Délmagyarország, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-28 / 300. szám

CSÜTÖRTÖK', 1950 DECEMBER IS. Ujabb és újabb látogatók érkeznek Szeged dolgozói a „Békekiállításon" való tömeges megjelenésükkel is a béke harcos megvédése mellett tesznek hitet A Magyar-Szovjet Társaság Uzékháza néhány nap óta ismct a Szegedi dolgozók érdeklődésének középpontjában áll. Szombaton ünnepélyes keretek között nyitottál; meg a ,,Békekiál|itás"-t, amelyet azóta a dolgozók, tanuló fiatalok Százai látogatnak csoportosan és •gyénileg is. A kiállításon rajzok, fényképfel. rételek mutatják be a magyar dolgozó nép s az egész világ dolgozóinak békeharcát. A bejáratnál a szegeidi dolgozók és tanuló fiatalok vízfestékkel, színes ceruzával kéBzitett rajzait láthatjuk. Minden egyes kép hű kifejezője a dolgozók békeharcának. A szépen feldiszitett teremben kisebb csoportokba verődve vitatják meg a látogatók a kiállításon látottakat, s hol gyűlölő, hol pedig büszke, boldog arccal tekintenek a képekre. A Szegcdi Vizmű dolgozói csoportosan jöttek el a kiállításra. Az , egyik képsorozatnál valamennyijüknek fevlidul az arca. A fényképfelvételek is bizonyítják, hogy a békéért folyó harcban a Szovjetunió mellett sokszázmillió dolgozó Sorakozik fel. Maguk előtt látják sz amerikai dolgozók tüntetését, az angol dokkmunkások sztrájkját, a francia, a japán, a belga, a nyugatnémet dolgozók tömegtüntetését a béke mellett. De látják azt is, hogy ezekben az államokban minden egyes békemclletti tüntetés az | imperialisták parancsára véres áldozatokat követel. A rendőrgég sortűzzel és bombákkal próbálja elfojtani a dolgozó milliók békevágyát. — Átkozottak — mondja magából kikelve Nagyiván Mihály elvtárs, a Vizműtelep egyik dolgozója. A világ dolgozóinak békeakaratát nem lehet fegyverrel elfojtani. Mi megtanultuk értékelni a szabadságot, s velünk együtt sokszázmillió dolgozó harcol a békéért a világ minden táján. Bármelyik pi'lanatban készek vagyunk megvédeni a békét. Tudjuk, minden ember számára ez a legnagyobb érték. Molnár Ilona, a Szegedi Kender vizesfonónője már a kiállítás utolsó képeit nézi. De még visszatér ahhoz a képsorozathoz, amely bemutatja, milyen eredményeket értünk el a Szovjetunió segítségévei. Gyönyörködik a virágzó állami gazdaságainkat, termelőcsoportja inkaz ipari és mezőgazdasági gépeinket bemutató képekben. Büszkeséggel tekint azokra, a csaknem életnagyságú fényképekre, amelyeken ütőképes, korszerűen felszerelt néphadseregünk öntudatos honvédéi láthatók. — Büszke, jóleső érzés szemlélni ezeket a képeket, amelyek eredményeinket mutatják be — mondja barátnőjének. Persze irigyeink, Lobogózzuk fel a házakat tanítómestereink szobrának leleplezése napján a nyugati imperialisták azt szeret, nék, ha újra állati sorban, rongyosan. éhesen, fázva élnénk. Irigyelnek tőlünk minden kombájnt, traktort, miden esztergapadot, marógépet, de különösen irigylik békénket és szabadságunkat. Büszkén néz fel a hatalmas, dombra kapaszkodó tankra és honvédőinkre. — De a mi fiaink — mutat a képre — őrt állnak és vigyáznak a mi békés építőmunkánkra, elért eredményeinkre, addig, amig mi tanulással és a termelés fokozásával válaszolunk az imperialisták mintlen aljas tetteire. Békés István, második osztályos úttörőnek minden kép tetszik. De legjobban az a képsorozat, amelyen a csillebérci úttörővárosban lakó pajtások munkáját láthatja. Az úttörő vasúton vidámarcú pajtások utaznak. És ő is meglátta, ahhoz, hogy Csillebércen állandóan ilyen kacagó gyermekek éljenek, béke kell és a békét pediig meg kell védeni. — Az én dolgom, az én kötelességem a tanulás — mondja. És én ezzel harcolok a békéért. A kiállításra újabb és újabb látogatók érkeznek. A teremben már csak lépésről-lépésre lehet előre, haladni. A dolgozók figyelmesen vizsgálják a képeket. Tudják, ez a kiállítás is újabb erőt ad nekik a békéért folytatott harchoz. A szegedi Városi Tanács végr0hajtó bizottságának elnöke felkéri Szeged dolgozóit, hogy a Lenin—Sztálin-szobor leleplezésének napján lobogózzák fel házaikat, hogy ezzel is kifejezésre juttassák hálájukat az emberiség nagy tanítói iránt. A TISZAMENTI FÜRESZEK DOLGOZÓI sikeresen teljesítették a hosszúlejáratú versenyszerződésben vállalt kötelezettségüket A SZOBORNÁL Ar eső szemetel, munkából hazasiető emberekkel telik meg az utca. Mindenki siet és mégis a Pártbizottság háza előtt sokan megállnak, útjukat a Sztálin-sétányon keresztül folytatják. Kíváncsian, örömmel nézik a változást, ami az utóbbi hetekben itt történt. Nemrégen még fekete sár borította az utakat, dc most mindenütt már vörös salak ledi. Bár december van, mégis kinyílt virágok várják a nagy napot, a Leninés Sztálin-szobor leleplezését. Ami a szemet legjobban vonzza: hatalmas lepellel leborított Szobor. Beszélgető csoport halad át a téren. Köztük van Mórát Vera, a Varga kötélgyár egyik dolgozója. Arról beszélgetnek, hogy ö is két forinttal járult hozzá a szobor felállításához. Amj»t a szobor elé érnek, egy pillanatra megáll, szeretettel kutatja a lepel mögöpt a mi drága Sztálin elvtársunk arcvonásait Gondolkodva jegyzi meg: „Sok mindent köszönhetek Sztálin elw'ársnak Én is ott leszek péntek délután a szobor leleplezési ünnepségen,'' Még hallatszik, amint a többiek helyeselnek. Szavaikból a város valamennyi dolgozójának érzése szól. A város összes dolgozója szerettei és hálával gondol a leleplezési ünnepségre, amelyen Révai József elvtárs, népművelési miniszter szól Szeged dolgozóihoz. Ez az ünnepség ismét bizo.nyitia: felzárkózunk a béke nagy örc, Sü'álin elvtárs mögé. TÉLI MUNKÁK AZ ÉPÍTKEZÉSEKEN A Tisza menti Fűrészek állami vállalat dolgozói december 23án jelentették Rákosi elvtársnak, hogy idei, felemelt operatív tervüket befejezték. A Tiszamenti Fűrészek dolgozói is — mint a többi szegedi üzem dolgozói — még az év elején hoszszúlejáratú versenyszerződéseke t kötöttek, hogy a termelés emelésével, a norma túlteljesítésével, a minőségi munkával, az anyagtakarékossággal, selejtcsökkentéssel növeljék az üzem átlagát, biztosítsák a terv idő előtti teljesítését. Az üzemi terv teljesítésében az első negyedévben lemaradás mutatkozott. A lemaradást két szakmány bevezetésével igyekeztek behozni. A két szakmányban — ugyanannyi- munkáslétszámmal, de jobb munkamegszervezéssel hariiarosan be is hozták ezt a lemaradást. Az eredmények eléréséhez nagymértékben hozzájárult a hosszúlejáratú versenyszerződések kötése is. Az üzem ! dolgozóinak 68 százaléka kötött | hosszúlejáratú versenyszerződést. Most, az évvégi kiértékelésnél bebizonyosodott, hogy az üzem minden dolgozója teljesítette vállalását, sőt sokan túl is teljesítették. A tőkehordó-brigád például nyolc százalékkal, a rönkvágó-brigád pedig 13 százalékkal teljesítette túl vállalását. De nem maradtak el az egyéni versenyzők sem. Molnár Ferenc 25 százalékkal, Sörös Ferenc pedig 12 százalékkal többet teljesített, mint azt a hoszfi.'.úlejáratú versenyszerződésben fogadták. Förgeteg Szilveszter a szerződés megkötése előtt 95— 96 százalékot ért el, most 105 százalékot teljesít. Az üzem vezetősége nagyban támogatta a dolgozókat a versenyszerződések teljesítésében. Biztosították a rendszeres anyagellátást. Támogatták az újítani mozgalmat. A vállalatvezető, Lendvai József elvtárs, maga is szakember és így nagyban közreműködött az újítások kikísérletezésénél és bevezetésénél. Ebben az évben ő egyedül két újítást nyújtott be, amit már be is vezettek az J üzemben. Az újítások erő- és időmegtakarítást jelentenek, így lényegesen emelkedett a dolgozók teljesítménye is. Lendvai Márton például újítás bevezetésével ért el 11 százalékkal magasabb teljesítményt. A munkamódszerátadás is hozzájárult a terv időelőtti befejezéséhez s a hosszúlejáratú versenyszerződések teljesítéséhez, A vagonrakóknál például 86—87 százalékra teljesítették normájukat. Uj munkamódszerrel százszázalékon felüli eredményt értek el. Lebák Lajos, az üzem sztahánovistája megmagyarázta a dolgozóknak, hogyan kell ügyesen és gyorsan a rönköt gépbehelyezni. Lendvai Márton megtanította társait, hogyan lehet három szeletezett fát is egyszerre gépbe tenni. Sörös Ferenc, Molnár Ferencnek mutatta meg, hogy két lécet hogyan rak egyszerre a gépbe. Molnár Ferenc átvette a munkamódszert, így ért el 120 százalékot. A hosszúlejáratú versenyszerződéseket havonta kiértékelték és biztosították a verseny nyilvánosságát. Ez állandóan fenntartotta a versenyszellemet az üzem dolgozói között és a lemaradók példát vehettek az élenjáróktól. Különösen jól hatott n verseny nyilvánossága a gattevosokra, akik a versenyszerződés megkötése előtt százszázalékon alul teljesítették tervüket. Az évi kimutatás szerint azonban annyira felemelték teljesítményüket, hogy általánosan 108 százalékot érnek el a brigád tagjai. Amikor az üzem dolgozói megkötötték a hosszúlejáratú versenyszerződéseket, szem előtt tartották a minőség emelését, a selejt csökkentését is. Körmöczi Ferenc például felajánlotta, hogyl egy százalékkal emeli a minőséget, ezzel szemben 1.5 százalékos eredményt ért el. Selejtmegtakarítását 0.5 százalékról 1.8 százalékra emelte. Felajánlotta, hogy tervét egy százalékkal teljesíti túl, ezzel szemben nyolc héttel ezelőtt befejezte 1950. évi tervét. Természetesen emelkedett normaszázaléka is. Átlagban 112 százalékot teljesített. A jó munkánalt meg is van az eredménye. Az üzemben az átlagos évi kihasználás félszáraiékot emelkedett, az évi selejt pedig öt százalékot csökkent. A Tiszamenti Fűrészek dolgozóinak 50 százaléka párttag. A munkamódszerátdásban és a termelés emelésében az élenjáró dolgozók a párttagok voltak. Ok még világosabban látták, hogy milyen fontos a terv idö előtti teljesítése, a hosszúlejáratú versenyszerződésben vállalt kötelezel tségek teljesítése. Az üzemben már készülnek az 1951. évi hosszúlejáratú versenyszerződések kötésére. A népnevelők példákkal bizonyítják be az üzem dolgozóinak, hogy milyen nagy eredményeket érhetnek el, ha hosszúlejáratú versenyszerződéseket kötnek. Tudatosíjált azt, hogy milyen nagyjelentőségű a nemzetgazdaság szempontjából a terv idő előtti teljesítése. A Tiszamenti Fűrészek dolgozói sikeresen befejezték idei tervüket, teljesítették a szerződésben vállalt felajánlásaikat és most, amikor előkészülnek az 1951. évi terv sikeres teljesítésére, még nagyobb lendülettel és most már az idei tapasztalatok felhasználásával kötik meg a jövői évi hosszúlejáratú versenyszerződéseket. Évi 80 fonna szenef takarítanak meg a kiskundorozsmai pamutszövőben A kiskundorozsmai Pamuíszövő dolgozói is csatlakoztak a szén és anyagtakarékossági mozgalomhoz. A kazánházban Kuba Vilmos művezető javaslatára hőszigetelő anyaggal falazták be a kazánt és így a kipárolgó hőveszteséget a mini. mumra csökkentették. Ezzel évente mintegy 80 tonna szene'i takarítanak meg. Ugyancsak szenet takarítanak meg azzal is, hogy az előkészítő üzemrészben — ahol eddig kályhákkal fűtöttek — bevezették az irezőben már elhasznált fáradi gőzt, ami az előkészítő fűtéséhez elegendő. Az építőipar a legutolsó időkig hazánkban idényjellegű volt Az építőmunkások az őszi hónapok végén lassan haravándoroltak az ország különböző részeiből állandó lakhelyükre. Télen munkaalkalom nem volt, szakmunkát redig egyáltalán nem találtak. E tekintetben ma már teljesen megváltozott a helyzet. Az építőipar idényjellegét a szocialista tervszerűség felszámolta. A Szovjetunióban kialakított munkamódszerek átvételével az egész országban, így Csongrád megyében is, végezhetők télen az építési munkák. Néhány szót a téli munkamódszerekről, ami a munkahelyek előkészítésével kezdődik. Főbb szempontjai: 1. Közlekedő utak kialakítása, fenntartása. HeIyezzük készenlétbe a hólapátokat, seprőket, szervezzük meg a hóseprést, hogy mikorra a munkások a helyszínre érkeznek, a közlekedő utak és munkahelyek hómentesítve Ingyenek. 2. Előre gondoskedjunk csatornák révén a bekövetkező hóolvadás alkalmával a hólé levezetéséről. 3. A vízszolgáltató csöveket ássuk be a földbe, vagy lássuk el szalmafonattal, hogy nagy fagyok idején is rendelkezésre álljon a munkák végzéséhez szükséges vízmennyiség. Gondoskodjunk a vízvezeték víztelenítéséről is. 4. Előre gondoskodjunk a munka végrehajtásához szükséges építési anyagokról (mész, tégla, homok, kavics, stb.). 5. Az építkezés építési anyagát szakszerűen tároljuk: Fagyott, jeges részek nem kerülhetnek beépítésre. Az oltott meszpt födjük be 50 cm vastag homoktakaróval. A homokot, kavicsot nagy depóniákban kell tárolni, hogy a külső jégkéreg alól fagymentes homokot lehessen kibányászni. A betonvasat lehetőleg fedél alatt tartsuk, amennyiben es nem lehetséges, téglapillérekre rakott ászokfákon helyezzük el és takarjuk le nádpallóval, hogy a csapadék miatt ne keletkezzék rajta jégréteg. Különösen nagy gonddal kell tárolni a Cemcnte(, mert a cement érzékeny a hidegre és a téli hónapqk alatt a levegőben több a páratartalom. A cementet tehát száraz, jól zárható, jó hőszigetelésü raktárban tároljuk. 6. A téli időszak alatt nagy gonddal kell elkészíteni és karban tartani az állványokat. A hó síkossá te&'ri a feljárókat, állványokat. Gondoskodjunk tehát kapaszkodó lécekről, oldalpallókról és főleg megfelelő biztonsági korlátokról. Különösen fenlos ez a fordulókban, ahol a nagy teherrel járó munkások könynyen eleshetnek. Állandóan gondoskodjunk a homok és salak szórásról, hogy az állások síkosságát megszüntessük. 7. Az építési helyeken a nyilt tüzek gyújtásakor nagy óvatossággal járjunk el. A tűz körül távolílsunk el minden éghető anyagot és tartsuk készenlétben a tűzoltószereket. (H:mok, v>„ kézi tűzoltószerek.) 8. A munkahelyeken mindenütt vezessük be a világítási áramot, hogy a reggeli és délutáni szürkületben megfelelő világítással rendelkezzünk. A félhomály ne akadályozza a termelést. 9. Minden munkahelyen gondoskodjunk jól fűtött munkásöltöző- és étkező-helyiségi'ől, amely egyúttal melegedő is. 10. A munkahelyeken előre gondoskodjunk a kivitelezés téli felszereléséről: kokszkosár, dobkályha, vízmelegítő üst, nádpalló, megfelelő mennyiségű koksz, szén, tűzifa stb. A vásárhelyi Magasépítési Válla, lat, ugyanúgy, mint a többi építési vállalatok, felkészült a téli építkezések munkálataira. Szociális felszerelések terén is gondoskodott ia vállalat azokról a munkavállalókról, akik otthonuktól távol dolgoznak. A téli munkák szempontjából vizsgáljuk meg nagyobb munkahelyeinket: 1. Pelőfi kultúrház: itt könynyebb a helyzet. Az épület tető alatt van; csapadék ellen nem kel küzdeni. Már eddig elkészült a külsövakolati munka; terv az, hogy pár napon belül elkészüljön az ablakok üvegezése és elfalazzanak minden nagyobb nyílást. Ezáltal a belső tér fűthetővé válik. 2. Vasraktár: itt már nehezebb a helyzet. Az épület félig kész állapotban van. A földszintes rész tető alatt áll, ahol az ablakok behelyezésével és az épület egyik végének ideiglenes elfalazásával nagyobb zárt tér alakítható ki, amelyben a téli munka folytatható. Itt előgyár. tott. vasbeton-elemeket készíthetnek. Az emeleti részen fölfalazásra kerülnek a körítők alatt az ablaknyílások. Ezeket nádpallóval zárjuk le. A födém zsaluzásokat elkészíthetjük, a födém betonozását gyors ütemben végezhetjük, a befejezés után nádpallóval letakarjak és alulról kokszkosarakkal fűtjük. Ezt annál is inkább megethetjiik, mivel a teret előzőleg lezártuk. 3. Bérház és irodaház; ennél a két építkezésnél a körítő falakat gyors ütemben kell felfalazni. Utána elkészítjük a födémhez a zsalu, zást és az alsóhelyiségeket lezárjuk nádpallóval. Belől fűteni kell, hogy az alsó helyiségben keletkezett meleg mellett végezhessük a betonozást. Az alsó helyiségek állandó fűtése következtében a födém kötése megfelelő lesz és kizsaluzás után a köritö falakat tovább lehet falazni. Ugyanekkor megkezdődhet a kizsaluzott térben a válaszfalak, stb. beépítése is. A téli munkák kivitelezésénél tág tere nyílik a munkások leleményességének és alkotóképességének. Király László műszaki főmérnök,