Délmagyarország, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-28 / 276. szám

IfCDT), mo. NOVEMBER 28. - Mi hisszük, hogy bányászaink 0egértik és átérzik a rájuk váró hatalmas feladatot — jelenteti® ki. __ Ezt bizonyította a november 7-í Jiüiepi műszak kimagasló teljesítménye, amely túlhaladja a magyar bányászatban a páratlan sztálini mitezak eredményeit is. Mi bízunk abban, hogy bányászaink, miként az első széncsata során, most is megmutatják, nem hiába fordult feléjük a Párt, RákosI eIvtárs bizalma. soránfÍanyeCZu-elvtárS a továbbiak során a szénbányászát beruházásait fekteteiit eleg^df ^úlyt ^^ bányTszat gépesítésére A 1950 évi banyauzemi beruházásokból 'gépesíVáltoztatni kell az eddigi munkamódszereken elvtárs a műszaki értelmiség kérdé__ A kapitalisták nem gépesítették a bányákat. Most gyors ütemben J. „11 1™ 1- , xt pótolni kell lemaradásunkat. Nem elégséges azonban, hogy a Szovjetunióból sorozatosan hozzunk be bányagépeket és a magyar gépgyárfás is tömegével gyártsa azokat. Mindenekelőtt bányamüszakj szempontból alkalmassá kell tenni bányáinkat a gépesítésre. \ tulajdonképpeni fejtésen kívül döntő fontosságú a feltárás és előyájás gépesítése is. A szakmunkáshiánnyal kapcsolatban rámutatott arra, hogy bányauűszaki. vezetőinknél elsősorban a szovjet tapasztalatokat kéli felhasználniuk és változtatniok kell az eddigi munkamódszereken. Az igazolatlan és .egyéb mulasztótokon kívül a termelés nagyobbarányú emelkedését hátráltatja az s körülmény is, hogy egyes bányaiireme nanél a külszínen dolgozók száma állandóan növekszik, vÍ9:ont a földalalt dolgozók létszáma néha még csökkenést is mutat. A íovábbiak során Zsofjnyecz , — —ti v^iiuistro aeraeserol beszélt. Megállapította, hogy banyamuszaki értelmiségünk egy kis resze még magánviseli a kapitalista rendszer nyomait, ragaszkodik a megszokotthoz és nem tudja vagy nem akarja levetkőzni a maradiságot. A probléma gyökeres és jo megoldása kettőn áll- az egyik oldalon a fizikai dolgozóknak nagyobb bizalommal kell lenniök a műszaki értelmiséghez. K ugyanakkor a műszaki értelmiségnek az a része is, amely még nem" teljes odaadással végzi munkáját, álljon a munkásosztály, népi demokratikus rendszerünk mellé. Mindent el kell követniük a szénbányák műslzaki vezetőinek és bányászdolgozóinknak a termelékenység növelésére. — További fogyatékossága munkánknak, — mondotta hogy a bányászatban a munkaverseny még mindig kampányjellegű. Itt is nagy feladat vár a műszaki vezetőkre. Rajtuk áll, hogy a tervek munkahelyig való felbontása helyesen történjék meg. A műszaki vezetésnek kell biztosítani a folya* matos anyagellátást, szem előtt tartva az anyagtakarékosság elveit is. Megígérjük és teljesítjük a kitűzött feladatokat — A szénbányásaat fejlesztéséről szóló határozat útmutatást ad i hibák és hiányosságok megszüntetésére Tudjuk, hogy a bányászat fiát álló feladatok megoldása elsőBorban a bányászokon múlik. Ezért elhatároztuk, hogy mindent megteszünk, ami erőnkből futja. A Párf és a minisztertanács határozata olyan kedvezményeket biztosít a bányászoknak, amilyenben egyetlen iparágban dolgozók sem részesülnek. -E-rmdéUcerések folytatásai annak a gondoskodásnak és elismerésnek, amelyben Rákosi elvtárs, a Párf. a kormány a felszabadulás óta bányászainkat részesíti. Meg vagyok győződve arról, hogy Pártunk vezetősége és a kormány most sem log csalatkozni a bányászokban. Megígérjük Rákosi elvtársnak, hogy teljesítjük az általa kitűzött feladatokat — mondotta befejezésül Zoofinyecz €v|árs. Fejlesszük a Sxlahánoe-maxgalmat Havrán István elvtárs, a Bányászszakszervezet főtitkára hozzászólókban kijelentette: a szakszerveijet feladata, hogy a Párt és a kormány határozatát minden dolgozóval részleteiben ismertesse. Elmondotta, hogy a határozat megjelenése előtt 13® százalékos teljesítmény mellett • vájár keresete 43.34 forint, 160 'zázalékos teljesítmény mellett pedig 59.28 forint volt, ' most 53.72 h'etve 75.% forint lesz. Rámutatott arra, hogy ftákosi élvtárs beszédét a bányászok nagy kőmmel fogadták, mind több és több dolgozó ajánlja fel földjét az államnak megvételre. , A továbbiak során megállapította. ®°gy a Sztahánov-mozgaiom a szénbányászatban önerejéből terjed. A kíahánovisták határtalan lelkesedése Wzi azokat az akadályokat, amefyeket a műszaki vezetés lemarassa és a hiányos szakszervezeti "•unka okoz ezen a téren. A műszaki értelmiség feladatát abban látjuk, — mondotta Havrán István elvtárs —, hogy megteremtse a Sztahánov-mozgalom előfeltételeit. ül'emi bizottságok segítsék elő * sztahanovista munkamódszeren m:Dé! szélesebb elterjedését. p,— A mi legelemibb kötelességünk kiunk iránt, minden tettünkkel oőwgíteni a többtermelést. Ez a mi .'élességünk a világ haladó emberének békéért folyhatott harca "fitt. % kell kifejezésre jwttatnUnk határtalan hűségünket 's ragaszkodásunkat felszabadítónk és a világ dolgozói n*gy vezére, Sztálin iránt, 'í,Bek szabadságunkat és életünk '"klen szépségét köszönhetjük. Sudár Ferenc Kossuth-díjas vájár a pécsbányatelepi szénbányászok köszönetét tolmácsolta a Párt és a minisztertanács határozatáért. Felszólalásában elmondotta hogy magas teljesítményét a munkaidő teljes kihasználásával, a munka jó megszervezésével és a szovjet tapasztalatok felhasználásával érte el. Kusnyér Zoltán elvtárs, a Salgótarjáni Szénbányák vezérigazgatója rámutatott arra, hogy a salgótarjáni szénmedence jó eredményeit a munkaverseny kifejlesztése, a tervfelbontás megvalósítása és az egyéni felelősség • megszilárdítása- biztosította. Gépesítjük a fejtést éa a rakodást Ditrich J ózsef vértestoakonvi szénbányász, Zábráczki Géza szakszervezeti megyetitkár és Papp Mária, a komlói Kossuth-aikna dolgozójának felszólalása után Osztrovszki György elvtárs, a Tervhivatal elnöke mondott beszédet, amelyben a tervezés hibáit ismertette. Hangsúlyozta, hogy az idei ter melési terv elkészítésénél jelentős mértékben csak a műszaki szempontokat vették tekintetbe, s ezzel a termelési előirányzat féke.zőjévé vált a munkaversenynek és a Sztahánovmozgalomnak. A szénszükséglet előirányzatait is alátervezték. A szénbányászat beruházásai terén a génesilést nem kezelték súlyponti kérdésnek Osztrovszki elvtárs e'mondotta, hogy a bányaszállítást, amely az elmúlt években a legszűkebb keresztmetszet volt, mintegy 70 százalékig már gépesítették. Ma a legszűkebb keresztmetszet a fejtés és a rakodás terén mutatkozik, éppen ezért ötéves tervünk beruházási programmjában a szénbányászat összes beruházásainak több, mint 65 százalékát alkotják a gépészeti és gépesítési beruházások, amelyekben már döntő súllyal a fejtés, a rakodás és a munkahelyi szállítás gépesítés© szerepel. A: ötéves terv végére el kell érni, hogy a kézi, csákány, lapátoló és fúrómunkát már gépi szerszámokkal, sőt -fejtő- és rakodó gépekkel, bányakombájnokkal végezzük el. Károlyi József várpalotai élmunkás vájár vállalta, hogy bazamenve az értekezletről munkamódszerét 10 új társának adja a». Perschi Ottó, a szuhavölgyi szénbányák Albert-telepi üzemének bányamérnöke elmondotta, hogy a bányászok mintegy 70—80 százaléka a bányászás mellett, földműves munkát is végez és így nem tudja teljes erejével szolgálni a széntermelés ügyét. Meg kell találni a szovjet rendsxert Unnov Jurjij Ivanövics elvtár®, a MESzHART Pécsi szénbánya vállalatának igazgatója elmondotta, hogy a pécsi szénbánya dolgozói Sztálin elvtárs 71. születésnapjára vállalták, hogy teljesítik ezévi széntermelési előirányzatukat. A vállalat bányászai a bányamunkálatok gépesítésével, az új technika elsajátításával és bevezetésével 1950-ben 80 százalékkal szárnyalják túl a háborúelőtti termelést. Tajkov Sándor felszólalása után a bányászértekezlet résztvevői helyükről felállva, egyemberként kiáltották: „Harcolunk a békéért!'1 ,,jVlegvédjük a békét!" Kummer Ferenc, az Országos Tervhivatal bányászati osztálya részéről szólalt fel: — Meg kell találnunk egy olyan munkaszervezési rendszert — mondotta —• amely a szovjet szénbányászatban már régen ismert, a cik. lusos munkaszervezési módszert. Ez a rendszer tervszerűen megmutatja, hol lehet felszabadítani a rejtett tartalékokat. Az ebédszünet után Varga Barnau bás, Kossuth-díjas sztahánovista felszólalásával folytatódott a vita. Utána az értekezlet résztvevői nagy tapssal fogadták a vasútas dolgozók küldöttségét. A küldöttség vezetője Tóth fii, János Kossuth-díjas főmozdonyvezető a vasú tas dolgozók meleg szeretetét tolmácsolta a bányászoknak. — Rákosi elvtárs útmutatása nyomán elindult széncsatiához aiz öntudatos vasútas dolgozók is csatlakoztak — mondotta Tóth III. János. Már is sokan vállalták, azt a szocialista kötelességet, hogy a kiszabott szénmennyiségből 3—10 százalékot takarítanak meg. A politikai nevelés fontossága Kristóf István elvtárs, a MDP Központi Vezetőségének tagja, meg. állapította, hogy a bányász pártszervezetek gyakran eHtanv«oIták a párttagság politikai nevelését, aminek az lett a következménye, hogy a bányákban lévő pártszervezeteink politikai színvonala mindinkább elmaradt a fokozódó követelmények mögött. Duzsik József, a bükkaljai szénbányáik vállalatvezetője, majd Havrán József, a Bányász Szakszervezet főtitkára szólt: — Szakszervezetünk elmulasztotta Pártunk segítségét kérni a hiányosságok megszüntetésére, amelyek a bérezésnél, a közellátás és a munkavédelem terén mutatkoztak — mondotta. Ezután a szakszervezet előtt álló feladatokról szólt. Feladatunk az, hogy Pártunk és a mitiisz tertanács határozatával kapcsolatban elsősorban jó felvilágosító munkát végezzünk. Az ellenség aknamunka járói beszélt ezután; — Az ellenség szövetségese az elmaradottság, a régihez, az elavulthoz való görcsös ragaszkodás, a politikai tisztánlátás hiánya is. Feszült csendben emelkedett szólásra Rákost elvtárs, beszédét lapunk más helyén közöljük. Rákosi elvtárs szavai után még több hozzászólás következett, majd a hozzászólásokra Zsofinyecz Mihály elvtárs, nehézipari miniszter válaszolt. Ezután Pothornyik József, a Bányász Szakszervezet elnöke bejelentette, hogy Varga Barnabás az . értekezlet nevében levelet intézett Rákosi elvtárshoz, majd felkérte Varga Barnabás Kossuth-díjas vájárt, hogy olvassa fel a levelet. Kedves Rákosi elvtárs! Népköztársaságunk kormánya és Pártunk Központi Vezetősége által összehívott bányászértekezlet résztvevői a szénbányászat összes fizikai és szellemi dolgozói nevében meleg szeretettel köszöntik Rákosi elvtársunkat. Köszönjük Rákosi elvtársnak, hogy a Központi Vezetőség legutóbbi ülésén és értekezletünkön is kijelölte feladatainkat. a békéért folytatott fokozódó harcban. Köszönjük, hogy felhívta dolgozó népünk figyelmét & szénbnyászat fejlesztésének döntő fontosságára. Mi, szénbányászok, Rákosi elvtárs szavai nyomán jól tudjuk, hogy iparunk gyorsütemű fejlesztése, újabb hatalmas ipartelepek építése és fejlődő közlekedésünk szénellátása a termelés fokozását követeli tőlünk. Tudatában vagyunk annak, hogy az osztályharc jelenlegi viszonyai között, a szocializmus építésének mai szakaszában a széntermelés fokozott harci feladat. Vállaljuk ezt a feladatot és ígérjük Rákosi elvtársnak, harcot indítunk, hogy teljesítsük, sőt túlteljesítsük a Párt és a kormány határozatában elénk állított termelési feladatokat. A Párt és á kormány a bányaüzemek gépesítésével, az egészségügyi és biztonsági berendezések fejlesztésével könuyebbé teszi a nehéz bányamunkát. A jó és kitartó munkást prémiummal, hűségpénzzel jutalmazza. Munkaruhaellátással, a bányászok lakásviszonyainak megjavításával, szociális és kulturális létesítményeink fejlesztésével, bányászéletünket szebbé és vidámabbá teszi. Köszönetet mondunk a fokozott gondoskodásért. Tudjuk, hogy iparunk és bányászatunk fejlesztését a hatalmas Szovjetunió és a magyar nép nagy barátja, Sztálin elvtárs segítségének köszönhetjük. A magyar bányászok nehéz fizikai munkáját eddig is megkönnyítették a szovjet bányagépek. A szovjet sztahanovisták munkamódszereinek közvetlen átadása adta meg az alapot szocialista munítaversenyünk megteremtéséhez és munkánk termelékenységének emeléséhez. Soha el nem muló hálával és szeretettel gondolunk a Szovjetunióra és indulunk harcba. Vállalt feladataink teljesítését a meglévő géppark jobb kihasználásával, munkánk jobb megszervezésével, munkaversenyünk fokozásával, a szovjet sztahanovista termelési módszerek alkalmazásával, öntudatos, szocialista munkáshoz méltóan, a munkafegyelem megszilárdításával biztosítjuk. így fogunk 1951ben 20 százalékkal több szenet termelni. Biztosak vagyunk, hogy Rákosi elvtárs útmutatásait követve, az újabb széncsatát is sikeresen vívjuk meg. Mi, a szénbányászat fizikai és szellemi dolgozói, ötéves tervüuk sikeréhez, országunk szocialista építésének megvalósításához és a Szovjetunió-vezette béketábor megerősítéséhez, ezzel a harccal járulunk hozzá, Éljen a nagy Szovjetunió és a béketábor lángeszű vezére, Sztálin elvtárs! Éljen a Magyar Dolgozók Pártja és szeretett vezetőnk, a bányászat drága édesapja, a mi Rákosi Mátyás elvtársunk! Előre a napi 5200 vagon termelés el, éréséért és túlteljesítésééit. Szabadság! Az elnöklő Pothornyik József ezután bejelentette, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a szénbányászat számos élenjáró dolgozóját jó munkájáért kitüntetésben részesítette. A kitüntetetteknek Rákosi elvárs adta át a kitüntetéseket. Ezután Pothornyik József mondott záróbeszédet. Az országos bányászértekezlet az Internacionálé eléneklésével ért véget. TUDÓSAINK RÁKOSI ELVTÁRS VEZETÉSÉVEL, SZTÁLIN ELVTÁRS ÚTMUTATÁSAIT KÖVETVE KIVESZIK RÉSZÜKET A BÉKEHARCBÓL Megkezdődött a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi hete ,,A tudományt éppen azért nevezik tudománynak, mert nem fél kesét emelni arra, ami le járatta, magát, ami elavult és éberen figyel a tapasztalat, a gyakorlat szavára'', Sztálin elvtársnak eZf a tanítását hirdeti a felirat a Tudományos Akadémia, dísztermének falán. E tanítás szellemében ünnepli megújhodott Tudományos Akadémiánk fennállásának 125. évfordulóját. Az ünnepi megnyitón megjelent Horváth Márton elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, Rónai Sándor elvtárs, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Dobi István, a minisztertanács elnöke. Darvas József közoktatásügyi miniszter, a kormány több tagja, az államtitkári kar, a néphadsereg és tömegs-ervezetek képviselői, Kossuth-díjas professzorok, legjobb sztahánovistáink, Kossuth-díjasaink, Ott volt a megnyitó ünnepségen Huan Cen, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövete és a baráti államok diplomád cia testületeinek képviselői. Az elnöki asztalnál foglalt helyet Mihail Mihajlovics Dubinyin akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája küldöttségének vezetője és a küldöttség tagjai, Kuo-Mo-Zso. a Kínai Népköztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese és a kinai Tudományos Akadémia elnöke vezetésével a Kinai Népköztársaság küldöttségének tagjai, Ghe. orghe Lupu, a román Tudományos Akadémia küldöttségének vezetője, Aszen Hadzsiolov, a Bolgár Népköztársaság Tudományos Akadémiája kiil. dötfségének vezetője, Jozel Macurek, a Csehszlovák Köztársaság Tudományos Akadémiája küldöttségének vezetője és a magyar tudományos élet számos kiválósága. Hála a Szovjetuniónak a szabad, igazi, népért való tudományos munka kialakításáért A megnyitó beszédet Rusznyák István elvtárs, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke mondotta: — Most, amikor a magyar dolgozók összessége a varsói II. BékeVilágkongresszus határozatainak hatása alatt áll — mondotta —, a magyar tudomány dolgozói is úgy érzik, hogy saját munkaterületükön munkaerejük teljességét kell, hogy bevessék az alkotó munkába és ezzel a békéért) folyó küzdelembe. A most meginduló akadémiai ünnepi hét bizonyságot akar tenni a dolgoizók előtt, hogy a magyar tudósok egyek velük ebben a küzdelemben és a Párt, valamint a kormány segítségével jó munkát végeztek már eddig is és jelentős eredményeket értek el. amelyek népköztársaságunk ég a szocializmus építésének Ügyét szolgálják. Ezután az akadémia 125. esztendős törénelmével foglalkozott. A magyar tudomány múltja és eredményei részletes méltatása, a Horthy-faisizmus tudományellenes voltának jelem'jése után így folytatta; — A Szovjetunió győzelmes sere. gei által felszabadított hazánkban évtizedes elnyomás után végre megindulhatott a szabad, az igazi, a népért való tudományos munka kialakulása is. A munkásosztály, amely a hatalmat a kezébe vette, első perctől fogva állandó érdeklődést mutatott a tudósok életkörülményei és a kutató munka megszervezése iránt. Pártunk és különösen Rákosi Mátyás elvtárs támogatásával 1949 februárjában megalakult a magyar Tudományos Tanács, amely Gerő Ernő elvtárs vezetésével eddig még Magyarországon nem ismert méretekben megkezdte a tudományos munka szervezését és támogatását. Ezt. a feladatot kormányunk támogatásával 1949 decemberében az újjászületett akadémia vette át. Visszatekintve az elmulit év munkájára, megállapította, hogy az akadémia jelentős eredményeket mutathat, fel. — A tudományos munka az akadémia falán belül is folyik —• állapította meg —, igyekezni fogunk a Szovjetunióval és a baráti népi demokráciákkal való kapcsolatainkat minél fokozottabban kiépíteni, kiemelkedő tudósaikat előadások meg tartására megnyerni. Az első ilyen akadémiai előadás, amely feledhetetlen emlékünk marad, Bardin híres szovjet tudósnak az idén tartott