Délmagyarország, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-24 / 223. szám

TASA1WAP, mi». S7EPT. Í4. 7 KEZDŐDIK az élet Alexandr Csakovszkij cikke a Literaturnaja Gazeta legújabb számából Kilométerek izáz&lt utaztam végig Dél-Koreában és annyi rombolást lát. tam, hogy érthetetlenné vált szá­momra; hol élnek Itt "z emberek? Egyébkén) itt senki számára sem titok, hogy sokan hol élnek ezek közül az emberek közül, össze­szedték oókmókjukat és kisgyer­mekeikkel együtt átköltöztek dom­bok közé, barlangokba és odúkba és a perceket számlálva várják, hogy mikor ls űzik ki végre Koreá ból a tengerentúli barbárokat. Láttam emberi lakóházak tetőit, amelyeket a jótékony természet már gondosan eltakar a szóló zöld ágaival .., Mennyi új rügy fakad ezen a tüzpusstitott földön. A szovjet embernek nehéz elkép­zelnie, milyenek voltak felszabadu­lás előtt a délkoreai életkörülmé­nyek. Nekem úgy tűnik, hogy ezek minden emberi elképzelést megha­ladnak. A parasztság, Dél-Korea lakosságának több mint kétharmad része évről-évre fokozódó hallatlan nyomorban sinylödött, A 38-as délkörtől délre az összes földterü­letnek több mint fele a lakosság 3 és félszázalékát kitevő földes­uraké és kulákoké volt. A vetéste­rület középértéke az amerikaiak gazdálkodása éveiben 30 százalék­ra csökkent. A parasztság ezreinek nem volt se háza, se földje, se földművelő szerszáma. Az erdőkben éltek. Arra sem volt eszközük, hogy kitermeljék a fákat és az igy fel­szabadított területet bevessék bur­gonyával. Kénytelenek voltak az erdőket felgyújtani. , És ime. most földet kaptak az em. berek. Olyan szerencse volt ez, amelyről álmodni sem mertek. Ezt az örömet a Koreai Néphadsereg katonái okozták, és ezért a délko­reai parasztok számára nincs ma nagyobb név, mint az egyszerű ka­tona neve. Kengl-tartomány, Cidelnyl falu, Keyn-tanya. Ebben a kis falucská­ban 74 ház van. Közönséges kis falu. Kis házak, minden ház előtt széles lépcső, koreai nevén „maru". Itt le kell vetni a lábbelit. Azután ezétnyitható ajtó és kis szoba, négy fal. amelyben semmi, de egyáltalán semmi bútorféle nincs és az emberek a padlón ülnek — a „kán" (ahogy a koreaiak nevezik a padlót, ame­lyet olajos papírral borítanak be és télen a pincéből fűtik). Bemegyünk az egyik Hyen kis házba. Á gazda, Kon Csen In paraszt elmeséli nekünk a falu közelmúltjának tör­ténetét. Tíz kulákcsalád volt itt az egész föld tulajdonosa. A parasz. tok a kuláktól vettek földet haszon­bérbe. A haszonbér feltételei, ame­lyeket a japánok állapítottak meg, ezek voltak: a fél termés a tulaj­donosé, fele a termelőé. Azonban a haszonbérlő ebből a feléből köteles volt megfizetni a különbözö adókat, amelyek keresetének 40 százalékát tették ki. — Én is haszonbérbe vettem egy­ötöd hektár földet — meséli Kon Csen In — és béreskedtem. Li Szin Man és az amerikaiak uralma idején „megkönnyebbült" a helyzetünk — keserű mosolygással folytatja Kon Csen In —, ezután a földesúrnak és kuláknak nem 50 százalékát fizettük a termésnek, hanem , . . 44-ct. De az állami adókat úgy osztották el, hogy a haszonbérlő­nek nem maradt több, mint a be­gyűjtött termés 10 százaléka. Mi ez a 10 százalék? Ez — évt 120 kiló rizs. A rizs — a koreaiak fő eledele. Egy család szűkös meg­élhetéséhez legalább 60 kg rizs szükséges havonta. íme, ez az a 10 százalék — lassú éhenhalás. — Mi próbáltunk harcolni — foly­tatja Kon Csen In. — 1945-ben, amikor a japánokat kiűzték, úgy gondoltuk, hogy új élet kezdődik. Paraszt Szövetséget alapítottunk, földreformot követeltünk. Megadták nekünk a reformot!,.. A liszlnmanlsta rendőrség a szövet, ség minden, valamennyire is aktív tagját letartóztatta. Engem megver­tek, két bordámat összetörték. Négy hónapig feküdtem kórházban. Fivéremet, a szövetség vezetőjét a rendőrség meggyilkolta. Barlangok­ban rejtőzött, éhezett, végül mégis lebukott, A rendőrség kutyát ül­dözték. ' Ha legkisebb rokonszenvet Is mutattunk Észak-Korea iránt, bör­tönbe vetettek. A rendőrség kész volt eljárni mindenki ellen egyetlen együttérző pillantásért is, amelyet észak felé vetettünk. 1947 augusztus 15-én Észak-Koreának a Szovjet Hadsereg által történt felszabadí­tást ünnepén fáklyás menetet ren­deztünk. A tüntetést szétverték. Ebből az okból a letartóztatások egész évig tartottak. Végre eljött 1950 július 5-e, / felszabadulásunk napja, mikor földünkre jött a Néphadse­reg. Egy héttel ezután végrehajtot­tuk a földreformot. Most mindazok, akik haszonbérlök voltak, földtulaj­donosokká váltak. Magamnak ls félhektár rizsföld és félhektár rét jutott. Mind a hatvan földnélküli család főidet kapott a földosztásnál. Egyébként közülük tizen a felsza­badulás első napjaiban bevonultak önkéntesnek a Néphadseregbe. Töb­ben is szerettek volna — folytatta Kon Csen In —. de őket egészségi állapotukra való tekintettel nem vették fel. Igaza volt. Élö csonivájak vettek körül bennünket. Emberek ültek körülöttünk, koreai szokás szerint térd fölé csavart nadrágszárral. Lábaik olyanok vottak, mint a pál­cák és a bőrük, mint a papir. amellyel a padlót is takarták. De ezeknek az embereknek az arca, amelyekből hegyei szögben állanak ki az arccsontok, ragyogtak a szemeik mély üregükből, mind élénkek vol­tak és örömtelik. Számukra — nrnt sokezer más délkoreai paraszt szá­mára — csak most kezdődik az élet. Reggel visszatértünk Szöulba, A várost még ködös füst borította, de a magasban óriási szúnyogok búg­*ak: az intervenciósok repülőgépet. Váratlanul valaki éles, metsző hangon harsogta túl gonosz bömbö­lésüket. Valaki felkiáltott: „Ki Ko­reából az amerikai fenevadakkall Bí­róság elé a korai nép árulóit, kezd­ve Li Szin Mannal és cinkos minlsz. tereivel, Li Bom Szuka és Szin Szen Moval!" Sarok felé fordultunk, ahonnan a hang hallatszott. A járdán asztal állt. Az asztalt vörös drapéria bo­rítja és rajta koreai frással felira­tok olvashatók. Ifjú koreai mutat ezekre a feliratokra és arra szólítja fel a koreaiakat, bogy írják &lá „a koreai nép felhívását amely a koreai nép tfz árulójának megbüntetését követelt. Az emberek az asztalhoz állnak. Egyesek aláírták, mások — írástu­datlanok — bemártották ujjukat az asztalon fekvő pohárba és fes­tékkel rajzoltak egy foltot az fvre. Az asztal mellett ülő alálrásgyür­tők nekünk már felcsavart, aláírá­sokkal teli Ivet mutattak. — Megtaláljuk ezeket aa áruló­kat, biztosak lehetnek benne — mondta fejét felemelve. A koreai nép megtalálja az áruló­kat. ez kétségtelen. De most fő ügyük — a győzelem kivívása. (Fordította; Korek József) „Repülő tányérok64 A HÁBORÚS HISZTÉRIA uszító) — jnttif ismeretes — at Egyesült Államokban különböző rémhíreket Ierjesztenek, bizonyos U­tokzaios repülő tányérokról. Ennek az őrültségnek legutóbb még Fran. ciaországban js bedőltek. Voltak olyanok — nyilván, akik mindenben akarták utánozni az amerikaiakat —. akik láttak repülő tányérokat. EGY PÁRIZSI haladó esti lap ezzel kapcsolatban a következő kis hírt jelenítette meg: „EGY REPÜLŐ TANYYÉR tegnap este megsebesítette a fején Madame Charlotte Disleyt. amikor a rue de Geneve.en gétált. Madame Disleyt kórházba szállitották_ A tányér egy erkélyről repült le." A világ legmagasabb eszmeiségü művészete a szovjet színházakban GYERMEKPALOTA • KATOWICEBEN Rövidesen teljesen befejeződnek az építkezések Rövid néhány napon belül átad­ják rendeltetésének a katowicel „Gyermekpalotái". Az építkezések nyers munkálataj már ezév tavaszán befejeződtek és azóta elvégezték az épület berendezést és szerelést mun­kálatainak túlnyomó részét is. A ,j,Gyermekpalotá"-ban olvasóterem, kölcsönkönyvtár, zene-, ének- és táncterem lesz és külön próbaszobá­kat is épftettek. A központi előadó­terem kétezer főnyi közönség befo­gadására alkalmas. A „Gyermekpalotá"-ban az Ifjú­ság komoly ismereteket szerezhet a lengyel nyelvből é® irodalomból, az orosz nyelvből, a történelemből, politikai földrajzból és ezenkívül komoly agrobiológiai kísérleteket folytathat. A palo iában modern bányászati, kohászati, közlekedési, repülési, távirdai, konstrukciós-kí­sérleti laboratóriumokat szereltek fel. Külön osztály áll a képzőművé­szettel filmmel foglalkozó fiatalok A Pravda „A ezovjet színházak sikerei felél" című vezércikkében megemlékezik a Bolsevik Párt Köz­ponti Bizottságának négy évvel ez­előtt hozott határozatáról, amelv megjelölte a színházak műsorterve­zeténeik javítási módjait. A ezovjet nép értékelt és szereti a színházat — állapítja meg a ve­zércikk. Nézőink rendkfvül igénye­sek, évről-évre magasabb követel­ményeket támasztanak a színházzal és művészeivel szemben. A nép sze­retete és bizalma lelkesft és sokra kötelez. Egyetlen más országban sincs biztosítva a színházi kultúra fejlődésének és fellendülésének olyan tág lehetősége, mint a Szov jetunióban. A nézőket és színészeket egybeforrasztja a szovjet hazafiság nagy gondolata, a közös részvétsl a kommunizmus építésében. A szovjet szinház útját a Szov­jetunió Kommunista (bolsevik) Párt­ja Központi Bizottságának 4 évvel ezelőtt hozott történelmi határo­zata világította meg. A színházak dolgozói és a drámaírók előtt az a feladat állt. hogy világos, művé­szi vonatkozásban teljesértékű mü­veket alkossanak a szovjet társa­dalom életéből, a szovjet emberről; az a feladat, hogy a szovjet társa­dalom életét annak szakadatlan fejlődésében ábrázolják és minden­képpen hozzájáruljanak a szovjet ember legjobb jellemvonása'nak to­vábbfejlesztéséhez. Az elmúlt négy év alatt a drámai színházak műsorában jelentős javulás mutat­kozott. A mai tárgyú szovjet dara­bok vezető helyet foglalnak el a mű. soron. Nemes és művészi feladatot oldottak meg Lenin és Sztálin sze­retett alakjának színpadra vitelével, A dolgozók hazafias munkája, a kolhozfalvak dolgozó'nak élet* olyan színművek megírására lelke­sítette a drámaírókat, mint a Sza­bad a pálya. Makar Dubrava, Min­dennapi kenyerünk. Széles sztyeppe s(b. Több darab örökíti meg a szov­jet emberek hősiességét és győzel­meit a Nagy Honvédő Háborúban. Harcos szellem hatja át a Kárhozott tak összeesküvése, az Orosz kérdés és az Amerika hangja cimü darabo­kat, amelyek leleplez'k at új há­borúra gyújtogató imperialistákat. Az uj szovjet színdarabok és a kiváló klasszikus művek sike­res bemutatása örömteljes esemény a Szovjetunió kultúrálta életében. A f f-i-' m i rendelkezésére. A Moszkva/ Nagy Színház nézőtere az egyik előadás szünetében. Mark Traves iró belépett a fényes newyork) felhőkarcoló-szálloda, a Walldorf csillogóüvegű forgóajtaján. Futó pilantást vetett karórájára. A lift tükrében mégegyszer tetőtől­ialpig végigvizsgálta magát és kü­lönös örömmel töltötte el az, hogy a legjobb ruháját vette fel (azaz két ruhája kö zül a jobbikat). Arra gondolt, hogy igy nyilván jobban megnyeri az amerikai filmcézár tet­szését. mnt ha a másik ruhájában lenne. Lelke mélyén nem nagvon hitt abban, hogy valami já )s szület­het ebből a találkozásból, de azért mégis reménykedett. Elvégre az ördög néha Iréláf is űz az emberrel, ha jó kedveben van. A lift pillanatok alatt röpítette a 29. emeletre. Igyekezett szerény, de méltóságteljes viselkedést, ma­gára erőszakolni, amikor belépett Miss Dili. a titkárnő szentélyébe, ahonnan már csak néhány lépést kellett tennie, hogy Mister Calwell elé kerüljön Mister Calwell nem állt fel a süppedő fotelból. Elterpeszkedve fo­gadta Traves iró t szteletteljes be­mutatkozását, majd fensőséges moz­dulattal helyet intett neki az egyik távolabbi karosszékben. Traves. miközben leereszkedett a nékre, jól szemügyre vette CaU Howard Fast: HÁROM CSODÁLATOS DOLOG wellt. Vörös- és zöldkockás anyag­ból készült pizsama volt rajta, ugyanolyan anyagból készült sál és házipapucs. Az egyik kezén jegy­gyűrű, a másikon hatalmas briliáns­sal díszített pecsétgyűrű csillogott. Calwelj idősebbnek látszott most, mint ahogy azt Traves előzőleg el­képzelte magának. Most mintegy 60 évesnek látszót/ a hollywoodi filmcézár, Calwell kezdte a beszélgetést. Előbb csak általánosságban hangoz­tatta. hogy szeret tehetséges embe­rekkel együtt lenni, majd csakha­mar ráfért arra, hogy mostani be. szélgetőtársát is rendkívül tehetsé­gesnek tartja. Travesnak csak az ütött szöget a fejébe. hogy miért beszél mindig Thomas Jeffensonról. Mikor ez már többször megismét­lődött, Traves kétségbeesett tekin­tettel .segítséget várón fordult Miss Dili felé, aki azonban a hatalmas szoba túlsó sarkában ülve kemé­nyen megőrizte kifürkészhetetlen arckifejezését, Calwell nem zavartatta magát atfól, hogy Traves kényelmetlenül fészkelődik a széken, hanem céltu­datos nyugalommal a hangjában, a tehetség általános dicsérete után, hirtelen így fordult az lró felé; — Arra gondoltam, hogy ha ne. kem kellő tehetségem lenne és lehe­tőségem a témaválasztásra, azt mon­danám magamnak; Irj filmet Jeffer­sonról, Traves próbálta közbevetni saját elgondolásait, azt a javaslatát, hogy ö legutóbbi könyvéből, amely Tho­mas Pcyneról, a XVIII. század for­radalmihangú közírójának életéről szeretne filmet írni, — de még mi­előtt egy szót is szólhatott volna, Calwell elébe vágott ennek. — Olyan filmet írnék Jefferson életéről, amelyben kellő arányos­tággal fonódik egymásba a világ három legcsodálatosabb dolga; a szerelem. a csodálatos zene és a csodálatos humor. Ilyen művel nem­csak a társadalomnak tennék nagy szolgálatot, mert megismertetném vele Jefferson csodálatos Ameriká­ját, hanem önmagamnak is, — merf hiszen csodálatosan nagy jövedel­met bizlnsitanék vele magamnak. Kérdő pillantással nézett az íróra, aki valótággal fejbeverten, magába. roskadtan süppedt bele a karosszél mély párnájába. Almai. nagyszert. Írói elképzelése szétverve omlottal rommá e néhány perc alatt, amióta Calwell szobájába lépett. Csak arri riadt fel, hogy Miss Dili állott mel­lette és gyengéden megérintette u karját Calwell mig mindig várakozó \ pillantással fordult feléje. Traves azonban mintha villanyáram érte volna, felelet helyett felugrott ' székről és gyors léptekkel kisietet a szobából. Am'kor a gumlszőnyeges folyosón végighaladva a lépcsőhöz ért, ot utóiérte őt Calwell kemény, dorgáló hangja. — Miss Dili. én nem azért fizetek magának heti 300 dollárt, hogy bolondokat vezessen be hozzám és arra kényszerltsen, hogy hiába vesz tegessem velük az időmet, Traves gyorsan oeszállt a liftbe amely a földsz nt feli siklott Még egyszer megnézte magát a lift tük­rében, de most már nem a ruháját, hanem az arcát vizsgálgatta. Meg volt elégedve önmagával. A szeme becsületesen tekintett vissza rá. Nagy nyugalom töltötte el. Ami­kor kilépett a csillogó üvegbetéfü forgóajtón, arra gondolt• — Traves becsületes ember maradtál. színházak művészt együttcse'nek minden új színdarabba bele kell vir.niök tehetségűik egész erejét, az élet Ismeretét ás azt a törekvést, hogy a szovjet színművészet szín­vonalát még magasabbra emeljék. Ez a nemes törekvés ny Ivánult meg a „Bodzaliget", Kornyejcsuk új darabja előadásában a moszkvai tíls Színházban és a kieví Ivan ranlko Színházban. Sztan'szlavszklj arra tanította művesztársait, hogy az lgazs ghoz hü, mélyreható vonásokkal ábrá­olják a jelenkort A szoros kapcsolat az élettel a színház művészet' dolgozóinak ala. •os Ideológia! felkészültsége, a eí­jesértékü műsorterv, a bolsevik kritika és önkrit'ka fejlesztése, a -endszeres tanulás és a mesterség­beli tudás állandó tökéletesítése: — ezek a feltételei a színpad' mű­vészet eszmei színvonala állandó •melésénék. Az egész nép ezerető figyelemmel veszi körül a szovjef színházak együtteseit. Ezek az egvü tesek "gyre újabb sikereket érnok el a szovjet szocialista művészet, — a v'lág legmagasabb eszmeiségü, leg­haladóbb müvésaetének fejlesztésé­beo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom