Délmagyarország, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-16 / 12. szám

KEDD. 1951. JANUAR 1«. 3 i—— PÁRTÉLET A szegedi pártértekesleten a Pártkongresszus előkészületeinek jegyében számoltak be munkánkról és feladatainkról a szegedi kommunistáik küldöttei Szeged legiobb kommunistái ülnek MUNKAMŐDSZERÁT ADÁSI MOZGALMUNKRÓL a teremben. Az alapszervezetek tit­kárai, aktiv pártmunkások, azok, akiket a párttagság elküldött a szegedi pártértekezletre, hogy Pár­tunk februári Országos Kongresz­szusa előtt beszámoljanak munká­jukról, beszámoljanak a párttagság észrevételeiről, javaslatairól. Ezen a napon nemcsak a párttagság fordult jára. szervezéséiben előttünk álló felada­tokról, az újítómozgaloiji problé­máiról és üzemeinkben működő szakszervetzetek és tömegsizervezetek teendőiről. A mezőgazdaság kérdé­sét elemezve rámutatott a Pártbi­zottság és az alapszervezetek e té­ren elért eredményeire és egynéhány hiányosság kiküszöbölésének mód­a szegcdi pártértekezlet tanácsko­zása felé, hanem Szeged minden dolgozója, a dolgozók minden réte­ge is. Ezt bizonyították azok a kül­döttségek. amelyek elhozták a par­tonlkivüliek, a nők, a fiatalok, a Magyar-Szovjet Társaság- és nép­hadseregünk tagjainak szeretetét és ragaszkodását a pártértekezlet, — Pártunk iránt. ,,Mi, a "ép hadseregének katonái forró szeretettel köszöntjük a sze­gedi pártértekezletet és itt is meg­fogadjuk, hogy Pártunk Kongresszu­sára még fokozottabb mértékben nö­veljük politikai és szakmai tudá­sunkat, hogy a Szovjelunió-vczette béketábor ránkesö szakaszán úgy állhassunk helyt, ahogy azt tőlünk elvárja a népek nagy vezére. Sztá­lin elvtárs. Pártunk és szeretett ta­nítómesterünk, Rákosi elvtárs." Zúgó lelkes tapssal, „Sztálin-Ráko­si'' kiáltásokkal hosszasan ünnepel­ték a küldöttek és meghívottak nép­hadseregünket. — Ütemes tapssal fogadták a jelenlévők a DlSz-fiatal­ság küldötteit is- akik Szeged ifjú­ságának háláját tolmácsolták a Párt felé és kérték Szeged kommu­nistáit, hogy továbbra is segítsék, támogassák őket munkájukban. Harsány dobpergéssel. katonás léptekkel jött az úttörők szines cso­portja. Forró szavakkal adták át az elnökségnek a szépen hímzett vörös zászlót A nagytermet, az emberek szivét átjárta az egyik úttörő csen­gő, vékony hangja: „Arra kérjük a pajtásokat, úgy harcoljanak a béké­ért, hogy mi tanaihassunk, hogy a szocialista társadalom hasznos építő tagjai lehessünk. A békeharcból mi sem maradunk ki, Ígérjük, hogy ez­után meg többet és még jobban ta­nulunk." — A Magyar-Szovjet Tár­saság küldöttsége ígéretet tett a Pártértekezletnek, hogy Pártunk Kongresszusának tiszteletére taglét­számát tovább növeli és fokozott mértékben kiveszi részét a Szabad Nép-kampányból. Az MNDSz kül­döttei megfogadták, hogy a Párt­kongresszus t'szteletére soraikból még több ós még odaadóbb béke­harcost nevelnek. „Mi. pártonkivüliek tudjuk" — mondotta Szeged pártonkívüli dol­gozói küldöttségének vezetője, — „hogy a Párt a miénk is, a Párt a mi ügyünket is képviseli és a Párt a mi vágyainkat is valóra váltja, ígérjük, hogy a Magyar Dolgozók Pártja Kongresszusa tiszteletére az eddiginél is fokozottabb, odaadó munkával zárkózunk fel a Párt mö­gé, a béketábor magyarországi front­jának vezetője és lelkesítője mögé.'' A küldöttek és meghívottak fe­szült figyelme közepette emelkedett szólásra a szegedi Pártbizottság iit­kára, Zombori János elvtárs. Be­széde jelentés volt a Pártbizottság, az alapszervezetek, a párttagság végzett munkájáról, az elért ered­ményekről és a kiküszöbölendő hiányosságokról. Mikor a nemzet­közi helyzetről beszélt, mikor az imperialisták aljas, háborús csele­kedeteiről szólott, a teremben át­forrósodott a levegő, a gyűlölettől szinte ökölbe szorultak a kezek. „Pártunk soronkövetkező kon­gresszusa — mondotta — olyan időkben ül össze, amikor a nemzetközi helyzet kiéleződött, amikor egyre élesebb és élesebb az osztályharc nemcsak nálunk, hanem nemzetközi méretekben is. Mindent el kell követnünk, minden erőt mozgósítanunk kell, hogy megfékezzük a há­borús uszítókat és háborús ag­resszorokat, hogy alaposan fel­készüljünk a béke megvédésé­re." Ezután Zombori elvtárs részlete­sen foglalkozott a pártépítés terén elért szegedi eredményekkel és hiá­nyosságokkal. Beszélt a Pártbizott­ság munkájának pozitívumai mel­lett a fogyatékosságokról, szólott alapszervezeteink vezetőségeinek és aktiv pártmunkásainak munkájáról, beszélt a bírálat és önbírálat gya­korlatáról mindennapi pártmun­kánkban. Részletesen elemezte az agiátciós és oktatási munkánk meg­javításának feltételeit és módjait, kihangsúlyozva a pártszerű ellenőr­zés döntő fontosságát. Beszélt Zom­bori elvtárs ipari termelésünk kér­déseiről, a munkaversenymozgalom Zombori elvtárs a Párt és állami életünk jóformán minden területét érintette beszédében, A kiértékelés alapján részletesen felsorolta az előttünk álló feladatokat. Felhívta a pártértekezlet figyel­mét, hogy a pártépítés terén mutatkozó egyes hiányosságok kiküszöbölésére fokozott mér­tékben szem előtt kell tartanunk mindennapi púrtmuiikánkban Központi Vezetőségünk határo­zatait különösképpen Rákosi elvtárs február 10-1 és október 27.1 beszédének ií1mu tatásait, amelyek hosszú időre megszabják teendőinkel. Ezeknek az iránytmu­tató határozatoknak és beszédeknek fokozott szem előtt tartásával kell nekünk Pártunk Kongresszusára készülnünk. A feladatainkról szólva kihangsúlyozta Zombori elvtárs a Szabad Nép-kampány fon­tosságát. „Arra kell vennöuk az irányt — mondotta beszámolója végén Zom­bori elvtárs —, liogy bátorságra, szilárdságra, helytállásra és párt­feg.velcmre neveljük azokat, akik párlfunkcióhaii vannak, a vezető, ség tagjai vagy. akik gazdasági területen dolgoznak, Arra kell vennünk az irányt, liogv a párt­szervezeteink most a mindennapi kérdéseknél, a mindennapi élet harcaiban tanúsítsanak bátorságot és elvi szilárdságot. Arra keli tö­rekednünk, hogy olyan kádereket neveljünk, akik minden nehézség ellenére bátran harcolnak a párt­határozatok végrehajtásáért. a Párt politikájának érvényrejntta­tásáért. Olyan kádereket kell ne­velnünk, akik becsülettel harcol, nak a terv végrehajtásáért, akik nemcsak maguk viselkednek pél­damutatóan, hanem leleplezik a megalkuvást, kik a munkaverseny­mozgalom szervezésében és a liiunkaverseny mozgalomban ma­guk is élenjárnak". Zombori elvtárs átfogó és min den részletre kiterjedő jelentését a pártértekezlet lelkes tapssal fo­gadta. Ezután megkezdődött a vi. ta. Alapszervezeti titkárok. tö­megszervezeti funkcionáriusok, pártmunkások és egyszerű párttá, gok szólaltak fel a küldöttek é3 meghívottak közül. A saját mun­katerületükről, a saját tapasztala, taikból vett példák alapján tá­masztották alá a beszámoló egyes megállapításait. A felszólalásokból nem hiányzott az Önkritika, azon­ban mint Zombori elvtárs is meg állapította az összefoglaláskor — bár hangzott el kritikai felszóla.ás a Pártbizottság munkájával kap­csolatban —, de nem elég. Sokkal több és sokkal többol­dalúbb kritikát vár a Párt­bizottság a tagság részéről, mert csak igy tudja munkáját egyre javítani, csak így tud megfelelni azoknnk a felada­toknak, amelyeket a mostani körülmények eléje állítanak. A pártértekezleten elhangzott fe ­szólalásokat lapunk következő szá maiban a „Pártélel" rovatban rész­letesen közöljük. így lehetőség nyílik arra — mive, a jelen cikk keretei ezt korlátoznák —. hogy az elhangzott jó szempontokat és ja­vaslatokat széles sízegedi párttag­ságunk és pártonkívüli dolgozóink is ismerjék. A felszólalásokra Zombori elv­társ válaszolt. Ezután került sor a választásra. A szegedi pártérte­kezlet küldöttei titkos szavazással megválasztották a megyei pártér tekezlet küldötteit. Az eredményt a szavazatszedő bizottság elnöke hirdette 1d. A pártértekezlet részt­vevői az Internacionálé hangja, mellett zárták be nagyjelentőségű tanácskozásukat. A Német Kommunista Párt parlamenti frakciója erélyesen követeli a választ Grotewohl elvtárs javaslataira A Német Kommunista Párt | tanúsítandó állásfoglalásukat. E bonni parlamenti frakciója kö­vetelte, hogy Adenauer azonnal válaszoljon Ottó Grotewohlnak, a Német Demokratikus Köztár­saság miniszterelnökének levelé­re. Ezzel egyidejűleg felhívja Adenauert, ismertesse a parla­mentben a kormány álláspontját Grotewohl miniszterelnök levelé­vel kapcsolatban. Adenauer im­már hét hete halasztja Grote­wohl levelének megválaszolását. A Német Kommunista Párt parlamenti frakciójának nyilat­kozata a többi között megálla­pítja: 1951. január 9-én Adenauer kancellár összehívta a minisz­tertanácsot és a parlamenti frakciók elnökeit, hogy megvi­tassák Ottó Grotewohl minisz­terelnök levelével kapcsolatban tárgyaláson való részvételből egyedül a Német Kommunista | Pártot kapcsolták ki. A Német Kommunista Párt parlamenti frakciója nagy meg­ütközéssel veszi tudomásul, hogy a kancellár az össznémet és a Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya, valamint a nyu­gatnémet szövetségi kormány közöti tárgyalások kérdését a titkos diplomácia ügyévé szán­dékozik tenni. A Német Kommunista Párt parlamenti frakciója erélyesen tiltakozik Adenauer eljárása el­len és követeli, hogy a kormány és a parlament haladéktalanul tegyen eleget népünk nagy többsége világosari felismerhető akaratának, amely össznémet tárgyalások létrehozására irá­nyul. Az olasz kormány büntető intézkedésekkel fenyegette meg azokat, akik tüntetni mernek Eisenhower ellen Az olasz kormány hétfőn dclben rendkívüli minisztertanácsot tartott. A minisztertanács kizárólag azokkal a rendőri és büntető intézkedések­kel foglalkozott, amelyekkel a kor­mány az Eisenhower olaszországi lá­togatása ellen tüntető olasz tömege­ket akiarja megfélemlíteni. A hétfői rendkívüli miniszterta­nácson Scelba belügyminiszter „drá­mai hangú" beszámolót tartott a há­borúellenes tüntetések „aggasztó arányairól.1' Bejelentette: utasította a rend­fenntartó közegeket* hogy a legeré­lyesebb eszközökkel törjék le a tün­tetéseket, tekintet nélkül arra, hogy azok az alkotmány által biz­tosított keretek között mozognak-e vagy sem A minisztertanács után megfélem­lítő célzatú hivatalos közleményt adtak ki, amelyben a kormány fe­gyelmi, illetve bűnvádi eljárással fenyegeti meg a tiltakozó megmoz­dulások résztvevőit, elsősorban az állami tisztviselőket, a helyi ható­sági szerveket, a köz- és magán­üzemek vezetőit* felszabadulásunk óta, de külö­nősen az utóbbi időben igen sok szó esett arról, hogy az élenjá­ró dolgozók adják át tapasztalatai­kat, munkamódszerüket azoknak, akik a termelésben gyengébben áll­ják meg a helyüket, akik még nem rendelkeznek olyan szakmai kép­zettséggel, hogy felzárkózzanak a legjobbak mögé. Egy-egy nekibuz­dulás után el is kezdődött a mun­kamódszerátadás, de ahogy megkez­dődött, igen sok helyen ugyanúgy abba is maradt. Vagy a munkamód­szerátadó unta meg a tanítást, vagy a munknmódszerátvevő a tanulást, vagy nem kapta meg ez a mozga­lom a megfelelő támogatást az üzem pártszervezetétől, vállalat vezetőségé­től. szakszervezetétől. Hallatszottak olyan hangok is az élenjárók részé­ről; ,.M;t adjak én át, hiszen nincs is munkamódszerem. Jó eredmé­nyeimet azzal érem el, hogy gyorsan dolgozom és kiküszöbölöm a feles­leges munkamozdulatokat." Ezek el­felejtették azt, hogy éppen az az érdekes: hogyan dolgozik gyorsan. Hogyan kötözi össze az elszakadt szálakat, hogyan cseréli a vetélőt, hogyan indítja el a gépet, hogyan fogia meg a téglát, stb. 17 zekén a hiányosságokon segí­tett, ezeket a hibákat számol­ta fel gyökeresen az a mozgalom, melyet a Szovjetunió példája nyo­md11 egyre jobban felhasználnak a mi üzemj nk is a munkamódszerát­adás fellenditéfiére. Kova'.ov mér­nök nagyszerű kezdeményezése ki­mozdította a mi munkamódszerát­adási mozgalmunkat is az egyhely­ben topogásból. lehetővé t®tfe, hogy hamarosan 100 százalékig kiaknáz­hassuk azt a felbecsülhetetlen tarta­lékol, mely az élenjárók munka­módszerében rejlik Az idei tervek feszítettsége nyomán egyre töbh üzem kezdi belátni, hogy a tervet csak úgy lehet teljesíteni, ha a dol­gozók széles tömegei válnak élen­járókká. ha az új sztahanovisták fizázait, ezreit neveliük ki üzeme­inkben. Az üzemek elkezdték tanul­mányozni saját területükre vonat­koztatva a Kovalov-mozgalom kér­déseit és rájöttek; nincs olyan jó munkamódszer, aminél még jobb ne lehetne, nincs olyan élenjáró, akinek munkamódszere hibanélküli. Hiba­nélküli munkamódszert csak tudo­mányos,.és aprólékos vizsgálat, ta­nulmányozás után lehet kialakítani. Szükséges, hogy feltérképezzék élen­járó dolgozóik munkamódszerét, megvizsgálják a legk sebb mozdula­tot is. s így ennek a vizsgálatnak az alapián ki lehet kísérletezni az egy­séges, hiba nélküli; a legjobb mun­kamódszert. Ezt a munkamódszert az arra legalkalmasabb dolgozók megtanulják és hivatásszerűen át­adják az iizem többi dolgozó nak. Szegeden három üzemben kezdtek hozzá ilyenmódon a Kovalov-moz­galom elindításához: az Ujszegedi Kendergyárban, a Textilkombinál­ban és a Szegedi Kenderfonógyár­ban. A fentebb elmondottak alap­ján megszervezték a mozgalmat és az Ujszegedi Kendergyárban már el is indult a Kovalov-féle munka­módszerátadás. A Textilkombinát­ban is meglehetősen előrehaladott állapotban van ez a munka s rövi­desen ott is teljes erővel megindul a mozgalom. 'A' Szegedi Kenderfo­nógyárbau is megtörtént az élenjá­rók munkamódszerének felvételezé­se, s hamarosan ebben az üzemben is gyakorlatilag meg lehet látni, mi­lyen munkát végeztek az üzem terhnikusai. A z Ujszegedi Kendergyárból már az első napok után igen jó eredményekről leltet beszámolni. Igen helyes volt az, liogy az üzem vezetősége nemcsak azt nézte meg, hogy a munkamódszerátvevő dolgo­zók mennyiségileg mennyit termel­nek, hanem azt is, liogy minőségi­leg hogyan dolgoznak. Az első munkamódszerátvevök között több olyan dolgozót találunk, akinél a minőség terén mutatkoztak hiá­nyok, s a helyes munkamódszer át­vélcle ulán dönlően megjavult min­nőségi termelésük. De mennyiségi javulás is beállt úgyszólván minden munkamódszerátvevőnél. Kiss Ist­vánné például 10.000 vetéssel ter­mel többet, mint a munkamódszer­átvevés előtt. Makracsck Istvánné­nak 5000 vetéssel. Malinovszkij Ilo­nának 10.000 vetéssel emelkedett a termelése egy-két nap alatt. Szaba­dos Györgyné a munkamódszeré t­vevés "előtt" 28.000 vetést teljesített naponta, most 45,000 vetés a telje­sítménye. Hosszan lehetne sorolni ezeket a tényeket, melyek mind azt bizonyítják, hogy a munkamódszer­átadás vonalán döntő és ugrásszerű fejlődés küvelkezett be. És hasonló fejlődésről lehet beszámolni majd a másik két üzemből is, ha a Kova­lov-mozgalom szervezése gyakorlat­tá érik. tt zükséges azonban megvizs­gálni azt is, hogy a gyakor­lat kezdetén miiyen hiányosságok mutatkoztak. így tudják a többi üzemek már a kezdetben kiküszö­bölni a hiányosságokat. Az újsze'­gedi Kendergyárban az mutatko­zott meg, hogy a Kovalom-moz­galmat egyszerű technikai feladat­nak fogták fel. Olyan feladatnak, melynek végrehajtása a technikai szakemberek dolga, olyan „csoda­szernek", mely egycsapásra mfeg­oldja azokat a problémákat, me­lyek a munkamódszerátadás terén jelentkeztek. így állhatott elő olyan eset, hogy egyes öntudatlan dolgozók nyíltan kijelentették: „ha hozzám is eljön a munkamódszer, átadó: itthagyom a gépemi" így fordulhatott elő, hogy egyesek va­lósággal ellenségesen álltak szem­be a munkamódszerátadókkal, „in­gyen élőknek" nevezve őket. így adódhatot az, hogy maga a mun­kamódszeré t vevő sem tudta mira' van szó. Amikor odament hozzá a munkamódszerátadó azzal, hogy tanítani akarja, elkezdett sirni, hogy ilyen rossz munkás volnék én?" A munkamódszerátadó alig tudta meggyőzni arról, hogy egy­általán nem erről van szó, hanem arról, hogy élenjáró munkamód. szerálvevéssel döntő mértékben emelkedjék termelése. Az történt tehát — mint már irtuk —, hogy az újszegedi Ken­dergyárban a Kovalov-mozgafmat egyszerűen technikai feladatnak tekintették. Nem tartották szüksé­gesnek, hogy a technikusok, mű­szaki szakemberek ;'ó munkáját megfelelően alátámasszák politi­kailag, nem tartották szükséges­nek, hogy a dolgozóknak megma­gyarázzák, milyen hatalmas jelen­tőségű mozgalom indult el az üzemben, mi ennek a mozgalom­nak lényege, célkitűzése. Pedig lett volna rá mód és lehetőség, hogy szovjet példák nyomán bi­zonyítsák a többtermelés, minőségi termelés szempontjából milyen ha­tcimas jelentőségű ez a munka­módszerátadási mozgalom, hogyan lehet ennek segítségével a sztaha­novisták százait, ezreit nevelni az üzemekben. Meg kellett volna ma­gyarázni a népnevelöknek, hogy a Kovalov-mozgalom azt jelenti, hogy eredményesebb építőivé vál­hatnak a szocializmusnak, fellen­díthetik a békéért foltyatott har cukat s a többtermelésen keresztül állandóan emelkedik életszínvona­luk is. J^zek a hibák és ezeknek felis­merése egyszersmind meg­jelölik a követendő utat is. Az a feladata az újszegedi Kendergyár pártszervezetének éppúgy, mint a többi üzem pártszervezetének: sza­kítson azzal a'felfogással, hogy a Kovalov-mozgalom technikai kér, dés. Bizonyítsa be a mozgalom si­kere érdekében végzett jó politikai felvilágosító munkával, hogy fel­számolta ezt a hibás nézetét. E­eősorban a népnevelők között ke:l tndatositani a mozgalommal kap­csolatos problémákat, vázolni kell előttük mik a hiányosságok, hogy aztán mozgósítani tudják a dolgo. zó tömegekei a hibák kijavítására Ebbe a felvilágosító munkába be kell vonni a tömegszervezeteket, elsősorban a szakszervezetet. A szakszervezeti aktívákat a mutat­kozó hibák feltárásával kelj moz­gósítani. Arra kell törekedni Szegeden, hogy a Kovalov-mozgalom ne le­gyen elszigetelt jelenség, két-há, rom üzem ügye. A többi üzemek is tanulmányozzák ezt a munkamód­szerátadási formát, alakitsák át a textilüzemek tapasztalatát saját munkájuk szerint ég indítsák el a mozgalmat. A szakszervezet nézzen szét a szegedi üzemekben, liatároz­a meg, hol lehet alkalmani ezt a módszert, s ahol erre mód van. kezdjék meg a mozgatom alkal­mazását, használják fel és forgas­sák jól azt a fegyvert, amit a mun, kamódszerátadás jelent a szocializ­musért vivott harcban. A hivatali és kerületi népnevelő és agitációs felelősök rés/ére 17-én délután fél 6 órakor fontos előadást tartunk a Pártoktatás Házában. Kérjük az elvtársak feltétlen és pontos megjelenését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom