Délmagyarország, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-26 / 275. szám

VA9ARNA1*, TT»M». NTTVEMTTER 2®. A Párt és a tömegek kapcsolatáról JJákosi elvtára október 27-i beszédében döntően kihangsúlyozta, hogy eddig elért nagyszerű sikereink alapját az a szoros visizony képezi, amely fejlődésünk motorja. Pártunk é3 s dolgozó milliók között van. Éppen ezért további sikereink érdekében még inkább mindent meg kell tenni, hogy ez a viszony még erősebb, még szétbonthatatlanabb legyen. Példaképünk, a nagy Bolsevik Párt, azért vezethette győzelemre az Októberi Forradalmat, azért vezethette győzelemre a szocializmus felépítését és vezeti győzelemre a kommunizmus építését, mert mindig azon munkálkodott, hogy minél szorosabb kapcsolat alakuljon ki a harc és az építés vezetője — a Bolsevik Párt — és a dolgozó milliók között. A marxista-leninista párt — a munkásosztály része. Elválaszthatatlanul összenőtt a tömegekkel. „A Párt a megtestesülése annak a kapcsolatnak, mely a munkásosztály élcsapatát a munkásosztály milliós tömegeihez fűzi, Bármily kitűnő élcsapat is a Párt és bármily jól van is szervezve, mégsem élhet és fejlődhet, ha nincs kapcsolata a pártonkívüli tömegekkel, ha nem sokszorozza meg ezeket a kapcsolatait, ha nem teszi mind erősebbé őket. Ha a Párt begubózik, ha magát a tömegektől elkülöníti, ha elveszti, vagy csak gyengíti is kapcsolatait, saját osztályával, akkor elveszti a tömegek bizalmát és támogatását, következésképpen elkerülhetetlenül el kell pusztulnia. Hogy a Párt teljes életet éljen és fejlődjék, ahhoz meg kell sokszoroznia a tömegekkel való kapcsolatát és meg kell nyernie osztálya milliós tömegeinek bizalmát." A Párt és a tömegek.elszakíthatatlan kapcsolata, a mindennapi gondoskodás ezen kapcsolatok kiszélesítéséről és megerősítéséről, magából a marxizmus szelleméből fakad, a marxista-leninista világszemlélet egyik alapja. ^ marxizmus darabokra törte az anarchisták, blankisták, az orosz narodnyikok tudományellenes idealisztikus nézeteit, akik azt erősítették, hogy a történelmet nem a nép. hanem az egyes kiváló egyéniségek, a hősök formálják. Lenin rámutatott arra, hogy ha a jobbágytársadalomnak százak voltak a megalapítói, ha a kapitalista társadalmat ezrek és tízezrek hozták létre, akkor a szocialista társadalom felépítésében a néptömegek milliói kell részt vegyenek. Magától értetődik, a „tömeg"ről a bolsevista pártnak, mint a® alkotó marxizmus pártjának dialektikus szemlélete van. „A „tömeg" fogaima — mondotta Lenin — változó, aszerint, amint a harc karaktere változik." A cárizmus éveiben, midőn a párt földalatt működött, az a néhányezer munkás, akik forradalmi módon működtek, már tömeget alkotott. „Midőn a forradalmat már eléggé előkészítették, a „tömeg" fogalma ismét más; a néhányezer munkás már nem a tömeget jelenti. Ez a szó valami mást kezd meghatározni. A tömeg fogalma megváltozik olyan értelemben, hogy alatta a többséget értjük és nemcsak a munkások többségét, banem a® öszszes kizsákmányoltak többségét is. Az értelmezés más módja a forradalom számára megengedhetetlen." A szovjet korszakban a „tömeg" fogalma egybeolvad annak a népnek a fogalmával, amely a kommunizmust építi: A dolgozói széles tömegének az aktiv társadalmi és áhami munkába VÍ'Ó bevonása — a szocialista építés fontos feladata. marxista párt nem lehet igazi vezére a munkásosztálynak és az összes dolgozóknak, ha azonkívül, hogy nem tudja d népet tanítani, de nem is tanul a népiéi, nem tanulmányozza a tömeg harcának praktikus tapasztalatait. A lenini követelmény lényegét, „tanulni a néptől", a legnagyobb világossággal határozta meg Sztálin. Ez azt jelenti mindenekelőtt, hogy a vezetők nem nagyképűsködhetnek. Meg kell éríeniök, hogy nem rendelkeznek minden tudással, amely a helyes vezetéshez szükséges. Ez ezt is jelenti, hogy a vezetőknek egyirányú tapasztalata nem elégséges ahhoz, hogy helyesen vezessenek. A vezetők tapasztalatait ki kell egészíteni a tömegek tapasztalataival, a párt tömegeinek tapasztalataival, a munkásosztály tapasztalataival, a nép tapasztalataival. Innen ered a párt szent kötelezettsége: egy pillanatra sem szabad meggyengíteni, de még annál kevésbbé szétzúzni a tömegekkel való kapcsolatot; figyelemmel kell hallgatni a tömeg hangjára, a párt egyszerűbb tagjainak szavára, a nép szavára. A Bolsevik Párt története, vezéreinek — Leninrek és Sztálinnak — tevékenysége, nagyszerű példája annak, miként kell tanulni a néptol. Midőn Lenin 1905ben a tanácsokban, amelyeket a munkásosztály forradalmi alkotással hozott létre, meglátta a proletáriátus államhatalmának leend'ő szerveit — ez a néptől való tanulást jelentett*. Midőn Sztálin 1927 ben az egyik ukrán kolhoz kezdeményezésében, amely traktorjaival segítséget nyújtott a parasztoknak, felismerte a falu szocialista átalakításának nagyszerű emelőjét — ez a tömegektől való tanulást jelentette, Jl^ párt valódi kapcsolata a tömegekkel meg nem nyugvó harcban nyilvánul meg a két ellenséggel — a szektánsággal és a maradiakkal. A Bolsevik Párt egész történelmén vörös fonalként húzódik végig ez a harc. A bolsevikek száimára idegen törekvés az. hogy elkülönüljenek a tömegtől, bezárkózzanak a kis párt-..héjba", szektává alakulva át. A bolsevikeknek éppúgy idegen az a törekvés, hogy alávessék magukat a maradi elemek maradi hangulatának, azáltal, hogy utánuk kullognak. Mint a nyugat kommunista pártjai bolsevizálásának legfontosabb feltételére Sztálin rámutatott: „Szükséges az, hogy a párt öszsze tudja egyeztetni a magasabb elviséget (nem szabad összetéveszteni a szektánsággal) a tömegekkel való kapcsolatok maximumával. (nem szabad összetéveszteni a maradisággal) ami nélkül nemcsak az lehetetlen a párt számára, hogy tanítsa a tömeget, hanem hogy tanuljon is tőle, nemcsak vezesse a tömegeket és felemelje a párt színvonalára, hanem, hogy hallgasson a tömeg szavára is és felismerje a legfájóbb szükségleteit." A tömegekkel való erős kapcsolatban Lenin a forradalmi marxista párt legfontosabb tulajdonságát látta. „A proletariátus forradalmi pártja ... — mutatott rá — nem méltó addig nevére, míg nem tanulja meg öszszeka-pcsobii vezetőit az osztálylyal és a tömegekkel egy egységes elválaszthatatlan egészbe." Lenin és Sztálin kidolgozták és elméletileg megalapították azokat az utakat és módszereket, amelyek biztosítják a párt kapcsolatát a tömegekkel és ezeknek a kapcsolatoknak az erősségét. A marxista párt tömegkapcsolatának megerősítésére szolgál magának a pártnak a szervezeti struktúrája, amelynek kifejezését az alapszabályzatban találjuk meg. A párt alapja — az első pártszervezetek, a munka jegyében alakulnak. Ott létesül nek. ahol az emberek érintkezése a munkában nyilvánul meg: üzemekben, a gyárakban, hivatalokban, kolhozokban és így tovább. Az első pártszervezetek legfontosabb feladata a dolgozók kapcsolatának megvalósítása volt a pártszervek vezetőivel. Minden párttagnak valamelyik pártszervezetben kell dolgoznia; egyik alapkötelességük állandóan erősiteni a kapcsolatot a tömegekkel és a maga idejében kielégíteni a dolgozók szellemi és anyagi szükségét. pártnak, a néppel való kapcsolat és vezetés megvalósításában, a pártonkívüli aktivára kell támaszkodnia. Az ilyen aktiva, — amely a legfontosabb összekötő kapocs a párt és az osztály között, a párt akaratának a tömegbe való átvivője. A párt ereje — a körülötte lévő pártonkívüli aktiva jelenlétében van, amely a párt és a munkásosztály között a hidat alkotja. Az ilyen aktiva összeköti a pártot a széles pártonkívüli tömeggel. Egyidejűleg ez — legfontosabb tartaléka, ahonnét a párt új erőt merít. „A párt — mondotta Sztálin — nem vihetne P harcba a munkásosztály milliós Ünnepel a Magyar Tudományos llkadémia A MAI NAPPAL kezdődő Un- I tak a kapi talizmus altudományitemlékezik | val és képviselőivel. Mar csak egy lépés volt ahhoz, hogy az. Országgyűlés törvénybe foglalja nepi Hét keretében meg a Magyar Tudományos Akadémia alapításának 125. évfordulójáról. A magyar tudomány és irodalom legjobb képviselői hívták életre 1825-ben az Akadémiát, hogy a tudományt, a haladás szolgálatába állítsák. A fiatal Akadémia be is töltötte hivatását: a nemzeti függetlenségért, a magyar nemzeti kultúráért folytatott harc egyik legfontosabb központja volt. A szabadságharc leverése után azonban egyre inkább vesztett haladó jellegéből. Az uralkodó osztályok saját szolgálatukba állítoiták a tudományt, a művészetet és minden eszközt megragadtak az Akadémia kisajátítására is. Az Akadémia végleges züllésének mélypontját .a Horthy-ellenforradalom idején érte el. És fokozódott ez — ha egyáltalán még fokozható volt — 1936-ban, amikor „őfensége József főherceg" átvette az elnökséget attól a Berzeviczy Albertről, aki — mellékesen — a Magyar Általános Kőszénbánya RT elnöke volt. Az akkori Akadémia szellemére csak egy idézettel világítunk reá. Az elnökséget átvevő „fő tömegeit, ha nem lenne körülötte | herceg" előtt felovasott beszédez az együttérzök tömeges ak- ben ez áll: tivája. Az ilyen aktiva segítsége nélkül a párt nem tudja megvalósítani a milliós tömegű nép vezetését. Ez — a vezetés egyik alaptörvénye." Legnagyobb szerepet a pártnak a néppel való kapcsolata megvalósításában a szakszervevetek, a sajtó, az ifjúsági szövetségek, a nők szervezetei stb. játsszák. Mindezek a szervezetek összekötő gyeplők, amelyek egyesítik a pártot a munkásosztállyal és a nép tömegeivel. A tömegekkel való elszakíthatatlan kapcsclat — a bolsevikek pártjának legfontosabb tradíciója és ez a mi Pártunk feladata is. Egy pártnak sem volt és nincs olyan tekintélye a nép között, mint amilyennel a Bolsevik Párt rendelkezik. A szovjet nép forrón szereti pártját, melynek vezetésével kivívta szabadságát, felépítette a szocialista társadalmat, megvédelmezte hazája függetlenségét a külső ellenség ellen és biztosan halad a kommunizmus felé. A szovjet nép a sokéves tapasztalatokból meggyőződött arról, hogy Lenin-Sztálin pártja — a nép érdekeinek valódi kifejezője, a dolgozók felülmúlhatatlan megszervezője és nagy vezetője. „Királyi Fenséged bíborban született ós már fiatalon hadvezéri bibor övezte homlokát. Mi csak szerény írói borostyánt nyujthatunk, amely azonban a mai választással a Legnagyobb dísszé fokozódik." A SZOVJET HADSEREG győzelmes csatáinak sorozata — mint életünk minden területét — megtisztította az Akadémiát is és ezzel megteremtődött a lehetősége annak, hogy szabad tudományos életünk az elődök által épített falak között elfoglalhassa méltó helyét. Azonban ezen a téren is harcra volt szükség. A győzelmet jelentette, amikor 1948-ban a Párt és Rákosi elvtárs útmutatása alapján megalakult a Tudományos Tanács, melynek elnökévé Gerő Ernő elvtársat választották a magyar tudományos és irodalmi élet legjobbjai. Fordulat következett ezután úgy az Akadémia, mint tudományos életünkben. A tudományos munka anyagi előfeltételeinek biztosítása döntő lépés volt a fasiszta mult mételyének felszámolásában. Egy évvel utóbb, tagsága kiegészült a legkiválóbb marxista tudósokkai; a tudomány olyan kiváló művelőivel, akik mindig gerincesen szembenállotaz új Akadémia feladatait és célkitűzéseit és minden segítséget megkapjon az államtól a tudományos munkásságának folytatására. Az Akadémiának ez a® egy éve több évtized mulasztásait pótolta. A SIKEREKET másként nem érhette volna el, ha nem követi az élenjáró szovjet példát és nem kap felbecsülhetetlen segítséget a Szovjetunió Tudományos Akadémiájától és annak tagjaitól. Lenin és Sztálin elvtárs, az Októberi Szocialista Forradalom nagy vezérei, már a szocialista állam hajnalán megteremtették a szovjet tudomány gyönyörű hagyományainak alapját: mindig a nép ügyét szplgálni. És az egész 33 év folyamán, amely a forradalom történelmi napjaitól eltelt, a szovjet tudósok fejlesztik, ápolják és erősítik ezt a hagyományt. Ez a hagyomány az, amit a szovjet tudósok magyarországi látogatásaik során átadtak a tudományok magyar műveinek. Bargyin elvtárs, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnöke, Vinogradov elvtárs, a világhírű matematikus, Petrovszkij és Szápozskov elvtársak. az orvostudomány nagyszerű képviselői, Krajevszkij elvtárs, a híres nyelvész útmutatása tudományos életünk fejlődésének voltak elindítói. AZ UJ AKADÉMIA hallatlan fejlődése természetesen nem mehetett. végbe hibák nélkül: Van rés még a tervszerűség terén, a tudomány marxista-leninista szemléletében. A ma kezdődő Ünnepi Hét keretében megtartandó ülések éppen e hibák kiküszöbölésére hivatottak. Amint a Szovjetunióban a tudomány fejlődésének hatalmas mozgatóereje a széles körben alkalmazott szabad vita, ugyanúgy lesz a magyar tudomány előrelendítésének forrása az a több mint száz tudományos ülés; amelyet az egyes szakosztályok kérdéseik megvitatására rendeznek. Azokban a napokban, amikor az emberek százmilliói sorakoznak fel a békeharcosok nagy táborába, a magyar tudomány munkásai sem állnak félre a békeharc nagy ügyétől. Az 1825ben alapított Magyar Tudományos Akadémia falai között, legnemesebb hagyományaink szellemében, a nép boldogságára irányuló munkájukkal építik és erősítik a béketábort. ( ESTE A „BÉKE" KULTÚROTTHONBAN ... A toronyóra hatot ütött. A falura szürke este szállt. Ugy nézett ki a falu, mintha már nem élne. Csak néha megy végig valaki a Sötét úton. A villanylámpa rózsát vef a köves út sötétjébe, majd egyenként gyúlnak fel a házakban a villanylámpák Márton András, a kultúrotthon igazgatója, munkája után a kultúrotthonba siet. Már várják. A DISzítat ah k vezetőségi ülésre gyülekeztek. Szalma Mária, a szervezet titkára, a DISz Központi Vezetőségének határozatát olvasgatja. Most kezdődik az élet a kultúrotthonban ... Az ujszentiváni ,,Béke" kultúrotthon valamikor kocsma volf. A falu harcos kultúrmunkásai azonban a kultúra központjává építették át a régi kocsmát. Egv hónapja avatták lel g azóta minden este felkere. sik c dolgozók: olvasnak, tanulnak, szórakoznak. A Párttal karfíttrr A kultúrotthon olvcsószobájában tanul Tóth József tiszt bajtárs, aki szabadságát tölti otthon. A meleg teremben zsongássá válik az élet B:tíogh László, a D/Sz okfatásfelelőse. hol egyik, hol másik fiatallal beszél. Szervezi a „Szabad Ifjúság'' olvasókört. Szalma elvtársnő a párttitkárral beszéli meg a fiatalok terveit: Rövidesen rádiót és hangszórót vesznek. Sztálin elvtárt 71. születésnapjára újra meszelik és szépen leidekorálják a falakat. A felírás már elkészült: „Béke-kultúrotthon." — hirdetik a vörös betűk az ujszenfiváni kultúrmunkások békeakaratát. A kisteremben élénk beszélgetés az folyik Dunapcnteléről, Varsáról, a mélyszántásról, a közelgő kidtúrversenyröl, a jobb jövőről. Kozma Ilona regényt olvas. Laczi József, aki még út töt ő. asztalitenisze zik. A sakkozókat fiatalok állják körül. Dongó méhkashoz hasonlít a szoba. A faliújság — nevel A DISz.faliujság" mellett mások élénken vitáznak. A faliújság élesen bírálja a tagokat, de megemlíti az eredményeiket is. Nagymihály Rózsika; Egyik legaktívabb tag, minden kő. zösségi. munkában résztvrsz. Kissé komolyabban kell viselkedned és kapcsolódj be a kultúrmunkába.'' Bodó Antalnak ezt írják: ,,. . . továbbra is végezz jó, lelkes munkát. A ie feladatod nem lehet más," A fegyelmezetleneket is ,.kiírja'' — ahogy mondják egymás között a fiatalok.„H. J. Viselkedj fegyelmezetten, mint egy DiSz-taghoz illik." „V A.: Végezz közösségi munkát is.'' A kis cikkeket megvitatják, egyiket helyeslik, a másikat nem. Odakerülnek a megbírált tagok is. A fiatalok szemükbe mondják hibáikat, de azt is, hogyan javítsák ki. A nagyteremben egyre többen vannak. Sakkozók, olvasók. Gyiilekeznek a Szabad Föld Téli Este kal'gatói is I IMegkvxdörtili ax el A, dán Vári Ottó az előadó, a Tito-rabság, ban sínylődő dolgozók beszél; ,, Jugoszláv iában a dolgozók egész havi bérükért nem kapnak egy pár cipőt sem. A jugoszláv dolgozók kenyérfejadagját lejjebb szállítják. Azokat, akik szólni mernek megélhetésükért, a kenyérért, a szabadságukért, lecsukják és kegyetlenül bántják őket.'' Vári elvtárs szavai meetyöző érvekként hatnak HiSz ismerik azokat. akik úgy élnek, írják á leve. lekben. A hallgatókban mép nagyobb gyűlölet támadt az aljas Tito iránt. — Jugoszláviában éheznek . . . és Tito élelmiszert szállít ki — Nálunk nem igy van! Itt a nép irányit . .. hallatszik innen is onnan is. Az előadás után a hozzászólók leplezetlen gyűlölettel beszélnek az áruló Titoról Márton elvtárs a „fényűző Titoról" beszél. Mindig a „nálunk'' kerül szóba Náluk és nálunk — ég és föld, — Mi, építünk. Vasmüvet, hidakat, új gyárakat. Ott rombolnak, nincs munka, dc van nyomor . .. Hornyok István élt Tito Jugo. szláviáiábcn. Szabadságért küzdő partizán volt. Akkor nem ~ondóit arra. hogy Tito áruló. Most elmondja; Látta a nyomort, az árulást, de látta azt is, hogy a nép tovább har. col a szabadságért . . A szemekben a gyűlölet lángja csillog. A rabságban szenvedő rokonokra gondolnak, akik nem élhetnek szabadon. A kultúrotthonban filő békeharcosok a határon át keZet •yujtanak az elnyomott juf zlio parasztoknak. Későre jár az idő. amire a csend helyzetéröli elfoglalja a kultúrotthon termeiben I — birodalmát. %