Délmagyarország, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-03 / 281. szám

6 VASÁRNAP, «>50. DECEMBER I. tett mért ék talon. Mm lehet túlzó u elbukott szabadságharc láttán. „KI üvölt, alr e rad rohanatban, KI dorombol aa ég boltocatjáu, KI zokog, mint malom a pokolban? Hulló angyal, tört szív, örült lélek Vert hadak, vagy vakmerő remények?" Épp ez a szörnyű kitörés, a mindent elaöprö pusztulás látomásai, a megtestefcltett őrület és halál teszi annyira meggyőzővé, biztossá Vörösmarty utolsó nagy veraének utolsó versszakát: „Lesz még egyszer ünnep a világon Mujd ha elfárad a vész haragja S a viszály elvérzik a csatában." 150 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az őrült remény reális valósággá váljon. S ma teljesen a viszály nem vérzett még el a csatákon. Magunkról „elmondhatjuk, hogy megtörté Izzadt homlokát a béke", de ma is vannak a földgolyón szabad kis országok, ahol a zsarnok lábanyomán „szétszaggatott népeknek átkai" és „elhamvadt városok pusztulnak." Nagy költőink közül Vörösmartytól tanultuk meg először, hogy az emberiség iidve és a haza üdve egy. ígérjük Vörösmartynak, hogy a világ népei sorában mi sem nyugszunk, csak „ha majd kihull a kard az erőszak durva kezéből s a szent béke porát nem czndarftja gyilok". Defejezésül térjünk ré arra, hogy mit ta_ 0 nulhatunk, s főleg költőink mit tanuljanak Vörösmartytól? Mindenekelőtt hazaszeretetet. Túl az Idő és a társadalmi helyzet korlátain, mindenekelőtt a hazaszeretet kapcsolja össze a mi korunkat az elmúlt történelemmel. A magyar haza szeretete ma sem monopoliuma a kommunistáknak, de monopóliuma minden becsületes magyar embernek. Vörösmarty hazaszeretete örökséget jelent a mi számunkra s ezt magunkévá tenni előszöris annyit jelent, mint vállalni a történelmi multat. József 'A'ttila tudta erről azt, amit egyik-másik mai költőnk hajlamos elfelejteni: „A világ vagyok — minden aint volt, van: A sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók győzenek velem holtan S a meghódoltuk kínja meggyötör-. Árpád és Zalán, Werbőczi és' Dózsa — Török, tatár, tót, román kavarog E szívben, mely e múltnak már adósa Szelíd jövőben — mai magyarok! Tanuljuk meg Vörösmartytól a hazaszeretet megalkuvásnélküli harcosságát. Nála a kiáltó vád és metsző gúny éle mindenekelőtt az elmagyartalanodott főnemességet, a németül selypegő úrhölgyeket, a hazában élő úri csűrhét érte. A hazát, a vagyont, kultúrát külföldnek áruló, németül karattyoló főurak és latinul pipázó megyei hatalmasságokkal szemben a haladó nemzeti és emberi érdekek összekapcsolását állítja példaképül. Hazafiságát megmentette a sovinizmus veszélyétől az a felismerés, hogy a mi országunk, a magát féltő, de másét el nem vevő tagja annak a nagyobb közösségnek, melyet így hívott: „népek hazája, nagy világ". Ostorozta az unalomba fulladó tétlenséget, a maradiságot, mindent a sorsra bízó közönyt. A hazaszeretet teszi öt, a forradalom ellenzőjét, — forradalmárrá. Tanulják meg költőink Vörösmartytól, hogy minden kérdés * a legapróbbtól a legnagyobbig — Így hangozzon fülükbe: mit használ ez a hazának? Tanuljuk meg Vörösmartytól szép magyar nyelvünk szeretetét, ápolását, csissolását. Tanuljuk meg Vörösmartytól ki témaválasztás gazdagságát, Wőrösmarty költői öröksége arra tanltja " mai költőinket, hogy a nagy költészet merjen nagy lenni. Nagy lenni nemcsak tartalomban, hanem a témához illő pátoszban, a nyelv és a költői képek gazdagságában, a vers zenéjében is. Féljünk a romantika túlzásaitól, de ne féljünk a romantikus szárnyalástól Vörösmarty korának ezerére* múltja volt, a mlenknek ezeréves jövője van< Van tér és idő, ahol a vers repülheti Vörösmartynak a történelem sötét mélyébe kellett visszanyúlni, hogy eposzához — mai szóval — pozitív hőst és méltó témát találjon. Nekünk könnyebb dolgunk van. 'A' történelem beköltözött a mi napjainkba. Hőstettekkel és honfoglaló hősökkel vagymnk körülvéve. Százszorosan igaz ránk Aragon szava: eposz íráshoz pártom adott újra kedvet. D

e túl mindezen e köntnyebb korban, amikor a magyar költők nem a nemzethalál látomásával küzdenek, amikor nem a részvétlenség és éhhalál, őrület, öngyilkosság fenyegetik egyénileg, amikor egy újjászületett nemzet tesi költője ajkáról új és mégis régi dalait, mindenekelőtt a költői magatartás becsületességét tekintsük mintaképnek Vörösmartyban. Meg voltak bíenne korúhoz viszonyítva is a világnézet korlátai, de nem volt határa hazaszeretetének, nemzet iránti hűségének és költői őszinteségének. A nép, a haza iránti hűség, a költői magatartás becsületessége: „Ez fogja tovább is biztosítani a XIX. század nagy költői müvének méltó folytatását" — fejezte ba beszédét Horváth Márton elvtárs. „Bizakodással indítjuk útjára Honvéd csapatunkat" Látogatás az osztályozókra készülő csapatnál NB Il-ei csapatunk komoly fejlődésen ment keresztül egy év alatt, hiszen tavasszal első bajnoki mérkőzésén már az élre került az NB lll-ban és végig vezetve. 4 ponttal nyerte a bajnokságot, majd az NB lj-ben az első mérkőzéstől eltekintve, végig az első helyen feküdt és nyerte meg az értékes csoportelsőséget. A szegedi Honvéd zöme a sportalakulatnál van. Itt vannak a labdarúgók mellett az ökölvívók és a birkózók is, akik szeptemberben az első hadseregbajnokságon kitűnően szerepeltek. Katonás rend és fegyelem uralkodik az egész körzetben, a bajtársiasság nyilvánul meg minden vonalon, amint szerényen beszélgetnek ezek az új szocialista szellemű sportolók, akikből a Szovjetunió szocialista sportolóinak példájára majd kialakulnak Néphadseregünk sporttisztjei és tiszthelyettesei.. Május 1-én vonultak be a tanfolyamra, valamennyien ön ként és az első tanfolyam végezte vei egyesek már szép sikert értek el Ennek eredményeként büszkén viselik Néphadseregünk tiszti és tiszthelyettesi egyenruhái1, Pártunk és dolgozó népünk bizalmából. Itt van Kovács János a csapat hátvédje, a sok, nagy sportküzdeIcm egyik hőse, aki Néphadseregünk hadnagya és Böjtös Já nos, a csapat jobbszélsője, aki al hadnagy. Az Ízlésesen berendezett és dekorált klubhelyiségben elbeszélgetünk velük arról, hogyan lettek Néphadseregünk sportolói és egyben sparttisztjei. Áprilisban önként jelentkeztem sporttiszti tanfolyamra ,,Már 1949 ászén, felfigyeltem a Budapesti Honvéd SE megalakulásakor arra a nagy perspektívára, amely előtt a honvéd-sport áll" — mondja Kovács hadnagy elvtárs. — „Régen a fasiszta Horthy hadseregben az úri sportolókon kivül, — mint ahogy azt a fehérkesztyüs tiszt urak nevezték (lovaglás, vívás, lovassport) — spoft nem is volt. Az élsportolónak, de minden bevonult lkatonának derégban törte el sportbéli fejlődését. Ma a Szovjetunió dicső példája nyomán a csapatoknál folyó hatalmas tömegsport hozza felszínre az élsportolókon kivül a tehetségeket és a Honvéd sportegyesületekben megvan számukra a fejlődés útja. Nálunk, élsportolóknál a fejlődésre legszebb példa a kispesti játékosak esete, akik ma mint Néphadseregünk tisztjei, tiszthelyettesei az ország legjobb labdarúgói. Résztvettem, mint néző és hallgató a szegedi Honvéd SE januári alakuló közgyűlésén és már ekkor tisztán állt előttem minden. A csapat tavaszi szereplése, fejlődése, csak megerősített elhatározásomban, hogy az első adandó alkalommal én is honvédtiszt és sportoló lehessek. Ez nem is késett sokáig, mert április hónapban önként jelentkeztem sporttiszti tanfolyamra, MAV segédtiszt voltam, azonban hamar beleéltem magam a Néphadsereg életébe. Minden délelőtt az első két órában politikai kiképzés. majd utána komoly elméletj és gyakorlati katonai kiképzés folyik. Délután vannak a sport szakkiképzések, szakedzők vezetésével, sportáganként. Itt. fejlődnek sportolóink komoly, lelkes odaadó munkával az edzéseken. Az edzések után bajtársi körben beszéljük át a tapasztalatokat, ahol általában mindenki hozzászól. A kritika és önkritika fegyverének alkalmazásával küszöböljük ki hibáinkat és erősítjük egyesüleleinket, hogy Szeged dolgozói büszkén tekintsessenek ránk és az ő lelkes biztatásukkal a további nagy küzdelemben méltóan megállhassuk helyünket. SxeretnéU érdemessé válni a tagjelOltséfrra Közben egyre több sportoló érkezik a klubhelyiségbe. ,,Nekem is az volt a vágyam'' — mondja szerényen Böjtös János, alhadnagy bajtárs, a honvéd csapat gyorslábú szélsője, —•• ,<hogy honvéd sportliszt lehessek. Előttem volt Rossenthal Zajos hadnagy bajtárs esete és láttam a nagy fejlődési lehetőségeket, dolgozó népünk megbecsülését. Ezért kértem én is behívásomat május l-re és most a tanfolyam végeztével álhadnagyi. rangot kaptam. Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy politikailag és szakmailag minél jobban képezzem magam, hogy értékes sporttisztje lehessek Néphadseregünknek, mint DISz tag pedig szeretnék munkámmal érdemessé PÉNZT AD A FÖLDMÜVESSZÖVETKEZET Csongrád megye, Szeged, Szent Mihály-ntca 6. válni arra, hogy Pártunk lagjelöltje lehessek." Politikát munkájukkal h ki akarnak tűnni A sportoló bajtársakkal folytatott beszélgetésből kitűnik, hogy valamennyien tisztán látják, hogy mit jelent az, — a sötét múlttal szemben — hogy katonai szolgálatuk alatt fejlődhetnek és szolgálati idejük leteltével, ha úgy akarják, Néphadseregünk sporttisztjei és tiszthelyettesei is lehetnek, — mint ahogyan egyesek már ezt el is érték. — Itt van C z i rá ki József, a halösszekötő, aki azelőtt kereskedősegéd volt, most főtörzsőrmester, P al o t ás János, a mindig mókáskedvű ,,Csuti", aki fiatal kora ellenére már őrmester, de fejlődése egyenes vonalban felfelé halad és még további nagy sikereket érhet el. B a r át h János, aki kőműves volt, most törzsőrmester. Korom Sándor őrmester, aki azelőtt gyári munkás volt, V in c z e Pál törzsőrmester, aki tényleges szolgálatából kerüli át a sportalakulathoz és még tovább lehetne sorolni őket. — Számos párttag van közöttük és valamennyien D/Sz tagok, akik politikai munkájukkal is ki akarnak tűnni Néphadseregünkben. Vasárnap nagy harcot vívunk a* Űllől •úton „Komoly, szorgalmas és lelkiismeretes sportolók a fiúk valamenynyien, rendfokozatra való tekintet nélkül" — mondja Ormándi Vendel őrnagy elvtárs, a labdarúgó szakosztály vezetője. — ,,Szellemben, bajtársiusságban, lelkesedésben, de tudásban sincsen baj náluk, bár kisebb hibák előfordulnak. De a vezetőség szigorú kritikáját mindig magukévá teszik és igyekszenek hibáikat kiküszöbölni. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a labdarúgó sport fejlesztésén kívül olyan szocialista szellemű sportolókból álló egyesületet hozzunk létre, amelyre méltán büszkén tekinthet Néphadseregünk és Szeged dolgozó népe. Komoly baráti kapcsolatokat akarunk kiépíteni Szeged város minden társegyesületével, a kölcsönös megértés és támogatás szellemében, hiszen közöttünk nem is lehet érdekellentét. Ezt már vasárnap is láttuk, amikor csoportelsőségünkhöz a Szegedi Pártbizottság és az SzMTE vezetősége nevében Bite Vince elvtárs köszöntött elsőnek bennünket. De Szeged dolgozó népe is egyre világosabban látja csapatunk fejlődésének útját és az elmúlt vasárnap szívvel-lélekkel bíztatta csapatunkat a győzelemre, mert érezte, hogy saját fiairól van szó. Vállvetve kell karcolni a szocialista labdarúgó sport mielőbbi megteremtéséért, hogy Szeged labdarúgó sportját arra a szinuinalra emelhessük, amelyet városunk es dolgozó népe méltán megérdemel. Vasárnap nagy harcot vívunk az Üllől-úton, az NB l-be jutásért. Vezetőségünk úgy döntött, hogy erre a mérkőzésre különvonatot nem indít, mert nem akar elvonni egy nézőt sem a vasárnapi SzSzMTE— Előre mérkőzésről, ahol a szegedi társegyesület nagy harcát vívja a bennamardásért Budapesti honvéd bajtársaink ezalkalommal a szegedi szurkolók helyett is helytállnak majd, hogy azután a következő vasárnapra megszervezzük a különvonatot is a Sajószentpéteri Tárna elleni mérkőzésre. Bizakodással indpjuk álra Honvéd csapatunkat a nagy harcra és kívánjuk, hogy további szép sikerekkel örvendeztesse meg Szeged dolgozó népét. A HAVIFIZETÉSRE VALÖ ÁTTÉRÉS IS A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉT SZOLGÁLJA A hetibérről a havibérre való át' térés ismét jelentős lépés fejlődésünkben és a magyar munkásosztály életében. A havonta történő kifizetés nem jelent ugyan béremelést, mégis előnyösebb mind a fizikai dolgozóknak, mind a gazdasági életünk szempontjából. Fejlődésünk folyamán lépésrőllépésre ráz'zuk le muagunkról mindazt a megalázó igazságtalanságot, melyeket a múlt rendszer átkos örökségeként szükségszerűen egy ideig kénytelenek voltunk magunkkal hurcolni. Az elmúl* rendszer azontúl, hogy a legteljesebb mértékben kizsákmányolta a dolgozókat, megalázta őket azzal is, hogy a szellemi dolgozókkal szemben a bérfizetés módjában is különbséget tett. A fizikai dolgozókról csak úgy beszéltek, mint valami kenyerei zsákról, mint olyanról, aki nem törődik mással, csak a gyomrával és nem is tudja beosztani keresetét hosszabb időre, ezért tehát hetenként kell adagolni számára. A kapitalistáknak csak az volt a fontos, hogy a dolgozók előtt minél jobban rejtve maradjon a kizsákmányolás mértéke éti. hogy minél nagyobb legyen az a szellemi (sötétség, arai a dolgozó réteget körülveszi. Ez a sötétség biztosíthatta számukra a minél nagyobb mértékű kizsákmányolást, A felszabadulás óta. a szabad ország, szabad levegőjében a dolgozók hatalmas fejlődést tettek meg. A tervgazdálkodás és atzok a célkitűzések, amelyek a jövőben megvalósulásra kerülnek, világossá teszik a dolgozók előtt, hogy ebben az országban minden az ő érdekükben történik. A Szovjetunió tapasztalatainak nyomán, Pártunk segítségével rohamiépésben számoljuk fel a dolgozók szellemi elmaradottságát, akik megtanultaik számolni és megtanultaik messze a jövőbe látni, megtanulták latbavet'ni minden tudásukat és erejüket a fejlődés meggyorsítása érdekében. Éppen ezért a legnagyobb örömmel üdvözölték a hetibérről a havibérre való áttérést. Tudják, hogy ez is a dolgozók érdekében történik és jelentős megtakarítást jelent, de előbbre viszi fejlődésünket Is. Érdemes megnéznünk, hogyan nyilatkoznak erről maguk a dolgozók: Csala Józisefné, gömbölyítő osztályunk dolgozója nagy örömmel veszi a havibérre való áttérést, mert igy egyszerre nagvobb összeget kapnak késhez és tudnak bálöle valami jelentősebb darabot vásárolni. Jejentös ez abból a szempontból is, hogy megszünteti a szellemi és fizikai dolgozók közti bérezési különbséget, ezenfelül önköltségcsökkentést is eredményez és megkönynyíti a bérelszámolók munkáfát. Ács Károlyné, száiraizfonó osztályunk dolgozója a következőképpen vélekedik a havibérre való áttérésről; ,,Én biztos vagyok abban, hogy be tudom osztani keresetem, mert eddig is beosztással éltem. Tudom, hogy a havibérre való áttérés mindannyiunkra előnnyel jár. Lesznek ugyan olyanok, akik kezdetben nem tudnak átállni a helyes pénz-beoszíásra, de majd ezek is megszokják, hogy egy összegben kapják fizetésüket. Tudom, hogy kormányunk ezen intézkedése egyben nagy megtakarítást is eredményez." Krizsán Györgyné élmunkás, előfonó osztályunk dolgozója úgy nyilatkozott, hogy a havibérre való áttérés nagy lépést jelem fejlődésünkben. Megalázó volt az ai fizikai dolgo'zókra, hogy keresetüket hetenként adagolták. Most ledőlt a válaszfal ezen a téren is. a fizikai és szellemi dolgozók között. Mindenképpen nagy előDnyel jár, mert azáltal, hogy a dolgozók egy öszszegben kapják meg fizetésüket, jobban betudják osztani, tudnak belőle vásárolni. Aki eddig könynyelmü volt, annak segítségére lesznek a helyes beosztás elsajátításában. Minden munkatársam, — mondotta Krizsánné elvtársnő — aki józanul gondolkozik, úgy látja a kérdést, mint én. A mór felsorolt előnyökön túl, ez az intézkedés azt is lehetővé teszi, hogy a bérelszámolók minőségi munkát tudnak végezni és lecsökkennek a reklamációk. Ábrahám Vincéné, a kártoló osztály dolgozója a következőiket mondotta; „Amikor meghallottam a havibérre való áttérést, mindjárt elkezdtem számolni és láttam ennek előnyeit. Azáltal, hogy nagyobb összeget kapunk egyszerre kézhez, valami jelentősebb darabot tudunk vásárolni. Én, például már régen szerettem volna egy ágyterítőt. amit most meg is vettem, ezenkívül pedig minden tartozásomat kifizettem és még maradt pénzem a következő fizetésig. Meg kell vallanom, kicsit irigykedve néztük a szellemi dolgozókat. akik egy ősszegben kapták keresetüket, most ez a válaszfal is ledől. Tudom, hogy a havifizetésre való áttérés ismét egy lépés <z szocializmus felé. Igyekszem erről felvilágosítani mindazokat a munkatársaimat, akik esetleg még nem látják elég világosan a havifizetésre való áttérés előnyeit.1' Bódi Szilvesztemé, a vlzesfonó osztály dolgozója így nyilatkozott: ,.Örülök a havibérre való áttérésnek, mert biztos vagyok abban, hogy be tudom osztani keresetem. Eddig is beosztással éltem és mindig csak addig nyújtózkodtam, ameddig a takaróm ért, annyit költöttem, amennyi rendelkezésemre állott. Tudom, hogy ezzel megszűnik a bérezés szempontjából fennálló különbség a szellemi és fizikai dolgozók között. A bérelszámolók munkáját is könnyebbé tették, leegyszerűsítették, hibátlanul tudnak majd dolgozni, nem lesz annyi reklamáció és megtakarítást is eredményes. Munkatársaim közül azok, akik eddig is be tudták osztani keresetüket, valamennyien helyeslik kormányunk intézkedését.1' így látják és így értékelik a fizikai dolgo'zók azt a jelentős lépést, ami most megvalósult és amelynek már élvezik is előnyeit. Tudjuk jól, hogy észszerűsítésre nemcsak a fizikai dolgozók, hanem az adminisztratív dolgozók munkájában is szükség van. Ez az észszerűsités megtakarítással jár és ha számításba vesszük, hogy ez országosan milyen megtakarítást jelent, akkor világosan látjuk, hogy jelentős öszszeg az, amely így népgazdaságunk beruházásai közt használható fel, Ezelk a beruházások azután ismét a dolgozók életszínvonalának emelését szolgálják. Ez az, amit tisztán látnak dolgozóink és ezért üdvözlik nagy örömmel kormányunk határozatát, amely újból csák a dolgozók jobb életlehetőségeit szolgálja. Nagygyörgy Mária a Szegedi Kenderfonógyár, vállalatvezetője