Délmagyarország, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-14 / 11. szám

6 VASÁRNAP, 1951. JANUÁR ««. GYÁR MUNKÁSOK NÉLKÜL A téli forgalom sikeres lebonyolításával ünneplik a vasútas dolgozók Pártunk kongresszusát A Vasút dolgozói igen szép és kiváló eredményeket értek el a mult évben, átvették a szovjet vasutasok munkamódszerét, sikerre vitték a kétezer tonnás és ötszáz kilóméteres mozgalmat, nagymennyiségű szenet takarították meg. Ezeket az eredményeket állandó politikai és szakmai továbbképzéssel érték el, és most, az ötéves terv második évében, felhasználva az eddigi tapasztalatokat, még eredményesebb munkát akarnak végezni. Ezért tesznek felajánlásokat a Pártkongresszus tiszteletére éa ezért harcolnak az eredmények növelésével a ,.téli forgaJom legjobb dolgozója" címért. A vasúton az őszi forgalmat december 15-én sikeresen befejezték. Az 1949-es év forgalmához viszonyítva 20 százalékkal emelkedett az ötéves terv első évében a Magyar Államvasútak dolgozóinak teljesítménye. A megnövekedett feladatok megoldása azért volt lehetséges, mert átvették a szörfét vasutasok tapasztalatait, bevezették az 500 kilóméteres és kétezer tonnás mozgalmat. Emelkedett az utazási sebesség. Irányvonatokat képeztek, vagyis a vonatot megpakolták Szegeden és az Budapestig megállás nélkül futott. Bevezették a „rakva-rakott-mozgalmat" is, vagyis egyetlen kocsi sem ment üresen tovább. Az őszi forgalmat gazdaságosan bonyolították le, mert kevesebb vonattal 16.9 százalékkal több árut szállítottak. A Szovjetunió tapasztalatait felhasználva, az őszi forgalomban már sikerült sztahánov-vonatotkat is elindítani. A sztahánov-vonat az irányvonat egyik fejlettebb formája, amely kétezer tonnával közlekedik egy meghatározott útvonalon, felemelt sebességgel, megállás nélkül. Ezelőtt nagy nehézségekbe került egy ilyen vonat elindítása, az őszi forgalomban pedig volt olyan nap, hogy hét-nyolc irányvonat, és két-három sztár hánov-vonat közlekedett. Hogy meggyorsítsák a forgalmat, a kocsi ki- és berakás! egységidőt 6 óráról 5 órára szorították le. így kevesebb ideig áll a kocsi és többet tud szállítani. Az „őszi forgalom legjobb dolgozója" címért indított versenynek nagy lendítőt adtak a koreai műszakra, a békekölcsönjegyzésre és a tanácsválasztásra tett felajánlások. Ezeknek a felajánlásoknak eredményei azt bizonyítják, hogy a vasútas dolgozók meglátták feladatukat • a békeharcban. Horkai János, szegedi mozdonyvezető például szeptember 1-től december l-ig 158 százalék átlagteljesítményt ért el, ezért meg is kapta az „Oszi forgalom legjobb dolgozója" címet. A vasútas dolgozók között kifejlődött a a-Smtahánovmozgalom is. Wolimann Gellért mozdonyvezető és Pesti János kocsirendező jó munkájukért megkapták a sztahánovista címet. A vasút minden dolgozója eredményes munkát végzett, azért mondhatták azt el, hogy a szeptemberi 31 százalékkal szemben az 500 kilóméteres mozgalomban most már a mozdonyok 83 százaléka teljesítette az előirányzott normát. Ezzel az eredménnyel a szegedi igazgatóság az ország összes igazgatóságai közül az első helyen áll. Igen szép eredmények születtek a kétezer tonnás mozgalomban. Naponta négy-öt kétezer tonnás vonatot indítottak útnak és a mozdonyvezetők látva azt, hogy ezekkel a szép eredményekkel népgazdaságunkat erősítik, egyre többen vállalták a nagysúlyú vonatok vezetését. Természetesen az eredmények mellett hiányosságok is mutatkoztak. Döntő hiba volt, hogy nem tudtak egyszerre két főfeladattal foglalkozni a vasút dolgozói. így az őszi forgalom idején nagyobb súlyt helyeztek a. tehervonatok indítására és elhanyagolták a személyforgalmat. Ebből keletkeztek aztán azok a vonatkésések, amelyek kiküszöbölésére verseny indult a budapesti és szegedi Igazgatóság között. Különösen a vasút öregebb dolgozói idegenkedtek az új munkamódszerek bevezetésétől. Egyes helyeken például megállították a felemelt sebességgel haladó irányvonatokat.. Természetesen, amikor ezek a dolgozók megismerték az irányvonatok közlekedésének nagy jelentőségét, akkor kiküszöbölődött ez a hiányosság is. Az őszi forgalom eredményeit tovább fokozzák a téli forgalomban, felhasználva a multévi tapasztalatokat. Most nagyban készülnek a vasút dolgozói arra, hogy a Pártkongresszusra tett felajánlásaikat sikeresen .teljesítsék. Megindították a „Téli forgalom legjobb dolgozója" címért a versenyt és igen szép felajánlásokat tetteik a kongresszus tiszteletére. A szegedi Fűtőház és a Szegedi Állomások, valamint az Igazgatóság dolgozói csatlakoztak a Budapesti Ferencvárosi Fűtőház dolgozóinak kongreszszusi versenyfelhívásához és a röpgyűlésen meg is tették felajánlásaikat. Pap-Sebők Imre sztahánovista öntő, akit most tüntettek ki a Köztársasági bronz érdeméremmel, a kongresszus tiszteletére 158 százalékos átlagát 170 százalékra növeli. Varga István sztahanovista lakatos terven felül egy darab pályamesteri kiskocsit készit el. A fűtőház röpgyűlésén 492 dolgozó tett egyéni felajánlást, amelyben vállalják, hogy az eddigi eredményeiket még tovább fokozzák, szem előtt tartják a fokozottabb anyagtakarékosságot és selejtcsökkentést. Kiss István sztahánovista kazánfcovács például felajánlotta, hogy 10 százalékkal emeli teljesítményét, így 160 százalékos átlagot ér el és átadja munkamódszerét munkatársainak. László Károly asztalos újítást dolgozott ki, ami havi 1600 forint megtakarítást eredményez. Ezt az újítást bevezetik a kongresszus tiszteletére. A mozdonyvezetők se maradnak le a kongresszusi felajánlásokban. Wolimann Gellért sztahánovista mozdonyvezető, Rácz I. Mihály és Katona Pál fűtők vonatok továbbítását a megta karított szénkészletből látják el. A Magyar Államvasutak dolgozói február 12- és 17-e között Ugyanilyen felajánlást tett Harmati István mozdonyvezető is. kongresszusi hetet rendeznek, amelyen a koreai műszakhoz hasonlóan nagymértékben emelik teljesítményüket. így a vasutas dolgozók ismét tanújelét adják annak, hogy mennyire szeretik a mi Pártunkat. Kongresszusi őrséget rendeznek, ahol a szovjet vasutasok példája nyomán a szegedi vasutas dolgozók a lehető legnagyobb eredmények elérésére törekednek. A Pártkongresszusra tiszteletére minden vasutas dolgozó tesz felajánlást, hogy az ötéves te^ második tervévében még nagyobb eredményekkel, a takarékosság, a minőségi munka és a széncsata kiszélesítésével erősítsék népgazdaságunkat és a béke hatalmas táborát. A gyár nemrégiben nyilt meg. A Fémmegmunkáló Gépek Tudományos Kutató Intézete irányítása ajatt épült Moszkvában és az b feladata, hogy dugattyúkat készítsen a Sztálin Autógyárban előállított ZISz—150 tipusu teherautók számára. Szakkörökben nagyon sokat hallottam már erről a gyárról, tudtam, hogy nemcsak Moszkvában és a Szovjetunióban, de az egész világom sincs ehhez fogható gyár, Ezért érthető izgalomban léptem át a gyár egyik mérnökének kíséretében az üzem küszöbét. Az első benyomás, amelyet a tágas; világos épületben szereztem — őszintén bevallom — nem volt valami különös. Ugyanolyan hangzavar ütötte meg a fülemet, mint minden más gépgyárban. Valahol megindult egy motor, az üzem másik sarkából felhangzott a marógép zúgása — a mester úgy látszik most kapcsolta be a gépet .velem szemben az egymásrahulló vasdarabok csörrenése zavarta meg a gépek zúgását, jobbról a hirtelen lehűtött folyadék sustorgó hangja csapódott fiilembe... Szóval ugyanazok a hangok, amelyekkel minden gyárban találkozhatunk, ahol egy nagy üzemben sok ember dolgozik. Ennek a gyárnak azonban éppen az az érdekessége hogy itt egyáltalában nem dolgoznak emberek. A motor beindítását. a marógép bekapcsolását. a Kész gyártmányok összegyűjtését, a vegyianyagokhirtelen lehűtését — mindezt itt kizárólag gépek végzik. Szinte megilletődötten jártam végig az egymás mellett sorakozó gépeket. Mintegy 50 méter ho96zú ez a gépsor, amelyben a legkülönbözőbb formájú és nagyságú gépek váltakoznak. Az egyik csak akkora, mint egy Íróasztal, a szomszéd gép pedig már egy kis földszintes házhoz hasonlít. És a gépek között fut a szállítószalag, amely az egyik munkahelyről a másikra viszi azt az alumitiiumda. rabot, amely az 50 méteres pálya megfutása után már kartonba és ládába csomagolva — ezt is gépek végzik — mint kész dugattyú hagyja el az üzemet. Az alumínium elindul Kísérjük végig a készülő dugoly tyú útját. A kiindulási ponton a szállítóberendezés mgeragadja az aluminiumtömböt és lassan felemeli az elektromos kemence ajtajához. A szállítószalag megáll, néhány pillanatig mozdulatlan marad és azután isimét megindul, egy „lépést" tesz előre. De ugyanebben a pillanatban kinyílik az elektromos kemence ablaka ós az aluminium. tömb becsúszik a kemencébe. A kemence másik oldalán áll az „adaPártunk, eddigi győzelmeink és jövő eredményeink szervezője, népi demokráciánk vezetője fegyelmezett, új, harcos, ujtipusú, kollektív emberek nevelését várja tőlünk, magyar pedagógusoktól. Olyan emberek nevelését, akik szilárdan álla"nak a marxista-leninista világnézet alapján. „Pedagógiánk feladata lényegileg abban áll — mondja Makarenko, a nagy szovjet nevelő —, hogy kollektív embert neveljünk". Ezért egész nevelésünk módszertani alapja az egyén és a társadalom kölcsönös viszonyának kérdése kell, hogy legyen, hiszen az egyént nem nézhetjük a társadalmon, a közösségen kívül. A közösségen pedig nem az egyének véletlen csoportosulását. hanem az embereknek közös célok elérésére történő egyesülését értjük, közös munkával, a jog és felelősség meghatározott rendszerével, az egyesülés egyes részeinek egymástól való kölcsönös függésével. 'Á közösségi nevelés egyik legfontosabb feladata a tanulóközösség erős vezetése, vagyis a közösség akaratának olyan irányítása, hogy az mindenben megegyezzék a nevelő akara Iával. A vezetése alatt álló közösséget azonban csak olyan nevelői személyiség tudja úgy irányítani, hogy annak tevékenysége mindenkor vezetőjének akaratát fejezze ki. aki a tanulók teljes bizalmának és szeretetének örvend s azonfelül finom tapintattal, pedagógiai érzékkel — és tegyük mindjárt hozzá, tudással rendelkezik, aki kitűnően Ismeri tanítványait, szóval az a nevelő, aki gológép." Az adagoló alatt köralakban — mint valami körhintán —. hat kokilla függ. A körhinta szabályos időközökbeh megmozdul és hat kokilla mindig egy-egy — 60 fokos — fordulatot tesz e'öre. Ugyanakkor megnyílik aa adagoló kis ajtaja és az egyik kokilla meg telik folyékony, olvasztott alumíniummal. Amikor a hvtodik koki'la is megkapja az adagját, alul kinyílik az első kokilla, kibocsájtja magából a kész öntvényt, ugyanakkor egy másik szerkezet gyorsan 'ehűti a kokillát és a körforgás to. vább halad. A kokillából kikerülő öntvény attakja még nem hasonlít a dugatytyúéhoz. Görbe hattyúnyaka van, mert az adagolóból minden egyes esetben a szükségesnél valamivel nagyobb mennyiségű olvasztott alumínium kerül az edénybe. Ez azért szükséges, hogy a dugattyú belseje teljesen tömör legyen. \ fölösleges fémet egy másik gép vágja azután le és a maradékod nyomban visszaszállítja újabb olvasztás céljából a villamos kemen cébe. A „levágott-nyakú" alaminiumhenger ezután bekerül a hőkemencébe, ahol 210 fokos hőmérséklet mehett 6 órát tölt el. így kapja meg a szükséges szívósságot és keménységet. A hőkemencéből kijövő dugattyú most az ellenőrző-gép alá kerül. Egy finom szerkezet apró gömböt mozgat és a gömb szemmel nem is látható lyukat fúr a dugattyúba, így áilapitja meg a dugattyú vastagságát. Ha a gyártmány megfelelő, a szállítószalag tovább visiai, ha á gyártmány selejt, a gép alatt kinyilik egy tea és a selejtdarab leesik egy gyüjtödobozba, amely visszaviszi az olvasztókemencébe. A varázsszem, az automatavegyész és a többi Most kezdődik a dugattyúk tulajdonképpeni megmunkálása- Itt kerül először emberi kézbe a gyártmány. De az embernek csak igen kis szerepe van; odaállítja a gép alá az aluminiumhengert. hogy a gép belevéshesse azokat a részeket, amelyekbe azután a többi gép ..ujjai" belekapaszkodnak, hogy szorosan foghassák a dugattyút, miközben a század- és ezrcdmilliméternyi finomságú megmunkálást végzik. A szállítószalag viszi tovább a dugatytyút, amelyen már ott van a dugattyúcsapszeg számára való kis vájat. Most a darab már a varázsszemre. az utomatikus ellenőrzőgépre fut át, amely nemcsak ellenőrzi az eddig elvégzett munkák finomságát, de egyben azt is jelzi, hogy melyik gépcsoport követett el esetleg valamilyen hibát. Ezután jön a mérlegelés. A dugattyú ezredgramnyi érzékenységű mérlegre kerül, amelynek az a feladata. hogy megállapítsa a gyártmány pontos súlyát és. ha kell. levágja a dugattyúról a felesleges anyagot. Mi eem bizonyltja jobban a gépsor pontos munkáját, mint, hogy a mérleggel összekapcsolt vágóberendezés legfeljebb egy gramnyi alumíniumot kénytelen levágni a dugattyúról. Most már a munka „könnyebbik" része követkéz k. A dugattyú Csiszolóhengerek közé kerül, majd az ónozó fürdőbe. Ez a fürdő több Kádból áll, az egyik leveszi a gyártmányról a kenőolajat, a máelk megmossa, a harmadik ónozza, a következő meg'nt megmossa. Az automata „vegyész" állandóan figyelemmel kíséri az ónozókád lúgtartalmát, önozás közben ugyanis a lügtartalom egyre emelkedik és ezért a gép időről-időre ecetsav bevezetésével serrtcgeslti a felesleges lúgot. Megint emberi kézbe kerül a dugattyú. Az ember azonban csak a legegyszerűbb munkát végzi: be, .©helyezi a dugattyúba a csapszeget és a dugattyú már i«mét a gépek ..kezébe" kerül. Gépek végzik el az utolsó befejező ellenőrzést, selejtezést és osztályozást, fegyverzsfrral vonják be a teljesen kés® dugattyút hatosával pergamentpap 'rba, maid kartondobozba csomagolják, sőt át is ragasztják a dobozt. Az ember diadala így készül a világ első, teljesen automata gyárában a ZISz—150 teherautók dugattyúja. Az egész gyártási fo-lyamat során csupán három emberre van szükség: az elnő felteszi az aluminimtömböt a szá'lítósza.agra. a másik kettő pedig — mint már említettem —a munka legkönnyebb részét végzi. És ebben a gyárban, amelyben a gépek teljesen pótolják az embert, mégis éreztem, hogy mindenütt jelen van az ember, az emberi ész, a határokat nem ismerő, kommu. nista emberi akarat. Mert, ezeket a gépeket az ember hozta létre. Az> ember készítette azt a villamosberendezést — azt a száz villanymotort. ezerötszáz elektromos készüléket, amelyet 50 kilométer hoszszúságú vezeték kapcsol össze a mindössze 50 méteres gépsoron —, amely az emebr helyett végzi el a munkát, amely hiba esetén segítségül hivja a gépet alkotó embert. A világ első, teljesen gépesített gyára az egész világ felé hirdeti az ember nagy győzelmét az anyag felett, a kommunista jövő hatalmas diadalát. Jurij Dolgusin. PEDAGÓGUSOK TAPASZTALATAI A nevelői és szülői tekintélyről nagy gyakorlatot s ezen keresztül megbecsülést és tekintélyt tudott szerezni magának. Népi demokráciánk nevelési rendszere alapvetően különbözik a régi, a burzsoá nevetés rendszerétől. Így a nevelői tekinlély kérdésében is eltérés mutatkozik. A mi társadalmunkban a nevelők a társadalom meghatalmazottjai, akik e társadalom leendő tagjait nevelik s munkájukért a társadalom előtt felelősek. Ezen alapszik a nevelő tekintélye és hatalma a tanuló szemében. Azonban célját tévesztett dolog lenne, ha az iskolában, a tanulók előtt állandóan erre, a társadalomtól nyert felhatalmazásra hivatkoznánk. A gyermekek nevelése abban a korban kezdődik meg, amikor még logikai bizonyítás, a társadalomtól nyert jogok taglalása nem lehetséges, de tekintély nélkül már ebben a korban sem állhat meg előttük a nevelő. S jó, ha innen indulunk ki, mert a tekintély ereje éppen abban van, hogy nincs szüksége bizonyítékokra, hanem a tanuló elfogadja, mint az idősebb és tapasztaltabb kétségtelen jogát, erejét és értékét, amely a gyermek előtt nyilvánvaló. Ilyen tekintéllyel kell rendelkeznie a nevelőnek — (de a szülőnek is) — a gyermek előtt. Gyakran hangzik el a kérdés: „Mit csináljak a gyermekkel, ha nem engedelmeskedik?" Nos, ha neveltjeink „nem engedelmeskednek", ez a tény már elárulja, hogy nincs is elöltük tekintélyünk. Honnan ered a nevelői tekintély és miképpen jön létre? Azok a nevelők, akiknek tanítványaik „nem engedelmeskednek", néha hajlamosak azt hinni, hogy a tekintély valamilyen veleszületett tulajdonság, különleges képesség vagy tehetség. Mennyire tévednek azonban az ilyen nevelők, de az ilyen szülők is. A nevelői tekintélyt minden iskolában — és minden családban — meg lehet teremteni s még hozzá nem is olyan nehezen. Sajnos gynkrnn látni olyan nevelőket és szülőket, akiknek az egyetlen céljuk az, hogy gyermekeik vagy tanítványaik engedelmeskedjenek. Ez pedig már alapvető hiba, mert az engedelmesség csak eszköz, a cél felé vezető utak egyike, do nem lehet maga a cél. Sokszor éppen azok, akik legkevésbbé sem gondolnak a nevelés igazi céljaira, érik el könnyen azt, hogy tanítványaik engedelmeskedjenek nekik — egyszerűen az engedelmeskedés kedvéért, 'A'z ilyen tekintély és az ilyen látszólagos nyugalom azonban könnyen felborul és megszűnik, ha megszűnik a tanulókra •rányuló közvetlen nevelői ráhatás, vagyis ha megszűnik a nevelő pillanatnyi jelenléte. Ilyen ingatag alapokon nyugvó nevelői tekintélynek nem egy kirívó példáját adta a régi, a burzsoá rendszer iskolája. Sohasem felejtem el egyik régi isztályfőnökünknek példáját, aki .megkövetelte", hogy órái e'őlt, a alt és után halálos csend, rend, fegyelem legyen, de arra már nem volt gondja, hogy ezt a „fpgyclj met" más nevelők óráira is kiterjessze. Döbbenetes csendben várla ői mindig az osztály, mert tud.'a, hogy nála ezzel a „módszerrel" lehet a legjobb eredményt elérni, De mint az elszabadult orkán, úgy tört