Délmagyarország, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-28 / 276. szám

2 KEDD, 1950. NOVEMBER jg. gek nem egy téren tapasztalha tők is. A bányászok közellátását például meg kell javítani, de ugyanakkor türelemre is kell őket inteni. A bányászoknak meg kell érteniök, hogy a harc, amely a béke Ilivel, a szocializmus hívei és az imperialisták között világszerte tombol, ez nemcsak Koreában fegyveres formában folyik, de nálunk is minden fronton, többek között a közellátás frontján. AJ ellenség hol cukorra, hol másra támad és igyekszik közellátási rendünket megzavarni. De támad természetesen minden vonalon, ahol nem vagyunk elég éberek. A Pártunk és a kormány közős határozatában megállapított rendszabályok és azok a tennivalók, amelyeket itt felsoroltunk, különkülön nem döntőek. De azon az alapon, hogy sok kicsi sokra megy, kétségkívül komoly változást idézhetnek elő, különösen ha nem engedjük, hogy a: a lendület és lelkesedés, ami most a bányászokat hevíti, szalmaláng legyen. Ezeknek az intézkedéseknek végrehajtása kétségkívül komoly lökést fog adni a magyar szénhányászat ügyének. De az ók, amely Pártunkat arra vezette, hogy a kormánnyal közösen lépjen fel a bányászok és a szénbányászat ügyében, sokkal mélyebb. Ezzel is alá akarjuk húzni, hogy a bányászatnak is döntő fordulatot kell vennie a szocializmus felé. Ez hasonló ahhoz, ahogy tavaly felvetettük, hogy az építőiparnak, amely '50, vagy 100 év óta alig változtatott módszerein, most már szocialista építőiparrá kell változnia. Az e'gyik elvtárs azt mondotta itt, hogy nem elég nekünk a bányász, nekünk szocialista bányász kell. Én továbbmegyek. Azt mondom, nem elég a bányászatot emelni, nekünk szocialista bányászatot kell létrehoznunk. És meg kell értenie mindenkinek, hogy amint a szocialista bányász már egészen más, mint a régivágású bányász, úgy a szocialista bányászat is más, nem egyszerű folytatása a régi tőkés bányászatnak. Egy példán meg fogom mondani, hogy mire gondolok. Sokat beszélünk itt a kétlaki munkásokról. Mi már elmondottuk, hogy miért vagyunk ellene annak, hogy az ipari munkás egyben földműves is Jegyen. Az a körülmény, hogy földje van és otthon is dolgozik utána a gyárban, vagy a bányában is dolgozik, zavarja őt a munkájában, zavarja őt a földművelésben is. Es a zavarás nem egyszer demoralizálja. Például az álbetegek zöme az ilyen kétlaki munkásból kerül, aki mondjuk aratás idején, vagy szüret idején „megbetegszik" és amellett, hogy a krumpliját felszedi, vagy leszüretel, még az államtól jogtalan táppénzt is húz ér. te. De nem is ez a legnagyobb baj. Súlyosabb hiba az, hogy akkor is, amikor dolgozik, szakadatlan rohanás az élete. Alig tette le a csákányt, máris rohan, mert otthon várja a föld. Nem tudja kipihenni magát, szakadatlanul fáradt, nem tud a családjával rendesen foglalkozni, fáradt a munkán s a legtöbb balesel vele történik. Hasonló a helyzet a vasutasoknál: ott is azzal van a legtöbb baleset, akinek földje vau, aki kifáradt a kettős munkától, emiatt elalszik, vagy annyira kimerül, hogy nem tudja a figyelmét a fontos munkára megfelelően összpontosítani. Kifogásunk ezen túlmenőleg azonban az, hogy az ilyen munkás elmarad a proletariátus általános fejlődésétől. Nem jár iskolába, nem hallgatja meg a gyűléseket, nem megy a szemináriumra. Csak arra gondol, hogy minél hamarabb haza menjen és túrhassa a földjét. Természetesen így maga sem fejlődik és visszahúzza az egé'iz munkásosztály fejlődéséi. Mi megértjük ezeket a munkásokat, csak vissza kell emlékezni a regi időkre, azonal világos, hogy miért ragaszkodnak ezek a dolgozók ilyen görcsösen a földjükhöz. A régi időben, a felszabadulás előtt, a bányászat elég bizonytalan foglalkozás volt. Nagvon gyakran voltak munka nélkül. A munkanélküliség nemcsak azt jelentette, hogy hónapokig voltak munka nélkül, de azt jelentette, hogy egy hónapban 8. vagy 10 műszakot dolgoztak csak. Perecesen, amikor arról beszéltünk, rögtön jelentkezett elvtárs és elmondotta, hogy 1930-tól 1936-ig, boldog volt, ha tíz műszakot tudott havonta teljesíteni. Havrán elvtárs elküldött nekem egy sor bérlistát 1930-tól 1936-ig. Kiírtam néhány tipikus bérelszámolást, amely mutatja, milyen volt akkor a bányász helyzete. mentőöv, vagy az a szalmaszál volt, amelybe a íu'* dokló kapaszkodott, malomkő kezd lenni a nyakán, amely húzza őt lefelé, csak ő ezt még nem veszi észre. magyarázzuk nekik, hogy: „kedves barátom megváltozott a világ, most szocializmus van, s ami ezelőtt jó volt számodra, az most rossz. Neked választanod kell, mert most már egyszerre kettő nem lehetsz, de nincs is rá szükségedI Sem az országnak nincs rá szüksége, sem De mi már észrevettük, és ezért magadnak nincs rá szükséged!" Új mértékkel kell mérni 1932-ben egy ./« bányásznak kifizetett heti összeg: 6 fillér Itt van előttem a perecesi bányából Bónyik Pál vájár 1932 június havi bérelszámolása. Tizennégy műszakja volt 6 pengő 10 fillérjével, szóval: nagyon jó munkás lehetett, mert akkor 6 pengő 10 fillér a legmagasabb keresetnek számított. Keresett az elszámolás Szerint 85 pengő 51 fillért. A számlája így nézett ki: levonások, nyugdijbérjárulék, betegségi járulék, zenedíj, kereseti adó, rokkantadó, anyagmegtérítés az üzem részére, fogyasztási szövetkezeti üzlet részére, élelemre, mész;árszéhre, római katolikus egyházi - adó, református egyházi adó, (Élénk derültség), összes levonások 85 pengő és 45 fillér. Kifizetett összeg nulla pengő 6 fillér. És elsőrangú vájárról van szó, aki 6 pengő 10 fillért kapott egy műszakra. Van itt másik elszámolás: a tatabányai MÁK részvénytársaságból, Dietrich József vájár 1931 április havi keresete. 17 műszakot dolgozott. Egy műszakra 5 pengő 10 fillért kapott. Akkor 17 műszak egy hónapban nagyszerű munkalehetőséget jelentett. Az 5 pengő 10 fillér is nagyszerű keresetnek számított. Keresett tehát Dietrich 86 pengő 70 fillér. Családi pótléka 1 pengő 22 fillér volt. Utánanéztem: ez az egy pengő 22 fillér négy családtag pótléka volt, vagyis 30 fillért kapott havonta egy gyermek után. Az összes keresete 87 pengő 92 fillér. Mik a levonások? Betegségi járulék, nyugbér, bírság, kártérítés, világítás, kereseti és rokkantadó törlesztési előleg, szén, lakás, villanyvilágítás anyag, élelem, öszszes levonás 88 pengő 59 fillér. Maradt tartozása 87 fitlér. (Derültség.) Ezek a legjobb vájárok voltak! Ismétlem, nem nyolc, vagy tiz műszakot, hanem 14, 17 műszakot tudtak teljesíteni — és igy éltek abban az időben. Érthető, hogy az a vájár, aki 10, meg 14 műszakot teljesített, aki tulajdonképpen mellékfoglalkozásként volt vájár, mert a hónap 30 napjából csak 8, 10, 12 napot dolgozott a bányában, boldog volt, ha egy hold földecskével rendelkezett és foggal, meg körömmel ragaszkodott hozzá, mert ha munika nélkül volt, mégis tudott magának egy kis krumplit, babot, miegymást termelni. Ma már axonhan rgéaxen máa a helyxet Nem szorul magyarázatra^ hogy a legközelebbi 30 esztendőre el vannak látva munkával. (Derültség) és ez a veszély, hogy 8 vagy 10 műszakot tudnak havonta csak teljesíteni, nem fenyegeti őket. Ellenben fenyegeti őket az a veszély, hogy ha görcsösen ragaszkodnak a földecskéhez, akkor mint vájárok lemaradnak és — megmondom előre — lemaradnak, mint parasztok is. (Derültség). A szociailizmus fejlődése ezt a kérdést nemcsak a vájároknál, de a proletariátuson belül is általában felvetette. Ebben az egy kérdésben, mintegy cseppben a tenger, visszatükröződik az egész hatalmas változás! Elvtársak, ezen keresztül mérhetik, hogy mekkorát változott a világ, — többek között a vájárok és a bányászok világa is! Most ez a föld, amely 15 vagy 20 évvel ezelőtt az a Meg vagyok arról győződve, hogy az ilyen kétlaki munkás számadást csinál, akkor ki fog derülni, hogy rosszabbul járt. Perecesen nekem az egyik elvtárs elmondotta, hogy van aki a régi szokás szerint disznót hizlal. De hogyan? Két forintot ad egy liter kukoricáért. Az asztalon mindjárt kiszámítottuk, hogy egy kiló disznóhús élősúlyban 17 forintjába kerül neki, szóval annyiba, amennyiért a mészárszéktől 2 kiló marhahúst, vagy 1 és fél kiló disznóhúst kaphatna. Keresete jórésze rámegy a disznóra, emellett még restellj is magát, mert a kukoricát vagy árpát úgy szerzik, hogy éjiszakánként megáll a háza előtt egy kulák kocsija és róla ötven kiló kukoricát suttyomban leraknak neki. Azért restelli a dolgot, mert mint öntudatos, rendes bányász, a disznón keresztül kulákspekulációba keveredik. A régi világo't is húzza visszafelé. Az elvtársak megértik, hogy sokminden, ami régente helyes volt, most fékez, kolonc, melytől igyekszünk őket megszabadítani. 'Annyival is inkább, mert a bányászok, a proletárok többségének beállítottsága megváltozott. náluk a munka valóban dicsőség és becsület dolga. De van olyan is, akit még húz visszafelé a régi szokás, a kis földecske, meg a disznóól és nagvon akadályozza a fejlődését. Ezért vetjük fel most mi ezt a kérdést. Uj mértékkel kell mérni elvtársaim: a bányászoknál is új mértékkel kell mérni. Be kell vallanunk. hogy kicsit későn léptünk a bányászok elé -ezekkel a követelésekkel. Ahogyan már a Pártunk Központi Vezetősége előtt önkritikával elmondottam, annyira biztosak és nyugodtak voltunk bányászaink felől, hogy egy kicsit elhanyagoltuk őket. Slost rátérünk arra, hogy pótoljuk a mulasztást, annyival is inkább, mert a bányászoknál1 jelentkeznek új problémák. Az egyik jlyen probléma: a nő-. munkás. Mindenki tudja, hogy a régi világban nőt nem engedtek a bányába. A tőkésnek erre nem volt szüksége, elég férfi állt rendelkezésre, akit ki tudott zsákmányolni. Most a nők jelentkeznek és nii örömmel fogadjuk őket. Viszont az elvtársnők elpanaszolják, hogy kezdetben azzal fogadták őket. mit keresnek ezek a bányában, menjenek vissza a főzökanál mellé. Időbe telleit, amíg a nők kiharcolták maguknak a megfelelő helyet. Természetesen magunk is hibákat csináltunk. Az elvtársak hallották, hogy néhol elsősorban vájáriskolába küldték a nőket, holott a vájárniunka nehéz. Nekem már férfivájárok is panaszkodtak, hogy amikor 6—8 órán át 10—12 kilós légkalapáccsal felfelé fúrnak, este már alapos izomlázuk van. Természetes, hogy ez a munka a legtöbb nőnek nem való. De van a bánya mélyén elég egyéb tcnniva'ó. motorkezelő, slb., amit a mi elvtársnőink nagyszerűen el tudnak végezni. Az itt felszólal'!, vagy jelenlévő elvtársnők mutatják, hogy nagyon helyes őket ebbe a mtinkába bevezetni. Ugyanez vonatkozik az ifjainkra is. Itt szó volt ártól, hogy nem egy helyen az ifjakat el akarják ij.száeni a bányamunkától, vagv a tanulástól. Részben azt mond j ik, hogy nehéz a munka, részben pedig azt mondják, hogy nem érdemes vájáriskolába járni. „Mi is vájárok lettünk minden iskola nélkül." Mondanom sem kell, hogy ez az álláspont helytelen. A népi demokráciában a tanulás mindig jó: a vájárok iskolát végző gyermekeiből akarjuk a jövendő mérnöküke! és — megmondom — a nehézipari államtitkárokat, sőt a minisztereket is nevelni és ezért idejekorán taníttatni kell őket. A nők és az ifjak megjelenése a bányában is, rákényszerít bennünket arra, hogy új, szocialista módon nézzük ezt a kérdést. A DISz teltekben is kövesse a Komszomolt Külön: akarok pár szót mon-! hiúiknak. Ellenkezőleg, végereddani kommunista elvtársainkról és DISz-tagjainkró 1. Ismételten hallhattuk itt, előfordult, hogy a kommunista párttag a bányában nem versenyez, sót nem teljesíti a' normát. Ez komoly hiba. A kommunista azért kommunista, hogy a termelésben is megmutassa, hogy népének és Pártjának hű fia. És nem lehet jó képviselője a kommunista ügynek az, aki a munkában nem mutatja meg, hogy ott is egé3z embert tesz ki. Milyen benyomást nyer az a pártonkívüli bányász, aki azt látja, hogy egy másik pártonkívüli bányász 130 százalékra teljesíti normáját, a kommunista pedig sok műszakot mulaszt és a műszak alatt sem fejt le annyi szenet, mint egy átlagmunkás. Világos, hogy az ilyen elvtárs hiába agitál, nem lesz meggyőző képviselője a mi Párményban ártani fog. Ugyanez vonatkozik a DISztagokra is. A DISz azt tűzte ki maga elé, hogy hazánkban a Komszomolnak megfelelő szervezet legyen. Ez a célkitűzése valóban tiszteletreméltó, a Komszomol-ra irányt venni a legjobb példakép követése. De nem elég szóban, hanem tettekben is követni kell. Mi a jó kommunista munkát elsősorban a termelés eredményén mérjük le. Ez vonatkozik a kommunista üzemvezetőre csakúgy, mint a kommunista csillésre, segédvájárra, vájárra, ifjúra és a többi bányában dolgozóra. Egyik feladatunk az, hogy az elvtársaik végre rászokjanak arra, hogy a kommunista párttagság, vagy a DISz-tagság kötelez. Kötelez arra, hogy a termelésben is élen és elöl járjunk. Teremtsünk széles szocialista látókört Elvtársak! Ez a mai értekezlet és az a mai műszak, melynek győzelmes jelentéseit óránként kapjuk, bizonyos fokig fordulatot jelent. Fordulatot jelent az egyes bányász szempontjától is, aki ma lelkes munkájával, a jó termeléssel mutatja meg, hogy helyesli a népi demokrácia felhívását és megfelel a népi demokrácia várakozásának. De forduló pontot jelent azért is, mert a bányászság színe-java először ül össze itt, mint egy országgyűlésen, hogy megtárgyalja azokat a tennivalókat, amelyeknek eredményeképpen még jobb. még bőségesebb lesz a széntermelés. Ami most bennünket foglalkoztat, az nemcsak a termelés problémája, hanem hatalmas, új politikai kérdés is. Mi azt követeljük az egyes kommunistáktól, hogy mindennapi munkájukat össze tudják egyeztetni az egész szociailizmus építésével. Ivében és fejti a szenet, legyen tisztában azzal az úttal, amelyet az a szén megtesz, a kazánokon keresztül, amik az ipart erősitik, a villanyon keresztül, ami a kultúrát is erősíti. Legyen tisztában azzal az összefüggéssel, amely a föld mélyén végzett saját munkája és a szocializmus általános építése között fennáll. Lássa az összefüggést, amely saját teljesítménye és a között az eredmény között van, amelynek gyümölcseit közvetve kapja vissza, amikor falujába bekötőút, mozi, kultúrház, szülőotthon épül, amikor a gyermeke középiskolába vagy egyetemre járhat. Szóval megköveteljük az egyes kommunistától js, hogy a maga apró munkája és a hatalmas szocialista cpítés közt meglássa az összefüggést. Tovább megyünk, megköveteljük, hogy meglássa a maga apró munkája és a nemzetközi kérdéEz a bányásznál azt jelenti, hogy i sek összefüggését is. Még fonamikor ott dolgozik a föld mé-ltosabbez a széles szocialista látókör egy ilyen testületnek ahol a magyar bányászság színe-java van jelen. A békahara nagy OgyérSl van txi Ez a mai értekezlet és a műszak, amely ennek az értekez'ttnek szerves része és amelyben a bányászság tízezrei vesznek ma lelkesen részt, együttvéve egy hatalmas tüntetés a magyar népi demokrácia ereje és a magyar dolgozó nép hűsége mellett. A bányászság, a magyar ipari munkásság, a magyar dolgozó nép élén nem egyszer igazolta be, hogy bizton lehet rá építeni, ha hozzá fordulunk. A mai napon, amikor minden eddigi termelési eredményt le. verő rekordok születnek, újra bebizonyítja, hogy méltó arra a bizalomra, amellyel iránta dolgozó népünk viseltetik. Bi. nyitja politikai érettségét és bizonyítja azt, hogy a maga apró munkája, a szénfejtés és n béke hatalmas ügyének meg. védése közt Ismeri az összefüggést Bizonyítja, hogy a mi dolgozó népünk legjobb fiai, a bányászok megértik, hogy ebben a nemzetközi helyzetben milyen jelentősége van annak, ha barát és ellenség tanúja annak a lelkesedésnek és áldozatkészségnek, amellyel Pártjuk és kormányuk hívó szavára felelnek. Meg vagyok róla győződve, hogy ezt a műszakot és ezt az értekezle. tet az ellenség helyesen értékeli. Ugv értékeli, mint a magyar népi demokrácia erejének újabb megnyilvánulását, újabb győzel. mét. Én a Magyar Dolgozók Pártja és a magyar kommunis. ták nevében csak azt mondhatom a bányász elvtársaknak itt az értekezleten és kint a bányákban: csak így tovább! Dolgozzanak elszántan, lelkesen, ön. feláldozóan 1 Legyenek tudatában annak, hogy mögöttük áll a mi hatalmas, harcedzett Pártunk. Legye, nek tudatában annak is, hpgy minden csákányütéssel, minden csille szénnel segítik felépíteni nemcsak a magyar népi demokráciát, a szocialista jövőt, de segítenek megvédeni a békénket. Segítenek győzelemre vinni azt a nagy ügyet, amelyet immár 800 milliós tábor képvisel, amelynek élén ott áll fetszaba. dítónk, a nagy Szovjetunió és mindnyájunk szeretettt böks vezére, a mi Sztálin elvtársunk. A jelenlevők felárnak és percekig tartó lelkes, ütemes taps közben kiáltják: Éljen Sztálin' Sztálin—Rákosij, Elj r. a Párt!, Párt és Rákosi!, Megvédjük a békét!, Harcolunk a békéért! Egyébként Apró Antal elvtárs nyitotta meg az értekezletet, majd Czottner Sándor elvtárs, nehézipari államtitkár javaslatára egyhangú lelkesedéssel elsőként választották az elnökségbe Rákosi elvtársait.. A'j elnökség megválasztása után Apró Antal elvtárs rámutatott arra, hogy a bányászértekezlet tanácskozásaira figyel az egész ország S hogy népgazdaságunk nagyarányú fejlődése, ötéves tervünk megvalósítása mind nagyobb feladatokat állít bányászaink elé. Ezután Zsofinyecz Mihály elvtárs, nehézipari miniszter mondott beszédet, — Elsőízben történik meg — kezdte beszédét —. hogy Pártunk Központi Vezetősége és a kormány közösen hívja meg értekezletre egyik legfontosabb népgacdasátp águnk, a szénbányászok legjobb képviselőit, hogy megvitassak azokat a feladatokat, amelyeket Rákosi elvtára október 27-i beszédében a bányászat számára kijelölt. Zsofinyeaz elvtárs ezután gazdasági eredményeinket ismertette, majd hangoztatta, hogy a nehézségek mellett hiányosságok is vannak. Ezek közül a legjelentősebb a széntermelésnél mutatkozik. Ezért született meg a Párt Kőzpont: vecetősége és a minisztertanács határozata a szénbányászat fejlesztéséről, ennek megoldása céljából hívta össze a minisztertanács Rákosi elvtárs javaslatára a mai értekezletet.