vizet prédikálnak és bort isznak. Hányszor voltunk tanúi annak, hogy Pártunk tagjai sőt funkcionáriusai a nehezebb vagy kényelmetlen, nem népszerű fe'adatok elől kibújtak? A kulákelszámolta'ás idején hányszor tapasztalhattuk, hogy sok elvtársunk nem lépett fel határozóban, sőt, ö maga sem teljesítette a beszolgálatást. nem fizetett adót s ezzel rossz példát mutatott, Hány párttagunk van, aki nem teljesíti a normát, aki az üzemekben, állami birtokon, gépállomáson tanúja a lógósnak, anyagpocsékolámak. selejtgyártásnak és nyilt kártevésnek, — megalkuvásból, vagy hanyagságból nem lépett fel ellene. Hányan voltak liarnui áruhalmozásnak. feketézéanek. feketevágásnak, annak, hogy a kulák kenyérrel, búzával etette állatait és szeme-hunytak félette vagy a tetejébe még morogtak az élelmezés, a közellátás nehézségei miatt? — Hogyan fogják ezek az elvtársak a nehezebb, válságosabb helyzetben állani a sorát, mikor szocialista fcilődósünk elkerülhetetlen velejárójaként kiélesedik az osztályharc, amikor az egyéni példam-utá-lás, az áldozatvállalás, a nyilt, bátor szembenállás az ellenséggel a döntő? Aki most, n nyugodt, biztos fejlődés mellett már tétovázik, 'emarad, az elienség uszályába kerül, az kritikus helyzetben még bevéshhé fogja megá'lnl a helyét, s csődöt mond. Ezért ezen a téren fel kell fokozni, meg kell szigorítani a követelményekel. A mi Pártunkat nemcsak az tette naggyá, hogy küzdelmét az élenjáró lenini-sztálini elmélet vezette, de az is, hogy tagjai a Horthyrendszer huszonöt esztendeje alatt életüket nem kímélve, bátran, börtönnel, terrorral dacolva harcoltak igaz ügyükért. Győzelemre vitt bennünket a felszabadulás után, hogy mi voltunk azok, akik nem sajnálta ,a, Ittol. I'ElíiSUAR 27. tik a munkát és verejtéket, példaadóan és áldozatkészeit küzdöttünk az országépftés frontjainak nehéz á'lásaui és éberen, bátran, elszántan hiúsítottuk meg, vertük vissza az ellenség minden támadását. Ezt kell most is lennünk: fokoznánk kell Pirhthk eluiébjU színionalát, tesydr.iét. a példamutatást, ak áldozatkészséget, a bátor elszántságot, hadat kotü üzennünk a megalkuvás, a gyáva ii.agatartás minden megnyilvánulásának! Ennek a szelleműik a megerősítése és fetszitásn kongresszusunk egyik fő feladata. EM a szellem jövendő «lkereink és győzelmeink legbiztosabb záloga. Ezt n szellemet csak úgy fogjuk sikine'. megnövelni, ha Pártunk minden területén bátran és bőveit alkalmazzuk a kritika és önkritika, bolsevik fegyverét. — Amikor tavaly Központi Vezetőségünk harcot indított a pártdemofcrácia megsér;ői, a bürokraták ellen, e hibái; feltárására és kiküszöbölésére, a bírálat és önbírálat fokozottabb alkalmazását követeltük s idéztük nagy tanítónk, Sztálin elvtárs szavait: „Hadd tárja fel a Párt, hadd! tárják fel a bolsevikok, hadd' tárja fel országunk minden becsületes munkása és dolgozója munkánk hiányosságait, építésünk hiányosságait, hogy jelöljék ineg hiányosságaink felszámolásának útjait, hogy munkánkban, építésünkben ne legyen fennakadás, mocsár, korhadáe, liogy egész munkánk, egész építésünk napról-naprn jobbá váljék és sikerről.slkerre haladjon. A tapasztalat azt mutatja, hogy pártszervezeteink vezetőségeinek újjáválasztása óta kétségkívül javult a helyzet, de azt is tapasztaljuk, hogy a púrldemokrúciát funkcionáriusaink nem egyszer még ma is megsértik, hogy a bürokrácia u Punon belül és kívül még sok formában jelentkezik. Még mindig sok a panasz a tagfelvétel körül, hogy a belépési nyilatkozatok elbírálása, a tagkönyvek kezelése, kiadása hosszú hónapokig tari, hegy a jelölteket küldözgetik ponciustólrpilákisig, Az elöltünk álló hatalmas feladatok megkövetelik, hogy fokozattan biztosítsuk a pártdem jkrácia érvényesülését sorainkban s .szakadatlanul vegyük igénybe a bírálai és ;nh>rá!at fegyverét. Ná'unk ezzel kapcsolatban különösen két helyű :cn nézettel találkozunk. Az egyik az önkritikát valami múló jelenségnek, egy egyszeri kampánynak tekinti. Van azonban e téren otyan új jelenség, melyre fel kell figyelnünk, mert elterjedése alkalmas arra, hogy rossz hírbe hozza, lejárásra az önkritikát, a pártká terek és a munkásosztály forradalmi szelleméhen való nevelésének e fontos módszeréi. Egyre gyakrabban találkozunk olyan párttaggal, aki önkritikát gva, t'iol 8 utána változatlanul folytatja hibáitAz ilyen „visszaesőkkel" szemben, alrile az önkritikát így alkalmazzák, fokozott eréllyel Icell fellépnünk. összefoglalva megállapíthat i.ik: Pártunk vezetésével rövid néhány esztendő alatt korszakalkotó válta, zásokon ment át a magyar nép, eüiint az átkos múlt hagyatéka a három millió koldus, eltűnt a feópkö lök. bz embervásárok reménytelen, k uzsorázott szolgába la megszűnt a tőkés kizsákmányo'ás, elnyomás s velejárója, a uiunkanékiV.iség, a szörnyű gond, a harc a mindennapi betevő falatért. Gondokban most sincs hiány, de dolgozó népünk most nyugodtan néz a holnap elé és sikeresen, tervszerűen, a jobb jövő biztos tudatában épít: szabad, szocialista hazáját. A magyar népi demokrácia gazdasági és politikai harcainak és sikereinek eredményeképpen, az e'fenséges osztályok maradványainak minden áskálódása dacéira megszilárdult a népi demokrácia állama és rendszere. 'A' dolgozó nép érzi és tudja, hogy végre az övé az ország, az állani, az ő javát szolgálja. Ez a felismerés új viszonyt teremtett a dolgozó tömegek milliói és hazájuk között. Legjobbjaink: Petőfi, Vörösmarty, József Attila joggal keseregtek azon, hogy a dolgozó népnek nincs hazája. Itt is gyökeres a változás, a dolgozó nén végre birtokába vette a hazát, melyet szívvel-lélekkel sajátjának vall, s melynek szabadságáért, függetlenségének megvédéséért minden áldozatot váltat. „A hazátlan bitangok", ahogy az öntudatos dolgozókat a régi rendszerben hívták, ma a legjobb hazafiak, akik büszkén hirdetik magukénak a hazát. Ez ad új tartalmat, új szilárdságot a nemzeti összefosásnak, ez fonja szorosabbra a munkás-paraszt szövetséget, a felszabadult dolgozó nép liazafiassága új erőforrása, melyből bőven